Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designcd Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ A/íJí/iííJí/i íJíírí&Hííon The Google "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project andhelping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are lesponsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whelher any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite seveie. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http : //books . google . com/| 



SZÁZADOK. 

A 

MAGYAR TÖETÉNELMI TÁESULAT 

KÖZLÖNYE. 

A TÍLÁSZTHÍNT MEQBIZÁSÁBÓL SZEBEE8ZTI 

THALY KÁLMÁN, 

titkíb. 



HEXEDXK évfoil.yam: i i»ra. 



tUDAPEST, 1873. 

KUDJl A UAQVAK TŰRTÉNBLKI TÁRSULAT. 



r 



riMMi 



STAWrOBO UBfART f 
F£a 6 1964 



r 



WACK5 






■. * 



Budapest 1873. Nyomatott az Atheoaeum nyomdájában. 



Lehoczky Tivadar. Néhány adat a középkori istenitéletek történetéhez. 

I. A bajvívás . . 211 

3/. Ferencz. Ajtósi Ajtós volt-e Dürer ? ..." 70 

Nagy Gyula. A Lónyayak deregnyei levéltára XIV. és XV-ik szá- 
zadi okmányairól 619 

Nyáry Alh^.rtj báró. Asztali rendtartás egy kuruczvilági fóúr udvarában 445 

» » » Újabb községi pecsétek .720 

Odescalchi Arthur^ herczeg. Gersei Pethö Sára ingóságainak jegyzéke, 

1580. ...;..-.... 63 
>» > Gr. Draskovith Johanna Mária, gr. Erdödy 

Miklósné nöi hozománya, 1652. . . . 352 
* > >» Két főrangú magyar érmész a XVII-ik 

században 578 

Pauler Oyula. Comte Ágost 's a történelem .... 226, 391 és 462 
i > Az vActa conjurationem Báni Petri a Zrínio et Com. 
Fr. Frangepani illu8trantia« czímű Ra6ky-féle okmány- 
tár ismertetése .... 634 

Featy Frigyes, Levéltári hulladékok, I. (Szepes, Arad és Bereg várme* 

gyei alispánok.) 645 

^ > Magyar fejedelmi levél a XV-ik századból .... 716 

Radnay Ferencz. Zayk Gál a Zichy-család öse volt-e ? 574 

Supala Ferencz. Zsigmond királynak a tiszmenai és vodiczai kolosto- 
rok részére adott négy oklevele . .... 1 1 5 
Svdby Frigyes* Csáky Benedek végrendelete maaryar nyelven I490-ik 

évből 648 

Szabó Károly. Komáromi Csipkés György magyar nyelven kiadott 

munkáiról . . :U5 

Szél Farkas. Báolvasás és titokörzés 72 

>. » Még egyszer Ráday Pál sírirata 296 

> V Csongrád vármegye főispánjai ... 5r);{ 
Thaly Kálmán. II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak, Szepes várme- 
gye és a b. Palocsay-család levéltárában, . . 9, 100 ús 172 

» > Zrínyi a költő levele Szepes vármegyéhez a Szécliy- 

pörben, 1659 . . . \ 1;5X 

> » Károli Gáspár levele, 1575 21*5 

k » Régi magyar községi és czéhpecsétek -^61 

» » Három újabb levél Gyöngyösitől 506 

> » Károlyi Sándor versei az ál-Károlyiról .'»i:< 

> » Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tütárországi követ- 

ségükről, 1705—1706 538 és 605 

» » 1. Rákóczi Ferencz halála és temetése . . ..661 

» V Értesítések a Magyar Történelmi Társulat ülú^eíröl, 
kisebb könyvismertetések s e^yéb tárczak^zlemények 
minden fUzethen. 

Toldy Ferencz, Adalék I. Balassa Bálint életéhez 305 

íToft^err /mre. Az ál-Károlyi 1H5 és 266 

» * Adalék Pest városa történetéhez 511 

> V A gpr. Károlyiak és az olasz Carolisok 688 

Z*i7ÍMf»fcy üíí^/i^. Egy Thököly-korabeli alispáni körlevél . . . 217 
» » Tót történelmi szemle 1872-röl .t3H 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Első füzet. 1878. Jaunár hó. 



ki államleTéltárí enqnéte javaslata. *) 

Az országos levéltárak egycsitése s egységes államlevél- 
tárrá alakítása, illetőleg a magyar királyi államlcvcltár fölállí- 
tása és szervezése ügyében kiküldött országos encjuétc (bizott- 
ság) a következő javaslatot ferjeszté beltigyminister úr o 
Nmlga s általa az országgyíílés elé : 

Nagyméltóságú BelUgyminister úr ! 

Fölhíva Nagyméltöságod által ^ hogy a képviselőháznak 
1871-ikévi január 20-án tartott határozata folytán fölállítandó 
^magy. kir. államlevéltár** szervezése- és kezelésére nézve véle- 
ményt adjnnk és tervet dolgozzunk ki : sietünk nézeteinket 
lletőleg javaslatainkat tisztelettel előterjeszteni. 

Midőn ezt teszszUk^ fölmentve biszszUk magunkat attól, 
hogy egy állami; központi levéltár fölállításának fontosságát és 
Kttrgős voltát hosszasan fejtegessük. Miután Európának minden 
nagyobb országa már évtizedek óta bir jól szervezett és bőke- 
zíien ellátott ily levéltárral, és újabban kisebb^ vagy kevésbé 
művelt államok is létesítettek ilyeneket : elérkezett immár az 
időpont, hogy mi is kövessük példájokat. Annáliiikább^ mert a 
tapasztalás bőségesen igazolta, mennyire hasznosak ezen iuté- 



*) Midőn t. olvasóinkat e nagyfoutossúgú munkálatra különösen 
fie^yelmeztetn^nk : egyúttal örömünket fejezzük ki, hogy nekünk jutott 
a szerencse azt először közzétehetni. S z e r k. 

Szásadok. 1 



2 ÁLIJIMLBVKLTÁRI 

zetek mind n tudomány 8zempoutjából, mind pedig a kormány- 
zati czélok tekintetében. 

Az állami levéltár fölállításának módozatairól elmélkedve^ 
tigyelmünket a következő kérdéaek vonták magokra : 

1. Melyek az állami levéltár föladatai ? 

2. iMilv alkatrészekből álljon? 

3. Mily helyen állíttassák föl V 

4. Mikép rendeztessék ? 

5. Mily módon tétessék közhasználatúvá ? 

6. Mily segédeszközökkel birjon?; 

7. Mily személyzettel birjon? 

I. 
Föladat. 

Az állann levéltárak hármas fljladattal biraak. 

1. Biztos és könnyen megközelíthető örizethelyül szolgálni 
mindazon irományoknak^ melyeket akár az állani^ akár termé- 
szetes vagy jogi személyek gondjaira bíznak. 

2. Ezen irományok alapján segítségére lenni a kormány- 
közegeknek oly kérdések tanulmányozásánál, melyeknek meg 
oldása a történeti és jogi előzmények fí>lderítését követeli. 

3. A tőrténettadományi anyagkészletnek irodalmi értékesí- 
tését elősegíteni; megkönnyítve azoknak munkásságát ^ kik 
tudományos czélból e levéltár irományait fölhasználni kívánják. 

II. 
A levéltár elemei 

A képviselőház föntebb említett határozata az állami levél 
tár alkatrészei gyanánt felsorolja : 

1. A magyar udvari eanccllaria, 

2. Az erdélyi udvari eancellaria, 

3. A m. k. helytartótanács, 

4. Az erdélyi íxikormányszék, 

5. A magyar kir. kamara levéltiirát, 
ti. Az i rdélyi fiscális levéltárt, 

7. Az 11. n. országos és nádori levéltárt. 



4 ÁLLAMLEVÉLTÁRI 

czélszerti; sUrgetően 8zUkBéges lenne azokat országos törvény 
által állami fölügyelet alá helyezni, öszhangzó terv szerint ren- 
dezni és kezelni. Miként a külföld államaibaU; például Olaszor- 
szág minden egyes tartományában^ Belgiumban^ Hollandban 
stb., az állami levéltárak mellett országos levéltári felügyelősé- 
gek vannak szervezve (Superiutendente degli Arcbivi, — Inspec- 
teur General des Archives), hazánkban is ily közeg által lenne 
az imént érintett czél elérhetik. 

D) A esaládi levéltárak magántulajdont képeznek, s így az 
állami beavatkozás körén kivül állanak. Amennyiben azonban 
némely családok önként ajánlkoznának történeti érdekű iromá- 
nyaikat az állami levéltárban elhelyezni, ezt lehetővé tenni és 
előmozdítani kellene még azáltal is, hogy a esaládok tulajdon- 
joga fönntartatváu, levéltáraik a letétemény jellegével bírnának. 

E) Általában oda kellene hatni, hogy a hatóságok, testü- 
letek és esaládok levéltárainak, megállapítandó terv szerint, 
lajstromai készíttessenek és az állami levéltárban elhelyeztesse- 
nek, a mi Nápolyban és egyebütt is, — a tudomány nem csekély 
hasznával — már régen keresztül vitetett. 

III. 

A m. k. állami levéltár székhelye Buda-Pest. Mindenek- 
fölött kívái»atos, hogy külön épülettel birjon, vagy legalább oly 
helyiséggel rendelkezzék, mely tűzvész, nedvesség és betörés 
ellen biztosítva legyen, a szerves fölállítást, könnyű í<öltalálást 
lehetővé tegye, megfelelő hivatali és dolgozó termekkel birjon. 

IV. 

Az állami levéltár fülállításának ős rendezésének módoza- 
tai iránt végleges és részletes tervet készíteni csak akkor lehet, 
ha a rendezendő anyag mennyisége és minősége teljesen isme- 
retes lesz. Az enquéte bizottság bevúrandja az államlevéltár 
kinevezendő igazgatójának javaslatait; ki előbb a külföld jele- 
sebb állami levéltárait közvetlen tanulmányozás tárgyává toeudi. 
Egyelőre a főelvek megállapítására szorítkozunk. 

A) Az államlevéltár alkatrészeit képező egyes levéltárak 
irományai nem fognak külön kezeltetni, hanem összesíttetnek. 



ENQÜÉTE JAVASLATA. 5 

B) Az Összesítésnek akként kell történni^ hogy az iromá- 
nyok bizonyos megállapítandó osztályokba, vagyis föszakokba 
ehronologiai rendben helyeztetnek el. 

C) Az osztályok, vagyis föszakok megállapításának alap- 
jául a nemzeti élet egyes ágazatai szolgálnak ^ hogy így a 
levéltár nem annyira bizonyos intézetek vagy helyi viszonyok 
képét elötUntetni^ hanem a nemzeti élet egyes ágazatainak bizo- 
nyos időpontban mutatkozó természetét megvilágítani legyen 
hivatva. 

A föszakok a következők lehetnek : 
1. Belpolitikai események. 
II. Külpolitikai események. 

III. Közigazgatás. 

IV. Jogtigy. 
V. Hadügy. 

VI. Pénzügy. 
Vn. Nemzetgazdaság. 
VIII. Egyház. 
IX. Közművelődés. 
X. Családok. 

D) A levéltár kétféle, ehronologiai és szakok szerint ké- 
szült lajstrommal fog birni; mindegyikhez hely-, személy- és 
tiszti névmutatók csatoltatnak. 

V. 

A levéltár tudományos használata minden módon meg- 
könnyítendő lenne. 

Arra, hogy valaki irományokat a lei^éltárban használhas- 
son akár tudományos, akár jogi czélból^ elég, hogy szándékát 
és czélját az igazgatónak vagy helyettesének Írásban bejelentse. 
A kutatónak rendelkezésére bocsáttatnok a lajstromok és 
mutatók. 

Arra, hogy hatóságok, testületek vagy magánosok iromá- 
nyokat a levéltár helyiségein kivíil is használhassanak, csak az 
illető ministerium, melyi:. !c az államlevéltár alárendelve leend, 
adhat kivételes engedélyt, a levéltári igazgató meghallga- 
tása után. 



6 AllamlevAltári 

A dolgozóterein egy hivatalnok fölUgyelcte alatt áll. 
A levéltár Ünnep- és vasárnapokon és a nyári iskolai szUn- 
idők tartama alatt is nyitva van. 

SzUnidök : évenkint kétszer, két-két hét. 

VI. 

Az állami levéltár mellett mind a hivatalnokok, mind a 
dolgozó tudósokra nézve mellözhetlen történelmi, diplomatiai és 
közjogi kézikönyvtár. 

A külföld kiválóbb állami levéltáraival kapcsolatban pa- 
leográfiai, diplomatiai iskolák léteznek; melyekben nemcsak a 
történctbúvárok; hanem a levéltárak tisztei is kiképeztetésöket 
nyerik. Hazánkban annál szükségesebb lenne ily iskola szerve- 
zése, minél csekélyebb azoknak száma^ kik nálunk e téren jár- 
tassággal birnak. 

VIL 

Az állami levéltár személyzetét illetőleg legfőbb fontosság- 
gal bir a főigazgatói állomás betöltése. 

A főigazgatóban megkövetelhető kellékek az általános mű- 
veltség mellett a hazáig továbbá a nevezetesebb külföldi nyel- 
vek, végre a latin nyelv ismerete; tájékozottság a hazai és euró- 
pai történelem terén ; okmánytani jártasság. 

A levéltár többi tiszteiben is megkívántatik a latin nyelv 
ismerete^ történelmi és diplomatiai szakképzettség. 

Óhajtandó, hogy az államlevéltár főbb tisztviselői között 
legyenek oly egyének, kik jogi- és főleg államtudományi kép- 
zettséggel birnak, és olyanok is, kik a hazában divatozó külön- 
féle nyelveket bírják. 

A személyzet nem lehet csekélyebb, mint az, mely például 
a bécsi cs. k. udvari levéltár mellett alkalmazva van ; annálin- 
kább, mert a m. k. államlevéltár, az okmányok mennyiségét 
tekintve, jelentékenyebb leend, és csak most vár rendezésre. 

E szerint szükségesnek mutatkozik : 

egy főigazgató ; 

két aligazgató, kik közül az egyik az országos levéltárak 
felügyelőjének tisztét viselné; 



BKC^IETE JAVASLATA. 7 

két levöItáiDok ; 

hat levéltári tiszt kinevezése^ és a szükséghez képest ne- 
hány imok és díjnok. 

A tiszti fokozatokat és fizetéseket oly módon vélnök meg- 
állapítandóknak^ hogy művelt^ tanúit^ tudományosan kiképzett 
egyénekre is elégséges vonzerőt gyakoroljanak. Ennekfolytán 
a fö és aligazgatók Oi>ztálytanác8osi^ a levéltárnokok titkári és 
a levéltári tisztek fogalmazói rangban és fizetésben lennének 
részesitendők. 

Mivel pedig az állami levéltár tisztjeire nézve a magasabb 
fokozatokra való előléptetés kevésbé lenne kilátásba helyez- 
hető, mint a nagy személyzettel biró ministeri hivataloknál: 
az állami tanintézetek tanárainál alkalmazásban levő őtéven- 
kinti fízetésemelkedést lehetne behozni. 

Az állami levéltár tisztjei elmozdithatlanok, s esak fegyelmi 
úton bocsáthatók el. Ezt követeli a függetlenség biztosítása, 
mely a türténetirással foglalkozó egyéneknél mellőzhetlen. 

A költség, melyet a hazai levéltárügy rendezése, vélemé 
nytink és javaslataink szerint követel, nem jelentéktelen. 

Azonban hasonló terhet Magyarországnál sokkal kisebb 
államok, mint például Belgium, Hollandia, Svájcz, vagy 
Olaszország egyesítése előtt annak egyes tartományai, már évti- 
zedek előtt készségesen vállaltak el, szívesen viselnek. Es nem 
kételkedünk, hogy a magyar képviselőház is nehézség nélkül 
fogja megszavazni az összegeket, midőn arról van szó, hogy 
régi mulasztást tegyUnk jóvá, és oly intézmény í^ilállítása forog 
kérdésben, melyei nemcsak a tudomány, hanem még inkább a 
kormány/ás gyakorlati érdeke és a nemzeti beesület követel. 

Miután a korszerű haladás pályájára léptünk, miután po- 
litikai intézményeinket és társadalmi viszonyainkat a század 
igényeivel öszhangzón átalakítjuk : a magasabb culturai érdeket 
sem szabad akár mellőzni, akár háttérbe szorítani. 

Ily culturai érdek : az állami levéltár felállítása és a le- 
véltárügy rendezése. 

E mellett a régi századok emlékei iránti kegyelet sehol 
annyira nem találkozik a gyakorlati hasznosságival, mint 
nálunk. 



8 Allamlevéltári enquéte javaslata. 

Hazánkban a kapcsolat múlt és jelen között mindenekfö- 
lött szoros. És azoknak, kik bivatvák befolyni a nemzet sorsára 
és fejlődésére; gondosan kell óvakodniok attól, hogy az újjáal- 
kotás nagy mttvében a múltat ne feledjék, vagy félre ne is- 
meijék. 

Pesten, november 22-én^ 1872. 

Az országos levéltár rendezése tárgyában összehívott enquéte 

bizottsága : 

GROISZ GUSZTÁV, 

ministeri tanácsos, elnök. 

HORVÁTH MIHÁLY, B. MEDNYÁNSZKY DÉNES, 

NAGY IMKE, B. NYÁRY ALBERT, 

PAULER GYULA, THALY KÁLMÁN, 

bizottsági tagok, 

FRANKL VILMOS, 
előadó. 



n. Rákiezi Ferenez kora 

a gr, Csdkyak, Szepesoár megye és a b. Palocsay-család 

levéltáraiban*) 

I. 

A gr. Csáky-leyéltárak. 

A gr. Csák y-c Báládnak a Bákóczi-korban a követ- 
kező négy tagja szerepelt : I s t v á n (XII.); Mihály (IX.), 
László (IX.) és K r i s z t i n a. '^*) 

István gróf (»zül. 1669.) hasonnevű atyjának az ország- 
bírónak fia volt) kinek halála után Bereg és Ugocsa vármegyék 
főispánjává lön, s mint ilyen, fölkeltett nemességével^ Károlyi 
Sándorral egylttt verte meg 1703 tavaszán Dolhánál az első ka- 
mez csapatokat, — majd a Lengyelországból betörő Bákóezi 
és Bercsényi (sógora) hadai elül ez év közepén a császári örség- 
gel megrakott Szatmár várába szorult, melynek 1704. <1cc. 25-én 
történt feladása után azonban hűséget esküdött Rákóczinak, 
kinek aztán generális*fö-hadi-commissariusa és a Szövetkezett 
Rendek egyik senatora lön, a szatmári békéig. 

Ocscse Mihály (szül. 1676.), mint honnmaradott fivérei 
között legharcziasabb természetű, ajánlkozott volt 1703 ban, 
hogy közös családi várukat : S z e p e s v á r á t megvédendi Rá- 
kóczi knniczai elül; hosszabb idejű zárlat után azonban capitu- 
Iá Iván, maga is a fejedelem hűségére állott, ki öt sógorának, 

*) Lőcse város levéltárának ez irányú ismertetését 1 a ^Száza- 
dok" múlt évi november havi füzetében. 

**) A szintén szerepelt Csáky András nt-m a Keres-Szeghi 
gr. Csákji hanem az erdélyi nemes Dévai Csáky- családból való volt. 



10 KÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTAKAKBAN 

Bercsényinek ajánlatára egy lovas-ezred tulajdonosává, s tábor- 
nokká nevezé ki, majd altábornagygyá léptette elö. Eószt vett 
több hadjáratban, 1710. végén Bercsényivel lengyel földre emig- 
rált, és 1757. dec. 7-kén Rodostón, mint a bujdosó magyarok 
fönöke hunyt el, 81 éves korában. „Utolsó generálisa volt Rákó- 
czi Ferencznek **, - jegyzi meg róla hü pályatársa, Mikes Kele- 
men. (Töriikors/. Levelek, II. k. '2Vd. 1.*) 

A harmadik testvér, Krisztina (szül. 1654), előbb id. 
gr. Erdödy Sándor kamaraelnöknek, majd gr. Draskovich Miklós 
országbírónak, \égre gr. Bercsényi Miklós fejedelmi helytartó és 
fötábornoknak volt neje, — - és mint ilyen, a kuruczvilágoak 
RAkócziné után legelőkelőbb úrnője szerepelt. Nagyműveltségű, 
és igen jószívű úri asszony vala, — de tündökölni szeretett. 
Meghalt Rodost<!»n (honnét mindig szivszakadva vágyott hazá- 
jába, de férjéhez való hűsége visszatartá) 1723. april 2o-kéii. 

Végre a negyedik szereplő : a kalandos életű László, 
(szül. 1640.), ki a gróf Csákyak erdélyi ágából való volt, s még 
az öreg Apafl'i Mihály s a szerencsétlen végű Bánfll Dénes i«le- 
jében élte le jobb korát. Mikor a kuruczvilá«; 170íi-ban kiütött: 
ő már jól túljára a 60-on: azonban ezen előrehaladott kora .nem 
gátolá a még I. Rákóczi György alatt í^zUletett, 11. Rákóczi 
György alatt már vitézkedett, de még most is nyughatatlan ter- 
mészetű férfiút, hogy ez utóbbi fejedelem unokája alatt is 
fegyvert ne kössön. lí. Rákóczi Ferenez a hadadi uradalom ado- 
mányozásával jutalmazá s lovas-ezredessé nevezé ki őt, majd 
1708ban brigaddrossá, — de még ezen évben meghalt. 

Az ő kuruczkori levelezései, valamint fiáé, Istváné (XI.)» 
ki a Rákóczi-korban csak annyiban szerepelt, hogy Hadadvárát 
1710 elején német kézre játszá, s maga is labanczczá lön, -- az 
erdélyi ág külön levéltárában volnának keresendők. 

Bercsényinének többi testvérei : I m r e uagy-váradi püspök, 
majd kalocsai érsek és bibornok, György es. tábornok, 
Zsigmond főispán s később tárnok, és Tamás cs. ezredes, 
— a kuruczvilágban se pro, se contra nem szerepeltek. A két 

*' ^"í?> ^Viln M.JgyiiiorcZ. Caaládai lil k. 92. 1. a Dévai C&iky 
Andrúa ezredest zavarja vele össze. 



12 ríkóczi kora szepesi levéltárakban 

tank. Sem a kurucz „Generális-Hadi-Fö-Commissariatusság** 
actái; sem maga István úr kurucz korabeli levelezései nincse- 
nek ott ma már. Csupán egy csomag létezik ott István gróf 
1703-iki levelezéseiből; a mikor még, mint Bereg és Ugocsa 
főispánja, „kedves komájával", Károlyi Sándorral, Leopold 
tlgye mellett buzgólkodott. 

Ezen csomag 31 darab, eredeti, vagy egykori\lag másolt 
levélből, és egy, hihető, 1 7 U-diki líystrombtil áll, mely levelek an- 
nál becsesebbek, minthogy kettőt kivéve, mind a háború kezde- 
téről, annak első három hónapja : 1703. m á j u s, j u n i u s és 
júliusról valók, — mely időből az adatok, kivált az oly 
közvetlen forrásból merített adatok, minők az övéi, épen a 
légritkábbak. E leveleket azért mind lemásoltam, s kit 
rövidebb regestákban, kit bővebben, imé, ismertetem, mert meg 
vagyok győződve, hogy a Rákóczi-háború kezdetének számos 
itjmeretlen részletét hozandom általok napfényre. 

l.sz. „Tarpa, die27. May, 1703.; „Munkácsi Pap Mi- 
hály, m. k. az én Kegyelmes Uramnak Rákóczi Ferencz Ma- 
gyarország Fejedelmének plenipotentiarussa." Gr. Csáky István 
beregL főispánnak Aranyos-Medgyesre, nagy-hamarsággal (sok 
cito-val) írja, hogy f. hó 25-kéröl maga gondviselőjéhez intézett 
levelét „az Tisza-parton, Kisárnál vöttUk, — melyben irja 
Ngod, hogy tart ezen kóborló pusziításátúl, több mocskos sza- 
vaival együtt." Mely mocskos levelét Ngodnak majd bemuta- 
tandjuk, országunknak nem pusztítására, sőt megmaradására 
igyekvő fejedelmünknek, s „tudom, akkor az debreczeni Monti- 
cuculi , hajdúvárossal együtt Ngodaak nem fog használni.*^ 
(Eredeti.) 

2. sz. Orosz György beregi alispán, 1703. május 28. 
Munkácsról meníegeíődzve válaszolja A.-Medgyesre főispánja- 

# 

nak : .Édes Méltóságos Gróf Uram, nem szígyen, hogy 40 em- 
berünket 200-uál több kurucz dissipálta; az nagy conspiratió, 
más vármegyérül is jött hozzájok. Eléggé cxamináltuk bereg- 
szászi bírót : már vannak GUOan, öt zászlóval llyvóban (Lem- 
berg) 22 (tár-) szekeret vásárinak Rákóczi uramnak. A pátens 
egészen Bercsényi írása, a mint mondják, ez a conti- 
nentiája." (Közli Rákóczi és Bercsényi Brezna várában 17033 



14 uJLkóczi koua szepesi levéltárakham 

szik. Az benei bíráknak és esküdtembereknek sok mellettem 
való reméDkedések cs törekedések után mitigáiiák dolgomat, — 
arra esküdtettek : midőn az Méltóságos Fejedelem (Lengyelor- 
szágból) kijUn, ez nemes vármegyéknek az zászlót elküldi; ez 
nemes vármegycvel hive leszek, addig házamnál ülük. Azóltátúl 
fogva vagy sohová sem voltam^ házamnál tíltem^ mint rab. 
Azért alázatossan kérem Ngodat, ne kivánja Ngod, házamtúl 
kimozduljak, — látja Isten lelkemet . . . Isten is megáldja Ngo- 
dat, ha protcctiója alá vészen, mert nemes vármegyémért kell 
szenvednem." (Er.) 

4. sz. „En Keresztszeghi GróffCsákyIstván, 
Kegyelmes Koronás Király Urunk ö Felsége titkos tanácsa és 
komornyikja, Nemes Bereg éB Ugocsa vármegyéknek Föispánya, 
Látván ezeu . . . hazánk romlálsára czélozö zárzavart nevekedni^ 
de kiváltképen ezen támadásnak Icesendesétésére reánk szándé- 
kozó ö Felsége sokszámú német s ráez hadainak jövetelit, és az 
által lehető pusztulását a nemes vármegyéknek eltávoztatni 
akarván, — ö Felségéhez kötelességUuket, hazánkhoz való igaz 
szeretetünket előttünk viselvén : két-három nemes vármegyebéli 
nemességet, más vitézlő rendeket is" felvévén, azon gyUlevéz né- 
pekre reájok mentünk^ és Isteniül általunk érdemlett büntetést 
vettek." (DolLai győzelem, jun. 7.) Jelen, községről-községre 
kihirdetendő pátensével inti és biztatja a szétoszlottakat és lap- 
pangókat : szálljanak békességgel házokhoz^ — magokat beje- 
lentvén, nem lészen hántások. — De dato Szatmár, 13. Juny 
1703. (Egykorú másolat.) 

5. sz. Gr. Löwenburg Frigyes cs. tábornok és 
Szatmár várának főkapitánya, Zathmarini^ 22. Juny, 1703. Gr. 
Csáky István beregi és ngoesai főispánnak, Csekére, válaszolja, 
hogy este hat óra tájban vett leveléből örömmel érti a Tiszához 
való szerencsés elér kezesét; de sajnálja, hogy a megyei nemes- 
ség, az alispánok Ígéretei daczára^ oly csekély számmal gyűlt 
össze oda. Klobusiczky szatmári alispán biztat, hogy a Németi- 
ben lakó nemességet fölszedi; és odaviszi magával. — HaMlgtok 
a közelben mutatkozó ellenséget kikémleltetvén, valamikép árt- 
hatna neki : jó lenne megpróbálni, — különben tegyék, a mit 
legtanácsosabbnak vélnek, reájok bizom. Ha Munkácsra a várba 



16 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAK 

tegnap vett leveléhiil értem, hogy ezrede f. hó 19-kén Kassa 
közelében állott, és onnét ezen napon Ungvár felé nyo- 
mult, (Er.) 

8. sz. Wolffgangus Georgia s Comes ab Auer- 
sperg, munkácsi cs. parancsnok, de dato Munkács, 25. Juny 
írja valami magyar-labancz tisztnek, tán Eonde Mihály szatmári 
alezredesnek, hogy több felöl vett hírek szerint azon ellenség 
nem áll, csak 200 emberből, az is többnyire pór had, — megbír- 
hat azért vele a magyar huszárság is, csak jól akarja, nem 
szQkség a várból németeket lekiildeni; ha mindazáltal azon 
magyar lovasság éjtszakára a vár alatti huszárvárba akar vo- 
nalúi : jó, oda befogadja, megnyúgovás után haszonnal tehetnek 
majd onnan kiszáguldásokat. — Most van Uraságodnak, íme, 
jó alkalma, csak emberkedjék, s ne rémíttesse meg magát : 
hiszen csak parasztok, s ha rebellisek is?.... 
mi az?! („tantum sünt rustici, etsi essentrebellcs, qnidest?!^) 
Egy zászlóaljat mégis adnék én is, ^si cum seriositate ipsos ag- 
grederentur, habercnt victoriam.'^ (Er.) 

9. sz. Gr. Löwenburg Frigyes, Szatthmár, 26. 
Juny, 1703. Gr. Gsáky Istvánnak, Csekére, cito, citius, citlssime. 
Mlgod éjjeli levelére tegnap feleltem, a tegnapit pedig ma vévén 
és tartalmát megfontolván, — én csak gyanűs hazugságoknak 
tartom a parasztok ama híreit csodálkozván, hogy )llgod az ily 
hirek hordóit le nem tartóztatja. Kik is ha igazat hoznak — jó, 
de ha nem, hát meg koll őket pálczáztatni ... Jó lenne Kende 
uram által a beregszászi, várii és tarpai bírákat és esküdtekből 
behozatni, biztosság és kezesség okáért. — Mivel pedig orderem 
van, hogy a közelgő Montecuculi-ezred mellé gyalogságot adjak : 
nem szUkség, hogy Mlgod tovább magát ott fáraszsza, bízza a 
commandót Steinra és Kendére, kik is jó correspondeutiában 
legyonek, és maga ^Ilgod jöjjön ide, hogy ő Felsége dolgaiban 
tanácsával élhessek. (Er.) 

10. S7. Ugyanaz, Zathmaríui, 27. Juny, 1703. Ugyan- 
annak, ibi-ubi. Hogy a nemesség szép számmal gyűlt a Tiszához, 
jó. — de nem jó az, hogy sánezásó munkás nincs elég. Különben 
több oldalról kedvező híreket vettem : az ellens^'g nincs egy tí»- 
megbeu, hanem apróbb csapatokra oszolva, igy. Esze Tamás is 



18 RÁKÓCZI KOKA SZEPESI LEVÉLTÁR AKBAK. 

gitár, ex fagitivis faasarouibus Paul Deákiensibus existeotes "^ . 
ex altéra parte Tybisei advenieDtes — se hie non prope ab Arcé 
ostecderiot, et post Ragoczinm, St.-Miklósiiiöm vereus se contn- 
lerint : Illustríssinio Dominó Colonello G^miti Montecucoli idem 
traDsscrípsi, cam reqnisitione. at hodie se adhne cniii I. Kegimine 
infailibiiiter hac sistat : qna oceasir^ne etiam optimum foret, m 
Itlrma Dnao Vra cnm saa militia se qno eitins ad cistas partos 
veniendo, acceteraret, iit nnitis viribiis hostis jam ín timore 
existens. niteríns perseqoi et extirpari possit."^ 

^P. S. In adventu snae Onaonis Illrmae Vrae nulla mora 
facienda esset : ne bostismagis iternmaccreseat 
et se recoliiget.^ lEr.) 

1 3. sz. Orosz G V w r g V. Mnukáes, 30. Junv. 1 703. Gr. 
Csáky Istvánnak. ^Itt lévén Rák«^ezi uram MQnkács«>n : ha jói 
tndták volna Monteeueoli regimentje. — fekve találták volna : 
de csak két compánia jött bé a városban, igen derék kapitány 
grófot i^Qairíni ültek meg. az«>k is mindjárt confnndáltattak, — 
azalatt Rákóczi lóra kapván, elment. Pénzct nem találták, de 
minden egyet-mását, ládáját is, zászlóját is. aranymarbáját, sok 
portékáját elnyerték. 15 ingét; valami két orosz szekere volt. 
— annak semmi apparatnssa nem volt. — úri három paripáját 
hallom, magyar mhája fekete. Vult *X)0 embere : visszaszerezett 
kaszával, baltival, lánesával: ez desperatns emb.r! 
Ugv' is mondják : Bercsényi nram árestomban volna. — talám 
Ráki czí nramnak sincs subsisteotiája. Kurucz Qt vagy hat 
veszett, csak széllelment, az német egynihány és az 
derék kapitánv. kit az e^rész reíriment szánt, ki miatt 
egészen megégették a várast, templomokat fel- 
verték, minden ember jószágában praedát han- 
ták. Itt árta;lan úgy rumlott, mint biines. — Rimáit i> általK't- 
ték az koruczok. Ezt az regimentet mink ki nem t irtharjnk : 
nagy égetéM tí^tt, tovább mit követi Az lejérházat is mini os/- 
veégeiték. Tübbé Munkács meg nem épül; niues niivel c.»mpla 
ceálni az ?eneráiisnak is. 

Ma is e::v serei: lovas kurncz itt nvarsalcHliittt : ninc> 



20 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN 

hogy Kglmctek nem lévén az dolognak valóságában tndösok : 
inkább az Udöliöz alkalmaztatja magát; mintsem hazájának 
febznbadítását ily képtelen, fegyveres pártolással akadáloz- 
tatni akarja, — s ugyanezen okkal az Mlgos Fejedelemnek is 
kedvetlenségét nemes Szathmár vármegyére, s nevezet szerint 
Kglmcd ellen, csendesítettem. 

Édes Kende Mihály nram, tudod, mindeddig barátod 
voltam, Eglmed barátsátságához sokat bíztam; nem hittem 
volna : Kglmed maga becsületit, magyarságát s hitit előtte ne 
viselje ; nem hittem volna : pátensünket hUtre kikérvén, meg- 
csalta volna htiti után, — söt most is ennyire berzenkedik. Mint 
régi jóakarója azért Kglmednek, akartam ezen saját kezem írá- 
sával intenem Kgldet : az magahittségnek hagyjon békét ! A b- 
banKglmcd bizonyos legyen, hogy azMlgos Fe- 
jedelemmel együtt és segítő hadainknak egy 
részével ittvagyunk már, Isten kegyelmébtíl. *) 
Jól ismer Kglnietek mind magamot, mind az Mlgos Fejedelmet ; 
elhitetheti azt K<j^lmetek magokkal, hogy Üres kézzel és 
nagy fundamentum nélkül felbolondítani az 
országot nem kívánjuk. Hitem s lelkem szerint asseeu- 
rálom Kglmedet s Kglmed által mindent^ hogy soha oly funda- 
mentummal nem indult hazánk felszabadítása, mint most. Pén- 
zünk, hadunk, királyokkal kötésink, — minden 
kész ül étink meg vadnak. Az Istennek vére hullásáért, 
ne rontsátok magatokat s az országot, ne bosszontsátok az Mlgos 
Fejedelmet, ne húzzátok magatokra erőhatalommal s minden 
jószágtokra az ellenség tüzes fegyverét. Hitemnek higyjen 
Kglmed : senkinek hántása, senkinek kára nem lészen, — va- 
laki beizenkedő fegyverivel nem keresi magának. Tudjuk s tudja 
ki-ki az németországi nagy háborút, tudjuk : senkinek nincs 
mihez bíznia; kimutatjuk hadainkat, segítő királyoknak s feje- 
delmeknek velünk való egyezését. Azért, hacsak Kglmcd maga 
nem keresi maga veszedelmét, s kíván valaha barátságom s jó- 

*) Bt'rcHtMiyi ugyjinia ekkor cfrkezett :i hazába óh csatlakozott :i 
MuiikácHtól vit»özahuz(Hlott Kákóczihoz, a franczía so^ódpéiizííii Lcngyel- 
or8Z:'igban fogadott ZHoldos seregekkel. 



THALY KÁLmAnTÓL. 21 

akaratommal élni; -— térjen eszirc Kglmed ! Ha pedig jobban 
tetszik Eglmednek az veszély, — berzenkedjék, legalább lel- 
kedre ne vedd az vármegye segítségét. Gyün húszezer fizetett 
tatár Máramarostál által : megadja ott az dolhai kölea9)it ! De 
kárt nem tesz másutt hazánkban^ hanem az hol kívánja vala- 
melly vármegyének pártossága, — kit nem reméllek. Talál i\tat 
magának oda, az hova véres keresményünket hordták. Ezeket 
nem ijesztőképpen higyje Kglmed ; mindenkor barátod voltam, 
siánDám Kglmedet, s Kglmed miatt az föld népét. 

Csáky István sógor uramnak ajánlom köteles szolgálato- 
mat, legyen veszteg ö Kglme : hitem szerint, se magának, se 
jószágának nem lesz kára. 

Nem gondolom, Kglmed ezen levelemet, mint az pátenst, 
dobra üsse ; — egyébaránt meglehet, én nem bánom ! De bizony 
keservessen esnék az ollyan nyakasság Kglmednek, hajóaka- 
ratomat s ily barátságomat megvetné Kglmed. Ezzel maradok, 
— ha ellenkező okot nem ád Kglmed — 
Kegyelmednek 
Költ polyánkai táborhelyünkben, 
b. Jnly, 1703. 

régi jóakarója, szolgáló barátja 
G. Bercsényi M i k 1 ó s m. k.'' 
Kende Mihály nem hajolt Bercsényi euie levelére, — és 
az Ígért veszély csakhamar a fejére szakadt : mert már nohány 
nap mnlva kumcz kardok csapásai alatt vérzett el, a Tisza part- 
ján. Löwcnburg alábbi, jiil. 15-iki levele már elesésén sajnálko- 
zik, 8 ugyanerről tudósítja Károlyi is Bécdböl, 1703. aug. 4. 
Paloesay Györgyöt. (L. jövő füzetlinkben, a Palocsay-levéltár 
ismertetésében.) 

16. Bz. Gr. Montccuccoli Hercules írja 1703. jul. 
likén, ^ Ex campo sub Arcé Munkács" gr. Csáky Istvánnak, 
Szathmár, ibi ubi, — hogy 9-iki levelét örömmel vette, melyből 
nemcsak az erdélyi segítségről, de arról is értesül, hogy a Tisza 
táji fölkelt nemesség szintén az ő ezredével akar egNesíílui. 
Óhajtja, hogy e végből minélelébb kelnének át a Tiszán, vagy 
Beesnél, vagy Melotánál, és úgy vele csatlakozván, egyesült 
erővel induljanak a lázadók ellen. Szabolcs vármegyének ő 



22 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁUAKBAX 

megírta, bogy szolgáltasson élést ; ha nem teszi, — exeeutiót 
ktttd reája^ élést pedig erővel szerzend. (Er.) 

17. sz. Orosz György alispán, Munkács, 11. Jaly^ 
1 7<j3., Csákynak. ^£n. Mlgos Gróff Uram, se kevés kötségeniet, 
se fáradságomot nem szánnám nemes vármegyéért, ö Felsége 
szolgalatja mellett : de e miá regiment (a Montecnecoli-ezred) 
számtalan kiváusági miá, lehetetlen hogy sabsistálhassak ; egy- 
mást éri az sok követ, leírhatatlan kívánságokkal, — nem gon- 
dolja azt az colonellas : Karinezayn kivül egy szolgabíró sincs, 
az ki vármegyében laknék, egy parasztembert e világért be nem 
vehetni, az faluk mindenütt puszták ; hat nemes ember van ^ítt) 
lovas, már azt elkínzottuk az mindennapi portázással, az sok 
levélhordással, — azoknak sem maradt semmijek, mindeniket 
felpraedálták ; a többiknek lovokot elnyerték, rabok lévén Rá- 
kóczinál, kik pedig kurnezokká lettek ^olt; némellyek itt rabok, 
ű. m. kurucz Szabó. — Pogány ez a német, majd ki 
nem vonja a lelkemet zabért,kcnyérért, hasért, 
s mindenféle kouyháravalóért. Kevés borom, sza- 
lonnám, kenyerem az tiszteknek, az ki vagyon, mindennap osz- 
tom, — arra uizve én cbbül — látom — kifogyok. Azért kérem 
alázatosan Ngodat, ne difticultálja Kgod : itt az pecsétet ^a vár- 
megye pecsétjét) tegyem le szolgabíró uramnál magamot reci- 
piálhassam Ungvárra ad interim : ni e r t e z t e ui b e r s o h a- 
sem győzi; ratióra semmitsem hajt, lehetetlen 
ség előtte nincs. Itt vagyok szálláson kapitány-lajdinant 
urammal, azt mondja maga: az ördögök vigyék el, ha 
ezer forintért felvenné ezt az mortificatiót! 

Az kuruezság csendességben vagyon ; hol vess kenyeret 
az Krajnyán ? nem capiálom. olajos ugyan, az víz nagy lévén, 
az klastrombúi vitt vagy negyven kenyeret, egy kulacs bort is, 
mondotta : Rákóczi nmak viszi ; volt véle egynihány ködmönös 
orosz, ~ ő ugyan tatárnak mondotta. Itt pedig, mondják, «iz 
hámorban Szelestén iCzelfstovia) csináltattak vagy 2i'i» nyilat. 
— Azt mondják némellyek : bement volna (^Leugyel(»rszágba, 
vissza) Rákóczi uram, mivel ezek mindcntttt hitcgcttik, kicsal- 
tak. — Ezek az németek mindjárt mennének, csak magyar nin- 



TIIALY KÁLMÁNTÓL. 23 

csen. Tegnap kíküdtek tíz németet, két magyar katonát : az 
kuraczok valami gazbúi kiUtüttck, elfogtak két lovas németet. 

Irt colonellus uram mind Szaboicsban h mind Ungban^ 
circa provisiunem. Ezt az vármegyét (Bereg) valóban megronták : 
egyfelől ezek az németek mindennap vágatják az marhát, azon- 
felöl mennyi prédálást tettek, úgy az várbeliek ; — másfelöl az 
karnez^ tertio Szakmar vármegyében sok vágót (vágó-marhát) 
hajtottak. Ez pusztul el elsőben is minden vármegyék felett. Ha 
még több had jUn, s mind idejtin : lehetetlen sabsistálnunk. — 
Cirea conjunctionem üzentem óbester uramnak (Kende ?); remén- 
lem, tudósítani fogja Ngodat. Az franezia megverésit ide is 
irták.*^ (Er.) 

18. sz. Gr, Löwenburg Frigyes tábornok, 
Szatthmár, 12. July, eirea 5-tam pomeridianam, Anno 1703. Gr. 
Csáky Istvánnak Tisza-Becsre írja, hogy tegnapi levelét ma d. u. 
2 óra tájtt vette. Örvend Tisza-Becshez való szerencsés, bár ter- 
hes megérkezésének, s óhajtja, hogy a Tiszán átköltözvén, ha 
már a lázadásnak fejét nem is kaphatja, legalább erőteljes tag- 
jait bénítsa meg, s vesse gátját a rablásoknak, és győzelemmel 
térjen vissza. A történendökröl várja újabb és újabb tudósítá- 
sait.— - Ugocsa megyét, sajnálja, de a fölkeléstől, pénz- és élés- 
adástól föl nem mentheti : mert ezt ö Felsége szolgálatának 
érdekei tiltják ; ejryebekben jó szívvel kedveskednék. A helyör- 
ségbeli huszárokat holnap utána küldi Tisza-Becshez. (Er.) 

19. sz. Ugyanaz, Szathuiáríni, 13. July, 1703. Ugyan- 
annak. Mai levelét vette; a mi az innét kívánt egy gyíilog- 
század segítségül küldését illeti : magának Jílgodnak ^optime 
coustet meo praesidiarios hic tanto amplius numero non existere, 
üt inexplorato statu rcbellium emittere ac re super incerta even- 
tas exponerc quirem." — Addig tehát, „<lonee de Kakozio, ejus- 
í|ue copys certa incurrat relatio : quantis y viribus modo con- 
8tent ? quis eorum status ? et quae ipsis sit intentio V anque juxta 
relata Munkatschino mihi seriptotenus a Oomite Auersperg non 
pridem inmissa, Berczenius suuni jam din vulgatum snceursum 
Rakozio adjunxerit et suppetias revcra tulisset?*^ — ö több se- 
fítséget a helyőrségből ki nem küldhet. Désről is ;i Rabutín- 
ezred őrnagyától választ kaphat tán addig : váljon jöhct-c se- 



24 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVELTÍRAKBAN 

géiyére embereivei ? A helyörségbeli magyar lovasságot azonban 
ma már elküldte ntána. Csak kövessen ei tehát mindent^ s jói 
mesterkedjék Mlgod Reinhardt kapitányommal együtt^ elég erő- 
vel bírván dicsőséges tettekre, — a mellékelt leveleket pedig; 
kérem^ igyekezzék valami biztos expressussal Munkácsra jut- 
tatni Montecuccoli grófhoz. (Er.) 

20. sz. Ugyanaz, Zathmarini, 15. July, 1703. Ugyan- 
annak^ Tisza-Becs. Mlgod levelét hadnagyom által ma, dél tájban 
vévén, ,,intellexi ipsum Rakozium, Berczeniumque in personis, 
cum sexcentis suorum trans Tybiscum sese monstrasse, et cnm 
exploratoribus, tum Germanibus, cum Uungaris non nihil in vé- 
li tationem descendisse. eoque in congressu ex utraque parte 
aliquos nostrorum perysse, interquos praeci- 
pue doleo EgregiumDominumKendeMiháltam 
infeliciter ac misere submersum esse. '^) Guai au- 
tem ex depositione tubicinis, qui ad nostros demum profuge- 
rat **), certum sit eorundem opinionem eo directam esse, quate- 
nua Tybiscum transeundo, in hisce Partibus sibi oppida Uaydo- 
nicalia, aliosque — quibuseum haud dubiae jam bouam corre* 
spondentiam babuerint — adjungendi : igitur Dni lUrmae iterum 
iterumque recommendatum habere velim, ut Gomitatensibns 
omnimodo quo possit, imo sub gravissima poenarum minitatione 
persvadeat, faciatquc simul, ad portum Tybiscanum tam dia 
tantum perseverare, donec quadringento illi Dragoneri (Rabu- 
. tiniani) sint in propinquitatem venturi (t. i. Désről), — ubi dein 
omnibus liberum érit domum reverti. Dignetur itaque quacunque 
possibili metbodo eos simul retinere tautisper, ut transitus isto- 
rum rebellium saltem in basce Partes excursurorum praepedia- 
tur. Libenter certo potiore secundassem milite : sed coustabit me 
amplius non posse exponere.^ 

Mint látszik, a tábornok igen tartott a kuruczok átjőve- 

*) A kumczok csapásaitól megBobeeíttctvc, s lovastul a Tiszának 
ezorittiitva veszett el. 

**) Ezen német trombitás átszökését Rákóczi is említi Emlékira- 
taiban, és hogy volt oka tartani leleplezéseitől. Méltán is, mert mint 
l.itjuk, rclatiói meglppöleg valók voltuk, a fölkelők jövendő czélzataira 
nézve is. 



26 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN 

tiua, gr. Gsáky Istvánnak nagy-sietve írja Szatniárra : „Micsoda 
pátensét bocsátotta Rákóczi nram ö Nga^ ex acclusis veris pari- 
bus (nincs itt) Ngod megláthatja.^ Én tovább is híve akarok 
lenni ö Felségének ; „egyébiránt már itt köröskörül rakva lévén 
vélek az helyek^ — osak itt kell magamat megvonnom^ várván 
Ngodtúl cousolatiét.^ (Er.) 

24. sz. Ugyanaz, Ecscd, 19. July, 1703. Ugyanannak. 
„Ideérkezvén parancsolatja Rákóczi úrnak ő Ngának : midőn 
az itt való bíró *) megértette volna, — mindjárást kapta magát, 
hírem s akaratom ellen is Rákóczi úrhoz ment, — mellyet akar- 
tam Ngodnak megjelenteni; sem hírem, sem penig tanácsom 
benne, — hanem az itt való egynehány nemességgel az eddig 
ö Felségéhez contestált hűségünkben megmaradunk, ha vésze- 

• 

delmlinkkel lészen is. Bizonyoson Írhatom Ngodnak : már mint- 
egy ötvenig való knrucz Károly alatt s Fény- Vada körtíl nyar- 
galódzik, maga penig (Rákóczi) Vajában volt ma. Úgy tapasz- 
taljuk, hogy mindenfelől csak szaporodik szüntelenül. Kérem 
az Istenért is Ngodat, méltóztassék parancsolni ; ha Ngod ja- 
valija, én inucnd csak bemegyek Szathmárra, — talám ott még 
az velem levő vitézlő renddel (az ecsedi lovas sereg) az ő Felsége 
hííségében megmaradhatunk." (Er.) 

25. sz. Pribéri báró Milith Pál, 1 703. jul, 2a-kán 
Csengerből, gr. Csáky Istvánnak Szatmárra írja, hogy ma úti- 
társat nem kaphatván, el kell maradnia a holnapi gyűlésről, 
melyen csak keménykedjék Csáky, s végezzenek jól : ö felvál- 
lalja vármegyéje commandóját Csáky után, s összogyiljtését, — 
különben, meglássa, meggyül a baja. hozzá, lám, még Károly- 
búl is eljönnének zsoldra. Egyébiránt — veti oda végül — „ha 
Isten engedi, két-három napok alatt meglátogatom Ngodat s 
Ngod szomszidságában levő cselédimet; ne búsuljanak: va- 
gyon futó lovam!" (Er.) 

26. sz. Ez ismét érdekes levél. Bercsényi irta, az ura 
távol — Bécsben — léte alatt a nagy-károlyi várkastélyba 
szorult Károlyi S á n d o r n é h o z, a gyulaji (Szabolcs) kn- 
rucz táborból, 1703. jul. 23-kán. 



^) EcBcd Rákóczi örökös jószága vala. 



28 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÍRAKBAN 

iíárnap látogatni Károlyba jővén; beszéd közben roszalta a ku- 
rncz raboknak Szatniárra beküldését ; jobb lett volna — úgy- 
mond — inkább, „tetettem volna szalasztást rajtok/ Azután 
próbálgatott s ijesztgetett mindenképen : Károly várával mit 
akarok ? alattomban szolgáimat s a katona-rendeket csalogatta^ 
s tőlem aram y,kardját; tarsolyát, nyári pánczélingét^ puskáját 
kérte kölcsön." Látván, hogy nem jó helyen jár elméje, — rö- 
videden kiadtam rajta, ö is azt monda aztán, hogy bemegy 
Szatmárra. S íme, ,,ma már mintegy száz lovassal idejött, ide- 
izenvén, hogy : itt van igaz kurncz Melyk Pál! — 
Azért, mint kuruczot, ágyúval köszöntötték." Bort és élést kívánt 
a Fejedelem hadai számára,— nem adtunk,mire felboszankodván, 
úgy irta embertelen levelét, melynek párját commendáns (Lö- 
wenburg) uramnak bekllldöttem. „Isten őrzött, hogy mindnyá- 
jan kurucz kézre nem játszott a múltkor. — Azok is, kik innét 
kuruczokká let lek, mind az ő istentelen csalogatási miá lettek. 
Ma pedig majdan estig szeleskedett itten, izengetett, hogy addig 
el nem mégyen, míg meg nem vészi, nyargalódzott, elég port, 
golyóbist kellé miatta vesztegetni. Az Earaszna-közi nemesség 
vélle vagyon, kit erővel, kit csalárdsággal vitt el. . . . Már csak 
attúl félek, az több kurnczokat is annálinkább ellenem gyíVjtja, 
mi kevés barmaim megmaradtának is, azokat is elhajtja, éget, 
pusztít az mit tanál. . /. Mindenem így prédára kel, az mint fe- 
nyegetődznek; kiben kétség sem lehet. Valóban megesik nekem 
az Uram ö Kglme nagy vitézsége,. — kire sem hívatalja, sem 
kötelessége nem kínszeritettc hogy vármegy éjébül annyira ki- 
menjen ; azért kell nekem minden ktUső javaimtúl megfosztat- 
nom, kit más, ő Felsége híveivel nem csclekesznek." (Er.) 

28. sz. Milith Pál, Károly, 25. July, 1703. Károlyi 
Sándornénak. Az előbbiben említett „embertelen levél", 
melyben Károlyinénak, „mint hajdani jóakaró komámasszon- 
nak" ingerülten és hclylyel-közzel drasticus humorral írja a 
kiiruczczá lett Melith báró: „Csudálkozom, liogy Kglmed mégis 
ösztön ellen rugódozik, és nem szánja mezőbéli sok 
szép majorságit, holott igen kevés kárral meghódolhatna Kglmed. 
Én várat venni nem jöttem : mert nemcsak i 1 1 y e n szarka- 
fészek alá akarom conserválnom magamot, — hanem Olyüs 



30 RÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN 

szívvel s lélekkel s egyenlő elmével való munkáink utáo, Isten 
ő szent Felsége nyomorúságos terhekben megepedett nemzetün- 
ket vigasztalásra és régi kívánt szabadságra juttatná ; — kinek 
is jobb idejét Isten nem szolgáltatta még ennél, s egész hittel 
lehetünk, hogy meg is áldatunk ö szent Felségéttil. Segítségben 
penig semmi bizodalma ne legyen Kglmednek, úgy több jóaka- 
róimnak is, s azt várva, életét ne koczkáztassa, magát sanyarú 
betegséggel ne fogyassa : hanem mindazoknak jutalmát eonsi- 
derálván, megkeményedett elméjét esendesíteni méltóztassék. 

9 

En pedig maradok — Kglmednek 

Károly, die 27. 8-bris 1703. jóakaró szolgája, komja 

Károlyi Sándor m.k.'' 

„P. S. Az Mlgos Gróihiénak köteles szolgálatomat; ha 
magyarrá lesz is — szabad lesz bóbitát viselni !" 

(Eredeti, az egész Károlyi s. k. írása.) 

E levelet, melyet írója bizonyára titkon juttatott be Csáky 
kezéhez, — a gróf aligha mutatta be Löwenburg tábornoknak. 

Es ezzel véget érnek az 1703-ik évi, mint most már a t. 
olvasó is megítélheti, nem kis érdekű levelek. Az a két szám, a 
mi még hátravan, már különnemíí ; az egyik (31. sz.) Erős 
Gábor tudósítása Szatmárról 1705. jul. 29-kéröl, gr. Csáky 
István nejéhez, sztll. gr. Zichy Klárához, Lőcsére. Ebben bizal- 
masan értesíti s felhívja a grófnét, adja tudtára valami Jó és 
eltévedhetetlen alkalmatossággá!" férjének a grófnak, hogy „itt 
minket, kik az várban (Szatmár) szorultunk vala'', a fejedelem 
parancsából utólag hit alatt kivallattak : „kinek legyen az 
német generális és eommendánstúl ((Uöckelsperg és Löwenburg) 
protectió-levele, vagyis assecuratiója, ittbenn szenvedése iránt? 
Ki mit tudott, kimondotta. Az urat (Csákyt) nevezetesen (értsd : 
név szerint) feltették. Reviczky uram, az mint hallom, megmon- 
dotta, hogy látta nz úrnál; elhiszem, ha van, és ha látták m:^sok, 
— azok is megmondottak, én bizony gondolom-mal mon- 
dottam, azért, hogy jóllehet olvasta az úr énelőttem is : de nem 
szerette, és azután nem tudom bizonyosan, ha kivettc-é? — de, 
mint feljebb írám, némellyek szemekkel látottnak mondották 
lenni ö Ngánál." (Er.) 

Végre a 32. sz. egy régi, tán még 1711diki jegyzéke az 



34 ríkóczi kora szepesi levéltárakban 

szertileg rendezett e jeles levéltár. Hanem mi kénytelenek vol- 
tunk arról győződni meg^ hogy e különben oly dús archiviimban 
II. Rákóczi Ferencz kora igen mostohán^ mondhatni alighogy 
nemileg van képviselve. Mert noha a 206.; 207. és 208-ik — 
épen nem terjedelmes — csomagok ^Acta Rakocziana^ 
czimet viselnek is : köztilök az ntólsó^ I. és II. Rákóczi György 
fejedelmek idejebeli (1644— 1659.) levelezéseket, a 207 -ik pedig 
1686 — If 90-iki kin leiratokat és gr. Csáky Istvánhoz szóló 
Hoff-Kríegs-Rath-i rendeleteket tartalmaz ; csupán a 206-ikban 
vmn hat darab okmány, II. Rákóczi Ferenczet és korát ér- 
dekli Tgymint: 

1. Az 1688. elején, Munkácsvára feladása után 
B^'sbe vitt Rákóczi-árvák ládabéli arany- ezüst, drágaköves, 
^v(Stt^'(ft$ míveinek, családi kincsei, drága köntösei és egyéb 
^rtl^k^ portékáinak magyar és latin nyelvű lajstromai ; mely 
javak Biksben, Zrínyi Hona fejedelemasszony és leánya Rákóczi 
Jiiliáiia.. nemkttlönben KoUonics Lipót bíbornok, mint az árvák 
):;)'án\ja stb. jelenlétében, 1688.april 2-kán, s folytatólag május 21. 
fi8 ^r^kéu Írattak össze, a Rákóczi ház méltóságait és örökös jó- 
«aá(:ait illotö némely diplomák és okmányokkal egyetemben,'*') 
8 UU^í^. oet. 2i»én újabb ingóságok lajstromával bővíttetvén, végre 
t«ou év nov. ^-kun KoUonics stb. alúirása és pecsété alatt össze- 
tt^ jegyiekbe foglaltattak.**) Az itt egybeírt ingóságok összér- 
tt^ko 70,4 7(> frtra van téve. — (Eredeti példány, s minthogy az 
opyik ttturt id. gr. Csáky István országbíró vala — ki szintén 
ulAirá ÓH mogpeosételé a lajstromot — ez bizonyára az ő példá- 
nya. Igen biH>8es adalék a Rákóczi-ház vagyoni viszonyai törté- 
iiottMioi. - Hxonban megvan Kndán a kir. kamarai levéltárban 
ím, IihmmUó egykorú példányokban.) 

:f. W i n k 1 r J á n o s, valami cs. kir. harminczados vagy 
llnouiti lovelo Kassáról 1()'J7. aug. 27-kéről ; részleteket tartalmaz 

*) l'gyHiuuok. molyok uia Vörüsviirtt, a gr. Erdődy-Aspremont- 
IMk(^«'rtl lovi^ttárhim lotoxnok. 

^^) VottHyttlritH táuiad itt a hircs j lí szk ü r t n ek : ^^U n um 
e o r II it t| u ti n 1 v II n t o r i u in, a I) u c o II u n g a r o r u m c o n- 
t( H tii l« li o I V o c a t o r lu a n 8 u in . . . . fl. 18." olvassuk a fö- 
JitHyvi^Klioii, '\\\\\\\ o« «^r«*kl)'oríii irvn iiinos. 



3S RÁKÓCZI KOKA SZEPESI LEVÉLTÁKAKBAN 

lyczö szelleme 8 retkei; melyek miatt azt, mint a polgári társa- 
ság legártalmasabb ellenségét^ az országból végkép kiirtani, 
vagy legalább szigorú korlátok közé szorítani kell", — éles cri- 
tikával fejtegettetnek. 

Ez azon hires irat, melyet még a labancz Cserei Mihály 
krónikája is annyira egekig emel, — de a melyről itt, minthogy 
más kútfőkben is feltalálható, bővebben szólnunk fölösleges. 

6. Eredeti latin és német j^éldányai azon 1708. július ha- 
vában késztilt nyiltlevélnek, melyet Rákóczi, Szilézia 
fegyverre és szövetkezésre szólított Rendéihez vala, Frigyes- 
Vilmos porosz királyival szőtt titkos terve szerint, inézendő, — 
do a mely a kő/bejött trenesényi váratlan csapás folytán soha 
ki noni adatott. ]i[iuil a latin, mind a német példánv, eredeti, 
úív a mint a tVjedolrm canoelláriáján előre elkészíttetett : meg 
is van m«r Rákóczi uairy ostyapecsétével erősítve : de a datnni 
kitöltetlen, s a fejedelem aláirása és az ellenjegyzések hiányza- 
nak. E páter s egykorú mása már volt kezeim közt. 

Kíekncl több kiiriie/ okmány a i'otí-ik fascieulnsban sem 
foclahatik : baneiu találtunk még a « P i g n i t a t e s í? a e c n- 
lares" oíimiucl io!»"lt családi diploniák közt c:rvet. t. i. aft»nt- 
említett erdőijei gr Csáky I.jsil'' dandárnolsi diplomáját, raely- 
niK erejével K^k'^ci tVicdolom a nevezett .lovas to-coloiiellust*^, 
hitsége és hadi erdoiuci elisivercsöv.I. ..lovas hadaink között való 
b r i g * d é r s s a g r a avv;igy bare.;rv ndclo mesterségnek tisz- 
Sí:v* k^^voii. Ercdv-'. vasiig r g:il raprra. páteus-alakbau, 
s a kurv.v-í d.rv'ariíoxi J.iivoiuák siok,^:: eurialis stylusában 
!r\a. l^ariítti n» lVsscs?^'ore Ny::^gyh:iza. die íö ta Men- 
sís ^V^rl:ary Víuto IT >■ Ali'.rvi : Franci seus Prin- 

^'og A .K «4 : ,t E ^ A c K 1 -^ r- u > i o z k y- czinui, ♦?o-ik fas- 
cw«'.ít*\i*' !v-^'vl'/o- g- CsAxN Mihiily lengyel r>>zági bujdosá- 
»A»* wiM'koí * avL«','*.ji. n»*.ji!bjLru- : lu nrhogy KI. Eva a ueve- 
tvst .i!\^N':'íAg> "o^r *v"t. Asvv.\»r. a3 eieu csomagban foglalt 
V ?N ■•*'* v*>k4Í^*v<'JAX \*í.Ar'\3ig ;os.'Ág és {•. gftgyi viszonyait 
\V\WK • cs:va*i JLJ \ ssax'iSL :uu:k k: »ni!\i.h»írv Csákvné 
Aí\*4^ N X o'^itvvaSk,^ Eercttoa.egAicr Káko;£Íé< a C^-níV^dera- 
•h>kv\ v>vNÍsvMi- .iUxUNgkst^els^^iLe. 1714 Nfn már többé nemélti 



THALY KÁLMÍNTÓL. 39 

sbogy Éva ekkor Lengyelországban tartózkodott^ száműzött férjé- 
vel : minélfog>'a az osztályosok rokoni kötelességgel gondoskod- 
tak^ mimódon menthessék meg bujdosó nővérük számára atyai 
örökségét, a kir. fiseus impetitiói ellen ? E nö jószágUgyeiben még 
1731-ben is történtek tárgyalások. (10. sz.; királyi személynöki 
levél.) 

Es ezzel a gr. Csáky-archivumokkal végezvén, — áttér- 
hetttok a Szepes vármegyei levéltár rövid ismerte- 
tésére. 

THALY KÁLMÁN. 



Eiileaéifek 

a báró lUray^salád lexAtnr»íM. 

Miként bflzánk förangú nemzelaégri k5z0tt a BéTmj-calád 
n logri'iKt')^^^^^^'^^ tzrumkj leréltára » több tekintetbea a leg- 
KHX(lf4((Mt>^^<^k ki$zé iorozható. 

AHk van hazánkban esaládi leTéltár, mely Arpádkori ok- 
MiAnyokat oly nagy számban tartalmaz. Háromszáznál 
lObli talál bat/i itt^ melyeket nagyérdemű tagtársunk Wenzel 
(ÍMi«%táv legnagyobb részben lemásolt, és az „Árpád-kori 
Oj Okrfi&uytár^'ban k(ízrebocsátott. 

H&Hí nyelvemlékekben, vagyis a XVL század elsA 
f«iléb/)l Nzármaz^ magyar iratokban sem szegény e levéltár. Szá- 
vnuk me^baladja az ötvenet. A legrégiebbeket és legfigyelemremél- 
t/ilfbakat alább egéHZ terjedelmekben közlöm. Az első lölö-b(U egy 
rniigyar asszonynak levele atyjához. Alig csalódunk, ha 
Alllfjuk; hogy magyar nö által magyar nyelven irt levél, ennél ré- 
l^ibb korból nem ismeretes. A bires MartinnzziGyÖrgynek 
midig csak egy magyar levele volt megismertetve ; nemrég a deb- 
mittítú „Figyelmező^ és utána a „Századok^ közölték azt : azon- 
bsii (!Nak 4t)(y újabb másolat nyomán, mely a Sinay-féle kézirat- 
Uylltjteniényben találtatik. A stjavnicskai levéltár Martinazzinak 
tgy eredeti magyar levelét őrizi. Drégely-Palánk hőslelkü 
vi^dttlmozőjénok Hzondy Györgynek levelei is a ritkasá- 
gok közé tartoznak. Ezon körülmény és az előttünk fekvő két 
IsvAlniik Agy irály a^ mint Írása odamntat, hogy a vitéz férfiú a 
(ollst ritkábban votto kezeibe, mint a kardot. Életrajzának gyér 
vonásai hoz Is ny irtanak e levelek némi kiegészítést, megismer- 
lulfii a viszonyt, mely bon Itévay Ferencz nádori helytartóhoz 
AlloU. 



42 KÖZLEMÉNYEK A KÉVAY-LtVÉLTÁKBÓL 

A R.-család bodrogmegyei birtokaira vonat- 
kozó iratok 5 csomag. 
A R.- család fehérmegyei birtokaira vonatkozó 

iratok 1 „ 

A R.^család tolnamegyei birtokaira vonatkozó 

iratok 1 „ 

A R.-család yalkömegyei birtokaira vonatkozó 

iratok 1 ^ 

A Gyulai-család irományai lö ,, 

A lietavai uradalomra vonatkozó iratok 7 p 

A beczkói várra un ^ » 

A iindvai uradalomra n n ^ n 

A ledniczei uradalomra . ^ ^ n 

A Dmgeth-családra „ . 1 « 

üolics; Sassin, Eleskő^ Ráró és Szombathely 

várakra vonatkozó iratok o4 „ 

A bozóki uradalomra vonatkozó irományok 5 „ 
A nagy-ugróczi és csetneki uradalomra vonat- 
kozó irományok 1 „ 
A bessei és nagj-rárói uradalomra vonatkozó 

irományok 1 « 

A Justh-csa Iádra vonatkozó irományok 1 „ 

A töróczmcgyei nemességre vonatkozó iromá- 
nyok 4 „ 
A Kende- családra és más erdélyi családokra 

vonatkozó irományok 4 „ 

Végül ki kell emelnem, hogy a hely, hol a családi levéltár 
őriztetik, Stjarnicska, Túrócz megyének egyik legszebb 
pontja ^Túr5cz-Szent Mártonhoz egy méitftldnyi távolságban), 
bárti Révay Siníon túróczi Í5is)>án birtoka* ki a történet- 
búvároknak lekótelezó szívességgel nyitja meg dús levéltárát. 



44 KÖZLEMÉNYEK A RÉVÁY-LE VÉLTÁRBÓL 

nem lehet otan cgelledne (?) cag ne maradnék myndenestwl fokwa yre- 
8cn, mert wrjstenek wtaoa cag k(egyelmed) ketyeíeteben byznom mynt 
en zerethew wramhoz es atyámhoz. Thowaba kérem k(egyelmedet) 
hoog ujsel gondod az daro *) dolgára es az zaka **J itatására ys, az wj 
jnnosal^ walo dolgát ys w kezet k(egyelmed) almas felet mert napon- 
ként karosok wagyonk az w byzodalmanyat. Thowaba az abrany 
apatwr dolgatys wekezni el k(egyelmed) az Tardy Palai mostan ot fel 
wagion, Farkas ecem ys elwekezhcty k(cgyelmed) erre kelieke es kara 
ne le^en myndenwstwl fokva heja^an. Thowaba azonys kérlek mjntt 
zerethew atyámat es jo wrnmat hoog ytelteso meg k(egy elmed) az en 
zolgam dolgát, hoog ne ywen ezwtal ys heyaban ala en Sobancann (?) 
)hcbzert k(egy elmed) ez dolokal en zerethew atyám: Thowaba ezt es 
yrhatom k(cgyelmednek) hoog Mayos Myhalnet az my atyankfijat fel- 
wyte Artandy Pal mynd az kjs leyankawal, mj nalok az bjre, hoog 
Otan akarja eladny, ezt zoljak darobol teljessekel kjkelteztetee nekik 
myndenestwl, magának akarja tartanany, megjs kcrlek mynt zerethew 
atyámat es yo wramat, hoog wyssel gondot roya ha lehetssekes ne legyen 
zomzedonk, ha karonkai meg kel mene k. twleyss yob ydyn lasonk dol- 
gonkhoz, mert soha nem maradhatnak bekewel egmas myat, megyss kérem 
k(egyelmedct) myjit zerethew atyámat cs yo wramat wysel gondot mynde- 
zekre es tcg énekem yo walazt leweledben, kjt zolgalyak meg k (egyetmed- 
nek) mynt zerethew atyámnak. Thowaba az apatwr lewcleyben es érjen 
wketk(egy elmed) mert ytalat scmykepen meg nem adok a mynt k(egyel- 
mednek) megh fokata wala Farkas ecem^ en nem erek wket wele. Tho- 
waba az jspansak dolgarays wyselyen gondot k(«.gyelmed) en zerethew 
atyám cs jo wram. Thowaba Moyses wramnak wagjon nemy dolga, 
kjrel Fabjan dejak Sarkán Ystvan zol k(egyelmednek), k(egyelmedet) 
kérem mynt zerethew atyámat, adjon tanacot nekjk mjt mjelyenek 
beleié, megys kérem k(egyelmedet) cn zerethew atyám, gondol az Artan- 
dij Pal dolgára, myt keljen beleié myelnek, myndenrel yo walazt warok, 
mynt en zerethew atjamthwl, Wíjsten tárca meg k(egyelmedet) mynd 
ázzon jomal, germegjdel mjnden jowal es nag bekessekel sok cztendeyk 
mjnt zerethew atyámat, ámen. Ez levelet yram Nyéken Zent Dorodjha 
azzoi^en nap wtan walo keden 1. 5. 1. 5. k (egy elmednek) zolgaja 

(Eredeti után.) jrtha. 

♦) Daru. 
**) Szarka. 



^RANKL VILMOSTÓL* 45 



11. 

1529. 
Macedóniai László és Miklós Petróczi Pálhoz. 

KezencteDiDek es magok aianlasnak vtana emlekezhotyk kegel- 
med róla bog az el mwlt jdwkben eskezwk valank kcgelmedel zamot 
vetni, de nem akarad, hanem Rozormanra halaztal, jmar kedek wh 
meges holt, azért az my porkolábunknak meg hatok; hog az mi 
jwaedelm vagon, ot az folot mind hoza veget nagtwl fogva kysdedyk 
akármi nevel neweztetnek, ezben kedek kcriuk kegelmedet hog kcgel- 
med se tegen. egebet. Tugha kogelmed hog ez el múlt ydegbe az Kazza 
tartománya k(egelmed^ ezuer hordoborth hoza. Azért az my boraynk 
Sellcre jwtotak, Azért my es meg hattok az my porkolábunknak, hogh 
tyz zekeret vesse Sellere az borok wan, azerth keryek k(egelmed) hog 
k(egelmed) ebbe ellent ne tarchon. Az te boraydat kcdyg k(egelmed) 
imaran adegh ne arultassa^ Ez lewel Posonba kclth, zenth Mark napyan. 
Eier eth zaz hozonkylentz eztondebe. 

Matzadonay Lazló ^s 
Myklos jegeimé d) atyafiay 

K U 1 c z i m : Tyztelende vrunknak es atyánkfiának Petreczy Pal 
vramnak Kazzaynak adassék. 

(Eredeti után, mely kétféle Írásból áll ; a levél felét egyik, a 
másik felét másik Maczedóniai irta.) 

IIL * 

1529. 
Ugyanazok ugyanahhoz. 

Thyztelendew atyankfíya, az fel fel foryntoth kyth Solnan az 
warmeghyc zerzeth ez may napon yde be Lévában hozza megh^ az 
morvay darabantok yth vannak, ha kegelmed marol el mwlatya thw- 
gya kegelmed hogh megh vezyk az darabantot sokkal thebbel Kazán, 
es az theb yozagodon, áznak felette thyz lovagot vetettének my reánk, 
kegelmedre es thyz lovsgoth vetettének, azthes kegelmed elcrezze^ 
merth az thyz lovagra es megh vezyk az penzth keth hóra. Morvában 
ymonk kecl pan Perckthenchk;^nek, kyn mindennek pewchethy raytha 



46 KÖZLEMÉKYEK A RÉVAT- LEVÉLTÁRBÓL 

kel lenny, azerth vagh ala yey vagb kjd ala pewchethcdeth. Kazarol 
mondod hogh senky hozza nem lath, masthes oth vagyon nepewnk, es 
e1e8t mondaz hogh benne ninchen, Ferentz deák nem azt mongya, de 
hogh kcth Lévában ninchen anne elea mynt Kazaban. 

Azt erthewk hogh Mathyast Kasában be nem erezthed, yol 
megh gondold magadad my nemw leveled es ketheled ez zalagod 
vagyon yth my nalonk, az se ne yzend se ne yrrad, merth myenk 
Kazanak fele es bymonk akaryok. Lewabol chethertheken ma 1529. 

Matsedonay Lazlo 
es Matsedonay Myklos. 

Rülczím : Thyztelendew vrvnknak cs somsedinknak Pewth- 
rwczy Pálnak. (P. H.)j . 

(Eredeti után.) 

IT. 

1540. 
Paksi Anna férjéhez fiévay Ferenczhcz. 

Kezcnetem zolgalatom vtan az tbc k(egyelmed) ogesseget cn 
nagy zywem zerent ewrcwlcm. Towaba ertem az mynt tbc k(egyelmed) 
yr az Symon deyakne dolga felewl^ byzony cn ygen csodalom hogy 
myben ez dolog clmwlt, mert byzony en soha semyt nem hallotam hoza 
mert amynemew ember az ew vra vala soha ewneky el nem zewete 
volna, byzony ezt ygen bánom hogy en eben awatkozam, hogy ew 
rayta ys ylyen kysebseg csek,'ez ymar had yaryon, legyen ezenben, had 
válogasson benne, vegyen hercsegnc azzont, de byzony ezen meg tanw- 
lok hogy soha tewbe cfele dologba nem awatkozom. Towaba az 
k(cgyelmed) levelet énnekem kedcn gcrttya vylagnal hozak ; k(egyel' 
med) yrya hogy meg ymam neky hogy ne yewnc, én kedyg azt 
hyzcm hogy meeg hetfen vagy keden cl yndwit, hogy terytencm 
cn meg, oztan twgya k(egyelmed) hogy myg ez dolog nem volt 
ys cl akart yewny en látnom azért had yewycn cl ha ew zerete- 
tel lat tartswk my es zeretetel s bocsaswk el. Towaba k(egyelmed) 
yrya hogy az lowakat el kyldonem, azt nem yrta k(egyelmed) ha kel 
zekeret kyldeny vagy ' nem, oztan melyk zekerbely lowakat ky Így cm, 
azért ym el kyldetem az tar zekerct mynd fedelestwl, mert meeg az 
hyntot mag nem hoztak 8 nem twdek melyet kyldcnem, ym az k(egy el- 
med) yrasa zerent ^Vy helyt cl kyldetem vélek. Towaba k(egy elmed) yr 



FRAKKL VILMOSTÓL. 47 

az Holycs dolga felewl, bizony azt en ygen erewlnem, agya az vr isten 
hogy hamar legyen, oztan k(egyelmecl) yr as gyermekek felewl, byzony 
en ygen akamnm ha k(egyelmed) arra byrhatna az mestert hogy ci 
yewne, k(egy elmed) ezen zekeren el hozhatna ewket kérem k (egyel - 
mede)t hogy k(egyelmed) vethessen három anno gyapotat mynt 
akyt k(egyelmed) hozót volt, mert pen(z)t kijldek vala reaija, de 
nem twdom myn vezyk, azt Sem twdom h^^ k(egyelmed) meg akar 
ycwny awagy nem, hogy k(egyolmcd) meg rem yra, awagy mynek. 
vytthety k (egy elmed) az lowakat, mert ha twdnam hogy k(egy elmed) 
meg nem y wen^ Blatnycsara sem mennek, erek isten tartsa meg k(ogyel- 
medet) mynden yowal es hoza minden yo zerencscwel meg k (egy el- 
medet). Szklabynyaba kewlt ez lewel zerdan zent Martonnap elcwt 

anno 1540. AnnaPaxy Naghsagos 

Reway Ferencs vram házas társa. 

K 1 c z i m : Zerelmes vramnak Naghsagos Reway Ferencs 
vramnak Nadrispansagnak Heltartoyanak et Twrocs varmegye few Ispá- 
njának eto. adassék ez lewel. (P. H.) 

V. 

1542. 
Révay Ferencz Gyulai Andráshoz. 

En zerelmes wram ees athyamfya, ha ez elewtth nem fogadad 
az en zomath awagh chak mosth fogadnaad immár, kérlek ezeerth 
mynth zerelmes athyamfyath ne wezesd el magadatt, ees zegen ezwegh 
nenedeth. Jcwy fel Sklaby nyara awagh chak addyg mygh az kerezthye- 
nek segedsego^ ala erkezyk, ha feyed meg marad; jozagoth lelhctz, ha 
kedyg semmijth nem lelhetnél is, jo hogh fcycd maradyon^ azth kedyg 
ammy wagyon, ha Isthen ez orzagoth meg zabadoythya, senky thcwled 
el nem wezy. Thowaba thwdny adom the k(egyelmednek) hogh Isthen 
akaratba myath en az tbc meg holth nencd belébe, kynek énnálam 
ereké walo jo emlekezethy wagyon, wetthem magamnak erek folcscge- 
met nebay Pestbyeny Ohergel (?) vram felesegeth, kywel ha az wr 
Istennek kellemethes, menyegzewth akarok thennem, Zenthbalynth nap 
elewth walo wasarnapon, akarnám ha az napra jewhethno fel k(cgycl- 
med). Thegnap ith wala Kys Ambrws, Therek Ralynthne azonyom zol- 
gaya, kythewl en ees Batthyány Ferencz vram wgh mynth ew is 
atbyafy az kegelmetteken weth keth zaaz arán foryntbrol, izenthwnk, 
walamy walazwnk lezen nem thwdom, de ha the k(egyelmed) fel jewnc, 



48 KÖZLEMÉNfEK A RÉVAT-LEVÉLTÁRBÓL 

abanis job walazwnk lehetjine, Isthen tbarcha the k(eg7elinedet) myn 

den jowal. Ex arcé Semptbe 24. January, Anno domini 1542. 

Franciscus de Rewa 
manu propria. 

K ü 1 c z i m : Egpregio dominó Andree de Gy wla, otc. Dominó et 

fratri observandi. (L. S.) 

VI. 

1546. 
Szondy György Révay Ferenczbez. 

Magnifíce domine domine mihi gratiosissime : Post seruitiorum 

ac mei quidem etc. Nagyssyagos wram tbe ke(gyelmed)nek en mostan 

szemy wy hyrtb nem irbatok, banem tbeknapy nappon jwwo egy pry- 

bek inassy : ky wolth az Kazonbeek dijakjanak inassya, azt kerdezt- 

tcm, bogy my byry wagyon kezwttek : aztb mongya hogy ffelette nagy 

karawal tbertb megk az cbyazar esy, az cbyazar chyawsza, aztb montta 

bogy ez bonapba baza waryak az cbyazartb, esy eztbys mongya, 

Memmbetb pbassya cbyak ez hónapba boltb megk. Towaba kenyergek 

en mynth kegyelmes wramnak, myntb bogy tbe k(egyel)meg woltb en 

nekem myndig gond wyzelem gyermegkssigemtwl ffbgwa, mostanys myn- 

den byzodalmam az Isten wttan ez az cn kegyelmes wram wttan the 

k(egyel)medbe wagyon, esy mig . . en elek tbe k(egyelmed)nek 

esy az tbc k(egyel)med gyermekynek : k(egyel)med legyen gond- 

wyzelwm. In reliquum ffelicissime valere exopto vestram magn. 

domínationem cum totb domesticibus viris ad annos Nestoreos. Dátum 

ex castro Dregel die Katberinc proximó anno domini 1546. 

Georgius Zondy capitaneus 
castri Dregel. 

K ü l c z i m : Magniffico dominó dominó FFrancisco de Rewa et 
Locumtenentí palatini regni Vngarie ac comitti Tbwracbiensi dominó 
generosissimo. 

(Eredeti után.) 

VIL 

1548. 
Martinuzzi György Révay Ferenczbez. 

Kezenetemnek es zolgalatomnak vtanna, az the k(egyelmed) 
levelet vetteiPi mybe yr k(egyelmcd) Zent Gergy felcwl, En mind ének, 



IPTRANKL VILMOSTÓL. 49 

mjmd az kCegyelmcd) germekenek ewremest zolgalnom akarok, mynden- 
ben olialmazoiD, mynd az k(cgyelmed) emberét mynd jozagat, chak the 
k(egjelmcd) eryen weget benoe, mert ha onnat bocsát k(egyelmed) 
embert ala, felek hogy valami wezedelem az feldnck ne thertennyek, 
Isten tarcha megh k(egyelmedet). Dátum Thorde, Sabatho post octauas 
Corporís Chrístí, Anno 1548. 

Fráter Georgius episcopos Waradiensb^ Thesaurarias ac Locum- 
tenens. 

K ti 1 c z i m : Generose ac Magnífíce domine Anne Paxí, Magni* 
fici dominl Francisci de Rewa consorti et domine nobb observan- 
diasime. 

(Eredeti ut&n.) 

VIII. 

1550. 
Szondy György R^vayFerenczhez. 

Nagyesagos kegelmes vram, öröke való zolgalatomat ayanlom k(e- 
gyelmedoek) mynth nagssagos vramnak, az Istennek akaratyabol, az w ke- 
reztyen hytit meg gondolwan, tegnapj napon, íme en hozam az Nogrady 
Zwlaman yayda, masod^magawal, es ez kettő torteneth zerynt jüt vele, kyt 
en nagy óságodhoz mynt en byzoth vram es atyám hazahoz kwldettem, 
ntgyssagodh tartassa wket jo eryzeth alath, kyth kegyelmednek mynth 
nagjssagOB vramnak erete meg akarok zolgalny. Az vayda felvl groff 
?Tamnak írtam, valamyi w nagyssaga parancsol, aban akarok el járnom, 
az lowat im megh ktlldettem mynden zcrzamaiial Reüay Myhaly vram- 
nak, kyknek mjnd örökké zolgalny akarok mynt kegelmes vram gyer- 
mekeynek, a my hyrt kellene kegyelmednek imom^ erche Nagyssagod 
wgjan w twlek megh. Valere felicissime opto Magn. dominationem vcs- 
tram. Dátum ex arcé Dregel die 3. decembris Anno 1550. 

Zondy Gergy nagyssagod nak öröke való zolgaja. 

Külczim : Ez levél adasík az nagssagos Reuai Ferenchnek 
kirali w felsíginek nadrispanssaganak hel tartoyanak, Türoch varme- 
gyennek Ispanyannak énnekem kegyelmes vramnak. (L. S.) 

(Eredetiből.) 



Századok. 



KönyTismertetések, bírálatok. 

I. 



A j,^ziíkeJy OklevtUiír^ t'órttwt írási fontossága. 

I. 

E szak-közlönyben luár volt emlitye a „Székely Ok- 
levéltár^ megjelenése^ valamint azt is : minő indokok^ kik- 
nek tuilománys/eretete^ áldozata és fáradozásai létesítették ? Az 
érdeklődő közönség tndja azt ; úgy vélem^ egyenesen tudomá- 
nyos ismertetéséhez és méltatásához kezdhetek. 

A Slagyar Történelmi Társulat kolozsvári bizottsága^ va- 
lamint a szóban levő kátfogyujtemény szerkesztője szabatosan 
nem fejezték ki maguk elé tűzött ezéljokat ; de kitfinik az *az 
előszó némely helyeiből, melyekben hangsúlyozva van : „hogy 
a méltányos birálö nem fogja megelégedés nél- 
kUl letenni e gyűjteményt, melyben a Székely- 
föld és nép múltjára, ösint ézményeire^ saját- 
ságos jogviszonyaira és régi szokásaira^ ed- 
dig ismeretlen számos adatot találj — a gyűj- 
temény következő kötetéről pedig azt igéri : ^hogy azt nem- 
csak a történetbúvár. hanem a nyelvész is érdekkel fogja 
forgatni, minthogy abban a XVI. század közepétől kezdve cse- 
kély kivétellel mind magyar, mégpedig tősg}'ökere8 magyar 
nyelven irt oklevelek lesznek, legnagyobb részbon először köz- 
yétéve*, — végre hivatkoiik a tudomány kedve lő közönségre, 
mely |iár évvel crelőtt e vállalatnak már csak tervét is érdek- 
lődéssel ft'gadta. a mi mintegy előleges biitositék volt a kiadó 



52 KÖNYVISMERTETÉSEK, 

Az eredetiek hollétének megjelölése nélkül van közölve 
az I., VI., VIIL, IX., XIIL, XVI., XX., XXII., XXV., LVIII., 
LXXXL, LXXXVIIL, XCI. számú, együtt 13 oklevél. 

Különböző Íróktól van e gyűjteménybe fölvéve a Il-töl 
Vll-ig, X., XI.. XII., XIV., XVI., XXI., XXVL, XXXVL, 
XXXVIII., XLL, XLVI., L., LI^ LIII., LX., LXIL, LXVI-tól 
LXIX-ig, s a LXXI., LXXIL, LXXXL, LXXXII-töl LXXXV-ig, 
a LXXXIX., XCin., XCIX., Cl., ClIL, CV., CIX., CXI, CXVIII., 
CXX., CXXL, CXXV., CXXVUI., CXXXI V., CXXXV., CXXXVI. 
CXL., CXLVIL, CXLVIIL, CXLIX., CLV., CLVL, CLIX.,CLXV., 
CLXVL, CLXVIIL, CLXX., CCV., CCVIL, CCXXIIL, CCXXIX. 
szám alatti, együtt 63 kisebb-nagyobb levélkivonat 

E nagybecsű oklevelek és oklevélkívonatok crítikai köz- 
lésére és megbizhatóság&ra nézve idézem a lelkiismeretes szer- 
kesztő szavait, s hogy azok a valón alapúinak, a legszigorúbban 
bíráló összehasonlítás igazolandja. 

„A kiadásban — úgymond a szerkesztő — lehető 
tökéletes pontosságra törekedtem, s mindab- 
ban, amit ere.d étiből közölhettem, a bettthüsé- 
get lelkiismeretesen megtartottam. De ezen 
első kötetbe föl kellett vennem igen számos 
oly darabot, melyek már régebben, többnyire* 
csak másolatok ntán voltak közzétéve, s me- 
lyeknek eredetijei nem állottak rendelkezé- 
semre. A forrást — folytatja a szerkesztő — honnan az 
ily darabokat közöltem, mindenütt pontosan 
kimutattam, s a hol csak lehető volt, az eredeti 
hollétét is kijelöltem. Az oly okleveleké t, me- 
lyek tartalma nem a szék elységről szól, csak 
kivonatosan adtam, a mennyiben bennük a szé- 
kelységre vonatkozó adat is fordul elő.^ (Előszó, 
IV. l) 

Hogy a szerkesztő a használást nem szakembereknek is 
megköunjitse : az oklevelek tartalmát elől, azok kezdetén, tömeti 
és lehetőleg kimerítő magj-ar kivonatban adta, s jegyzeteiben az 
olvasót a hely- és'személynevekre, valamint a különös érdekű 
adatokra nézve igyekezett tájékozni ; ez okból a helyneveket is 



54 ' KÖXT\'ISMERTETÉ«EK. 

küny vben, az olvasónak egyszerre a kezébe adatik ! A ki mind- 
ezt tekintetbe ve^zi, át fogja látni e vállalat tt>rténeí-írodalmi 
é rtékét. 

Azonban könyvünk belértékéröi ez általános szimpi.inttiM 
nézve is eléttínő érveknél meggyőzőbben tanúskodik az annak 
tartalmába való eritikai beletekintés által eredményezett való- 
ban nagy és élénk benyomás. 

Vegyünk csak föl néhány székely őstörténelmi kérdést, 
s nézzük : minő világot tár az elénk, azok megitélhelésére. 

A mi a szakértő olvasót e könyv eU-jén mindjárt érdekelni 
fogja, az a szerkesztőnek a székely — Siculus — név okle- 
vélileg kimntaíott eredetét illető véleménye. Tömérdek van már 
erről különböző irányban irva, halomra menő könyvekben s hír- 
lapokban. E gyűjteményben Vilmos, erdőn túli püspöknek 
12l:J-bau kelt s a barczasági egyházi dézmafízetést illető rende- 
lt te azon oklevél, melyben o szó b í c u I ii s — székely — kéte- 
lyenki\üli határozottsággal először fordul elő, (látható a III. 
oklc\ élben): másodszor 1224-ben az erdélvi szászoknak II. End- 
rétől adott, de eredetiben nem léiezö kiváltságlevelében : eum 
terra Siculorum. lerra Sebős, mit 1::4'» körül Fulkun nevíi 
szász bírt, de a tatárpusztitás lezajlása után IV. Béla adományá- 
ból a líidvégi; Nemes- és Mikó-nemzeíség birtokába került. 
(L. kivonatosan az V. sz. oklevélben.) A harmadik adat Diet- 
rích kún püspök keletnélküli, de kétségkivtil 1228-ból való 
levelében (VI. sz. oki.) van, melyben a püspök unszolja a szé- 
kelyeket — Sieulos, — hogy a keresztény vallásra tért kunokkal 
és oláhokkal egy püspökség alá tartozástól ne vonakodjanak ; 
nem tudják-e, kérdezi, hogy yz evangélium szerint Isten egyhá- 
zában a farkasnak és báránynak együtt kell legelniök? nem tud- 
jálv-e, liogy az ai'OStol nem ismer görögöt és zsidót, barbárt és 
szky thát ? . . . 

Szerkesztői. ek azon nézete, I.ogy az idézett 121 3-dik i okle- 
vél az első; melyben a S i c u 1 u s — székely — kifejezés okle- 
vélileg olőíonUiI, az általa egvüjtemény 1. száma alatt közlött, 
de szerinte nem lOM-ból, hanem 13*.^»>ból való oklevélről 
szintén általi adott magyarázat elfogadásától függ: de ez még 
rlilöutve nem levén, c kérdés bevégzettnek mm tekinthető. 



56 KÖNYVISMERTETÉSEK. 

szükség idejében — de e korszaknál később — önkéntes pénz- 
beli ajándékot adott; azonban adót — tribatam et dacius — soha. 

A Székely Oklevéltárban e kérdésekre nézve 
nagybecsű adatok vannak. Ilyen az 1291-diki (XIX. számA 
db.); melyben a Benczenez nemzetség fiai a székely törzs 
nem -böl valóknak — de Genere Sicaloram — mondatnak. Egy 
1339 ki oklevélben (XXXVILsz. a.) László, Dénes fia, a Her- 
man-nemből; a három nemzeti vagy katonai osztá- 
lyú székelyek ispánjának — Comes trium Generum Siculoram — 
iratik, s a szerkesztő azt jegyzi meg, hogy tudtára e kifejezés 
oklevélileg itt fordul elé legelőbb. Egy más, 1344 ik évi (XL. 
sz. a.) oklevélben András mester ismét mint a három nem- 
zeti vagy katonai osztályú székelyek ispánja 
— Comes trium Generum Siculorum — fordul dé, nemkülönben 
a LXXX VIII. és CCX. számú oklevélben is ; az utolsóban a 
a szepsi-széki nemes és vitézlő székelyek — nobiles et agiles 
viri — szintén károm nemzeti osztálybelieknek — 
Siculi trium Generum — mondatnak; de egyikben sines kife- 
jezve : melyik az a három osztály ? Erre nézve felvilágosítást 
adnak e gyűjtemény I., LXXXVIIL, CLXXIX. számú oklevelei. 

Az elsőben, melyet Benkő József és utána sok tudósunk 
109G-ból valónak tart, de a melyet a szerkesztő, a tartalomból 
következtetve, 139tí-ra s nem korábbra vél tehetőnek: világosan 
eléjő a 1 óf ő- és gy alog-rend — Loofew és Giharlog — még 
pedig úgy hangsúlyozva, hogy akkor más, t. i. a primori rend nem 
létezése is föltehető. A ló fő elnevezés egyébiránt egy 1345-ben 
Tordán, István erdélyi vajda alatt, a Pósa és Vas-nemzetség 
közt Czege iránt fol} t per itéletlcvelében is előfordul, a mi egy 
12Ul-diki káptalani átiraton alapúi, a melyben e kifejezés ol- 
vasható : Pethus lófő fia, Bothus fiával, Imrével megvették 
Czege felét, stb. *) 

A második idézett s 1409. november 24-én kelt oklevélben 
Manyas András világosan lófőnek — primipilus — iratik, 
mire a szerkesztő azt jegyzi meg, ho^y tudtára e szó itt jö elö 
legelőször oklevélileg. Kállay idézete azonban ezen időszakot egy 



^) Kállay Foroncz, Históriai Értekezés, stb., 99. 1. 



58 KÖNYVISMERTETÉSEK. ' 

vajda biréVel, és csak akkor^ ba az illetőnek bárom székely örök- 
sége — trés lerre sortes — vaD." 

Az a vélemény, bogy a trium Generum Siculi 
három törzsnemzetsé^böl való származást jelentene/ — pragma- 
ticai alappal eddigelé nem bir. 

IIL 

A vita alatt álló székely — Siciilus — névtől és szé- 
ke ly nemtől — tribus^ generatio — menjünk át a szintén 
vitás székely föld kérdésérc. 

A Székelyföld jogi természetéről az a törlÉneti köz- 
tudalom, hogy az^ egész kitérj cdésében, első foglalása^ egyUttcfr 
nemzeti birtok, nemes és szabad föld ; átalábau véve olyan^ mint 
a vármegyéken az Árpád fővezér alatti foglalása; később ado- 
mányos-nemesivé változott birtok ; sőt szabadabb; mert itt a,ko- 
rónának földtulajdoni joga és királyi jog nem volt; székely ősjog 
szerint nem is lehetett. Es imé; e gyűjteményben elvitathatlauAl 
mutatják eredeti oklevelek (ú. m. VIIL, XIV., XXll., XLVIIL, 
XCVIII. szám alatt), hogy a határszéleken; sőt a Székelyföld 
közepében is királyi várak, külön jogú és kötelezettségű kato- 
náskodó néppel - eastrenscs populi — bíró s várvédelemre 
rendelt királji őraégck épen úgy voltak, mint a magyar- és Ki- 
rályföldön'; hogy a király a nép s az ország érdekében, annak 
határszélén várhelyeket foglaltatott^ s e várak föbadura ő volt, 
illetőleg a nevében parancsoló erdélyi vajda és székely ispán ; 
területéről rendelkezett ; ho^y várszolgálattal a székely lóf5-nép 
nem tartozott ngyan : de a többi nép a várat fentartani; s ha idő- 
vel elpusztult; vagy ellenség lerombolta; helyreállitni tartozott. 
Udvard váránál (később Udvarhely) a várfcntartás tisztét az 
oláhfalvi oláh új telep teljesítette; aszékely, mint személyes hadi- 
szolgálatra kötelezett, mentesítve levén.' De Szent-Lélek é8 
V á r h e gy végváraknál; úgy látszik; az alsóbb és szegényebb 
székelység; az ősi székely jog ellenére, részt vett ebben. Én nem 
tudum másképen érteni az illető oklevél ím e helyét : a hajdan 
királyi parancsra székelyektől épített vár — Castrum 
per ^Siculus ulim jusr^u rcgis exstructum >- és ismét : a széke- 
lyek gondviseletlenségc miatt nem kevéssé el- 



^0 KÖNYVISHEKTETESEK. 

onnan, hogy a vajda aatocratailag; a szék közgyűlése végzésé- 
nek fölforgatásával hozta ezen ítéletet. 

Ezen egyetlen tény^ az ös joggal szemben szabályt nem alkot- 
hat; nem; azért^mert van oklevél arra^ (CXXIX.sz. alatt); hogy 
például Hunyady János miot erdélyi vajda 1448ban az ndvar- 
helyszéki székelység közgyűlésében visszavonta azon adoroány- 
levelét; melylyel a jánosíaivi Sebestyén-fiáknak a Homoröd- 
vizén levő egy malomhelyet adott volt : de a melyről a Véczkei- 
fiak őtvenedmagnkkal bebizonyították; hogy az eleitől fogva 
az ö ősi örökségük vala. Van arra is eset, (1. a CXLIV. oklevelet 
1 456-ból); hogy V. László király a nádasi Nagy-fiaknak egy 
vármegyei helység fele részét adományozta : de azon világosan 
kifejezett föltétellel; ha az nem királyi, vagyis vár-birtok; és 
nem tartozik a székelyek vagy szászok földéhez ; van 
egy harmadik eset (a CLXXXI. oklevélben 1481-böl); midőn 
Mátyás király az erdő-szent-györgyi Medgyes Bálint hütlenségi 
vétke ezimén a koronára szállott összes vármegyei birtokokat; 
a székelyek közt levőket kivéve, Báthory István 
országbírónak adományozta. Nag}'obb világosságért idézem Bá- 
thory István lengyel királynak; ki az erdélyi fejédelem jogait is 
gyakorolta; 1581-ből való amaz adománylevelét; melylyel Szent- 
Lélck helységet és Kis-Kászout; Károlyi István gyalogsági kapi- 
tányának adományozta; kivévén az ország szolgálatára kivá- 
lasztott s ott lakó lófu és gyalog székelyeket.*) Száz 
év sem volt képes annyira elfeledtetni a székely ősjogot; hogy 
a székelység megtörésére végrehajtott 1562-ki segesvári iUrvt- 
nyok hozásában részes fejedelem; a jobbágygyá alázott székely 
köznépen kivül; mást adományozhatónak tartson és merjen. 

Annak a sok vitának forrása tehát; a mi e kérdésben 
17G9; illetőleg II. József császár alkotmányonkivüli uralkodása 
óta, e század folytán máig a székelyföldi adományozható termé- 
szetű jószágukról, királyi jogról és székely jobbágyságról folyt 
— úgy tetszik nekem — 1514-en fölül nem kereshető. A mikor 
a véres kardot közöttük széthordozták : hadba nem men<!s miatt 
elveszthette személyes szabadságát a székely, vagy szegénysége 

*) Erd<<lyi Törtou. Adatok, I. köt. Kolozsv. MDCCCLV. 266. 1. 



tírcza. 61 

miatt el is kötelezhette tnagát^ terjeszkedő prímoroknak; — de a 
korona az ö birtokára kezet nem tett, a szabad székely öröksé- 
get jobbágyivá változtatni nem lehetett. A parasztfölkelésig 
1514-ben s a székely párlUtésig 1562-beD, híven meg volt őrizve 
a néptől^ tiszteletben tartva a királyok által, a Székelyföld 
egyenlő ös-örökségí, elidegenithetlen^ adományozbatlan termé- 
szete : a nem-Bzabad-föId és jobbágy-székely, ama 
bérezek közötti földön^ jogilag nagy hihetőséggel csak a Zápo- 
lyák korában kezdődik.*) 

JAKAB ELEK. 



T Á R C Z A. 

— A Magyar Történelmi Tár&ulat 1873. január 2-(iiki vá- 
lasztmányi \X\éaén Horváth Mihály elnök rövid, de meleg sza- 
vakkal üdvözli a válaszmányt, és erőt éa lankadatlan munkakedvet 
kívánt az üj évben is a történetbdvárlatokhoz. 

Mintán a megelőző gyűlés jegyzökönyve fölolvastatott és hite- 
lesíttetett, a következő folyó ügyek terjesztettek elő : 

Titkár jelenté, hogy társulatunknak egyik fiatal, szép reményű 
8 magasb tudományos képzettségű eddigi évdijas tagja : G y o r o k i 
Edelspacher Antal űr Pesten, lOQ frt alapítványt tevén, ala- 
pító-, Lánczy Gyula Pesten és Kardos Gusztáv Nyitrán pedig évdi- 
jas taggá óhajtanak megválasztatni. Kik is mindhárman egyhangú- 
lag mcgválasztattak^ 

A pesti tudomány- és műegyetemi ifjúság olvasó köre a társu- 
lati közlöny íngyenpéldányát kéri. Mire nézve határoztatott^ hogy 
mintán a társulat a „ Századok^ -ból ingyenpéldányt senkinek, még sa- 
ját elnökei- s tisztviselőinek, úgy a szerkesztőségeknek sem ad, — a 
tagdijakból állván úgyszólván egész jövedelme, — miután továbbá, 
ha egy egyletnek adna, számtalan más hasonló egylet is ugyanezt 
igényelni fogná: a nevezett olvasókör kérelme tekintetbe nem vé- 
tethetik. 

A maros- vásárhelyi reform, fő tanoda igazgatósága utólagosan 
köszönő iratot küld a Zichy-codex első kötetének annak idejében 



^) Befejezését jövőre, S z e r k. 



G2 TÁRCZA. 

megküldött piSldányáért. Tudomásai v^tctik^ ^s meg fog küldetni a 
második kötet is. 

Titkár tudatja, hogy a lejárt 1872-ik év végső napjaiban a 
társulati pc^nztárnokkal együtt tüzetesen átvizsgálta a társulat Bxám- 
adásköny veit és az évdíjas tagok névsorát ; s az eredmény az, hogy a 
műit évekből • összesen még mintegy 3000 frt tagdíjhátralék van. 
Melynek, mint a társulat legjogosabb követelésének mikénti éd mielébbi 
bchajthatáHa érdekében teljhatalmú bizottságot óhajt kiküldetni. — 
Ezen indítvány elfogadtatván, a mondott czélból, teljhatalmú intéz- 
kedési joggal, a társulati titkár, ügyész és pénztárnok, továbbá 
Nagy Imre és Tarkányi Béla vál. tag urakból álló bízott- 
ság neveztetett ki. 

Nagy Imre, mint a gróf Zichy-Okmánytár főszer- 
kesztője, j<*len ti, hogy a 40 nyomott ívnél többre menő második 
kötet kikerült sajtó alól, s néhány hét múlva meg fog jelenhetni, 
örvendetes tudomásul szolgál, s az első kötet módja szerint fog 
ugyanazon bazii közintézetek könyvtárainak és a társulat vál. tag- 
jainak stb. megküldetni. Id. gr. Zichy Károly, id. gr. Zichy 
József és gr. Zichy Nándor urak részére külön díszpéldá- 
nyok készíttetnek s küldetnek meg, s az elsőhöz, mint a vállalat 
anyagi költségei nagylelkű fedezőjéhez, újabb hálairat intéztetik. 

Ezek után 

Thaly Kálmán olvasta föl a gr. Osáky -le vél tárak kurucz- 
világi okmányairól szóló értekezését^ mely j(den füzetünkbon foglal- 
ta, tik. 

£nni;k befejeztével elnök az üléd vezetését Szalay Ágos- 
ton vál. tagra bízván, egyéb teendői miatt távozott. Helyettes elnök 
erre Balássy Fereuczet szólítá a felolvasó asztalhoz^ ki is 
Botka Tivadarral folytatott tanulságos eszmecseréjének újabb részle- 
teit adta elő, „Sáros-, Aha- és Heves-Újvár megyék"-ot illetőleg. Kö- 
zelebbről közöltetni fog a ,, Századok^ -ban. 

Hátra lett volna még Orthmayr Tivadar t. tagtárs űr 
bijelentett értekezése, mely azonban, Thaly uak a b. Palocsay-levél- 
tárrúl irt ismertetésével együtt, a jövő ülésre maradt, — az időnek 
eltelte miatt. 



• . 1 



tJIbcza. 63 

— Oer^i Fetthő Sára ingóságainak jegyzéke^ 1580- 

ból. Alólirott a Trakostyáni gróf Draskovich-csalddnak Horvátor- 
szág biszágí várában Örzöt levéltárát átvizsgálván : ennek okmányai 
kGsött akadtam az itt közlendő XVI-ik századi eredeti magyar lel- 
tárra, mely, mint hiszem, mivelőddstörténcti és nyclvrégisdgi szem- 
pontból egyaránt érdekkel bír. Sietek azt tehát a ,, Századok'' t. közön- 
ségének ezennel bemutatni, betűhíven másolva. 

^Regestnim factum supcr vestcEf et alys rebus aurcis argcnteis 
et íd genus aliorom conseriptis Sare Pethew ml^ritate Consortis verő 
magnifíci domini domini Nicolaj állapi de nagy kemlck. In lotomberk 
anno domini 1580. 20 die scptembris. 

Ket arany feökeotoő 

Egy aranybwl kewtcwt nyak Rwha 

gyewngyes fodew 

Három zoknya wj, Egyk sRrga^ atlachbwl chynalt, Masyk 
araojas tabit harmadyk Rychawal (így) kezitewtt. 

Zoknyak 

Zederyes wont arany zoknia, 

Zederyos aranjas tabit zoknja 

Zederyes kamoka zoknya 

Veres kamoka zoknya 

Fejér kamoka zoknya 

Veres atlach zoknya 

Zederyes aargawal tyndekleö dwpla taffuta zoknya 

Veres saja zoknja 

Veres borsos pozto zoknya 

Fekete bársony Spanyol kentcs bogláros 

Fekete barsonj mas spanyol kentcs 

Zederyes barsonj kjs suba nestel bellet 

test zjneo dwpla taffotabol nestel bellot suba 

Arany myw 
Egy arany lancz 

mas arany lancz kyt Erdewdjne azonjom nekj atta, 
Egy Ereogb nasfa aranjba foglalt saffel (zaphír ?) 
Egy nasfa kjt Zrynj wram menjegzeokort nekj atta cs mwtnta, 
Kett kew aranyba 'foglalt, egjk saffol, ma^yk halast (igy) 



64 TARCZA. 

Item egy arany gjwxi^ kyben ewt gyémánt wagyon 
Egy aranj gywrew kyben barom ke^ wagjon 
Egy gyémánt ket Babyn 

Item ket arany gjwrwbcn ket ket kew wagjon annekewl Nyocx 
aranj gj^'ri^ kjbe egy egy kew wagjon 
Hwz gyengea boglár 
egy ezewst korda, es egj ezewst lanchos ew 

Exewst myw 
« Tysen ket ezewst aranjaa kaUn 
ket ezewst wella aranjazot 
Egy wyragos kwpa aranjas fedeles 
Egy ezewst aranjazot, fedeles pobar 
Egy ezewst aranjazot fedeletlen kwpa 
Egy ezewst aranjazot kjs kannachka 
Ket ezewst pohár negh aranias kwpa virágos 
Ket ereogh zwn^b 

FeYer rwbanak zama 

Tjzen bet kendeo kezkeneo 
bwzon bat abroz 
bwz lepedeo 
ewt aztal kezkenccbke 

Négy hom elcö ^bomlok-elo ?) fatbyol, gyengjel bogiarai ebynahak 
bet fodor 
ket orcba takaró 
ket Imegb wal 
ket eled keoteö 
Egy wegb abroz wazonba 
egy vegb wazon 
pama wankoe elegb 

Kín levő abroz lepedeo fonal elegb wot 
Egy wont arany paplan. 

Egy nagy zekryn rákot kybe Bwbik Tannak bwzon egy rsnct 
forynt ara 

Ismegb mas fejér parazt zekryn 
Rákot ladak es eg;jeb ladak 



TARCZA. 65 

A nckwl gyewDgy elcgh wolt chjewen (így : csövén ?) wont 
ariinj wont ezewst aranj zcm granat zcm es egjeb felek clegh kj nynch 
zamon fel irwa, az jcgyetwl mcgh marat. ^ 

Aláirva ^Susanoa Rindt 
Graffin witib.* 
Rivül: ^1580. KegeBtum memorial<» factUm super Rebus Sáré 
Pothew mortue jam." 

Eredetije in fasc. 86. sub nro 11. a fontemlitctt levéltárban. 

Közli 
Hg ODESCALCHI ARTHÚR. 



— Bereg yármegyei helynevek származtatása. Valamint 

a világon általában, úgy kiilönÖHcn ránk nézve hazánk ismertetésé- 
ben nem csekély szakot képez azon kérdés : honnan vették az egyes 
városok és helységek neveiket? S innen credöleg, minthogy honunk- 
ban 8z<imtalan nemesi család ösi fészkéről tartja vezeték-nevét, érdekes 
tudni : a család adott-e nevet a helységnek, térnek, melyben megtele- 
pedett, vagy ellenkezőleg, a Család vette fel birtokának, földének ne- 
vét ? . . . Nézetem szerint, mindkét eset áll ugyan^ hanem, a mennyi- 
ben történetünk elsŐ századaiban, mondhatni a XI, XU. századig, az 
akkor élt családok csuk egyszerűen kereszt- vagy hivataltól nyert ne- 
veket viseltek, 8 csak később, a testvérek szétágazása, elszármazás, s 
birtokváltozns folytán kezdenek megkülönböztetésül vezetékneveket 
használni : több adat harczol a mellett , hogy a családok letelepedé- 
sük 8 földbirtokuk nevéről kezdek vezetékneveiket használni. 

Eltekintve hazánk egyéb megyéitől, a kérdés megfejtésére nézve 
csupán Bereg vármegye régibb viszonyait vettem alapul, s az egyes 
helységek névszármazását bírálva, azon megczáfolhatlan eredményre 
jutottam^ bogy legtöbb helység az ősi időben novét a helyi természe- 
tes viszonyoktól vette, 8 hogy e helynévről később legtöbb esetben 
birtokosa nyerte családi vezetéknevét. így, hogy ezen állításomat pél- 
dákkal megvilágosítsam, a többi közül említem, hogy maga megyénk, 
annak begyes, dombos tájától neveztetett el első tót lakóitól „^g- 
rch**-nek (t. i. berkes tájnak), honnan a megye területe maiglan 
,Bercg"-nek mondatik. így a tölgyes erdő környezetétől (tölgyfa 
totál „d u b^'-nak mondatván) neveztetett el hajdan D o b r o n y (mely 
még az 13d3-ki pápai tizedlajstromokban is Dubrony-nak ira- 
Századok. O 



60 tÍrcza. 

tik), ma népes két magyar község, tölgyes erdők között ; így D u b* 
róka és Dubiua helységek, s kétségtelenül Dobrovicza is 
szintén a dub-tól, valamint hasonló alapon B u k ö c z falu a buk szó- 
tól, mi bükkfát jelent, nycrc nevét. — A Bercg szászon-tdl, közel a 
Tiszához, most teljesen magyar vidéken fekvő C s a r o d a helység, a 
XIII., XIY. századbeli okmányokban kizárólag Csarnavodának 
neveztetik, azon fekete talajú viztől, mely hatiírában maiglau is foly- 
dogál ^ Borsóvá a Borsóvá vizétől, Árdánháza (hnjdan Ardánfalva) 
Adorján névtől, Dávidháza Dávid névtől ; Gecsc, Gejza névt51, 
Gcrzseno (máskép Kirdanó) Kirsanó pataktól. Hete Hete névtől, 
Pósaháza Fosától; a mi Kaprinai. szerint annyit jelent, mint 
Pál, sut. 

Az itt most előfordult fuUik (s Gerzsenő puszta) maiglan is fenn- 
áll unak, nzonban azon, fennmaradt okmányaink szerint hfljdan itt vi- 
rágzott nemes családok, melyek a nevezett helységeket birtokolták s ha- 
sonló nevet viseltek, már nem. Így haltak ki az egykor több századon át 
díszlett s megyei és királyi kUldöttségi (homo rogius-i) tisztségeket viseU 
következő családok, lí. m. : Ardánfalvi, Bjreghi, Barabási, Bégányi, 
Borsvni, Bulcsúi, Daróczi, Dobronyi, Dávidházy, Fornosi, Halabori, ' 
Kirsanói, Keropeczyj Munkácsy, Pósaházi, Tákosi, Lapszonyi stb.,- míg 
A helységek folyvást fennállanak. Do ellenben él és virágzik több régi 
család maiglan is ősi fészkén, melytől egykor vezetéknevét vette ; ilye- 
nek a többi között : a Gecsey, Gulácsi, Güthi, Hetei, Ilosvai, Romlósi, 
Lónyay, Oroszi stb., családok, melyek az idő s századok folytában 
eltűnt annyi jeles család közül szerencsésen fenntarták magokat. 

Fönnebb említem, hogy sok falu természeti hely viszonyaitól, 
egytíB hegytől, erdőtől vagy pataktól, melynek közjlébcn keletkezett, köl- 
csünzé nevét. Ilyenek Beregmegye területén a következők: hegytől 
vette nevét: Bjreg, Kucsova (a XVII. századbeli urbáriumok sze- 
rint Kor csóva ^ cserjés). Hát m e g, a Hát nevű erdőtől, Bako- 
vinka, Bukócz, Verotecző, Rozdila, Szinyák := kékbércz, Dobrouy, 
Dubroka, Dubrovicza, Dubina és Jalova ; viztől nyerte ne- 
vét: BeneJiko — Benederikától, Borsóvá, Bótrágy, Bisztra, Patak 
(Korna-Ploözkó nurllett), Izvor, PcreKrasznn, Beregócz, Nngy- és Kis- 
Aliraniks, Uonztoka, Bablyuk, Szkotárszka, Ilukliva (mely zúgó pata- 
kot ji'leht), K.ninra, Volócz, Szaszóka, Isdemér, Szvalyovka, Szolyva, 
I)usz nn, Ihtkva, Bru^:ztopatak, Csornik, Sztrojna (hajdan Koziva), Mel- 



tírcza. 6? 

niciona, Jobovicza, Paszika, Szuszko, Czolán falva, Paskócz, EgeresfaWa, 
hajdan Vasnik, a Yusnik pataktól ; Folsö-Schó'nborn, azelőtt Kerepccz- 
ke, a Kerepecz vizétől, Nagy- éa Kis- Mogyorós, Tökí^s, Szörnye, Ger- 
zsenő, máskép Kirsaoó, a* Kirsanya pataktól ; Rákos, Viznicze, Trosz- 
tanicsa, Obava (Dunkófalva) Obava folyótól, Hrabonicza, Rabonicza 
pataktól, Latarka (Latorcza folyótól), Zbun, Zsdenova =:= Sdenovka 
pataktól, Almamezö, oroszul Jablonov, = Jablonov vizétől, Fejércse, 
Fejér vistöl, Csaroda = Csarnavodától, (Csaronda), Kígyós, Kigyói 
patakától, Darócz, Kövesd és Lázárpatak, a hasonló nevű vizektől. 

Különféle sajátos helyi körülménytől nevezte- 
tik oroszul Nelipina (ma Házalva) a hársfáktól ; G o r o n d, orosz 
szótól, mely magaslatot, emelkedést jelent ; Remete, egykori remete- 
laktól (hajdani apátság); K a s z o n y, Kata-asszony tiszteletére emelt 
Imolától ; Munkács^ a munkával járt foglalástól ; Harangláb a 
hasonló tárgytól ; H r i b ó c z, gombástól ; Iglincz i= agyagos helytől, 
innen egykor Agyagosfalvának is mondatott ; K o v á s z ó, a határában 
levő kovaszikláktól ; Tövisfalva = Draczinn, töviscserjétől ; V á r a 1 1 y a 
(munkácsi vár alatti helység), V á r p a 1 á n k a (hajdani palánkerő- 
ditésétol (l II. Rákóczi F. emlékiratait) és Gát a nagy-tón volt gáttól 
(claosara). Ezekről a XIV. század okmányaiban gyakran történik 
említés. 

Kereszt- és családneveket nyertek: Plosz- 
kina, Ploszkina kenéz-családtól; Leczfalva, Lccz családtól (l649-ki 
urbárium) ; Kendereske, Kenderes vámagytól ; Kustánfalvp, (Kosz- 
tán Sándor uevü kenéztől 1597 ; S c h ö n b orn az ily nevű birtokos grófi 
családtól ;Frigyesfalva, gr. Seh . Frigyestől ; Z s ó f i a f a 1 v a, gr. 
Schönborn Zsófiától ; Papfxlva Pap nevű kenéz családtól ; Klastromfalva, 
oroszul Handerovicza, Handera nevű kenéz családtól ; Sztánfalva, 
Sztán kenéztől ; Kclemcnfalva, a Kelemen családtól ; G c c s e 
Geyza, Gálfalva, Gál kenéz családtól ; Ivarkófalva, Ivarkó családtól ; 
Iványi, a Jánosi-, Krajua Martinka, hajdan Martincza, Martiuczai kenéz 
családtól ; De&kofalva, Desko kenéz családtól ; Ilko IllcS; Szerencs- 
falva, Szerencsi János kenéztől (1526.); Balásfalva, Ballós kenéz 
családtól 1649.; Herczfalva, Hcrcz kenéz családtól ; Fcdelcáfalva, 
a Fedeles* család tói ; Puznyákfalva, Gévénfalva, Klucskofalva, Csabina- 
falva, Dunkófalva a XVII. századbeli urbáriumok szerint szinten a hason- 
nevű kenéz családoktól ; Barabás, Dávid háza, Pósaháza^ Pálfalva^ Ger- 

5* 



G8 TÁRCZA. 

gelyi, Szent-Miklús, Tivadar, Árdánbáza ^s Uctc, hasonló nevektől 
neveztettek el. 

S c szerint a megye helységei legtöbbjének név eredete megiilla- 
pítható ugyan, s igen sokra nf^zvo a^ok törtéiMrti forrását is sikerült föl- 
deritenoin ; mindazonáltal még igen tágas tér nyílik a búvárkodó előtt 
azon kérdések megfejtésére nézve : mikor, mely nép által s miért ne- 
veztetett úgy el egyes hely ? mit jelent s honnan eredt a sokszor bér- 
ezek tömkelegében elrejtett patakcsa, völgy vagy hegyorom sajátságos, 
idegenszerű elnevezése, melynek czélzn tát gyakran hiába (igyekszünk föl- 
deríteni, és mely indok s jelentőség nélkül mégsem lett egykor ily spc- 
ciílcus névvel mv'gkercsztelve. E sokszor majdnem képtelennek tetsző 
megfejtési törekvés sikerülte valóban meglepő eredményekre ve- 
zetne^ s történelmünket nem csekély adatokkal gazdagítaná. £z a 
monographusra nézve annál múlhatatlanabbűl szükséges, mert c nélkül 
müve, bármennyire gyüjté is össze a későbbkori okiratokat, bizonyára 
hiányos leend. . . így, hogy a sok közül csak egy példát említsek : 
IWreg megyében a nyugati síkságot az északkeleti hegyektől elválasztó 
vonalon magában álló, több mértföldnyire vonuló Hát nevű hegyen 
egy régi, avar-modorú (Kiiig) foldtöltéssel erődített nagy körded hegyor- 
mot „B o g o s z 1 á v"-nak neveznek, míg két másik, amattól csekély tá- 
volságban fekvő sziklás helyet Nagy- és Kis-„II o r od i s c s e** (vá- 
racs) név Hlatt ismer a nép ; mely elnevezésnek eredete kétségtelenül 
egészen a bronzkorba vihető fel, mire az o tájon ply bőven előforduló 
bronz műszerek és obsidián-kőtárgyak és fegyverek engednek követ- 
keztetést vonni. 

.£z alkalommal eszembe jut, hogy néhány év előtt, még a hely- 
tiitóság fennállása idején, felsőbbleg meghagyatott a szolgabírói hiva- 
taloknak, hogy a helynevek sz/irniazás:ít nyomoztassák ki^ s a jegyzéket 
további felliasznáhís végett küldjék fel. A szolgabirák iiz adatok gyüj- 
ttísével a jegyzőket bízták meg, kik azután hogy mily különféle alap- 
talan helytele.nségeket és saját önkényes magyarázatuk utáni névssár- 
maztatásokat irkáltak üssze, fólödleges emlí énem ; azt azonban el nem 
hallgrithitom, ho£;y későob e ferd«! adatokból készült egy munka (Késő- 
Enselé), mely hogy mennyire hiányos, — korai elfeled ettsége igazolja. 

LEIIOCZKY TIVADAR. 



tArcza. 69 

— BogériuR ^^Gyászénekét^^ János ^^p o s t V^ püspök- 

hoi irta-6 t Nagyin;vü tudósunk^ Szabó Károly, Uogcr „Gyászdneké"- 
Dck 1861-íki magyar kiadásában ') maga in csík kctkidvc fogadja el 
Deseríezky hozzá vet eset, bogy azon János, kit Roger „Peslhcnicnsis 
epii^opas^-nak nevez, akinek ^ Gyászéneket" ajánlotta, nem más, mint 
„János váczi püspök, ki az 1242 ben esztergomi érseki székre emelt 
Vaocsai István utóda volt, s a ki, minthogy a tatárok által főidig rom- 
bolt Vácz városában nem székelhetett, Váez újra é{)ültéig ideiglene- 
sen Pestre tette át a püspökség székhelyét ; és így nevezhette öt Kogé- 
rías pesti püspöknek. ** 

A kérdédcs János azonban nem volt sem váczi, sem pesti püspök, 
mert 

a) a váczi püspököknek (hacsak nem hibás) névsorában ^) gróf 
Vancha István utiln következik 1243-ban Ilaymo, és nem János, söt 
ily nevű püspök az egész Xlll-ik században nem fordul elő ; vagy 
Uaymo annyit is jelent, mint János V — De 

b) a Vamha István után következő váczi püspök, bárhogyan 
hittak is, ismerhette, sőt bizonyosan ismerte is a tatárjárás történetét ; 
már pedig Koger ajánlólevelének egész hangja elárulja, hogy a ,, Gyász- 
ének" idegennek, az abban foglalt eseményekkel egészen ismeretlennek 
számára Íratott ; 

c) a tatárok nemcsak Váczot, de Pestet is földúlták : ^) nem 
volt tehát oka a váczi püspöknek Pestre tenni át székhelyét ; 

d) de ha áttette volna is székét, még akkor sem neveztetett volna 
pesti püspöknek, épen VLgjy mint nem neveztettek az egri és váradi püs* 
|»ökök kassai s illetőleg sz'^pesi püspököknek, midőn a török foglalás 
idejében Kassán, illetőleg Szcpes-Váralján laktak, vagy nem nevezte- 
tik ma a csanádi püspök temesvárinak. 

Hová való püspök volt tehát János ? 

£ kérdésre feleletet találunk egy régi munkában^), hol az mon- 
datik, bogy Toletanus János, mielőtt 120 l-ben IV. Orbán pápa 
által „PoHuensis** püspöknek neveztetett volna, „P e s t h e n i e n s i s" 
vagy „Pacstcnsis" püspök volt, a nápolyi királyságban. 



') l-sö lap, jcgyz. 

^) Mendlik A. IX. Pius^ s a magyar püspöki kar, 79. 1. 

•^) Tamás sp. esp. Szabó Károlynál, 70. 1. 

*J Kercsztúry, Deseriptio Eppatus M, Varad l. 44. 



70 tArcza. 

Eb Keresztúry ez állítására nézve hivatkozik Morerí Lajos ^Le grand 
dictionaire historique" VlII. köt. „Tolet Jean" czímü czikkere. A ki- 
nek ezen idézett munka kczeügycben van : ne sajnálja felülni, — s ha 
Keresztúry hivatkozása n'3in téves: akkor Rogernck János püspöke 
senki más, mint Toletan János, nem pesti, sem váczi, hanem ^^Pesthe- 
niensis episcopus.^ 

Különben íp, ha tekintetbe veszszük, hogy Rogér Toleten János 
káplánja volt, még mielőtt Magyarországba jött s itt váradi kanonokká 
lett volna, s hogy midőn a tatárjárás után Olaszországba visszatért, 
ismét Toletan Jánoshoz, akkor már bíbornokhoz ment, s ennek pártfo- 
gása folytán emeltetett 1249-ben a spalatói érsekségre: már ezek révén 
is föltchctnők; hogy Roger az Ö „munkácskáját'' Toletan Jánosnak 
ajánlotta, ki állandó jóltí^vője, b a magyarhoni szomorú történeteknek 
csak hírhallója volt. E föltevést Korosztúrynak említett, s egyenesen 
Desericzky megozáfolására fölhozott idézete épen kétségtelenné teszi. 

BUNYITAY VINCZE.*; 



— AjtÓsi Ajtós volt-e Dürer? A „Századok" múlt évi IX-ik 
füzetében Haan Lajos úr Dürer születébhelye s csnládi nevére reflectál- 
va, nzon véleményét mondja ki, hogy a nevezett világhirü művész 
igen valószínűen a fia által „Eytss'^-nak nevezett, voltakép azonban 
Ajtós fal várói származott, a honnét ősei, mint köznemesek, családi 
nevüket vették ; e szerint Dünréket, miriölt Albertnek atyja nevét 
megváltoztatta volna. Ajtósnak hittak. A nvom, melyen a t. értekező 
haladt, igen helyes, és még az alább köveíkozendőkkel is támogat- 
tátik. 

Dürer atyja, habár a munkásosztályba szállt alá, nemes szárma- 
zására még külföldön is adott valamit : a mennyiben czímerét, mely- 
lyel magyarországi elei éltek, ő is ha^ználá. E czímer minden kétségen 



*) T. tagtársunk Szent-Imre, Biharvármegyei község XVlI-ik 
századi, de még most is használatban levő magyar körirata pecsétének 
leírását is szíveskedett beküldeni, — azonban c pecsét a „Századok^ 
múlt 1872-ik évi folyama 278-ik lapján, ifj. Gyalókay Lajos úr által 
ismertetve volt; a különbség csak az^ hogy míg Gyalókay úr 1698-at, 
Bunyitay úr viszont 1689-et olvasott le a pecsétről. Melyik most már 
a valódi évszám ? ez lenne megállapítandó a pecsét pontos sorozhatása 
vetett. S z e r k. 



72 tArcza. 

Dfirer-féle metszeteknél) : e kiadá&ok közül a két első már nagy ritka- 
ság. A harmadik lenyomat — úgymond a fentidézett műbüvár — 
1527-bÖl való, és ezen lenyomathoz Dürer czimere és a fönnebbí év- 
szám is hozzácsatoltatott, balra a mctszvény felső szögierében. — Ezen 
adatok kétségtcl'?nnc teszik Dürer magyar származását, s egyúttal azt, 
is, hogy Ő, mint czimere mutatja, valóban Ajtósi Ajtós volt. 
Az említett metszvény, melyről a czimert vettük, Dankó Józs.f észter 
gami kanonok úr birtoka, ki gazdag könyvtárában nemcsak az egész 
Dürer-irodalmat birja, hanem Dürer auth«:ntícns metszvénycinek oly 
nagyszerű gyűjteményét tudja felmutatni, melyhez hasonló kevés van 
az országban. Kézhez szo-gáltatott adataiért fogadja a tudós egyházi 
férfiú köszönetünket. M. FERENCZ. 



— Ráolvasás és titokőrzés. Csongrádmegye szegvári levéltárá- 
ban eddig még nem ismertetet ett nagyszámú b oszorkánypört 
találtam. 

Ezen pörök közül legérdekesebb a Szőke Tamásné, hód-mező- vá- 
sárhelyi asszonyt illető, melyből a ráolvasásnak és litokőrzésnek a nSsá- 
zadok'^-ban többször fölhozott eseteitől némileg eltérő példáját nem lá- 
tom érdek nélküliuek közölni. 

Fazekasné tanú vallja, ho^y Szőke Tamásué, Boldogné nevű asz- 
szonyra, gyermekeire és lakójára ráolvasott. Xem részletezi, hogy 
cz.-u ráolvasás miből állott, csak annyit mond, ^^Vy hillotta, miszerint 
a boszorkány mondotta r ^Eliudúla Krisztus urunk Szent- 
Jánossal, érkezett a Fouo Asszonyhoz, szállást 
kért. ailott szállást, csinált kőből p;irnát, vasból 
lepedőt: elmenő o u n a t az erős a r :i n y u s oroszlán- 
nal." Tül'bet, úgymond, oem értett belőle. 

l'gyancsak ez a tanú vallja, miszerint S/öke Tamásné őt arra 
tanitott.i. hogy ha valami titkot akar beszélni valakinek úgy, hogy azt 
az ördiig xLCjT ne tudja vagy m-.g r.e hallja, előbb mondja ezen szava- 
kat : ^S z u l- J á n o s napja vagyon m a í * 

Közli: SZÉL FARKAS. 

— Báthory Zsófia lerele Zrínyi Ilonához, iiogy mily ke- 
mény s nehéz természvtu r'sszooy voit 11. Kákóezi György fejedelemnek 
jezsuita Dv.-foí\;ií alatt állú i^zvecve, Báthorv Zsófia, — a törté* 



tArcza. 73 

netirók abban megegyeznek. Mutatja azt a következő igen c'rdekes 
családi levél is, melyben a bnragos napa, vidor kedélyű menyét Zrínyi 
Ilonát, a fiatal özvegyet, ugyancsak zsémbclvc feddi. Az egészen a „nagy- 
asazony^ saját kezével írt levél eredetije a Rákóczi-Aspremont-Erdödy- 
It'véltárban, Vörösvártt létezik : . 

„Az én kedves menyem-asszonynak, Szcréui Ilona asszonynak 
adassék. P. II. (Gyászpecsét.) 

Jó egészséges bosszú élettel áldja Isten kigyelmedet, az gyer- 
mekekkel együtt. 

Hogy az gyermekek jó egészségben vadnak, azon örülök ; csak- 
hogy igen mocskos a bire, bogy az nyócz esztendős Julijánka áruban 
bocsáttatott, — minap is az részegek között nyalták-falták, ügy beszé- 
lik ; ez vagy igaz, vagy nem, de okot az ilyenekre adni nem kell. Már 
azt i» felvetek vala, liova megyén gróf uram, Makoviczára mátkájához 
megyén ; ba szegény édes fiam élne, megpökné ezt, meg sem engedné ; 
ugyanis ki látta mostani állapotjábnn Julijánkát affélében keverni ! 
Szabad emberséges embernek mások házához menni : de az ilyenekre 
okot nem kellett volna és ajánló szókat adni ; az ilyenbül nagyobb ro&z 
is Fzokott következni. Most is kigyelmed részirül adatott ok az sztrop- 
kúi alkalmatosságra. Isten leg}en kigyelmeddel. 

Költ Munkácson, 3 Februarii (1680.*J 

Kigyelmcdnck szibül jót kíván 
B á 1 r i So f i a m. k." 
Közli : VALENTINUS BUJDOSÓ. 



— Horyáth Mihály ^Magyarors/.ág Történelme'' új dolgo- 
zatának második, bővített kiadásából az eddig megjelent hat kötetet 
H e c k e n a 8 t Gusztáv úr, mint kiadó^ szíves volt legközelebb 
szerkesztőségünkhöz beküldeni. Mi már azelőtt több ízben, t. i. min- 
den kéc-kél kötet egyszerre való megjelenése alkalmával nem mulasz- 
tottak el a nélkül is figyelmeztetni t. olvasó közönségünket hazánk 
történetének ezen magyar nyelven legnagyobb szabású és mondhatnók 
legteljesebb kiadására, — mindazáltal örömmel teszszük azt a jelen 
alkalomból újólag is, miután e nagybecsű mü méltó arra, hogy megje- 
lenése fölött isméc éa ismét kifejez/ük Örömünket. Nagy nyereségnek, 



*) Évszám nincs, de bizonyos, bogy a levél 1680-ban költ: 
miatán Rákóczi Jaliánka ekkor volt nyolez éves. V. B. 



74 TÁBCZA. 

3 e kiadás minden megelőzők fölötti előnyének tartjuk jLülönösen azon 
körülmc'iiyt, hogy benne egyes korszakok történelmét ujabb világítás- 
ba helyező és átalakító azon lényegesebb fölfedezések is fölvétettek, 
és a heiylyel-közzcl igen tetemesen bővített szövegbe kiváló műgond- 
dal beleillesztettek a nagy tudományú szerző által, melyek legújabb tör- 
ténetbúvárlataink közben^ egész társulatunk 1871. sőt 1872'iki kirán- 
dulásaiig előfordultak, s úgy mások, valamint maga a t. író által levélr 
tán közvetlen kútfőkből merítettek. Pl. a m. kir. udv. cancclláría levél> 
tára adatai már legnagyobb részt föl vannak itt használva. Különösen 
néms.'ly részletek, mint Szent- István, I. János és I. Ferdinánd, I. Lipót, 

I. József és III. Károly korszakai majdnem egészen újra dolgozv&k, 
vagy legalább lényogescn kiegészítvék ts idomítvák. S a lelkiismeretes 
írói gondosságnak, melynek a tartalmat oly correett<í tenni sikerült: 
kiadó úr dicséretére mondva, megfelel az igen ezélszerüen berendezett, 
kor^zikoukéntí tárgymutatókkal s a lapok szélén az illető év és a tár- 
gyalt esemény rövid jelzésével bíró, s különben is csinos, egészen új 
betűkkel nyomott kiadás. Óhajtjuk^ hogy minden vag}'ono8;ibb magyar 
ember könyvtárát dibzítse e kiadvány, melyet mint elavúlhatlan értékűt, 
tanulsággal és gyönyörűséggel olvasandnak az utánunk következő nem- 
zedékek is. — A nagy iS-ad rétü kötetek mindegyike 5 — 6 egész 700 
lapra terjed, s kettőnek ára együtt d frt. A hitodik 1713-ig terjed, s 
már a 7 és 8-ik kötetek is — úgy tudjuk — sajtó alatt vannak. 

~ KákÓfZi-Tár. Az akadémiai történelmi bizottság által 
mogiudított ^Archivum Kákóeziauum^ első osztályából az 
I ső kötet napvilágot látott. Teljes czíme : ^Arehivum Kákóczianum. 

II. Rákóczi Ferencz Levéltára, bel- és külföldi irattárakból 
bővítve. Kiadja a m. tud. Akadémia történelmi bizottsága. Els 1 osz- 
tály : U a d- és b e 1 ü g y. Szerkeszti Thaly Kálmán, bizottsági 
tag.** Továbbá a jelen kötete külön czím alatt is: „II. Kákóezi Fo- 
rencz fejedelem LeveleskÖnyvci, levéltárának egykorú lajstromaiv.^!, 
1703 — 1706.*' A magy. kir. tudományegyetem budai nyomdájá- 
ban igen szépen és szabatosan kiállított v:istag kötet, 8 -ad rétben, 
XVII I és GS8, tehát több mmt 700 lipból áll. Először is terjedel- 
mes elö:*zó nyitja meg köz^ő Thaly Kálmán tollából, ki is c hclvQtt a 
Rlkóezi-hiz levéltárának év8záz;idos viszoatags;igait, tüzetes történetét 
adja, — s előszámlálván euró|>ai jelentő;íégü adatolnak a közelebbi 
években történt föl fedeztetését, egyszersmind a lemásoltatás és kiadás 



tIbcza. 75 

tört^net^l is elbeszéli^ s a Bzerkesztdsben követett és követendő 
elveket ismerteti. Végre szól az ezen kötetben foglalt közlemények 
tartamáról, s azok eredeti kéziratairól. — £ közlemények közt legel- 
sők, 8 a nagyszabásti kútfŐ-vállalatnak mintegy nyitányát képezik Rá- 
kóczi fejedelem belkormányzati és titkos levéltárának eredeti lajstro- 
mai 1706, 8 illetőleg 1710-böl, melyek áttekintése ügy szólván miuia- 
tare képét nyújtja a levéltár számos kötetekben következendő nagy- 
foDtoeságd tartalmának. E lajstromok utána fejedelem első hadjárat^iri 
vonatkozó tíz darab leveles- és levélkivonatoskönyv jő, az 1703 és 
1701-ik évekből ; majd a fej 'delem saját titkos levelezési könyvei 
közöltetnek, 1705 és l706ból, a vörösvári Rákóczi- Asp re mont-£r- 
dődy-y és a kir. kamarai levéltárból öaszeálHtva, és tárgy-, s illetőleg 
korrend ezerint rendezve. Körülbelől ezerszáz, majdnem kizárólag 
magyar nyelven, és pedig tősgyökeres, ódonzamatu magyar 
nyelven irott kisebb-nagyobb levél és levélkivonat foglaltatik ezen 
kötetben, legtöbbnyire magától a fejedelemtől, fŐbb tábornokaihoz, se- 
natoraihoz, a békekövetekhez, a vármegyékhez sib. írva ; egész bizal- 
masok úgy, mint ünnepélyes uyilt-levelek, utasítások, — legtöbb mégis 
a hadi tudósítás. Mindezek oly részletesen és annyi old-ilról világítják 
meg a mozgalmas Rákóczi- kor történetét, hogy ily szűk keretben, mint e 
helyütt mi tehetnők, kellőleg ismertetni e kötet tartalmát, — teljes le- 
hetetlen ; de másrészt szerkesztőségünk, azon közel viszonynál fogva, 
melylyel a kötet közlőjével áll, c föladatra nem is vállalkozhatik. Azért 
jeleztük csak egyszerűen, objectivc a kötet tartalmát. A fölkutatás 
<^.rdemének, a szerkesztés rendszerének és a közlés hűségének stb. 
megítélését, bírálását a ^Századok'' szerkesztője másoktól várja, — 
mindazáltal hinni bátorkodik, hogy a Rákóczi kor barátai e kiadványt 
Dcm fogják teljesen elégedetlenül letenni kezükből. — A 45 nyomott 
ívnyi kötet ára 5 frt, s kapható Eggenberger Ferdinánd akadémiai 
könyvárusnál, valamint Tettoy Nándornál. 

— Székely nemzet története. Kolozsvár városának érde- 
mes monographusa, s folyóiratunknak is egyik törzs munkatársa J a- 
kab Elek úr, kolozsvári lapokban indítványt tőn a székely nemzet 
külön történetének megiratására. Az adakozásokat e czélra mind- 
járt meg is kezlé önmaga^ egy db. arany nyal, s bíztatja a székely 
székeket^ hogy hatóságilag is karolják föl ezen ügyet. — Az indít- 
ványt mindenesetre csak helyeselnünk lehet, s mi örülnénk legjobban, 



76 TÁBCZA. 

ha a nemes székely nemzet történelmét míuélelöbb mogirva láthatnók ; 
Hzonban vigyáznunk kell, nehogy szétforgácsoljuk szakmunkásokban 
kiilönbeo is aránylag csekély erőinket, és hogy ne a szükséges előké- 
születek megtörténte előtt kezdjünk magához a főmuukához, ügy 
szólván ajtóstul rohanva be. A már megindult ^Székely Öklé- 
vé 1 1 á r^'-ra czélzunk ; szerintünk ugyanis mindenekelőtt, és pedig ágy 
ogyoBck, mint hatóságok részéről oda kell törekedni, hogy czon, 
Szabó Károly jeles szerkesztése alatt oly szépen kezdeményezett 
nagyfontosságú vállalat folytattassék, s e végből ú^y a Székelyföld 
köz- és családi, mint Erdély Oíryéb levéltárai, sőt a nevezetesebb ma- 
gyarországi levéltárak Is (pl. a nemzeti múzeumé, az erd. cancclláriáé., 
a m. kir. kamaráé, a Rákóczi-Aspremont-Erdődy-levéltiír, a gr. Ká- 
rolyiaké stb.) speciális székely szempontbűi tüzetesen átkutattassanak^ s 
székely érdekű okmány kincseik a Székely Oklevéltár útján énékcsít- 
tcsscnek : és ha majd c Codex Siculicus be leend fejezve, — 
csak akkor lehet a székely nemzet történelmének méltó megírásához 
kezdeni. Másként — * filius ante patrem. Siettessük tehát cgyoeült 
erőkkel a „Székely Oklevéltár" folytatását! 

— A magyar birodalom történelmi térképe. A hazai 

fóldleirás terén elévülhetlen érdemeket szorzíítt II u n f a l v y János 
közelebbről azon indítványnyal lépett föl a m. tud. akadémia előtt, 
hogy a magyar korona államterületén k egy a tudomány mii szí'ivo- 
naláhox mért történelmi t é r ké p e készíttessék el és adassék ki. 
E rég érzett hiányon az akadémia segítendő : a tárgy fontosságától 
áthatva, a történettudományi osztály tüzetes megvitatása alá bocsáUí az 
indítványt, mely osztálytól a terv mindenesetre hőn óhajtandó mcgvi- 
lósítaísa körüli módozatok megállapítását várja. líiszszük, hogy az ügy 
bjbató tinicskozás alá vétetik, melyből életrevaló javaslat korülenJ 
ki. A czél nem az, hogy elhamarkodva adjunk, hanem hogy jót ad- 
junk, s ehhez dokakmk kellend járúlniok speciális tanulmányaik gyü- 
mölcseivel. Mi ugyanis nagy, pontos és lehetőleg részletekre terjedő 
történelmi térképet óhajt mánk. 

— Hazai torténetirodalmunk 1872 -ben. A lefolyt é?r6\ 

t. Márki Sándor tagtársunk, a hazai történetirodalom öniiUólag 
megjelent müveiről a következő statistikai kimutat:Ut állította ösazo, 
8 szíveskedett velünk közölni : 

„A letelt 1872-dik évben összesen 72 magyar nyelvű történeti 



tArcza. 



77 



ma jelent meg önállólag, éu pedig 62 eredeti, 10 fordított. Ezek között 
kizárólag hazánk múltjával foglalkozott 48, az egyes szakokra követ- 
kezőleg oszolva : Magyarország általános történelmet 7 mii tárgyalta 
(2 kötet 8 7 füzetben); egyes korszakokat 6 (4 k., 4 f.) ; életrajz 12 
(5 k., 8 f.) ; roonograpbia 5 (2 k., 3 f.) ; rdgészeti értekezés 2 (1 k., 
1 f.) ; prot, magyar egyháztörténet : 1 (1 f.) ; régi egykorú írók müvei 
3 (3 k.) ; jelenkori eseményekre vonatkozólag szintén 3 (10 k., 1 f.). 
Jogtörténet 1 (1 k.) ; irodalomtörténet 2 (l k. 1 f.) ; irodalomtörténeti 
adattár 2 (2 k., 1 f.) Összesen tehát 48 mü, 35 kötet- és 27 füzetben. 
— A nem-magyar tirgyúakra nézve c táblázatot vélem fölállíthatni : 



Szakok. 



Eredeti ! Fordított 



Mü iKötetlFüzctl Mü iKötetiFüzct 



Világtörténet 
Jogtörténet 
Egyháztörténet 
Neveléstörténet 
Római történet 
Müveltségtörténet . 
Természettörténet 
Irodalomtörténet . 
Bölcsészcttörténet . 
Hadtörténet 
Kereskedelmi történet 
Régészeti értekezés 
Életrajz 



5 
2 
2 
1 



1 



3 
2 
1 
1 



2 

I 

1 



1 
3 
1 
1 
1 



5 
1 
2 



1 



Összesen : !, 14| 9| 5l lOj 10| 4 

Eredeti mü ezek szerint megjelent összesen 62, (44 k. és 32 f.), 
126 frt 50 krnyi értékben. Új kiadást közüle 8 ért (2-ikat 3, — 
S-ikat 4, — 4-iket 1). Fordított munka kiadatott 10 (lO k., 4 f.) ; 
közte csak 1 jött 2-ik kiadásban. Ez utóbbiak értéke 18 frt 90 kr. (Osz- 
8ZCS becsár : 144 frt 40 kr.). Helyre nézve: Pesten nyomatott 02, — 
DebrK'znnben 4, — Gyulán, Lipcsében, Esztergomban, Sáros- Patakon, 
Székcs-Fehérvártt és Váradon 1 — 1. Eredeti munkákkal föllépett 35 
író, mint közlő 7, mint fordító 8, kik 9 idegen müvfet ültettek át. Osz- 
87e8en tehát 50 magyar író munkálkodott e téren önálló kiadványok 
által. *) 

*) Midőn ezen szép eredményről tanúskodó kimutatást örömmel 
közölnök, egyszersmind hasonló örömünkre szolgiU tudathatni, hogy a 



78 tArcz^ 

t Al ty év halottal Az 1873-Íki ^v úgy általában fiuró- 
pában, mint legköxelebb hazánkban is, nchánj világhírű, éa több, bár 
ki^icbb kürtien ismert, de a maguk szakában uegis jelentékeny férfiú- 
nak halálával köszöntött be. Elzek közül az egyik jelesnek elhunytát 
hazai történotinKlulmunk is sajnos veszteségei közé számlálja. Vass 
J ó z s e f k. r. tanárt, a m. tud. Akadémia és erd. múzeum-egylet L tag- 
ját értjük, kit élte GO-ik évéb>:n, f. január hó 13-kán ragadt ki a ha- 
lál tisztelő rendtársai s barátai köréből, Budán. Vass József ügy az ó- 
dassioai nyelvészet, mint a történet nyo ónozás terén tűnt ki, mélyre- 
ható vizsgálódásaival : ez utóbbi mezőn különösen Anonymus koráoak 
maghatán^zása körül tett pályakoszorús tanulmá nyai által szerzett ma- 
radandó nevet. Temetése épen ma, jan. 15-kén, midőn e sorokat írjak, 
ment végbe. Aldis hamvaira ! 

— Levéltári kutatások. B. Xyáry Albert közelebbről az ed- 
dig még tudományosan át nem vizsgált Káday-ieTéltár \^össae 
uem tévesztendő a Pestre került gr. Háday-k önyv-és kézirattár- 
ra l"! átkut;itájira s rendezésére kapott ax illető cs:.ládtagoktól meg- 
hívást, :ii mint halljuk « a derültebb tavaszi napok beálltával ssándéko- 
aik e caéllnVl Ikladra v^<^t m."^ kirándulni. Ugyanő jelenleg as aka- 
démiai történelmi bizottság Huny ady- kori kéxiratgyujteméBTét tanűl- 
mauyotsa. síékfoglalója, Beatrix királyné élenőrténete éniekében. — 
Franki Vilmos viszont az akadémiai nac^ konvvtár meUett lé- 
leaö kézirattár n^ndezé^ével foglalkozik, míg Pacler Gyula tgab- 
ban is gyakran fölrándúl Bécsbe^ a c?. és kir. titkvv^ ét$ a hadi levéltár 
l o • - - 1 6S0. kCU^mi mdataiu >.k tani:lakuivoaoU^ra. W e n z e 1. P e s t y. 
Nagy Imre, $«ilágyi é^ Thaly (VNiig a bcia: kir. kazuirai le- 
vx'ltárban ^^tvta^ák a j^len télen at ii^ mar évekkel «E«rlőa ZM^eadett, 
«le e btbetesleuttl gazdj^ arvbivnmb^ui még mindig áj «» áj kineack M- 
fede-ze^érv wi^tó mucLkálkvxiaíakar. 

— YMsipréai ¥ár«les]^l^ mttt^graipkiája. v^rscpcésuM^e 

ll5*::,<*j:': ^ú*^,' p^lyjuat^^c íári'?: í v-iraae^yif =:oc->^T:ftp^idjAra, ki- 
V»N* t.k:m;e:?írl Ví»*rreai é* Papa var\\9«ík ♦ e^rkíri váraik 



t >: I ▼ c • r A : .' k ■;: a a ai-í^vVct ijctéiw laii eri^íkÁ k^^4.ViBÁ]rik lajscr>> 
ax^: » s. S 1 V a ! a P e r ^ 3 >: ft tax^arsoak. tir^N* irr írni nrisiifcna 

taak^xik. 5 a < r k. 



tIrcza. 79 

láltatik a mü — 600 arany. A pályadíj csak absolut becsű munka 
•xcraojáaek adatik ki. Bírálatra a ui. tud. Akadémia Il-ik osztálya 
fog fblkéretní. A pályanyortes mti a megye tulajdonát kdpozendi, azon- 
ban szerzőjének jogában áll azt saját hasznára kinyomatni s clárusít- 
tatni, melyre nézve a jutalom odaitélé&e után egy hó alatt nyilatkozni 
tartozik. Azontúl a megye nyomatja ki, s a példányokkal kizárólag 
rendelkezik. — Pályázati határidő 1 87 G. január 3l-ike, a mikorra az 
idegen kézzel tisztázott kézirat, és szerző nevét rejtő jeligés levél az 
alispáni hivatalhoz Veszprémbe küldendő. 

Ha Véghely Dezső, kie tárgyra sok év óta szorgalmasan 
gyfijty 8 kiről hiszszUk, hogy nagybecsű gyűjteményét képes is földol- 
gozni, — pályázni fog : derék monographiára lehet kilátásunk, s a 
pályadíj t senki el nem ragadandja előle. 

— Akadémiai pályázat. A m. tud. Akadémia főtitkára egy a 
múlt 1872-ik év d«cembcr hó 31kén eredménytelenül lejárt törté- 
Dettadományi pályázatra vonatkozólag, a következő hirdetményt teszi 
küzzé : ^ A berezeg Czartorysk i-félc pályázatra nem érkezvén pá- 
lyamunka, a jutalom-kérdéi hosszabb határidővel újra kitüzctik. 

Adassék elő, kivált történct-philoaophiai szempontból, a lengyel 
kúifők felhasználásával is, története mindazon érintkezéseknek, melyek- 
ben a magyar és lengyel nemzet politikai s különösen mívelődési te- 
kintetben egymásra hatott. Jutalma hg Czartoryski László úr adomá- 
njából ezer forint. Határidő 1875 dcc. 31 -ke. A nyertes pályamű a 
Bxerzö tulajdona marad, ki azt kinyomatni köteles. 

Kelt Pesten, a m. tud. Akadémia 1873 január 7-én tartott ösz- 
8X€s üléséből. ARANY JÁNOS, főtitkár.'' 

— T%y6S közlések. Kolozsvárott, hol a két ritkaszép régi 
kaputornyot már lerombolták, most meg Mátyás király romla- 
dozó születésházával akarnak így bánni. Mit szóljunk a neuazeti ke- 
keletet mélyen sértő ily barbár szándéknak még csak szóba hozásá- 
ról is ? ! . . Nem, ezt már még sem akarjuk hinni, hogy megtörténjék } — 
különben, vagy a kormánynak kell erélyesen közbelépni, vagy a házat 
gySjtés utján kisajátítni, a a nemzeti becsület ólta Ima alá helyezni. — 
Révész Imre ,, Figyelmező ''-jenek 1872. november — decemberi és a 
Csanádi Adattár nak decemberi füzetei megjelentek ; amabban a 
szerkesztőtől (Mclius-Juhász Péterről, stb.; és Szilágyi Istvántól találunk 
becses egybáztörténclmi adalékokat, emez pedig a karlsdorfi és 



80 TÁROZA. 

csakovai (Chakwarj plébániák törtdoetét, az orodi káptalan kiadványai- 
nak folytatólagos közldadt, és a csanádi egyházmegye területén létezi 
cmlékszcrü épületek s rommaradványok jegyzékét tartalmazza. Ajánl- 
juk mindkét folyóirat szivcs pártolását az új évre, az cgyháztörténelem 
kedvelőinek ! — A felső-magyarországi múzeum-egylet elnöki tisztéről 
gr. Zichy Kezső Kassa-Epcrjcs-Bártfa városi főispán ür lekö- 
szönt. E múzeum számára, a mürégiségek fölállítására, a nemzeti mú- 
zeum igazgatósága számos alkalmas szekrényt engedett át. — A vas- 
megyei régiségtár számára szépen folynak az adományozások, mire 
nézvo nagyon jó szolgálatot tesznek az igen ügyesen szerkesztett „V a s- 
megyei Lapok" folytonos buzdításai, és a fáradhatlan egyleti tit- 
kár L i p p Vilmos élénk tevékenysége. 



Történelmi könyvtár.*) 

— Archívum BákÓCZianuni. II. Rákóczi Ferencz Levéltára, 
bel- és külföldi irattárakból bővítve. Kiadja a m. tud. Akadémia törté- 
nelmi bizottsága. Első osztály : Had- és belügy. Szerkeszti T h a 1 y 
K á 1 m á n, bizottsági tag. I. kötet, e saját czím alatt is : II. Rákóczi 
Ferencz fejedelem Leveleskönyvci, levéltárának egykorú lajstromaival. 
1703-1712. Közli Thaly Kálmán, akad. I. tag. Első kötet ; 
(170.3 - 170G.) Pesten, 1873. Eggenbcrger Ferdinánd akadémiai könyv- 
árusnál. N. 8-ad r. XXVIIÍ. és 688 1. Ára 5 frt. 

— Történelmi Adattár. Csanád-egyházmegye hajdaná(-hoz; 
és jelenéhez. Szerk. Orthmayr Tivadar és Szent-Kláray 
Jenő. 1872. d oc c m b cr havi füzet. Temcsvártt, 1872. Magyar- 
testvéreknél. 

— Magyar protestáns egyházi és Iskolai Figyelmező. 

Szerkeszti és kiadja Révész Imro. (Prot. egyháztörténelmi közle- 
ményekkel.) 1872. november éi december havi, kettős füzet. Debrc- 
czenben, 1872. A város könyvnyomdájában. 

*) Hogy e rovatot 8z lijon megjelenő hazai történelmi 
m u n k 91 k r a nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, ho;cy könyveiket — vagy legalább azok czimét — hozzánk 
(Budavár, iskolí.-tér 1G2. sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 



Fest, 1873. Nyomatott as Athenaeum uyouidájában. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



■ásodlk fOxet. 1878. Február hó. 



linhaig litka TiTsdír Tíyék«á8árt a firaegyék alsknlisa 

kérdésében. 

te 

I. 

Midőn igen tisztelt veterán tudósunk értekezésének Sáros, 
Heves és Abaúj vármegyék alakulására vonatkozó pontjait kér- 
désbe hoztam s azok iránt eltérő nézeteimet nyilvánítottam : 
eleve hittem, hogy tisztelt tudásunk szerény észrevételeimet 
figyelemre fogja méltatni. S e hitemben nem is csalatkoztam ; 
mert o észrevételeimre válasz- vagy czáfolatúl két czikket irt, mely 
a >Századok« múlt évi VITI. és X. füzetében jelent meg. 

En örvendettem, hogy figyelemre méltatott észrevételeim 
egy tudományos vitára szolgáltattak alkalmat ; örvendettem pe- 
dig s tisztelettel kell fogadnom e vitát azért is, mivel oly ko- 
moly, köztiszteletben álló és nagytudományú férfiúval van dol- 
gom, kivel e téren találkozhatni s a tárgyilagosság határai kö- 
zött vitatkozhatni rám nézve csak szerencse és megtiszteltetés. 

Meg kell azonban vallanom, hogy a mily megtisztelő, épen 
oly nehéz feladat várakozik rám ; mert érdemes ellenfelemben * 
egyik kitűnőbb veterán tudósunkat kell tisztelnem, ki épen a 
fennforgó kérdésre vonatkozó tárgyról : a vármegyék régi szer- 
kezetéről, még 1829-ben irt és 1831-bon adott ki latin nyelven 
egy munkát. S ily régi és nagy tudományú iróval tudományos 
ntába bocsátkozni épen oly kérdéslxíu. melyet ö régóta tanúl- 
Siázadok. G 



82 VISZUANG BOTKA TIVADARNAK 

mányoz, — a mily megtisztelő, épen oly nehéz és mondhatni 
talán merész vállalkozás. De hiszen én nem is akarok 6 vele 
versenyezni vagy mérkőzni, hanem csak a köztünk fölmerült 
történelmi kérdést szándékozom bővebben nyomozni, s arra^ ha 
lehet, némi világot deríteni. Es én azt hiszem, hogy ha talán 
vesztenék is e tudományos vitában, — a mi oly bő tudományű 
ellenfél irányában úgy sem igen lenne rám nézve szégyenltő, — 
még azon esetben is a hazai töi-ténetirodalom s annak müvelése 
— mi mindkettőnknek egyedüli czélja — nyerni fogna, a meny- 
nyiben az ellenkező vélemények s eltérő nézetek igazolása vagy 
megczáfolása által az azokkal vonatkozásban levő történelmi 
kérdések némi felvilágosítást nyernek. Hiszen tudós ellenfelem 
is őszintén bevallja, hogy az én észrevételem szolgáltatott neki 
alkalmat a Pély nevű helységre vonatkozó adatok bővebb ta- 
nulmányozására s e hely fekvésének meghatározására, a mi régi 
hazai földiratunk ezen kérdésére nézve mindenesetre nyeremény. 
És én ezen nyereséget tartva szemeim előtt, ha talán vesztenék 
is e vitában, azt sem tartanám veszteségnek, s azért meggyöze- 
tésem esetében is kellő tisztelettel fognék tudós ellenfelem ér- 
vei előtt meghajolni, és habár sajnálnám is, hogy tévedtem, 
nem vonakodnám azt bevallva kijelenteni, hogy v i c t a s d o 
m a n u s. 

Ezt előre bocsátva, s így fogva fel a tudományos vitatko- 
zás indokát és czélját : egyedül a történelmi valóság, vagyis a 
köztünk fennforgó töiténelnn kérdés nyomozásának őszinte 
szándéka és motivuma indít és késztet arra, hogy tudós ellen- 
felem érveire és nézeteim ellen felhozott ellenvetéseire feleljek, 
a mire különben már az ellenem irt czáfolat által is kötelezve 
vagyok. 

És hogy e feleletben rendet tartsak : a mely sorban tár- 
gyalta tudós ellenfelem fíilhozott érveit és taglalta az én állítá- 
saimat, épen azon sorban fogom én is őt követni. 

Ellenfelem először is azon állításának támogatására, mi- 
szerint Heves és Abaúj, habár a közöttük fekvő Borsod által 
el volt is egymástól választva, mindamellett hajdan egy megyét 
képezett, hivatkozik Nagy- és Kis-Hont példájára, mi- 
szerint e két megye, habár Nógrád és Zólyom közbeestével 



BALAS8Y FERENCZTÖL. 83 

mintegy öt mérföldnyi távolságra esett egymástól, mindamellett 
e táTolság daczára is már 1 34 táján egyesíttetett egymással, 
és pedig, mint érdemes ellenfelem hangsúlyozni látszik, ezen 
egyesülés hosszü öt század lefolytán fenntartotta magát. S innét 
azt köTetkezteti, hogy Heves is OY>en igy lehetett egyesülve 
Abaűjjal, habár e két megye a közbeeső Borsod által egymás- 
tól el Yolt is választva. 

Szabad legyen itt mindenekelőtt megjegyeznem, hogy 
ama két vármegye egyesülése nem is volt oly tökéletes és pél- 
dányszerü, mint a minőnek azt tudós ellenfelem tartja vagy 
gondolja. Legalább ellenkezőt tanúsit az 1542: 37-dik t. czikk, 
mely nemcsak azt mondja, hogy ama két vármegyének minden 
egyesülések daczára két főispánja volt, hanem azt is bizonyltja, 
hogy ama két vármegye egymástól elszakadt, s azoknak egyesi- 

w 

tése épen e t czikk által volt elrendelve. Majdnem hasonlóké- 
pen tanúskodik az 1792: 29-dik t. czikk is, mely szerint Kis- 
Hont további panaszainak orvoslása s a joghatóság és igaz- 
ságszolgáltatás kérdésében fölmerült diflferentiák vagy zavarok 
kikerülése végett N a g y-H ont ellenébe némely helyhatósági 
és önkormányzati jogokkal ruháztatott fel. •) Alig szenved két- 
séget, hogy ezen elszakadási kisérletek és panaszok onnét szár- 
maztak, hogy c két vármegye egymástól távol esvén, e távolság 
miatt Kis-Hontban a közigazgatás és igazságszolgáltatás hátra- 
maradást szenvedett és több nehézség- s nagy költséggel járt; 
miért is e megye könnyebb igazgatás végett az 1 803 : 9-dik t. 
czikk által csakugyan :i közelel)b eső Gömörhöz kapcsoltatott. 
Már az épen ellenvetésül felhozott két Hont megyének itt érin- 
tett súrlódásai és panaszai is arra látszanak mutatni, hogy már 
közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetéből sem igen lehet- 
tek a megyék földrajzilag ily helytelenül vagy szabálytalanul 
beosztvíi. Egyes kisebb területek vagy helységek ugyan ma is 
esnek az illető megyék határain vagy contiguitásain kivül, de 
hogy nagyobb földterületek s egész megyék így lettek volna be- 
osztva, az még a két Hont megye felliozott példájára sem igen 

í) Ut ulterioreg ProccsHas Kis-Hontensis qnnorel.ao, ao in pronio'ioncm 
eanmilem 6eri soHtao expenn.io, jnrisdictionnmquo confusiones ;inti reiti 
▼ileant etc. 

6* 



84 VT8ZHAK0 BOTKA TIVADARKAK 

hihető. Nem is hiszem, hogy érdemes ellenfelem tudna erre több 
példftt is felhozni, kivéve a török uralom koi^zak&t, mikor a 
hódoltságon esö megyékből a birtokos urak s előkelőbb nemesek 
nagyobb része elköltözvén, hogy a megyei tisztségekre alkal- 
matos egyének hiánya miatt a közigazgatás s igazságszolgálta- 
tás egészen fönn ne akadjon, ama hódoltsági megyék vagy 
azoknak részei a távolabb esö megyékhez kapcsoltattak s azok 
által igazgattattak. 

Azonban bármint legyen is a dolog, a két Hontnak felho- 
zott példájáról még nem igen lehet analógiát vagy következte- 
tést vonni arra, hogy Heves is ekképen lett volna egyesítve 
Abaújjal ; mert a két Hont és Heves- Abaúj között már föld- 
rajzilag is igen nagy különbség volt. Ugyanis Heves Szolnokon 
felül Aesiszeghnél kezdődött, s a Tisza mellett Porosz- 
1 ó i g, s onnét Egerig vonult ; a Mátra vidéke pedig, melyet 
tudós ellenfelem Hevessel szintén egynek vesz. Hatvantól 
P á s z t ó i g terjedt, és ezen nagy terület azután a szintén terje- 
delmes Borsod megyét átugorva, és folytatólag a mai Abaújt 
magában foglalva, egj-felöl Hámorig Szepes megyének, és 
másfelől R á n k i g , Sáros meg}'ének széléig nyúlt ; sőt még a 
Gácsországig terjedő Sáros mepyét is e területhez kell foglal- 
nunk; mert a XIV. század végéig ez is gyíikran Nóvum 
C a s t r u ih-nak neveztetett, és t. ellenfelem állítása szerint ez 
is Nóvum Castrum vagyis Abaúj területéhez tartozott 
Mör csak földrajzilag véve is a dolgot, képzelhetö-e, hogy ezen 
nagy terület — mely az oi-szág közepétől annak határszéléig 
nyúlt, s azonfelül contiguitásában a közbeeső Borsod megye 
által nag)' ménben meg volt szakítva, — akár várispánsági 
vagyis katonai, akár politikai tekintetben valaha együvé tarto- 
zott s egy egészet képezett volna ? 

Tudós ellenfelem nagy súlyt fektet azon fiUfedezésére, 
miszerint a TT. Endre és IV. Béla királv által Demeter mes- 
temek adományoztatott Pél y novü birtok, mely az adomány- 
levél szerint Nóvum f ' a s t r u m-hoz tartozott. Heves várme- 
gyében feküdt és fekszik ma is, s innét azt következteti, hogy 
Heves csakugyan egy vt»lt No v um Ca st rum-mai. vagyis 
Abaúj megyével. 



86 VIRZIIAXÍ4 nOTKA TWADARNAK 

Minthogy t. ellenfelem P é 1 y r e fektetett okoskodásának 
támogatására nemcsak II. Endre, hanem IV. Béla király tanú- 
ságára is hivatkozik , legyen szabad tehát nekem is e kérdésben 
szintén IV. Béla királyra hivatkoznom, ki 1261-ben az egri püs-. 
pökség részére kiállított új adománylevélben, melyben e püspök- 
ségnek Sz.-István király által adományozott birtokai elösoroltat- 
nak, világosan mondja, hogy Nana (ma Tisza-Nána) s annak 
vidékén fekvő s ott előszámlált birtokok mind Heves vár- 
megyébe (in Comitatu de Heves) vannak kebelezve. Pedig 
T i s z a-X á u a s a többi ott elősorolt birtokok nemcsak szom- 
szédok, hanem majdnem határosak voltak Pélylyel, melyre 
t. ellenfelem hivatkozik, állítván, hogy az Nóvum Castrum 
megyében feküdt. Továbbá ezen adománylevél nemcsak He- 
vest különbözteti meg világosan Abaújtól, hanem ezen ki- 
vül még egy másik Ü j v á r megyét is említ. Ugyanis minek- 
utána elősorolta volna a püspökségnek Borsodban, Hevesben és 
a Mátravidéken fekvő birtokait, így folytatja : ^quaeomnes pos- 
sessiones praedictae sünt in Comitatibus de Heves, Vjvar, 
et de Borsod existentes.«») S alább, minekutána elősorolta volna 
a püspökségnek Zemplén vármegyében fekvő birtokait, áttérvén 
Abaújra, így folytatja : »Item Hecze in Comitatu A b a u j- 
V á r adjacens, similiter donata per eundem Beatissimum Re- 
gem Stephanum.«') 

Hogy ezen okmányban elősorolt püspöki birtokok nagy 
része épen azon a vidéken terült el, melyen P é 1 y fekszik, azt 
nem szükség itt földrajzilag kimutatnom ; hanem azt mái' igenis 
meg kell jegyeznem, hogy Hcjcze^mely az okmányban mint 
a b a ú j i birtok említtetik, ma is virágzó helység Abaújban, s az 
egriből alakúit kassai püspökség birtoka. Valamint azt is meg 
kell érintenem, hogy miért emliti az okmány Heves után mind- 
járt Újvárt, melyet világosan megkülönböztet Abaújtól? 
Azért t. i., mert az okmányban megnevezett Surd ok-Püs- 
pöki és Gyöngyö s-P ü s p ö k i nevű birtokok a Mátra vi- 
dékén feküdtek, a Mátra vidéke pedig Újvár megyének uevez- 



') Fejifr Cod. Dipl. IV. 3. 3Í). 1 
2) r. o. 40. l. 



RR VI8ZHANG BOTKA TIVADARNAK 

vidség okáért elég legyen itt ezekre csak egyszerűen hivatkoz- 
uom. Ezen okmányok világosan bizonyítják, hogy Heves nem- 
csak nem tartozott Abaűjhoz, hanem attól egészen kolönXlló 
megyét képezett, söt hogy Abaújon kivül a mai Heves megye 
területén még egy másik Újvár is létezett. S így P é 1 y lek- 
vesének meghatározása, melyre t. ellenfelem fölhozott állítását 
alapítja, nem azt bizonyítja, hogy P él y vidéke egykoron N o- 
vum Castrum megyéhez tartozott, hanem csak annyit je- 
lent, hogy ama hely az újvári várispánság birtoka volt. 

Úgyde, ezen okmányok a mongol dűlás után következett 
időszakról szólanak. t. ellenfelem pedig a várispánságokról föl- 
állított elmélete szerint a mongol dűlás előtti korszakban ál- 
lítja ezen megyéket együvé tartozottaknak, melyek szerinte, mint 
várispánságok alkották a nagy kiterjedésű Nóvum Cast- 
rum o t És t. ellenfelem épen azt hozza fol ellenem, hogy én 
a megyék alakulásának átmeneti, vagyis második időszakából 
merítem érveimet, míg ö azok alakulásának első korszakát vagy 
genesisét nyomozza, s ez az oka, úgymond, hogy állításaink és 
vitatkozásaink útai egymástól eltérnek. Ugyanazért czáfoló 
czikke elején fölhí engemet, hogy menjek át hozzá ötét hallgatni, 
vagyis, hogy az ő szempontjából fogjam fol és vizsgáljam a 
kérdést. 

Én kész vagyok érdemes ellenfelem ezen folhivását is tisz- 
telettel fogadni, s öt e kérdés nyomozásában a várispánságok 
felbomlása előtti epochába s a megyék első alakulásának kor- 
szakába követni. Lássuk tehát t. ellenfelemnek a várispánságok- 
ról fölállított elméletét, s azoknak a megyéktől való megkülön- 
böztetését. Én azt hiszem, hogy ebből még jobban sikerűlend ki- 
mutatni Hevesnek önálló megyeiségét. 

Tudós ellenfelem elmélete szerint, de a dolog teimészete 
szeiint is, a várisi)án8ágok nem alkottak megyét, hanem a me- 
gyék területén állottak, sőt t. ellenfelem a megyéknek a váris- 
pánságoktól való megkülönböztetésére még a következő vezér- 
elvet állítja föl : >01y földterület; melyben nemesek 
— servientcs reg a les — laktak, megye volt, 
a z n k é p e n a nemesi birtokok és azoknak min- 



90 V18ZIIANÜ BOTKA TIVADARNAK 

szükségesebb, mivel e két institutiót több iróiuk gyakran össze* 
tévesztik, vagy legalább kellőleg meg nem különböztetik. 

Tudjuk a honfoglalás történetéből, hogy az egyes vezérek- 
vagy törzsfőnököknek osztályrészül jutott területeken részint 
várak állottak, részint pedig az ily várak építésére, melyek az 
ország biztonságára szükségesek valának, bizonyos helyek vagy 
pontok jelöltettek ki, s az itt épült várakhoz, azok fenntartására, 
kisebb-nagyobb területek kapcsoltattak, és e váraknak kezdet- 
ben majdnem független urai és parancsnokai a törzsfőnökök s 
azoknak maradékai valának. Azonban Sz.-István király alatt, a 
monarchia megalapításakor, a törzsfönökök túlkapásainak kor- 
látozása és megszorítása s a korona hatalma és befolyásának 
gyarapítása és biztosítása tekintetéből, ama várak fölötti rendel- 
kezés a király kezében központoslttatott, azokba kormányzók 
vagy ispánok — comesek — azóta a király által szabadon ne- 
veztettek. S ezen ispánok hatósága kiterjedt a várak területén 
lakó népre, kik várjobbágyok, várkatonákból és földmivelök- 
ből (jobbagiones castri, castreuses) állottak. S a mint az ország 
és a megyék szervezésének nagy müve tovább haladt és nagyobb 
fejlődésnek indült, a szerint Sz.-István király s az ö utódai 
által még több ily várak s ispánságok is állíttattak. így kelet- 
keztek a várispánságok. Ellenben a megyék — provinciák, pa- 
rochiák — a várispánságok körül nagyobb területeket képez- 
tek, melyeken a nemesek — servientes regales — laktak, kik 
nem tartoztak a várispánok hatósága alá. Azonban habár nem 
tartoztak is a nemesek a várispánok alá és birtokaik is el voltak 
különítve a várak birtokaitól , mégis azon részek, melyekben a 
nemesek laktak, az illető várak neveiről neveztettek, s a váris- 
pánságokkal ha nem is joghatóságilag, de földrajzi fogalom sze- 
rint, territoriális tekintetben, egy egészet képeztek, úgy mind- 
azonáltal, hogy ezen részek valamint jogilag, úgy elnevezésileg 
is egymástól megkülönböztettek; mert a várispánság mindig 
Castrum vagy Comitatus de Castro néven nevezte- 
tett. — ellenben a megye, vagyis azon terület, melyen a nemesek 
vagy más szabad s a várhoz nem tartozó népek laktak, pro- 
vincia és parochia neveken neveztetett ; úgyszintén ezen 
a területen lakó népség is okmányainkban provinciales é9 



1IALÁH8Y FKREXCZTÖL. 91 

conprovinciales neveken fordul elö, megkülönböztetésül a 
T&méptöl, kik mindig jobbagiones castri vagy cast- 
renses neveken említtetnek, mely megkülönböztetésnek szá- 
mos jeleit és nyomait láthatni a V aradi Regestrumban 
és más okmányainkban. 

Ezek szerint minden megye két részre, ti. m. provinciá- 
lis és castrensis, vagyis polgári és katonai kerületre osz- 
lott, amabban a nemesek, ebben a várjobbágyok és katonák 
lakván ; vagyis más szavakkal minden megye egyszersmind vár- 
ispánság is volt, a mennyiben minden megye területén volt vár 
vagy legalább voltak várbirtokok, melyek fölött a várispán in- 
tézkedett. 

Hogy minden megye egyszersmind várispánság volt, vagy 
hogy minden megyében voltak ily várbirtokok, azt számos ok- 
mányokból igazolhatni, melyekben ugyanazon megye jelzésére 
ugyanazon korszakban majd a c a s t r u m vagy c o m i t a t u s, 
majd ismét a provincia vagy parochia kitétel használ- 
tatik, amaz a várispánságra s annak területérc. ez pedig a neme- 
sek által lakott és birt részekre vonatkozván. így p. o. Baranyát 
a Váradi Eegestrum 93-dik pontja p r o v i n c i á-nak, és egy 
1253-ban kelt okmány castrum-nak nevezi '). — Békést egy 
1295-ben kelt okmány megyé-nek és egyszersmind váris- 
pán s á g-nak mondja , a mennyiben Békés 1 nemeseit (no- 
biles conprovinciales) és a vár jobbágyait (jobbagiones castri 
Békés) együtt említi. -) — Bihart a Váradi Regestium 346. és 
368-dik pontja parochi á-nak, 323-dik pontja pedig cast- 
rum-nak íevezi. — Nógrádot a Váradi Regestrum 207-dik 
pontja provinci-á-nak és egyszersmind castrum-nak mondja, 
a mennyiben a nógrádi provincialistáknak a várjob- 
b á g y o k ellen indított keresetét emliti. — Zalát a Váradi Re- 
gestrum 277-dik pontja pro vinci á-nak, és II. Endre király- 
nak 1214-ben kelt adoniánylevele castrum-nak nevezi^). Még 
több példát is lehetne fölhozni annak igazolására, hogy, habár a 

Fej^r Cod. Dipl. VI. 2. 410. 1. 

') Haan Lajos : »B é k c s V á r m c g y e H a j d a n a. « Fest, 
1870. II. köt. 11.1. 

') Fej.'r Cod. Dipl. lií. 1. 151. 1. 



92 VieziIANG BOTKA TIVADARNAK 

várÍRpánságok meg voltak a megyéktől különböztetve, mégis min- 
den megye egyszersmind várispánság volt, vagyis minden megyé- 
ben volt várispánság, s e két hatóság vagy institutio területe 
egy néven, a vár nevén, neveztetett. 

Söt még Borsod is, melynek megyeiségét tudós ellenfelem 
Névtelen jegyzőnk előadása nyomán kTemeli, nemcsak megye, 
hanem egyszersmind várispánság is volt, amint ezt a Váradi 
Regestrum 10., 21., 79., 248. és 367-dik pontjai világosan igazol- 
ják, melyek a borsodi várjobbágyok és várkatonák között fölme- 
HUt pörös kérdésekre s azokban mondott ítéletekre vonatkoznak. 

Még azt is meg kell említenem, hogy Névtelen jegyzőnk 
is, midőn megemlíti a borsodi, szabolcsi s a többi com i tatu- 
sok a t, azok alatt nem megyéket, hanem kizárólag csak vár- 
ispánságokat értett ; mert az ő idejében még virágzott a vár- 
ispáni institutio, s ő királyi jegyző levén, igen jól tudta a curia- 
lis stylust, mely szerint a c o m i t a t u s szó még akkor váris- 
pánságot jelentett, s e jelentés kifejezésére használtatott. 

Azonban minekutána a hanyatlásnak indult várispánságok 
a XIII. század közepe felé fölbomlottak s a megyékkel össze- 
olvadtak, és azoknak katonai szerkezete ezeknek szabadabb 
polgári institutiójához idomíttatott volna: megszűnvén a vár- 
ispánság és megye közötti különbség, ama két tennészetü és 
szerkezetű területet jelző és azokat egymástól megkülönböztető 
nomendatiók. vagyis castrum provincia és parochia 
elnevezések is lassanként megszűntek; és minthogy a várispán- 
ságok átmentek a megyék területébe, azoknak régi latin comi- 
t a t u 8 neve is általvitetett az ekként átalakult megyék elneve- 
zésére, s e két különféle részekből alakúit területek latinul 
egyszerűen csak c o m i t a t u s o k-nak kezdettek neveztetni, nem 
elég etymologiai szabatossággal ugyan, miután a co mit a tus 
szó, mely eredetileg várispánságot jelentett, nem foglalja magá- 
ban ama terület másik részének, a provincia vagy paro- 
chiának jelentését; de itt is áll, hogy verba valent usu. 
Nyelvünkön azonban a vármegye elnevezés által ama két 
területnek eszméje s etymologiai jelentése igen jól ki van fe- 
jezve. A terminológia ezen változásának tulajdoníthatni, hogy 
több megyéink, melyek a Xlll. században még provincia 



94 VIBZITANÍi BOTKA TIVADARNAK 

nagy kiterjedése mutatja, hanem az említett nemesek 6s egyház 
terjedelmes birtokai is igazolják, melyek a várispánság ker.etén 
kivül esvén, attól egy különálló területet képeztek. 

De miért is vitatja tudós ellenfelem, hogy Heves Aha új- 
hoz tartozott? Talán azért, mivel Heves, mint önálló meg3*e, 
provincia vagy p a r o c h i a néven sem a Váradi Regestnim- 
hjM\, sem más XII. és XIII. századból való okmányban nem 
említtetik. Úgyde a Váradi Regestrum csak egy töredéke — 
fragmentuma — a XIII. században fölmerült pörös kérdések- 
ről s azokban hozott Ítéletekről fölvett jegyzőkönyvnek. És ha 
ezen jegyzőkönyv töredékében Heves mint provincia vagy 
p a r o c h i a nem említtetik, ez csak annyit jelent, hogy azok- 
ban az években, melyről e jegyzőkönyv töredéke szól, a hevesi 
provinciálisoknak nem volt oly pörös ügyök, melyben a 
felek a váradi itélőszékhez utasíttattak volna. Hbgy pedig Heves 
más régil)b okmányainkban nem említtetik mint provincia 
vagy parochia, az annak tulajdonítandó, hogy a XII. és 
XIII. század közepéig, mikor a megyék még provinciák- 
vagy p a r c h i á k nak neveztettek , okmányaink nemigen 
szólnak Hevesről, a mit ismét annak tulajdoníthatni, hogy vala- 
mint Eger, úgy Heves vidéke is egészen ki.levén téve a mongol 
dúlásnak, az egri egyház levéltárával együtt a Hevesre vonat- 
kozó okmányok is annak áldozatul estek'. 

Szerencsénkre azonban mégis van egy okmány, mely He- 
vesnek megyeiségét világosan igazolja. Ugyanis az egri kápta- 
lannak 1 340-ben kelt bizonyítványa — mely szerint Töreki János 
bizonyos vérdíj fejében Töreki nevű részbirtokát Töi'eki 
Irmos (özvegyének és fiának átadja — liivatkozik a hevesi con- 
provincialis nemeseknek ez ügyben hozott kiegyeztető Íteletére, 
mely így szól : »Idcirco ipse juxta C()mi)osicionem et ordinacionem 
proborum uirorum, nobilium c o n p r o u i n c i a 1 i u m suorum 
totam porcionem suam possessoriam in eadem Teriky in Comitatu 
Heuesvyuar existenti habitam etc.« ') Már ha a provincia 
megyét és a con pro vi nci alis megyei lakost jelent, a 



A ^róíTiich y-v salAd okmánytára. Pest, 1871. í. 
köt, 581. 1. 



1. ;j 



BALÁ88Y FEKENCZTÖL. 95 

jelent, a mint ezt t. ellenfelem is állítja : akkor az itt előforduló 
nobiles conprovinciales kitétel világosan bizonyltja, 
hogy Heves csakugyan provincia, vagyis megye volt. És ha 
még 1340-ben is használtatott Hevesben a provinciális el- 
nevezés, ez nemcsak annak megyeisége mellett bizonyít, hanem 
egyszersmind azt is mutatja, hogy ott a provinciának vagy 
megyeiségnek emlékezete sokáig fennmaradt, s a megyei vagy 
provinciális nemesek az átalakulás után is sokáig megkü- 
lönböztettek a várjobbágyokból lett nemesektől. 

Ezek után még csak azt említem meg, hogy Fejér György 
oklevelek nyomán összeállítván az ősrégi megyék névsorát, azok 
között valamint Abaúj, úgy Hevesújvár megyét is, és pedig egy- 
mástól megktilönböztet(")leg, említi. ') S ezzel, úgy hiszem, érde- 
mes ellenfelem állítása ellenében, kellőleg kimutattam, hogy He- 
ves önálló megye volt, és nem tartozott Abaújhoz. És ha talán 
megengedhető volna is, hogy a hevesi várispánság katonai szer- 
vezeténél fogva az abaújival valami összeköttetésben lett légyen , 
de hogy Heves — mint megye — politicai tekintetben Abaúj- 
hoz tartozott volna, azt, úgy hiszem, azok után, a miket felhozok, 
nehéz vitatni. 

De tudóS" ellenfelem nemcsak azt vitatja, hogy Heves Aba- 
újjal egy megyét képezett , hanem a P a t a megyére vagy a 
mátrai llj várra vonatkozó állításomat is keményen megtá- 
madja, azt állítván : »h o g y é n e z e n m e g y é b e n e g y 
senki által nem ismert terra incognitát, egy 
soha nem létezett megyét fedeztem föl, és túl- 
buzgóságomban annyira meg tudtam határ ózni 
annak területét, mintha alakításában részt 
vettem volna; a mi csakugyan úgy van; mert, 
úgymond, sit venia verbo, az az én müvem»« 

Az igaz, hogy én a patai vár és főesperesség nyomozá- 
sával a Mátra vidékének oly régi elnevezését fedeztem föl, vagy 
véltem fölfedezhetni, mely eddig történetbúváraink figyelmét ki- 
kerülte. És minél föltünőbbne^ látszik talán többek előtt nyo- 
mozásomnak ezen eredménye , annál kevesebb okom lehet rósz 



') Fojor Coil. Dipl. X. 7. G 1. 



96 VISZHANG BOTKA TIVADARNAK 

néven venni, ha talán ezért gúnyoltatnám is, habár a güny nem 
tartozik a komoly tudományhoz. És ha talán sikerülne ezen nyo- 
mozásommal ama vidék egykori elnevezésének és régi hazai fBld- 
iratunk ide vonatkozó homályos pontjának némi fölvilágositására 
a régiség homályából figyelemre méltó adatokat vagy csak némi 
tájékozásul szolgálható történehni nyomokat is fölfedezni, és ha 
állítólagos túlbuzgóságomban sikerült volna ama régi megye 
területét úgy kijelölni vagy csak jelzeni is, hogy az a történelmi 
valóságnak megfelelhetne, azon nagyon öiTendenék ; ha azonban 
okmányok útmutatása mellett jó lélekkel vagy jóhiszemüleg 
folytatott nyomozásomban talán megtévedtem, azt ugyan sajná- 
lom, de szégyelni soha sem fogom; mert azon esetben csak 
az esett meg rajtam, a mi nemcsak hozzám hasonló szerény Írók- 
kal, hanem még nagyhirü tudósokkal is megtörtént. De lássuk, 
mily érvek vagy ellenvetéseket hoz fel érdemes ellenfelem e 
kérdésre vonatkozó állításom ellen ? 

a) Azt mondja, hogy Pata nem is volt honfoglaló 
vezér, hanem a kún Ede vagy E d ö m é r vezérnek Isten tudja 
hányadik unokája, s így nem is adhatott nevet e megyének. 

De nemcsak honfoglaló vezéreink, hanem más kitűnőbb 
embereink neveiről is neveztettek el várak és megyék : így p. o. 
Hont Hunt tói és — mint Podhradczky és Horváth István 
állítja — Pozsony vármegye is Pázmántól vette nevét '), kik 
nemcsak honfoglaló vezérek, de még magyarok sem voltak , ha- 
nem Geiza firjedeleni alatt jöttek be hazánkba Svábországból. T. 
ellenfelem nagyon kinesinylöleg szól E d e és E d ö m é r kún ve- 
zérekről s azoknak unokájáról Patáról; pedig Ede, Pata 
nagyatyja csakúgy egyike volt Kiovnál a magyarokhoz csatlako- 
zott h( t kún vezérnek, mint B u n g e r, a Borsod atyja, kit, 
t. i. Borsodó t, t. ellenfelem annyira kiemelni látszik ; sőt 
E d első volt a kún vezérek köz(>tt , mert Névtelen jegyzőnk 
őt első helyen említi, mint Almost a magyar vezérek között, 
míg Bun*(er a Borsod atyja csak negyedik helyen van 
említve. De Ede és Edömér vezérek már Ai-pád által is 

') C h r o 11 i () n B ml o n s e, cd. Jos. l'oíllinulrzky . Biidae, 1 838. 
4 V*. 1 . — Horvát István M a jr y a r o r s z á «r f( y ö k c r e s régi n e in- 
ji f t » djí e i. 7*2. 1. 



BALÁSSV FKREN'CZTÖL. 97 

nagyon ki voltak tüntetve ; mert ok Árpádtól nemcsak a Mátra 
vidékén, hanem Taktaközben és Hegyalján is külímlx'izö liolye- 
ken sok földet kaptak. ') Különl)en mily előkelő vezér volt Ede 
és annak unokája Pata, mutatja azon következmény is, misze- 
rint egyik ivadékuk, Aba Sámuel, nemcsak Sz.-István királylyal 
lépett sógorságba, hanem későbben magyar király is lett. Ily ki- 
tüntetésben a t. ellenfelem által annyira kiemelt Borsod iva- 
dékai nem részesültek. S így P a t a vezér csakúgy adhatott ne- 
vet a kérdéses vidéknek, mint Borsod a hasonnevű megyének. 

b) Érdemes ellenfelem azt hozza föl ellenvetésül, hogy Név- 
telen jegyzőnk sehol sem említi azt, miszerint Pata megyévé 
vagy várispánsággá alakíttatott, pedig ha az megtörtént volna, 
iiiegemliteni el nem mulasztja vala, mint meg? .-'itette egyne- 
hány sorral elíib}) a tőszomszédságban osö Borsodnak megyévé 
alakítását. 

Erre meg kell jegyeznem, hogy Névtelen jegyzőnk szorosan 
és tüzetesen csak a honfoglalás történetét irván meg, kitűzött 
czéljához képest csak azokat a megyéket vagyis várispánságokat 
említette föl, melyek mindjárt a honfoglalás id()sza kában kelet- 
kezvén, annak történetével közveth'n vonatkozás- vagy kapcso- 
latban voltak, és abban némileg szerepeltek. Igenis, megemlit- 
hette, söt meg is kellett említenie Névtelen jegyzőnknek B o r- 
s d o t , S z a b o 1 c s o t és töbl) várispánságokat vagy vára- 
kat, melyek mindjáil a honfoglalás alkalmával é])ittetvén, a hon- 
foglalás részleteivel szoros kapcsolatban állottak : ellenben mél- 
tán elhallgathatta a patai várispánságot, mert ez nem volt a 
honfoglalás történetével szoros kapcsolatban, mivel ezen vár 
Edének unokája által építtetvén, annak építése Takson vagy 
Geiza fejedelem korára esett, mikor a honfoglalás müve már be 
volt végezve. Hogy Névtelen jegyzőnk csak azokat a várispán- 
ságokat vagy várakat emiitette meg, melyek a honfoglalás tör- 
ténetével szoros kapcsolatban állottak, azt t'léggé igazolja azon 
körülmény is, hogy ö világosan megemlíti Aba királyt, mégis el- 
hallgatja Abaüj megyét s az abaúji várispánságot, melynek nio- 
nientnmát vagy jelentőseidét t. ellenfelem is annyira kiemeli : 

') Névtelen je^^yzó' 17-dik fejezüt. 
8z:izaclok. 1 



98 VI^ZUANU UnTKA TiVAliARNAi; 

pedig tudjuk, hogy ott Al)a kirAly vArat 6pitott. s azon megye 
és víirispánság az ö nevéről neveztetett. 

Azonban ha nemeniliti is Névtelen jegyzőnk Patát, mint 
várispánságot — comitatnst. de igenis említi mint f* a st ru- 
mot .. . »ul)i postea Pota , nepos eonim . c a s t r u m con- 
struxit.« A c a s t r u m pedig tudós ellenfelem elmélete szerint is 
várjogot jelent, ez pedig vArispAnságot föltételez. Tudjuk, hogy 
Borsóvá vármegye vagy vArispAnaág — comitatus — volt: 
pedig Névtelen jegyzőnk sehol sem említi hogy az vArispánsággá 
alakittíitott volna, hanem csak annyit mond. hogy Arj^ád e várat 
megszállotta és harmadnap megvívíui, bevette. ».. .et castrum Bor- 
son obsedit, et teivio die pugnando apprehendit.*? Miután Névte- 
len jegyzőnk ogy szóval sem említi, hogy Árpád Borsovát 
várispánsággA alakította volna, hanem azt egyszerűen csak C a s t- 
rum-nak nevezi, s ott mégis későbben várispánságot találunk: 
itt sem kellett különítsen megemlítenie, hogy Pata várispán- 
sággá alakíttatott : elég. hogy azt (' a s t r u m-nak nevezte ; mert 
e nevezet Által annak vArispAni mineniüségét világosan kijelen- 
tette vagy legalább jelezte. 

c) Érdemes ellenf<4(Mn P a t a rovAsAra. Névtelen jegyzőnk 
elöadAsa nyomán. Horsodot nagyon kiemeli, Állítván, hogy az már 
Árpád által alakíttatott megyévé. 

Erre is meg kell jegyezn(^m. hogy a törzsfőnökök által el- 
foglalt vagy épített várak s azokhoz kapcsolt területek még nem 
voltak megyék vagy vArispánsAgok. hanem inkább csak erődített 
pontok és katonai állomások, melyek nem annyira az ország pol- 
gári felosztAsAra, hanem annak inkál)b védelmi biztonságára vo- 
natkoztak, amint ez megtetszik Névtelen jegyzőnknek épen Bor- 
sodra vonatkozó ezen szavaiból : »et in loco convenienti castrum 
construeret. cansa custodiae regni.«. Valamint a me- 
gyék, ágya vAris])AnsAgok is Sz.-IstvAn kirAly alatt alakíttattak 
és szerveztettek. habAr megvoltak is azoknak elemei már az or- 
szágnak a trírzsfőnökök közíHtl felosztásAban és a vezérek intéz- 
kedéseiben. Tgyanazért bArmily nagyhitelü kűtfoiTásnak tart- 
sam is Névtelen jegyzőnket a honfoglalás történetének elbeszé- 
lésében: a vArispánságok alakulására vonatkozó előadására meg 
kell jegyeznem , hogy midőn már Árpád korára vonatkozólag 



ISAL.USY 1 KRF.NCZTOL. 09 

roiaitu tusü k-at és c o ni e s e k-et emleget, akkor saját ko- 
rának ey.eii ujabb intézményekről alkotott fogalmait hibásan vi- 
szí vissza Árpádra, és Libitsan alkalmazza a honfoglalás korsza- 
kára, a mint ezt helyesen észrevette Szabó Károly jeles tudó- 
sunk is. ki Névtelen jegyzőnk előadásának épen Borsodra vonat- 
kozó pontjára a kíivetkező megjegyzést tette : »Midón jegyzőnk 
Borsot az általa épített Borsod vára ispánjává Árpád által ne- 
vezteti ki, saját korának intézményeit hibásan viszi vissza Árpád 
korára.*') E szerint téved érdemes ellenfelem, ha Névtelen 
jejryzunk előadása nyomán azt hiszi, hogy a megyék vagy váris- 
pánságok mindjárt a honfoglalás alkalmával Árpád alatt meg- 
alakittattak. 8 ezzel, úgy hiszem, a P a t a várispánsága ellen 
fölhozott ellenvetésekre is megfeleltem. 

BALÁSSV FERENX^Z. 

') Béla király Névtelen Jegyzőjének könyve. 
Pest, 1860. 29. 1. 



■7 * 



U. UUdú Ferenez kora 

a gr. Csdkyak, Szepea vármegye és a b, Palocsag-caaJdd 

levéltáraiban. 

IL 

Szepes vármegye levéltára. 

Szepes váiinegyének Lőcsén, a vármegyeház e czélra épí- 
tett helyiségeiben őrzött levéltárában, a búvárkodást igen el6-. 
segíti és kíHinyíti azon kétszeresen örvendetes körúlmény, hogy 
először az egész nagy pontossággal lajstromozva van, s czélsze- 
rün berendezve ; s másodszor, hogy ez idő szerint oly férfiü gond- 
viselése alatt áll, mint t. S v á b y P r i g y e s úr : ki nemcsak hogy 
a levéltárt kitűnően ismeri, de tudományosan képzett és a hazai 
történelem lelkes barátja lévén, annak becsét teljesen fölfogva, 
a történetbúvárokat is a legszivesebb készséggel és szakismerettel 
támogatja, kalauzolja. Ilykép a derék és müveit Szepes levéltára 

— ma egyike az ország legjelesebb, legrendezettebb megyei 
archivumainak. 

Árpád- és Anjou-kori okmányokat, mint általában — egyes 
nemes családok esetleg ott őrzíítt letéti okmányaitól eltekintve, 

— a vármegyék levéltáraiban : úgy itt is hiába keresnénk ') ; 
a megvék archivumai rendesen a XVÍ — XVTI-ik században 
kezdődnek. Es Szepesé e részben is egyike a legnevezetesebbek- 
nek : mert aránylag régi időbe , a XVI-ik század első felébe 
fölvág. Ugyanis itt úgy az okmányok , mint a jegyzőkönyvek 
János király halálától, vagyis ir>4()-töl kezdődnek, s azóta kor- 



') A bZi'^.esi lúmlzísÍH kiiZ6<*iC(ík .sZ3il»íiclíil»)mleveloire nézve 1. 
• markutffulvi bizotts:íg jelr'iitt'set. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 101 

6s évrend szerint lajstromozva, szakadatlanul folynak. Megbe- 
csülhetlen anyag e szép vármegye majdani monographiájához, 
— melynek megírására bár mihamarabb vállalkoznék egy ava- 
tott és szorgalmas történetbüvár ; mert Wagner és Bárdossy 
mnnkái, bár magokban és koruk színvonalához mérve elég be- 
csesek : mai nap már nem felelnek meg egy jó megyei mono 
graphia kellékeinek. 

Alólirott, Szepes vármegye levéltárában töltött időmet a 
Rákóczi-kor, vagyis az úgynevezett kurucz világ okmá- 
nyai tanulmányozására forditám. Ezek a XII. és XlII-dik fas- 
riculusokban léteznek, és az 1703 — 1710-dik évekbeh királyi és 
fejedelmi leiratokból és egyéb hadi és közigazgatási levelezések- 
ből állanak. Becses adalékok a megye és a Rákóczi-féle szabadság- 
háborű történetéhez a felvidéken ; valami országos nevezetessé- 
güt azonban nem találtam — nem is reméltem találhatni — 
köztük. Mindazáltal az 1703. évből 7, 1704-ből 4, 1705-ből 6, 
1706-ból 9, 1707-böl szintén 9, 1708-ból Ö, 1709-böl G, és 1710- 
b6l 2, végre a forradalom utóhangjait érdeklöleg 1714-böl 4, 
összesen tehát 55 darabot elég fontosnak Ítéltem arra, hogy 
belölök részint teljes másolatokat, részint kivonatokat készítsek. 

Az érdekesebbeket, íme, rövideden ismertetni fogom. 

I. L i p ó t császár — kinek a vármegye rendéit hűségre 
iiito s a fölkelökhöz csatlakozástól óvó több rendbeli leirata van itt 
az 1 703-ik évből, — Bécs, 1 703. jun. f)-káról fölhívja a megyét, hogy 
h Felső-Tisza vidékein támadt zavarok lecsillapítására ugyan a 
Montecuccoli-ezredet oda visszarendelé: mindazáltal a mon- 
dott czélra a megye is működjék közre, s különösen az erőssé- 
gek reparatióját ingyenniunkások, szekerek és építészeti anya- 
gok szolgáltatása által segítse elő. (Eredeti, fasc. XII. nro 124.) 

X i g r e 1 1 i c t a V i á n őrgróf, kassai főtáboruok, Kassá- 
ról. 1 703. jun. 7. Szepesvára kijavíttatását rendeli el a megye 
által, a föntebbi mód szerint. (Er. u. o. nro 126.) 

Ugyancsak Xigrclli, Kassáról 1703. jul. 1-jéről értesíti 
a megyét : »Laus Deo , die 2 8 - v a J u n y (ez űj adat, mert 
eddigelé Rákóczi ezen első csatájának napja határozottan nem 
tudatott) p r o p e Munka c s per militiam et arnia Suae Majes- 



102 RÁKÓCZI KC RA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN 

tatis SHCjrrttissiiuae. RebHles et vagabundí aggressi. ex illis 
inulti raesi. y]y voro dispersi fuerunt.* Tartani kell azonban, 
hogy e cMuid/Mvaiok must szétoszolva, sokfelé fognak menekülni ; 
vigyázzon tehát a megye reájok, üldöztesse, és ha lehet, semmi- 
sítse meg. (Er. u. o. nro 139.) 

I. L i p 6 1, Bécs, 1 703. aug. 1 . Tudatja a vármegyével, hogy 
a lázadok ellen bizonyos hadakat rendelvén, azok főparancsno- 
kául gr. Schlick altábornagyot nevezte ki, ki is néhány nap 
raülva Felsö-Magyarország felé indnland A vánnegye tehát őt 
vezenylö-tábornokíil ismervén, engedelmeskedjék rendeleteinek, 
élelmi szerekkel segítse seregét, és f. évi adóhátralékát siessen a 
hadi jíénztárba betizetni. (Er. u. o. nro 153.) 

(ír. Forgáeh Simon cs. tábornok, Galgócz várából, 
17(í3. aug. 19. Pénzt sürget hadai számára. (Er. u. o. nro 152.) 

(i r. B a r k <» c z y K e r e n c z (az idí')sb) kassai altábor- 
nok. í^•ls*^ovi;^l^ .SO. au,ir. 1 7n3, a kiialy parancsából rendeli, hogy 
iSzeprs varme.ííye s-ad iiaj) ahUt harminc/ jó fegyveres. ])aripás 
és kel hnra el<»re kiti/<'tctt katonát állitson és küldj<m Kassára, 
píiraiicsiiuksá^M ala. pniliculaiis iiisurrectió lejében, mint már 
több nemes vármeiívék me'ri''érték. ^Másként >keniénv számadást 
fí»g annak idejében arrül adni az nemes vármegye.* (Er. n. o. 
nro 1 59.) 

A liócse városába szorult szej)esi kii*, kannirai tisztek, 
ugy Szepes, Sáros. Abaáj. Zemplén és (-íömíu* vánnegyék szin- 
tén í)d;i szorult némelv ári és nemesi rendéi Cíívüttes — a váro.s- 
tói és helyőrségtől azíuiban külrmleges - caj)itulatiójának fo- 
gíilmazatai. 1703. jiov. Jl. és 12-kén. A terjedelmes föladási 
s/erz()dés. melv ;i liíusri köriil/árolt kurucz hadak ezredesével 
Monaky Kerenczczel köttetett, Rákóczi utólagos jóváhagyása 
juell(»tt. 2'2 ])ontból áll, nielyekní'k lényeiíe oda megy ki, hogy a 
vármegvíí jurisdictiója semmiben se isorbittassék, az urak és ne- 
messég, letévén az esküt ;i tejedcb'ni húségére, teljesen szabadon 
laklijiss;in;ik úiív .i \ái-osb;in, mint künn. jószágaikon, nemesi sza- 
badsá;íukkal élvén . s/omélyíiklien s javiiikban :i vitézlő rend 
állal ne hábor'MU.is.-.inak. s»» nieg ne káríísitta s:in;ik. sut lelog- 
lalt jószágaik, ellijijtott nunliáik i>>tb. ad.issanak vissza: a i^e- 
li^io állapot ja úi/y nnirndjon :i vá]'osb:iji. a nnnt eddig vala. a 



THAT.Y KÁLMÁNTÓL. 103 

>inélt. püspek és szepesi piaelatii8< a maga jiirisdictiójában a 
haza törvényei szerint meghagyassék. úgy a lőcsei plebánus é.s a 
künn levó plebánusok, szerzetesek és praedicatorok közül is 
>senki maga hivataljában és religiójában ne háborgattassék ;« 
a páter jesuiták, minoriták a convictiLsbeli nemes ifjakkal ögyütt 
ne háborgattassanak, praesidiurinsok reájok ne kvártélyoztassa- 
nak, s jószágaikat szabadon bírhassák, a városba szorult szerze- 
tesek pedig, saját főnökeik útlevelei mellett, katonai fedezettel 
bArhová elmehessenek, s a maradók békén maradhassanak; 
>unnd úri, nemesi, egyházi lendekel a béjövö magyar vitézek il- 
lendően megbecsüljék, < — ezeknek, valamint »doctí)r uram (Lö- 
rvf»nek híres Oivo a volt) házaira, szállásaira ne rohanjanak, os- 
kolát és ronvictust ne inr.hKlálják.<^ semminemű boszúállást. 
í^xcessust ne tegyenek, s ha ki ellen a benn levők kiV/ttl valami 
köTctelésük lenne, azt ne erőszakkal, hanem a maga utján per- 
«*quálják : a császár ideszorúlt tisztei közül, ha valaki máshová 
akar menni, mehessen; a Szomolnokrúl idehozott réz. azon 
háüvák további mívelésére fordittassék ; a szolgarendnek »zegő- 
ilött esztendeje eltelése előtt ne lej^yen szabad hadak])a állani ; 
régre a fejedelem ratificatiójának biztosításii. (Fugalmazat, töbl», 
más az alkudozásra vonatkozó magyar és latin nyelvű concejitu- 
sok kai együtt. Kasé. XII. nro ITtj) 

Rákóczi fejedelem nvilt-levele l7o4. jan. 27, Mis- 

ti V t' . 

kolczról. hogy a tartandó országgyűlésig, amikor minden vallási 
rs hiHokviszony törvényesen rendeztetni fo^^ templomokat, pa- 
ríK-hiákat s egyéb akáinii néven nevezendíi egyházi jószágokat 
Nenki ne merészeljen elfoglalni s háborgatni, - - különben törvény 
>zerint bűnhődik. (Egykorú más, u. o. nro J77.) 

(ír. F o r g á c h Simon, már kuruez tábornagy, Enyiezkéről, 
17«i4. sept. 27-kén : ;>Minthogy Isten ő szent Felsége segétésé- 
Im»1 az kas sa iákkal való caintulatin véghez meni. a mint i> 
minden okvetetlen, í»ttan lévő lovas és gyalog (csá s/ári) piaesi- 
diarius hadak pro die 15. aftuturi !Mensis H-bris meir fognak in- 
dulni :« tehát i{ költr»zésökre sziikséges szekereket állitsji elő a vár- 
megye, illetőleg Sáros vármegyével és a sz. kir. ván>sükkal 
^•gyetértve intézkedjék, hogy az alsóbb vármegyék szekerei Kluk- 
iión és a táján lévő falukon* annak i-endi szerint feháltasííanak. 
íEr. u. o. nro 180.) 



104 RÁKÓCZI KOKA feZKl'Küil LK\ ÉLTÁRAKBAN 

Ugyanaz, Kassáról, 1704. iiov. 3-kán : :*Mivel Isten 
jóvoltábül az cp(MJ('SÍ capitiilatio végheziiieiivén : az ottvaló 
(császári) praesidiiuii die 1-ma alVuturi Meiisis X-bris ki íog 
költözködni, kinek is vi capitulationis kívántatik hat-hat ökrös 
Yagy lovas 200 szekér, és azonkivül pro praejunctura 40 ökör 
vagy ló szerszámostul, — minthogy pedig azmegh*t német prae- 
sidiumot nemes Sáros és Zemplény vármegyék helyben felvévén, 
Kegyelmettík vármegyéjében beviszik. « — azért Kegyelmetek 
CSzepes) dec. 2-kán, Gíhnör vármegyével együtt, a sái'osi és 
zempléni szekerekot s vontatókat, a Szepes vármegye határában 
esö első állomáson felváltsa, vagyis Szepes is 100, Gömör is 100 
szekeret és 20 — 20 pár vonómarhát, s a kiköltöző hadnak katoua- 
szabályzat szerinti élelmet adjon, mely is a vármegyének adójába 
be fog tudatni , s úgy szállíttassa őket Liptó vármegye első 
állomásáig, hol is Szepes és Gömör szekerei s vontatói, Liptó és 
Árva vármegyeiekkel fognak felváltatni. — Másként, ha ebben 
hátramaradás lesz, minthogy a sárosi és zempléni szekerek őket a 
szepesi első állomásnál tovább szállítani nem kötelesek : ha a neve- 
zett német helyőrség a Kegyelmetek vármegyéjél)en időzni kéuy- 
teleníttetik és ott károkat tesz s költségeket c»koz. — a nemes 
vármegye magának tulajdonítsa. (Kr. u. o: nro iHl.) 

K e <• z e r S á n d o r k<M-. főhadi biztos, Eperjes, 17o4. dee. 
(a nap kimaradt) elrendeli, hogy Szepes vármegye a kassai hely- 
őrségi éléstárba 1704. nov. l-jétől számítván, a téli hónapokra 
havonként 10 — 15 köblös hoidókbh veit 77sVj kassai köböl 
bíiza- vagy szé}) tiszta rozslisztet, 1427 'A kassai köböl zabot, és 
129^', niAzsa hűst. vagy ennek mázsánként 4 magy. frttal szá- 
mított árát. o\S) frtot szállíttasson. Másként » kedvetlen médiu- 
mokra* kénvteleníttctnék a vármegvc ellen fakadni. (Er. u. o. 
nro 188.) 

Szintén K (; c z e r, 1 705. april 18-kán, Eperjesről, gr. Esz- 
tei'liázy Antal tábornagy azon parancsát tudatja a vármegyével, 
hogy a három havi hátralévő lisztet és zal)ot hordókra veret- 
vén, úgy küldje apr. 20-kára Lőcséhez, liogy onnét a táborra 
induló hadakkal másnap Liptó é.s (líunör vármegyék széleiig 
szálliltathassa. í Kr. u. o. nro IHs.) 

Szepes vármegye 17<>5. oct. MO-kán Lőcsén tartott 



THALY KÁLMÁNTÓL. 105 

közgyülésóbol, Závor Istvánt és Rády Acláuiot küldi a szócsényi 
határozatok értelniében állandó képviselökül^ »|)roreí<identil)us« 
a maga részéről a fejedelem mellé. (Er. u. u. nro 190.) 

Rákóczi 1705. dec. .30-kán, Munkács várából értesiti a 
vármegyét, hogy a reá eső gyalogokat a Szécsénynél lett határo- 
zat éii^lmében kiigazított porták szerint tartozik kiállit^ini. 
(Egyk. más. \i. o. nro 194.) 

Ugyan a fejedelem, 1706. mart. 24. Egerből meg- 
parancsolja a megyének, hogy a boltbeli portékákat, s minden- 
féle árukat és eszközöket méltányos áraik szerint limitáltassa, és 
őrködjék, hogy az adásvevés a megye területén csakis ez ársza- 
bályzat szerint folyjon : mei*t némely csalárd és az ország köz- 
javával nem törödö árúsok, rézpénzért sokkal drágábban árulják 
portékáikat, — a mi ezen, a hadviselésre nézve oly fontos pénz- 
uem értékének káros csökkenését vonná maga után. (Er. fasc. 
XIII. nro 9.) 

Eszterházy Antal, 1706. mart. 30-káról tudatja a 
megyével, hogy az ennek területén elszállásolt Chassant dandár- 
nok-féle reguláris gyalog-regiment ezredeséül a fejedelem, a még 
f. évi január hó l-jén alezredesből ezredessé előléptetett gr. 
Xon^all-t renddé. (Er. u. o. nro 8.) 

Rákóczi, ÍJrsek-Újvártt 1706. máj. 2U-káról válaszolja 
a megyének, hogy a hadakban szolgáló nemesek otthonn maradt 
családjainak, a zsoldosadástól, szekerezést ől és beszállásolástól 
engedményezett ment<?sségében épen nem láthatni a többi ne- 
messég praejudiciumát : minthogy az említett közterhekből azon 
rész, a mi az érintettekre esnék, az illető vármegyére kivetett 
üsszletből levonatik, — mely levonást Szepesre nézve Bertóthy 
Ferencz kassai altábornok fogja eszközölni. (Er. u. o. nro 11.) 

Szepes vármegye 1706. jun. 25-kén hét ' rakott sze- 
kérrel indított útnak l'jvár felé a táborra. Lcicsén készült új 
katonaruhákat. (Er. u. o. nro 11.) 

Ke ezer Sándor ker. főhadibiztos. Eperjestt , 1706. 
nov. 15-kén, 200 fejszés embert rendel ki a szcmiolnoki rézbányák 
szükségére fát vágni, Szepes vármegyéből. (Er. u. o. nro 13.) 

B e r t ó t h y V e r e n c z, 1 7o7. febr. elején meghagyja 
Szepesnek; hogy a kassai új erődítési müvek építéséhez heten- 



106 RÍKÓCZI K* RA BZEPERt LK\"ÉLT ÁRAKBAK 

kfíTit fölvftltrtiidó 40 gyaloffszfre.st ós 5 szf^keret küldjön. (Görgey 
Benedek megyoi jegy/ö ered. kiadványa, 1707. febr. 9. U. o. 
nro 20.) 

('Zelder Orbán ezrede5> , 17o7. febr. 3. ftozsnyorül 
fölhívja, a vármegyét , hogy mivé] ezredének completatiójára, 
BeiTsényi mellékelt ordere szerint, Szepe.s vármegyéből 519, 
liijítóhól 21)8 és Árvából 34() hajdű állítandó ki. — Szepes a maga 
jutalékát minélclébb állítaná ki. (Kgyk. más, u. o. nro 22.) 

Iv e c / e r S á n d «» r Kperjesröl. 1 7o7. jul. 14. közli a vár- 
mogyévcl. hogy az ónodi országgyűlésen megajánlott két millió 
készpénzbeli adóból Szejtesn* a kivi'tés szerint 21,23H Rh. frt, s 
a hadak tartására megszavazott na t ura lókból 11,2SH kassai kö- 
b(>l ólct, 1 (),()!<>. k. k. zab, és 2941 máz^a hús jutván angariatini^ 
kéri a pénzadó mihamarabbi beszedetését. s a kassai pénz- 
>eró ház tisztei: .lászav Crvörírv és Káez Márton kezeihez szí»1- 
gáltatáNát. hogy a rézpénz ( Libeitás-c) vaz articularis determi- 
natio szerint ottan megbélyegeztetvén, annakutánna a vitézlő 
rendnrk lehessen kiíizettt'tésc.^ A naturalék két részletét is mi- 
előbb szállíttassa a varnn*gyi' az egri éléstárba. Minthogy pedig 
a kassai eroditéM'kcn didgozó szepesi munkások koplalnak : min- 
d«'n haladék nélki'il kühh»sson a mrirvr s/ámukra ?effvnéhanv 
hordó bonuulzát.^ Ilíyurt sajtot.) < Kr. u. o. nro 2.*).) 

l{ a k o r z i lej e d e 1 r m. I7i»7. oct. 2o. szeriMitsi várából 
tudatja. Iiogy az iMszagos postahivatali tis/.tt'k. míg r hivatalok- 
ban vannak, ha nrm-nemesrk is. adóuM'nlrsck. (Er. u. o. nro 29.) 

n i' r t ó t li y K r r r n c / kassai \ iec •generális, I 7í>7. nuv. 
"wkrn. S/^'pos^ árából, miután a/ tdlrnsóg .Szilézia tehd naponként 
k<»/elgrt : a tejodolrtn p:u*anr^abol. adtiigis. niig a/ ó Felsége ál- 
tal r tajara rt'Uih'lt hadak tViU'Mktv hitnek, ii*h*n n-ndeleti' vételé- 
tol nri;vodn.nu;i Mritim \aló t«»lki.'lésn' hixia tVl a m» 'íj vei ne- 
mesM'g 't. Kik i^ Kporir^lu'/ ^/.álljanak lalMuba. >az hol több 
mmo'^ \arm«\ií\ékkrl nlog^g\»v^ón. tohossiink liaszno^ s/olgalatot 
b.í.ank ujeiimai adatai a. A h«»uumanidókat. vairv a/ rllfUsit*;:- 
t'd mlalan \f*dli'\t l«t váltókat artivnl.iri^ biíntttés Oix'udi. i Kr. 
y.. »» nro ll.i 

A »» Mdvli lu K,i^^ar»»L '\ ult-iíii.i si.>xionf svaatus- 
» «»"\»'nt\iK 1 7ii7, d«H, 24. niei:kuldi a \arnirs;v«'ni*k e^cn ki>r- 



THALY KÁLMÁ>'TÓL, 107 

mánrtanácsi ülésezések határoziiiánvHit s az íij adókulcs sze- 
rint kivetett dicák repartitióját. mely szerint Szepes vármegyére 
esett: az űri és nemesi, egyházi és világi főrendekre 9l57Vi, az 
uri, fö éb nemesi vitézlő rendekre (kik t. i. közülök a hadakban 
szolgáltak) 809 Vi, a paraszti rendre 36,912, s az ez utóbbiak 
kózül fegyvert viselőkre 42 V4 dica (rovás), vagyis összesen az 
egész vármegyére 46.922 V'j dica félévre, s 12 hóra 93,845: to- 
pábbá a nyári havakra 11,730 V4 k. k. gabna, 1 1,7 3ü L k. abrak, 
és 375,372 bányavárosi font hús a hadak számára, s a téli 
havukra kvártélvozók tartása. (Er. u. o. nro 32. és 38.) 

Gr. Bercsényi Miklós, mint fejedelmi helytartó és 
fővezér, 17ü8. jan. 1-jéröl Kassáról, jan. 20-káról Lőcséről, mart. 
27. és apr. 9-kéről pedig Beszterczebányáról, végre jul. 10-kén^l 
a verebélyi táborról ír Szepes vánnegyének, újonczállitási és 
hadélelmezési ügyekben, a föntebb ismertetett kassai quantum- 
ból kifolyólag. (Er. vagy egyk. másolatok, u. 0. nro 34, 35. 36. 
38, 43.) Míg Rákóczi 1708. jul. 15. Taszár melletti táborából 
kelt rendeletével, Szepes vánnegye tiszteit — több más felvidéki 
megyékéivel egyetemben — azért, hogy a rézpénz megcsökkent 
forgalmának helyreállítása érdekében elég erélyt ki nem fejtet- 
tek: a szécsényi országgyűlés V-dik törvényczikkelyc értehué- 
ben. szemé lyök szerint 3>magunk és okialunk mellett lévő senator- 
atyánkíiai eleiben* idézi számadásra. (Er. u. o. uro 41.) 

Később azonban, a vármegyék mentegető és esedező íöl- 
irataira. elengedte nekik i\ személy szerint való megjelenést. 

Ke ezer Sándor, Epeijesnil. 1709. jan. 20. tudatja a 
megyével, hogy Bercsényi a had müveletek jobb móddal való 
folytatására b. Prinyi Miklós dandárnokot Szepesbe remielvén : 
naponként és óránként fognak csoportosan érkezjii a hadak, kik- 
nek is élelmezéséről gojidoskodni kell. (Er. u. <». nro 50.) 

Bercsényi, J 709. jan. 25. Kassáról, rrtesiti Szepes vár- 
megyét, hogy az elszéledt és otthonu lappangó katonák shajdük 
üldözését, s a táborokra, i^zríMlnkhez küldését. Szí'J)os terüh'tén 
állandóan e vármegye kapitányára Máriássy Miklósra bízta; a/ 
frröl szóló nviltlevelét hirdettessr ki a vármogve, és ha miben 
^znkM'»g, a nevezett kapitánynak st'gélyéic legyen, hogy a sze- 



K>^ UÁKí'm/J KOKA 8ZErKKI LKVKÍ.T.VKAKBAN 

gírriységiick az affólo kóborlók rs csavargók ftltal való reudki- 
viili zaklattatása ulvégre megszüniók. (Er. u. o. iiro 51.) 

1 7 (Mi. a p r i 1 h a v á b a n B v r v s n y i által elrendelt 
inquisitió íitján községenként összeirattak azon károk, melyeket 
.az 1 708 — 1 70í)-iki télen a S z e p e s s é g e n kvártélyozott Czel- 
der Orbán ezredebeli bajdnsAg Kronipach, Remete, Szomolnok 
és Sv(^dlér városokban s Vajkócz közséí^ben, — továbbá 170í». 
jun. 14-kén azon fc'irok, melyeket ugyanezen idö alatt a Babó- 
es:iy Ferenez ezredebeli katonaság ( 'í^ütörtökhelyen, Illyésfalván. 
Kapo>, tatalván. Körtvélycsen. Vágendriissrlben, Görgőn, Beth- 
len-. Hanu>- IN Miklost'ahán, C-Sánóe/on. Donianóczon, Vider- 
n\iken ^ib. tetl, .\ kari»k többnvire a reüulanientalis tartáson 
folul koxeirl: rb'luú N/oiokben é^ italneniüekben állanak. Az 
ovNM ir.<N ,»;\ , v'lböl loiirnt, hogy a károsult községeknek az 
\lUtv» 0Mx\L k iv:K'i;irab->l kártérítés L'szkö'/r>ltessék. (Er. u. o. 
ni\» \- » N 1>. > 

S rpvN \ ami egye 17oí». jul. 15-kén Löesén tartott 
ko. j^xulesebi*! l'ehr a íohadi biztossághoz: scgittessék a hadtar- 
ta^ban eh nmI nias s/oni^/.éd vármegyék részéről, mert okét a 
rajtok N.allasolM katonaság, és az északnyngoti megyékből az 
tlhu^t ;; rhil kis/orúlt bujdosó nemesség már egészen kiélte. (Er. 
u. o. nro ."»:í. ) 

1 1 oo. s t» p t. 2 (; - i k i ii 1 é s é 1) ó 1 l>edig, lióesénd, köve- 
líkrt kiihl ;) \árnu»irvr b. Andrássv István vezénvlö tábornokhoz 
Ki Miiarkra. a ur. Korgáeh Simon és (lyürky Pál ( Babócsay) 
r/irdtbrli katonák által elkíWetctt kibágások orvcíslása iránt. 
{ Kr. u. o. 11! o y.K) 

\'ri\Vi\ a b.idkarokat illetőleg, megvan egy terjedelmes, 
roxatojt k i nui t a t á s ba n minda/on tetemes károk részletes 
|iMM '• k«', imUrkrt a ^árm(•gvé]HMl a Irngyí'l hubéiníik lig. L u- 
bomir'/k> Tódor liadai, és az akkor még lengyel nrahnn 
alatt állott .\lll. ^/epesi város lnkói 170*). s 1710. iolytán tet- 
Irnek. t Ki. u. o. nro ti2.) 

1 1 |o-b(i| igrn ke\és iromány találtatik a SzejH's megyei 
|f«\eltnrban, kurmv ré^/rol való már rgy ^e. Megemlitendö : 

1 1 íi t l'i' Ml o I / rv. altábornagy leveh\ Lóesérol, 1 7 lo. íVbr. 
|H., nu*l\lM'l a NM'dleri protestánsoknak i'gyelore megengedi. 



THALY KÁLMAKTÓL. 109 

hogy templomukat, úgy a raint a » rebellió « előtt használták, fel- 
sőbb parancs vételéig tovább is használhassák. (Egyk. más.) 
Továbbá 

I. József császár rendelete, Bécs, 1710. dec. 6-káról, 
Szepes vármegyéhez, meghagyván, hogy az ott telelő cs. katona- 
ságnak elégséges élelmi szereket szolgáltassanak. (Er. u. o. 
nro 66.) 

Ezek,ime,Szepes vármegye levéltárának lényegesebb actái a 
kuruczvilágböl, — az aprólékos érdeküekot, és az oly körrende- 
leteket, melyek az ország minden, vagy legtöbb törvényhatósá- 
gának megküldettek (országgyűlési meghívók, törvényczikkek, 
általános tartalmú nyiltlevelek stb.) nem említvén. 

A nagy Rákóczi-niozgalonmak azonban egy érdekes, még 
újry szólván egészen történeti homályban lappangó felvidéki ntó- 
játékáról éi*tesúlünk az 1714-ik évi jegyzőkönyvből és ügyira- 
tokból. 

Lőcse egykori hős védője, s Rákóczinak egyik legügyesebb 
gyalogsági dahdárnoka, a vágendrüsseli születésű Czelder 
Orbán, és ugyanazon fejedelemnek szintén Szepes-Sáros 
vidéki egyik volt gyalog ezredese Pongrácz János, 1714. 
augustus havában, 8zepes és Gömör vámiegyék evang. népe kö- 
zött egy félig politikai, félig antikatholicus, — vagyis inkább a 
rozsnyai jezsuiták tűlbuzgalma és erőszakoskodásai ellen támad- 
ván fel, — anti-jesuitisticus mozgalmat indítottak. Mindketten, 
de kivált Ozelder, népszerű emberek lévén azon a tájon : való- 
szinüleg az egykori czredeikbeli volt hajdúk közül, kik e környé- 
kiek voltak, csakhamar meglehetős s/ániú fegyveres nép gyűlt 
össze szavokra, kik is a Rozsnyó és Igló közti nagy erdőségekre 
vévén magokat: koronként ki-kicsaptak, s a papok vagy néme- 
tesebb urak residentiáit kezdek prédálni. 

*Ex fidedigna nonnuUorum fidelium nostrorum relatione 
— így szól III. Károly, Bécsből, 1714. sept. 2-káról Szepes 
megyéhez intézett rendelete — displicenter intelleximus, quod 
ipsum Vobis etiam notum esse non ainbigimns, qualiter 
D u n u 1 1 i m a 1 e s a n a e m e n t i s e t i n q u i e t i g tMi ii 
h o m i n e s. m u t u a ui e t t a c i t a m i n t e r se c o i n t e 1 1 i- 
gentiani foventes, et sibi siniiles copios ori n u- 



110 KÁKÓr/J KOKA s/KíM.Sl LEVhf.TÁRAKrtAX 

iii (' 1- ü Hsseclíis i 11 s u n 8 j)ai*tes cl i .s])osit o.s agglo- 
lu e r a íi t e s , i ii p e r ii i c i e iii <l i v e i* s o r ii ni f i d e 1 i u iii 
íí s t r r u m co n s p i r a s s tMi t ;<^ a niiiitliogy ezeknek nem- 
csak lakóházaikra, javaikra, de söt életökre is törni merészelnek. 
és így a köznyugalmat, Isten és ország törvényével nem gondol- 
ván, vakmerőül megháborítják. »qnoque jam aliqui, detecta 
h u j u s m d i e o r u n d e m c o n s p i r a t i o n e, jam etiam 
incaptivati essent, cointeressatos socios suos uberius proditnri.* 
— E conspiratorok, prédálók és malefactorok serény kinyomó- 
zása, üldözése.elfogatása, és példás megbüntetése szigorúan meg- 
parancsoltatik a megyének, a jelen kir. rendelet által. — Caro- 
lus m. p. C'omes Nicolaiis Tllésházy m. p. Ladislans Huuyady 
m. p. (Er.. 1714. nro 184.) 

CV.elcler Orbán elég .szerencsétlen volt mindjárt az ösz- 
szeesküvés fölfedezésekor, tán még ennek kitihvse előtt elfogatni. 
Ki is azonnal katonai fedezet alatt Kassára hurczoltatott ; mire 
a vállalat fejétől megfosztatván: Pongrácz — ki 1711-ben Rá- 
kóczival Lengyelországba l)ujdosott volt. s onnét most alighanem 
Bercsényiék megbizásából küldetett vala be titokban — a len- 
gyel földre visszamenekült. fegyv(Tt fogott híveik pedig az emlí- 
tett Nyilecz-hegyekbe vették magokat. 

A szatmári béke híres alkotója , g r. P á 1 f f y J & n o s 
tábornagy is, a mint Czelderék merész vállalatának hli'ét vette : 
az emigratio titkos működését látván a míveletben. — sietett a 
maga részéről szintén a legkomolyablian fölhívni éber őrködésre 
s kemény eljárásra Szepes vármegyét. Levele Pf>zsonyban, 1714. 
sept. 12-kén kelt. a mikor a "szegény hü (V.elder mkr a kassai 
cazamátákbaii ült, Pongrácz pedig m(»nekülőben vala. Pálfiy e 
nevezetes irata ígv haní?zik : 

»Illustrissimi. R(^vereiidissiini, Spectabiles. Generosi, etc. 
Minémü istentelen factiól és nemesség s papok ellen való táma- 
dást — szintén illyenkor. a midőn mindenfelől csendesség vagyon, 
hazánk rakva militiával. s a Uiaéta is benn vagyon') — kohol- 
tak alattomban l ' r b á n z e 1 d e r és Pongrácz nevű nyug- 
hatatlan tolvajok (!!), kik közül már az első, némely 



^) Ez october elejére vala összeülendő. 



THALV KÁLMÁNTÓL. 1 1 1 

00 ra p l e X társaival együtt, meg is ragadtatott: 
elhiszem, tudva vagyon a nemes vármegyt* előtt is. Es noha 
C m m e n (l á n's u r a i m é k n a k is mindenfelé p a r a n- 
csolatjok ment, hogy nemcsak ezen e la bált 
Pongrác zot, hanem több társait is, valahol é r- 
tendí k lenni, ragadtassák meg: Kglmetekis maga hatá- 
riban tegyen olly jó rendelést, hogy mind ez. s mind efféle tolvajok 
comprehendáltassanak sKassára vitessenek ^ ), - vagy m a- 
go k j u s t i f i e á 1 j á k*) ; meii; ha ebben gondatlanságát tanálja 
matatni a Nemes Vármegye : bizonyosok lehetnek Kegyelmetek 
tisztjei benne, hogy valamint ez országunk csendességét hábor- 
gató állapot, úgy in c a s u n e g 1 i g e n t i a e nagyon m e g- 
b ü s ü 1 n a k érette, és érdemlett 1) ü n t e t é s e k e t is 
el nem kerülik. Maneo Praetitulatarum Dominationum 
Vestrariuu paratissimus, Posony, 12-a 17-bris 1714. (^omes Jo- 
annes PáUfy m. p.« (Megyei jkv, 1714. pag. 201.) 

E szigoi-ú és fenyegető rendelet, a nieg^'e Lőcsén sept. 1 7- 
kén tartott generális-gyűlésen olvastatott föl. s hatott is. mert a 
Xyileczben ép akkoriban elfogott négy gyanűs egyén kivégezte- 
tése elhatároztatott, ügy a többi r)sszeeskiidtek erélyes nyomo- 
zása, üldözése, s Kassára vitetése. Kgyszersmind a szolgabirák- 
nak meghagyatott, hogy Pongráczot és szökevénytársait curren- 
tálj&k s elfogatni igyekezzenek, és egyúttal ü s y éljenek 
a uép hangulatára. (Az emiitett gyűlés jkve.) 

Pálf fynak pedig ugyanezen gyűlésből a következő vá- 
lasz küldetett : 

>Excellentissime ac Illustrissime Domine! 
Salutem ac sei-vitiorum etc. Mai celebrált gyűlésünkben 
Excellentiád az nemesi vér szomj űhozó tolvajoknak megfő gatta- 
tásárúl, és azoknak érdemekhez képpest justiticatiOjárúl nekünk 
írott mélt. levelét szokott alázatossággal vévén. — valamint 
azért eddig mindenütt arra rendelt hajdúink által elmúlt napok- 
ban négyet — kik rozsnai hegyekben tolvajlottanak — megfo- 
gatván, érdemekhez képpest exequáltatjuk : úgy azután is, — 



Ott ült együtt a katonai verbírósAg. 
^) Ui^yan loviJ, katonís elbln'íj! 



i 12 RÁKÓCZI KORA SZEPKSI LKVKLTARAKBAÍs 

csak kassai (^ommeiuláiis Uram által, kinek, úgy hiszsziik, U r- 
b 11 n C z (» 1 d e r fa s s i ó j a j ó 1 c o ii s t á I, az coniplex társait 
megtudhatjuk, megfogat ásókban minden úttjil-móddal serény- 
kedünk, és comperta rei voritate, mások példájára vagy Kassára 
vitetjük, vagyis in gremio nostri exequáltatni el nem mulatjuk. 
( 'octorum, etc. Universitas Praelatorum, Baronum et Nobilium 
Comitatus Scepusiensis. Ex Generáli Congregatione Nostra, die 
17-nia 7-bris 1714. Leutschoviae liabita.« (U. o. pag. 202.) 

Eddig Szepes vánnegyc actái, e mind máig rejtélyes ügyről. 

Feltűnő, hogy épen Czeldernek ezen elfogatása és vallatá- 
sával egy időben, 1714. sept. havában ülésezett Győrött, a >sem- 
per fidelis« gr. Koháry István országbíró elnöklete alatt egy dele- 
gált bíróság, a szepesi származásft K o r p o n a y .1 á nos neje, 
Garamszeghi G é c z y Juli á n a hütlenségi perében Ítélendő. Ez 
a szerencsétlen, különben ingatag és kétes jellemű nő*), az 1712- 
ben Lengyelországba menekült Géczy Zsigmondnak — egykor 
Thököly, majd Bercsényi karabélyosai ezredesének — leánya, a 
Rákóczi-emigratió levelezéseinek az országba behozásával és ter- 
jesztésével vala vádolva. Annyit be is vallott, hogy Gömör- 
ben, az osgyáni erdíin, a többedmagával Lengyelországból be- 
jött P e 1 a r g u s ,1 á 11 o s s a 1 — Forgách Simon megbízott, 
belső emberével -- találkozott, kitől gr. Eszterházy Dánielnek 
Káday Pálnak, Telekesi Török Istvánnak stb. szóló leveleket 
vett át, mely levelek állítólag Rákóczitól s Bercsényitől Írattak.-) 

Ha most már számba veszszük, liogy továl)bi vallomások 
kicsikarása tekintetéből még e ii ő is, nemessége, s Kohárynak 
és más egynémely l)íráinak is irtózata daczára, bécsi parancs- 
szóra k i n p a d r a vonatott : - továbbá, ha meggondoljuk, 
mily határozottsággal és h'izas ingerültséggel siettette maga 
Károly császár e nő ki végeztetését, mielőtt az or- 
szággyűlés P o z s (í n y 1) a n D s s z c ű 1 n c : ^) mindezeket 
r>sszevetve , líizonyosak U'hetűnk . hogy a kin pad iszo- 

*) L. Lürso 17oy — 1710-iki <».stn)iiiáról irt czikkünkot, a m. ovi 
novcmbíM'i t*ii/.ctl»cu. 

-) G(M'zv Juli.-ina p(in' m iijr. lvo|rlry-li:íz UíVrltíínUmii, S/.eiit- 
Autalon. 

») V. n. 



114 RÁKÓCZI KOBA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN. 

Befejezésül megemlitem, hogy Szepes vármegye levéltárá- 
ban még számos egykorú nyomtatott példányokban megvan >a 
szepesi tiz lándzsás községeké közönségének (»Uni- 
versitas Sedis superioris Decem Lanceatornm Nobilium Scepu- 
siensium*) az 1790 — 91-iki országgyűléshez, Budán 1790. aug. 
20-kán benyújtott emlékirata, melyben II. József császár által 
fölforgatott régi jogaikat s kiváltságaikat külön törvényczikk 
által biztosíttatni kérik. 

Ez emlékiratban a ma már elveszett eredetiekről 1790-ben 
Lőcsén készült hiteles másolatok után le vannak nyomva a lánd- 
zsás községek szabadalomlevelei, ú. m. 1. IV. Bélától, 1243. Sep- 
timo Idus Juny. 2. I. Károlytól, 1312. XIX. Kalendas May. 
(Béla föntebbi kiváltságlevelének átirata s megerősítése.) 3. T. 
Károlytól, 1314. Quinto Kalend. January, 4. Ismét I. Károlytól, 
1323. Sexto Kai. Jan.* 5. |Mária királynőtől, 1385. Bude, 
septimo die Generáli Congregationis Nostre. 6. II. Ulászlótól, 
1611., 29.na die Mensis May. (Béla 1243-iki s Károly 1312-iki 
levelének átirata s újabb megerősítése.) 7. I. Ferdinándtól, 
1652. In Arcé Nostra Posoniensi, 25-ta Die Mensis Marcjr. 
(Ulászló iménti levelének megújítása.) 

Es ezzel, Szepes vármegye levéltárával végezvén, térjünk 
át a b. P a 1 o c s a y-c s a 1 á d é r a. 

THALY KÁLMÁN. 



Il6 ZSIGMOND KIRÁLY NÉGY OKLEVELE 

Ezen levelek elseje, mely Hageiuiubau, lélS-ki jul. 14-kén 
kelt, az egész magyar birodalom teiületére szóló menvéd, a 
vodiczai kolostor és szerzetesei részérc. 

A másodikban, mely Váradon, 1419 (liibásan áll 1420)-iki 
sept. 29-ikén kelt, Zsigmond az említett két kolostor főnökének 
Agathonnak kérelmére, szabad vallásgyakorlatot biztosít a 
bassarábi földön lakóknak. A bassaráb névvel többször talál- 
kozni már a XlV-ik században, de mindannyiszor csak a körül- 
mények összehasonlításából és nem eléggé biztosan következ- 
tethetni arra, mely vidék értetik alatta ? A jelen oklevélből 
annyi világos, hogy a tiszmenai és vodiczai kolostorok a hozzá- • 
juk tartozó ftilukkal együtt, melyek a negyedik okmányban név- 
szerint elösorultatnak, s Havasalföldnek nyugoti s éjszaknyugoti 
határain feküdtek, szintén azon területhez tartoztak, melyet 
Bassaráb névvel neveztek. 

A harmadik oklevelet Zsigmond ugyanazon évben egy 
hónappal későbben (oct. 28-kán) adta ki Vodiczán, a bolgár 
hadjárat alatt, s megerősíti általa a két kolostor birtokait. 

A negyedikben , mely Pozsonyban, 14:29-iki oct 28-kán 
kelt, az előbbi levél majdnem szórói-szóra átiratik, az egyes 
jószágok és faluk névszerinti felsorolásával bővítve. Zsigmond 
király ugyanis, az ország déli végeinek sikeres védelme tekin- 
tetéből, már régtől fogva a német lovagrend megtelepítésén 
fáradozott, s emez óhajtása épen ezen évben teljesült anynyiban, 
hogy az említett lovagrendnek egy raja csakugyan letelepült a 
Szörényi bánságban. Ügy látszik, hogy a föntemlített kolostorok^ 
e német lovagok közelben való letelepedése által veszélyeztetve 
látták birtokaikat, daczára a nem rég történt (de csak általáno- 
san szóló s a jószágokat egyenként meg nem nevező) megerősí- 
tésnek, — s ezért folyamodtak Zsigmondhoz üj megerősítésért, 
melybe a birtokok névszerint is beiktattattak. 

A kiadó mind a négy oklevélnek hasonmását is közli ; de 
sem ezek, sem az egykorüság bélyegét magán viselő nyelvezet *) 

^} A kíivetkczö mapyíir szavak tál-iltatnak ezen n(?gy 
ó-rtzl.lv okui:nyI)an : v;«ro8, lu'ró, neinea, faluuagy (folnog), vámos, ország, 
lakik, viíU'k, hííntaiii, ispán, porkoliib, határ, ürok, vám, harmincznd, 
Pozsony , 



118 ZmOMOND RIRÁTT yttíT ORJ^EVELE 

megjéimben (rídík) egész szabadon járhatni ; minthogr azonban 
az én országomban sokféle emberek laknak, s ezen sokaságban 
sokan találkoznak köztetek, a kik őket talán bánatanátok, vagy 
Tslamiért valami ügyükben akadályoznátok s ok e miatt nem 
bátorkodhatnának országomba jönni, ezért mi, az ö kérelmükre, 
ebben rajtuk segíteni akarunk, s hüségt éknek erősen és szigorúan 
megparancsolom, hogy mostantól fogva mindenkorra ezen szer- 
zeteseket, a kiket ótalmunkba vettünk a végre, hogy őket s a 
mi az övék megvédjük, ne bántsátok ha országomba jönnek az 
6 gyakori utazásaikban, se vizén, se .szárazon, se jószágukat, se 
azokat, a kik kisérik, semmiképen ; sőt ha titeket menvédelmi 
kíséretért megkérnek, segítségükre legyetek abban, s másként 

ne legyen, s másként ne tegyetek, hogy nekem hasznosak 

s kedvemre legyetek. A ki ezen levelet megtekinti, megtekintése 
után adja vissza annak, a ki előmutatta. Kelt ezen levél Chag- 
nov (Hagenau) császári varosban, július hó 14-dik napján, Krisz- 
tus születése után 1418-ik évben, 8 magyar királyságom 3%-ik s 
római császárságom 8-ik évében. 

± •) 

Én római császár, élőszóval megparancsoltam, hogy ezen 
levél kiadassék. 

Én Zsigmond, Isten kegyelméből római császár és Magyar, 
Dalmát, Cseh, Német- és más országok királya és sok urak ura, 
az én jóakaratom és indulatomból tettem és engedélyeztem 
mindnyájuknak, a kik a magyar-oláh (ugrovlachyszki) földön, a 
mely bassarábinak neveztetik, laknak, tekintettel azon kérel- 
mükre, melylyel Agathon meghitt apjuk által megkértek, hogy 
az ő zárdáik és egyházaik, és szerzeteseik és papjaik és mindnyá- 
jan, kik e vidéken élnek, megtarthatják vallásukat és hitükben 
megniamdhatnak ^ nekünk azonban hiven szolgáljanak. Erre 
adtam hitemet az én nevemben és azok nevében, kik hozzám tar- 
toznak .... és a kik utánunk lesznek , hogy sem én, sem más 
valaki hiveink közül ne háborgassa őket hitük és vallásuk miatt, 
söt hogy szabadon élhessenek úgy, a mint eddig is éltek, s abban 

•) Vonoliii : 7-ik >/.. Mklcvól, IVí — ŐO. I. 



20 ZSIGMOND KIUÁLY NÉGY íiKLEVELK 

továbbá háborgatni az ö embereiket se azok jószágát, se azt a 
mit vesznek, se azt a mit eladnak ; s valamerre járnak az ö em- 
bereik jószágukkal, akár szárazon, akár vizén, vámot sehol se 
fizessenek, hanem szabadon járjanak. Halászati jogaik és helyeik 
(vürsiata i virove) a Dunán legyenek az övék, valamint eddig vol- 
tak mindenkorra, a kolostoré és Agathon papé s a barátoké és 
azoké, a kik utánuk ezen helyeken lesznek, kiket pártfogásunk 
alá fogadtunk, hogy őket védjük és ótalmazzuk szolgalatjaik 
és igaz hűségük miatt És ök hitükben maradhatnak s val- 
lásukat egyházaikban gyakorolhatják, és senkise merje őket vallá- 
sukban háborgatni vagy bántalmazni miatta. Erre adtam nekik 
hitemet, az én nevemben és az egész Magyarországnak s mind- 
azoknak nevében, a kik a szent-koronának és nekeu) hiveim. A 
ki ezen levelet elolvassa, adja vissza annak, a kitol vette. Kelt 
ezen levél Vodiczán october hó 28-ik napján. Krisztus születése 
után 1420-ik *) évben, s magyar királyságom 32-ik, s római 
császárságom 10-ik évében. 

Eleje az előbbivel egyez ezen szavakig : »és senki se me" 
részelje őket semmiben háborgatni.* Azután következik: 

Ezek a Sz.- Antalról nevezett vodiczai kolostorhoz közclfekvő 
egyházi falvaknak nevei ^) : Zsidovscsica és Szusica és Prekle- 
csevci és Pótok és Zsarkovec és Vodicza mellett Bachninci és 
Elchovica ; és a blatnicai járásban a Duna mellett Kumanszki 
Brod (kún átkelő) ; és Blatnicában Sacsava és Peszticsevo és 
Toporno és Szogonno és Cibr-rel szemközt Bisztrica mocsár és 
melette két falu, mindkettő a barátoké (Kalugrovci) ; és a zsá- 
losi járásban a következő faluk : Plostina, és Cseresev és Tacsi- 
novci és Leurda ; a zsuli járásban (u Zsuliech) pedig Pekalesti, 
Objalesti és Valegarga és Sztrumpa ; továbbá a Zsul folyó mel- 
lett : (na Zsuli) Csaun és Ungureni és Duseci faluk ; a Tisz- 
mena folyó mellett (na Tiszmene) Tiszmena és Szerbsori faluk 
és (na izvame ?) Podeni ; végre a Zsales folyó mellett (na Zsa- 
lesu) Arkani és Tamásiéi és Balesti és Raszov.« 

1) Hibiih^íin 1419 helyett. 

') Venelíu, 9-ik oklcv(^l, 55—59. 1. 

") A nevek VcncUii után VíUtozatlanúl átirvák. 



srPALA FERENCZTÖL. 121 

A mi itt következik, egyez az előbbivel azon szavakig : va 
kik a sz.-koronáuak és nekem híveim. « Ezek után így foly : 

>Bebizonyúlt továbbá, hogy István despotának apja, Lázár 
feje<lclcm, lelke üdvösségeért falukat adományozott a szerb föl- 
dön a szentséges Isten anyjáról és Sz.-Antalról nevezett egy- 
házaknak, és pedig : Kiszelevo falut az ániktól járó vámmal ^) 
és a szőlőkkel, a rétekkel s az egész határral és jövedelemmel ; 
úgyszintén a I^üava folyónál fekvő Popovci és Marján és Drumna 
üalokat és lOicsevec falut a Duna mellett ; s ezeket is a szőlők- 
kel és malmokkal, és szántóföldekkel s rétekkel, és az egész 
határral és jövedelemmel együtt, hogy legyen a szentséges Isten 
anyja egyházáé Tiszmenában és a Sz.- Antal atya egyházáé Vo- 
diczában, és Nikodém papé és azoké a kik utána lesznek mos- 
tantól mindenkorra és az ő szerzetesei, a kik azon egyházakban 
lakni fognak , és senki se merészelje őket háborgatni vagy bán- 
tani ; azért adományoztam nekik én is azon Ailvakot, hogy szabad 
órökbirtokuk legyen minden jövedelemmel mostantól minden- 
korra. Ennélfogva parancsolja felségem minden hü főurainknak, 
ispánoknak, porkoláboknak, vámosoknak és harminczadosoknak, 
hogy mindenki bántatlanul hagyja Agathon szerzetest és az ő 
embereit, és az ő vagyonát, és az ő jószágát, s mindent a mit 
hordat és a mit vitet, és a mit cselekszik ; cs szabadon járjanak 
vizén és szárazon és mindenütt, s vámot sehol se fizessenek, s 
hogy senki se háborgassa és bántsa őket, a ki haragomat magái a 
vonni nem akarja. Ezt mindenkinek parancsolom, űgy azoknak, 
a kik jelenleg szolgálatomban vannak, valamint azoknak a kik 
jüTöben lesznek, s az utánunk jövőknek mindenkon*a. S a ki 
olvasni fogja ezen levelet, adja vissza ismét annak a kezeibe a 
kitől kapta. Kelt ezen levél Agathon részére Pozsonyban, octo- 
ber hó 28-kán, Krisztus születése után 1429-ik évben, s magyar 
királyságom 43-dik, római császárságom 19-dik s cseh királysá- 
gom 10-dik évében. « 

0-szlávból magyarra forditá és közli : 
SUPALA FERENCZ. 

'gy javítom c romlott helyet. Kiszilevo falu Lázár fejedelem- 
nek 1380-ban kelt ok1evel<^ben is említtetik, s ugyanaz, a mely ma is 
létezik 8 a pozsarevaczi kerületben fekszik. L. Miklosicb Mon. Serb. 
194, lapon. 



Könyvismertetések, bírálatok. 

II. 



A y, Székely OklevéUdr*' történetirási fontossága* 

TV. 

A székely őstörténet egyik homályos részét teszi a székely 
ispánság. R hivatal eredetéről; valamint arról is, hogy kitől 
vette a nép ezen intézményét, nincs a >Székely Oklevél- 
tár<-ban adat; de nagybecsüek a hatáskörét, századok során 
át szenvedett változásait és e fő tisztet viselt egyéneket illető 
itteni adatok. 

Mint első székely ispán és IV. Béla bolgárországí hadjá- 
ratában a székely hadak vezére Bogomér, Szoboszló fia van 
megnevezve, az 1230 előtti évekből, a kit neve szláv eredetűnek 
gyaulttat; utolsónak egy lolP-ki oklevél szerint (CCXLIV. sz.) 
Zápolya János, s az egész 284 év folyamában 43 székely ispán 
vagy alispán létezése van oklevélileg megállapítva. Kállay Fe- 
rencz H asz ti. Ben kő, Haner, Katón a után 12iO-ban 
kezdödőleg 1511-ig 41-röl emlékezik, de az adatokat csak meg- 
emlitve, míg e gyűjteményben mindenikről oklevél vagy okle- 
véltöredék tanúskodik, s ezek között Bogomér, Adorján, 
Jf u u s, Fogas, Tamás, István, Kanizsai, M a r ó- 
thi, Csáky, M ácsai, Marczali, Vajdafi, valameny- 
nyien oly székely ispánok vagy alispánok, a kiknek tisztviselő- 
sége oklevéMeg ily hitelesen megállapítva még nem volt. 

E tisztre nézve nevezetes tanúságok vannak e gyűjtemény 
okleveleiben. Egyik mindenekelőtt az, liogy ámb.Ar az a székely 
nemzet legfőbb hivatala volt, olykor szláv és német eredetit, 



1 24 KÖNYVISMEltTKTÉSEK. 

tényleges feböaéggyakorlás volt. De a magyar állam azonkori 
szerkezete^ a száz évi elismert gyakorlat ezzel ellenkezőt látszik . 
mutatni, valamint I. Károly királynak az önállósításra nézve 
kezdeményezett, de végrehajtatlan maradt intézkedése is. Gyűjte- 
ményünk adatai szerint mint első székely ispánnak, a ki egyszers- 
mind Medgyes és Selyk székek ispánja is volt, László, Laezk fia 
(XXXVII. oklevél) említtetik : míg MeJgyes város történeté- 
ben a székely ispán hatóságának itteni kezdete a XlV-ik szá- 
zad elejére van téve. Mintegy százévi küzdelem és tusakodás 
után sikerült a Medgyes és Selyk-széki szászoknak — 
Írja ezen történetíró — végre 1402-ben Zsigmond király alatt 
magukat az erdélyi vajdák és székely ispánok törvényhatósága 
alól kiszabadítni, a hová körülbelül a XíV. század kezdeten 
az erőszakos László erdélyi vajda által jutottak volt Ezen állí- 
tás I. Károly egy 1315-diki oklevelére van alapítva, melyben: 
„a király elé járulván Eeseli András, Koncz Péter és Musnai 
Herbord hü szászok, a medgyesi, selyki, bercthalmi és más, 
ezekhez tartozó községek nevében, és szabadságaikat eléter- 
jesztvén, nemcsak egyszer és kétszer, de többször keservesen 
panaszolták, hogy ők hajdan az ö szent király elődei tői, Magyar- 
ország méltóságos királyaitól a szebeni szász közíinségiiok enge- 
dett szabadságokkal egyenlő kedvezményekkel éltek, de László 
egykori erdélyi vajda, erőszakos ténynyel és hatalmaskodással 
őket a szebeni szász közönségtől elszakította és elfoglaltatta, s 
utoljára annak fia, László, szintén erdélyi vajda, szabadságaik 
ellenére mai napig elfoglalva tartotta : annakokáért alázatos 
esedezéssel kérték a királyt, hogy őket hojdani szabadságaikba 
állítaná vissza, kapcsolná őket a szebeni szái^z közönséghez; a 
melylyel elébb is egyek voltak." =') A király e kérés következ- 
tében a panaszló medgyesi és selyki, berethnlmi és hozzájuk 
tartozó szászoknak régi szabadsági kiváltságát visszaadván, őket 
bárkitől, a ki őket törvénytelenül elfoglalva tartja, elvonván, a 
Szeben-községi szászokkal egyesíttetni határozta. De a királyi 
elhatározás esak papiroson maradt ; a tény — a Medgyes- és 

*) UmrÍ8ötí zu'- Geschiihte dor StíuU Modiasch. 
2) Umriase ÍL 1. stb. 



128 KÖKYnSMERTETÉSEK. . 

Moudnak az Halom nembeliek: Nem igazság az, bogy nckttnk ö 
kegyelmét osztozó társul adjátok, és a több ucmbeliek épen meg- 
maradnak ; mert Lázár Bálint mindny^atokért fáradott^ költött 
Végre úgy végezik, úgy legyen, hogy egy esztendőben a Lázár 
Bálint maradéki birák legyenek, és az másik esztendőben se bi* 
rák, se hadnagyok, hanem ismét az harmadik esztendőben had- 
nagyok legyenek.* 

Sepsi szék székelysége Zsigmond király korában öt nemre 
volt osztva. Erre nézve is az k 1 e v é 1 1 á r közöl egy érdekes 
adatot, Kezdi- Vásárhelynek 1427-ben adott kiváltságlevelét >Pa- 
naszosan hozzák fel előttünk — így szól a király — Thorjavá- 
sára nevti mezővárosunk polgárai és lakói, hogy ti. Kezdi szék 
öregei és egyeteme ezen mi városunkat a ti közöttetek való szo- 
kás szerént öt nemre osztottátok* stb. (CIL szj Egy 
1508ban kelt oklevél szerint (CCXXIX sz.) Székely Ferencz Ma- 
rosszéken levő Kisfalud helységet és minden más székely örök- 
ségét ú. m. Medgycs-nembcn Dudor-ágon egy, viszont 
Medgyes-nemben Kürth-ágon másik, nemkülönben 
Haló m-n embcn Náznán-ágon egy harmadik, együtt há- 
rom székely örökséget azaz lófőséget a király megegyezésével, 
a királyi joggal együtt eladta Szárhegyi Lázár Andrásnak ezer 
aranyforintért 

Meg kell jegyeznem, hogy mind a királyi jognak, mind az 
örökségnek mindkét nemre kiterjesztése a eaneellámak a szé- 
kely joggal való ismeretlenségét nmtatja ; az első a Székelyföl- 
dön nem létezett, az utósóra nézve pedig a székely ősjogban 
mcgmásíthatlan intézkedés foglaltatik, mire föntebb példát idéz- 
tem s a mire még lejcbb is visszatérek. 

JAKAB ELEK. 



<. 



TÁRCZA. 129 



TÁRCZA. 



— A Magyar Történebiii Talrsulat február havi ülí^s^n 

e hó 6-án, d- u. 5 órakor, a ni. tud. Akadtfmia palotája Kisfaludy-ter- 
mében) Horváth Mihály es Ipolyi Arnold eluükök s a vá- 
Uutmáuy tagjai közül mintegy húszan jelentek meg, s vagy ugyanennyi 
évdijas tag cs ezakkedvelö vendég. 

Az ülés megnyitása, es a megelőző jegyzőkönyv szokásos fololva- 
mi után titkár jelenté, hogy a hátralékos évdijak beszedése tárgyában 
kiküldött bizottság feladatában eljárt, s ö :iz eredményről tüzetes váz- 
Utut fog adni a végül e czélbúl tartatni kért zárt ülésben, miután e 
tidztán belgazdászati ügy felsorol:! sava 1 a hallgatósá;;- t terhelni nem 
akarja. 

Ezután két új alapító tagot jelentett be, ű. m. ft. H e z u t s e k 
Antal zircz-cisterczi apát lír ö mlgát, ezen apátaíg nevére, és B ar 
lii Sándor földbirtokos urat Zalában, Sümeg-Kcndokcn, lOO — 100 
frttal ; továbbá a következő új évdíjas tagokat , Szerémi berezeg 
Oilescalchi Art húr alapító tag által megnyerve va ajánlva : gi*. 
Kuztcrházy István Nyitra-Ujlak, gr. Berényi Ferencz J>odok, gr. Berch- 
t^U I^szló Suráuy, u. p. Ersek-Ujvár, gr. Stahremberg István Peslep u. 
p. Aranyob-Marót, b. Majthényi László A.-Maróth, Simonyi Simon alis- 
pán, ug}'anott, Majthénp Albert Nóvák, u. p. Oszlány, Justh Géza Bé- 
iiu'z, u. p. Nagy-Tapolcsány, Kudnay László Divék-Ujfalu, u. p. Trivi- 
íve, Mt'í'sérj' Kálmán Német-Próna, Birly Lajos X.-Bélicz, u. p. Zsám- 
Uknlt. Más tigoktól ajánltattak, s részint önként jelentkeztek: id. 
Kul'íuyi Ferencz, (lyulai Béla tanár és ifj. i^ólöni Sándor Pesten, Ta- 
lúdy Józsff pénzügyi titkúr Budán, Horváth Lajos győr-új városi plébá- 
nos és Steffanits Dénes városi főszámvevő OvörÖtt. Kik is mind a 19-en 
••ff^hau^úlag mogválasztattak. 

Titkár bemutatja a zágrábi délszláv akadémia küldeményét, a 
lUd XXI-ik kötetét, melyben mivel történelmi adatok közöltetnek 
a mohácsi vész idejében nevezetes szen'ptít vitt F r a n jr ♦' J) á n Kris- 
tóf horvát-dalmát-tótorszsigi bánról, Messics tolLiból, — ezeknek meg- 
"irálásMÍra, és ha újat tartalmaznak, magyar nyelven ismertetésére, jeles 
'zUvistáuk S u p a 1 a F e r <^ n c z vál. tag kéretett föl. 

í^zintén titkár jelenti, hogy a S e n n y e y-1 e v é 1 1 á r regestáit 
"Uayitay V i n c z »' tagtárs úr 20O-ra egészíté ki, és hogy ugyanő 
^xázadok. \) 



ISO tIbcza. 

az ezen archívumban a kbltö Balassa Hálint élettörténetét érdeklÖlcg 
lelt áriatokat egész terjedelemben lemásolván : jelentésttevö e másolato- 
kat a legilletékesebb kezekbe tette le, t. i. irodalomtörténetünk koszo- 
rús veteránjának Toldy F erén őznek adta át. — Az ülésben 
jelenlevő Toldy erre hangsúlyozza, hogy a közlött okmányokat fölötte 
becses adalékoknak találja, és hogy azokról a társulat jövő havi Ülésén 
kész felolvasást tartani. Mely aj/inlat általános örömmel fogadtatván, 
Toldy a felolvasás megtartására egyhangúlag fólkéretett. A rcgcstákról 
már irtuk volt, hogy közöltetni fognak fiizeteinkben. 

Reizner János társulati tag , s a szepesi kirándulásban 
résztvett szorgalmas történetbúváraink egyike, a Palocsay-levéltárról 
irt ismertetésének kiegészítéséül teljes másolatban beküldi I. János 
királynak 152H Tarnow várában fölűve Laszky Jeromos részére ki- 
adott nagyérdektí adománylevelét, és gr. Thököly Mária menyasszonyi 
hozományának mngj'ar nyelvű, terjedelmes leltárát, 1643-ból. — Mind- 
kettő köszönettel vétetett, s míg az utóbbi a társulat által gyűjtött mi- 
vel ödéstörténe ti egj'éb adatokkal együtt fog feldolgoztatni : addig a 
Zápolya-levélre nézve titkár iudítványozá, hogy az, János királynak a 
szepesvár-mindszenti bizottság által a szepesi káptalan magánlevéltárá- 
ban lelt és lemnsolt ama másik, 153()-ki levelével együtt, mint a Zá- 
polya-kort illetőleg igen nevezetes két okmány, a mellett, liogy a »Szá- 
zadok«:-ban magyarul ismertetve legyen: eredeti latin szövege szerint a 
maga teljességében adassék ki valamely hazai okmánytárban , mely 
czélra legilletékt'sebbnek az újra 'megindulandó Codex Patrius 
Vl-ik kötetét hozza emlékezetbe. Az indítvány helyeseltetett, és a két 
Szapolyay-levélnek a társulat közlönyében leendő ismertetésére 
Franki Vilmos vál. tag kéretett föl ; azután át fognak azok adatni 
közlés végett az említett okmánytár fűszerkesztőjének Nagy I m r é- 
n e k, ki is átengedésükért köszönetét fejezé ki. 

N a g y I ni r e egyúttal jelenté, hogy a gr.Zicky-Okmánytár m:Í80dik 
kötete, az elsőnél követett mód szerint már szét küldetett, és hogy a 
köztiszteletü ősz hazafi : id. gr. Z i c h y Károly úr ő mlga, mint a 
grófi család seniora, nagybdküségéből, a hannadik kötet nyomatása is 
legközelebb meg fog kezdetni. — Örvendetes tudomásul vétetik. 

S u p a 1 a Ferenc z tudatja, hogy az 1 87 2-ik év folytán szét- 
szórtan niegjeh nt történelmi érdekli közlemények repertóriumát befe- 
jezte, — s egyszersmind bemutatja a nagj' szakértelemmel készített 8 



tAkcza. 131 

Termetes es^-^magot kc^pezö czímtiirt. Ez a kiadás legczí^lszerübb módja 
luk iDcgálla|iitás}i végett Horvát h A r p á d, F r a u k 1 Vilmos es 
Sápul a nrakból álló bizottságnak adatott ki, — a jövő üle'sre jelen- 
tősük elváratván. 

E folyó ügyek elintézése utiin került a sor a három felolvasásra. 
Es pedig 

1. Orthmayr Tivadar űr, társulati tag, a esanádi 
•Adattár* egyik szerkesztője, értekezett a rum(;n faj eredetdröl 

(Mhmayr előadása, illetőleg irálya, előbbi munkájához kt^pest teteme- 
>»«i javult, egyszerűbbé, világosabbá lett, a mi fölütt csak gratulálhatunk 
nrki, kiv.ilt^ ha me'g a néhutt most is tapasztalható díigályosságtól — 
mi a törtdnelmi előadásnak épen nem vjílik előnyeire — menekülni 
igyekszik. Rülünbeu, tírtekező egdsz hdwcl szentelte lu ;gát felkarolt 
rirgyának, annnk körében nagy olvasottságot tanúsít : de az érvei támo- 
gatásúul felhozott nagyszámú kútfólcet nem eh'g kritikával látszik hasz- 
nálni, nem igen tesz különbséget állításaik súlyára nézve, — a mi pe- 

tlíiT különféle becsű, koní és irányú numkáknál és adatoknál fölötte 

» 

It'nTeírcfl. Ks ezért, mi legalííbb, a jelen értekezést — I :lr sok becses 
anvap van felhalmozva benne — még nem tartjuk eléggé kiforrottnak, 
nicírérttnek arra, hogy (ezen alakjában) kiadassék. S ezt épen szerző 
érdekében ! 

2. B a 1 á s s y F e r e n c z folytatta és fejezte be Hotka elleni 
érveléseit : ezúttal leginkább a régi vánnegyék és főesperostségek teril- 
H-teinek cgybevágását fejtegetvén. í^tekezésének némely pontjaira Nagy 
Imre éa Pesty Frigyes czáfoló észrevételeket tőnek, — miknek folytán 
^ t. sjserzü némi változtatásokat teendő, czikkét — mely a >Sz{izadok«- 
l>an meg fog jelenni — egyelőre visszavette. 

3. T h a 1 y Kálmán ismertette a b. Paloesay-levélt ír Rákóozi- 
korbeli okm:myait. Jövő füzetünkben olvasható lesz. 

Ezzel, még rövid zárt ülés tartatván, a választm.íny késő estve, 
< és 8 óra közt oszlott széjjel. 



— A m. tad. Akadémia töríenottiidoináiiyl működéséről 

máit fözetünkben nem adhattunk tudósítást, miutsin nem volt hozzá tár- 
gyunk. Az első történettudományi értekezés lH73-ban az Akadémiában 

m 

ennek csak legközelebbi, ú. m. február 10-ki ülésén tartatott, l*a u le r 






132 tírcza. 

Gyula által, Wesselényi Forencz nádornak, a saját aegisc alatt Idtre- 
jött oss3cei*sküve5»>on való szerepéről. A miinlv^gig igen érdekes fülolva- 
dás, törekieké egy uagyobb uiíinek, mely szerző sok évi kitartó búvarko- 
dásainak gyiiniolose, s melynek önálló, nagybecsű részleteit képezik az 
U»4 :í-ik ovi timadásról és Zrínyi Péterről irt ama kitüuö tanulmányok 
im melyeket szerző társulatunk közlönyében juttatott volt a közönség 
elé. — Paule.- i'.talva arra, ln>gy az lí. n. Wesselényi-liga történetét kö- 
»elebbről megvilágitó adatok csak legújabban lőnek bozz;'iférlietőkké, 
— ezek alapján praegnans vonásokban jellemzi Wesselényit és annak 
korábbi életét ; vázolja a niagjarok mellőzésével kötött vasvári béke 
kán^s következményeit, s az ezek folytán a liazaíiak s legkivált az 
északi XI 11 megye protestáns rendéi közt mindinkább terjedő elégület- 
lenséget. Az eb'güleí lenek a bajok orvoslását a korona és nemzet közti 
alkotmányszerü közvetítőnél, a nádornál keresték, — ki bizalmas belső 
emberei : Bory Mibály, Leszenyei Nagy Fercncz és kalandos tennészetü 
neje, a liires Szécby Mária rábeszélései f(dytán elvégre kezére vette az 
ügyet, s az elégületlenek élére állott. E végből birdette és tartotta meg 
az 16GG-ki murányi értekezletet, bol a liga végleg megalakult. Nádor 
és rendek a bécsi udvarnál sérelmeiknek alapos or^'osláflát nem rcmél- 
betve : franczia szövetséget kérésének, — de csak igen gyönge reményt 
nyertek. Wesselényi most, gr. Nádasdy Férem z országbírót, e mag>'ar 
uábóbot is — ki a Wesselényi ídbúnytíi esetén megürülendő nádori szék 
elnyerésére okvetlenül szükséges népszerűség bajhászat;lból bajlott a 
lig.íhoz — megnyerve, régi ellensége: a török felé kezdett közeledni, a 
e végből az egykor gyűlölt vagy lenézett Apafi barátságát kereste. Le- 
íratik Baló Mátyás portai követsége, és az erdélyi közvetítés. Kzcn elő- 
intézkedések közepette azonban a már réjróta betegeskedő nádor elhunyt, 
s az összeesküdtek egyelőre fő nélkül állottak. — Wesselényit önzéste- 
len bazaszereiete, mely cztHjait tugadbatatlanúl vezette, előnyösen kU- 
lön'üvzteti meg nagyravágyó s szerencsétlen végű társaitól : Xádasdytób 
Zrínyi Pétertől, — »'s e nemes alapvonás, gyengeségei daczára, tisztes- 
séges helyet biztoaít számára a históriában. — Pauler után Wenzel 
Gusztáv értekezett a Xagy-Laj<»s által 1 35 l-ben megújított s szilárd 
érvényre emelt aranybulla némely pontjairól : de ezúttal nemaunyira 
történelmi, mint inkább magánjogi szempontból. Az értekezés ekkép 
körünkön kívül esik. 

Megemlítjük még, hogy a nyelv- és széptudományi osztály jftiu 



TÁKCZA. 133 

7 -iki ülésen P ii 1 s z k y F erén ez Janus Paunonius XV-ik századi 
pó-.'íi pÜKpők és hí-iievcB tudósnak s (György kalocsai érsekiirk ogy ed- 
Hif^lé n:ílunk ismeretlen, egykorú éle ti rój. írói, a ílorenczi Bisticci Ves- 
pasünról t'rtekezett, kinek fólj**gyzéseiben igen sok történelmileg is ér- 
H«kept találunk a nevezett férfiak életére, olaszországi utazásaik- és ott 
nerzett könyvtáraikra nézve- 

Az akadémiai történelmi bizottság febr. 8-án tartá ez 
idei első ülését, mely, mint ilyen, az 1873-ik évi költségvetéssel foglal- 
k4>z<itt. Es i>edig, minthogy a múlt évben jelentékeny összegek gazdál- 
k<KÍcattak meg : l873-ra nagyon tekintélyes mennyiségű történelmi kútfő 
kiadása vétethetett előirányzatba, úg}nnint : a Történelmi Tjirból (Toldy 
Ferenez^ 3 kötet, az Arpádkori Uj Okmánytár (Wenzel) XVIII-ik, a 
Tö««k-mag>'arkori AUamokmánytár (Szilády és Szilágyi) Vll-ik, a Rá- 
kö'^i-Tár első osztályának (Thai}) II. és Ill-ik, a Londoni Okmánytár 
(Simonyi Emö) Il-ik, Brutus munkáinak (Toldy) lU-ik, Szamosközyénck 
\Tol»ly) I-so, Veranc8Í( séinak (Wenzel) Xl-ik, Pázmány levelezéseinek 
(Franki) I-sö, úgyszintén az Országgyűlési Emlékeknek (Horváth Mi- 
hály etb.) I-sŐ kötete. Azonkivül II. Kákórzi Ferencz fejedelem »Vallo- 
máni^t latin Emlékiratai s politikai végrendelete, franczia nyelven, két 
kötetben ; Thököly Tmre naplói és levcleskönyveihez egy pótkötet, Thaly 
Kálmántól, I. Rákóczi György és Torstcnson levelezései, a vörösvári és 
kir. kamarai levéltárból, Szilág^'i Sándortól, és Beatrix királynéra vonat- 
koió okmányok b. Nyáry Alberttől, egy-egy kötet, összesen — 18 kötet, 
melyekhez lehetőleg még egy járuland : Oláh Miklós érsek levelezé- 
sit tartalmazó, Ipolyi Arnoldtól. - A ^ITazai Okmánytár* Vl-ik 
kötetét is 500 frttal segélyezni, és fiiszerkcsztíijét, a buzgó és oly je- 
les izakképzettségü Nagy Imrét, tagjává választani határozá cl a 
történelmi bizotts.ig. 

Zrínyi a költő leTcle Szepes vármegyéhez, a Széchy-pőrben. 

— ir,59. — 

Ilustrissimi, Reverendissimi, Admodum Reverendi, Spcetabiles 
Miguifin, Generosi, Egregy et Xobiles Domiiii, Amici observandissimi ! 

Hallottam csaknem szegény utolsó veszélyben jutott hazunkban, 
►'•kíknak luizánk törvényi és küzíinsi'ges szabads ígiink sérelmével való 
|>auaKzokat : de mivel azok engemet nem conceniáltanak, nem tudtum 



134 tAkcza. 

úgy érzciii, az mint jó liazatia crzeiii tartoztiim volua ; az is volt oka : 
nem voltam oly szorgalmatoB az mások olleu uommitált törvénytelen 
szabadt^ágtalau súgóknak mcgorvoslásiíban. Kz is az oka, hogy az kinek 
— úgymint onnokcm — efféle dolgokban mnsokat köU vala segítenem, 
most magamnak köU injiiriámrúl panaszolkodnom. Az mely illyen, hogy 
magam, Öcsémuram (Péter gróf) és az több leáuyág nevével (mivel 
megboldogult any:ink-asszonyunk néhai Széchy Tamíís uramnak volt 
leánya, az többi is az s/erint) harmadik esztendeje már kezdettünk voU 
Personalis uramtiíl vett divisionalc mandátum mellett port, itélömestore 
olött, az néhai Széi'hy Dienes uram özvegye és fiai ellen, ki egy 
(testvér) volt asszonyunk-anyánkkal apárúl és anyáriil ; az melly parancso- 
latot, mind azért, hogy Deseffyné asszonyom in primo gradu vagyon, mi 
penig in proximo, mind azért, hogy az fölosztandó jószágot az rima-szécsi 
íiűág, az fölöö-lindvai Szérhy leányágtúl per transactionem acquirálta, 
co iurc possidcnda, quo ipsa posscilit, és az aquálitas is igen nyilván- 
való, az is, hogy azon jószíígban de factf) benn azon Icányág, az kÖszögi 
jószágban pedig mivel az üiíág az perpctuitást magának megvette : az 
summában akartuk ráta portiónkat keresni, mind azért, hogy a temporc 
conditi articuli 11. Anni 1G30 hasonló acquisitiókban, eum oxclusione 
remedioruni, országunk bírái megadták az parancsolatokat. Nekünk is 
adott, az mint iram, rorsonalis uram mesterére, certiíicálván ex ofBeio az 
adversa parst : rccurniltak pro Inhibitoriis () Fölségéhez, obtincálták, — 
praesentálván mester uramnak : obtemperált. Kepraesentiiltuk ug^-an O 
Fölsí^énck azon Inhibitiónak törvényünk ellen való kiadását, egyszer- 
smind az magunk acquisiti«'tjának igsizságos törvényes voltát: de csak 
válaszunk sem lehetett törvényes igazságunk repraesentatiójára. Azon 
ban n Fölsége l'rágában elmenvén : az első parancsolatokat letévén 
megbízón} ítván azt ludex Curiae uram eló'tt, hogy mind országunk Pala- 
tinusi és ludox Curiaei azelőtt i:> hasonló paran( solatokat adtának ki: 
megadta maga mesterére az parancsolatokat; az mester ccrtiticálván az 
parsokat: újobban O Fölségétöl Inhibitiókat hoztak és itoráltak ludex 
Curiae uramra, hogy kiadott parancsolatit rcvocjilja és mesterét inhÜHííilja 
ab executione ; az mestert is inhibeált:ik magánossan : ne proccdáljon. En- 
gedtek mindketten az < ) Fölségo Kegyelmes Urunk és királyunk akarat- 
jának. Mí'g^jövén O Fi'lfégc az elmúlt esztendőben az Imj»eruinibui, es 
parancsolván nekem is M Fölsége, fölmentem vala Bé« sbeu, supplicálváu 
^^ Feltíégének, hogy gratia gyanánt engedné nn-g <» Fölsi^ge : lehetne 



TÁRCZA. 1 35 

igtzságiiiikban elölinotietelüuk. Ntfmcllyck ükkor ottföini lévő jó akarói 
az törvenyiiiik ellen elaborált udversuriusiuik liihibitióiiiak, jóakaróink 
által megtaláltak, ajánlották magokat Pozsonban uicnniek, ott amicabili- 
i>us mcdiis at'comodálják acquisitóikat, s mcgcsalának, csúfolának, es 
ág}' tértem vissza házanílioz. Annakutánna találkoztak oly cllenscgei 
ií igazBÍguuknak, kik () Fölsdgdt azzal pcrsvadcáltúk : az az nevezetes 
familia megromlik, ha O Fülségo megengedi ellenek az törvényt, e's 
hogy az instituílt processus az följülcmlctett 11. Articulus ellen vagyon, 
Aüni 1630, és hogy, ha Fölsége megengedi azon proeessust, mint 
igazfligtalansjgot: elveszi Isten az országot egyik nemzettül, és a másik- 
nak adja az hamisságért. Az mely argunientomokban azoknak minémő 
fandamentf^ma légyen az igazsiígban ? itéljc meg minden impassionatus, 
ipiig'g-, hazája nzal adniiga és tórvénye-szeretö igaz és emberséges em- 
kr ! .S ha azokit az magok fegyverével koll ooníiciálni : mi lehet na- 
gyobb hamisság, istentelenség, mint az igaz successort az természet s 
törvény szerint való suí'ccssiótúl per média inordinata, az igazs::g és tör- 
vény ellen megfosztani ? ! Mi lehet fájdalmassab, mint az mit másoknak 
közönségesen országunk bírái kiadnak, attúl minket megfosztani ? ! Mert 
vagy ipaz8;ig cselekedetek, vagy igazságtalanság; ha az első: miért 
f'Mtnak attiíl hüttel való kötelesség és irott törvényünk és az minden- 
napi continuatiójok ellen ? ha az utolsó : miért cselekszik lölkök vesze- 
'le!in»lvül és hazánk törvén \e sércdmével V 

Mindezeket Fölségének per supplit es Libelbs repracscntálván, 
8ok (follit itatiónk uttin O Fölsége, midőn még in Monse Februario pro- 
p<ínáltat'>tt dolgunk, kegyeimessen resolválta, hogy ottfönn az Intimus 
Consiliariusok és Cancellarius uram előtt amieabilibus mediis sopiáltas- 
íek ezen controversia. Sollicitiiltuk eléggé az Föls<^'ge kegyelmes aka- 
rjtjának efíectuatioját : de csak az terminust sem obtineáltuk mind ez 
ni;» napig is ; és így megfosztatunk, s tartóztatunk meg igazságos kcre- 
aettinktíi'l mind ez mai napig, jó igazságunk ellenségeinek törvé- 
nyünké? szabadságunk ellen való istentelen és gonosz operatiójok által, 
— az mint mindezek nyilvánvalónak meg fognak tetszeni az ki- 
a<lott iustrumentomoknak párjukból. Mivel penig az mi Kegyelmes 
Fnink az jövendő Július havának utoljára — az mint híre va- 
gyon — fog gyűlést hirdetni keg^'elmosen Pozsonban : illy közönsé- 
gig nyavalyáinknak, minek már ^nin(^s^ fgyéb orvossága, hanemha gyű- 
léseinkben lészen, az mellyet az regalis conthientiája respcctu publici 



136 TÁRCZA. 

* » 

boni láttatnék i»rac8eiudálni, ha az O Fölsegök (liplomáj:mak második 
conditiója nem superálja, melynek alkalmatosságával minden grava- 
meneknek köllene tolláltatni. Elhittem, Kegyelmetek közt is találkoz- 
nak hasonló vagy miís törvénytelenségek, melyeknek orvoslását Kegj'cl- 
metek ezen űton fogja keresni. Kegyelmeteket nagy szeretettel kérem, 
tudván azt : ez elmúlt gyűlésben is voltak némelly követ-atyánkfiainak 
olly instmetiója, hogy az folőlemlített 11. Articulus Anni 1630, prop- 
ter raritatem celebrationis Indiciarum Octavalium, ad plures gradus cnm 
exclusione remedionim extendáltossék : de propter privata interessé né 
mellyek operatiója által csak abban maradott, ~ bocsássa oly instnictióval 
követeit, hogy azon Articulus explicáltatván, cxteudáltassék cum exclu- 
sione remediorum ad plures giadus, s e/enkivül is, ha mi olly dolgaink 
lennének : az ide fclküldendö atyjafiai, az mennyiben lehetségökben 
lészen ö kegyelmeknek, segíljenek. Kn is azt fogom cselekedni az Ko- 
gyelmetek dolgaiban, ha miben atyjafiai megtalálnak, (^cséinurammal 
együtt, és meg akarom mutatnom : érzem én is közönséges hazánk szabad- 
sága, törvénye és igazsága magok kereskedésívjért némelly mostoha fiai 
által való sérelmét. Magának is consulál Kegyelmetek, és minket is az 
maga jóakaratjára kötelez ; az m(^llyel midőn jó alkalmatoss íggal az 
Oosémurammal is az interessatus atyafiaknak igyekezünk szol- 
gálni, elhivén azt : Kegyelmetek igazságunkban magáért minket is meg 
nem fogyotkoztat. Isten éltesse Kegyelmeteket kedves jó egészségben. 
Dátum in Csáktornya, 24. Juny líir)9. 

Earundem Dominationum Vestrarum 

Servitor et Amicus paratissimus : 
C. NIC. A ZRIN m. p. 

Eredetije, Zrínyi által sajátkezüleg aláirva, Szepes vármegye levél- 
tárában, fasc. V. nro 349. Közli : THALY KÁLMÁN. 



— Munkács Táros pecsétje. K váro.^ pecsétjéről elsö írott 
említés történik Erzsébet kir.-ilyné (Bcreg) Sz-íszviirosban 1876. évben 
kelt kiválts ig:iban, melyben megengedi, hogy Munkács községe pecse't- 
jc'nek < zimeréül az ottani tem]>lom védnöke, Márton hitvalló képét met- 
Mzes^«^\ s azt minden liivitalos, köz, szölö r's m.U va'.ryon iílad:»sa- éü átru- 
hMzásáról szóló öröklevelek hit«desíté>?'re hasznalhas.'^a. Tudtommal c 
korbeli pet'sét nyoma teljesen elveszett. 



TÁRCZA. 137 

Ejry másik régi pcrséte most ugyíin kiment már ii használatból, 
uzouban 1848-ig még ezzel gyakran üunopélyesiték a köz- oa örökle- 
Teleket. E bronz pecsétnyomó, melynek nyele 3 " bosszú és 1 ' széles, •*/ 1 *' 
vastag és sajtóba illesztésre is alkalmas, lenn 1 ' o ' bosszú, tojás<lad 
körfi, a közepén majd 1 ' széles toriméjü vésctot visel, melynek két 
gyöngy vonala közt e körirat : »S i g i 1 1 ii m o p p i d i M o n k a c z, « 
a közepén pedig Márton hitvalló álló helyzetben, Jobbját áldólag emelve, 
baljában püspöki pásztorbotját tartva, fején püspöksii véggel s egyhúzi 
öltözékben ábrázoltatik. A bronznyél szélesebb oldalára e szavak vésvék : 
>Batya János bíróságában czináltik 1G50.« E jegyzet azonban alig- 
hanem későbben alkalmaztatott rá, mert a pecsét vésete és durva kör- 
irata jóval régibb kort gyanitt^t. 

Használt a bíró néha egy külön pecsétet is, mely nom egészen 1 * 
négyszöget képez tompított szögletekkel, közepén egy eke van kive'sve, a 
fölött pedig e betűk : »Mun(k!Ícs) Viir(os)« és alatta : »Mo(lnár) Já(nos) 
bir.>1719.« 

Honnan vette a város c szokatlan s inkább falukra vonatkozó 
erimert, s meddigjhasználta c durva vésetü pecsétet? nem tudom; én egy 
1754. évi okmányon vörös viaszra lenyomva találtam. Épen oly feltűnő 
<^. mint azon önkény, melyet a város közelebbi időben az által elkö- 
vetett, hogy ídlenére az öbi szokásnak s a XIV. századbeli Erzsébet- 
be kiváltságnak, melynek eredetije a v/iros irattárában őriztetik, pc- 
esí^tjére Mártont lovon ülve p palástját a koldusnak metszve vette 
W. 9 azt folyvást így most is használja. 

Az 1844. évben készült, a most említett lovaggal ellátott kerek 

pecsét ily köriratot visel: »-)|^ Szabad: Munkács: város ^ pecsétje 

* 1844.« 

LEHOCZKY TIVADAR. 



— Komáromi CslpkésGyőrgy munkáinak czf msorozata. 

1651—1675. Alkalmam volta XVTI. század egyik jelesebb s egyszers- 
nünd legtermékenyebb Írójának, Komiíromi Csipkés Györgynek Qg;y ér- 
dekes latin kéziratát olvasni, melyben a bímeví'S theolog és nyelvész 
ízesen hatvanegy, részben magyar, részben latin nyelven irt munkájá- 
J*nak (zimsorozatát, a kiadási helyek és évszámok pontos megjelölésé- 
^'el adja elö. Az egész kézirat négyrét hajtott félív i>apirból készült 



138 TÁRCZA. 

füzetkct képez, mely a czínilapján olvasható kelet szerint 167 5 julioB 
22-kéu Íratott ; euuo'lfogva csak azon müveknek jegyzéke't foglalja m i- 
gábau, melyeket Komáromi első irodalmi fóllt'pcsétöl (1651.) e czimso- 
rozat keltéig (lG75.) irt. 

Hasznos szolgálatot viHek tenni hazai könyvészotüuk barátainak, 
midőn e becses adatokat tartalmazó catalogust egész terjedelmében köz- 
löm. Ez a következő : 

'>Catalogus operiim Georgii C. Comarini S. S. Theol. Doctoris et 
Ecck'siae Dcbrecinao Fastoris etc. editorum et nondum editorom prout 
craut. Anno. MDCLXXV. dic 22. Jul. 

1. Corint 15. X. 10. 

Gvatia Dei sum id, quod síun, et gratia ejus qiiae in me est, non fűit 
inanis, sod amplius, quani illi omnes laboravi, non ego tamcn, sed gratia 
Dei, quae mecum est. 

C a t a l o g u s. 

I. 

Opera Philologica cdita. 

1. Speculmn Poeticum. Impressum Vaiadini, Anno Christi 1653. 

2. Oratio Haebrea, de lingva sanct.i. Imp. Ultrajciti, A. Ch. 1653. 

3. Schola Haebreica. Imp. Ultrajoí'ti, A. Ch. 1654. 

4. Hungária illustrata. Imp. Ultnijecti, A. Ch. 1655. 

5. Spicilegium Anglieum. Imp. Debrecini, A. Ch. 1664. 

II. 

0])era Theologica latiné edita. 

1. Dispiitatio Theologií-a de S. S. Trinitate sub Gisberto Voetio. Imp 

Ultrajecti, A. Ch. 1651. 

2. Disput. ö-holastiio-the- dogica de S^ípeculo Triiiitatis sub Voetio. Imp. 

IMtrajecti, A. Ch. 1652. 

3. Disp. scliolastico-theologica de Specnlo Trinitatis, altéra. Imp. Ultra- 

jecti, A. Ch. 1652. 

4. Disp. theologica inauguralis, de Sacerdotio Christi, Mondacio, Syno- 

dis, Diluvio Xoachito, lit-. Imp. ritrajeiti, A. Ch. 1653. 

5. Disp. theol. de Libro Vitae. Kespondente Niiolao P. Dcng»ile»zi 

Imp. Varadini, A. Ch. 1651 



tArcza. 139 

H. Disp. thcol. de bis mortuis, Rosp. Gregorio Sz -Mihályi Imp. Va- 
radini, A. CMi. Ifi56. 

7. 1)ÍBp. theol. de Lamiis Vencficis, priina. Resp. Joh. M. Montaiio. 
Imp. Varadiui, A. Ch 165G. 

8. DÍ5p. theol. de Lamiie Vencficis, secunda Kosp. Andrea P. Csehi. 
Imp. Varadini, A. Ch. I(í5(). 

í* Disp. theol. de universalitate dihivii Noachici, príma. Resp. Panlo 
Jenéi. Imp. Varadint, 165(j. 

Disp. theol. de imiversalitate diluvü Noachici, ftecunda. Resp. Jo- 
hamie K. Szatthinari, Imp. A. Ch. 165(). 

1. nisp. theol. de Paradiso. Resp. IVtro K. Del)rociui. Imp. Dehreclni, 

A. Ch. 1657. 

2. Concinnimi Sacrarimi miscellancarum centuria quae príma. Imp. Va- 

radini, A. Ch. 1659. 
3 Coucionum funebríum centuria quae secunda. Imp. Cibinii, A. Ch. 

H>65. 
1. (Wionnm festalium centuria quae tcrtia. Imp. Dcbrecini, 16 65. 
5. Conríonum extraordinaríanmi centuria quae ([uarta. Imp. Debrecini, 

A. Ch. 1668. 
'» Concionum cujusvis temporís centuria (^uac quinta. Imp. Debrecini, 

A. Ch. 1669. 
<|. Transsubstantiatio exentizata. Imp. 8.-Patachini, A. Ch 1667. 
íi. Mulimen Sisyphium. Imp. Claudiopoli, A. Ch. 1672. 
^- í)Í86ertatio theologica, de Morte seu obitu Mosis. Imp. Claudiopoli, 

A. Ch. 1674. 
2u. Analysis Apocalypseos Johannis. Claudiopoliimpress, A. Ch. 1675. 

III. 

Opera theologica hungarice edita. 

IC'ompcndium theologiae J. Wollebii. Imp. Tltrajecti, A. Ch. 1653. 

-• ^peí'ulum casuum tristium. Imp. Patachini, A. Ch. 1661. 

3- I'uritinismus Anglicauus Amesii. Imp. Debrecini, A. Ch. 1662. 

^- í'^tiinulus patientiao. Imp. Debrecini, A. Ch. 1662. 

^- Pestis pestilentiae. Imp. Debrecini, A. Ch. 166:J. 

*»• Jadicium tle Comotis et Astrologia judiciarin. Imp. Debrecini, A. 

Ch. 1665. 
'•Officiuna auimae amare. Imp. Patachini, A. Ch. 1666, 



140 TÁKCZA. 

8. Vora fidea. Imp. Cihiiiii, A. Ch. 1666. 

9. Trannsubstantiatio exentizata. luip, Patachini, A. Ch. 1667. 
10. Tacdioüitas vitae hiiinanae. Imp. Patachini, A. Ch. 1668. 

1 I. Novitas Pupiifimi. Imp. Claudiopoli, A. Ch. 1671. 
12. Molimen Si^yphium. Imp. Clmidiopoli, A. Ch. 1672. 

C> a t a 1 o f; u s 
Openim Georgii C. Comnrini non editorum. 

l. 

Opera Philologiea pcrfeeta 

1. PhilalettíS Philologus, ^eii liber de nomiiio Tetragammat«> : Jeho a. 
2 Literatuia Comarini, hoc e<t : Epistolae, Oraliones ot Poémata. 

11. 

Opera thenlogi( íi hitina. 

1. Indicium de (/anonicifi llltrajettinits et Trapcsitis seu IjOmbardis. 

2. Indicium de Comctis ct Astrologia indiciaria. 
H. An ilysiíí septem Epistohirum Catholicanun. 

1 4. Analysis Epistnlac Pauli ad Ilaebreos. 
K lii'i 1 '* -^"í^lysis KpiRtolarum Pauli, ad pcrsonas privatas Pcripta- 

rum, Timot. Tit. Philem. 
üe- 

6. Analysis Epistolarum Pauli ad Galat. Ephes. Philip. Coloss. 

^"^ ' Thcssal. 

7. Analysis Epistolno Pauli ad Romanos. 
S. Analysi:* Libri Gcnesto«'. 

0. Analvsis Libri Exodi. 

10. Analysis Libri Lcvitici. 

1 1 . Analysis Libri Numerorum. 

12. Analvsis Libri Dcuteronomii. 
l.'i. Analvsis Libri .fttsuae. 

l \. Analysis Libri .Judicum et Ruth 

1 ."> Convionum Saciarum Centuria seita. 

III. 

Hj iMM tiie •h».zira hunpirii- 1 pcrfería. 

Translati'* l>ib'iiarum scu libr^rum Veteri- et N«»vi Testamcnti ex fmtibus 



TARCZA. 141 

C* a t a 1 ü g u s 
()peruin Georgü C. Coiníirini imperfectorum. 

1. Promptuarium catholicum hoc est Distiuctioues oinnis gcneri«, ordiue 

alphabetico collectac. 

2. CoUyrium npocalypticum. 

3. Locus communis Theologicus 

4. Analysis librorum omuium Poeticorum , Propbetiooruiiique Vetcris 

Testainenti. 
ő. Analvsia quatuor Evangelistarum. 
0. Aualysia Actoruin Apostolicoruin.<f 

Közli : Ifj. BÖLÖNI SÁNDOR. 



— Fejedelmi ajándék, könyvajánlásért. 1645. A kír. 

kamara leveltáríínak renflozotleii részében, a következő iroilalomturtt*ncti 
a»lalt'kra bukkantunk, mely a fösvénynek bivesztelt, azonban egyházi, 
iskolai és irodalmi ezelok előmozdítás ihan mindig áldozatkí'sz I. Rá- 
kóczi György erdélyi fejedelem ilynemű bőkezűségéről szép tanú- 
ságot szolgáltat. 

A fejedelem által sajátkezüleg ahiirt megbízó le ve'l így szól: 

»GeorgiuH Rákóczy, Dei gratia Prineeps Transsylvaniáé, Partium 
R^i Ilung.iriae Dominus, et Siculorum Comes, etc. 

Egrogie, fidelis, nobis dilecte ! Sahitem et gratiam nostr.im. Az 
krakai astronnmus és medicináé doctor D a n\i a n u s P a j e c z k y 
dcdieálván nevünkre ez új esztendőre való Kalendariomot : mi is in 
Wíinunerationem rendeltünk száz tallért Hűséged által adatni neki ;, 
nitllyct Hűséged Máriássy Ferencz uram kezében szolgáltatván, ő ke- 
gyelme küldje meg neki. Sqcus non facturus. Dátum in Arcé nostra (Jno- 
Jíensi, (lic 7. Mcnsis January, Anno Domini 1G45. G. R a k o cy m. p.<v 

Külczím : »Egregio Paulo Szálai, bonorum Arcis nostrac Ma- 
koFiozaicnsis Provisori etc. fideli nobis dilecto. P. H. Ei»erjesi posta- 
ínestor uram miudgyárást küldtön küldje Makoviczára. Hóra 12. « 

(Eredeti, egész íven, Ér-Kő rösi és Sámsondi Kőrössy Györgynek, 
"• Rákóczi Ferencz fejedelem főkamarásának s kincstartójának iratai 
időzött) 

Közli: VALEXTINUS BUJDOSÓ. 



1 42 TÁUCZA. 

— GrófCsáky lütrán síremléke a inainzl székesegy- 

llilxlmu. Fölül a Csiky grófok családi czimero, s nlntta e fölírat : 

ILLUST . DOM . 

COMES . STEPH . 

CSÁKY . DE . KERESZTSZEG . 

PERPETVVS . TERR/E ;. SCEPVSIENSIS . 

SRM/E . C/ESARE/E . REGIÉ . .EQVE . MAIES- 

TATTS . I . REGIMINIS . ALEXANDRO . KÁRO- 

LI AN l.EQl • ESTRIS . ORDINIS . HUNG ARIC/E . MILITI^: 

AOTUALIS . CAPITANEUS . /ETATIS . SU^. 

ANNORUM . 22 . OBYT . 

M0(4ÜNTIyE . DIE 24. AUGUSTI. 

ANNO 1734. 

Közli : KÁMÁNHÁZY BÉr.A. 



— : Bihar vánnegyeí magyar feliratú községi pecsétek. 

1. F lU c p;y 1) !Í z i pccsdt, 1G30. Nagysápra egyforintos ossUst-tal- 
lórlioz linsonló ; ki.xe|>óii liétszögíí, alsó rószóii szívalakban vógzödö dí- 
szfiH paizs, benne i>iinczólozott kar egyenes szablyát tart ; felirata : 
FKLEGY . II AZ . VAROS • PECZETI. l.C.30. A köriraton kivttli di- 
B'/ítés virágot tUutot fel ; vrsete igen jó, jelenleg használaton kivül. 

2. Diószegi p c s (' t, 1091. Az előbbihez hasonló nagy- 
sjifiCÚ ; bclöl egy redős göngyölegből jobbra es balra hajló két tüskés le- 
vél, ebből ismét lulrom gyüinfilesü maszlagos redöszirom (datiira stramo- 
uium) emelkedik ki, felirata: DIOSZIX; VÁRÁSA PECSETI 1G91. Vé- 
sete vA betűi tiszták, jelenleg haszn:ílaton kivül. 

3. Siteri i» ecset, 1705. Nagyságra egy forgalmi ezüst hu- 
szasn:íl valamivel nagj'obbj küzepi'n egy sarló, cttöl oldalt egy búzaké- 
ve ; körirata: SITERl • PECSETÍ . 170<:. E köriratot semmijei sem 
választja el az ábrától ; vésete kezdetleges, jelenleg is használatban. 

4. H a j d u-K a b a i pecsét, 1705. Nagysiiga egy forintos tal- 
lérnyi , belől ekevas, fölötte szablyát tartó kar, jobboldalon három 
sziil búzakalász , négy oldalról, négy-négyágú csillag : felirata : -jff 
HAIDr KARA VARASSÁ PECSETI 1705. 

Közli : IFJ. (íYALOKAY IJVJOS. 



tAucza. 14:í 

- »PALCAI TANAC PECETE ANNO 1696. « K/. kör- 

irata azon pecsétnek, melyet a Szabolcs mcgjyoi T o r n y o s-P a 1 c z a 
küzsi'g hivatalos levelein máig is bai-zniil, s mely korjiiiíil ds magyar 
kímratúnál fogva szintdn cgygyel szaporítja a Századokban edtlig köz- 
lött, s már ezzel 152- re mcnö t6q\ magyar községpccsdtck számát. A 
mintegy V4 hüvelyknyi átmérőjű pecfét közepet egy három löréssel el- 
látott torony foglalja cl, melynek három — csúcsos — födele közül a 
középső a más kettőnél jóval magasabb ds gombban végződik, a két ki- 
sebben zászlók láthatók. A pecsét alján ogy i):inczélos kar látszik, mely 
ujjait szétnyitja. A még üresen maradt tért a jobboldalon egy P. és 
aUtta kiH csillag, a baloldalon szintén egy betű, mely azonban e lenyo- 
maton tisztnn ki nem vehető, de T-nek látszik (Palczai-Tanács?), s ez 
alatt hasonlókép kc't csillag tölti ki. A persétiiyomú — a lenyomatról 
Ítélve — közepén már kissé kopott, de — mint föntebb említ 'ni — még 
máig is használtatik. 

LANGER GKZA. 



— A gr. Zichy-család Okmánytárának második kötete 

tlüttünk fekszik. Tömör nyomású, GGO lapnyi vastag kötet ez, mely 
minteg}' 500 darab — helylyel-közzel nag\ terjedelmű — okmánynyal 
^arapitj a irodalmunkat J342-tői, tehát I. Károly uralkodásának utolsó, 
8 Xagy-Lajos országlásának első évétől kezdve, 1355-1^?. Legkézzclfog- 
^tóbb bizonysága ez a Vásonkeői gróf Zichy-csaUd levéltára roppant 
gazdagságának, minővel hazánkban csak alig egy-két legősibb és leg- 
előkelőbb nemzetség dicsekedhetik, hogy t. i. ama messze régi korban, a 
'W-ik század közepén, 14 évről félezer oklevelet, egész nagy nyo- 
"íott kötetet tevŐ oklevelet mutathasson föl. Méltó elismerés illeti e 
roelt grófi házat s különösen Annak nagyérdemű scniorát : i d. g r. 
Zichy Károly úr ő mlgát, hogy a magyar szent korona államtcrü- 
'etén ük, és illetőleg ö kczdé meg első, családi archivum«i okmányai- 
nk rendsT^ercB, codex-szerű kiadását, — nemes példát mutatva a haza 
figuráinak. Társulatunk csak kitűzött feladatát teljesíti, midőn a haza- 
fias Zichy-grófok áldozatkészségével megindított vállalatot szellemileg s 
'í'odalnii reputatiójával felkarolva, annak létrejöttét n'széről is őszinte 
''^pel mozdítja elő. — A jelen kötetnek a főszerkesztő Nagy 
*"»re avatott tollával irt előszava, az I. és II. kötetek nevezetesb ok- 



J44 tAkcza. 

imlnyait ismerteti , ú. m. a bátai, meszcsi, gábriáni, saári Diouostorokrúl, 
iVÁ ólcsai prí^potítsilgról, a inaducsai, mágócsi, czikadori es gecáci aiiát- 
aágokról ós convciitckröl, a B:íth-Monostori Tó'ttos, a Gútlikcled-ncmuoli 
Báthory, W;írday, Tiba, Opoy, Durug es Keled nevű külön törzsekről, 
Beosoi (^satáról es Inireröl, — J. Kj'irolynak e jelentékeny érdemeket 
szerzett hívéről, — a Kátha, Rökény, Horchi és Csák-nemzetségckröl, 
a Berki Chom va a több jlgra s»zakadt nagybirtoka Xarágyi (Xaragi) 
t'Baládról, Debreezeni Dózsa nádurroU ésuiagáróla Zichy-család egyenes 
ó'ííeirül ^Paska de Zich, s fiai László és Jakab) szólókat, — melyek 
számtalan becses genealógiai, jog-, köz- és míviílüdéstöríéneti s birtok- 
viszonyi adattal gyarapítjiik ismereteinket. Különben a kötetet bőveb- 
ben is ismertetni fogjuk ; most tehát előleges bemutatásul s figyelcm- 
g(TJesztéííül legyen elég ennyi. Még csak ama fáradhatlau szorgalmat 
emeljük ki, melyet az oklevéltár szerkeszti'se, nevezetesen az okmányok 
szakavatott gondos másolása. o.<ztályozása és ritka pontosságú kiadása 
körül a t. ez. közlők, névszerint különösen Xagy Imre, Nagy 
Iván és Véghely Dezső urak tanúsítottak, a mi által mára- 
dandó irodalmi érdemeik szánuit méltóan növeltek. — Óhajtjuk, hogy 
a mélt. grófi ház bőkezűségéből nemsok/ira sajtó alá kerülendő har- 
madik kötet 8zerkcsztés('nél, a t. közlőket s szerkesztőket az ed- 
digihez hasonló buzgahmi vezesse I — lA Ilik kötetből, mely Tet tey 
Nándor társulati könyvárusnál 4 írtjával kapható, a gr. Zichy-nem- 
zetség tagjai számára fenntartott, továbbá a Történelmi Társulat vá- 
lasztmányi tagjainak és 40 hazai főbb közintézeti és iskolai könyv- 
tárnak szánt tiszteletpéldányok a nevezett rzég útján már szétküldcttek-j 
— Codex Patrius HuUg. A boM. Káth Károly által kezde- 
ményezett és szerkesztőtársai által folytatott >1I a z a i k m á n y tár; 

V-ik kötete, ndnt értesülünk, közelebbről szintén megjelenik, sőt a hasz- 

» 

nos vállalatnak tovább folytatása is az akadémiai történelmi bizotts:íg, 
továbbá Ipolyi A r n o 1 d betizterczei püspök ő ndga, s más buzgó 
és áldozatkész szakférfiak által — biztosítva van. T. olvasóink előtt 
ismen'tes, lnígy ezen beesés oklevéltár élén is a haugyamunkásságú 
Nagy i m r e :íll, ki I p o l y i, Szabó K á r o 1 y, i f j. K u b í u y i 
F (í r e. n ez, V é g h e 1 y Dezső, Nagy Gyúl a és mások szakava- 
tott hozzájárulása mellett szándékozik létrehozni a következő ható- 
d i k kötetí't, mely a Kákóezi-ház összes Arpádkori, továbbá a gr. 
Csákyak, gr. Rhédeyek, gr. Komisok, gr. Barkóezyak, gr. Drasskovi- 



146 TÁRCZA. 

r 

volna kényelmesen fedezni, és a mi a tudomány érdekében logsürgetöbb 
szükség : a budai kamarai lymbust valahára már rendeztetni. Azonban, 
ha Horváth siket füleknek beszélt, — bizonyára azokhoz szólunk 
mi is. Mindazáltal, hadd álljon ez itt, a történettudománynak közlönyé- 
ben följegyezve, a jövendők számára. Zsedényi úr et cooteri consortes 
tudomány szeretete s tájékozottsága fölött pedig hadd ítéljen a tán fel- 
világosodottabb utókor. 

Történt vala pediglen ez a g^'önyörüséges állapot Anno Domini 
1873, die 10-ma Mensis February. Archivum Rogni Hungáriáé Diplo- 
maticum, — requiescas in pace ! 

— A » Budapesti Szemle «I. kötete. A Gyulai Pál szerkesz- 
tette ^Budapesti Szemlé<c-nek I. kötete megjelent, több történelmi érdekű 
dolgozattal. Salamon Ferencz a » Történelmi vizsgálatról, « Pulszky Fcrencz 
Raimondi Marc Antonioról, Vámbéry Timurról és udvaráról értekezik, 
egy névtelen pedig Balogh Fcrencznck » Protestáns egyháztörténolmi 
részleteit^ bírálja igen talpra esetten. Majd ha e vállalatnak több kötete 
fog előttünk feküdni]: visszatérünk történelmi tárgyú czikkcire, melyek- 
ről bővebben szólni most a hely szűke tiltja ; csak Salamon czikkére 
hivjuk fel olvasóinkat, kiváltképcu pedig azokat, kik múltunk egyes 
kérdéseinek földerítésével foglalkoznak. A mit Salamon mond, nem új 
ugyan mind, de fölötte korszerű m inal u n k. Olvassák történészeink, 
és kövessék, de ne föltétlenül. Xincs elég terünk bővebben értekezni ama 
fontos kérdésekről, melyeket ez értekezés megpendít : de nekünk úgy 
látszik, hogy főkép két állítását csak nagy óvatossággal és cum grano 
salis kell elfogadni. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a történelmi vizs- 
gálatnak a tudomány jelen állásában czélja annak vizsgálata volna : miért 
történt valami ? h.icsak ez alatt nem a megelőző, ténybeli okok 
értetnek. Ellenkezőleg, jelenleg a főczél csak az lehet : constatálni, mi 
történt és hogyan történt? — s azért én még Buckle müvét is korainak 
tartom. Később, a teljesen tisztázott tényekből lehet majd csak vizsgálni a 
iMniért<c-et. Hog}' ettől azonban még nagyon tílvol vagyunk: fóliép az e 
század elejéig dívott okoskodó iránynak, a sok miért ? fejtegetésének kö- 
szönhetjük, úgy hogy az újabb tudománynak majd annyi dolgot ád a 
korál)l>i hamis indokolásokat megczáfolni : mint új adatokat hozni nap- 
világra. A teimészcttudományok sem boldogultak addig, míg főleg a »mi- 
ért«-et keresték, a »mi« helyett; az ő módszerüket pedig — mntatismu- 
tandis - kell alkalmazni ama tüneményekre is, melyeket az emberiség fej- 



l48 TÁRCZA. 

részleteiben a Brandeuburgi Kataliu ds gr. Csáky István közötti re- 
gényes viszonyt is ccsctelvcfn : felköltötte a külföld érdeklődésdt, s kivo- 
natok belőle több észak-németországi es belgiumi szakközlönyben jelen- 
tek meg. Bethlen Gábor özvegye ugyanis a porosz uralkodóházból szár- 
mazván, az élettörténetére vonatkozó adatokat az észak-némotek is 
figyelemmel kisérik. — Megemlítjük egyúttal, hogy 11. Lajos királyunk- 
nak amaz 1538-ban készült képét, mely a brüsseli St. Gudule-egyház- 
ban létezik, s melyre decemberi füzetünk 72d-ik lapján szintén Deák 
Farkas hívta föl a ügyeimet, a m. tud. Akadémia arehaeologiai bizott- 
sága elhatúrozá hasonmásban lefestetni a nemzeti múzeum számára. 

— Pecséttaní mÜ. A pesti központi r. kath. papnövelde egyik 
szép képzettségű s nagyreményű növendéke Czobor Béla becses 
adalékkal járult a történetirodalomnak egy nálunk mcglebetősen elha- 
nyagolt, pedig ügyeimet érdemlő segédtudománya : a cerographia müve- 
léséhez. Ez ^Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecsétéinek 
jegyzékei czímii, dicséretes gonddal összeállított értekezése, mely a 
pesti m. kir. tudományegyetem által pályadíjra érdcmesittetett, s most 
szerző által Moecenásának , Ipolyi Arnoldnak, mint a haza! 
pecséttan egyik legjelesebb művelőjének ajánlva, külön füzetben közre- 
bocsáttatott A füzetet előszó nyitja meg, mely szerzőnek fölvett tárgya 
körüli szép jártasságáról tauiiskodik. Ez után következik a pecsétek 
elősorolása, ezen osztályozással :I. Világi hatóságok pecsétéi. 
1. Királyi családok (a) királyok, b) királynék, c) királyi berezegek) 
pecsétéi, 2. Országos hivatalok (a) nádorok, b) egyéb orsz. hivatalok) 
pecsétéi. II. Egyházi hatóságok pecsétéi. 1. Világi papság 
(a) érsekek, b) püspökök, c) káptalanok) pecsétéi. 2. Szerzstes papság 
i^conventek) pecsétéi, betűrendben. Ezen osztályozás és a gonddal össze- 
állított tartalom c művecskét hasznos segédkönyvvé teszik, miután az 
illető évszám s a megjelenési hely minden egyes pecsétnél pontosan ki- 
jelöltetik. Kár azonban, s a mű hiánya marad, hogy szerző az erdélyi 
fejedelmek és horvát bánok pecsétéit kihagyta. 

— A Szamos-Újvár sz. kir. város monographiájára hirde- 
tett pályázat múlt 1872. deczember 31-én lejárván, arra a kitűzött ha- 
táridőig egyetlen munka (-rkezett be e jeligével : »Poragit tranquilla 
potestas, quae violenta nequit.« (Elvégzi azt a békés hatalom, mire az 
erőszak nem kép(;8.«) A városi képviselet egyik legközelebbről tartott 
közpyíílésébeu egy ötös bizottságot választott a benyújtott pályamű 



150 TÁRCZA. 

íUnyra 3 frt 60 krral Pesten Tettey Nándor ^8 társa, váczi-atczában 
levő »Va8tuskó«-hoz czimzett könyvkereskedésében. 

ORBÁN BALÁZS. 
— Vegyes közlések. Mint a »Nagy-Viírad« janmlr 27-iki 8Z.í- 
mában olvassuk, váradi 1. sz. püspök Lipovniczky István űr 
ö nmlga (kinek elődjét b. e. Szaniszló püspök urat a magy. Törté- 
nelmi Társulat is alapító tagjai között számlálta) a nagy kiterjedésű 
Bihar vsirraegye ds » különösen « a váradi püspöki megj^e történetének 
megírása érdekében érintkezésbe tette magát »egy széles tudományú s 
a kérdéses czébiak kitün-en megfelelni képes férfiúval,* s a mü kiadási 
költségcinek visclosére, valamint bökezü tiszteletdíj adására ajánlkozott. 
Óhajtjuk, hogy a püspök úr nemes törekvéset várt siker koronázza I 
Hogy ki azon » szélestudomány ú férfiú* ? a »N.-V.« nem említi ; különben 
bárki légyen, mindegy, — csak a t:irgyhoz értsen s a kellő fáradozásom 
kat és munkát ne röstellje, ezafö. — A pozsonyi városháza 
éa városi tanács történetét az ottani archivum adataiból^ különösen a 
számadási könyvek egyes tételeiből, b. Nyáry Albert Hyppolit-codex- 
tanúlmányai mintáj;íra, igen alaposan megírta, és azon ó városháza mos- 
tani stylszerü restauratiója alkalmára kinyomatta egy magyar nemes 
családból származó német ember : »Stefan v. Rakovszk y.« El- 
vezettel s tanúisággal forgattuk ezen nemcsak nagy szorgalommal, de a 
búvár szenvedélyével készült füzetet, — csak azt sajnáljuk, hogy az 
magyarul, vagy legalább magyarul is ki nem adatott Különben 
az az egy menti e tekintetben némileg Stefan v. Ral'ovszky urat, 
hogy a források^ melyekből merít, legtöbbnyire németek levén, az idé- 
zetekkel tömött mü magyar kiadása ezek miatt nagyon tarka lett volna. 
Ez azonban épen nem oly döntő körülmény, mely a magyar nyelvű ki- 
adást lehetetlenné tette volna. — A z i r c z-, pilis- és pásztói egyesített 
cistercita apátságok 1873-ik évre szóló magyar nyelvű Névtára 
kezünkbe kerülvén : az egyes apátságok s rendházak benntfbglalt tör- 
téneteit a tavalyi Névtárban lévővel összehasonlítok, s örömmel győződ- 
tünk meg azon bővítésekről, melyek arról tanúskodnak, hogy úgy a ft. 
rend tagjai, mint illető történészük a hazai történetirodalmat folytonos 
élénk figyelemmel kisérik, s a fölmerülő adatok közül a tárgyukra tar- 
tozókat e kis becses monographiák tökcletesbítésére fölhasználni sietnek. 
— A Csanádi ^Történelmi Adattá re és a debreczeni >Fi- 
gyolmezőc 1873. január havi füzeteit vettük. Amaz a csanádi plé- 



tArcza. 151 

Wnia őskorát ismerteti, orodi okmányközle^seit folytatja, s B ö li m Lé- 
nárdtól Mehádia, éa Iványi Istvántól Bogsáu helytörtduetéröl tar- 
talmaz kritikai vizsgálódásokat^ — a » Figyelmező* pedig Bess enyey 
György életere vonatkozó adatokat, illetőleg Bessenyeynek két le- 
velét közli. 

Történelmi könyvtár.*) 

— Codex DiplomaticTS ComltTm Zichy. A Zichi és Vá- 

gonkeöi gróf Zichy-család idősb ágának Okmánytára. Gr. Zichy Károly 
n idő szerinti senior áldozatkészségéből közli a Magyar Történelmi 
Társulat. Második kötet. Szerkesztik Nagy Imre, Nagy 
*yáii és Véghely Dezső vál. tagok. Pesten, 1872. Kiadja 
Tcttey Nándor és társa, a m. tört. társulat könyvárusának bizományá- 
Un. N. 8-ad r. XV. és 645 1. Nyom. Kocsi Sándornál. Ara 4 frt. 

— Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott Pecsé- 
téinek Jegyzéke. A pesti kir. tudom, egyetem által koszorúzott 
pályamű. Irta Czobor Béla, papnövendék. Pest, 1873. Nyom. az 
Athenaeum nyomdájában. 16-odr. 88 1. 

— DaS PreSSburger RathaUS und der Stadtrath, desseu 
(nísckichte, Entwickelung und Verháltnisse im Mittelalter. Nach arohi- 
Talischen Quellén zusammeugestellt von Stcfau v. Rakovszk!y. 
(Rfilön lenyomat a pozsonyi »Arch. Közlemények «-bŐl, kézirat gyanánt 
fcaiználandó.) Pozsony, 1872.WigandF. K. nyomdájában. N. 8-adr. 54 1. 

— Történelmi Adattár Csanád egyházmegye hajdanához éa 
jelenthez. Szerk. O r t h m a y r T i v a d n r és 8 z c n t - K 1 á r a y 
Jenő. Harmadik évf. 1873. j :i n u á r havi füzet. Temesvárit. 

— Magy. prot. egyh. és isk. Figyelmező. Szerk. és kiadja 

Révész Imre. Negyedik évf., 1873. január havi füzet. Debreczeuben. 

— Névtár a zircz-, pilis- és pásztói egyedült apátságokba kebe- 
lezett cisterczi kiváltságos sz. rend személyzete s történeteivel. 
Azúr 1873-ik évére. Egerben. 



*) Hogy e rovatot az újon megjelenő hazai történelmi 
"inkákra nézve mennél teljesebbé tehessük: kérjük a t. szerzőket 
éí kiadókat, hofi:y könyveiket — vagy legalább azok czímét — hozzánk 
(Budavár, iskola-tér 162. sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Badapest, 1873. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában. 



152 



A Magyar Történelmi Társulat t. cs. tagjait tisztelettel figyela 
tétjük, hogy az ^ v d í j a k (5 írt egy ^vre, 3 ^vi kötelczetta^ mellett) és alapi 
V á n y o k , vagy ezek kamatai reggeli 8 órától d. a. l-ig, s d. a. 8-tól 6-ig i 
ponk^nt befizethetők a magyar jelzálogbank helyiségeiben: Pest, Lipótvá 
3 korona-ntcza 6. sz. I. em., Baloghy László társulati pénztárnok 
nál, a nevezett jelzálogbank jogtanácsosánál. Ugyanitt megrendelheti a Sí 
zadok 1872, 1870, 1869. és 1868-iki évfolyamai is, tagoknak 5, nem tagoki 
6 Írtjával. 



A Scázadok-ba szánt, vagy a társulatot érdeklő mindennemfl közlei 
nyék, és reclamatiók a szerkesztő-titkárhoz (Budavár, iskolatér 162. sz.) ia 
zendők, — kinél a vidéki lakhely-változtatások is idejében bejelentői 
kéretnek, különben a r^ lakhelyre megküldött füzetek nem fognak újaU 
pótoltatni. 



A Százado kra nem-tagok számára külön előfizetés áll nyiti 
évi tíz füzetért 6 frtjával. Előfizethetni Tettey Nándor és tár 
a Magyar Történelmi Társulat bizományos könyvárusánál. (Pest, váczi-nteii 
„vas tuskóhoz.'') Ugyanott kaphatók a Századok 1872, 1870., 186^ 
1868-ki évfolyamai is, 6 — G frtjával, — továbbá a gr. Ziehy-Okmányf 
első és második kötete, ára 4— 4 frt. — A „Sxáudok'' 1867-ik éfifotyOi 

finont igyuott, teljes példányoiikéiit 6 frt|áTal fissufittitiak. 



*^^ -^^^ww^--^^- 



A M. Tört. Társulat Pesten lakó tagjai tisztelettel 
kéretnek, hogy időközben változó lakásaikat, Tettey Nándor 
könyvárus urnái, a füzetek pontos kihordhatása tekintetéből, bejelenteni 
kedjenek. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Hannadik fttzet. 1878. Marttas hó. 



finhaig fi«lka Tivadar Tájékozására a vármegyék alakulása 

kérdésében. 

lí. 

Azon íillitásom igazolásí'ira, miszerint a Mátra vidéke 
Pata váráról egykoron Pata vármegyének neveztetett, 
nem egyedül Névtelen jegyzőnknek e várra vonatkozó előadá- 
sára, hanem egyszersmind az e néven alakúit íóesperességre (Ar- 
chidiaconatus de Patha) ishivjitkoztam, sabl)ól azt következtet- 
tem, hogy ezen föesperesség régi elnevezése is arra utal, hogy 
ama vidék, melyen e fóesperesi kerület feküdt, egykor szintén 
e néven neveztetett, mivel a föesperességek közönségesen azoktól 
a megyéktől nyerték nevöket, melyeknek területén feküdtek. 

De érdemes ellenfelem ezen állításomat is megtámad jn, 
felhozván egy sereg Archidiaconatust, ú. m. a sas v á r i, r e- 
gölyi, eszéki, marchiai, kalotai, szeghalmi, köl- 
csOri, tasnádi, marosi, sehcsi, szigetfői, segösdi, 
r íib a k ö z i, gr a d n a i és m u r a k ö z i főesperessrgeket ; és 
minthogy ezek elnevezéseinek nem felehiek meg azon megyék 
. í^^íveijmelyeknek területén feküdtek: innét azt következteti, hogy 
a föesperességek elnevezésére vonatkozó állitásom s(»m igazol- 
ható. (>s köUdességemmé teszi, hogy felhozott állításom igazolá 
^^ra bizonyítsam he, hogy ama főespen^sségek mindmegannyi 
^^\7Mok 1 1 



154 VI8ZHAN0 BOTKA TIVADARNAK 

vármegyék voltak, és pedig — mint magát kifejezi — nem olyan 
P a t a-főlc, hanem valóságos vármegyék. 

Ezen nehézség, melyet érdemes ellenfelem állításom ellen 
felhoz, első tekintetre fontosnak látszik főleg azok előtt, kik a 
föesperességek alakulását és régi joghatóságát nem tanulmányoz- 
ták ; de ha azt nyomozzuk, azonnal elenyészik a felhozott nehéz- 
ségnek mindí^i látszólagos fontossága. A fölemlített föesperes- 
ségeken kivül még többet is lehetne fölhozni, melyek szintén más 
neveken neveztettek, mint a megyék, melyeknek területén feküd- 
tek vagy jelenleg is fekszenek ; de rövidség okáért ezeket elhall- 
gatom és csak azokra szorítkozom, melyeket érdemes ellenfelem 
hozott fel ; sőt még azokat sem tárgyalhatom itt mind érdemle- 
gesen, részint azért, mivel őszintén meg kell vallanom, hogy az 
azokra vonatkozó források s adatok nem állanak rendelkezé- 
semre, részint azéii, mivel azoknak bővebb tárgyalása egy ter- 
jedelmesebb értekezésre szolgáltatna anyagot. Ugyanazért itt 
csak néhány megjegyzést fogok koczkáztatni a föesperességek 
keletkezése- s elnevezésének fölvilágosítására, s egynehány 
föesperességet nyomozni megtámadott állításomnak igazolására. 

A felhozott nehézség eloszlatására s a föesperességek el- 
nevezéseinek felvilágosítására tö])b körülményt kell fölemlíte- 
nem, melyek ezen elnevezésekre liefolyással voltak. Es pedig : 

1-ször. Több föesperességeink nevei régiebbek, mint azon 
megyék elnevezései, melyeknek területein ama föesperességek 
alakultak. Ez állítás első tekintetre talán paradoxonnak látszik , 
de mindjárt meg fogom mutatni, hogy nem az. Ugyanis íizi ál- 
lítja érdemes ellenfelem, hogy nagyon tévedne, ki azt hinné, hogy 
Sz.-István az egész ország minden táját megyékké és várispán- 
ságokká alakította. Azon vidékek tehát, melyek mindjárt kez- 
detben megyékké vagy várispánságokká nem alakíttattak, de 
azért bizonyos kijelölt és meghatámzott territóriumokat képez- 
tek, niMU a váraktól vt'tték nevöket, hanem vagy a folyóktól. 
melyeknek montében feküdtek, vagy topograpliiai fekvéseiktől, 
melyek aztékunk kiváló jelleget kölcsönöztek, vagy a nevezete- 
sebb városokt«)l. melvek azokon keh^tkeztek . és csak későbben, 
midun már megyékké vagy várispánságokká lőnek alakítva, cse- 
rélték tol neveikel és kezdettek az ott épüh vái-aknd neveztetni. 



BALÁSftY FERKXCZTÖL. 155 

ámbár régi neveiket még azután is sokáig megtartották. Ezen 
tételemben magyarázza Bartal György is több vidékeinknek 
régi neveit, ki, minekutána megemlített volna több várakat, me- 
lyektől a megyék kölcsönözték neveiket, folytatólag így ír: 
>. . . vulgus enim et qui ab hoc proximo absunt. situm locorum 
diu postea quoque, more sibi in Asia familiari, a f 1 u m i n i b ii s 
vei a d j u n c t i s s p c c i a 1 i b n s, quae sub sensnni cernendae 
raderent, designare, et pro norainibiis Castrorum (Jomitatninn(|ne 
uppellationes : T ö m ö s k ö z, K ö r ö s k ö z, Bodrogköz, 
Szám OS köz, Muraköz, Rábaköz, Csallóköz, ad 
Mmilitudinem vocis Etelköz (Atelkuzu) adliibere perrexit.« ') 
Midőn tollát Sz.-István király alatt a püspöki megyék megala- 
kultak, igen természetes, hogy az akkor keletkezett föespercssé- 
Rpk azokat a neveket nyerték, mely neveken neveztettek akkor 
azok a vidékek, melyeknek területein estek ama föespercsi kerü- 
Hok. Es liabár későbben ama vidékek vagy területek megyékké 
vagy várispánságokká alakulván, az ott épült váraktól más ne- 
veket nyertek is : de az egyház a stabilismus (^Ivéhez ragasz- 
kodva, a vidékek vagy már megyék ezen űjabl) elnevezései mel- 
lett is megtartotta az ott alakúit föesperességek ősrégi neveit, 
l^y keletkeztek az ellenvetésül felhozott r á bak ö z i, m a r o s i, 
í^ebesi, szigetföi stb. főespcTességek ama folyók és Cs(»- 
pel szigete mellett fekvő vidékeken, melyek eleintén ama folyók- 
tól kölcsönözték nevüket, s így magyarázhatók ama főesperes- 
f^égeknek régi elnevezései, melyek nemcsak ama vidékeknek a 
nevezett folyóktól kölcsönzött ősrégi neveit tartják fenn, hanem 
í'gyszersmind azt is mutatják, hogy ama vidékek, a főesperessé- 
Kek alakulásakor, különálló területeket képeztek, és csak későb- 
líí'n, ujabb alakulás vagy felosztás folytán kebeleztettrk a szom- 
széd megyékbe. 

á-szor. Hogy a főespcrességeket a megyékkel kaj)csolatl)a 
nozliassuk s azoknak neveit a megyéktől származtathassuk, visz- 
^Zi\ kell mennünk ekét intézmény alakulásának korszakára ; meit 
Dom lehet a XTV. és XV. századbeli meírvékot, mikor azok nem- 



M C o in 111 ont. ad II i a t o r. Status J u i* i s i\ ii v 1* u b 1 i e i 
^""g. Pojw^iiv. lí<47. í. köt. l'2í). l. 

11 ' 



160 VWZIIASO BOTKA TIVADAHKAK 

csak politikai; hanem territoriális tekintetben is egészen átala- 
kultak, azonosítani a XI. századbeliekkel, mikor azok keletkez- 
eik ; mivel a megyék első alakulása vagyis az országnak megyékre 
és várispánsAgokra lett felosztása csak genesise s embriója volt 
a megyei institutió késeibbig kifcvjlödésének, s a Sz.-István kii-ály 
alatt alakúit megyék különböztek nemcsak politikai, hanem ter- 
ritoriíilis tekintetben is a későbben kif(íjlödött megyéktől. Ennek 
következtében nehéz kimutatni, hogy ama területek, melyeken 
az (ellenvetésül ftilhozott főesperességek feküdtek, valóságos 
vagyis a későbbi értelemben vett vármegyék voltak ; mert más 
institutiók és territóriumok voltak a megyék, midőn alakultak, 
8 alakulásuk első stádiumában a főespérességeknek nevet adtak, 
és mások lettek a XIII. század vége felé és a XIV. században, 
midőn átalakultak ; úgy hogy itt nem az a kérdés : hogy ama vi- 
dékek, melyeken a kérdéses főesperesi kerületek feküdtek, későb- 
ben, a XIII. és XTV. században, valóságos vármegyék voltak-e, 
azaz birtiik-e a későbbi értelemben vett megyeiséggel vagy me- 
gyei institutióvíil, hanem inkább az: hogy mikor a főesperessé- 
gek alakultak, voltak-e oly nevezetű megyék vagy vidékek, me- 
lyektől a kérdéses főesperességek nevöket kölcsönözték ? 

Id(\járúlaz is,hogy a Sz.-István király alattalakúlt nagyobb 
és jelentékenyebb megyék — provinciák — fennmaradtak ugyan, 
d(í a kisííbbek közül tíibb megy(í vagy várispánság az átmeneti 
korszakban vagy még azelőtt eltűnt, vagyis újabb alakulás vagy 
felosztás folytán a szomszéd megyékbe olvadt s azok által absor- 
beáltatott úgyannyira, hogy még nevr)k sem maradt fenn, s Így 
későbbi korról szóló okmányainkban külön comitatus neve- 
zet alatt nem fordulnak elő. Minek következtében némely (oes- 
perességet nem lehet azon megyével kapcsolatba vagy vonatko- 
zásl)a hozni, melytől nevét kölcsönözte , mert ama megye az át- 
meneti processusban vagy még azelőtt eltűnt; de hogy ily nevű 
m(»gyék egykor léteztek, azt a hasonnevű főesperességek elneve- 
zés(M után alaposan következtethetni. 

Annak igazolására , hogy től)b megyéink, melyektí'd a 
fiM»sperességrk neveik(»t kölcsíinözték, eltűntek és régi megyei 
neveiket is elvt'sztvén, azon megyék neveit vették fel, melyekbe 
kebele/tettek, csak egynéhány példát hozok fel. Kemej megye 



BALAsöY FEKK^CZTÜi.. 157 

— provincia — volt, és eltüut, vagyis Szolnokba és a Kúnsáf^ba 
olvadt bele. Borsóvá váiinegyc — comitatus — volt, és eltűnt, 
vagyis Beregbe olvadt bele, és ezeknek, mint megyéknek, emlé- 
két is nagyrészben csak a róluk nevezett föesperességek tartot- 
ták fenn, és ba a pápai tized rovata nem jel/ené ezen föesperesi 
kerületeket, most azt sem tudnók kimutatni, hogy hol feküdtek 
ama vármegyék. Szerencs megye volt, mert egy 1217-ben 
kelt pápai levél azt paro chi á-nak nevezi*), a mi érdemes el- 
lenfelem értelmezése szerint is valóságos megyeiséget jelent ; 
1317-bcn egy hazai okmányunk azt szintén C o m i t a t u s néven 
említi. 2) És ez is — mint megye — eltűnt, vagyis Zemplénbe 
nlviult lH>le. Igaz ugyan, hogy ern'd nevezett föesperességünk 
niucs, de annak is megvan az oka ; ugyanis Zemplén az első ala- 
kulású megyék közé tartozván, korábban keletkezett mint S z e- 
rencs, mely,űgy látszik, csak későbben kerekíttetett ki Zemplén 
mefjye területéből ; de az egyház a Zemplénben már korábl)an 
nn'íjalakült s arról nevezett fciesperességet ezen változtatás da- 
czíiFíi sem változtatta meg, hanem meghagyta aimak valamint 
régi teriiletét, íigy elnevezését is. így tűntek el ti^bb régi me- 
jrynnk, igy tűnt el vagy olvadt Hevesbe az egykori Pata vár- 
lot'gyo is, melynek nevét s emlékét csak Pata vára s az arról 
nevezett fóesperesség tartotta fenn. Mid<')n ti'hát énU'mes ellen- 
felem azt követeli tőlem: hogy mutassam ki, miszerint az elhMi- 
vetésül felhozott föesperességek mindmegannyi váinicgyék vcd- 
tak: én is tisztelettel kérhetném őt, hogy jőjjíui át hozzám és 
hallgasson engemet, azaz menjünk a megyék első alakulása kor- 
szitkába, s ott nyomozzuk a főesperesség(»ket s anui megyék- 
^!»gy vidékeket, melyekre a föesperességek elnevezései vouirtkoz- 
mikvagy utalnak. 

Ezen előrebocsátott megjegyzések után térjünk át az el- 
lenvetésül felhozott f(iesi)erességekre és nycnno/zunk azokból 
egynehányat. Ugy hiszem hogy az azokra vonatkozó tíh'ténelmi 
"yomok- s adatokból is alaposan következtethetni, hogy ama 
f«>C8perességek egykor, az átmeneti korszak előtt, részint megyé- 

*) Thciner V e t c» r a M n n u m ont. Ili s t. H u n g. Kouuio 
l«üí». I.köt. G. 1. 

') Fi^y'r Cod. Dipl. Vm. '2. 081. 1. 



158 VÍKZIIANU nOTKA TIVAD.VKXAK 

ket képviseltek, ha nem is a későbbi érteleuibeii vett vániiegyé- 
ket, de niiudene«etre iiiegyeréle területeket, a milyenek azok az 
első alakulás stadiumAban voltak, részint pedig oly vidékeket 
jelzettek, nicdyek ha nem képeztek is megyéket, de a föesperes- 
^égek alakulásakor akár földrajzi fekvésöknél, akár más jelentö- 
ség()knél fogva különálló kerületek vagy territóriumok voltak, 
és csak későbben, miután elvesztették régi jelentőségüket s azzal 
járó helyhatósági kiváltságaikat, olvadtak be a szomí>zéd vár- 
megyékbe s a bsorbeá Itattak azok által. Jgy p. o. 

a) Mar elli a, a pécsi püspöki megyének egyik ősrégi 
föesperesi kerülete, fekvésénél fogva neveztetett e néven, mely a 
régi Szerem- vagy Sirmiumnak egyik részét foglalta magá- 
ban ; mert a másik részé, a tulajdonképeni szer érni föespe- 
r e s s é g f Archidiacouatus Sirmiensis) a kalocsai vagyis bácsi 
egyházmegyéhez tartozott. Itt kell meg érintenem, hogy a régi 
Sirmium sokkal nagyobb volt a mai Szerem vánnegyénél, és ki- 
terjedt egészen a Száváig, magában foglalván a mai pétervá- 
r a d i kerületet is, a mint ezt Broderich is állítja, ide vonatkozó- 
lag ii^y Írván: ?». . . Belgradiím et Sabacz . . . Zalankemen et 
omnibus aliis oppidis citra Savum . . . usque ad Varadinum 
IVtri: (juem totum tractum nos, d urán te adhuc 
a n t i q u o vj) c a 1) u 1 o, S i r m i u m a p p e 1 1 a m u s.« *) E tar- 
tománynak délkeleti részét foglalta magában Mirr chia, mely 
határszéli fekvésénél fogva nt^veztetett e néven, mivel Ma r c h ia 
annyit jelent : mint c o n f i n i u m, limes, t e r m im u s, ma- 
^ryaríil v é g h a t á r, h a t á r s z é 1, s ezen vidék Sz.-István király 
korában, miíhin a \)0{;ú püspökség alapíttatott, nemcsak ezen 
»'^y házmegyének, hanem a magyar birodalomnak is véghatúrát 
képezte, a mint ezt igen alaposan fejtegeti Koller-). így nevezi e 
vidéket Koger mester is, midőn a mongolok kivonulását és Sir- 
miunniak feldűlását leírná.^) Miután tehát e vidék határszéli 
ft'kvésénél fogva már Sz.-István királv korában Marchiá-nak 
neveztetett : igen természetes, hogy az itt alakúit f('>esperesség is 

') Honfiilii Docatl. R o r. U n g. llanoviae U»06. 758.1. 
-' ) História E p i a r. o p a t. Q u i n q u c, c c c 1 c s. Poeoiiii 
I 7S2. 1. kiit. r, I. 1. 

) KiHlliiluT. M n II u ni u t a A r pad i a n a. 272. 1. 



BALÁSHY FERENCZTÖL. 159 

€ien nevet vette fel ; és a mennyiben Kálmán király I. k. 36-dik 
fejezete szerint minden ilyen Marcliia vagy confinium egy c o- 
Dies alatt állütt, azon értelemben ezen föesperesség vagy vidék 
is egy comitatust tett, mely különben kiterjedésére nrzve 
is felért egy vármegyével. 

Itt meg kell említenem, hogy érdemes ellenfelem »A z el- 
tűnt magyar Valkó vármegyéről* írt értekezésében 
aMarchia és Porta Hungarica elnevezéseket Valkó 
vármegyére alkalmazza, s e vármegyét nevezi Magyarország ha- 
tárőrségének. ') Pedig a pápai tized lovatában, melyet érdemes 
dleufelem is használt emiitett értekezése megirásában, világosan 
meg van különböztetve Valkó M a r c h i á-töl, és midőn c ro- 
vatban foglalt helynevek szerint a Marcliia elnevezés Sii- 
iiiiuDi jelzett vidékére vonatkozik, attól Valkó, mely különben- 
is vármegye — comitatus — volt, az arról nevezett külön föes- 
Hei^esség (Archidiacouatus de Walco) által is meg vala külön- 
Iwztetve.-) Vgy látszik, hogy érdemes ellenfelem -az érintett meg- 
kiilüiiljüztetés daczára is V a 1 k ó t egy vármegyének tartja 
Marcliiá-val. IVEegengedem, hogy ezen elnevezés alá tágasabb 
értelemben jöhetett Valkó is, a mennyiben a határszélliez 
ez is közel feküdt, és M a r c h i á v a 1 határos volt ; de a kér- 
déses elnevezés a felhozott adatok szerint praecise és tulajdon- 
tépen Sirmiumnak jelzett vidékét illette, és ez Valkótól megkü- 
löutóztetett területet tett. 

b)A rábaközi föesperesi kerület (Archidiaconatus de 
Rábaköz) a mai Soprony és Győr vármegyének azon részén te- 
^It el, melyet a Rába folyó két ága vészen körül. E terület 
^agy sziget, úgy látszik, már a rómaiak alatt egy különálló pro- 
unciát képezett, melynek municipiuma volt az említett folyótól 
Hevezett R a b o n a vagy R a a b város, melyből lett a mai 
^TVör. E vidéknek a folyók által kijelölt s a rómaiak által is 
használt természetes határait, űgy látszik, íiseink is miígtartották, 
^ iizt a nevezett folyóktól R á b a k ö z-iiek nevezték, mely, midőn 
^ győri püspökség alapíttatott, e néven egy megyét vagy külön- 



') -Szíízíidok.* IHOH. VII. füz. 151. 1. 
■) Koller i. in. II. köt. 37b. cs 30 2. l. 



160 VISZHANC, BCTKA TIVADARNAK 

AUó territóriumot képezett s az itt alakult főosporességnek is 
nevet adott, és csak későbben, az átmenet vagy átalakulás pro- 
cessusálmu kebcleztet<3tt Soprony és Győr vármegyébe. Fejér 
Ciyörgy e b(»kebeleztetés daczára is e vidéket a hiteles oklevelek 
nyomán (*)s.szeállitott ősrégi vármegyék között említi, s vármegyé- 
nek nevezi J) Rábaköz tehát eredetileg megye vagy megye- 
féle terület volt és csak későbben olvadt be az említett vánne- 
gyékbe, s az itt felállított föesperesség nemcsak e vidéknek ős- 
régi nevére, hanem egykori megyeiségére is utal. 

c) A s c g ö s d i főesperesi kerület (Archidiaconatus de 
Segusd), mely a mai Somogy vármegyének a Balaton mellett 
elterülő jelentékeny részét foglalta magában, szintén egy külön- 
álló territóriumot képezett, mely a magyar királynék biiioka 
volt, és mint ilyen a királynék curialis comescinek hatósága alatt 
állott, s több okmányainkban c o m i t a t u s néven van említve-), 
mi ha nem teszen is szoros értelemben vett vármegyét, de min- 
denesetre egy oly területet jelent, mely saját comesénck ha- 
tósága alatt állott s az által igazgattatott. S a királyné curia- 
lis c o m e s e, ki e hivatalánál fogva az ország bárói vagy nagy- 
jai közé taiix)zott, s a királyné birtoka és jövedelme fölött intéz- 
kedett, csak nem volt alárendelve a somogyi comesnek ? Nem tu- 
dom, nincsen-e ezzel némi vonatkozásban azon körülmény, misze- 
rint a veszprémi püspökök lettek a királynék cancellárai, mivel 
a királynék birtoka, a s e g ö s d i comitatus, a veszprémi püs- 
l)r)kség területén feküdt ? Különben e kerület nem is volt a régi 
századokban oly jelentéktelen, milyennek azt érdemes ellenfelem 
tartja , mert S e g ö s d ö t, mely e kerületnek székhelye volt, tör- 
ténetíróink is említik, mint nevezetes helyet. így említi aztRoger 
mester, mint a hova IV. Béla király a mongolok üldözése elöl 
menekült. ^) Idevonatkozólag megjegyzi Szabó Károly, hogy 
S e g ö s d, mely Rogernél hibásan van F e g u s d-nak irva, ma 
ugyan igénytelen mezőváros, de a régibb századokban nevezetes 



') Vvy'r Cod. Dipl. X. 7. (5. 1. 

-') Fcji'r Cod. Dipl. V 3. 73. 1. es Weuzcl »Árpádkori 
Új Okíná II V tá r* IV. aiL>. 1 

) Eii'll'uluT. M o n u in o n t a A r p a d i a h n. 275. l. 



BALAbhY Ír EKEXtZTÖL. 1 íi 1 

hely és erősség volt. ') Ezen comitatus kébobben beleolvadt So- 
mogy vármegyébe, de az arról nevezett föesperesség ma i« fennáll. 

d) Szigetfö, mely évkönyveink- és okleveleinkben több- 
ször említtetik, Csepel szigetet és azon vidéket jelzi, mely c 
sziget irányíiban a Duna partján terül el. A szigetföi ioes- 
peresi kerület ( Archidiaconatus de Zigetfew) tebát c szigetet s 
annak vidékét foglalta magábíin. E terület bajdan királyi prae- 
iliurn volt, liol a királyi ménes tartatott, a mint azt nemcsak Név- 
tí'lcü jegyzőnknek e F:.!get elfoglalására vonatkozó előadása bi- 
zonyítja, hanem Sz.-István királynak a szála v á r i apátság ré- 
szérc 10 lí>-ben kiadott alapítólevele is igazolja, melyben a király 
H csepel-szigeti királyi ménesből a tizedet — decimam equorum 
nostrorum de Insida, quae vocatur Csepel, in paledris — az 
említett apátságnak adományozza. -) E sziget az ahhoz tartozó r - 
székkel együtt későbben, még 11. Lajos király korában is, királyi 
birtok volt, hol Oláh Miklós előadása szerint curia vagy királyi 
lak állott.^) E vidék ha nem képezett is megyét, de — mint ki- 
rályi praedium — eleintén, a föesperesség alakulásakor, egy kü- 
lönálló territórium volt, mely a királyi lovászmester hatósága 
íilatt állott K az által igazgattatott, és ('sak későbben olvadt bele 
Pest vap[y Pilis vármegyébe. Már Névtelen jegyzőnk világosan 
Írja, hogy Arptul oda lovászmestert rendelt, >. . . et agazonibus 
suis magistrum praefeeit qnendam Cumanum nomine Cepel.* 
S innét veszi eredetét a lovászmesteri hivatal, mely későbben 
országos tisztséggé emelkedett S a királyi lovászmester, ki e 
hivatalánál fogva az ország bárói közé tartozott, s kinek rendel- 
kezése alatt, legalább kezdetben, a praedium és ménes állott, csak 
uem függött Pest vagy Pilis comesétől ? E szerint az itt alakúit 
fí'íespercsség is arra látszik mutíitni, hogy e vidék — mint a lo- 
^iszmoster alatt álló királyi praedium — egykor Pest megyét^d 
t'lkülönített territóriumot képezett. 

e) Az eszéki főesperesi kerület (Archidiaconatus de 
Oziag vei Ossceag) szintén egy régi különálló területet képvisel. 



RogcriuB Mester Siralmas éneke. Pest, 18GI. 28. 1. 

')Fojer Cod. D i p 1. I. 305. 1. 

^) Hungária c t A t i 1 « • Vindobonaií 1 7 ()3. 1 f». 1. 



162 VISZHANG BOTKA TIVADARNAK 

mely a mai Veröcze vármegyének a Dráva mentében északke- 
letre a Duna felé nyúló részét foglalta magában. Itt némely ada- 
tok Szerint már a rómaiak alatt virágzó colonia volt M u r s u 
vagy Mursi na nevíl várossal, melynek helyén vagy szomszéd- 
ságál>an épült későbben O s s c e a g vagy Eszék, mely aztán 
e vidéknek nevet adott; mert, mint föntebb érintem, némely vidé- 
kek az ott épült városokról vették nevöket. Ügy látszik, hogj* 
őseink eleintén szintén meghagytáke vidéket egy különálló me- 
ííye- vagy területnek a szerint, amint az a rómaiak által ki volt 
jelölve, s azt kezdetben az ott épült városról nevezték. E vidék 
a pécsi püspökség alapításakor egy önálló területet képezett 
Valkó és a régi Veröcze megye között, és csak későbben foglal- 
tatott Veröczéhez ; mert Veröcze eredetileg sokkal kisebb volt, 
és későbben gyarapodott E szék vidékével. Valkót nem is em- 
lítem , mert az csak 1745-ben kapcsoltatott Veröczéhez. S hogy 
E s z é k vidéke, mely ma Verőczének jelentékeny részét teszi, 
egykor szintén Magyaroi-szághoz tartozott : azt igazolja a pécsi 
püsj)öki megye eredeti területének kimutatása, mely Eszéket 
is magában foglalta, s a pápai tizednek e főesperességre vonat- 
kozó rovata. Kégóta foly a vita a fölött: hogy Veröcze Magyar- 
országhoz tartozott-e vagy Sla vonlához? és mind a két részre fon- 
tos érvek vannak felhozva J) 

Érdemes ellenfelem azt állítja föntebbemlített értekezésé- 
ben, hogy Veröcze 81avoniához tartozott , de én azt hiszem, hogy 
e kérdésben biztos tájékozásul szolgálhatna ezen föesperesség 
kerületének nyomozása ; mert e kérdés vitatásában, nézetem sze- 
rint, megkell különböztetni a régi Verőczét, mely, mint érintem, 
eredetileg csak kisebbszerü megyét képezett, a mostani Verö- 
czétol, melynek jelentékenyebb részét Valkón kivül azon vidék 
teszi, melyet egykor Eszék képviselt ; és ha talán az egész 
\ erőcze nem tartozott volna is Magyarországhoz, de annak azon 
rébze, mely az eszéki főesperesi kerületet tette, nemcsak a 
])écsi püspökség alapításakor, hanem még a XIV. század közepe 

') Kollcr. H i fi t () r. E p i » i- o p a t. Q u i u 4 u e]e c c 1. 1. köt. 
r)2— 57. 1. — IVílhiíidczky Sljivonia. Budán 1S37. 23 — 28. I. 
— Talugvav. A Kapcsol t Kcsztk. l\»z onv, 1»C3. 201 — 252.1 



ÜALÁS8Y FKREXCZTÖL. 1H3 

Iáján is ide tartozott. S igy ezen föeísperesi kerület luár annyi- 
ban is különös figyelmet érdemel, a mennyibon jelzi azon határ- 
vonalakat, melyek a magyar területnek ezen részét elválasztot- 
ták a régi Veröczétöl i mert csak ez, t. i. a régi Veröcze tartoz- 
hatott Slavoniához. ha csakugyan tartozott, nem pedig az egész 
mostani Veröcze. 

Hogy tovább ne folytassam o nyomozást, az érintett tör- 
tí'uelmi nyomok s adatok, s az azokból folyó combinatiók is mutat- 
ják, hogy a kérdéses föesperességek ha nem képeztek is mind 
késül)bi él-telemben vett vármegyéket, de azéil mindenesetre 
olv vidékeket képviseltek vagy jelzettek, melyek a föespcressé- 
gek alakulásakor politikailag is különálló területek voltak, és 
csak később, az átalakúh'is processusál)an, olvadtak a szomszéd 
vármegyékbe, mikor a várispánságok is egyesi ttettek a megyék- 
kel. A mik egyszersmind azt is világosan mutatják, hogy az egy- 
liáz a püspökségek alapításakor a föesperességi kerületek alakí- 
tásában az ország akkori tényleges politikai felosztását szem 
előtt tartotta és szorosan követte, s a hány megye vagy autonóm 
kirület volt valamely püspöki megye területén, azok száma szc- 
liiit ugyanannyi föesperesség állíttatott, s a joghatóság kérdése 
?* illetéke valamint politikai, úgy egyházi tekintetben is a megyék 
vagy kerületek kiterjedése és határai szerint szabály ózta tott 
vagy korlátozta tott, úgy, hogy valamint minden megye vagy ke- 
rtiét élén egy comes állott, űgy egyszersmind minden ilyen 
Dicgje egyházilag is egy föesperes hatósága alá tartozott. 

Itt ellenvetésül fel lehetne hozni, hogy Bihar megye hajdan 
Dóg}' föesperesi kerületre volt osztva. Érdemes ellenfelem csak 
b'ttöt említ, ú. m. a k ö 1 c s é r i t és a k a 1 o t a i t, de ezeken 
IíítüI még két föesperesség volt e megyében, ú. m. a bihari 
(Areliidiaconatus de Bihor), és a homrogi (Archidiaconatus 
<k Humruc) ; hanem e itt négy föesperesség felállítását eléggé 
"ídükolja ezen megyének roppant kiterjedése, mely nem is any- 
"vira meg}'e, mint inkább tartomány volt, és négy középszerű 
Tármegyével felért, főleg mikor még Kalotaszeg, a mai Ko- 
los vármegyének egy tetemes része is ide tartozott. Egy föes- 
IHíres ily nagy területen, mely kiterjedésre egy püspöki megyével 
vetekedett, nem lett volna képes a föesperesi hivatalnak megfe- 



164 



VI8ZIIAN(1 BOTKA TlVAUARNAK 



lelni, tizeit kellett e megyét több föcsperesi kerületre osztani, 6s 
miutíin iiz egyik föespercsség úgyis e megye nevéről neveztetheti, 
a többit a confusió vagy zavar kikerülése végett nem lehetett e 
néven nevezni, hanem más neveket kellett azoknak adni. Lehet, 
hogy politikai vagy várispáni tekintetben is e föesperesi kerüle- 
tek szerint volt e nagy megye feh)sztva, de ezt az adatok hiányá- 
ban nem merem vitatni. Bihar tehát e tekintetben oly indokol- 
ható kivételt képez, mely a felállított szabályt nem officiálja. 

Végre, a mit még előbb kell vala emlitenenu úgy látszik, 
hogy az ellenvetésül ielhozott Archidiaconatusok nem is voltak 
mind diplomatieuN l'őesperességek, hanem némelyek azok közül 
csak másodrendű, alárendelt, s úgynevezett iniralis föesperesi 
kerületek voltak, melyek legfölebb a pápai tized rovatában említ- 
tetnek,— sőt nénielyik, mint p. o. a t a s n á d i, ott sem enilittetík, 
— de tudtomra más okmányokban nem igen fordulnak elö, inig 
ellenben a pa ta i főesperes, mint diplomaticus személy, 1252-töl 
folytonosan említtetik okmányainklían és sz(íre))el az egri káp- 
talan kiadványaiban. ') M urak ö z r e pedig meg kell jegyeznem, 
hogy az nem is volt Arehidieonatus, minek érdemes ellenfelem 
tartja, hanem a bexini főesperes^^égnek csak egyik alesperesi 
kíírületíí.) Úgyszintén azt is meg kell érintenem, hogy a horvát- 
országi Archidiaconatusok elnevezései azon tartománynak a püs- 
pökség alapitása-korát megelíizö régi és sajátszerű felosztására 
Nonatkoznak, s abból magyarázhatók. 

Az ellenvetésül felhozott főesperességek tehát nemcsak 
nem czáfolják meg, hanem inkább igazolják a főesperességek 
elnevezéseire vonatkozó állításomat, miszerint a főesperességek 
azon megyéktől kölcsönözték neveiket, melyeknek területén ala- 
kultak, s eimek folytán most még jobban meg vagyok győződve 
arról, hogy a Mátra vidéke, hol már a Xlll. században állott u 
patai föespercsség, és ma is áll, egykor nemcsak egyházi, lia- 
nem politikai tekintetben is meg volt különböztetve Hevestől, s 
attól egy különálló területet képezett. 

') FejVr Coa. Dipl. IV. 2. 1(>H— tilO— 39G. 1. V. 3. (52. 1. 
Vr. 1. 174. 1. VJI. "2. 277., 287., 328. 1. X. 2. (>l>8. 1. 8tb. 

-) K(M*c8cli<!li. H i s t o r. C a t Imí <1. íi r c 1. Z a g r n b. Z igrn- 
biaií I. kiit. 31.1, 




, c 



HALAsftY FEHKNCZTÖL. IfiB 

De azoky a miket itt a föosperességckröl röviden felhozók 
vagy csak megérintek^ azt is világosan mutatják, hogy hazánk 
régi földiratának felvilágosítására s a megyék eredeti határai- 
nak kimutatására mily becses 6s biztos tájékozás- és útmuta- 
tásul szolgál a régi föesperességek nyomozása, s az azok területét 
jelző pápai tized rovatainak tanulmányozása ; mert midőn a me- 
l»yéknek — ujabb alakulás vagy felosztás folytán — nemcsak régi 
határai, hanem gyakran nevei is megváltoztak s eltűntek : akkor 
az cfifyház a püspökségek alapításakor alakult foesperesi kerüle- 
teknek nemcsak eredeti területét, hanem régi neveit is híven 
megtartotta. Mely körülményre nem látszott érdemes ellenfe- 
lem figyelmezni, s az arra vonatkozó momentumokat kellőleg 
méltányolni. Ugyanazért, noha azt hiszem, hogy — amennyire ezen 
czikk szűk kerete engedte — a föesperességek elnevezésérc vonat- 
kozó állításomat érdemes ellenfelem támadása ellenében kellőleg 
indokoltam , mindamellett, ha az ide vonatkozó adatokat meg- 
sztrezhetem, bővebben és tüzetesebben fogom azokat tárgyalni. 

Pata megyéről s az itt alakúit főesporességröl térjünk át 
m:ir a mátravidéki Újvárra, mely néven c vidék későbben nevez- 
tetett Ugyanis ha a felhozott érvek meg nem győznék is érde- 
mes ellenfelemet arról, hogy a föesperességek a megyéktől, me- 
lyeknek területén alakultak, kölcsönözvén nevöket, a patai 
tnosjHíresség elnevezése a Mátra vidékének egykori nevét tartja 
f«un, — de azt már csak nem tagadhatja, hogy e vidék későbben 
CNakugyan Ú j v á r megyének neveztetett és Hevebtí)! niegkü- 
l»nl)öztetett territóriumot képezett? mert ezt világosan bizonyítja 
IV. Béla királynak első czikkemben felhozott adománylevele, 
njoljben a mátrai Üjvár, hol S z urdok-Püspöki és Gyön- 
Ryös-Ptispöki nevű helyek feküdtek, világosan meg van kü- 
liínboztetve nemcsak Abaújtól, hanem Hevestől is, világos jeléül 
ionnak, hogy a mátrai U j vár Hevestől külön megyét képezett, 
ugyanezt bizonyítja V. István királynak 12r)4-benkelt adomány- 
wlo, mely szerint az újvári (mátra-újvári) várispánságnak 
ItWri Vjuar) E ö r s nevű birtoka meg ▼olt különböztcítvc a 
"^vesi vár jobbágyainak biliokaitól, — ex parte Jobbagionum 
^astri Heues, — a mi ismét csak azt bizonyítja, hogy e két vár- 
>>|»án8ág egj-mástól elkülönített területet képezett. Már ha érdé- 



I 



IGO VISZÍTAXG BOTKA TIVADARNAK 

mes ellenfelem meg nem engedi, hogy a Mátra vidéke egykor 
TTjvár megyének neveztetett, és Hevestől olkülönitett terület 
volt : hova fogja ezen Újvárt helyezni, melyet a felhozott ok- 
mányok említenek, és nemcsak Ahaűjtól, hanem Hevestül ismeg- 
kiílönhr>ztetnek ? mert ezen okmányok 1)izonyságtételeit csak nem 
fogja ignorálhatni ! 

Söt IT. Endre királynak ellenem felhozott 1234-diki ado- 
mánvlevele is, melvnél foffva a töbhi között P é 1 v n e k éa P a t á- 
n a k negyedrésze (quartam paHem Patha) Demeter mesternek 
adományoztatik, a pata-ííjvári várispánság mellett látszik 
bizonyítani ; mert Pata nem azonosítható Szurdok-Bénvé- 
vei (Byna de Znrduk), s azt liasztalan nyomozza érdemes ollen- 
fclíMn Abaűj megyében S z u r d o k-B é n y e szomszédságában, 
és hasztalan akarja ezzel azonosítani ; mert Pata a Mátra yi- 
dékén feküdt és fekszik ma is, és valamint Pély, űgy Pata 
is az újvári (mátra-újvári) várispánság birtoka volt. Már 
azon körülmény is, miszerint a felhozott okmányban a patai 
jószág neg\odrészbcn Vjyár birtokának mondatik, ama viszonyra 
látszik vonatkozni vagy utalni, mely egykor a patai és m á t r a- 
íi j v á r i yárisi)ánság között létezett, miszerint e két várispánság 
egy volt, csak két néven neveztetett, s a patai várispánság lett 
későbben az elnevezés meg>'áltoztatásával az ííjvári. A felho- 
zott adománvlevélben emiitett birtokok közül csak Szurdok- 
Bén y e (Byna de Zurdok) feküdt Abaűjban s volt A b a-V j- 
V á r birtoka. Hogy az adománvlevélben e két vár vag}' vftris- 
pánság nincs külön megnevezve, s ama birtokok egy nevezet 
alatt csak U j v á r birtokainak (terrae Növi Castri) mondatnak? 
az itt alapos nehézségül nem igen szolgálhat; mert miután az 
adománylevél úgyis megnevezte a birtokok határait, nem volt 
szükség e két várat külíni-külön megnevemi , mert a megneve- 
zett és kijelölt határokból úgyis lehetett tudni, hogy ama birto- 
kok, melyek Demeter mesternek adományoztattak, azelőtt melyik 
várnak tartoztak legyen a területéhez. Az én nézetem s értelme- 
zésem szerint ezen adománylevélbeii a Nóvum Oastrum ne- 
vezet alatt nemcsak Aba-üjvár értetett, melyhez tartozott 
S z u r d o k-B é n y e, hanem e^yszei^smind a mátrai l j v á r is. 
melynek egyik birtoka Pata v\wu a hasonnevű vArispánságin. 



UALÁSRY FERENCZTÖL. 107 

Utszik utalni, melyből lett későbben a név megváltoztatásával 
az ti j V á r i Tárispánság. 

Azon nézetemet, hogy Pata egy volt Űjvárríi,!, ign- 
lolja azon körülmény is, miszerint P a t a mezőváros határában 
Eadvánszky Antalné, született Podmaniczky Mária bárónő bir- 
tokán, egy várrom ma is Ü j v á r-nak neveztetik ; mire engemet 
b. N. A. igen tisztelt tagtársam figyelmeztetett, kinek ezéil ezen- 
nel köszönetet mondok. Én ezen helyirati adatot nem tudván, 
hibásan nyomoztam múlt évi czikkemben Újvárt Pásztó 
ésHasznos vidékén, mely vár eszerint Pata határában 
állott. Ez újabb helyirati adat nemcsak előbbi tévedésemet vagy 
tájékozatlanságomat igazítja meg, hanem egyszersmind minden 
toTábbi kétséget eloszlat a felől, hogy hol feküdt IT j v á r, mely 
e megyének nevet adott. Söt ezen fontos helyirati fi'dfedezés 
nyomán igazolható leszen ezen vidék régi nevének fölcserélésére, 
vagyis Újvár, Aba-Ujvár elnevezésére vonatkozó vélemé- 
nyem is, melyet érdemes ellenfelem nevetségessé akar tenni : 
hogy t i. Aba király, ki Pata vezér nemzetségéből származott, 
várat megújítván vagy az itt keletkezett várispánságot átala- 
kítván, ez újítás folytán e vár Ijvár-nak, Aba király nevé- 
ről pedig A b a-U j v á r-nak neveztetett. E szerint Pata nemcsak 
vonatkozásba hozható, hanem azonosítható is Ujvár-ral, sa 
mely vár kezdetben Pata vezérről neveztcU^tt, az későbben 
' jvár vagy Aba-írj vár nevet vett fel. 

Érdemes ellenfelem Újvárnak Hevessel lett egyesítésére 
vonatkozó állításom ellen azt hozza fel, hogy én hallucinálok 
ezen egyesítés korának meghatározásában, s azt majd a XIII. 
«ázad elejére, majd közepére, s így IV. Béla király idejére te- 
^% s azt kérdi tőlem, hogy ha már a XIII. század elején s 
így IV. Béla országlása előtt egyesülve találtatott e két várme- 
syt*: mikor volt tehát a mátrai Újvár külímálló ? 

Meg kell vallanom, hogy nehéz ezen két vármegye egye- 
?ül{>sének idejét biztosan meghatározni, mert az ide vonatkozó 
í^tlatok egymással ellenkezni látszanak. A Váradi Regestrum 
'^•Wik pontja szerint a hevesi vár curialis comese 1235. táján 
már függött l'jvár comesétől, a mi arra mutat, hogy e két vár- 
"^pánság már akkor egyesítve volt. lY. Béla királynak 1201 -ben 



liiH VI8ZIIAK0 BOTKA TIVADARNAR 

kelt ailüniúnylcvclél)on pedig e két víirmegye még meg van egy- 
mástól külíhiböztetve. V. István királynak 1271-ben kelt kivált- 
5ágl(»vele szerint már akkor egyesítve volt e két vármegye, mert 
az, az egyesítés alakjában, Heve s-Ű j v á r-nak van írva. E^cn 
egymással ellenkezni látszó adatokat nézetem szerint tigy lehet 
értelmezni és megegyeztetni, hogy a két várispánság már 1236. 
táján egyesítve volt, de nem a megye, mely még az 1261-diki 
okmányban meg volt egymástól különböztetve, annakjeiéül,. 
hogy még akkor különállott. Ügy látszik tehát a felhozott ada- 
tokból, hogy előbb a két castrum vagy várispánság egyestilt, s 
ezeknek egyesülése maga után vonta azután a megyék egyesü- 
lését is, mely az 1261. és 1271-dik évek között eső időszakra te- 
hető. De ha nem lehet is biztosan meghatározni e két megye 
egyesülésének idejét, abból még korántsem következik, hogy 
azok sohasem lettek volna egymástól különállók ; mert külonáll- 
hattak Sz.-István király korától IV. Béla uralkodásáig, vagj-is a 
nii^gyék mettimorphosisának korszakáig, a minthogy külön is ál- 
lottak a felhozott adatok szerint. Ej)en oly joggal kérdhetném 
én is érdemes ellenfelemtől, hogy ha Abaúj, Heves és Sáros egy 
megyét képeztek : mutassa ki azok szétdarabolásának idejét ; 
mert ily nagy és fontos terület szétosztásának, mint jelenté- 
kenyebb eseménynek, kellett valami nyomának és pedig nagyobb 
nyomának lennie, mint két kisebb s egymás mellett eső megye 
egyesülésének. 

Érdemes ellenfelem nagy súlyt fektet arra is, hogy a Vá- 
radi Kegest rumban, melyre állitásom támogatására hivatkoztam, 
niueson a chronologiai rend megtartva, s azt állítja, hogy arra az 
ííjvári eomesi'ket vagyis azoknak szolgálati idejét illetőleg nem 
is lehet hivatkozni, hanem más kútforrásokhoz, hiteles okmányok- 
hoz kell e kénlésben folyamodni; s annak folytán, ozáfolatűl érin- 
tett hivatkozásomi*a, okmányoklnd közli az űjvárí comeseknek 
1 HM— 1282-ig terjedő névsorát. 

Hogy a Váradi Regestrumban a chronologiai rend ponto- 
san nines megtartva, azt én is tudtam, és nem szenvedtem 
érdemes ellent'flen\ kifejezése szerint a z o n téves f e 1 f o g á s- 
ban, hogy r/xu Keiíe>trundian a keltezés rendesen van kecelve; 
mert igon jól tudom, hogy r Rt»gestrum nem complet történelmi 



BALÁ88Y FfiREXCZToL. l69 

m&vagy monumentum, hanem csak töredéke — fragmentuma — 
avkradi káptalan előtt folyt perekről s azokban mondott itéletek- 
wl vezetett jegyzőkönyvnek, a mint ezt Kollár is megjegyezte^), 
mely, a mint hiányosan és összehány va találtatott a váradi temp- 
Irnn sekrestyéjében, a szerint, minden rendbeszedés nélkül, nyom- 
tattatott ki ; de így is nagybecsű forrása jogtörténelmünknek. 
Ezen Regestnim 389 pontból állván, de azok között csak tiz 
pont lővén évszámmal ellátva, azt állitja érdemes ellenfelem, 
bog}- a többi pontokra nem lehet a koii; illetőleg hivatkoznj, 
mert azokat akár az előző, akár az utánuk következő pontok sze- 
rint évszámozzuk, minden combinatiót meghiúsítanak. De néze- 
tem szerint az évszám nélkül való pontokat az évszámmal meg- 
jelölt előző pontok chronologiája szerint kell vagy legalább 
lehet venni vagy számítani; így számította azokat Fejér György 
is, ki azok közül több pontokat közölvén, azokat azon év okmá- 
nyai közé sorolta, mely évszámmal a megelőző pontok vannak 
jelölve ') ; különben is a mennyiben azoknak a pontoknak tar- 
talma vagy kelte más okmányokkal is igazoltatik, azokra chro- 
nologiai tekintetben is biztosan hivatkozhatni. így hivatkoztam 
eBegestrum 210-dik pontjára, mely szerint Sárosnak 1217-ben 
Dénes kincstárnok volt comese, és érdemes ellenfelem névsorá- 
ban is Dénes kincstárnok 1216., 1217., 1218. és 1219-ben mint 
^OTi Castri comese van említve. De maga az újvári comeseknek 
írdemes ellenfelem által közlött névsora is inkább állitásom 
mellett, mint ellene látszik szólani; mert ha 1198 — 1232-ig 
annyi újvári comes volt (pedig mennyi lehetett még, kiknek neve 
nincs fölfedezve vagy irott emlékeinkben följegyezve), ez is azt 
mutatja, hogy e nevezet alatt nem egy, hanem több Nóvum 
Castrum-unk volt. Ugyanazért itt újra ismételem Czinár 
Mórnak múlt évi czikkemben idézett idevonatkozó megjegyzé- 
st: miszerint e nevezet alatt több Növi Castri megyénk 
levén, az okmányokban előforduló Növi Castri comesek 
melyik Újvár megyének voltak legyen főispánjai ? azt csak az 
f»lünányok szövegéből vehetni ki. 

Amoenitat. Ilistor. Jurisque Piií»l. Regui 
^Inng. Yindobonae 1783. II. füz. 14., 15. 1. 

^) Fejér C od. D i p 1. VII. l. 220. és 250. 1. 

S2.za<lok. 12 



170 ViHZlIANfi ürtKA tivadarKaK 

V(''^ro rnloiiH^s ellen felom X o v u lu C a s t r u m-ot o n- 
fi n i u in-iiak vagyis határszéli megyének tartja, s Jgy Heves is, 
mely szerinte N o v u m C a s t r u m egyik kiegészítő rósze vagy 
Alladéka volt, szintén a határszéli megyék közé tartozott. Hogy 
Sáros Oonfinium volt, és fekvésénél fogva odatartozhatott Abaíij 
is, azt nem tagadhatni ; d(» Heves, mely úgyszólva az ország 
k(V/(»i)ében fekszik, hogyan tartozhatott az ország határszéli 
megyéi vagy határőrségei közé ? azt meg nem foghatom. 

Vj7.y.v\ hevégzem feleletemet, melyet, úgy hiszem, a felho- 
zott adatok és érv(»k eléggé indokolnak, s melyeknek resultatuma 
nzon nu^ggyíizödésem nyilvánítása : hogy Heves Abaújtól eleitíil 
fogva különAlló és független megye volt, söt még a mai Heves- 
nek is egyrésze, a Mátra vidéke, egykor Pata és Újvár ne- 
V(»zet alatt külrmálló megyét képezett. Megengedem, hogy Abaúj 
nev(»zetesel)b vár volt, és, mint érdemes ellenfelem kiemeli, ha- 
zánk történetében jelentékenyebben szerepelt, mint a mátrai 
l'jvár: de azért ez is esak úgy várispánságot és megyét képe- 
zett, mint Abaúj, ha nem is oly nagyot. Lehet az is, hogy a várak 
vagy várispánságok katonai szervezetüknél fegva egymással va- 
lami összekött(»tésben voltak; de hogy Heves és Abaúj — mint 
megyék - egymást d függtek volna : az a felhozott adatok s 
érveknél fogva nem hihető. Ha azonban nyomozásom- vagy 
felfogásomban talán tévednék, és érdemes ellenfelem vagy bár- 
ki níás is fellu>zott adataim s éneim ellenére kimutatja, hogy 
nekünk e nevezet alatt esak eixv Xoviim Oastriim-unk 
volt, s az r i V á rról szóló adatok s azokból folvó eombinatiók 
mind egyedül és kizárólag esak arra az egy Nóvum Cast- 
rum-ra >onatkoznak, és ho£rv Abaújhoz egvkor nemcsak Sáros, 
hanem Heves is tartt^zott. és ez a három egy megyét tett: az e/t 
bebizonyító érvek elolt, tévedésemet beismerve, meg fogok lia- 
jolni, ^ot veivségem daezára a tudomány érdekében még orven- 
drni is fogok a hazai történetirodah»mnak ezen újabli nyerenié- 
M\rn, annál is inkább, mivil én szolsráhattam alkalmat ezen va— 
hnuint t»»nén< Inuinkii'. ngy régi líddinitunkni nézve is igei 
lontoN krrdrvui k bi'xebb nvomo/as^i és íVlvilájjosítására. Ha ta- 
\.M\ o \itaiko.;iMMul»an ndemos ellmfelem nézetét vagy érvei* 
\\K hol t'K'Mbbi u jt 1. 1 t!i ii\, a/t nem fogyja nékem n>sz néven vennie 



DALÁ88Y FEREXCZTÖL. Í7l 

mert azt a vitatkozás természetéből foly, különben is a recipro- 
ntás elvénél fogvu : hanc petimus damusque veniani. És ha c 
kónlésben eltérek is érdemes ellenfelem nézetétől, azért nagy- 
Wcsü munkálkodása, hazai történelmünk nyomozásában kitün- 
ti'tett fáradhatatlan bnzgalma s e téren szerzett irodalmi érde- 
mei iránt mindig az elismerés kellő tiszteletével fogok viseltetni. 

BALÁSSY FERENCZ. 



ÍL>* 



U. Rikéezí Ferenez Un 

a iji\ Csdkyali, Szepes varmpt/ye eU a J. Palocsay -család 

levHltdraiban. 

ITL 

A b. Palocsay-levéltár. 

A Palóc sai báró Horváth-, vngy szokottabb ne- 
vén b á ró P a l o c s a y-, ma már férfiágon kihalt s leányágon 
is csak b. P a 1 o c s a y Kornélia úmö ö mlgában élö család 
levéltára, azelőtt, a nemzetség szepesi uradalmai székhelyén 
Dunavecz, nu'isként Xedecz várában őriztetett, — de mivel e vár 
egészen a lengyel határszélen fekszik: könnyebb hozzáférhetés 
tí^kintctéböl a család telelő helyére. Lőcse városába szállíttatott, 
hol is jelenLg a derék és előzékeny szivességü Czebányi 
S á n d o r h. ügyvéd úr gondjai alatt áll. Szervezetét s régibb 
okmányait R e i z n e r János t, tagtársunk ismertette ; én föl- 
adatomhoz képest csakakuruczvilágot érdeklő részéről szőlandok. 
Ha b. Palocsay György Rákóczi-féle huszárezredesnek, 
később dandáinok, majd 17lU-ben tábornoknak a kuniczvilág 
hadjárataiban való tevékeny szerepét, gyakran önálló vezényle- 
teit, s a benső viszonyt, melylyel őt a közeli verség Károlyi Sán- 
dorhoz fűzte, számba veszszük : a Palocsav-levéltárban a Bakó- 
czi-kor bűvára tetemes számú és jelentékeny becsű adalékokat 
jogosan föltételezhetne, - - ha t. i. György úr ezenkori corres- 
pondentiái, hadi orderei stb. fenntartattak. De, fájdalom, arány- 
lag igen kevés az, a mi ott róla és tőle e korból fönnmaradt. 
Ezek is többnyire aprólékos érdeknek; mindazáltal van köztük 
néhány kiváló becsli is. pl. Károlyi 1703-iki levele Bécsből, s 
ordere 1709-ből, a Bottván tábornok halálára vonatkozó okniá- 
nyok, és egy-kettő Györgynek versei közííl. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 173 

B. Palocsay György, id. PalocRay Istvánnak, b. Károlyi 
.ludittól — Sándor nénjétől — született legidösb fia, Thököly 
korában együtt nevekedett Károlyi Sándorral, Kassán, a nemes 
itjak convietusában, majd Lublyó és Palocsa váraiban. Innét az 
.í gyermekkorban gyökerező őszinte vonzódás, melylyel Károlyi 
ezen jeles tehetségű, élénk, bátor, szenvedélyességében kaland- 
vágyó, de mindig lovagias és jellemes öcscsc iránt mint fértíű is 
mindenkoron viseltetett, — ki is Miliály és ifj. István nevű fivé- 
rei ftlott tehetségben, képzettségben magasan kivált. 

A XVII-ik század vége felé felnőtt fiak atyja lf)98. elején 
már nem élt : legalább ez év febr. 2-kán D o b a y Zsigmond 
Iíob(')ról, Károlyi Judit asszonynak már mint »Tok. és Ngos Pa- 
l^M^ay István úr ő Xga meghagyott özv egyéneke ír 
Plavniczára. Azért emiitjük épen Dobay levelét : mert irója az, 
kiaZrínn Hona élettörténetére nézve oly fontos ltí86-iki mun- 
kácsi naplót vezette '), s kiről Palocsay György is egyik alkalmi 
költeményében dicsérettel emlékezik. A levél különben csak 
családi érdekű, a mennyiben a Palocsayak és Berzeviczyek közt 
feimforgott pörre vonatkozik. (Er.) 

A spanyol örökösödési háború kiütvén : Leo])old császár, 
mint tudjuk, Magyarországon is erősen újonczoztatott. Kassa és 
aFelso-Tisza vidékén 1702. elején Gombos fal vi Gomboss 
Imre cs k. vezérőrnagy bizatott meg egy magyar huszárezred 
lölállitásával, ki is Palocsay György gyei sógorságban 
lévén: felszólította a világlátni óhajtó s harcz- és kalandvágyó 
iíjíit, venné át az új exred egyik századának parancsnokságát. 
Hanera azért., az akkori cs. ezredtulajdonosok szokása szerint, 
*pro honorario« 200 aranyról adatott vele magának 1702. 
í*pril f>-án adóslevelet a századosi állomásért. (Egyk. más.) 

Gomboss tábornok Kassán, 1702. april 15-kén kelt 
^borzó-pátensóvel, valósziuűleg Károlyi mint szatmári főispán 
támogatására számítva, Szatmár és más szomszédos várme- 
gyékbe küldé el új huszárkapitányát, századát r)sszetoborzani. 
•Er.) S a század a rokon-főispán erélyes támogatása folytán, 
^?y látszik, hamar megalakult, jóféle tiszaháti magyar legénység- 

M I^. t! naplót alulírott által az akadémiai Monuinfiiták >Scrip- 
to:m XXIIÍ-ik köteteben kiizzetévo, 413. s köv. 11, 



174 hAkóczi kora szeperi levéltárakban 

böl, — s liilietöleg mOg azon év folytán íöl is vonult az egész ezi'ecl 
iiz Iniperiumba, a Rajna nielló. — Palocsay, midőn százada meg 
volt alakítva, liogy vel<*)k hadi kr)tcle8ségeiket anyanyelvökön 
jól megértctliosso : 1 o f o r d í t á I. L e o p o 1 d 60. szakasz- 
ból álló latin nyelven k i a d o 1 1 h a d i c z i k k e 1 y cit 
magyarra, és pedig nyelvünk akkori állapotához mérve, elég 
sikerülten, Ezenkivül az őrnagy, századosok, a zászlótartök és 
k(*»zkatonák esküíbrmuláit is hozzácsatolá, szintén magyarul, — 
és pedig a zászlótartóét ezen jellemző bevezetéssel : 

^ A z zászlótartó e 1 ('» a d á s a és szükséges t u- 
d o m á n y a. 

O Felsége, Kegyelmes Császár Urunk, és ö Pelséginek 
hadi tanácsa (igen jó ; mások akkor »h adakozó tanác s<- 
nak nevezték) parancsolatjábúl adom Kglmeteknek zászlótartó 
uraiméknak is az b»vegő (lebegő) zászlónkat, illyenlbnuán, vagy 
okbúl, hogy Kglmetek fogadja és ezküszszék, hogy kész leszou 
Kglmetek ezek az zászlók mellett az életit feltenni (koczkáztatni), 
ügy, hogy ha jobb kézen, a melyen az zászlót tartja Kglmetek, 
meglövottetnék vagy megsebesétti^tnék : azon zászlót Kglmetek 
balkézben fogja venni; ha pedig azon is lövés esnék, azon zászlót 
szájában fogja venni, és tehetsége szerint nem engedi, fogja ; 
hogyha ])edig az ellenségtül meggyőzettetnének és ezen zászló- 
kat meg nem tarthatná : abban magát betakarni, és a mellett 
utolsó pihenésig életit nem fogja hadni.c 

Az eskü Leopoldnak, mint római császániak s Magyar- és 
Csehország királyának tétetett le. 

(Eredeti, b. Palocsay György saját kézirata.) 
Ciyíh-gyünk hadi működésére nézve csak a következő 1 703-ik 
évből maradt fbnn néhány okmány, ü. m. : 

F r e y h e r r v. V i b r o n, a mainzi és bambergi választó- 
tcjedelem vezérőrnagya és egy dragonyos ezredének főkapitánya. 
Dátum Vekltlager bey Sclnveighoff* 1703. jul. Iti-kén ily pa- 
rancsot ad ki számára: »Herr líittmeister I>aron Palló— 
t s c h e y vun löbl. (.lomboschisen Ilussaren-Regiment, wird hie— 
mit beordert, nebst 35 Hussaren ' } und Ixdiörigen Unter-Officie— 

*) Valjimclyik ilyfólc i'xpcditiób^l kifrjlott racnisz liuszárkaLinrl ' 
j.iia czol'»z\a i:jji Palocíay kóíölb, már mint «iaiidárnok, Kilmlyinak. ^ 



TJIALY KÁLMÁNTÓL. 1''5 

ren sofőrt gegen die Haar, Píalzburg und Zabern zii uiarschie- 
ren, in selbiT Gegciid bestmöglihst zu rccognosciren : ob die a.^s 
Bonn jüngst ausgezogene Franzözischc (Tarnisoii der Orts au- 
kommen, oder andtax) feindliclie Trouppcs dahin in Zuniarsch 
begriífeu wiiieu ? auch vorfallender Gelegenbeit nach dem Foinde 
einigen Abbrucb zu thun, — übrigens abcr guto Ordrc zu bal- 
teii,c (Er.) 

J h a n n F r e y b c r r H a i n, a pfalzi választó-fejedelem 
tal)onia{?ya, cs. lovassági tábornok, pedig, mint a sziWetségesek 
ott táborozó badtestének parancsnoka, Oberstublon, 1703. aug. 
2ü-kj'iii kiadott orderével küldi basonló lovas portyázásra Pa- 
locsayt : :^I)er Rittmcister Herr Báron G eorgius P o 1 u z e y wird 
hieniit beordret mit einen^Lieutenant undt 70 llussarn gegen 
Jen Fcind aufs Partbey auszugeben, und allé möglicbe PMeisses 
siclnlahin bestivbcn soll, einen Abbrueli zu tliun.<:< (Er.) 

Sept. közepén Freiburgban volt Palocsay, ismét külön de- 
ladicinent gyanánt vezényelve buszáraival, kik a folytonos csa- 
túrozíisok közepette, ügy látszik, kissé megviselödtek ; a miért is 
fölváltatásiit kellé sürgetnie az ellenségtől megkörnyékezett bely- 
rúl. A nassaui gróf válaszol ugyanis neki Oberstublból, 1703. 
í'opt 15-kéröl Freiburgba, bogy levelét vévén, érti belőle lovasai 
!ÜlaiM)tát és azokkal a seregbez(»ad cobortem <) visszajöbetési 
kivíiiiatát. ^Ad quas Dominationi Vestrae bisce respondo, illám 
— rebus jam sic stantibus — non<lum revocari possc ; operám 
autem ilabo,ut quamprimum possibile erit,aly equitcs illic mittan- 
tur, t't Dnao Vra secum bal)entibus revcrti (pieat. Manebo,« etc. 

ni;i;:yaM»gn'f:yi táhnrbiil, 170í:<. ai>r. 28-kán, iiicgbízlíatlan elnyűtt 
"íidii t'llcii kcdcrün paiiiiHzkodva : 

^Adta volna az Isten, az ördüj^ók tostestül-lelkestiíl rjif^adtak 
volna ol inkább akkor, mikor Erdcly<»rsjzílíj;ába beleptem ; en inasam sem 
áifantuin volna fáradHá«;onmt ütveued-ma.nammal la portára menni által 
:iz M:ir<i8on, ba láttam volna módját, <'.s li>tt volna ki\el : mert az 
*> 1 1 y a n n o ui o l h ö dolgom; b a l m p e r i ii m b a n b é m e r- 
t *-' >n menni F r a n c z i a o r » z á g b :i b a r m i n c z ;i d m a j; a ni- 
tt* 4 1 ötven ni é l y f ö 1 d n y i r e, b o 1 o 1 1 n y »» r t (! m, r a bot 
l»*>ztam, — annálinkább itt; de, hojry en ollyanokkal menjek, a kik 
<^tt hagyjanak, avagy rósz lovok miatt majrára az ellenség Inlden marad- 
JHk, bölcsen megítélheti Kxciád.« (Lir. a gr. Károlyi-levelit írbaii.) 



176 RÁKÓCZI Kl>RA RZKPESI LEVÉLTÁRAKBAN 

(sNobilissimo Dno fieorgio Polutzcy S. C, et R. Mattis 
Equitiim Magistro. — Friburgi.* Er.) 

Mindezen aprólékos adatoknál sokkal teljesebb képet nyüjt 
Palocsaynak, valamint általában az akkoriban ottkttnnt levő ma- 
gyar ezredeknek a spanyol örökösíWlési háborúban való részvéte- 
léről magának P. Györgynek egy, a Landau közelében Tallard 
marechal ellen vívott neustadti harczról írt ötven stropliás ver- 
ses-krónikája, melyet szintén ezen archiviimban fölfedezve, 
>A dalé kok a Thököly- és Rákóczi-kor írod a - 
lom történeté hezc czímü munkám IT. kötetében (21 — 30. 
11.) közzétettem. A mily száraz e vers mint költemény : ép oly 
értékes történelmileg. A csata nov. 15-kén történt, s a német 
fövezérlet alatt álló magyarok tőrbe jutván, öt zászlójukat el- 
vesztették, s a híres Csonka bék ezredes és Lipthay András 
alezredessel 26 tisztjök, számos legénységök kemény ellentállás 
után elfogatott. Palocsay is oly súlyos sebet kapott itten, mely 
még négy-öt év múlva is kiújult koronként, és öt hosszasan ágy- 
ban tartóztatíL Lássa egyébiránt a szíves olvasó magát a verse- 
zetet, az idézett helyen. 

És míg a Rajna mellett a hü magyarok a császár érdekei- 
ért ekkép vérezének : idehaza, a már elviselhetetlen nyomás alatt 
— kiütött a k u r u c z V i 1 á g. Valóban, a már türhetetlen- 
ségig súlyossá vált magyar állapotok e felhasználása, XIV. 
Lajos diplomatiájának egyik mesterfogása volt 

Tudjuk, hogy a még Rákóczi és Bercsényi bejövetele előtt 
fegyvert fogott nép első csapatját Károlyi Sándor és Csáky 
István jun. 7-kénMáramarosban, Bolhánál szétugrasztván, — Ká- 
rolvi a nvert zászlókkal ííigrelli kassai tbk tanácsára személve- 
scn az udvarhoz utazott. S míg odalennt s megújult fölkelés a 
fejedelem és bujdosó társa hazatérte után óriás mérveket kezde 
ölteni : Károlyit, nemzete terhének enyhítését czélzó törekvései, 
de a melvek, a zászlókkal egvütt. csekélv elismeréssel, inkább 
gúnynyal fogadtattak, — hosszan tárták Bécsben. A kitűnő ké- 
pességű férfiú ottani kedvetlen bajlódási közt sem feledkezett 
azonban me^í távolban harczoló kedvelt öcscsénil, s az édes ha- 
zából vett újabb hírekről ekkép tudósítja Palocsay Györgyöt, 
szeretetteljesen : 



THALY KÁLMÁNTÓL. 177 

>j6akaró Ocsémuramnak Kglmednek 
ajáiilom kész szolgálatomat. 

Csudálkozom, hogy semmi levelét Kglmednek nem vehe- 
tem; tudom, hogy az írásban mindenkor rest volt*), de azzal con- 
testálna távúUétében atyafiságát. Kérem azért, édes Öcsémuram 
Kgidet, oly rest az írásban ne legyen ; mikor vagyon módja, maga 
állapotjárúl s az occurrentiákrúl tudósítson, — én innen reci- 
procálni el nem mulatom. 

Itt most elég alkalmatlan állapotok folynak Magyaror- 
•Jzágnak felső részében, annyira, hogy az egész földnépe majd 
Bodáig nagy réműlésben vagyon Rákóczi és Bercsényi zűrzavara 
miatt, a ki is naponként szaporodik. Diószegre bészállottíik, 
Ecsedbon praesidiumot tettek, — a táján Károly a véghely, az 
hol feleségem s cselédim vannak többekkel együtt. Szegény Kende 
Mihály, minthogy az vármegyém (Szatmár) kinn volt az kuruczok 
üldözésében, miólta itt Bécsben vagyok, — a minap portára kiil- 
delrón harmincz magyarral s húsz némettel (?) az kuruczok cl- 
1^, és Rákóczi kuniczai mintegy hatszázan. Újlak és Csetfalva 
fett rcájok rohanván, a Tiszának szorították ököt, az hol 
^k ellenkezés kőzett Kende Mihály sebben esvén, úgy lova is, 
í> Tiszának ugratott, — s mind lova, maga beléholt, a több ma- 
gyarok mbbá estek, némellyek pedig megölettettek, az németek- 
ben is nyolcz veszett. Elég rüt dolog vagyon azon az földön, to- 
^ibb mi vége lesz ? — Isten tudja ! 

Ezzel Isten sokáig éltesse Kgidet. Maradok 
Kglmednek 
Viennae, 4. Aug, 1703. kész atyjatia, szolgája 

Károlvi Sándor m. k.''< 

Külczím: »Spectabili ac Magnifico Dno Dno Geor- 
eiopalocsay, S. C. Raeque Mattis I. Rogiminis Gombos- 
■lani Militiae Hungaricae unius Compagniac Capitaneo, etc. Dno 
^tFratri mihi confidentissimo. — Ad Armadám Suae Mattis 
^crraae in Imperio positam. P. H.« (Er.) 

') A Károlyi-levelturbiin lovtí csupa sajátkozüleg írt nagyszámú 
"*•" jdente'sei, cs családi arcbivumábpn fönnmaradt versei, s szinten szá- 
^ I^resügj'i 8tb. latin (fs magyar fogalmazatai, ellenkezőt látszan ík 
í^iiAnTitani. Vagy tán csak ifjabb korában nem szerette lígy az írást ? 



178 RiVKÓCZl KOBA BZEPK6I LEVÉLTÁRAKBAN 

Jellemző, hogy az eszélyes Károlyi, Bécsben viselt saját 
dolgairól c levelében melyen hallgat. Jót nem Írhatott, s kedve- 
zőtlent nem volt tanácsos íniia, 

A kuruczság hatalma 1 703. őszén Sárosba és Szepesbc is 
utat tíUTén magának : Palocsay Mihály Palocsa és Dunavecz 
családi várakba befogadta Rákóczi őrségét, s jutalmul Palocsa 
vára és az ottani határszoros kapitányává neveztetvén ki, mint 
ilyen, Bertóthy Ferencz felvidéki vicc-generális parancsnoksága 
alá helyeztetett. 1703. dec. 17-kéről írja neki Bertóthy 
Lőcséről, hogy a Palocsa várában levő rabokra tovább is jól 
vigyáztasson, míg a fejedelemtől más rendelet nem érkezik irán- 
t4)k, — s ne igen vendégelje őket; a megfogatott, de úgy látszik 
megszökött Splényi Illyés lefoglalt javait pedig tartsa egyelőre 
ugyanott lezárolva. » Szombati uramat examinálja meg szorosan, 
hogy a mikor Splénius uram megfogattatott, azután inassá által 
micsoda leveleket vett kezéhez ? Serio figyelmeztetvén ö kglmét : 
níás lábábúl a tövist ki ne vonja s magáéban ne tegye, s min- 
deneket Ngodnak megmondjon ; Splénius uram iránt mit tud és 
hallott, az ki Kegyelmes Unmk vagy az közjó ellen volt volna? 
— másként, ha ő is valamiben comperiáltatik, s igazán meg nem 
mondja, s most is factióskodik Splénius uram dolgában: abban a 
csöbörben hág, a kiben Sj)lénius.« — A várbeli őrség élelmezése 
iránt parancsolt a sárosi alispánnak. (Er.) 

I) e c. 22-r ő 1 Jjőcséről , dec 28. Szepesvára alól ismét 
ír H c r t ó t h y Palocsay Mihálynak, utóbbi levelében meghagy- 
ván, hogy a rabokat őrizet alatt Lőcsére küldje, s Splénius j6— 
szagának mint liscalitásnak gondviselését bízza Szombatira, kinelc- 
hogy Sp. ])ortékáit is resignálta, jól cselekedte. (Er.) 

Mint az alábbiakból látszik, Bertóthy Ferencz vol 't 
titokban eszköze annak is, hogy a másik Palocsay, t. i. s* 
gyenge Mihálynál hasonlíthatlanál tehetségesebb, és immár ta^- 
pasztalt katona, t. i. György, mielébb visszatérjen 8 a liaz£ti 
üí?y javára fordíthassa képességeit. 

Palocsay (iyörgy, mint föntebb láttuk, Jjandau alatt ke- 
mény sebet kapott; melyből hogy jobban felüdülhessen: mihelyt 
az űtra kellőleg megerősödött, (Jsehországba vezényeltetctt téli 
szállásra, — hová Borbély Fridrik ncvü luulnagyával. Vajda 



TIIALY KÁLMÁNTÓL. 179 

Aiulrás nevű őrmesterével, még iicháiiy más tiszttel és 24 köz- 
buszí^rral, 1703. dec. 20-káu indult vala íitiiak, »svéciai ország- 
l»ül*), Pucli nevü mezővárosbül«-), Gomboss tábornoknak is 
mindenféle portékiüt hozván magával. 

A vitézek, miután Prágában és környékén vagy egy hóna- 
pot pihentek : 1704. február elején valának Bécsből vett parancs 
szerint visszatérendök ezredökhez, a Eajna mellé. 

Gr. D a u n tábornagy mint csehországi s prágai pa- 
rancsnok, »Prag, den 28-ten January 1704.« menetlevelet állit- 
vúu ki Palocsay és társai számára, tudatja ebben : 

>Thue hiemit Kundt undtzu wüssen, wie dass, gegemviir- 
tiper Herr Kittmeister Gcorgius Ballotschey von dcni 
General -AVachtmeistcr Komboschischen Hussarn - Regiment, 
siiubt bey sich habenden Leuthe undt l^ferdten, als drey Liutc- 
nant, ein Wachtmeister und ein Volunteur, Kamens : G e <> r- 
piut? Mester von p]czet (Kcsed?) und Ladislaus Formosí 
íPumosy ?) von Mada, F r i d e r i c u s P o r b e 1 1 (Borbély) 
wiil Wachtmeister A n d r e a s W íi y d a und Volunteur Nico- 
laus Samay, sambt bey sicli habenden 24 Mann und Bedienten. 
auoh 35 Pterdten, ... w i e d e r u m b z u i h r e n Regiment 
inslleich zuruck zu gehen beordort seyn.« Pas- 
söst ad tehát nekik oda, megparancsolván, hogy őket mindiMiek 
igaz jánitbelieknek ismerjék. (Er.) 

A c s á s z á r i m a r e c h a 1 ezen útlevél e h á t á r a 
azonban Palocsay György, már Rákóczi Sáros, 
Szepcs, Liptó és Árva vármegyékbeli lielyörségei. Lőcse városa, 
^a lengyelországi végeken levő szorosok örsé- 
l?ei parancsnokának: Bertóthy Ferencznek e 
^es czímét írta föl, — s a j á tk e z ü 1 e g. A Prágál)an tciltött 
^gy hónap ugyanis elegendő volt arra, hogy a szabadság védel- 
í^ére Laza vágyó magyar vitézek — hihetően, a Lőcsére gyakran 
járó Woszlai kereskedők utján — egyetértésbe helyezzék ma- 
gokat Bertóthyval. S miután Palocsay, Gomboss bagázsiáját 
•"mint Halbrunnban hagyta, s részint Prágában 17o4. febr. Ti-kén 

^i^y '•> ^^^ 8 V ó v i íi i ; vagy Scliweicz ? 

'■') Akkori oznvlcsóiiek Gomb »s3 Iiimlnok 1715. juii. *JS. Löcsrii 
»«lt recopiitiója szerint. 



ISO RÁKÓCZI KORA KZKPKSI LEVKLTÁRAKBAX 

í'ííy cs. liHílbiztos kozólicz rcsigiiálta : ^) megindult a 30 íobül 
álló inenísz csítpat, — csakhogy nem a német birodalom felé, 
lianí'iM Csehországon , Szilézián , Lengyelországon keresztül 
haza. Hihetően Muzsinának, s űgy Palocsára jöttek. 

.ló csiUaguk szerencsésen hazavezérlé őket, s itt Rákóczi- 
mik hűséget eskildvén: Palocsay lement az alföldre, s Károlyi 
hadtestíí egyik huszáre/redének parancsnokságát kapta. Vajda 
Andráshói is későid) liíres kurucz ezredes lett, Bottyán ezredese, 
n(ínikül<')nhen Borhely Fridrik és Mester György is a nevesebb 
kurucz t('>rzstisztek sorába emelkedtek, — kikről hogy valaha 
a/ Imperiumhan lutdakoztak, csujján a föntebbi adatból tudjuk. 

I\ih»csay (iyíugy elöhh mint ezredes, aztán mint dandár- 
uok, folyvást Károlyi alatt, t()bbnyire Nagy- Várad ostrorazárla- 
tahan és Krdélvben működött, tábornoka távollétében ö lévén 
uiindig a vezényh)-))arancsm)k. 1708-ban, a hosszas hadi fáradal- 
nuiktól clbt»tegesedve, s elkedvetlenedve, hazavonult Palocsa 
várába; de midőn 1709. folytán a császáriak mind elébbnyomúl- 
tak : átérezve, hogy minden hű magyar kardjára szükség van, 
— újra kivoná fogy vérét, s ezen év végén Károljíval a felvidé- 
ken küzdött ; majd 1710-ben tábornokká emeltetve, az igen ve- 
szélyes dunántúli expeditióra ajánlá fel magái a hős Béri Ba- 
lo;;h Adánnnal. — A Palocsay-levéltárban miiid e hadjáratai 
idejéből, fájdalom, alig maradt tV>nn egy-két okmány, melyeket, 
uue. fi'demlitűnk: 

K á k ó c z i fejedéi e m, Kassán, 1708. jan. 28-kán ünne- 
pélyes adománylevelet állít ki, melynek erejével az 1707. végén 
a bécsi udvar zsoldjában álló Hodennarszky, praetensiv orosz 
jMispök, csábításai folytán a csás/ár hűségére Sziléziába szökött 
b. V a lőcs a y M i h á 1 y n a k >per mnnifestam ejusdem in- 
tidclitatis notam ot tidofragam sui a Confoederationc nationale 
abalienationom '^ a haza íiscusára szállott minden javait és iga- 
/.út, ú. m. Palocsa várában és városában levő részét. Sáros vár- 
megyei t>udiva\ ka, Orló, S.tarina. lírómos, Szulin. Zavada és 
l'jak nevű faluit, a/okbsu levő jobbájryait. loldoit, rétjeit, erdeit 
nuluiait Ntb, u::v in-ó ióN/á::it i<. — b. Palocsa v GrörcT 



THALY KÁLMAKTÓL. 181 

l)rigadérosnak s lovas-ezredesnek, és mindkét nemű törvényes 
»t4)dainak adományozza örök-jogon, azon hü és hasznos szolgá- 
latai jutalmául, >quae ipse in praescripta functione sna, inter 
Tarias, occasione modernonmi justornm arniorum Nostrorum 
cursus, iutei-ventas belli vieissitudincs, íideliter et constanter 
im[vendit.« (Egyk. más.) 

Sáros vármegye 1709. dec. lO-kén Eperjestt tartott 
generális-gyülésébí^l, a zabolátlan tiszaháti hadak garázdálko- 
dásai ellen keserűen panaszkodva, átír b. Palocsay György dan- 
d&ruoknak, mint a Radácson és környékén fekvő hadosztály 
parancsnokának, — kinek ugyanazon dátum alatt s ugyanezen 
iigyWn Roth Mihály alispán is ír. (Mindkettő er.) 

Károlyi Sándornak az ostromlott Löcso ozélba 
Tett éjtszakai megsegítésére vonatkozó igen érdekes hadi rende- 
lite (ordre) maradt fönn, melyet Lőcse ostromáról írt fíhitebbi 
ízikkünkkel kapcsolatban, s e nemben ritka szép irályáért, egész 
terjedelmüleg ideiktatunk : 

>Praesentibus intimáltatik Tekts és Ngos Palocsay 
György Brigadéros és Óbester uramnak, hogy keze alá com- 
meudéroztatott lovas haddal felvévén íitját Répások felé, onnat 
Dvoroczra, Vilkoveczre és Langvertre continuálván, úgy alkal- 
maztaW menetelét, hogy étczaka 10 és 11 óra tájban az ellen- 
^gnek táborának háta megé állíttassa az egész hadat. 

Útjában, mind éjjel, mind nappal, mennél csoportossabban 
fehet, szép csendessen vezesse az hadat, elöl Bokros Óbester 
ii^mat. közepén maga, utol Hangossi uramat hagyván ; azoknak 
keményen adja ki, hogy semmi zsinatolást, tuz-ütést, dohány- 

« 

í^avást meg ne engedjenek, úgy csoportbül való kinyargalódzást, 
^*gy penig elmaradást. 

Az hol lehetséges, az falut igyekezze Kgld elkerülni, — 
'^tt ha sohol falura nem menne, — annál alkalmatossabb lészen. 

Ha hol valami parasztembert vagy egyébfélét elöltalál 
^^gy utolér Kgld : semmikéj>pcn el ne bocsássa, hanem egész 
^^ próbáig magával vigye, jó őrizet alatt. 

Még meginduláskor az egész hadnak parola alatt kiadja 
Mictum szerént, mind ezen observatiók, punctumok szerént, — 



182 RÁKÓCZI K"11A 8ZKPESI LEVÍILTÁIIAKBAK 

hozzáadván azt is, hogy valaki az actuson mogtartózkodik, vagy 
niogtnrtüzkodAsra okot át, — meg kell halni órettc. 

Fegyverére penig kinek-kinek oly szorgalmatos gondja 
legyen, hogy casna liter való elsülése s(» tíuténjék, ki mi A gyak- 
ran (^onfiisiók szoktak okoztatni. 

Midiin Isten annyira viszi Kgldet, hogy az ellenség tüzét 
jól kilátja : akkor, valamint azoknak jelébül fekvését felveheti, 
a szerént igyekezzék Kgld az keze alatt való hadat háta megé, 
szép csendessen, minden nyargalódzás, zsinat nélkül kirendelni 
kétfelé, egyikkel Oberszter Bokros nramot, másikkal Hangossi 
uramot; de ne szakaszsza meg egymástól, hogy egyik az másikát 
secundálhassa. 

Az tiszteknek a keményjét rendelje elóre, kik nemcsak 
puskázzanak és távulyrúl kiáltozzanak : hanem együtt az cor- 
l)ussal szép csendessen menvén egész az strázsájáig az cllenség- 
iTi k, az mikor megyszóllittatik, vagy hozzá lőnek, — akkor nagy 
sikoltással-rikoltással tulajdon az táborán rajtamenjenek. 

S minthogy az Késmárk felé való szárnyán mondatik fe- 
künni az lovassának labancza: azon kell derekassan rajtamemii, 
hogy az német(ít, szaladván, általa confusióban ejtethessék és 
hozattathassák. 

Valamíg penig az gyalogság innét az aprosokon nem pró- 
bál s nem tüzel: addig Kgld semmiképpen reá ne üssön az 
táborára, hanem attúl várjon, s az mikor immár hallja Kgld az 
mieinknek kemény lármázását : akkor üssön rajta, ))raescripta 
modalitate. Isten ezen próbán általvivén Kgldet szerencséssen : 
ha az had széllyel találna szakadozni, kürt szózatával fúvasson 
j(*lt, hogy az aetus után minden ember az k *) tartson. 

Az midiin succedál vagy nem succedál az próba — kinek 
vége Istennél vagyon, s onnat kell várnunk és igaz szívvel remén- 
lenünk — azon jelre öszvevévén Kgld az katonaságot : szépen, 
csoporton igyekezze az nyomon vissza retirálni magát, úgy, hogy 
még virradtig alkalmasínt (ílnyomakodjék az ellenség előtt, s 
utol-, hátáljárót hagyván válagatott katonaságbúi, a ki csak est- 
vére jöjjön az had után holnap. 



') Kiszakadt. Áltahiban már az egc^sz okmány igen .romladozott. 



THAtY KÁLMÁNTÓL. 183 

Mindezek között ha valami oly alkalmatosság vagy rclatio 
uccurrűlua, mely hasznossabb modalitást mutatna elö: Kgld 
dexteritússá,ra bízatta tik. — Dátum in Alsó-Szalók, djc 28. 
íí-bris 1709. 

Felséges Urunk Hadainak Generális- 
Mezei-Marschallussa és Commendérozó Generálissá 

K á r 1 y i S á u d o r m. k.« 
(Eredeti, s. k. aláírással.) 

Hogy ezen, mint a föntcbbiekböl látható, jól kigondolt s 
eszt'lyesen tervezett próba nem létesülhetett : mint Lőcse ostro- 
mát ismertető czikkünkben már említettük, a foganatosítás éjt- 
s7Akájáu bekövetkezett rendkivüli zivataros,havas-esös idö gátolta 
inoí», moly a hadaknak, főkép, mint gondolható, a gyalogságnak 
a kitűzött helyre eljutását megakadályozá. Károlyi legalább ezt 
adja okúi Bercsényihez másnap, nov. 29-kén írt jelentésében.^) 
További nevezetességei még a b. Palocsay-levéltárnak a 
Bottyán János hires kurucz tábornok í')zvegye gr. Forgácli 
Jnliána útján odakerült irományok, melyek a népszerű hadvezér 
líaLila körülményeire s birtok- és hagyatéki viszonyaira vonat- 
koznak.') Ilyenek Bercsényi nagyérdekü védlevelei Bottyán öz- 
Tí^íqe számára, mindjárt pár nappal férje elhunyta után, 1 709. 
'<t 1. ós 2-kán Tomallyán kiadva, — melyek egyikét »B o t y- 
tyán tábornok Eletééi-ben egész terjedelmüleg, másikát 
livoiiatosan közlém (484 — 87. 1.), valamint a birtok- és hagya- 
t*'*ki viszonyokat érdeklő adatokat is ugyanott (400 — 499.1.) 
í^assummálva fidhasználám. Bottyán özvegyének, ezen előkelő 
származású, müveit lelkű, költői kedélyű s ritka szépségű ifjú 
^ónek magíinak is számos, sajátkezű igen gyengéd leveleire akad- 
jam itt, melyeket 1710. s 1711-ben, a bele halálosan szerelmessé 
'*^ttb. Píilocsay Györgyhez, mint jegyeséhez írt, ki őt aztán a 



') KiküCzi-'Nr, II. k. 310. 1. 

^) Ezt'k eíryik«'ii, azon idöböl, mulön a lovai uradalmat Rúkóczi 




- 



1 84 HÁKÓCZI KORA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN. 

liáborű It^csillíipűltával, illetőleg Munkíiosnak, BAkóczi ez utolsó 
várának — hová Palocsay a szatmári békét alá nem irva vonult, 
— ('apitulatiója után. el is vette; de a halál az ifjü szép nötmár 
17l:M)an elragadá a boldog férjtől. A Bottyán-örökösökkel val6 
hagyatéki ügyek, pertárgyalások iratai még e no elhunyt után. 
1714-ben is elölord álnak. 

Palocsay (Tyi'irgy, az egykori zajos és kalandos életű ku- 
rucz generális, hon szeretett neje halála óta még,iobban elzár- 
kózott a világtól, ősi fészké])e, Palocsa várába, hol rokonaihoz 
irt verses levelek s egyébl'éle, tö])bnyire alkalmi költemények 
írásával töltötte idejét visszavonult ságában. Ilyeneket külön- 
ben már ltííí8-ban kezdett volt ínii, s ezen évtől 1725-ig 
ötvennél tiibl), sokszor igen terjedelmes versét sikerült, leginkább 
sajátkezű i'ogalmazatokban, összeszednem. Egy-kettö kivételével, 
melyek latinul Írattak, a többi mind magyar. Költészet ugyan 
nem sok van bennök : de korfestő és társadalmi becsök mellett 
egészséges észjárás, az egyszerű régi erkölcsök szeretete, maró 
gúny a szatmári béke után lábra kapott elnémetesedés, hiü 
fényűzés, úgy egyéb társadalmi félszegségek ellen, eróteljes, oly- 
kor praegnans kifejezésekben nyilatkozik bennök. Az igaz ma- 
gyar, mély v issza vonúltságában sem tudta megtagadni magát 
J^ííloesayban, ki kül('ínl)en szerepét a kuruczvilággal lejátszott- 
nak ér/é. Versei közül a Thr»köly- és Rákóczi-koj Irodalomtör- 
ténetéhez kiadott Adalékaimban ötöt közlék, melvek között kü- 
lönösen a föntebb már emiitett X e u s t a d t i harc z<-on kivül. 
az »rj üdő, új világ . . .< kezdetű, szatmári béke utáni, jó, 
magvaros í/ű kr»lteménve érdemel tigvelmet. 



9 

Es ezzel bezárom a szepességi levéltárakról szóló jelenté- 
seimet, melyek ha tán kissé hosszabbra terjedtek, — a lelt ada- 
tok sokasága, az arehivumok gazdagsága eredményezé. 

THALY KÁLMÁN. 



Az ál-Kirolyi. 
i. 

• 

A Nagy-Károlyi gróf Károlyi-nemzetség egyik 
Ssének, báró Károlyi Lászlónak, királyi tanácsos- és 
Siatmár vármegye főispánjának, a K i s-Z sennyei Sennyey 
Erzsébettel kötött házassági frigyből 20 élö gyermeke 
Toll;ezek közül 8 gyönge korban elhalván, a nagykort 12 érte 
d, névszerint: Katalin, Zichy Pálné, Borba la, Palo- 
c?ay Istvánné, Mihály, István, Sándor, Judit, 
tt Í8 Palocsay Istvánné, Éva, Újfalusy An- 
ár&sné, Alexandra és Klára, az első a pozsonyi, máso- 
áik pedig a nagy-szombati zárdának tagja, K r i s z t i n a, P e- 
rényiJánosné, Zsuzsanna, Perényi Pálné, és végre 
Terézia, Becsky György né. 

E számos szülött között három lévén a íigyermek : apai 
fwzröl kitűnő gond és figyelem fordíttatott neveltetésükre, oda 
írtoyúlván a törekvés, miszerint idővel a haza, jogainak rendit- 
ketlen védelmezőjét, az uralkodó pedig értelmes, becsületes és 
őszinte tanácsadóját lelje bennök ; azonban a sors végzetteljes 
Díttödése nagy részben meghiusltá az apa reményeit : mert kettő 
tezülök élte virágában, a férfikor kezdő éveiben múlt ki. M i- 
kály ugyanis a Thököly-féle mozgalmas időkben, István pe- 
% ki értekezésem tárgyát képezi, az 1686-ban vivott zentai 
ütközetben, életével rótta le hazája iránti tartozását, s így a 
fivérek közül csak Sándornak jutott históriai szerep, ki a már- 
^ tarthatlanná vált Rákóczi-lélc mozgalmak után, a Szat- 
^•^rtt megkötött békével adta vissza a kimerült ország nyu- 
galmát. 

István, az akkori idő szokásához képest, gyermekéveit 
* Nyilvános iskolákban töltvén, alig végezte be tanulásának ha- 
Síáwdok, 13 



! 



I8fi AZ ÁL-KÁROLtI 

todik esztendejét : a könyvet karddal cserélte föl, s a Szatmár 
vármegye által alakított bandériumhoz csatlakozott. Ezután hol 
Erdélyben, hol Buda alatt, végre pedig a szegedi táborozásban 
adta vitézségének jeleit. 

Fennmaradt levelei taníisltják, mikép a harcz moraja kö- 
zött sem feledkezett meg ama kötelékek röl, melyek öt családjá- 
hoz s rokonaihoz csatolák ; a csatározások között is talált annyi 
időt, hogy koronként küldött leveleiben ezeket a napi esemé- 
nyekről értesítse. Buda várának visszavétele után B e c s k y 
Györgyhöz i rótt sorai kedélyességéröl, a szegedi táborozás 
alatt apjához Írottak pedig minden iránt kiterjeszkedő figyelmé- 
ről tesznek tanúságot. 

Budavára visszanyerése után Karaffa s később Wal- 
1 i s lön megbízva a megfélendített törökhad üzésével és Szeged 
megvételével. — 1 086. oct. 5-én le V e r g n c tábornok vezény- 
lete alatt meg is kezdetett az ostrom : de miután a törökhad végső 
erőmegfeszítésében nem remélt ellentállást fejtett ki, s az ostrom- 
lók közül többen, ezek k(")zött le V^ e r g n e tábornok is áldoza- 
tul esének, — a megkezdett várvívást rövid időre meg kellett 
szüntetni. 

Hirül jutván ekközben a Szeged alatt táborozó császári 
sereg parancsnokának, hogy az ostrom ellensúlyozása tekinteté- 
ből a nagyvezír 2,000 török és 4,000 tatárcsapatot küld, mely 
is Zenta alatt, a császári hadaktól mintegy négy mértföldnyi 
távolságra megállapodott: rögtön Veteranit küldé eléje 
5,000 főnyi dandárral. 

Fölvett tárgyam keretén kivülosvén e harcz leirása, abba 
nem is bocsátkozom ; lehetetlen azonban meg nem említenem, 
hogy a csata győzelmének kivívásában egyik főtényező a gr. 
Barkóczy F erén ez vezénylete alatt állott magyar sereg 
vitézsége volt, és hogy e csatában 'honüaink közül többen halá- 
lukkal szaporíták a hősök számát. 

Barkóczy seregének kiegészítő részét képezte a szat- 
mármegyei lovassági had, melynek egyik kajntánya a fiatal túz- 
lelkü Károlyi István volt, ki a harcz folyama alatt tanú- 
sított kitűnő bátorsága által hősi nevet, de e szép név mellé 
egyúttal halált is szerzett magának. 



\VALTHERR IMBKTÜL. ÍSl 

Aharczhan résztvettek tanúsága fszerint, eleste következő- 
leg tortént. Alig szólalt meg a rohamjel : Károlyi messze 
túlszárnyalta csapatát, s merész elszántsággal vágtatott az ellen- 
ség tömegébe. Itt körülvétetvén, kétszer sikertilt magát keresz- 
tfilrágnia, — midőn azonban harmadszor is minden oldalról 
korülYétetett : menekülése lehetetlenné lón, s a tusa közben egy 
török által dzsidával szúratott keresztül. E lialálos döfés közben 
Károlyi rögtön kiejté kezéből kardját, se felkiáltással: »Jaj, 
oda vagyok U lova nyakára borúit. 

Kapitánytársa, b. S o n n y e y I s t v á n, látta veszedelmét, 
sietett segítségére, de hiába; mert midón már nem messze volt 
tüle: a halálos szúrás megtörtént, s midón azt is látta, hogy esés 
közben két keresztyén katona vette öt ápolása alá, — mint 
Sennycy mondja: »ott hadtam szegény Károlyi Istvánt, 
és dolgaimhoz láttam, akkori állapot és hivatalom szerint, és 
toTább is űzvén az ellenséget : épen utolja felé az harcznak én 
is a sok pogányok közé elegyedvén, csaknem oly formán (jártam), 
mint szegény Károlyi István; noha Isten megtartott, de 
igen nehéz sebbe estem .... Ezen cnsust oly reflexe néztem és 
láttam, hogy lehetetlen volt szememnek megcsalatkozni : mert 
alkalmas ideig hatoltam a pogányok közé segítségére, csak reá 
IWn egyedül gondom akkor, és noha azt nem láttam, hogy meg- 
kalt volua akkor, de naturaliter leliotetlennek itélem gyógyulá- 
sit azon csida-szurásbúl. . . .<? 

Véget énén a harcz, gr. B a r k ó c z y F e r e n c z tábor- 
nok, miután nemcsakhogy a dicsóültet szerette, hanem apjának 
>s ismerőse volt: a szegedi kegyesrendiek akkori főnökét Nagy 
Jánost kérte föl, hogy a test eltemettetéséről gondoskodjék ; 
* páter, nem tudni mi okból, a felhívásnak csak negyednapra 
*kart eleget tenni, midón azt már legjobb szándék mellett sem 
etette : mivel a csata estéjén, azon helyen, a hol Károlyi 
eleste történt, a mozö meggyuladt, s ezen égés következtében 
*2 elesettek ismerhetlenekké Iónok. » Isten kegyelméből — így 
^ páter Nagy, Károlyi Sándorhoz intézett levelében 
^ az harcz meglévén, hallottam sok becsületes vitézek szájábúl, 
Wy szegény Károlyi István elesett az harczon ; kivált- 
képpen üdvözült páter Makay uramtúl, a ki azon harczon 

13* 



ISÖ AZ ÁL-KÁROLYÍ 

nemcsak mint pap, hanem mint vitéz ember, jól viselte is magát. 
Károlyi istván uram ő Nagyságához is közeljárt Méltósá- 
gos Generális Barkóczy Ferencz uram ö Nagysága ismég 
jutván az harcz után a táborra, ö Nagyságát megudvarolván, 
monda ö Nagysága : odahagyánk Károlyi Istvánt, által- 
verte a török a csidával, hanem édes Páterem, kegyelmed atyja 
.... tekintetióit a testek között kerestesse fel, és temettesse 
el ; annakokáért küldöttem az harcz helyire oUyan rácz embert, 
a ki mondotta, hogy látta testét Károlyi István uram ö 
Nagyságának ; történt pedig, hogy elküldöttem, negyednappal 
az harcz után. Vi.sszagyüvén az ember, referálta, hogy már igen 
büdös a test, nem lehet elhozni, kire nézve mondám ott körülálló 
emberek előtt : édes atyámfiai, ha az harczhelyre mentek, temes- 
sétek el ; a minthogy visszagyüvén némely szegény emberek, azt 
mondották, hogy két keresztyén ember testénél többet magyar 
részrül nem láthat* ak a megegyeledett török testek között .... 
Ezek így lévén, szent misét is mondottam böcsületes paterimmal 
Károlyi István uram ö Nagysága lelkéért.€ 

Mikép Scnnyey István föntebbi levele tanúsítja, mi- 
dőn Károlyi félholtan lova nyakára borúit : két rácz katona 
termett mellette ; hogy azonban ezeket nem az emberszeretet, 
segélynyújtási vágy, vagy a testnek eltakarítási szándéka, hanem 
a zsákmány és fosztogatás ösztöne vezérelte oldala mellé : tanú- 
sítja azon körülmény, mikép a harcz után az elhunytnak lova, 
kardja, forgója és pecsétgyűrűje áruba bocsáttatott; a lovat, 
kalpagot és forgót közvetlenül a harcz után gr. Barkóczy 
Ferencz, a pecsétgyűrűt pedig későbben, gr. Bercsényi 
Miklósnál tartott vendégség alkalmával, Pap János 
váltotta ki és küldötte meg a fia után kesergő atyának, Káro- 
lyi Lászlónak. 

11. 

Károlyi elestét a szemtanúk és a körülmények kétségte- 
len bizonyítékai tanúsítván : a család tagjai s az ismerősök is 
általában azon tudatban éltek, hogy a bátor szatmári kapitány 
a zentai harczban leié hősi halálát ; — ezt tanúsltja az atya. 
Károlyi László, sajátkezű jegyzete, melyet fiának 1G86. oct. 



WALTUEBR IMHÉTÖL. 189 

13-án vett levelére következőleg tön : »die 13. 8-bris Anno 1686 
datae, 14. altéra die, cecidit.« 

De megerősítette e hitet az idők folyama is, mely a gyá- 
szos nap után tiz évet gördített le, a nélkül, hogy az elhunyt 
Idézéséről legkisebb sejtelmet hozott volna fel. 

A tizedik év elforgása után azonban, az 1697-dik év jul. 
14-én, keletről, a török fogságból egy rab érkezett Bécsbe, ki 
irczra, arczszínre, termetre, kézmozdulatra, járásra, szóval egész 
kUfiő alakjára nézve annyira hasonlított a zentai hőshöz, mikép 
« ismerősök első pillanatra azt mondák, miszerint a megérkc- 
xett nem lehet más, mint Károlyi István. 

Első, ki a fogságból megérkezettben Károlyi Ist- 
Tint ismeré fol, a vén Kis Balázs, a zentai ütközetben is 
iwztTctt ezeredes-kapitány volt ; de ugyanekkor Szatmár váro- 
sának küldöttei, Visky János és Szathmáry Imre is 
Bécsben időzvén, a megérkezettet kétségen kiv^l Károlyi 
Istvánnak ismerték, s még az nap értesítették Károlyi 
Sándort, már akkor Szatmár vánnegye főispánját, testvéré- 
nek megérkezéséről, s rövid levelökben annyit tudattak, hogy 
kiszabadulása FarrinptonVilmos, Smyrnában tartózkodó 
Mfol kereskedő által történt. 

Károlyi István, Bécsbe érkezése után harmadnap, a 
királyi személjTiöknél, s ennek kíséretében Kollonics bibor- 
noknál mutatta be magát. Kollonics, Károlyi Sándor iránt 
vonzalommal viseltetvén, a bemutatottat a lehető legszivélyeseb- 
ken fogadta, s közbenjárását igérte arra nézve, miszerint ő Föl- 
ségénél magánkihallgatást eszközlend ki számára, a mi csakha- 
BWirmeg is történt. 

Károlyi, a nyert magán-audientián, akkép adta elő 
fcgságba esésének történetét, hogy a zentai harcz megkezdése- 
'w)r magánosan és minden kiséret nélkül rontott az ellenség tö- 
"■^gébe, azonban körülvétetvén a törökök által, szorult helyzetét 
lkakkor vette észre,ííiidőn életének megtai-tása majdnem alehe- 
^enségek közé tartozott már. A veszély nagysága s életfenntín*- 
W ösztöne annyira növelé erejét, hogy két ízben sikerült magát 
* körulvevők közül kiszabadítani ; midőn azonban harmadízben 

• 

^H körülvétetett: lemondott szabadulási reményéről, s lemetsz- 



190 AZ Al-kírolyi 

vén kardját, elvetvén párduczbörét, forgóját és gyűrűjét, egye- 
düli fegyverül liegyestörót tartotta meg. És o fegyverivel nem- 
csak sikeresen védte magát, de söt támadásokat is tett Ugyané 
fegyveil egy agg török oldalába ütvén, midőn azt a lóról le 
akarta döfni, saját lova elbotlott, s így a törököt magával rán- 
totta a földre ; a közelben levő ozmánok ezt észrevevén, rögtön 
reá rohantak s bizonyosan meg is ölik, habogy a szerencsés vég- 
zet akkép nem intézkedik fölötte, miszerint életét ugyanaz 
mentse meg, a kinek egy perczczel előbb halálát okozta. Az általa 
leszúrt török ugyanis élte utolsó tusájában szorosan átölelé öt, 
s így a lándzsaszürásokat, mik neki (Károlyinak) valának 
szánva, élettelen testével fogta fel. Mig e tusa folyt, a magyar- 
ság is mindinkább közeledett, s miután a törökök siettek, életét 
nem, hanem csak szabadságát vették el, rabul vivén el őt ugyan- 
azon pasa, a kinek testvérét az imént végczé ki. 

E megjelenési hír mihamar elterjedvén, nemcsak a város 
legmagasabb köreiben gerjesztett figyelmet, nemcsak a család 
tagjai között szült meglepetést: hanem mivel e sajátságos, mesé- 
vel határos történet a haza egyik tekintélyes és átalánosau 
ismert nemzetségét érdeklé , országszerte érdekeltséget idé- 
zett elő. 

A bemutatás megtörténte után F a r r i n p t o n szolgája, 
a losonczi születésű Ij i s z k a i Miklós, kinek kisérete, vagy 
jobban mondva felügyelete alatt jött volt Károlyi Bécsbe, 
jiil. 20-án kelt. és K á r o 1 y i S á n d o r h o z intézett levelében 
köv(»tkezőleg adja elő a megszabad íilás történetét: 

)>Isten, a jó szerencse, hogy én találkoztam Smyrna váro- 
sában lenni, — alVéle^kulduló rabok közül találkozott egy magyar 
rab, a ki mintegy titkon mondotta, hogy vagyon a gályán egy 
Nagyságos úrfi , a- ki ()tet kérte, hogy keressen olyan embert, a 
ki ő Nagyságát kiváltaná : ha 20,000 tallért kíván is tüle, meg- 
adja ; én azon rab s/avára a gályára mentem ; nékem a gályán 
is ő Nagysága magát ügy ajánlotta, hogy ha tíz-, ha húszezer 
tallért kivan is ő Nagyságátúl a ki kiszabadítja, megadja. En ö 
Nagysága szavára, a mint nékem is szolgáhitos tViradságomra ö 
Nagysága sokakat igért, de bár csak a felét adná meg ö Nagy- 
sága, megelégedném vele, — menten mentem az uramhoz, ese- 



WALTUERR UIRÉTÖL. 191 

» 

dezvén kértem ö kegyelmét, hogy ha valamimódon kiszabadit- 
hatQők, tenné le érette a sarczíit ; igaz dolog, hogy uram ö ke- 
gyehne nem mondotta hogy űr, hanem mint becsületes úri em- 
ber, menten ajánlotta ö kegyelme magát ; de úgy, hogy más 
emberek által : mert ha az uram ö kegyelme nevével kértük volna 
a basáiul, bizony, ha tízezer tallért adatott volna is érette, ki 
nem szabadíthattuk volna. 

>Vagyon most is azon a gályán rab, a ki bizony ötezer 
tallért Í8 megadna a basának, mégsem ereszti el. l^gy osztán én 
Tettem mellém két görögöt, kik a basának jóakarói voltak, adós 
Í8 volt nekik a basa ; mely görögöket először megtanította, az 
oram, hogy hogy cselekedjenek, azután mentem velük a basá- 
hoz. Mondották neki a görögök, hogy valami magyar rab vagyon 
a gályán, a kivel én együtt szolgáltam egy urat a táboron, ki- 
csinységünktől fogva nevelt bennünket, a törökök vágták le, mink 
pedig rabbá estünk: most szerencsére itt akadtunk egyik a má- 
skunkra, — azért, minthogy azelőtt együtt laktunk egy urnái, 
mostanis mely hat esztendőktől fogvást keresett költségecském 
vagyon kezem között^ (kész vagyok) letenni érette vele. Mely görö- 
gök a basának úgy feleltetnek : arra a szóra tudakozta a basa> 
hogy hány száz tallérom vagyon? valljam meg; mondottam neki, 
'*^y vagyon száztíz avagy húsz tíülérom ; csak niegneveté magát 
a török, monda, hogy tréfálunk vele. A nap a basa semmi válasz- 
tót a görögöknek nem adott ; hanem azután ismét énnálam nél- 
kül mentenek a basához, reménkedtenek neki, jártak harmadna- 
pig utána, a mely nap immár fel is készült a gálya, immár ki is 
inent a város alul, fél-mértföldnyi messzeségre a tengerre. A 
mely görögök ismét egy kis hajócskára ülvén, mentenek utána a 
l^nak; addig reménkedtenek neki, hogy kétszer vágták ki a 
^asbül, ismét harmadszor is beléverték : mégis a görögök vervén 
fcljebb a sarczát. Isten adta, hogy ismét kivágatta a basa a vas- 
bűi, és úgy hivatta az úr ő Nagyságát eleibe, s megitatott v^y 
Poliár bort vele, azután adta a görögök kezeiben, úgy, hogy soha 
tOhbet kardot ne fogjon török ellen. Nevetvén a gih^ögök, vitték 
*2 urat a gályábúl a kis hajóra, úgy hozták a tengeren vissza 
Smymára az uram ö kegyelme házához ; az uram ö kegyelme is 
Dieuteu azon forgolódott, hogy ő Nagyságát édes hazánk felé 



192 AZ ÁL-KÁKOLYI 

Útban igazitbatná. Akkor szerencsére felkészült egy bajó a ki 
Velenczére jött ; mink is azon bajon jöttünk el békével. Onnét 
ismét akarván Bécs felé jönni : de mivel az költség kezünk között 
szűken találkozott, ott Velenczébe a többi között vagyon egy 
Nagyságos Úr, az ki Angliában is az urammal együtt lakott : ö 
Nagysága az uram emberségéért adott száz tallért az úr ő Nagy- 
ságának , illyenformáu, bogy mihent Bécsbe érünk : menten a 
német követtül elküldi ; immár egy be ti miúta Bécsben vagyunk, 
— de még afelül az adósság felül ö Nagysága nemis gondolko- 
dott ; főképen ami az uram ö kegyelmét illeti ; szorgalmatosab- 
ban arrúl kellene gondoskodni.* 

L i s z k a i mi választ sem nyervén Károlyi Sándor- 
t ú 1, nem maradt egyéb teendője, mint felkérni Kollonicsot, 
bogy kétes belyzetében segédkezet nyújtani sziveskedjék. Kol- 
1 o n i c s egész készséggel bajolt a kérésre, Liszkainak fize- 
téseket tett, de egyúttal értesítvén S á n d o r t bátyjának meg- 
érkezéséről, figyelmeztette, bogy miután a megérkezett ba- 
szontalan költségcskedéseket tesz, czélszerübb leend öt Bécsből 
bazavinni. 

Károlyi S á ii d o r a vett levél után megjelent Bécs- 
ben, és L i s z k a i túlcsigázott követelését mérsékelt egyesség- 
gel kiegyenlitettc, fizetvén neki, mint sajátkezű jegyzetei tanú- 
sítják, a smyrniai basának fizetett 130 tallér belyett 500 tallért; 
s azonfölül, bogy az útiköltséget, az útban és Bécsben tett 
kiadásokat is mind kifizette : Liszkainak a visszatérhetésre meg 
100 tallért adott; mely fizetményekkel ez akkoriban meg is elé- 
gedett ; később azonban mégis a magyar cancellaria útján arra 
kérte íelszólittatni Károlyi Sándort, bogy a testvére kisza- 
badítására fordított költségeket megtérítse, miután — mint L i s z- 
k a i egész szemtelenséggel állitá — nemcsak a tett számtalan 
Ígéretek maradtak teljesülctlenül, de még kiadott készpénzbeli 
költségeit sem nyerte vissza. 

Károlyi a cancellaria által felszólítattván a fizetésre, 
K o 1 1 n i c s tanácsa nyomán határozottan megtagadta azt, a 
mennyiben a bíboniok jelenlétében egyenlítette ki Liszkai- 
V a 1 a dolgot, s ez akkor a kiegyenlítésbe bele is nyugodott ; de 
egyébiránt — mondja tovább Károlyi — azon esetben, ha 



WALTHERB IMKÉTÖL. 193 

még mitsem fizetett volna is, Liszkainak fizetéseket uem 
tehetne : mivel gazdájától felhatáliuaző-levelct uem képes clömu- 
latni, 8 igy kétes marad, vájjon megbízatott-e Far r inpton- 
t6l a kérdéses összeg fölvételére, vagy sem ? 

A két testvér Kolloniccnál találkozott egymással. 

István, mikép föntebb is említem, a szülői házon kivül 
Tégzé iskoláit, s később a harezosok sorába lépvén, ritkán s 
akkor is csak rövid időre látogatta meg az apai házat ; Sándor 
pedig 1672-ben, vagyis három éves korában, anyjának halála 
irtin Munkácsra küldetett L Rákóczi Fcrencz anyja 
Báthory Zsófia udvarába. Itt maradt 1676-ig, 11. Rá- 
kóczi Ferencz születése évéig; ekkor iskolába vitetett 
Cngvárra, hol két évet töltött; 1678-ban a pestis elöl Mun- 
kácsra, innét Szatmárra vitetett s utóbb a kassai jezsuiták nö- 
▼eldéjébe adatott, hol is a városnak Thököly által történt 
keneteiéig tartózkodott. Ezután pedig testvérénél b. Palocsay 
Istránnénál hol Lublón, hol Palocsán töltötte idejét, 
1686-ig, midőn atyja őt a jezsuiták pozsonyi házába adta. 

E szerint tehát a két testvér el levén egymástól szakítva : 
Sándor igen ritkán s csak gyenge korában láthatta bátyját, és 
fey nem csoda, ha a gyermekkori visszaonilékezések csak homá- 
lyos vonalakban tüntették elő bátyja arczát, és a bemutatottra 
^nem ismert. Azonban megnyugodott a kiszabadult saját val- 
lomásában, mások igenlő állításában, és a megérkezettet öröm- 
ül vallotta s fögadta testvérének ; s hogy véle a leélt tíz évi 
^^ntagságot, nyomort, küzdést és nélkülözéseket elfelejtesse : 
^t a család ősi kastélyába, Nagy-Károlyba vitte. 



IIL 

A hazaérkezett mindenekelőtt vagyoni állapotát akarván 
'íödezni : testvérével Sándorral megjelent a váradi kápta- 
^^ előtt, s három rendbeli cselekményt tett ; először is óvását 
^yílvánitá a fogsága alatt történt osztály ellen, s az ezen időszak 
alatt végbement mindennemű cserét, eladtist és élzálogítást 
'^mmisnek nyilatkoztatott, a mennyiben ő, mint törvényes örö- 
*^ az üsi és szerzett javakból végkép kizáratott ; másodszor 



194 AZ ÁL-KÁROLYI 

jogainak visszaszerzésére a kellő törvényes lépéseket megtenni 
óhajtván, errenézve fölhatalmazottjául testvérét Sándort val- 
lotta, kinyilatkoztatván, hogy öt jogainak visszaszerzésében kor- 
látlan szabadsággal ruházza föl, és e tekintetben minden intézke- 
déséhez előre is beleegyezését adja ; végre, harmadszor, fölmerü- 
lendő peres ügyeinek vitelére ügyvédet nevezett ki. 

Azonban Sándor nem soká élvezhette a tesvéri szere- 
tet és egyetértés örömeit ; mert István nyers modora, a mű- 
veltség legalsóbb fokát sem megközelítő magaviselete, de legkivált 
azon körülmény, hogy a fogsága előtt történtekről legkcvésbbé 
sem emlékezett : azon hiodolmot költé föl benne, hogy ezen ügy- 
ben az ármány és csalás játsza fondor játékát ; sokáig le iparko- 
dott ugyan küzdeni ezen maga előtt is vétkesnek tetsző gondola- 
tot: de akarata ellenére ismét és újra csak azon eszmére vezet- 
tetett vissza, hogy t. i. azon férfiú, kit házába fogadott, nem vére, 
nem testvére. 

A rokonok, barátok és ismerősök egyező állítása szerint 
István csöndes természetű, szelid, józan és mívelt ember volt: 
míg ez a folytonos czivakodásban, veszekedésben, dőzsölésben 
és éktelen káromkodásban találta egyedüli élvezetét. Korcsmá- 
ról korcsmára járt, s a nép legalsóbb osztályával barátkozván, 
garázdálkodásai naponként hatahuasabbakká s kiállhatatlanab- 
bakká lettek. 

Károlyi Sándor akkori időben , hivatalos állásánál 
fogva, több időt töltvén az udvarnál, Bécsben : otthon ritkán, & 
akkor is futólag tartózkodott ; s igy nem csoda, ha honnmara— 
dott nője, a ritka műveltségű Barkóczy Krisztina két- 
szeresen érzc István bárdolatlan magaviseletének súlyát^ s férjé- 
hez intézett minden levelében kérve kérte ezt, hogy »szaba— 
dítsa meg öt a gonosz tól.« 

Sándor, hogy egyrészt nejét ós házát a kellemetlenségek- 
től megiuííntse^ de másrészt, hogy ezen ügyben megkezdett vizs- 
gálódásait is korlátlanul folytathassa ilstvánt eltávolitotta Nagy- 
Károlyból, és az ócsva-apáti házat és birtokrészt jelölte ki neki 
tartózkodási helyül. 

István minden feszélytől mentnek érezvén magát a ma- 
gános lakban : niéginkább áteugcdé magát szilaj indulatának és 



WALTHEUU IMRÉTŐL. 195 

nkonczátlankodásainak ; szertebarangolt a vidéken , veszeke- 
désbe elegyedett mindenkivel, s volt eset, hogy a katonaság köze 
IdTöldözött ; más alkalommal pedig nemes-embert kötöztetett és 
vert meg. 

Apáti lakásában ismerkedett meg Csáky László ez- 
redes özvegyével Jósika Judittal, s azt nöűl vévén, laká- 
sát Micskére tette át. 

A sűrűbben fölmerülő okok Sándort mindinkább azon bi- 
zonyosságra vezették, hogy István nem testvére ; miután azonban 
ezen vádnak borderejét tökéletesen ismerte, s tudta, hogy annak 
netaláni alaptalansága esetében mind a természet, mind a hazai 
törvények által a legsúlyosabb büntetés alá esik : tartózkodott 
aizalnyiltan föllépni mindaddig, mlg aziránt magának teljes 
és tökéletes meggyőződést nem szerez . Ismerői, jóakarói és ba- 
rátai tanácsát követve, minden eszközt megragadott tehát arra, 
hogy a tényállás leplezetlen igazságához juthasson, s ez által 
núnd magát, mind pedig családját a bizonytalanság nyomasztó 
Irtása alól felszabadítsa. 

Első gondjai közé tartozott, hogy azon egyének határozott 
nyilatkozatait bírja, a kik bátyját a zeiitai harcz előtt ismerték, 
8 kitudja : vájjon ezek rcáismernek-e a mostani, lelkileg meg- 
romlott egyénben Károlyi Istvánra ? s hogy a harczban jelcn- 
^Itaktól hallja : vájjon ott csakugyan halála esett-e bátyjának ? 
Es csak miután mindezekre határozott választ nyert, és a beér- 
tezett feleletekből s tudósításokból azt vette ki, hogy hiedelmé- 
ében uem csalódott : vitte ügyét az igazság fóruma elé, magát a 
tehertől föhnentetui, a család nevét és jogait bitorló egyént pc- 
^ig megbüntettetni kérvén. 

Sándor 1698. oct. 16-áii ünnepélyes óvást tett az udvar 
elutt, és kinyilatkoztatta, hogy mindazon cselekményét, a mit 
íimaz egyénnel tett, ki a legközclebbniűlt évben a felséges ural- 
kodó előtt, is magát igaz és valódi Károlyinak adta ki, és a kit 
"í^ Sándor — egyéb tckintekct mellőzve, már csak azért is 
házához fogadott és testvérének vallott: nehogy bárki részéről 
*s azon gyanúval illettessék, mikép igaz vérét megtagadta, — 
Miután alapos okoknál fogva azon következtetés vonható, hogy 



196 AZ ÍL'KÁKOLTI 

ezen egyén nem testvére: ünnepélyesen visszavonja és meg- 
semmisíti, nehogy ezáltal akár most, akár jövendőben neki 
vagy utódainak kisebbség, rövidség, kár vagy hátramaradás 
okoztassék. 

Szintén ezen nap folyamodást nyújtott be a királyhoz, 
melyben öt kérte, hogy az ügy valódi állását egy kinevezendő 
bizottság által kipuhatolid, s a csalás kiderülése esetében a 
bűnnek méltó büntetését elrendelni méltóztassék. 

»Mindez ideig — mondja folyamodásában Károlyi — nem- 
csak hogy ki nem derült az, hogy a testvéréül fogadott azon- 
egy személy volna a mentái harczou elesettnek vélttel : de sőt 
mind testvére Perényiné, mind az elesettnek egykori tanítója, 
kik István testalkatára és arczvonalaira emlékeznek, mind pe- 
dig rokonai s az igaz Károljnnak harcz- és tanulótársai, kik 
véle gyermeksége óta növekedtek, öt egyátalában valódi Káro- 
lyinak el nem ismerik. Továbbá, habár igaz is, hogy a tizenegy 
évig tartó sanyarüság és nyomor az embert elméjétől megfoszt- 
hatja és egész valójában megváltoztatja : de itt a változás oly 
nagy, hogy annak megtörténhetése föl nem tehető ; mert az igazi 
Károlyinak terjedelmes szája, ritka nagy foga, kiálló álla és 
mély hangja lévén, azonfölül jeles deákságnak, csendes termé- 
szetnek, istenfélő tulajdonoknak és tudományos képzettségnek 
volt birtokában : holott e mostaninak kis szája, apró sürü foga? 
vékony hangja, gömbölyű arcza van, s egyedüli szenvedélye a 
káromkodás és dőzsölés, annyira, hogy egymásután hétszer is 
lerészegszik ; sem írni, sem olvasni nem tud ; sőt ha másoktól 
nem hallja : azt sem tudta volna megmondani, kik valának szü- 
lői ? — A testalkat, az arczvonások, a hang és tulajdonok ily 
nagy változása tizenegy év alatt semmiesetre sem következhetik 
b(í; az pedig, hogy minden szellemi ismeretből kivetkőzzék 
és hozzátartozóiról végkép megfeledkezzék : még azon esetben 
sem történhetett volna meg, hahogy e tizenegy évet folytonosan 
vadak cs vadállatok között lett volna kénytelen tölteni.* 

»De mindenekfölött leginkább felötlő ama körülmény, hogy 
Károlyi István dzsidával keresztülszuratváii, időjártával pecsé- 
tes gyűrűje bizonyos rácz katonák áltíil megvásároltatván, apja 
birtokába bocsáttatott, — és a mostani Károlyi nemcsak hogy 



KonyTísmcrtetések, bírálatok. 

III. 



A „Sztkely Ol'levélffír^^ történetírási fontossága. 

VI. 

A székely törvénykezésnek szintén sajátságos eredetiségei 
vannak. En-enézvc is tanulságos O k 1 e v é 1 1 á r-unk. Csak né- 
hányat idézek a székely nemzeti törvények közül. 

1451-ben Vízaknai Miklós, az erdélyi részek kormányzója, 
és Vingárdi Geréb János görgényi várnagy, mint Hunyadi János 
Magyarország kormányzója által a marosszéki székelység közé 
küldött bírák, azon széki székelység egyetemének Maros- Vásár- 
helyen tartott kí'ízgyülése alkalmával Szentgyörgyi Barabás liad- 
nagy, Gyalukúti Péter bíró, if j. Medgyesfaln Jakab, Szenthárom- 
sági Simon, Andrásfalvi Mihály, Mosoni Bicsak Benedek és a 
többi 24 ülnök tagból alakúit törvényszékén, egyéb örökre tai^ 
tandó határozatok közt, az összes székelység régóta helyben- 
hagyott szokása szerint egyenlő akarattal végezték és határoz- 
ták : »hogy a kik bárminő örökséget 32 évi időköz alatt vala- 
mely törvényes lépés vagy tiltás által meg nem szereztek, azután 
azt többé fel ne eleveníthessék, hanem örökre elhallgassanak ; 
úgyszintén ha két osztályos-testvér bánnily régen ezelőtt saját 
székely örökségében megosztozott, öröklő utódaik e székely 
örökségeket szintazon módon birják és használják, és a míg a 
legközelebbi ágakban férfi élő örökös van, a nőörökösök birtok- 
láshoz nem bocsáttathatnak ; ha pedig ezeknek magva szakad, 
de. ha nőágon valaki életben van, ezek kihalása előtt a köze- 
lebbi férfiágból való szintén férfirokonoknak örökösödniök sem 



200 KoNYVISMERTKTEStíK, 

tartsák meg egy év lefolyásáig, ha a szükség kívánja ; ez esküd- 
tek minden lefolyó évvel változzanak meg, a mely alkalommal 
legyenek jelen a szék kapitánya, szék birája és királybirája. Ha 
a birák elméjök gyöngesége vagy épen butasága miatt valamely 
ügyet a törvény helyes útja s módja szerint elintézni nem len- 
nének képesek : az Ítélettel elégedetlen fél felhívhatja azt az ud- 
varhelyi törvényszékhez, onnan a székely ispán elé, s utoljára a 
régi szokás szerint király ö felségéhez. Ha valamely mostani, 
úgy ezután választandó bíró valaki igazát tudva azt elfordítja 
vagy elrekkenti, a dolog kinyomoztatván, a hazafiak közaka- 
ratja szerint borét húzzák le, s szalmával tc>mjék ki c 

» V^égcztetett, hogy bárki a mondott székelyek közül e ren- 
deléseket megszegi, s a székely nép közönségét ismét régi szol- 
gaságába taszítni akarja : a megbántott és károsított jelentse az 
esküdteknek, ezek a székely ispánnak, az ispán pedig az ilyet 
vagy ilyeket minden kegyelem nélkül fejektől s vagyonuktól 
foszsza meg.« 

Megemlíteni Szent-Páli Becze Márton, Komis Gergely, 
Csáki Balázs és Bögözi János nemes emberek, másfelől Teremi 
Sikesd Miklós és János közt, Becze András meggyilkolása miatt 
1486-ban folyamatban volt pernek Báthori István országbíró, 
erdélyi vajda és székely ispán előtt 80 aranyforint fizetéssel cl- 
enyésztetését, mely által azonban a felek közt fennforgott egyéb 
székely örökségi ügyeiket érintetni nem akarták, sőt azon külö- 
nös egyezségre léptek, hogy az Ür körülmetélte té^se közelebbi 
ünnepén Nyujtódi Pál és Kacsai Antal (Antonius Kaeliay — 
vájjon nem a ma is létező Kacs ó-nemzetség őse-e ez ?) Osi 
Sándorral együtt menjenek el a velők tnrtó és rájuk hallgató 
székelyek közé, és ott mindkét fél székelyeit kérdezzék ki és tu- 
dakozzák meg tőlük : ezentúl melyik melyik félhez kíván tar- 
tozni, melyik után hallgat, s székely szokás szerint melyiknek 
kívánja magát alávetni ? és ennek megtörténte után egyik fél is 
a másikhoz tartozó s arra hallgató székelyeket azon félnek aka- 
rata ellenére 25 forint büntetés terhe alatt maga mellé venni 
vagy elfogadni no merészelje. [OX OVIIT. sz. oklevél] 

Nagyérdekü az egész székely föld lakóinak, 
minden székek akármicsoda renden levő lakóit k5- 



i 



202 KÖXrviSMERTETÍSKK. 

nagyon érdekes X-ik pontj<^t. »A székelyek — így hangzik ez 
— a régi mód szerént az átab'inos felkelésnél liadi népök két 
részét tartoznak sorba kiállitani, a harmadik történhető esetekre 
otthon maradván. A felkelésre egybehlvás pedig véres kard 
körülhordoz ás a vagy az erdélyi vajda levele 
által történik, ha az egyszersmind a székelyek 
ispánjai s. De a mikor a hirtelen felkelés kényszerű szükség, 
minden szék kapitányai dobokkal, száldobosokkal és farak&sok, 
úgynevezett tűz halom gyújtásával [CLXI V. sz. oklev.] kiált- 
ják össze, s a ki ezekre nem jelenik meg, fejét veszti.c 

A második oklevél szerint egy részletes felkeléskor a király 
Sepsi szék székelységónek az uralkodó drágaság tekintetéből 
megengedte, hogy bárha többel lennének köt<?lesek, hadi népük- 
nek csak tizenhatoda keljen fel, s jól fölszerelve menjen oda, a 
hová az erdélyi vajda és székely ispán rendeli. [CCX. fSz. oklev.] 
Nevezetes azon adat is, hogy Senyői Salamon fiának Do- 
mokosnak székely- voltát T. Lajos király nem ismen'én el : meg- 
hagyta az esztergomi és egri káptalanoknak, hogy ezt nyomozzák 
ki ; a nyomozásból annak valódi székelysége kitűnt, s a királyi 
felség üt kétségtelen székelynek ismerte el, még pedig űgy, 
hogy erről kiváltságlevelet sehol előmutatni ne tartozzon, és 
a hol tetszik, szabadon lakhasson. [XLI. sz. oklev.] Ez 
oklevélben kimondott elv egyezik azon 1848-ig életben volt sar- 
kalatos székely joggal, hogy a székelyt, bárhová ment a magyar 
korona t(*rületén, ha székely-voltáról törvényhatósági bizonyít- 
vánvt vitt, minden akadálv vaixv további bizonvítás nélkül ne- 
mesnek ismerték el, és letelepedésében s a nemesi joggal élésben 
nem gátolták. 

Érdekesek e könyvben a bessenyóki'öl közlött XLVTL és 
XÍ^VIl., a Miklósvárszéknek Háromszéktől elválását illető 
LXXXI. és CIAIL, a Csík- és Kászonszék kétfelé szakadását 
illető CLXIIT. és CCIX. számű oklevelek, továbbá a XC. számú, 
melyben Xádasdi [Mihály székely ispán, a király parancsára, ai 
l^nissó városban szűz Máriának szentelt egyházban tartandó 
niiseáldozatokra Tohán és Zernyest falukat adományozza; a CV. 
számű, melyben meg van határozva, hogy az erdélyi nemzetek 
— magyarok, székelyek, szászok — mily erővel, az erdélyi yíjda> i 



204 KON V vismertetések. 

nemzeti ispánjai voltak ; de a két utóbbi tiszt gyakran az elsőre, t. i. 
a vajdára ruháztatván, utoljára a székely ispánság abba olvadt 
bele, csak a szászokét őrizte meg e két szász vár : a szokásnál 
erősebb nemzeti féltékenység, és a még ennél is erősebb germán 
jogérzet 

Nagy és hosszú küzdelem folyt le Erdély főidén, mig a 
magyar királyság és magyar aristocratiai alkotmány az egészen 
sajátságos székely és szász ősiutézmények bizonyos határig való 
egybeolvadását kivívta. E küzdelem folyamát és bár halvány képét 
Erdély történetében mégeddig rajzolva nem láttuk. 

Téves hit az, hogy Erdélynek e korszakbeli története prag- 
maticailag már meg van írva, vagy hogy azt megírni könnyű. 
Nincs megírva s könnyen meg sem írható. Még sok az előleges 
teendő. Első az, hogy a magyar tudom. Akadémia által Er- 
dély ekorszakbolialkotmányátsközjogi állását 
illető, már kétszer hirdetett pályakérdés alaposan megfej- 
tessék, a mire nem hónapok, de több év, nem 80 arany, de 200— 
300 kell ; m á s d i k, hogy a székely őstörténet a szászokéhoz 
hasonló részletességgel, de nagyobb részrehaj latlansággal legyen 
megírva. A szászok közül : Schlöszor, Schnell, Schuler, Teutesch 
részint népszerüleg, részint oknyomozólag megírták saját nem- 
zetök speciális erdélyi történetét. Egyik tartomány-terület 
múltja tisztán áll előttünk. Lépjen ez ösvényre a székely nemjset 
is, tűzzön ki története megírására nemzeti jutalmat, 4—500 
aranyat (400,000-ből álló néptől kitelik, ha önmagát becsüli), 
hirdessen pályázatot, vagy kérje fel erre Szabó Károlyt, a ^Szé- 
ke ly Ökle vélt ár« tudós szerkesztőjét s a székely nemzet 
igaz barátját. Egyik vagy másik úton a mü létrejő. 

Addigis pedig a nép sziue-java vegye meg az ismertetett 
könyvet, moly senkit úgy, mint őket nem érdekelhet, a mely előt- 
tük van, az ő dicsőségöket liirdcti elnémíthatatlan hangon, a 
pragniaticai hitelesség ércznyelvén a világ előtt; e fölött küld- 
jenek be a ll-ik kötetbe minél több székely oklevelet, buzdítsák 
részvétükkel a kolozsvári történelmi bizottságot, — így remél— 
het<") a székely külím-történétnek néhány év múlva létrejövetele- * 

Ha a három külön politicai terület külön-története ür- 
mödön meg lesz írva : akkor ezek közös polgári szerkezete, s 



tAbcza. 205 

peinek együtt leélt yiszontagságai is nyomósán megirhatók, előbb 
Bem. 

E nagy czél elérhetésére Benkő József után annyit nem 
tett senkiy mint a »Székely Oklevéltár* szerkesztője és 
kiadói, kik ez által hálára tették magukat érdemesekké. 

A könyv kiállítása díszes, ára (2 frt o. é.) mérsékelt, 
b&tran ajánlom a magyar történetkedvelő közönségnek, székely 
atyámfiait pedig tettleges pártolásra buzgón kérem. 

JAKAB ELEK. 



TÁRCZA. 



— A Magyar Történelmi Tár sniat martíus 6-iki ui^se mind- 

Wgíg nagy élénkséggel, nagysz Imű, mintegy huszonöt választmányi tag 
téujéie mellett, és szintén számos szakkedvelö közönség jelenlétében 
ment véghez. Két elnök : Horváth Mihály és Ipolyi Arnold 
Tolt jelen, s előbb az első, majd távozta után Ipolyi elnökölt. 

Horváth Mihály azon szomorú jelentéssel nyitá meg az ülést, hogy 
Baloghy Lás'/. ló, a társulat ügybuzgó és szakértelmes pénztárnoka, 
hoaszabb gyöngélkedése utún, Nizzába — hol enyhülést volt keresendő 
— ataztában, a vaspályán Nabrezinánál f. martina hó 1-jére viradó éj- 
jel elhunyt. Mintán betegsége súlyosbodott : halálát előérezvén, pénztár- 
Boki állomásitól való fdlmentetését sürgetően kérte, s elnököt és titkárt 
a tirsnlat vagyonának átvételére fólhívá. A fölmentvény az 1872ik 
e'vre a választmány által kiküldött bizottság részéről már néhány nap- 
pal eWbb, t. i. a ftíbr. 2I-kén végrehajtott pénztárvizsgálatkor kiada- 

I 

tott volt számára. Elnök és titkár közvetlen érintkezésbe tévén mago- 
lt a lelkiismeretes férfiúval, — ki betegsége alatt a magyar jelzálog- 
bank egy másik derék tisztviselőjét, Ralthazár Béla urat beava- 
tott a Történelmi Társulat pénzügyeinek kezelésébe — leltár szerint át- 
tették tőle a társulat legnagyobb rendben talált s példás pontossággal 
keaclt vagyonát, ú. m. értékpapírokat, kötvényeket, szelvényeket, ta- 
wApiInztári könyvecskéket és készpénzt, a számadási könyvekkel egye. 
*^ben. Az alapitványtöke megőrzését, Horváth közvetítése folytán, a 
jelüüogbank igazgatója, Beck lír vállalta el. A pénztárnoki teendők ideig- 
*^*í^ vitelére pedig ölnök és titkár legczélszerübbnek vélték — a néhány 
B»p múlva tartandó v.Uasztmányi ülés jóváhagyása reményében — a 



20f) TARCZA. 

Balogh^ által már clÖro beavatott és ajánlott Balthazár armt k^rni 
fői, ki e megbízást elfogadta. — Mindezeket előadván, Horváth indít- 
ványozás hogy a választmány jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétet B a- 
1 g h y László elhunyta fölött, mint a ki a társulat vagyonának hfi, 
pontos és szakértelmes kezelése által magának érdemet szerzett. As in- 
dítvány egyhangúlag végzéssé emeltetett, s az elnökségnek a pénztár 
tovább} kezelésére nézve tett intézkedései helyeseltetvén, ideiglenes p^na- 
tárnokdl, a májusban tartandó közgyűlésig, a választmány által is t. 
Balthazár Béla úr substituáltatott. Továbbá Deák Farkas 
és Horváth Árpád urak, mint az 187 2-iki számadások fölölvizs- 
galatával mogbizott v/il. tagok, újólag fólkérettek, mikép a számadHSO- 
kat a f. évi január és február havakról is vizsgálnák át, hogy az elhunyt 
Baloghy úr családja részére a főimen tvény ezen időre is kiadathassék ; 
továbbá a társulat értékcinek kezelését, az ügyész dr. P a u 1 e r Gyula 
közb(vjöttévi>l, a helyettes pénztárnok úrnak forma szerint adják által* 

£ jiénztári ügy gyei kapcsolatban még, Deák Farkas a kö- 
vetkező jelentést olvasta fol : 

» Tisztelt Választmány ! 

Alóiirottak a társulat pénztára megvizsgálására küldetvén ki, meg' 
bizat4sunkban eljártunk. Valamint az értékpapírokat, úgy a magáBköte« 
Iczvénycket is a két év előtt készített részletes kimutatási lajstrom alap- 
ján átvizsgálván, az azóta szerzetteket a lajstromba bejegyeztük. A 
pénztári könyvet pedig 2543 frt 28 kr. bevétellel, 2037 frt 44 kr. kia- 
dással és 505 frt 84 kr. pénztiri maradékkal helyesnek találván, a kö- 
vetkező záradékkal láttuk el : >£ pénztári könyvben foglalt bevételek 
és kiadások minden egyes tételét megvizsgálván, a jelen számadást áta. 
Iában és részleteil>en kifogástalannak találtuk ; minélfogva pénztárnok 
úrnak a múlt 1872-ik évre a fölmentési okmány kiadandó.« 

Budapest, 1873. február 2l-én. 
HorváthArpád, m. k. DeákFarka8,m. k.< 

K jelentés helyeslő tudomásul vétetvén : annak és a jelen év elflS 
két haváról szerkesztendő hasonló jelentésnek alapján, a fölmentvény 
néhai Baloghy László úr családja részére egész f. martias 1-jéig 
ki fog adatni. 

Ezek után titkár tiM'jrszté elő a folyó ügyeket, miután előbb a 
februári illés j(?gyzőkönyve folol vásottnak tekintetvén, hitelesíttetett. 

Titk:tr mindenokulőtt inditványozá, hogy több tárgyi ez localis 



TÁRCZA. 207 

t^intetDel fogva czelszeríl lenue, ha a választmány május helyett már 
a mai ülésben kijelentene, hogy az 1873-ik eVi vidéki kirándu- 
lás — a tavalyi határozat értelmében — Nyitra megyében tar- 
tatik; megérinté egyszersmind rövideden: minemű gazdag ered- 
ményt kilátásba helyező elöintézkedésekot tett máris Nyitra vidékein 
tánulatonk példátlan buzgalmú alapító tagja, s nyitrai gyűlés indítvá- 
nyozója : hg. Odescalchi Arthúr. 

Ezen javaslat folytán egyhangúlag határozattá lön, és végzésül 
kimondatott, hogya Magyar Történelmi Társulat folyó 
évi kirándulása Nyitrán és vidékén fo g megtartatni, 
fleptember havában. Miről a t. vármegye közönsége átirattal értesíttetni 
tataroztatott, az ülésen jelenlevő herczeg lelkes részvétéért pedig hálás 
köszönet nyilváníttatván, Ő Főmlga hathatós befolyásúnak további érvé- 
nyesítésére ifl főikére tett. 

Erre fölállt Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, s úgy 
a maga, mint Radvánszky Antal zólyomi főispán nevében, a 
következő 187 4-ik évre Zólyom megyébe hívta meg a Történelmi 
Társulatot, és a múlt évi példa után már most határozatban kimondatni 
kért<», hogy az 1874-ik évi kirándulás Beszterczebányára és Zólyom 
megye vidékeire tűzetik ki. — A köztiszteletu tudós főpap, szeretett 
alelnökünk e szives meghívása zajos éljcnzéssel fogadtatván, az 1 874-i k i 
kirándulás helyéül Zólyom vármegye végzésileg 
megállapíttatott. 

Titkár a következő új évdíjas tagokat jelenti be : gr. Forgách Ká- 
«>ly, Ghymes, u. p. Nyitra ; Bacskády Károly ugyanott ; gr. Dessewfly 
^eíl, Vatta, u. p. Abrány ; Taruóczy Béla kir. kamarás és orsz. kép- 
viselő, Pest ; Vály Béla kir. járásbíró, Aranyos-Marót ; Katona Gyula, 
Bars megj-e főjegyzője, Ar.-Marót ; Turcsányi Alajos, Turcsánka, u. p. 
^vitra-Zsámbokrét. Mindnyájokat ajánlja Szerémi hg. d e s c a 1 c h i 
■A^rthur alapító tag. Továbbá Czobor Béla és Faluba Béla kath. nö- 
vendékpapok Pesten, ajánlja Franki Vilmos vál. tag. — Mind a 
kilenczen egyhangúlag megválasztattak. 

Titkár jelenti, hogy Nagy Gyula t. tag a nála levő Csicsery- 
^kmányok másolásaival elkészült, és a Csicsery-levéltárból átvett okle- 
^^lek visszaszolgáltatására, s ez alkalommal a »S zabács viadalja* 
oiaoyzó előrésze fóllelhetése ezéljából azon Icvéltiir még egyszeri tüzetes 
atkutatlsára ajánlkozik. — A szives ajánlat köszönettel vétetvén ; Nagy 



í 



F 



208 TÁUCZA. 

Imre és Végbely Dezső' arak, kiknél a Csicsery- és Mokchay-fále t5bbi 
okmányok vannak, fölszólittatni határoztattak azok másolásának miha- 
marabbi befejezésire, — mit a jelenlevő Nagy Imre a maga réssérol 
legközelebbi kilátásba helyezett. 

Franki Vilmos, mint bizottsági előadó javaslatot terjesst 
elő a Supala és társai által 1872-ik évről Összeállított általános történelmi 
czimtár kiadása iránt. A tervezet elfogadtatott ; és e szerint e nagy 
gonddal ds szakértelemmel szerkesztett repertórium, mely apró betűkkel 
nyomva, mintegy hat ívre fog terjedni, külön füzetben jelenend 
meg, a társulat kiadásában. 

Nagy Iván, ki a deregnyei levéltár már régebben beküldött 
indexeinek átvizsgálásával vala megbízva, — tudatja, hogy az általa 
kiszemelt legérdekesebb 308 db. okmányt a levéltárból, tulajdonos Ló- 
nyay Gábor űrő mlga szíves közlékenységébŐl mai napon eredetir 
ben kezéhez vette, s a mennyiben hirtelenében átnézhette, azok legin- 
kább a Deregnyey, Bessenyey, Daróczy és Deregnyei Gkilamboss-csaU- 
dok, továbbá Zemplén és Bereg vármegyék történetét érdeklik, s a XI V-ik 
század elejétől a XVIII-ik század elejéig terjednek. — Ezen okmányok 
egy részét mnga Nagy Iván vállalta el feldolgozni és ismertetni, a 
Zemplén vármegyét érdeklők pedig Nagy Gyulával, a beregiek Lebociky 
Tivadarral, s II. Rákóczi Ferencznek Galamboss Ferenczhez intézett 21 
db. lovelo Thrtly Kálmánnal közöltetnek, — dgy, hogy a sajátczélú fel- 
használás mellett az átvett okmányokról kiki jelentést tegyen, illetőleg 
regestákat készítsen a társulat számára. 

Nagy Imre eredetiben bemutat és darabonként ismertet IS 
db. Arjiád-korből való — XlII-ik századi — okmányt a gp:. DraaskovicV 
család Icvélt'irAból, hg. Odoscalchi Arthűr szívességéből. Ezek eddigelé 
mind ismerotU'nok, Somogy vidékeire vonatkoznak, s a zalavárí, sü- 
megi (Srtncti Aopidi') és pozsogai (i^ancti Petri) oonventek kiadványai, 
ritka ép és szép fügirö-pccsétokkol. Sőt eg}% a maga nemében egyet- 
len is vnn köztük : a zalai új udvari conventnek eredeti kiad- 
V A n y a, a minő eddigolé — Jomey szerint — nem ismertetett. Nagy 
Imre míntlczcket. s«ít még több XIV, XV-ik századbeli Drasskovicb-okmá- 
nvokat is loniás >lt. és a ^^ H a z a i k m á n v t á r«-t érdekesítcndí velők. 

Most kövotkcztok az értekezések. Ks pevlig 

1. Deák Farkas t.Hrtott h'^sszabb fölolvasist, a gr. Csikr- 
b»voli«r Barcsav Ákos erdélyi fojedolem és id. gr. Csáky István k0ftL 



210 tírcza. 

• 

virtbi birtokos úr ajándékát a társulat útján a nemzeti múzeum rezére. 
Az okmányok XIV — XV-ik századiak, s Veszprém vármegyét illetik. 
Supala Ferencz úr regestákat fog belőlök a társulat számára ké- 
szíteni, s a becsesebbeket a >Hazai Okmánytár «-ban közlendi. A szives 
ajándékozó irányában jegyzőkönyvi köszönet fejeztetett ki, 
•Ezzel az til^s véget ért. 



— A m. tad. Akadémia martius lO-iki ülésében két törté- 
nelmi értekezés tartatott, ú. m. Szilágyi Sándor és Franki 
Vilmos 1. tagok által. Amaz, a legutóbbi alkalommal Thaly által a 
vörös vári Rákóczi-levéltárból kiszemelt és az akadémiai történelmi bi- 
zottság rendelkezésére Pestre szállított XVII-ik századi irományok egy 
részéről, nevezetesen a Betblen Gábor állami müködéBét illetőkről érte- 
kezett. Az értekezés czíme : » Adatok Bctblen Grábor szövetkezéseinek tör- 
ténetéhez « s ezzel kapcsolatban a nevezett levéltárból több mint száz 
darab, eddig ismeretlen államokiratot mutat be. £z okiratok főbbjei : 
Bethlen és a csehek közt 1620-ban létrejött unió pergamen-példánya, 
ugyan az uniónak Erdély viszonyaihoz módosított s ez által elfogadott 
példánya ; a hajdúk hitlcve pergamenen, harmincz pecséttel ; Bethlen 
Gábornak s Rákóczinak, Széchynck, lUyosházynak, Thurzónak titkos 
szövetkezése, Kamuthy * Farkas utasítása, melylyel megbízatott Czeczi- 
lia-Renátának, Ferdinánd leányának kezét megkérni ; a Brandenburgi 
Katalinhoz küldött kérőknek adott utasítás ; Bethlen Gábornak az an- 
gol királylyal, a dán királylyal, Nomctfölddel kötött véd- és daczszövef 
sége (1 627.) ; a Moldvával kötött szövetség (1628.) ; s két diploma 1 622- 
böl, az egyik, melylyel Ferdinánd Bethlent német birodalmi herczeggé ne- 
vezi ki, s egy másik, melylyel egy csehországi uradalmat biztosit néki. 
Bethlennek alapterve volt Magyarország állami függetlenségét kivívni, 8 e 
czélját Ferdinánddal karöltve akarta elérnL A Kamuthynak adott atasitás 
tervét a maga egész teljességében bemutatja. Három évig járt Czeczilía 
Renilta keze után ; közös actiót ajánlott a török ellen. Kilátásba helyezte az 
Impérium lecscndcsítését. Magyarországot a Fátráig ő bírja, a Fátrán tol 
mint korm.ínyzó ő igazgatja, s az országgyűléseken ö elnökölt volna. Er- 
dély Ferdinándot föhübérurának .fogta volna elismerni, évi tiszteletd^ 
mellett. £ házasságot aj/mlá a spanyol udvar, de megbuktatta a rómam 
curia ellenzése. S mo^t Bethlen elfordult Ferdinándtól s a hágai nnii^^ 



TÁBCZA. 211 

aláirt fejedelmekkel szövetkezett. De mire a hágai unió létrejött, Ke- 
rettt^j dán király megveretett, s az unió csakhamar felbomlott. Bethlen 
most más coalitiót tervelt : a porta, Gusztáv- Adolf s Erdc^ly közt. Köz- 
VenjArt Gusztáv- Adolf kib^kitdsc'ben Lengyelországgal, a porta ds a per- 
sák közt dúló háború megszüntetésen munkált, s mnr cBak az actió 
lerére kilépése hiányzott, melyben halála gátolta meg. 

Szilágyi atin Franki Vilmos olvasta fel a brezu ó-bányai 
naletésü Berger Illyés nek, a XVIII-ik század első felében ural- 
kodott királyaink udv. historiographjának s poéta laureatusának élettör- 
táietét, — mely Berger kevés becsű müveinél sokkal érdekesebb olvas- 
fflánj, — a mint t. tagtársaink magából az értekezébböl meg fognak győ- 
Mdhetai, miután a t szerző azt szíves vala számunkra átengedni. 

Ugyanezen ülésen olvastatott fel a történelmi térképek kiadását 
illető bizottsági javaslat Magyarországot különféle korszakokban kilencz 
térkép fogná feltüntetni, magyarázó szöveggel. A tervezet bővebb meg- 
vitatás végett az osztályhoz utasíttatott. 

A történelmi bizottság mart. 8 -kán tartott legközelebb 
értekezletet. Ennek tárgyai közül megemlítjük Ováry Lipót Ná- 
poljban kutató hazánkfia tudósítását, mely szerint múlt január hó foly- 
tán nkeríilt fölfedeznie a Far nesi-levél tárban Rorario lengyel- és 
magyarországi pápai nuntiusnak chifirékben írt nagyfontosságú jelenté- 
seit I. János király udvarából, — a királyról, Izabella királynéról, udva- 
mkról, 8 a főbb nftigyar urakról, az 1539-Ik évből. E terjedelmes titkos 
jelentések János király udvaráról s hazánk akkori viszonyairól állítólag 
cg^n új részleteket tartalmaznak, meglepŐleg élénk világosságban 
t&ntetik föl az akkori szereplőket és magyar viszonyokat. Ováry a szin- 
tén föllelt kulcsok segélyével most foglalkozik ez értékes papírok teljes 
mér?fi dechiffreirozásával és lemásolásával, s legközelebb teljes másuk 
^iild^t Ígéri. Annyival örveudetesebb pedig e körülmény, mert Ováry 
ojabb időbeli küldeményei épen nem elégítették ki az igényeket, úgy 
**rtalini becs, mint mennyiség szempontjából, s igen itt van már ideje, 
"^gy elvégre valami becseset is kapjunk tÖle. 



Néhány adat a középkori istenitéletek történetéhez. 

I. A bajvívás. 
Nemzetünk harczias jellemének kifolyásául tekinthető a XV. szá- 
**^ig Hazánkban dívott azon szokás, hogy a peres felek viszályos ügyeik 



212 tArcza. 

elint^z^s^t a feg^rerre bízhatták, mit azonban más bizonylatok hiányá- 
ban többnyire a királynak, illetőleg országbiráinak kelle megitáhii, 8 a 
viadalnak közhelyen, többnyire a király jelenlétében történnie. 

A régi okmányok számtalan ily baj vívásról (daelli certamen) 
tesznek kimerítő említést, és pedig kiválólag a XIV. század elejétől 
kezdve; így egy 1329-ki okmányban írja Pál országbíró a leleszi con- 
ventnek, hogy azon perben, mely Bácskai Miklós és Aladár fiai, Várdai 
Pelbárt és János közt a Gyalmas nevű halastó birtoklata iiánt ke- 
letkezett, a váradi káptalan előtt kötött egyezmény szerint a felek az 
ügy elintézését, más adatok hiányában, hazai szokás szerint, 
a két döntő módtól : eskületételtől vagy p árvi adaltól 
tették függővé. Ennek folytán felszólíttattak az országbíró által Pelbárt 
és János, hogy nyilvánítsák, vájjon azt, hogy a Gyalmas nevtt halastó 
vörösmarti birto kukhoz tartozik : esküvel vagy bajvívással kivánják-e 
eldöntetni ? mire ezek a hitletételi módot választották. (Zichy-codez I. 
329. lap.) 

1355. Pál országbíró, Demeter tárnokmester, Tamás erdélyi vajda, 
szerémi Tamás mester, királyi ajtónálló, és Leonard fia Domokos gróf, 
több országos nemessel törvényszéket tartván, ezen István, királyi fö* 
lovászmester, hivatkozva az előmutatott királyi nyiltparancsra, mely 
testvére Imre erőszakos megöletését igazolá, elégtételért folyamodott. 
A királyi leiratból kitűnt, hogy testvére Imre a királyi seregből ősi cu- 
riájába, hol a béke folyvást virágzott, térvén, ott a király nem kis vesz* 
teségére némely irigy és fondorkodó által kegyetlenül megöletett. Ebfin- 
tény végrehajtása; mint a királynak több oldalról tett előterjesztésből 
kiderült. Bátor Jánost, Panki Péter fiát Mátét (Toz Pető 
testvéreit), és a Boksa-nemből eredt Simon fiát Tamást terhelé, 
holott ezek nyilván egymásra bánták a tény elkövetését ; miért is ö fel- 
sége megrendelé, hogy a felek Lőrincz-ünnep előtti vasárnap személye- 
sen jelenjenek meg előtte s mentségeiket adják elő. Minek folytán az 
ország rendéi és nemesei gyülekezetében Bátor János és Panki Máté 
Imre megöletését, mint elébb, űgy most is egészen Boksái Tamásra hárí- 
tották, ajánlkozván B. János, clkülöuözötten a hallgatagul maradt Panki 
Mátétól, hogy annak bcigazolására, miszerint Imrét szeme láttára ölte 
meg kardjával Tamás, kész ez utóbbival személycsen megvívni s kért» 
a törvényszéknek erre való Ítéletét. Ennek ellenében Tamás is állítá ^ 
hogy ő Imre megöl etp'íében ártatlan s a lüntényt Bátor János követte 



Ugjen el, minek igazolásául készséggel elfogadja a vele valóba j- 
T Ivást Miért is, miután harmadizbeni felhivás után is vivási szándé- 
kuknál megmaradtak, a törvényszék azon ítéletet hozta, bogy az egy- 
nistvádoló felek : Bátor János és Boksa Tamás, lovon, katonai fegyver- 
letben. Lukács evangélista előtti szombaton személyesen lépjenek ki a 
•oiompók közé, s vívjanak a királyi felség jelenlétében. Továbbá, mint- 
kogj Boksái Miklós Panki Mátéval a vívást elfogadni nem akarta, állit- 
tíd, hogy ellene a királyi leirat sem tartalmaz terhelő vádat s a felség 
elé nem is idéztetett, de ő ügyét kész a rendes eljárás alá bocsátani s a 
tSnrénynek mindenben engedelmeskedni : az országbírói törvényszék az 
fifj eldöntését a felség megjelenéséig elhalászta ; ki később az összeíilt 
tOrrénysiéken az ügyet akkép dönté el: hogy a bajvívás Bítor János és 
Boksái Tamás közt a megállapított határidőben történjék meg ; ezt kö- 
vető harmadnap múlva pedig Panki Máté és Tamás közt döntessék így 
eltzttgy. (Zichy-cod. I. 464.) 

Nem kisebb érdekű a következő eset : 

1343. évben per támad a leleszi convent és Eszényi 
Lánló fiai Tamás, Mihály és László közt a Szalóka és Eszeny helységek 
k6zt fekvő négy ekényi(l eke = 150 hold ') földterület birtoklata iránt, 
OkBlyet Balázs, leleszi prépost Szalókához, emezek pedig Eszenyhez tar- 
toióaak lenni állítottak. A perlekedés és igazolás egész 1347. évig folyt 
mely czélból az akkori gyakorlat szerint, a hiteles helyekÜl szolgált con. 
?eatek, névszerint a váradi és szepesi káptalan az illető kir.ílyi embe- 
rekkel, oévszerint Palágyi János fia Pállal és Kisvárdai Jánossal eljártak. 
A leleszi convent et Ny ad am fia Mihály^ az ellenfélt pedig Eory János 
Bkíighttalinazottak képviselték. A váradi és szepesi káptalan által az ösz- 
nehitt szomszéd és határos birtokosok és nemesek jelenlétében a peres 
kaláris bejáratott, mely okmányban következő most ismeretlen helyek 
üttetnek : Szalókánál k életről M a c s v a folyó, a hídnál egy 
tó, Homoki nevű tér, Csarnavoda folyó, Porchpataka nevű tó, Belcsepa- 
^? Szamárlucska nevű mező, Rotrogy patak és Zevnona folyó. 

A megejtett vizsg.ilatuál arra, hogy a peres tér Szalókához, illető- 
^ a leleszi convent birtokához tartozik, tanúskodtak következő vidéki 
iKmesek ; Bereg megyéből: Romlósi Mihály, Bácskai István, Gu- 
^ Máté fia Demeter, Tibai Tiba, Bégányi Gergely, Csókás János 

'j »Századok.< 1871. 566. láp. 



214 TÁRCZA. 

újvári alvárnagy és Mikoa János ; Ungbol: Tarnóczi BMna 
Pdter, Zircsnai Fülöp fia István, Tegeuye Vancsok, Batavai Szőke és 
Haraszti László ; Zemplénből: Béli László fia Péter ; ezeken kivül 
tamiskodott 22 nem-nemes. 

Ellenben azt, hogy Eszenyhez s így az Eszenyi-család birtokához 
tartozik, igazolták 250 nem-nemes személyesen és 125 meg nem nevesett 
nemesen kivül e kővetkező eszenyi birtokosok : GUilcsi Imre fia László, 
Csebi Simon fia Tamás, Dobronyi Miklós fia András, és Bőkényi, továbbá 
e kővetkező nemesek : Cselei Pongrácz fiai László és Domokos, Besenyői 
László és Miklós, Hosszumezei János fia Demeter, Glebadi Péter, Újfalvi 
Ábrahám fia Péter, Csekei András fia Dénes, Nagyfalvi Nátha fia Pál 
és Lesztcméri János Zemplén megyéből; Géczi Miklós fia György, 
Kuki Abr. fia János, Voskolcsi János fia Simon, Antal fia Imre, Knter- 
géni Máriás fia Miklós, Macsadonyai Lukács, Batizi fia László, Ráti 
Andornak fia Jakab U n g b ó 1 ; Zarani Sopron fia Pál, és Darócsi 
János fia L/iszló B e r e g b Ő 1 ; Gömöri Miklós fia János Borsodból; 
Gamai Miklós fia Pál, Lövei Péter fia Pál, és Miklós fia Pető Sza- 
bolcsból; nemkülönben Teleki Artói Domokos fia Lőrincz S z a t- 
marból, és Szent-Györgyi Miklós fia Lőrincz és Széni Mikus fia Miklós 
Sárosból. 

Daczára c terjedelmes tanúskodásnak, a felek abban állapodtak 
meg Pál országbiró előtt, hogy a mindkét fél állítása mellett levő bi- 
zonylatot mellőzve, az ügy: kié legyen a peres tér? lova- 
gias módon, bajvívás által döntessék el. Ennek követ- 
keztében a megjelent országrendei- és nemeseiből áll ó tőrvénysseék elha- 
tározta, hogy mindkét fél a közelebbi szén t-m ihálynapi tizen- 
ötödre egy-egy bajvívót lovon és katonai fegyverzetben állítson ki, 
kik a király (I. Lajos) előtt vívjanak. 

Az ekkép hozott Ítélet szerint a kitűzött időben Budán, az őrsiig 
szokása szerint sisakkal jól födve, lovon s katonai fegyverzetben meg- 
jelenvén a király s az országos rendek és nemesek előtt, egymáseal 
szombcííllottak, a midŐn is a rendek és bírák a feleket a kibékülésre ik 
Icgbuzgóbbau follúvták, de eredménytelenül, mert a vívók, lándsáikboas 
nyúlva, egymásra (4len8égescn rohantak, majd elhagyva a láodsákat^ 
egymást bolgár buzogányokkal (per clavas bulgariales) a leg- 
súlyosabban ütlegelték s (^jeli alkonyatig férfiasan és ellenségesen vív- 
tak, a midőn végre a szerencsétől elhagyatva, a lelessi convent yivőjm i 



tArcza. 215 

ax Eszényi Tamás, Mihály és László eró'sebb karú vivoja által legyőze- 
tett, a convent nem kis kárára ^s joghátrányára, míg amaz az »U r s e- 
gedelmévelc dicséretes diadalt aratott. . . . Miért is a convent a 
peres tér elvesztésén felül, a bajitélet díjául tíz márka fizetésre kötelez- 
tetett. Mely ekkép történtek nagyobb hiteléül s emlékezetül az Eszenyi- 
családnak a függÖ pecséttel Unnepélyesített oklevél Pál országbíró által 
fiodin azon szentmihályi tizenötödön 1347. évben kiállíttatott. (Zichy- 
codexIT. 276.) 

Az 1355. Szécsi Miklós országfcíró által kiállított okiratból pedig 
kiffinik, hogy Várdai János mester Legényei Ló'rincz fia Péter ellen pa- 
naszt emelt az iránt : hogy 1351-ben L. Péter Várdal két szolgáját: 
Balázs fiát Istvánt és Bencze fiát szintén Istvánt, Legénye helységében 
elfogatta, kezeiket s lábaikat a legkeménycbbt'n uiegkötüztette s négy 
napig fogva tartotta, 7 mdrkát érö két lovát, szerszámát, nyergét és 
kardjaikat elvévé. Erre nézve L. Péter ártatlanságát baj vívással igazolni 
akarván, Mária-ünnep utííni hétfő tüzetett ki határidőül a végből, hogy 
a felek vívói lovon, katonai fegyverzetben a király clött jelenjenek meg. 
Apániadalt megelőzőleg azonban a Várdai képviselője a váradi kápta- 
talan előtt kiállított meghatalmazással, Legényei Péter pedig személye- 
sen megjelenvén, kérve kérték a bíróságot, hogy az tigj'et békés úton 
intézbejsék el, mely kérés teljesíttetett is, miután a felek Írásban köte- 
lezték magákat arra, hogy a köztük fennforgott viszály megszüntcttetett 
8 ezzel köztük minden további gyűlölet, irigység és harag örökre véget 
«t.(L:.o. 621.) 

Több ezekhez hasonló esetet is közölhetnék még, ha a t. olvasók 
tfirelnaét fárasztanom illenék; de ligy hiszem, e néhány is eléggé meg- 
világítja az » istenitélet « e gyarló módját, mely daczára hiányainak, még- 
M fcbb századon át dívott, míglen I. Mátyás király, 1486. évben 
Mt igen szűk korlátok közé szoritá. Ugyanis ő VI. rendelete 18. fejez- 
^^m (Corpus Juris I. 239. lap) olőrcbocsátván azt, hogy a bajvívás 
többnyire álnoksággal jár, mennyiben azon felek, kikre nézve az Ítélet 
Watott, ritkán vívnak szeDélyesen együtt, hanem magok helyett vívó- 
*^t állítanak, kik ajándékkal, kedvczés- és Ígéretekkel megvesztegettet- 
^^ feleiket, nem tekintve igaz jogaikat, cserben hagyják ; ez oknál fogva 
^ndelé l-ször, hogy az itélet e neme, mely ez országon kivül 
* világon hallatlan, örökre elt őröl tesse'k, s jog- és hatalmasko- 
^i ügyleteknél többé ne alkalmaztassék ; 2. minthogy a baj vívásnak 



216 TÁRCZA. 

csak ott kellene alkalmaztatnia, hol más bizonylat ineg nem szerezhető ; 
de 3. jogi, birtoklási s hatalmaskodási ügyekben a bizonyítás más mó- 
don is törtc^ubetik : e szerint a baj víváson való ítélet csupán a hadi- 
s nem a köztörvényszék köréhez tartozhatik ; 4. minthogy a királyi bí- 
ráskodásnál az ország főpapjai is részt vesznek, ezeknek szellemi s jog| 
állásukkal meg nem egyeztethető a vívás megítélése, s így 5. a párvia- 
dal a jogtéren soha meg ne ítéltessék, kivéve oly eseteket, midőn 
egyéb bizonylat teljesen hiányzik, például, ha egymásnak titkon füleikbe 
súgnak vagy ígérnek, s így a kötelezettség máskép nem igazoltathatik, 
vagy ha valaki magános utaztában tanúk nélkül kifosztatik ; ennélfogva 
6. ily esetben a bajitélet nem a köztörvényszék, hanem inkább a királyi 
hadbíróság köréhez tartozandónak is d értessék. ... Ily modorban töröl- 
tetett az el II. Ulászló alatt is az 1492. 37. t ez. értelmében. (Corp. Jurís 
I. 264.) LEHOCZKY TIVADAR. 



-- Zrinyl Ilona Tálasza Báthory Zsóflához. A iSzázadokc 

f. évi január ius havi füzetében (72. 1.) közöltük volt a zsémbes » nagy- 
asszonya Báthory Zsófiának Zrínyi Ilonához intézett érdekes levelét a 
Rákóczi-Aspremont-Erdődy-leveltárból. Azóta ugyan e levéltár iromá- 
nyai közt az ezen levélre adott válasz egykorú másolatát is feltaláltuk, 
mely nem kevéssé jellemzi íróját Zrínyi Ilonát, úgyis mint önérzetes 
anyát, s úg}'is mint bár napa iránt kellő tisztelettel viseltető, de elle- 
nel>en önállóságát megőrizni tudó erélyes lelkű nőt. Itt közöljük, íme, a 
mng}'ar hölgj'ek ezen egyik legnagyobbikától eredő választ, — melynek 
dátuma U 6^0.) legjobban bizonyítja: mennyire igazunk volt, midőn 
Báthory Zsófia évszám nélküli levelét, tartalma után 1680-ra tettük. 
> Kegyelmes Asszonyom ! 
£de8 Kegyelmes Asszonyom, én Nagyságod leveleit alázatossan 
vettem, melyekből Nagyságod ellenem való ueheztelését szivem fígdal- 
mával értettem Juliánka állapotjára nézve, mely dolgot Nagyságodnak 
nem úgy mondtak, a mint az dolognak valósága volt. De bizonyítok az 
él«'» Istennel és páter Ordódi urammal, és több b^süUetes emberekkel, 
kik jűlon voltak, hogy valamit az én ártatlan gyermekemre fogtak : 
abban semmi siucson. Ha Nagyságod az én erkölcseim felől kételkedik : 
én arról nem tehetek : ha pediglen engem böcsüllet^szerető asazonnak 
ismerte és ismeri lenni NagAságotl : miért tehát engem oly átkozott 



tÁrczá. 2lf 

uymk tarty bogy engedném szemek láttára az ún ártatlan nyolcz 
estoidSB leánkámat az illyea ország-gyalázatjára nyalni és falni? 
Mdy dolgok bogy voltak ? páter uram Nagyságodnak bőven megirja, 
tbbél meg^beti Nagyságod. — Az armistitiam is pablicáltatván, GróíF 
Tli5kttli nram ') ideizent: hogy eljön ; ki is feljővén a várban, het- 
íoa ebéden levén itt, ebéd útin mindjárt lement. Én nem mondhattam 
lio^ ne jőjöDy mint más becsületes embert, úgy kellett ö kegyelmét is 
látnom, as mint mások is azt cselekeszik, az mel3rre (merre) megyén. 
Elhittem, ennek is kétképpen fogják hirct vinni Nagysdgod eleiben. — 
El, mi, már Nagyságod kegyelmessége : ha hiszi, vagy nem ? én arról 
nem tehetek ; mindazonáltal — ha lehet és Nagyságod kegyelmes- 
ig volna — kérem alázatossan a Jézusnak szent vére hullásáért : adja 
tudtomra, kicsoda az az én jóakaróm ? ki táplálja illycn hírekkel, az 
in gyalázatomra. Nagyságodat ? Jobb volna, engem az én gyermekim- 
mel együtt hogy megölne, hogysem ilyen mocskos hírekkel gyalázza 
Nagyságod, s mind más emberek előtt ; kiben ha érzcném valamiben 
nagtmat : én soha Nagysigod szemei eleiben nem mennék ; de Nagy- 
sigod is látván azt, hogy ebben semmi sincs : ha akarja, hogy az én két 
áryiimmal Nagysigod udvarlására menjek : küldjön érettem, én kész 
vagyok Nagyságod szolgalatjára menni. Ezzel Istennek ajánlom Nagy- 
8Ígo<lat, én pediglen maradok 
Nagyságodnak 
Makovicza, 21. Fcbruarij, 1680, 

alázatos szolgálója 
Zríny Ilona m. k.c 

Rivttl: » Nagyasszonyunknak Ő Nagyságának irott válasz.*: 

Egykorú m^isolat a vörösvári Rákóczi-Asprcmont-Erdődy féle le- 

T^tirban. 

Közli: VALENTINUS HUJDOSÓ. 



- Egy Thokoly-korabelí alispáni tót körlevél. Nngyméi 

túdiga b. Prónay Gábor, mint a bazai lig. hitv. evangélikusok egjete- 
"*» föfelagyelője, a közel miílt évek egyikének nyarán ősi lakába. Pest 

Tehát ő volt, kire Zsófia fejedelemasszony — a jövő időket 
•íjtve — közzétett levelében czéloz, bogy t. i. »gróf uram Ma- 
koviczára mátkájához (Ilonát érti) megyén. « (L. 73. 1.) 

Sfcizadok. 15 



2Í8 tárczá. 

vármegyei Ácsára hívta egybe a magyarhoni evang. főiskolák k^pviso^ 
löit, hogy a kor viszonyaihoz kdpest idomított tantervet kászítsenek. A 
tanáeskozmányok a nemes bárónak ősei által gyíijtött 8 általa fölssa- 
porított 8'Ááp és becses kimyvtárában tartattak. Alólirott ez alkalmat 
felhasználva, a szivcs házi lír cngeílclméböl lemásolt egynehány drde- 
kes történelmi emléket, melyek közül egy tót nyelven írottat, hfi ma- 
gyar fordításban, azdrt talál különösen érdemesnek bematatni a magyar 
olvasó közönségnek, mivel az több tekintetben érdekes világot vet a Thö- 
kö^y-korabeli népéletre és erkölcsiségre Magyarország felső vidékein. 

A nevezett körirat következő latin czím alatt foglaltatik : Pancta 
publicatoria , ad siia lóca , per Adm Rdum Dniim istiiis Comitatai 
Inclyti /rhurócziensis Vice-Seniorem, singillatim et seorsim tranamit- 

tentur. 

>£zon háborús, zavargós és veszedelmes időben bizonyos ponto- 
kat bocsátottam ki mintegy négy hét előtt e vidék számára, hogy a nép 
azok szerint viselje magát ; de a mint értesülök, nemcsak hogy azok 
szerint nem cselekszik, hanem még sokkal veszedelmesebben és gondat- 
lanabbal, mint béke idején, szerfölötti mulatságokban, folytonos része- 
geskedésben és fortélyosan kigondolt tánczokban, csdvakodásban, fékte- 
Icnségbcn és rablásban gyönyörködik ; a felsőbbség rendeleteit figye- 
lembe sem veszi, s ezzel vigasztalja egymást : — azelőtt is bocsáttattak 
ki tiltó reudolotek ; és mégis némelyek azzal mentik magokat, hogy 
eurrenst nem kaptak, tilalmat nem hallottak, s azért mulattak kedvük 
szerint. Ez azonban az istentelenséget csak nagyobbítja, s ily könnyelmű 
kifogásnak hely nem adathatik ; de hogy az efféle féktelenségek minél 
hamarébb mcgszíiutcssenek, szükségesnek találtam Tisztclendöségedet 
mégogyszer felszólítani , hogy minden lelkész a maga cgyházábaDi 
isteni ti>zt('lct után, olvassa el hívei előtt a következő pontokat : 

1. Mindenfi'le káromkodás, különösen pedig az istonnyila-félc 
Bzid/is, a mint azt a köznép is teszi, saki csak egy kicsit tad 
i H magyarul gagyogni, m á r í g y k á r o m k o d i k »e ö r d g k- 
adta, e ördög h teremtettele s ezzel mint magyaar 
nyelvl)eli j/irtasságával dicsekszik: ilyen káromkodás 
(ezennel tiltütik mindenkinek, nagynak és kicsinek, nőknek és férfiaké- 
nak, és pedig : férjeknek, nőtlen fiataloknak, nőknek, hajadonoknak ^B 
leányoknak, első eHetbon tizenkét forintnyi birság mellett, totios quoti<i& 
Ez kiterjesztetik a nemesek <'s nem-nemesek nejeire és leányaira ía 



i 



220 TÁliCZA. 

kat? Térjetek meg a uiigidötok van, szánjátok meg süllyedést eket, ai 
isten kész örökségébe fogadni benneteket Ne nyúljatok tehát a szem- 
telén tánczokhoz és kártyához, hanem mindenki, nagyobb és kisebb 
rangű, no és férfi, menjen vasArnap és ünnepnapon az Ür házába, liall> 
gatni a szent beszédet És oly helyeken, a hol a városokban és falvak- 
ban templom van, litániakor is buzgóan kövessétek a z Isten parancsait, 
hogy sajtoló kezét elfordítsa tőletek, és forróan imádkozzatok hozzá, 
hogy mindent megtegyen az ö felséges akaratja és hatalma szerint a 
maga dicsőségére, leikeitek idei és örökkévaló megmentésére, cs a ke- 
resztyén államok fölszabaditísira. Újítsátok meg a lerombolt paplako- 
kat, tisztítsatok meg a templomokat s azok igazgatását bízzátok a tisz- 
telendő urakra, a kiknek jövedelmeit le ne tartóztassátok, — különben 
a ki templomba nem fog járni, sŐt e rendeletek ellenére merészelne cse- 
lekedni: arra földesűri falvakban a felügyelők és egyházfíak, városokban 
és parasztfalvakban pedig a bírák, esküdtek és egyházfiak fognak vi- 
gyázni s azt a megyei hatós/ignak följelenteni, mely a föntebb kiszabott 
büntetést, a mint az az első és második pontban meg van határozva, a 
személyek neme szerint szigorúan fogja végrehajtani. Én magam pedig 
(a míg Isten egészségben tart) vigyázni fogok a felügyelőkre, bírákra, 
esküdtekre, egyházfíakra és hanyagokra. És a kit valamiben rajta kapok, 
azt a jövő okulásért úgy fogom megbüntetni, hogy húsznak fog például 
szolgálni. Reményiem azonban, hogy mindenki c szerint fogja magát 
viselni, s a kiszabott büntetéstől őrizkedni, az Istenhez imádkozni fog, és 
ckképen az Istennek haragját kiengesztelni s kegyelmét várni fogja. 

In Trno, Die 1. Sept 1683. 

Prónay Gábor, 

főjegyző és e nemes vármegyének alispánja. 
Közli : ZSILINSZKY MIHÁLY. 



— Fölhívás a vidéki kirándulás ügyében. A Magyar Tör- 

t<»'nelmi Társulat martius hó 6-kíin tartott választmányi ülése elhatározá, 
hogy a folyó 1873-ik évi vidéki kirándulás Nyitra vármegyében 
fog tartatni, szokás szerint september havában. (Közelebbimeghatározns 
később.) Minthogy pedig ezen történelmi érdekű okmányokkal bővel- 
kedő köz- és magjinlcvéltárakban gazdag megye t. közönségének szíves 
meghívása, ligy a hazai történelem és társulatunk iránti nemes buzga- 
lomtól vezérelt egyes honfiak lelkes működése és előjntézkedései mennél 



222 TÁRCZA. 

dénáron mozogni kellene tehát az Oklevéltár foly- 
tatásával, éa pedig nemcsak a második kötet kiadását, banem a to- 
vábbi kötetek tartalmit szolgáltatni hivatott székeljföldi s magyaror- 
szági, erdélyi, köz- és kivált családi levéltárak e czélu átkutatását ille- 
tőleg. Mert, bizony, ily nagy terjedelmű kutatások, ha lelkiismeretesen 
akarjuk végrehajtani, sok időt igényelnek, — a pályadíjra pedig (h41a 
a lelkes hazafiak buzgalmának) máris több gyűlt be 1000 frtnúl. 

— Toldy Ferencz irodaimi beszédeinek ismét egy kötete je- 
lent meg legújabban Ráth Móm:íl. A ki az érdemkoszorűs szerző e nemQ 
Bz'moklatait, melyek leginkább irodalmi és emlékünnepélyek alkalmával 
tartattak, — ismeri : jól tudja, mennyi azokban a kor- és élettörténeti 
becses adalék. £s mi főleg ezért említjük fel, és ajánljuk t. olvasóink 
figyelmébe ezen annyi egyéb tekintetekből is oly értékes dolgosatokat 

— Franki TilmOS-nak a m. tud. Akadémia múlt 1872-ik é\i 
június hó G'kán tartott ülésén felolvasott, s általunk annak idejében em- 
lített jeles értekezése Henckel Jánosról, Mária királyné advari 
púpjáról, az akadémiai »Ertekezések< közt megjelent, s a II4k 
osztály IV-ik füzetét képezi. Az értekezést XI db. okmány egész terjedelmű 
közlése követi melléklet gyanánt, — moly okmányok Henckel életére vo. 
nitkoznak, s részben Rotterdami Erasmus Baselben 1540-ben kiadott leve- 
lezéseiből köhsönözvék, részben pedig itt jelennek meg először, értckei5 
levéltárbúvárlatai által napfényre kerülve. Megemlítjük egysaersmind 
Frankinak legújabb meglepő eredményű bécsi utazMsit, a hol is a cs. és 
kir. udv. titkos levélt írban I. János király idejebeli ö t magyar- é> 
erdcly országi, eddigelé teljesen Ismeretlen országgyűlés actáit, nereae- 
teseu decretumait sikerült fölfedeznie. Ezen országgyűlések egyike 
1530-bau Budán, egy másika pár évvel később Sopronyba& 
tartatott, amaz Z Ipolya, emez Ferdinánd által egybehiva. YégxeményeihL 
meg fognak jelenni az országgyűlési irományok tára első kötetében. 

— A Fáy-könyr- és kézirattár. Az azelőtt egészen s még nomf 
is részben Borsodban őrzött, részben azonban Budán levő Fáy-féle hires 
könyv- éá kéziratt ir megvételére — mint biztos forrásból ériesŰlOnk — 
a nemzeti múzeum alkudozik. A jncnnyiben a jó részt még a mnltasáHd 
első felében Dobai Székely Sámuel által gyűjtött eien kér 
irattárt futólag áttekinthettük : eléggé meggyőződtünk, mily neveietei 
(*redcti levelezések s egyéb irományok foglaltatnak abban, kiilönűsfli 
XVll-ik századból s a XVIII-iknak elejéről. Nagy kár volQa tehát, hl 




224 TÁRCZA. 

rótt e civiliz tlt nemet urak mi^g a mondott ^vbcn, éa pedig nemcsak 
valami főbenjáró bunvallatások, hanem egyszerű lopással vádolt delin- 
quensck faggatásánál is. A máit századi szegedi boszorkányperek ehhez 
képest valóságos — szelídség. — A felső-magyarországi muzeom 
számára, mint az »Aroh Ertesitö»-böl örömmel olvassak, különösen a 
kassai művelt es lelkes lakosság rdszdröl igen Bz<?pcn folynak az 
adományozások; s nemcsak becses műtárgyak s re'gis dgok, hanem kUlön- 
ft^lc y kivált czéhbeli régi okmányok is adományoztatnak. — A viseg- 
rádi várrom tatarozását czdlzó munkálatok a tavasz kinyiltával 
újból folytattatnak. — Recskcmdt egyik pasztáján, a Nyiren, 
2 — 3000 db. ezüst i^s arany pi'nzekct ástak ki, melyek szakdrtŐk viza- 
gálatni szerint a keresztes hadjáratok idejt^böl valók, s mindenfele nem- 
zetek akkori pénznemeiből állanak, elegyest. — Az akadémiai kéz- 
irattár rendezése Franki Vilmos buzgólkodása folytán szépen 
halad, s örvendetesen tapasztaljuk, hogy már is könnyebben hozzáfér- 
hetők egyes gyűjtemények kéziratai. 



Történelmi könyvtár.*) 

— HorráUl Mihály: »Magy árok Története,* rövid előadásban. 
Negyedik, javított kiadás. Pest, 1873. lleskenast Gasztivnál. Nagy 
8-ad r. .'iOG l Ára 3 frt. 

— Toldy Ferencz birodalmi beszédei.* Második kötet. (Össze- 
gyűjtött munkái VI. köt) Pest, 1873. Ráth Mórnil. 8-ad r. 448 1. 

— HenckCl János, Mária királyné ndvari papja. Franki 
Vilmos túl. (M. tud. akadémiai Értekezések, TF. oszt. IV. sz.) Pest, 
1872. Eg^euberger Ferdinánd akid. köny váriisn il. 8-ad r. 31 1. Ára 
15 1- rajé zár. 

— TortéHelmi Adattllr Csanád egyhlzmcgye hajduiihoz és 
jelenéhez. Szerk. Ortlimayr T. és Szent-Kláray JeuŐ. Har- 
madik évfolyam, Ilik füzet. Temosvártt, 1873. 



*) Hogy e rovatot az újon megjelenő hazai történelaii 
munkákra nézvc mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, hc^;y könyveiket — vagy legalább azok czimét — hozzánk 
(Mudavár, iskok-tér 1G2. sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

Felelős szerkesztő : TÍIALY KÁLMÁN. J 

JhidAjiotft, 1873. Nyomatott .az Athenacnm nyomd^ábnn. 



226 COMTE ÁGOST É8 A TÖRTÉNELEM 

kintetben ismételve látjuk a szellemi téren, csak hogy — legyen 
szabad remélnünk — itt nem lesz hasonló, tartós sikere. 

Azonban c szomoritó tüneményen nem lehet csodálkoz- 
nunk. Comte élete oly szerény és zajtalan volt, hogy környeze- 
tében, Francziaországban is alig vették észre. Született 1798- 
ban Montpellierben. Pályáját a párisi polytechnikumon kezdé, 
de azt teljesen be nem fejezheté. Valami gyermekes demonstra- 
tióért bizonyos'gyülült tanár ellen, kicsapták s azóta rendes állo- 
más nélkül, tolla után élt. Egy ideig ama körhöz tartozott, mely 
St. Simonnak tanait követte, s melyhez sok confusos ío mellett 
egy Thierry Ágoston, a franczia tudományosság e kiváló disae 
is tartozott. 

A. júliusi forradalom után űgy látszott, hogy jobbra 
fordul sorsa ; a polytechnikumon repetitour lett a felsőbb meny- 
nyiségtan- és géptanból — mit körülbelül ideiglenes, minden 
évre újra kinevezett segédtanámak fordíthatunk — és vizsgáló 
biztoskép működött a tanulók felvételénél Itt irta nagy müvé- 
nek: »Cours de la philosophie positive,€ legnagyobb részét, mely 
azonban a tudós világban, különösen kartársai között sok iri- 
gyet és ellenséget szerzett neki. A helyett tehát, hogy valósá- 
gos tanárrá lehetett volna 1842-ben még ideiglenes állásából is 
kitúrták, é« azóta ismét tolla után és tisztelőinek kegyadomA- 
nyaiból tengette életét , mig végre borult kedélylyel, majdneo 
megzavart elmével 1857. sept. 5-kén Páiísban sirba szállt Mto 
legnagyobb viszhangra az angol-szász iaj közt talált, és oly U- 
nitványok, mint Stuart Mill Angliában, és — legalább némi- 
log — Taroy Amerikában, eléggé hirdetik a mester nagyság&t 
A tudós német nemzet azonban lenézéssel fogadta az űj bölcse 
letet. A/ irodalom, nioly új-seelaudi népdalokat gyűjt és tf 
amerikai \;ulak n. elvével bibelinlik. nem ért rá. hogy ComiC' 
uak legalább fó művöt lefordította volna. Néhány, jobbára ki- 
OMuvlö. fitvmáló kritika va&rv ismertetés minden, a mit ensij 
szollomnek s/entolni tudott. Ez ellenszenv — mert annak keU 
nevoinom — lolfoghatová válik, ha meggondoljuk* hogy nö* 
volt möii < n;bor, ki a uémot önteltség és gögön nagyobb sebet 
i itott voliia. mint Comte, bár nem ^2ándékosan• Romba döntt 
t^s moiscaiola mindazt, minők czim«rn a németség magának • 



228 COMTE ÁGC8T ÉS A TÖRTÉNELEK 

gott, vagy egyes részleteiben még fel fog íogni : a mit ékké 
fogni, vagyis — mükifejezéssel élve — positiv ismeretté tenni 
lehet, az fölösleges és mellőzendő. Az embernek ismerete 
viszonylagos lehet. Mik képezik a tárgyak lényegeit, mik lé 
kat és végczéljukat ? azt emberi elme fel nem foghatja. Mi 
a tárgyak tüneményeit látjuk, s a tudománynak feladata 
uemények törvényeit kitanűlni.liíi legyen tulajdonkép az s 
és mire való ? Comte-nak oly fölösleges kérdés, mint az, 
az Isten, és létezik-e hallhatatlan emberi lélek. Egyik sei 
pezheti az észlelet tárgyát, egyikről sem lehet positiv is 
tünk, egyikkel sem foglalkozhatik a tudomány. Mindani 
ö nem volt az, mit közönségesen materialistának nevezne 
tiltakozott c felfogás ellen. »En — mondja egy helyütt — 
állitom, hogy nincs lélek : csak azt mondom, hogy nem 1 
róla semmit, önálló működését nem észlelem, és igy a tudoi 
ba mint létezőt fel nem vehetem. « 

Comte az összes emberi ismeretkört — mind olyan 
menyeket, melyek észlelhetők s melyeknek törvényeit az ei 
eszme kifürkészheti — öt fő tudományra osztja fel. 
mennyinek alapját a mathematika képezi, melynek fogai: 
legegyszerűbbek, önmagukban állók, semmi mástól nem 
nek. A csillagászat, a szorosabb értelemben vett physika 
chemia a szeiTetlen anyagot ismertetik, de a chemia már 
netet képeze a tünemények ama fajához, melyek a biolog 
szerves élettant képezik. A biológiában a növények és él 
mellett helyet foglal az ember is, a mennyiben mint ma{ 
élő, elszigetelt lényt tekintjük ; de midőn társaságot alko 
természeténél fogva tenni kénytelen, új tünemények mer 
fel, melyekkel a társadalmi természettan (physique sociale) 
a társadalomtan (sociologie) foglalkozik. Ennek törvényei 
czélszerübben észlelhetjük, ha visszatekintünk a műltba 
ott végbement fejlődést veszszük vizsgálat alá. Ezt az< 
nem tehetnok, ha nem volna tudomány, mely e fejlödésne 
lékét összegyűjtené és hü képbe összeolvasztaná ; és ez a 
neleni. A tr)rténeleni tehát — Comte felfogása, ha nem is í 
szerint — st'gédeszköz, és pedig a legfőbb és legfontc 
melylyel az emberi társadalom tönényeit kinyomozhatjuk. 



S30 COMTE ÁGOST É8 A TÖRTÉKELEM 

régi görög bölcsészekhez, kiknek elméje az akkori tudomány- 
nak összeségét felölelte, mi azonban már Aristoteles korában 
bámulatra ragadta a kortársakat a nagy stagirita iránt, és a 
mi azóta csak egyszer ismétlődött hasonló mértékben, a nagy 
Leibnitzban, kihez Comte — nem minden ok nélkül — szerette 
magát hasonlítani. Részletekben kétségkivül roppant sokat vál- 
toztak a tudományok 1826 óta, midőn Comte bölcsészeti müvét 
megkezdé, annál is inkább, mert ö rendszeresen tartózkodott 
minden újabb olvasmánytól, nehogy conceptiójáuak eredetisé- 
gét megzavarja. Meglehet, sőt szakértők szerint bizonyos, hogy 
a természettudományok némely kérdésére nézve még korának 
színvonalán sem állott : de az is kétségtelen, — véleményünk 
szerint, — hogy felfogása a történelem egyes eseményeire nézve 
oly igaz még most is, mint volt ezelőtt 46 esztendővel, s a tár- 
sadalmi tannak természetét és határait oly élesen és vi- 
lágosan, mint ő, azóta sem különböztette meg senki sem. Ha 
vizsgáljuk a társadalmi tünetekre vonatkozó nézeteket, csak 
spiritualistákkal és materialistákkal találkozunk. Az előbbeniek 
— eddig a túlnyomó szám — még nyakig benn vannak a múlt 
század metaphysikájában, minek egyik gyakorlati folyománya a 
30-— 40. éveknek szabadelvüsége ; a másik fél kisebb-nagyobb 
mértékben hajlik a nézethez, hogy az emberiség fejlődése is 
csak olyan tünemény, mint a minőket a physikában vagy a vegy- 
tanban vizsgálunk, elemezünk, vagy legalább hogy az egyes 
ember élettani tünetei — ifjúság, férfikor, öregség, születés el- 
gyengülés — szerint foly a történet is. Comte azonban a sociolo- 
giát tisztán, és következetesen megkülönbözteti a többi tudomá- 
nyoktól. Folyvást hangsúlyozza, hogy egyes tudományszakok 
tüneményei hierarchiai fokozatuk szerint mindig-mindig compli- 
káltabbak lesznek. Legegyiiizcrüebbek a nxathematika elemei. 
Már több tényezővel találkoznak a physikában, még változato- 
zatosabb a chemia.*Az élettan tüneteinek sokfélesége által vala- 
mennyi elődeit fölülhaladja, az egyes ember életénél pedig sok- 
kal complikáltabb, s ennélfogva különbözőbb a történelem, mely 
nem egy rövid életpálya, hanem nemzedékek és nemzedékek ré- 
tegeiből képződik , melyekben századok hatásai észlelhetők, és 
mindennek, a mi valaha volt, nyoma maradt, melyben az embe- 



232 COMTE ÁGOST ÉS A TORTÉNELBM 

inkább a sociología számtalan változatos tüneményeiben. Szóval 

— mondhatjuk — a tudomány a sociologiában az orvos szere- 
pét viszi, ki az emberi élet természetét meg nem változtathatja, 
annak korlátait végtelenre ki nem tolhatja, de azon belül még 
mindig tehet számtalan jót vagy számtalan roszat, hozhat áldást 
és átkot egyaránt. S e szép, de nehéz szerep jutott a társada- 
lomban a politikának, mint Comte általánosságban nevezi a po- 
litikai tudományokat, melyeknek legfőbb támasza ismét a múlt- 
nak ismerete, a történelem. 

Comte megkivánja a politikai képzettséget a történetíró- 
ban, de az alatt nem azt érti, mit eddig államférfiúi felfogás- 
nak neveztek. Nem kivánja, sőt határozottan kárhoztatja a mo- 
dort, mely csak jelen tapasztalatain rágódik, s abból, mi talán 
saját kis körében gyakorlatilag jó, von következtetéseket a vi- 
lágtörténet eseményeire. Olyan az, — úgy tetszik nekünk, — 
mintha valaki a szakácsság, a főzés szempontjából vizsgálná a 
chemiát, és ahhoz mérné az egyes elemeknek vagy tünemények- 
nek fontosságát. A történelmi fejlődés oljmemü felfogásával ta- 
lálkozunk egy nagy államférfiúban, Thiersben, kinek nyilatkoz- 
ványait a német és az olasz egység, a pápa világi hatalma s a 
szabadkereskedés kérdéseiben XIY. Lajos korának szelleme 
lengi át, éles ellentétben néhai urának, IIL Napóleonnak 
előrehaladott a j e 1 e n felfogásán alapuló nézeteivel. E^korlá- 
tolt felfogásnak nagyrészt az az oka, hogy az államférfiak ritkán 

— lehet mondani soha sem — terjesztek ki figyelmüket az egész 
történelemre. Apró, gyakorlati czélok lebegnek szemük előtt, és 
megelégszenek azon korszakokkal, melyek erre vonatkozólag 
adatokat szolgáltatnak. Majdnem valamennyi statusférfi — irja 
Comte, és szavai még most, 30 év után sem vesztettek semmit 
igazságukból — megállapodik a XViil. századnál ; a behatóbb 
elmék talán a XYII. századig mennek vissza, de már a XVI. 
század előtti időkbe a bölcseleti szelleműek is csak ritkán és 
nehezen tudnak fölemelkedni. ^) 

Már pedig a történelmet mint egészet, egész kiterjedésében 
kell tanulmányozni, kisebb időszak, vagy épen a jelen csak hamis 

*) Cours de la Philosophie pontive IV. 831.1. az 1869-diki 
3. kiadHS szerint. 



284 COMTE ÁGOST É8 A TÖBT^NBLEM 

dalmi nyugtán- és erőtanröl, statique social, és dynamique so- 
cialröl beszél. Az elsőben a társadalom elemeirül — az egyén, 
család, és a szorosabb értelemben yett társadalomról — és azok 
egymásra való hatásáról és viszonyáról . szól, mig a dynamiká- 
ban a fejlődés processusával foglalkozik. Az egyik az emberiség 
anatómiája, a másik élettana, mely fejlődésének tüneményeit 
és törvényeit ismerteti meg. E fejlődésben — valamint minden 
más, a tudomány-tárgyát képező tünetben, legyen az az ember 
élete, vagy a naprendszer — Comte szerint az egyes elemek 
mind kölcsönösen támogatják egymást, hogy bizonyos czél eléres- 
sék, és ez összehatástő »consensus generáli s«-nak nevei. Később 
lesz alkalmunk ez állítást példákkal illustrálni, s itt csak ama kö- 
vetkeztetését emiitjük meg, hogy ennélfogva minden állapot, mely 
bizonyos tartóssággal birt az emberiség életében, az összesténye- 
zöknek productuma volt, és bizonyos, habár múlékony szükség- 
letnek megfelelt. Nincs elszigetelt magában álló tünemény. Ép 
oly kevéssé mint a természetben, a történetben sincs ugrás. Va- 
lamint az emberi ismeretek minden ágában, ugy a történelem- 
ben is, minden mozzanat számtalan megelőző tényező működéséből 
ered, és annak minőségétől feltételeztetik, s e leszármazási proces- 
sus az, mit Comte az eszmék, események filiatiójának keresztel. 
A történelemnek legfőbb feladata kimutatni mikép ment vég- 
hez ez a filiatió,mely szálakkal függ össze valamely esemény az ese- 
mények összeségével. Comte tanácsolja, hogy gondoljon az ember 
bizonyos kort magának, s hasonlitsa azt össze az előzmények ösz- 
szeségével, és minden tüneményben ott fogja találni az előzmények 
nyomait, még pedig oly sajátságos szinben, minővé az egyes ele- 
mek, a megelőző korban, a consensus generális folytán képződ- 
tek. A próba nem nehéz, csak kellő ismerettel kisértessék meg, 
és sok meglepő dolgot hozhat napvilágra. S hogy Comtc-nak 
igaza van, csak ama hatásra kell gondolnunk, melyet a franczia 
forradalom rémjelenései, vagy hazánkban a vallási üldözések 
hagytak hátra. A Jakobinusok dühöngéséről sok vita folyt, 
használt-c valamit vagy nem Fraocziaország megmentésére? 
Valódi hatása most mutatkozik csak ; véres emléke lehetetlenné 
vagy legalább igen nehézzé tett minden respublikát Franczia- 
országban, még a Ferdinándok és a Leopoldok üldözései az oka. 



236 COMTE AG08T é« A TÖRTÉNELEM 

lángész minőnek most szeretik tekinteni , hanem csak nagy 
szorgalmú elme, ki azonban feladatának nagyságát el nem birta : 
meggyőződhetik ama néhány sorból, melyet az erkölcsi elvek 
stabilitásárúi irt, a melyekből következteti, hogy erkölcsi hala- 
dás egy .áltáljában nem is létezik. Draper — ki Bacot annyira 
leteszi — sokkal kisebb ember volt, sem hogy a kelepczét elke-. 
rülhette volna, melybe a nagyobb Bucle beleesett, de már 
Lecky éles elméje nem csak átlátta, de mégis czáfolta ama tév 
felfogást, melyet koránt sem lehet a positiv felfogás kifolyásának 
tekinteni. Igaz, hogy a legtöbb erkölcsi elv oly régi, majdnem 
mint az emberiség, de az elvek alkalmazásában nagy különbsé- 
get találunk, haladást észlelünk. » Szeresd felebarátodat« ! régi 
elv, már Krisztus előtt létezett, abban tehát nem volt haladás, 
de igenis mutatkozik a haladás a feleletben azon kérdésre :» de 
hát ki az én felebarátom« ? Comte tisztán felfogta, és tanította 
az erkölcsi haladás tanát, é^ annak fontosságát, mely már a 
consensus-generalisröl szóló tanábúl is következik; müvének 
legszebb sorai közé tartoznak, szavai, melyekkel az erkölcsiség 
nélkül való egyoldalú értelmi haladás veszélyeit festi. >Ha az 
értelem nincs alárendelve az erkölcsiségnek — úgymond — a 
lángész, feltéve, hogy akkor egyáltalában teljesen kifejlődhet- 
nék, mi azonban nehezen fogna megtörténni, hamar másodrendű 
eszközzé válik szűkkeblű személyes érdekek kielégítésére, a 
helyett, hogy tásradalmi nagy feladatának élne, mely egyedül 
képes neki méltó tért a tevékenységre nyújtani : ha bölcsész 
csak oly társadalmi rendszert fog felállítani, mely saját vágyai- 
nak megfelel ; ha tudós belógja érni felületes eszmékkel, melyek 
azonban könnyű és hasznothajtó sikerrel kecsegtetnek. Ha mű- 
vész, lelki smeretlen műveket fog alkotni, csaknem minden áron 
gyors és ephemer népszerűségre törekedvén ; végre ha iparos 
nem lényeges találmányokra, hanem csak hasznothajtó módosi. 
tásokra fog szorítkozni. «i) 

') *S'il est philosophique, il ue s'occupera que 8y8t(?matÍBör la 
sociétd au profit de ses propres pencbants, s'il est scientifique, 
il ce bornera a des conceptions supcrfici elles susceptibles de procurer 
bientőt des succes faciles et productife, s'il est eshetiquc, il produira 
dée oeiivres sans consciencc aspirant, presquc á toas prix^ á uue rapidé 



238 C'OMTE ÁQOST ÉS A TÖRTÉNELEM 

eredményre jutunk, hogy ő a kereszténység legszebb, legma- 
gasztosabb tanait akarja létesíteni, e czélböl hajlandó elfogadni 
a katholika egyház egész szervezetét, — de — Isten nélkttl. 
Majdnem rajong < az emberi elme politikai remek müveért* — 
mint az egyházat nevezi, csakhogy annak hibás , theologiai 
alapját kárhoztatja. S ha ennélfogva sok hivő kedély kénytelen 
lesz aláimi Franz Konstantin szavait: »die vielen schlagenden 
Wahrheiten, die er entwickelt, erhalten dadurch etwas Profa- 
nes, der immer trockene Ausdruck wirdnicht selten frech, «'): 
mégis el kell róla ismernie, hogy a tulajdonnak, a házasságnak, 
az erkölcsiségnek, melyek mind megtámadvák napjainkban, 
buzgó őre, védője, és pedig oly okokkal, melyek az exact tudo- 
mányok mivelőiheZ; a materialistikus jelennek nyelvén szólnak, 
alapján állanak. Ha tehát valaki nem is osztja nézetét, tisztel- 
heti a szigorú birálót, kit nem csupán gúny vagy mellék czélok, 
hanem a legtisztább indokok, s a legkomolyabb szándék vezet- 
nek kifogásaiban, a theologia ellen, s azért mi több tisztelettel 
is viseltetünk iránta, mint (> viseltetik ama lény iránt, kit az 
emberiség — különféle nevek alatt — mint Istent, mindenha- 
tót tisztelt, és csak kelletlenül hasonlítjuk őt a manchai lovag- 
hoz, kinek nemes szivét, éles eszét elhomályosítja nevetségessé 
teszi a kóbor lovagkorról való ábrándozása. Comte nagyon ha- 
sonlít Don Quixottehoz, ha a positiv korról és azon áldásos cso- 
dákról beszél, melyet az fog eredményezni. Fog-e az valaha be- 
következni ? lesz e valaha positiv kor ? arra megfelelni nem a 
történelem xan hivatva. Comte-ot ez új kor elméletére — mint 
maga bevallja — a franozia forradalom világrenditö catastro- 
phája vezette, melyben kitűnt, hogy a középkor óta mutatkozó 
új irányzatoknak nem az czéljuk, hogy a régi társadalmat mó- 
dosítsák, hanem hogy azt végkép szétrombolják. De a mit azóta 
látunk épen nem támogatja e felfogást, s a tapasztalás igazolta 
azt — mit úgy látszik mathematikai bizonyossággal a priori is 
meg lehetne állapítani — hogy a régi tényezők ismét szerepel- 
nek, csak kissé változtatott alakban, mialatt azonban nem ér- 

*) Die Natiirlehr.> ro5 St.iates e7."mü\ie!e« munkájában, 456 L, 
melvhen aunclkiil. hogy oliBmornó sokb.iii « pcríáv pbiloeophis alap- 
ja ÁU 



240 COSITB ÁGOgT ÉS A TÖBT^.MELEM 

pont állott be, s a hol még az Istent is leteyék trdnjárőlf most 
oly bűcsűjárásokkal, és a vallásos élet annyi buzgó nyilvánúlásá- 
val találkozunk, melyeket Voltaire lehetetlennek tartott 
volna, s a mely még a középkornak is becsületére válnék. Sx6- 
val, eddig még nincsen megczáfolva Macaulaynak Ítélete a theo- 
logia szellem megtestesülésének, a katholika egyháznak jövő- 
jéről: >Nem bizhatunk abban, hogy a tudomány haladása szük- 
ségképen végzetes fogna lennL azon rendszerre nézve^ mely 
legkevesebbet mondva, megállta helyét daczára a roppant hala- 
dásnak, melyet az emberiség Erzsébet királyné ideje óta tett. <0 
Azonban, bármiként alakuljon is a jövő, ha teljesül, ha nem 
Comte-nak jövendölése, bizonyos, hogy a tüneményeket^ melyek- 
ről olvasott, melyeket maga látott, ha talán irányunkra nézve csa- 
lódott is, legtöbbnyire jól fogta fel, és ez a főkérdés a történelem- 
ben. Ha léteznék orvos, ki először lát alvó embert, meglehet, sőt 
bizonyos, hogy ö a halálnak oly hasonló álom kimenetelét, eredmé- 
nyét roszűl fogná felfogni, és talán enyészetet látna az újra erősö- 
dés, üdülés eszközében : de azért mégis képes lehet az álom tüne- 
teit híven feljegyezni, constatálni, hogy a szivdobbanása meg nem 
szűnt, a test melege ki nem hűlt ; és épen igy vagyunk Comte 
Ágostonnal, ki talán tévedett arra nézve mi jőni fog, de tisztán 
látta azt, a mi van, s a mi volt. És hogy Comte általában 
objectivebben fogja fel az emberiség fejlődését, mint bárki más, 
azt épen sajátságos elméletének köszönhetjük. Akár helyes állás- 
pontja, akár nem : annyi bizonyos, hogy kivül áll a most élő em- 
beriség felfogási körén, s ennélfogva ment is annak előitéletei- 
től. O megtalálta a történelemben a pontot, melyet Archime- 
des a physicai világban hiában keresett, és melylyel a jelenkor 
egyoldalú felfogását kiemeli sarkaiból; tévedni tévedt csak 
ott, hol a positiv állapotot már jelenlevőnek képzeli, annak erő- 
sebb nyomait már a jelenben keresi. Ez a független álláspont 



^) We cannot, therefore, feel confident, that thc progress of 
knowiedgc will necessarily be f ital to a system. which has, to say the 
least^ Btood its ground in spite of the immensc progress made by the 
humán race in knowlcdge since thc days of Queen Elisabeth, Critical, 
and Historical Essais II. 129. 1. az 185d-iki kiad. Rane feletti tanul- 
mányban. 



PAULEU GYlILilÓL. 241 

legföbb és örökké maradandó érdeme Oomte-nak, mely teljesen 
átfogja alakítani az eddigi történetírást és örökbecsű tudo- 
mánynyá fogja emelni azt, mi eddig legnagyobbrészt csak a napi 
felfogásnak tükre TOllt. Nem akarok sok nevet, sok férfiút i dézni 
kik mind ügy beszéltek és beszélnek, mintha a maguk kora, ma- 
gák pártja, maguk elvei képeznék a történelem legtökéletesebb 
Tégpontját^ de kérdem : elérték-e Comtenak objectivitását azon 
iiók, kiket kiválölag a positiv irány bajnokainak szoktak tekin- 
teni? Vajon Bucle több-e mint angol radicál, kit egy Kuge 
örömmel fordit, ámbár kissé korlátoltnak tartja continentalis 
fogalmainkhoz képest? Draper Intellectual Developpementjé- 
ben nem-e ri ki, minden materialisticus színezet mellett, az ame- 
rikai — gyakran igen-igen vaskalapos — protestáns ? Söt még 
Lecky, — bár hármuk között kétségkívül a legnagyobb történet- 
írói tehetség — sem egészen ment minden elfogultságtól, és 
gyakran nem látja a fától az erdőt, és egyes ephemer-tünemény- 
nek hatása alatt, szeme elöl téveszti az egyik másik iránynak 
iltalános jellegét. Comte-ot ilyesmivel nem vádolhatni ; ö nem 
btholikus, nem protestáns, nem royalista, nem ropublicanus, 
nem communista, nem a manchesteri iskola hivc, hanem pártat- 
liQ szemlélő, ki a történelem nagy folyama mellett áll és nézi an- 
niik folyását, és nagyon jól tudja, hogy az még nagyon messze 
Tan a torkolattól. Hibája csak az, hogy tudni véli a tengert, 
melybe e viztömeg szakadni fog, mit azonban sejthet a hit, dé a 
tudomány — még most legahibb — meg nem mondhat, s valószí- 
nűleg nem is fog megmondhatni sohasem. TiCgalább e scepti- 
cismusra feljogosít az eddigi tapasztalás, mely nem l)ír még lel- 
niutatni — annyi lángelme közt — egy történetírót sem, ki a 
JOTüt kitalálta volna, söt félek, hogy magát Oomte-ot is már-már 
* hosszú, bár épen nem dicstelen sorlioz fogjuk számíthatni. 

Azonban térjünk át a részletekre és vizsgáljuk, mint festi 
Comte — nagy müvének V. és Vl-ik kütetél)en, -- a világtöi-té- 
nehni események >filiatióját.'< mint írja meg nemünk történetét, 
^^ az eszmék menetét vizsgálva, — saját kifejezése szerint »nc- 
^^k nélküle PAULEU ClYUíA. 



'^ZiíZHllok. l 7 



A Kís-ZseDDyeí báré SenDyey-eulád levéltin.*) 

1872. május havában volt szerencsén bejuthatni a báró 
Sennyey-család levéltárába. E levéltár Zemplén vármegyében, 
Csörgőn van elhelyezve egy igénytelen földszinti épületben, 
de melyet a nép kegyelete kastélynak nevez. Ez épület egyik 
szobájában áll a tulaj donképeni levéltár : egy a falhoz illesztett 
s négy ajtóval ellátott, magas faszekrény. A szekrénynek van 
45 fiókja, s mindenik fiókban a csomagok nagyságáhaz képest 
több-kevesebb csomag. 

A levéltárat 1817. köiiil Nyomárkay József, a bárói csa- 
ládnak azon időben uradalmi igazgatója, rendezte, a család szék- 
helyén, Bélyen, a hol a levéltár akkoron fölállítva volt. A ren- 
dezés az akkori viszonyokhoz képest magánjogi szempontból 
történt, és betűrendben. A rendezett okmányok száma: 
4137, s e számnak több mint fele, a szatmári békét megelőző 
korból való. 

Az okmányok túlnyomó részben birtokviszonyokkal foglal- 
koznak, különösen nagyszámú okmány vonatkozik a dunántúli 
s nevezetesen a Vas vármegyei helységekre, a Sennyey-család- 
nak egykoron Erdélyben bírt terjedelmes jószágaira, de legin- 
kább a felső-magyarországi, úgynevezett Sennyey-birtokokra. E 
birtokok : Nagy-Tárkány, Bély, Bottyán, Dobra, Dámócz, Per- 
benyik, Lácza, Nagy- és Kis- Agárd, Leányvár, Kanyar, Nagy- 
és Kis-Czigánd, Páczin, Karcsa, Karos, Szentes, Véke, Zétény 
Ladmócz, bzomotor. Gyarmat, Tarpa, Kis-Ar, Patkanócz, Med- 
venyócz, Kusmicza, Kálnik, I^vidháza, Sztankócz, Komorócz, 
Záhony, Kövesd, Csap, Rozvágy, Komoró, Nagy- és Kis-Lom- 
nicza, Szent-György, Maldúi-, Krigó, Holumnicza. 

*) örimiinel közöljük e becses regestákat, mint az 1871-ik évi 
zcmplf^n-ungi kir/mdulásról szóló jelentések utólagos kiegcszit^ét. 

S z e r k. 



244 A B. 8KNKT£Y-C8AlAd levéltára 

nok, ki a várat Vay Ádám kibujdosása után is június 24-kéig, 
tehát majd két hónapig tartotta a szatmári béke után. 

A levéltár legérdekesebb darabja volna I. Károly király- 
nak egy 1328-ban magyar nyelven kiadott s a veszprémi káptalan 
által átírt adománylevele SzalavármegyeiCheb helységről. Rá van 
írva az okmány hátára :»Prostatunotitiae régiség !c 
hanem ezen okmánynyal is c?ak ú^^y vagyunk, mint az egykoron 
oly híres lasztóczi osztálylevéllel : fordítás ez is, mégpedig 
a 18-ik századnál nem régibb. Erre utal a papír minősége, víz- 
nyomata, az írmodor, de legkivált a fordítás gyarlósága. 

A nevezetesebb okmányok időrendben a következők: 

1) 1245. IV. Béla igazolja, hogy Vékey Márk eladta Ve- 
két Mikének, a Vocsok fiának. Az egri káptalan 1447-iki átira- 
tában. Hártya, függöpecsét. Eredeti. Fejér közli : Cod. dipl. 4. 
I. 395. hiányosan és hibásan, s rem említi, hogy ugyanezt átírta 
már a nevezett káptalan 1:^5 7-ben is Miklós prép st, Farkas 
éneklő-, Tamás olvasó-, Péter őrkanonok, Leusták újvári, Márk 
patai, Orbán szabolcsi, Mihály uugi s János kemeji főesperes 
idejében. 

2) 126LNobiles de Unon eddigi perlekedéseik iránt egyez- 
ségre lépnek. A vasvári káptalan kiadv. Hártya, hátpecsét nyoma. 
Eredeti. Lemásoltam. 

3) 1263. V. István adománylevele Bacha földtérröl (Castri 
Cuminiensis) Heristhol és Warco számára. Heristhol — mint az 
okmány mondja — vitéz volt, ki a király ügyéért többször vívott 
győzelmes párviadalokat, súlyos sebeket is kaj)ván. Finom hártya, 
függőpecsét. Eredeti. Hátára írva: »1263. István király idejé- 
ben költ, most IfiTí). vagyon : 413 esztondös.« Most 1873-ban 610 
esztendős. Lemásoltam. 

4) 1297. A szepesi káptalan igazolja, hogy Meldur falu 
birtokosai és lakosai egymással szerződést kötöttek. Hártya, 
függöpecsét. Eredeti. Fejérnél: (!od. dipl. G. II. 117. 

Ezeken kivül még 3 Árpád-kori okmánynak van nyoma. 
Az egyik IV. Lászlóé 1274-böl Egerből ; a másik szintén az övé 
1281-ből; a harmadik III. Endréé 1299-böl; de az okmányokat 
nem sikei ült megtalálnom, valamint nem találhattam meg több 
nagyon érdekesnek Ígérkező okmányt sem. így például Sennyey 



BníYTTAY VIKCZfCTÖL. 245 

Pongr&cz korlátnoknak, bujílosása közben nejéhez t)obszay 
Annához írt leveleit, és Sennyey István, szintén korLltnoknak 
saját kezű önéletírását. Hova lehettek ? De térjünk vissza a 
regestákhoz, melyek eleintén kissé szárazak ugyan, de annál 
érdekesebbek aztán a XVI — XVII-ik századbeliek. 

5) 1323. Orbán, filins Miko de Kueszom átengedi a Rába 
melletti Semmyhal nevti birtoka harmadát Miklósnak, filio Leu- 
buzde Sye. A vasvári káptalan kiadványa »sub antiquo sigillo 
nostro.* Tamás prépost, András őr-, N. éneklő-kanonok. József 
dékán. Ugyanazon káptalan 1342-iki átiratában, András prép. 
Domonkos éneklő-, János őrkanonok, Miklós dékán. Hártya, 
nagj'on roncsolt, függöpecsét nyoma. Lemásoltam 

6) 1323. Niekul de Pydur és Bcke, filius Herebrandi de 
Kamucz egyezsége Kamucz földe iránt. A vasvári káptalan ki- 
idr. Hártya, hátpecsét. Lemásoltam. 

7) 1328. I. Károly királya Zala vármegyei Cheb helységet 
tnyeressi Herczeg Imrének adja. A veszprémi kápt. ugyanazon 
évi átiratában. O.'ásolat. 

8) 1339. Renew pro comite Joanne filio Ban de Weyke 
tiltakozik Véke és Kerektó (Zemplén v.) elidegenítése ellen. Az 
egri kápt. kiadv. Hártya. Lemásoltam. 

9) 1340. Nobiles de Pydur megosztoznak a »Gungus^< folyó 
Diellett fekvő Pydur és Bugoth birtokaikon. A vasvári kápt. 
kiadv. Hártva. Lemásoltam. 

10) 1343. István zalai főispán eskettető parancsa Byri 
Me számára ^cum ex regiae serenitatis edicto in villa Kedhel 
feria 3-a prox post fest. Andreáé apóst, generalem congregatio- 
finm celebrassemus.« Papír, liátpecsét nyoma. Eredeti. 

11) 134f). A pécsi kápt. Kozma káptalanbeli tagnak iga- 
zolása folytán jelenti I. I^ajos királyiiíik, hogy a Dráva melletti 
^rzeulche-zengiurgh-ben fekvő Varalya, Maiiykfalva és Buscha 
wrtokok nem Aranvos városáé, hanem Simonnak, a Mór fiának 
W birtokai. Hártya, hát])ecsét nyoma. Lemásoltam. 

12) 1347. Mihály, filius Andreáé de Pedur, az emberölés 
^Wja alól fölmentetik. Lörincz, Yasvármegye főispánja. Vasvár- 
"^^?ye kiadv. Öt darab hát pecsét. 

13) 1347. A vasvári kápt. tiltó parancsa Thouth Lörincz 



246 A B. BENNYEY-C8ALÁD LEVÉLTÁRA 

vasi főispán jobb&gyai számára Mortan faluban. — Papir, hát- 
pecsét nyoma. 

14) 1350. Thecen mester, castellanus de Saar és Wolfard 
vasi főispán alispánja igazolja, hogy a Byr-család tagjai tilta- 
koztak birtokaiknak a Thouth Lörincz fiai által történt elfog- 
lalása ellen. In congregatione nostra generáli feria 2-da proxima 
post festum Corporis Christi .... in villa Woswar celebrata. 
Eredeti. 

16) 13. 6. Hátára Írva: 1366. Scolastica, relicta Lncae 
de Beud, filia Jacincii de Pydur anyja hozományának s leányi 
negyedének keresésével megbízza Gunchult a Sechme fiát és 
Andichot. Tamás vasvári prépost s a győri püsp. helynökének 
kiadv. Hártya. Eredeti. 

16) 1393. Bácska és Burö (Zemplén v.) határjárása. Do- 
monkos (de Fálócz) leleszi prép. kiadv. Kosthfy (Szirmaynál : 
Not top. C. Zempl. p. 316: Osthfy) Miklós leleszi prépostnak 
1486-iki átiratában, »mert az eredeti anarchi Tegzes Péter vá- 
radi kanonoknál a váradi nagy tűzvész alkalmával elégett.« 
Hártya. 

17) 1396. Nobiles de Deedteleke et Badnaylese ezen két 
birtokukon megosztoznak » simul cum patronatu Ecclesiae b. 
Georgii martyris in eisdem habitae.« Sz.-Adorján zalai convent- 
jenek kiadv. Lemásoltam. 

18) 1397. ^ebek Demeter a Eassa alatt, feria 2-da post 
festum Penthecostes, tartott generális gyűlésen Véky Péter 
leányainak Yéke felét odaitéli. Hártya. Lemásoltam. 

19) 1397. Temesvár, dominico die prox. post festum b. 
Lucae evang. Zsigmond király Vékey Klárát és Erzsébetet, 
filias condam Petri de Veykez, Véke, Szentes és Kerektó birto- 
kába bevezettetni rendeli. Ugyancsak Zsigmondnak 1406-iki 
átiratában. Hártya, függőpecsét Lemásoltam. 

20) Elmarasztaló Ítélet contra Pethew .... filios Ders de 
Pydur, Bekem et Steph. filios Michaelis, filii AUar de Byr. A 
két szélén csonka. Dátum in Visegrád. Az évszámból csak az 
ezres van meg. Eredeti. 

1) 1405. Scolastica, filia Georgiide Byr, consors Vincen- 
tii de Lak, eladja Hegyesbir, Altalbir, Dorog és Jobbagy bir- 



248 A B. SENNYEY-CeALÁI) LKVÉLTÁRA 

32) 1436. Szent-Tamási Ágoston ellenmondása Eaza 
János, Basö Miklós, Orros Jakab és Akosházi Sárkány László 
birtokfoglalásának. A vasv. kápt. kiadv. 

33) 1435. Gyerk János és Chegze László megcserélik 
Gyerken, Brod (Orod) vármegyében fekvő birtokukat. A brodi 
(orodi) kápt. kiadv. Mikelaky Kelemen, Zétényi János, Kenézy 
Jakab és Kethfylw (Kétfülü ?) Demeter kanonokok. 

34) 1449. Egyrészről literátus János és Kuchorin István 
fiai, másrészről Ladon, máskép Mylek nővérei egyezségre 
lépnek. A vasvári kápt. kiadv. 

35) 1450. Garay László nádor elhalasztó Ítélete Gsaholy 
János és László részére. Papír, hátpecsét nyoma. 

36) 1453. Csaholy János és László egyezséglevele. Garay 
László nádor kiadv. Papír, hátpecsét nyoma. 

37) 1453. Pedery Bereczk leányát Koachy Lukácsnak 
»homini ignobili et inpossessionato« nőül adván, hogy leánya 
ne legyen kénytelen a más házában s földjén élni, házat ad neki 
s földeket a Genges folyó mellett, a Szombathelyre vivő út men- 
tében, A vasvári kápt. kiadványa Tamás éneklő-, másik Ta- 
más őrkanonok, László dékán. Hártya, nagyon avult s hiányos. 

38) 1464. Vékey Tamás bevallja, hogy Kisezen-ben fekvő 
részbirtokát eladta Bacskay Istvánnak. 

39) 1474. Kis-Lupniczai Stol György 40 aranyforinton 
magához váltja anyja s nővére örökségét, melyet addig jogta- 
lanul birt. 

40) 1478, Posony, sabbatho prox. ante dominicam Invoca- 
tionis. L Mátyás k. Bagody Péternek s Jakabnak adja Alsó-, 
Felső-Bagod, Ha gyáros, Ohathfalva és Jánosfalvát. Ellenjegy : 
Ppo Sthnj Ppositi demesien. Hártya. Eredeti. 

41) 1480. Esztergom, in festő translig. Domini. I. Mátyás 
királynak Szala vármegyében hétezer töröknek betörése alkal- 
mából nemesi fölkelést rendelő parancsa. Eredeti. 

42) 1482. Ország Mihály nádor igazolja, hogy Asszouyfal- 
vai Osthly László Semjénben (Vasv.) elkövetett hatalmaskodá- 
sáért eleget tőn. Papír. Eredeti. 

43) 1495. Lorántfy Tóbiás és Széchy László minden egy- 
máson való követelésről lemondanak. Másolat. 



BÜHYITAY VINCZÉTÖL. 249 

44) 1496. Csaholy András birtokait elzálogosítja. 

45) 1496. Stoel János és lompniczai Miska Simon atyai 
örökségükön megosztoznak. Bethlenfalvi Gewbel Gergely s 
Tliomory István szepesi várnagy s alispán kiadv. Eredeti. 

46) 1498. Nagy-Mihályi Ödönflfy-testvérek osztálylevele. 
Az okmány hátán : »Nagmyhal Waraban walo Intézések es 
oitwzasok az Nagmihalj EiSídewnfij Imre, János es Ztanjzlo es 
Benedek keözeöth. Anno 1498.* Hártya. Eredeti. 

47) Palatínus de Odluch tiltó parancsa contra fratres 
gjblermitas de Kermend in terra Bugát. Dátum in Mand, in die 
Pasce. Az évszám a tollban maradt. Eredeti. 

48) 1500. Katherina, consors Joannis Stol de Lewcha et 
fiüa Nicolai Paczis de Gargo gyermekei közt anyai örökségét 
elosztja. A szepesi kápt. kiadv. Papír. Eredeti. 

49) 1503. Buda, in vigilia festi b. Andreáé ap. TI. Ulászló, 
Máté, tasnádi vicariust fölhívja, hogy a Bánházy Pál végrende- 
letét illető periratokat azonnal küldje föl. A tasnádi helynök 

; azon évi átiratában. Papír. 

' 50) 1513. Buda, sabbatho prox. ante festum purificat. S. 

; V. Mariae. 11. Ulászló parancsa Csaholy Annához, hogy Szatmár 
ésEözép-Szolnok vármegyei birtokait kezéhez vegye. Kornis le- 
leszi prép. átiratában. Papír. 

61) 1518. Szentszéki vizsgálat Kápolna birtokát illetőleg. 
Tartatott rimazechi plébános és alesperes házában ; a jegyzö- 
könyvet fölvette István, natus condam Blasii Chokfalymrc de 
Kimazombath, dioecesis Strig. sacerdos, apóst, auctoritate uota- 
rios. Hártva- 

4- 

52) 1519. Szentes, Véko, Kerektó helységeket választott 
l>írák elosztják. András, leleszi prép. kiadványa. 

53) 1 536. Várad, sabbatho prox. ante festum b. Philippi 
^t Jacobi ap. I. János k. megparancsolja a gyiila-fejérvári káp- 

• talannak, hogy Koppány Gergelyt, gyula-fejérvári örkanonokot s 
Iratai Sagy Sebestyént »castellanus noster de Zenth-MihaU 
* kolozsvári dominikánusoktól vásárolt Csány (Tordav.) birtokába 
vezessék be. A nevezett káptalan ugyanazon évi átiratál)an. 
Mindkettőt ismét át-rta II. János v. király 1508. Gyuhi-Fejérvár, 
^ ria 6-ta prox. post festum llrbani P. Hártya. Eredeti. 



260 A B. 8ENYEY-C8AI.ÁD LEVÉLTÁRA 

54) 1 536. Várad, 5-a feria in die S. Deihetrii m. I. János 
király helybenhagyja Koppány Gergely s Nagy Sebestyén bir- 
tokcseréjét, 8 átírja a gynla-fejérvári káptalannak e cseréről 
kiadott levelét. Anthonio Wrancio praeposito, Joanne cant. Gre- 
gorio (Koppány) cust. Joanne de Mindzent decano, aliisqae. 
Hártya. Eredeti. 

55) 1537. Várad, in die cinerum. I. János k. Faucsikay 
Imre notál tatása után Indal, Sarkad és Puszta-Egresen(Tordav.) 
részjószágokat ad Nagy Sebestyénnek. Eredeti. 

56) 1544. Wékey Ilona, Csapy Gergelyné menyasszonyi 
hozományának leltára. Egy iv, magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

57) 1545. Synyey (Sennyey) Ferencz de Kissynye, s neje 
Zempchey Orsolya nyerik Szent-Kereszt határán a Gyöngyös 

folyón levő malmot A vasvári kápt. kiadv. Hártya. 

.» 

58) 1546. Gatályi András és János Odönfy Lászlónak hú 
szolgálataiért adják az egykori protonotarius Ellenvölgyi János- 
féle részjószágokat A váradi kápt kiadv. 

59) 1 550. Holy Anna s Margit osztálylevele. A szepesi 
kápt. kiadv. 

60) 1550. »OdönlFy László vallatása az nagyságos Perényi 
Gábriel ellen. « Magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

61) 1553. Balassa Zsigmond végrendelete. Kelt Diós-Györ 
várában, melyet I. Ferdinándtól nyert Balassa Zs. átiratképen, 
mennyiben ? nem mondatik, — Buda Boldizsár egri olvasó- s 
Alattyányi (a keresztnév kiszakadt) éneklő-kanonokok előtt. 

62) 1554. Nádasdy Tamás nádor megújítja Sennyey Fe- 
rencznek Rába-Szent-Mihályra szóló adománylevelét Ellenj. 
Gábriel Zenthgewrgy secr. Papír. Eredeti. 

63) 1558. Homonnay István s Miklós a homonnai urada- 
lomba bevezettetnek. 

64) 1559. Gyula-Fejérvár, decz. 4. II. János v. király 
Nagy Sebestyén árváját, Borbálát, atyja javaiban, melyek csak 
a fiúágra adattak, meghagyja »ne sub tectis alienis divagari 
contingat* Papir. Eredeti. 

65) 1560. Alaghy János és testvérei: György s Menyhért 
nyerik a regéczi uradalmat. 

66) 1560. I. Ferdinánd Orosz Mihály notáltatása után 



252 \ B. 8ENNYEY'C«ALÁD LEVÉLTÁRA. 

vennék ki kezességre ; ö a négyezer forint váltságdíjat le fogja 
fizetni, s ezért leköti minden vagyonát. 

79) 1572. Holy Mátyásnak, Sárosvár kapitányának neje 
birtokot cserél. 

80) 1573. >En Senney Ferencz kiknek vagyok adós az én 
fiam Sándor váltságába , annak száma. ... Az kik énnekem 
adósak. . . .« Három ív, magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

81) 1574. tíolopy Gáspár s neje Komis Dorkó, előbb 
Vékey Fercnczné »nienedéke« (nyugtája) azon ingó- s ingatla- 
nokról, miket Vékey Ferencztöl átvettek. Magyar. Lemásoltam. 

82) 1578. Szkárossy György vádolja Balassa Bálintot, 
hogy az öt szidta, sot tettleg is bántalmazta. »Bestin lélek 
k — fi! vagy meghalsz ma - monda neki Balassa — vagy meg- 
szegik (zegjk) egynehány oldalad-csontja, hogy soha, ha meg- 
élsz is, emberré nem leszesz belé ; mert jutott eszedben bestye- 
lélck k....fi! te éretted mint vert volt atyám Dí- 
vénben? azért .... bizony te is meghalsz .... Ha megélsz 
is peniglen, pínzes-kocsin mingyárást küldtön küldelek Újvárba 
(Liptó), holott félesztendeig sem látsz napfényt.* Báthory Mik- 
lós országbíró kiadványában. Lemásoltam. 

83) 1578. Balassa Bálint,lengyelországivárának,Kamenici- 
nek tiszttartóját, Szkárossy Györgyöt, számadása beadására inti. 

84) 1578. Balassa Bálint ügyészi védelme a Szkárossy 
György bántalmazása miatti pörben. Szkárossy Györgyöt >úgy- 
mint kíiteles szolgáját megszidogotta .... kétszer meg is t^szí^ 
totta,*?. de csak akkor, >mikoroután ez öt, dominum suum. boszá- 
szókkal ad hanc contentionem provocálta és felingerlette volna. > 
Lemásoltam. 

85) 1578. Szkárossy Gyíh-gy kamcniczi tiszttartóságáról 
számot adni bíróilag megintetik. A Garon-meletti convent ki- 
adványa. 

8r>) 1578. Oöztálylevél egyrészről Balassa András, más- 
részríil Balassa Bálint és Ferencz közt. Tíz iv. a Bal ássák fekvő- 
ségeinek s jobbágyainak jegyzéke. 

87) 1579. Vékey Ferencz végrendelete, Czobor Imre ná- 
dori helytartó átiratában. Hártya. 

88) 158(». Homonnay Miklós végrendelete. Egykorú m*" 



BÜKTITAY VIKCZÉTÖL. 253 

solat az eredeti hihetőleg az, mely a »Századok« 1871. deczem- 
beri fbzetében már említve volt, s mely a homonnai levéltárban 
őriztetik. Lemásoltam. 

89) 1582. Melith István Károlyi Eufrosinánál levő iratait 
visszakéri. A Csaholy-családra s különösen ennek nemzékren- 
dére sok érdekes adattal. 

90) 1582. Paczoth János Rudolf királyt ismételten s a 
Krisztus érdemeire kéri, hogy őt a kamarai tanácsosságtól vala- 
hára mentse föl. 

91) 1583. In arcé regia Nepolemicensi 2. Febr. Báthory 
István lengyel k. Sennyey Pongrácznak adja Kézdi-Székben 
Oroszfalut. EUenj : Mart. de Berzevice, canc. Papir. 

92) 158 V Alba-Julia, feria 2-da prox. post dominicam 
2-am Trinitatis. Báthory Zsigmond Oroszfalut, Károlyi István 
ellenmondása daczára, megítélteti Sennyey Pongrácznak. 

^3) 1583. Paczoth János végrendelete. Négy ív, magyar. 
Eredeti. Lemásoltam. 

94) 1584. Paczoth János gyermekeinek osztálya. Magyar. 

95) 1584. Eteky-család adománylovele Csukárpataka (Po- 
zsony v.) helységről. Radeczy Istv. átirata. Hártya, függopecsét. 

96) 1585. Paczoth testvérek újabb osztálylevele. Egyik 
testvér, Miklós » egri custos.« Dátum 20. dic Mártii veteris 
Cale n d a r i i. Magyar. 

97) 1 585. Rudolf király Kis-Tárkány, Őrös, Marásza, Xagy- 
Rozvágy és Gerepse helységeket Koda István magvaszakadtával 
KaszaliáziJoo Jánosnak sHimmelreichTiborcznak adja. Másolat. 

í'8) 15^*5. Balassa Bálint és Ferencz osztálylevele. 

99) 1.585. Balassa Bálint V. Sixtus pápánál 
'>ev&doltatván,hogy törökké lön s fiát is török 
^ódon Musztafának ke rész tel te té : magát védi, 
^ az esztergomi káptalanban leteszi a kath. 
hitvallást.') ugyanezen kápt. kiadv. Tiemásoltam. 

\) Xevezetes adat a genialis koltö Uldöztetí^sénck törtdnetéhcz. 

^öiöltük úgy ezen, mint a többi, Balassát illető, egész terjedelmeben 

Másolt okmányokat irodalomtörtenetünk kincstárnokával, T o l d y 

*renc2czel, kinek nem kevés örömet okozott azok leimísolása s 

•*^^ beküld^jie által t. B u n y i t a y úr. S z e r k. 



254 A B. BEKKTET-CBALÁD LEVÉLTÁRA 

100) 1585. Dobó Perencznek meghagyatik, hogy nóTért- 
nek, Krisztinának, Várday Mih&ly özvegyének részét S&ros- 
Patakból adja ki. 

101) 1590. Gyula-Fejérvár, decz. 6. Báthory Zsigmond uta- 
sitást ad Sennyey Pongrácz és Gyulay Jánosnak, midőn őket 
követségben a temesvári basához küldi. Magyar. Eredeti. 

102) 1592. Gyula-Fejérvár, febr. 20. Báthory Zsigmond 
megidézi Torda város biráját s esküdtjeit Sennyey Pongrácz 
ökrei s teheneinek erőszakos behajtása miatt. Eredeti. 

103) 1593. Gyula-Fejérvár, január 10. Báthory Zsigmond 
Sennyey Pongrácznak adja az alsó- és felsö-csemátoni (Székely- 
föld) részjószágokat. Ellenj : Volf. Kovachóczy can. Eredeti. 

104) 1593. Gyula-Fejérvár, sabbatho'prox. post dominicam 
prímám Trinitatis Báthory Zsigmond igazolja, hogy Sennyey 
Pongrácz Balattflfy Ferencz (Nagy Ivánnál nem fordCil elo) 
leányainak kifizette Oroszfaluból a leányi negyedet. Eredeti. 

105) 1593. Balassa Zsigmond elfoglalja Bálint jószágait^ 
ennek fiát, Jánost, törvénytelennek nyilvánítván. LemáBoltaoL 

106) 1594. Balassa Mária s Anna és Paczoth András 
szövetkeznek arra, hogy az árva Balassa Jánost hárman fölne- 
velik. Magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

107) 1594. Balassa Mária, Anna és János felosztják ma- 
guk közt Ujvái-t (Liptó.) A vár helyiségei pontosan megismer- 
hetők belőle. A végén intézkedés a kiskörű János neveltetése s 
javainak kezelése felöl. Palugyay Ferencz liptói alispán kiad- 
ványa. Lemásoltam, 

108) 1694. GjTila-Fejérvár, nov. 21. Báthory Zsigmond 
Sennyey Pongrácznak adja Or, Kötelén részjószágokat« melyek 
a Kendy Sándoré, — továbbá Keszi, Bare és Palotkát, melyek 
Somlyay Gergelyé és Forró Jánosé voltak. Ellenj : Step. Jo«ca 
cancell. Eredeti. 

109) 1595. >Az szegíny Sennyey Sándor és Sibrik Annac 
hagyatékának leltára. Két ív, magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

110) 1596. Gyula-Fejérvár, aug. 14. Báthory Zsigmond 
Sennyey Pongrácznak adja KtiktiUö város felét, Majoshegf^ 
Alsó-Bajon és Sövényfalva részbirtokait, melyek Báthory Ist- 
vánéi voltak, s elmondja, hogyan tört ez a fejedelem tróiyára a 



^•^^> A B. SEKNYEy-CSALÁD LEVÉLTÁRA 

kötelemet, hát menten jövök, de ha nem, akkor jöhetek el Prá- 
gából, mikor bocsátanak. Mindazáltal igyekezem azon, hogy Prá- 
gából is Írjak állapotom felöl ü felségének, mind ke : teknet< 
Lemásoltam. 

119) 1599. Sennyey Judit, Csukat Péterné végrendelete. 
Magyar. Eredeti. 

120) 1599. Gyula-Fejérvár, aug. 25. Báthory Endre nagy- 
mihályi notáltatása után a Hidalmás (Doboka v.) hejységbeli 
részbirtokot Sennyey Pongrácznak adja. EUenj : Joan. Jaco- 
binus, secr. Eredeti. 

121) 1602. Seimyey Pongrácz és Haller Gábor Erdélyben 
javaiktól megfosztatván , Rudolf király meghagyja Basta 
Györgynek, hogy F^rdélyen kivül adjon nekik jószágokat. 

122) 1603. Losonczi Bánffy János kéri Sennyey Pongrá- 
czot, hogy az (■)cscsénck Bánffy Györgynek notáltatása által el- 
vesztett jószágokra szerezzen neki dotatiót. Magyar. 

123) 1603. Bánffy János »Zenaverés« helységet átiratja 
Sennyey Pongrácznak a tőle nyert védelemért. A kolosmonos- 
tori convent kiadv. Hátpecsét. 

124) 1603. Ex castris ad oppidum Déva, 15. Sept. Basta 
György Rudolf k. rendeletére Sennyei Pongrácznak adja Tere- 
mi, Újfalu, Vajdakűt, Kis-Chicrged, Kis-Teremi, Hőviz, Hideg- 
kút, Bogát, Dak, Mátéfalva, Alsó-Rákcs, Vermes és Ágoston- 
falvát, továbbá Zsombor, Homorúd és Szent-Pál helységekbeli 
részjószágokat. 

125) Basta Györgynek egy n>ás adománylevele, melyben 
feltűnő a berekesztés : Dátum ex castris ad .... helynév, év- 
szám hiányzik. Különben aláírva, pecsét is rajta. 

126) 1604. Rudolf király 40 ezer tallérban átírja Sennyey 
Pongrácznak Gyalu várat és Tlieke (?) várost. 

127) 1605. Sáros-Patak (vár), febr. 16. Bocskay István az 
árva s kiskörű Révay Erzsébet gyámjaiul kinevezi Dengelegy 
Miklóst s Bernátot. Ellenj : Steph. Káthay canc. és Bolday 
Gergely secr. Eredeti. 

128) 1605. Graetii, 4. A])rilis. Pázmány Péter egészen 
sajátkezű , vigasztaló magyar levele Sennyey Pongráczhoz. 



258 A B. SENlfYEY-CSALAD LEVÉLTÁRA 

138) 1609. ]X[einhet aga, kapucsi-pasa Semiyey Pongrácz- 
iiak »nokcm jóakaró apánniramiiak« írja, intvón általa az cr- 
déljáeket, hogy a törökkel egyezkedjenek ki, s a portára köve- 
teket küldjenek »egy főurat és egy főembert; szép ajándékkal. 
Bethlen Gábor meg tudja mondani, micsoda ajándék kell a 
portára ?« Nándor-Fejérvár. Eredeti, fényes törok-papiron. 
Lemásoltam. 

139) 1609. Kolozsvár, apr. 29. Báthory Gábor megbízó-le- 
vele Sennyey Pongrácz, Pettky .j ános és Kálnoky János részére, 
midőn őket a székelyekhez ktildé ^sokaknak keserves panaszai- 
nak eligazí1ására.« Magyar. Eredeti. 

140) 1609. Gyula-Fejérvár, máj. 20. Báthory Gábor Seny- 
nyey Pongrácznak Gyalu várat s várost, Szász-Fenes, Szász-Ló- 
na, Nagy-Kapus, Körösfő, Gorbófő, Darócz, Vista, Sólyomtelke, 
Hidegszamos, Hőszamos, Egerbegy, Sztolna falvakat, Zilah vá- 
i'ost s több részjószágokat saját személyére ingyen, utód- 
jaira nézve ix'dig 40 ezer magyar forintba adja. Papír. 
Eredeti. 

141) 1609. Sennytíy Pongrácz Sárfy Istvánnak hü szol- 
ííálataiért 600 forintI)a átírja Nagy-Kapust, mely a gyalui ura- 
flalf»mhoz tartozott. 

142) 1609. Sennyey Pongrácznak Gyalu várában maradt 
ingóságairól szóló leltár. »Inventarium Gyaluban, mikor felesé 
gémet k i s z í n 1 e 1 1 é k az várbűi. « Nagyon érdekes ; nemcsak 
az látható belőle, hogy főm-aink régontén miféle fegyverekkel, 
bátorokkal vették magukat kíirül, hanem még az is, hogy kama- 
rájukban, pinczéjiikben mi volt? Mellékelve van hozzá valami 
udvaiinostornek vagy kulcsárnak naplója is, mely elmondja, 
hogy mit főztek ebédre, »vaczorára ?<< micsoda vásárlásokat tet- 
tek »cancellarius uram ő nagysága asztalára, a várbeliek ruhá- 
zatára? »Az kis ű rn ak egy papucsot Kolozsváratt vétettem 
pro f. 1. X 20. az pa tkólására adtam x 10.« Egészen ma- 
gyar. Lemásoltam. 

143) ir.LO. 11. Mátyás Paczoth Ferencznek minden jószá- 
gára pallosjogot ad. 

144) 1610. ír. ^Mátyás Sennyey Pongráczot tanácsosává 
nevezi ki havonkénti lOO tallér fizetéssel. 



BITNYITAY VINCZKTOL. 259 

145) 1610. Palásty Benedek s neje Zay Erzse zétényi, 
hésistb. részjószágukat 3 ezer forintért elailjak Rákóczi Fe- 
rencz idösh fiának, Jiinosnak. IVIúsolat. 

146) 1612. Sennyey Pongrácz önvédelme. >Erdélyben az 
bárom nemzetségnek.* Hátára írva: »Szép dolgok, méltó con- 
servatiora.* írja egyebek között, hogy Déván a nenu^sség nagy 
részét >az székel uraim fürendek- s az szász uraimvak össze- 
gyűjtvén >az nagy palotában* Basta és Krauzenek, »az ország- 
tűi kérdi vala Basta : G r a t i a m n e a n m i s e r i c o r d i a ni 
vttltis, regnicolae? Az két Torday János deák az ország 
képében tőnek választ, hogy iustitiát kívánnak. Basta 
és Krauzenek megharagvának, és mingy árast profószért, porosz- 
lókért küldenek, monván közönségesképen : s t a t i m r e d d a ni 
vobis justitiam. Sennyey engesztelé meg Bastát »könyör- 
Rérimvel, könyhuUatásimval, az fejemet elöltöttem, hogynem- 
iiiiflt nemzetségimnek halálokat lássam, elsőben is legyen az 
én halálom.* Két ív, eredeti. Lemásoltam. 

147) 1613. Erdély rendéi kérik Dóczy Andrást, hogy se- 
giteen nekik Báthory Gábortól megszabadulni. »Egy országnak 
iBcgmaradását tartsa nagyobbnak egy olyan személynél, mint 
Báthory Gábor ... ne segélje ú j o n ii a n ellenünk. Báthory fe- 
j^lemségének renunciálván , tegnapi napon levelünk által 
tóle elbúcsúztunk .... fő atyánkfiait tizenkettőt választot- 
^. . . . hazánk megmaradására gondot viselni.* Kelet nélkül. 
Másolat. 

148) 1614. II. Mátyás rendeli, hogy niííc Sennyey Pong- 
rácz fiai, István és Sándor, atyjok javait visszanyerik : fizessen 
ttekík a szepesi kamara havonként 100 fiiot. 

149) 1614. Medgyesfalva feria 6-a prox. post dominicam 
Quasimodo. Bethlen Gábor Dobszay Anna, özvegy Sennyey 
^ongráczné panaszára megidézi Gerőfy Jánost Nagy -Kapus és 
^arocz birtokbavétele miatt. Elmondja egyszersmind, hogyan 

•rohantatta meg, fogdostatta el s ölette le Báthory Zsigmond 
^ívari katonái által 1610-l)en a beszterczei gyűlésre igyekező 
áfákat. Eredeti. 

150) 1615. Gyula-Fejérvár, máj. 16. Károlyi Zsuzsanna, 
*^^thlen Gábomé szép magyar levele Sennyey Pongrácz 

18* 



260 AB. sennyey-csalXd levéltXra 

^meghagyott özvegyének, Dobszay Anna asszonynak.^ Lemá- 
soltam. 

151) 1618; II. Mátyás Dóczy Andrásnak Madarász hely- 
séget 8 ezer forintha átirja. 

152) 1620. Dóczy András végrendelete. » írtam az foga- 
rasi rabságomban (liol méreg által műit ki.) Hogy meg nem pe- 
csételhettem, oka az, hogy itt egy pecsétem sem volt, mert min- 
den peesétim Rákóczy György uram kezében vágynak.* Két Iv, 
magyar. Eredeti. Lemásoltam. 

153) 1621. Kassa, május 18, Bethlen Gábor megparan- 
csolja, hí)jG:y Sennyey Pongrácznak Háromszékben bírt javait 
adják át (iyárfás Istvánnak, Sennyey Sándor megbízottjának, 
» Sennyey Sándor udvarunkban lévén continuus.^ Magyar. 
Eredeti. 

154) 1622. IT. Ferdinánd meghagyja Sennyey István vál. 
boszniai i)üspöknek, hogy mivel Lépes Bálint kalocsai érsek s 
korlátnok bet(»g, ö jöjjím vele a birodalomba. 

155) 1622. Schóber Máriának, Dóczy Andrásné fogadott 
leányának végrendelete. Atyai örökségét, minden vagyonát, Mi- 
hálfy.íánosnak hagyja > úgy mint nekem szerelmes jegyesemnek,^ 
mátkámnak. <^ A leleszi convent kiadványában magyarul » 
Eredeti. 

156) 1623. Paczoth Juditnak, Dóczy András »árvájíi- 
nak (özvegyének) folyamodványa Bethlen Gáborhoz, melyboij 
férje elfoglalt javait visszaadatni, vagy magát pénzül kielópt- 
tetni kéri, vhogy szerezhessek más jószágot, ki után az én nyo- 
morult árva voltom szerint én is élhetnék.« 

157) 1624. IV^thlen Gábor Tonian vagy Touanj tiM 
(Szatmár v.) Károlyi Mihálynak, s ennek napa, Sennyey Miki*'*- 
nénak átirja. 

158)1626. Bécs. nov. 22. Tf. Ferdinánd utasítAsd aíon 
kövi'ti'i számára, kiket Bethlen (íáborhoz béke-kötni küldött 

15!M l«;:^í). Uatisbona, auír.27. IL Ferdinánd utasítástad' 
Sí'unyry S;'iiidt>r tanncsosának. midón Brandenburgi Katalinl^í 
köM'tiil küUh''. Két ív. 

Itio) \{\:M). Brthlen (íábor halálával a magyarországi ' 
víirimgyí* visszakapcsolására kiküldött biztosok igazolják it 



BUNYITAY VINCZETOI . 261 

Bethlen István váradi főkapitány abbeli nyilatkozatát, hogy 
tudtán, akaratán kivül foglalták cl az ö szolgái Sennyey Sándor 
némi javait Aláírva: Joan. Pyber, el. eppus Agrien. Com. Mel. 
Alaghy de Bekeny. StepL. Ostczy (?). Steph. Thasy Caspar. 
Ordódy. Sig. Pechy. Eredeti. 

161) 1631. Brandenburgi Katalin Csáky Istvánnak, s 
ennek neje Forgács Évának átírja Tarczalt 100 ezer forintba. 
Tokaj, cet 11. Másolat. (Kemény J. »Onélctirása« 184. lap. 
ezt 1630-ra írja.) 

162) 1G31. II. Ferdinánd Sennyey Sándornak adja Pá- 
czin, Earcsa, Karád, Csörgő stb. birtokát, de a leányágra csak 
20 ezer forintért. Hártya. Eredeti. 

163) 1632.'II. Ferdinánd Sennyey István győri püspöknek, 
fóispáu- s korlátnoknak meghagyja, hogy a felső-ausztriai pa- 
rasztokat csendesítse le. 

164) 1632. Forgács Miklósnak Kassán kelt instructiója 
(18. pont) Sennyey Sándor részérc, midőn ezt II. Ferdinándhoz 
1ialdé.>Ez földnek (Felső-Magyarország) nyomorult és fogyatko- 
wtt állapotjáról .... az erdélyi fejedelemnek titkon való practi- 
cáiról .... s a sveciai király követivcl való tractájáról.« Eredeti. 

165) 1633. Eszt^rházy Miklós a regéczi uradídomba be- 
vezett<»tik. 

166) 1633. Brandenburgi Kata nyugtát ad Sándornak 
niinden kincseiről, miket ennek nagy-tárkáuyi várában bizton- 

I Ság Tégett letőn. 

167) 1635. Sennyey István püspököt 11. Ferdinánd a tót- 
^fszági (Sclavonia) kir. biztosságtól gyöngélkedő egészsége te- 
kintetéből fölmenti. 

168) 1635. Sennyey Istváu püspök végrendelete. Pénzének 
telét a győri székesegyháznak, másik felét szolgái kielégité- 
^re, 8 ha még marad valami, azt a szegényeknek hagyja. 

169) 1636. II. Ferdinánd Sennyey Sándornak meghagyja, 
hogy Homonnay Jánossal egyetértőleg a nyugtalankodó haj- 
dúkat békítse meg. Mellékelve van az utasítás is. Eredeti. 

170) 1640. III. Ferdinánd Sennyey Sándornak Benked, 
Kékese, Anarcs falvakat egészen , Czigánd, Berencs, Mogyo- 
fó», Gyulaháza, Baka, Bocskó helységeket pedig részben adja. 



2B2 A B. SEKNTEY-CSALÁD LKVÉLTÁRA 

171) 1G41. Senuyey Sándor öz>'egye, Paczoth Judit saját- 
kezű utasítása Gál Fereiicznek, Kamarás és Keresztúr (Erdély) 
birtokaira nézve. »Ha valami pénznek szerit teheti kegyelmed, 
valami jóakarónk által, az ki Törökországban jár, hozatna ke- 
gyelmed egy kisded tegzes kéz íjat az gyerme- 
keknek, olyan skóíiommal varrottat, mint Dobay hozott volt.« 
Magyar, 3 iv. Eredeti. 

172) 1642. Csörgő falu bíráinak egyszerű levele, mely csu- 
pán annyiból méltó a fölemlitésre, hogy pecsétjének körirata 
magyar. A kis falu ma már — tót. 

173) 1G42. TÍT. Ferdinánd Gyarmat városnak (Szá:t*mái- v.) 
évenkint két vásárt enged. Hártya, függőpecsét. Eredeti. 

174) 1647. Arszlán pasa, »Eger várának parancsolója,^ 
védlevelet ad »Cliornia nevű falu részére.* Eredeti, török bélyeg- 
pecséttel. Lemásoltam. 

175) 1648. 1. Rákóczi György levele Bedegi Nyáry Ber- 
náthoz. Dátum in curia Tokaiana. 29. Aug. Eredeti. Papírjának 
viznyomata a liákócziak félkerékböl kiemelkedő sasos czímerc : 
tehát a p a p i 1* a fejedelem s a j á t g y á r á b a n k é- 
s z ü 1 1. Lemásoltam. 

176) 1649. Fogaras (in arcé) mart. 7. II. Rákóczi 
(ivörgy levele Sennyey Ferenc/hez. Eredeti. Lemásoltam. 

177) 1649. Lorántfy Zsuzsanna 3 levele Sennyey Ferencz- 
hez. Kettő keltS.-Patak oct. 18. és 30., a harmadik in curia To- 
kai. nov. 17. Mindhárom Madaras és Újváros birtokára vonat- 
kozik. Ezek egyikének is tisztán kivehető víznyomata a Rákó- 
cziak czímore. Lemásoltam. 

178) 1649. Lurántiy Zsuzsanna levele Nyáry Bemáthoz. 
Másolat, kelet nélkül. Lemásoltam. 

179) 1649. Sennyey Ferencz Újváros helyett, melyet I. 
Rákóczi Györgynek 8 ezer forintba elzálogosított volt, Mada- 
rast adja ugyanannyiba. 

180) 1650. Eteky Borbála végrendelete »kevés javaim- 
ríil, melyeket szegény néhai Gyöngyösi Nagy János uram- 
val kerestem, ö kegyelme lóhali (lóvali ?) katonaságával és 
fegyverével . én pedig házi gazdasszonyságommal.« Magyar 
eredeti. 



BUNYITAY VINCZÉTÖL. 263 

181) 1658. Barkóczy László végrendelete, amelynek fiai 
Tokak: István, Ferencz, Sándor, György, László, Zsigmond; 
lányai penig : Borbála és Betta.« Egykorú másolat, 7 ív, magyar. 

182) 1659. Rozsályi Kún István végrendelete, melyben 
javait nejének, Káluoky Katának (előbbi neje a murányi 
Venus volt) hagyja , ha megmarad »igaz ref. vallásában s 
pápistához nem megy férjhez. « Egykorú másolat, 7 ív, magyar. 

183) 1662. Barkóczy János és Éva : Sós Györgyné osz- 
Udylevele. 

184) 1664. ^Kanizsán lakozó Omer Odo basa« két levele 
Sennyey Ferenczhez >váradi végvárból* Almásy Mihály, Pathó 
Sámuel. Balog Zsigmond és Pincze Istók török rabok váltsága 
ögyébeu. Magyar, eredeti. Lemásoltam. 

185) 1666. Hasszán basa levele Sennyey Ferencz kállai 
kapitánynak *nekem szomszéd úr1)arátomnak, a váradi kapubóU 
elliajtott borjúk ügyében. Eredeti, Lemásoltam. 

186) 1666. In arcé S.-Patak, 29. Octb. I Rákóczi Ferencz 
Patnoky Ferencz két darab tolcsvai szőlejét fölszabadítja ennek 
két jobbágyáért. Eredeti, magyar. Lemásoltam. 

187) 1675. Sennyey Albert paczíui jószágát s kastélyát, 
toTábbá tarkányi, szentesi stb. részbirtokait elzálogosítja lo év- 
re kilenczezer felföldi forintért Széchy Máriának, Sennyey Fe- 
rencznének. Eredeti, magyar. 

188) 1676. Lipcsey Dániel tudójsitja Sennyey Albertet a 
Szatmár megyei kuruczokról, kiknek feje Majos Ferencz, és I. 
Bákóczi Ferencz haláláról. Magyar. 

189) 1687. Kamonyay Zsuzsána, Köröskényi Mihályné 
eladja egy örökös jobbágyát 30 m. forintért. 

190) 1688. A nyolcz Petheö-testvér osztály levele. 

191) l688,Tárczy László, Péter, János és Erzse osztályle- 
^ele. Másolat. 

192) 1691. Homonnai Drugeth Bálint, ungi örökös főispán, 
w)rboYai vál. püspök, szent-jobbi apát végrendelete 15 pontban. 
*Ego, ultim US gloriosae familiae meae haeres, non jilium. . . . 
*l^am .... Leopolduni .... imperatorcni ct regem successorem 
'^W Actum in castello meo Cseythensi, 23, Maii, 1091. corpore 
»^to aegritudinis affixus !« 



264 A B. SKNNTET-CSALAD LEVÉLTÍHA 

193) 1693. Forgács Andrásnak, Thököly hívének (Dru- 
geth Krisztina első férje) notáltatása után, ennek javait: 
Szerednyét, Vekét, Bezdédet stb. Barkóczy László nyeri. 

194) 1694. Andrásy Klára, Barkóczy Lászlóné végrende- 
lete. Az egész nagyon rövid, hisz >az úrhoz (férjéhez) csak sem- 
mit sem hoztiim ;« de minden sorából a legmeghatóbban nyilat- 
kozik egy férjét forrón szerető, Isten akaratján megnyugvó, bár 
sokat szenvedett nőnek szép lelkülete. * Isten ő szent felsége 
gyermekeimet elvette,* ezen kezdi ; adjon érettem »uram ó ke- 
gyelme alamizsnát* ezen végzi. Magyar. Kiadatott a leleszi con- 
ventből II. Rákóczi Ferencz parancsára, mely kelt Munká- 
cson, 1707. febr. 27. Ellenjegyezte: Sennyey István, Krucsay 
István. 

195) 1696. Csáky László végrendelete. Latin, a kolos-mo- 
nostori convent kiadványa. 

196) 1698. Baikóczy Lászlót biztosítja a szepesi kama- 
ra, hogy a szcrednyei várat a kincstár költségére kijavíthatja. 

197) 1700. Bercsényi László, Imre, I. és II. Miklós neve- 
zetesebb tetteinek jegyzéke. Fogalmazvány, latin. 

198) 1702. Fancsy Borbála, özvegy Balassa Zsigmondné 
a diós-győri uradalom felét a koronának hagyja végrendeleté- 
ben 10 aranyért; a másik felét megveszi a korona 18 ezer fo- 
rintért. Itt azonban alighanem tévedés van az évszámban, mert 
úgy találtam, hogy az 1553-ban végrendelkezett Balassa Zsig- 
mondnak volt a neje Fáncsy Borbála. 

199) 1704. Melith Zsigmondné, Péchy Anna végrende- 
lete. »Isten elválasztott egyetlenegy édes fiamtól (Pál, az utolsó 
Melith) egyetlenegy gyermekemtől, valamint Jónás i)rófétát 
az ö szép zöld borostyánától, a kihez bízik vala öregségének 
idején, hogy az nap hőségétől megoltalmazza.* Egykorú 
másolat. 

200) 1715. Sennyey István a leleszi conventnek adja Bod- 
rog-Keresztűron Kis-Lapis nevű szabad szőlejét azért, hogy 
a Sennyey-család ezután is a leleszi conventbe temetkez- 
hessek. 

Es itt meg kell szakitanom a levéltár ismertetését, nem 
azért, minthii a közelebbi evek nem nyújtanának érdekes okmá- 



BüNYlTAY VINCZÉTÖL. 265 

nyokat, hanem mert azok áttekintésérc s kivonatozására már 
nem rendelkezhettem elég idővel. 

Végűi forró köszönet a hazai történelem nevében b. 
Sennyey Pál ö nagyméltóságának azon kegyességéért, 
mely nélkül a föntebbi ismertetés létre nem jöhetett volna. 

BUNYITAY VINCZE. 



Az ílI-Kirolyi. 

IV. 

Károlyi István a vén Kis Balázsnak és más 
jó embereinek társaságában személyesen járván Bécsben, királyi 
parancsolatot eszközlött ki, mely szerint az első tárgyalási nap 
elhalasztatni rendeltetett ; miért is a bizottság első ülését csak 
febr. 26-án taiiá meg Nagy-Károlyban, melyben a megbetegedett 
Klobusiczky F erén ez helyett b. Sennyey István 
működött. 

Mindenekelőtt Sándor tanúi hallgattattak ki. 

Miután a tanúk száma mindkét részről oly nagy volt, 
hogy azok vallomásainak leirása az olvasóra nézve unalmassá 
válhatnék : csak a tényálladék részleteit elősoroló egynémely 
vallomásoknak, továbbá Károlyi Sándor nak és a bizott- 
ság hivatalos fölterjesztéseinek ösmertetésére szorítkozom. 

Egyelőre 26 tanú lőn kihallgatva, illetőleg vallomásaik 
hiteltetve ; kik közül 

Károlyi Krisztina, P erényi János özvegye, 
Fekete Ferencz, Károlyi Istvánnak volt tanítója, s más 
J 3 tanú, Szatmár megyei részint birtokosok, részint előkelő pol- 
gárok, egyezőleg azt állíták, hogy a kérdéses egyén sem arcz- 
ban, sem arczszínben , sem termetben nem hasonlít Károlyi 
Istvánhoz. 

A 16-ik tanú Ory János Ugocsa megyei péterfalvi bir- 
tokos, hit alatt vallja, hogy a kérdés alatti egyén Nagy Mi- 
hály pétcr falvi nemesnek fia Gergely; állításá- 
nak erősítésére vallja, hogy Nagy Gergelyt ismeri : miután 
neje, kivel három évig házasságban élt, a nevezettnek édes 
testvére volt. 



WALTHERR IMRÉTŐL. 267 

A 17. és 18- ik tanú, péterfalvi nemesek, szintén azt Tall- 
játhogy a magát Károlyinak kiadott egyén 
nem m.ás, mint Nagy Mihály péterfalvi nemes 
fiaGergely, vagy máskép Geczi. 

A 19-ik tanú Kulonaj Sámuel, ismerte Károlyi Ist- 
vánt is igen jól, de az semmi tekintetben nem hasonlított a kér- 
déses egyénhez, a ki nem más, mintNagyMihálynak 
fia Xa gy G e c z i, a ki is az elhunyt Károlyi István csapa- 
tában Szemere Pál káplársága alatt közlegény volt, s a 
kit egy alkalommal, gazságai miatt, Perényi Pál bebör- 
tőnöztetett. 

A 20-ik tanú Károlyi Zsuzsanna, Perényi Pál 
özvegye, se nem állitja a kérdésban forgó egyénről, hogy 
testvére Károlyi István, sem pedig nem tagadja; nyilvánítja 
egyébiránt, mikép soha nem látott embert, ki testvéréhez job- 
ban hasonlított volna, mint Nagy Mihály fia Gergely, 
íi kit boldogult férje ezelőtt hat évvel elzáratott Kiszabadul- 
ván azonban ez akkor fogságából, hogy hová lett ? nem tudja. 

21. Gyulai J á n o s, Szatmár megyének volt alispánja 
Vallja, mikép Nagy Mihálytól hallotta, hogy midőn ez az 
'il-Károlyinál volt : a kertbe vezettetett, hol is az ál-Károlyi kér- 
Jozosködött testvéreiről Nagy Fercnczröl, Andrásról és Zsig- 
*íiondról, továbbá anyjáról Nagy Mihály feleségéről, s kérte aty- 
ját, hogy öcscsét Zsigmondot ne ereszsze el a háztól, miután 
^^ándoka őt azon esetben, ha ügyét Károlyi SándoiTal elvégzi, 
**^agához venni. 

A 22. és 23-dik tanú egy értelemben volt az elöl)bivel, ál- 
lítván, hogy Nagy ^Mihálytól hallotta, miszerint a kérdéses egyén 
í«yát gyermeké. 

24. Nagy Ferenc z, a föntebb mondott Nagy Mihály- 
iak fia, vallja, mikép apjától hallotta, hogy akkor, midőn az ál- 
Károlyinál volt, ez fölkérte őt, hogy őt valóságos Károlyinak 
^^%> igén'én, mikép ezen esetben néhány aranyat ad neki oly 
^'2^1ból, hogy ezen elkövetendő hibája alól magát a pap által 
lííloldoztathassa. De Nagy Mihály ezt tenni nem akarta, hanem 
^^ előtt oda nyilatkozott, hogy az ál-Károlyiban fölismerte fiát 
^wgelyt, a ki tőle testvérei és anyja mintlétéről tudakozódott. 



268 AZ ÁL-KÁROLYI 

25. N a g y A n d r á s, Nagy Miliály fia vallja, hogy az ál- 
Károlyi átkozódások között kéiiyszcritette apját, hogy öt való- 
ságos Károlyinak ismerjo, de apja ezt tenni nem akarván, öt 
valódi fiának lenni állította. 

26. N a g y A 1 b e r t egyszerűen azon vallomást teszi, mi- 
kép Nagy Miliálytól hallotta, hogy az ál-Károlyi saját gyer^ 
meke. 

Kihallgatandó lett volna ezek után maga Károlyi Ist- 
V á n : miután azonban betegeskedése miatt a bizottság előtt meg 
nem jelent, K r u c s a y M á r t o n bizottsági tag, és C s a 1 a 
S á n d r jegyző lőnek kiküldve a vizsgálat foganatosítására. 
Kiknek jelentése nyomán a bizottság a következő fölterjesztést 
tette az udvarhoz : 

>Mi fölséges Urunk parancsának és kivánatáuak minden- 
ben hódolni akarván, martius hó 2-kán magunk elé idéztük K á- 
r o 1 y i I s t V á n t, hogy olvasás- és Írásbeli képességéről, úgy a 
catholika egyházban divatozó imádságok mikép tudása felöl 
magunknak meggyőződést szerezzünk; Károlyi István 
azonban gyöngélkedése és betegsége miatt meg nem jelenhetvén, 
a vizsgálattal K r u c s a y M á r t o n Szabolcsvármegyci alispánt 
IS Cí s a 1 a S á n d o r bizottsági jegyzőt bíztuk meg ; kik vizsgá- 
latuk eredményéről, letett hitük alatt, a következő tudósítást 
tették, t. ir liogy ők személyesen fölkerestek Károly it, s őt a 
miatyánk, üdvözlet és tízparancsolatnak latinul való elmondá- 
sára, másodszor Írásra, és harmadszor olvasásra sürgették. Ká- 
rolyi a miatyánkot ezen szavakig: >sicut in coelo, ita eti— 
am in terrav< kálvinista módon és hangejtéssel mondotta, to- 
vább azonban nem folytatta, Ígérvén, hogy ezt a bizottság elnöke 
előtt teendi, ígéretének azonban eleget nem tett, irás- és olva- 
sásbeli tudatlanságát pedig határozottan bevallotta.* 

Utólagosan még néhány tanú, számszerint 22 érkezvén be, 
ezek szintén kihallgattattak; kik között legnevezetesebb: 

1. N a g y M i h á 1 y. A tanú ismeri Nagy Geczit, miután 
az saját fia. Nagy Geczin i)edig a következő jelek és sebhelyek 
vidtak. 1. tlobb hüvelyk ujján van egy sebhely, mit gyermek- j 
korában kapott. 2. Lábán is van egy égésnyom, de nem tudja, 
hogy melyiken ? toxábbá jobb könyöke körül a törököktúl ka- 



WAl.THEBR IMBÉTÖL. 269 

• 

pott sebnek helye van. 3. Nagy Geczi iszákos, részeges volt min- 
dig, nagy mértékben. 4. Vékony, tiszta hangja volt. 5. Iszákos- 
sága következtében sokat szenvedett szívbajban. 6. Sem irni, 
sem olvasni nem tudott. 7. Hosszúkíis vékony arcza, testvéré- 
hez hasonló orra, fekete szeme, hosszas szemöldöke volt ; nyú- 
lánk testalkattal, rendes orral és vékony ajakkal bírt. 8. Szat- 
mártt Gyulai Feroncz katonája volt. 9. Miután tanútól gyermek- 
korábanment el: elméjének semmi állandóságát nem vette észre. 
A 2 — 20 tanúk semmi újat nem vallanak, egyébiránt 
mindannyian azt állítják, hogy igen jól ismerik Nagy Mihály 
fiát, Gergelyt. 

Károlyi István részérc 93 tanú halgattatott ki ; kik- 
ről azonban megjegyzendő, hogy legnagyobb részben környék- 
beli jobbágyok, szolgák és katonák levén, alig akadt kíizülök 
egy-kettö, ki a kérdésben forgó egyént határozottan Károlyi- 
nak lenni állitá; leghatározottabban nyilatkozott az utolsó 
Kis Balázs ezereskapitány, ki is, úgymond, »nemcsak ismeri, 
8Öt bizonyosan tudja, hogy ezen most kiszabadult Károlyi 
IstTán, mind Károlyi Sán dor urammal, és Perényi 
Jánosné asszonyommal egy méhböl jöttek ki. Az régi Ká- 
rolyi István ifjúságában némely része az orrának görbe 
^olt, mely jel most is megtetszik. Itém tudja bizonyosan, hogy 
Dwgába az kést csöcsin alul beléütötte, melynek jele most ?s extál. 
Tadja azt is, Szintánál (Zenta) esett el, de miképen ? nem tudja ; 
kerestette is az testét, de meg nem találták. A midőn Erdélyből 
Buda alá az hadakkal mentek vohin. Kallóban megszállván, it- 
tanak, és egy asszony Károlyi István ujjából kivont 
Tála egy gyürüt, de nem tudja : pecsétes volt-e vagy nem, és 
''ítsem tudja, ha visszaadta-e ?« 

Be levén fejezve a tanúk kihallgatása : Károlyi István 
^agv ADhálylyal és ennek fiaival lett volna szembesítendő, — 
^^ a szembesítés elől megszíikött. 

A bizottság körlevél útján szólította fel a szomszédos me- 
W^ket, hogy a szökevényt, fölt a Iái tatása esetén őrizet alatt klild- 
i^k a bizottság elé ; azonban c felszólításnak eredménye nem le- 
^^ Károlyi Sándor az itélet kimondását kérte. 

^Minekutána, mondja a bizottság elé terjesztett nyilatko* 



270 AZ ÁL-KÁROLYI 

zatában, több cselekményből, körülmény- és jelből a legnagyobb, 
s a népbe is átszivárgott azon kétség merült föl : vájjon a mos- 
tani Károlyi István valóságos és igaz Károlyi István-é ? ne- 
hogy tehát báró Károlyi Sándor a vélt Károlyit igaznak ös- 
mervén, s testvérének fogadván, az esetben ha nem testvére, és 
mégis annak fogadja, lelkiismei'etében csorbát és az egész Ká- 
rolyi-nemzetség jogaiban csonkítást ejtsen, s e miatt méltán az- 
zal vádoltassék, mikép gyermekei s unokái jogait könnyelmü- 
leg koczkáztatta : az ő Fölsége által kegyelmesen kiküldött bi- 
zottság javadalmát igénybe veszi ugyan, — de azon határozott 
kijelentéssel,hogy azon esetben, ha bármikép kivilágosodnék, hogy 
a kérdéses Károlyi valóságos Károlyi, öt a Károlyiakat megil- 
lető minden jogokban és kedvezményekben kívánja részeltetni 

Mely nyilatkozat előrebocsátása után egyedül azon pe- 
res kérdést állítja fel : vájjon a kérdéses egyén valóságos Káro- 
lyi-e, vagy sem ? A kérdés természeténél fogva, miután a ma- 
gának Károlyi nevet tulajdonítani akaró egyén ezen tételt ál- 
lítja, — neki, t. i. báró Károlyi Sándornak, a tagadás lenne kö- 
telessége. Báró Károlyi Sándor azonban állít és tagad is egy- 
üttal, csak hogy más értelemben ; tagadja ugyanis, hogy a kér- 
désben levő egyén Károlyi István, állítja azonban, hogy az 
Nagy Gergely, nemes Nagy Mihály Ugocsavármegyei lakos fia. 
Hogy pedig emez állításnak és tagadásnak tökéletesen elégté- 
tessék : mindenekelőtt szükséges az elhunyt és mostani Károlyi 
testalkatát, arczát. szokásait, műveltségét s egyebeket vizsgálat 
alá venni. Ha pedig ezekben, vagy ezek valamelyikében hasonlat 
fedeztetnék föl, — mert hiszen nem lehetetlen, hogy két egyén 
ugyanazon szokásokkal, természettel, ugyanazon arczczal bírjon, 
s ugyanazon testi minőségnek legyen birtokában, — akkor a 
tanúk vallomásai, azok eredete és czélja veendők vizsgálat alá. 
Egyelőre tehát a tanúk vallomásait érintetlenül hagyván, csak 
a személyt veszi vizsgálat alá s azt mondja, hogy 

1. Néhai Károlyi István az Isten ismeretében és tisztele- 
tében nevt^ltftott föl, ez pedig ^bíróilag kihallgattatván, kitűnt, 
hogy az Istenről alig tud valamit, sőt a mi több, az Úr imád- 
ságát sem tudja; ha pedig valódi Károlyi lenne, lehetetlen volna 
azt nem tudnia : mert azelőtt tudván, a sanyarú török fogság 



WALTHERR IMRÉTŐL. 271 

alatt gyakorolván, és sorsának javulását, szabadulását, testének 
és lelkének üdvét abban helyezvén, azt elfelejteni nem lehetett; 
miután tehát az isteni-tiszteletet nem ismeri, fölteszi, hogy az- 
előtt sem ismerte, és így hinnie kell, hogy Károlyi Istvánnak 
csak álczáját viseli. 

2. Az igaz Károlyi István a humaniorákat is tanúiván, a 
rbetorikát is elvégezte : ez pedig még a betűt sem ismeri ; ha 
pedig azelőtt az írás, olvasásban és egyebekben gyakorlott volt, 
mintán teljes férfíkorában esett a török fogságba, valamint az 
anvanyelvet el nem felejtette : úgy föl nem tehető, hogy a többit 
is elfelejtette volna. Föltételezhető tehát, hogy az ál-Károlyi 
^ha latinul nem tudott, és sem az írást, sem az olvasást nem 
ismerte. Igazolják ezt az ezen Károlyi István által irott s ere- 
detiben felmutatott levelek, úgy a tanúk vallomásai is. 

3. A valódi Károlyi hibás nyelvű, illetőleg a hangejtésben 
korlátozott volt, úgy hogy a „k" betűt ki nem tudván mondani, 
íí helyett „t-"t ejtett : míg ennek beszéde tiszta és határozott. 
iüff pedig a természettel ellenkezik, hogy az, a ki nyelvének hi- 
báját férfikoráig érezte, későbben javulást találjon. 

4. Károlyi István kiülő, gömbölyű, nagy, szilárd ábrázatú 
Tolt, 8 férfias mély hanggal bírt : ez pedig hosszas, középarczú, 
s vékonyhangú ; hogy pedig mindezekben ily változás történhes- 
^k, alig egyeztethető meg a természet rendével. 

5. Amaz erős vállú, köpezös férfiú volt : mig ez közép test- 
alkatú. Hihető-e, hogy idő jártával e részben is ennyi válto- 
Ö8 történhessék ? 

6. Amannak mellén saját maga által okozott sebhely volt : 
^nnek pedig balvállán, mint hihető, kardvágások nyomai látha- 
tók, melyeket hogy hol és mi módon kapott ? a vizsgálat fogja 
•deríteni, midőn a bizottság előtt személyesen megjelenend. 

7. Amaz fekete, göndörhajú volt: míg ennek haja sima, 
minden legcsekélyebb göndörségtöl ment. 

Az előrebocsátottak nagyobb bizonyítása okáért hivatko- 
zik az immár hit alatt hihallgatott oly tanúk vallomásaira, a 
''ik által bátyja István neveltetett, a kik vele együtt éltek, s 
* kik elesésének idején is vele együtt voltak. Ennek fölötte 
*Jtalja még gr. Barkóczy Ferencz és László urakat, s más min- 



272 AZ ÁL-KÁKOLTI 

den kifogáson fölül álló tanúkat kihallgattatni az iránt,- hogy az 
elhunyt Károlyi termetéről, arczáról, szóval külalakjáról vallo- 
mást tegyenek. Valamint ellenkezőleg hivatkozik Nagy Mihály 
és ennek fiai, úgy mások vallomásaira az iránt : vájjon a kérdés- 
ben forgó egyén Nagy Mihály fia-6, vagyis valóságos Nagy Ge- 
czi-é? A már meghitelt tanúk vallomásai tanúsítják, hogy 
Nagy Mihály öt fiának ismerte föl, valamint, hogy az ál-Káro- 
lyi aiyának ismerte Nagy Mihályt ; de a többi tanúk állításai 
hitelesen bizonyítják, hogy az ellenfél nemcsakhogy nem Káro- 
lyi István, hanem — az alak, termet, szokások eltérését, az iste- 
ni-tisztelet jártasságában való hiányát s egyéb körülményeket 
tekintve — valósággal Nagy Mihálynak fia. 

A miért is Károlyi Sándor kéri a bizottságot, hogy ez 
mind önmaga, mind utódai érdekében, itéletileg mentse föl az 
ellenfél részéről támasztott követelés alól, és a hozandó Ítéletet 
ö Felsége kegyelmes határozata alá terjeszsze ; továbbá, hogy a 
szomszéd megyéket utasítsa a bizottság oda, mikép azon eset- 
ben, ha hozzájuk az ál-Károlyi ellen, ő, Károlyi Sándor, karhata- 
lomért folyamodnék, ez neki megadassék, — a mennyiben pedig 
az ellenfél még tovább is idegenkednék a bizottság előtti meg- 
jelenéstől ; engedtessék meg, hogy Károlyi Sándor őt szigorúbb 
eszközök által szoríthassa a megjelenésre. « 

A mennyiben azonban ő Felsége, mart. 14-én kiadott pa- 
rancsában azt rendelte, hogy a bíróság csak azon esetben hoz- 
zon Ítéletet, ha Károlyi István személyesen megjelen* előtte, és 
a bíróság önmaga szerez meggyőződést a személy azonosságáról 
vagy álságáról: az Ítélethozatalt a bizottság felfüggesztvén, 
május 18-án fölterjesztést intézett a királyhoz, melynek szöve- 
gében a többi között ezeket mondja : 

^Kegyelmesen emlékezni méltf)ztatik Fölséges ITr, a f. évi 
mart. H-én kelt legkegyelmesebb parancsában mit méltóztatott 
parancsolni, midőn a b. Károlyi Sándor részére folytatandó 
vizsgálati bizottmány megtai-tását elrendelni kegyeskedett 

E kegyes rendeletnek eleget kívánván tenni : mi a f. évi 
marczius 8-dik nai)jára személyesen magunk elé rendeltük Ká- 
rolyi Istvánt, hogy meggyőződjünk arról : valóban Károlyi Ist- 
ván-e, vagy csak annak nevét viseli ? A kérdésben forgó egyén 



WALTHEBB IMBÉTÖL. 276 

érkezett Tolna a temetés előtt Nagyságod levele : másképpen 
temettük Tolna Nagy Geczit. Hanemha keresztyénségtől visel- 
tetrén Nagyságod, és hogy nagyobb érdeme legyen Nagyságod- 
nak a 8ok költség után, bárcsak Isten nevében a gyertyáinkat 
fizetné meg ! Ezt csak tréfából, hogy tudja meg Nagyságod : 
mely gazdag temetése lőtt Nagy Geczi uramnak. Eléggé mon- 
dám neki, az asszonynak, hagyjon békét Károlyi Istvánnak: 
meri nem jó házasság lészen a holtakkal való házasság ; nem 
fogadá szómot, — lássa már most, mint nyögheti el Nagy Geczi 
káxasságtalanságát Ic 

A temetés ünnepélyességgel történvén meg, az özvegy ha- 
tározottan kívánta, hogy a gyászbeszéd az elhunyt fölött mint 
Károlyi fölött mondassék ; azonban az imént emiitett P. Yizke- 
ktj e kívánatra reá nem állván, szónoklatát föltételesen monda, 
i ezen zárszavakkal rekeszté be ^ »Si Károlyi est, dixi 
secuB non dixLc 

Az elmondottak után — melyekhez az adatokat a gr. 
Károlyi-nemzetség levéltárából volt szerencsém meríthetni — 
felddeges helyreigazítani Kővári László » Erdély nevezetesebb 
caládai,€ és Nagy Iván »Magyarország családaic czímü müve- 
len foglalt azon téves állítást, hogy Jósika Judit Károlyi Ist- 
^^Bnak lett volna neje ; miután Károlyi István a zentai ütkö- 
tttben 1686-ban hunyt el : Jósika Judit a magát Károlyinak 
^ott kalandorral, Nagy Gergelylyel kelt egybe. 

WALTHERR IMRE. 



19 



Könyylsmertetések, bírálatok. 

IV. 



Codcx d ip 1 oma ti cv s domvs senioris Comitvm 
Zichy do Zich ot Vásonkeö. — E különczím alatt is: A 
zichi cs vásonkeöi gróf Zichy-család idősb ág á- 
nnk okmánytára. Gróf Zichy Károly ez idő szerinti le- 
nior áldozatkoszsdgdböl közli a Mag^'ar Történebni Társalat. Szerkentik 
Nagy Imre, Nagy Iván ds Véghelyi Dezső választmáaji 
tagok. II. köt. Pest, 1872., n. 8. r. XV. éa 645. 1. Ára : 4 frt. 

E nagy kötet is, mint az első, történetirodalmunk nagy- 
lelkű maecenása, id. Zichy Károly gróf áldozatkészségének ft- 
nyes bizonyítéka. Történelmi Társulatunk honti kiránduló- 
nak egyik maradandó eredménye, s az okmánymásolök, i& 
Kubinyi Ferencz, Nagy Imre, Nagy Iván, Supala Ferenci és 
Véghely Dezső szorgalmának néma, mégis ékesszölö hírnöke. 

A kötet 478. hosszabb-rövidebb okmánya államéletünk 
fénykorából, I. Károly uralkodásának utolsó és I. Lajosénak 13« 
évéből, tehát 1342— 1355-diki időközből való, s Arad-, Bara- 
nya-, Bi\rs-, Bereg-, Bihar-, Bodrog-, Borsod-, Csongrád-, Ba* 
tergoni-, Fejér-, Gömör-, Hont-, Kraszna-, Nógrád-, Nyiti*'? 
Pest-. Pilis-, Pozsega-, Somogy-. Szabolcs-, Szatmár-, Szerem-, 
Szolnok-, Tolna-, Torna-, Trencsény-, Ugocsa-, Ung-, Zágrtb-? 
Zuhi-, Zaránd-, Zemplén- és Zólyom megyei Ácsa, Adony, 
Agov. Agszontpéter. Ajak. Akosmonostor, Akospalota, Albert- 
vágása, Albun. Alkoszi, Anaros. Andrásháza. Apor, Arán, Ara- 
nyán, Ardó. Asszonyfalva, Attya, Itóbun, Bajom, Bakosa, Ba- 
lási. Barabás, Baracska, Rirkfalva, Bars, Barthau, Bátbto 
IVithato. Báthmonostor. Bátor, Bátorigaz, Bechkud, Becse? 



280 KÖNn'IBMERTETÉftEK 

clö. A kalocsai káptalannak egy 1342-ki okmánya szerii 
L) folyvást a királyi udvarban tartózkodott (propter con' 
residendam in cnria Vestrae Celsitudinis) ; 1348-ban, bizo 
a király megblztából, Olaszországban járt (292. L). Mint 
mas dynasta és szilaj kor gyermeke, ha nem is ő maga, de 
rei nem egy hatalmaskodást követtek eL így, egyebei 
Barsmegye főispánja és szolgabirái 1346-ban bizonyítottál 
Bajkai János széki birtokát Yesszős hatalmasul elfogl 
pécsi káptalan 1351-ben bizonyította, hogy Bakulcha I 
Balogh János, Nak Döme, Yesszös szolgái és Bakulclu 
gely, Bessenyő Gtergely szolgája, — Vesszős parancsára és 
tából Farkaslyuki Jánosnak Farkaslynk nevű birtokába 
abból két lovat és négy ökröt elhajtottak, István nevű job 
az úton elfogva, öt megbékózták, s a meddig nekik tetsze 
Ságban tartották ; szintén István nevű hetényi jobbágyot i 
elfogva, fél márkányi denárai-, kabátja-, mentéje- és ka 
megfosztották ; máskor ugyancsak Farkaslyukinak Pété: 
szolgáját útközben elfogva, lovát, köpenyét és kardját eb 
hogy pedig Farkaslyuk és Hetény községeket elpusztít 
megnéptelenitsék, a lakosokat, ha a községekből ki nem 1 
nek, házaik felgyújtásával fenyegették, Farkaslyukit ped 
mijának elhordásával és barmainak clhajtásával, Yesszős 
csára, naponként zaklatták. Azonban Yesszősnek is 
mértékkel lön visszamérve. így péld. a pécsváradi convent 
ben bizonyította, hogy Benedek mester, a pécsi káptalan 
kei tisztje, Yesszősnek Ivánosi nevű birtokába fegyveresen 
az urasági épületeket s a jobbágyok házait lerontatta ; a 
káptalan 1349-l)en ])izonyította, hogy Herczeg Péter V 
nyolcz jo])bágyának az urasági halastavakon volt bárkáit (i 
elvétette, a nyolcz jobbágyot pedig kabátjaik- és mentéikto 
fosztotta ; máslzben Yesszős két laki jobbágyát, Yesszöí 
eredejében, elfogatta, s míg neki tetszett, megbékózva foga 
turtotta ; szintén Yesszős egy jobbágyának és Gál báthmOD 
kerékgyártónak malmait elvétette; Herczeg Péter szántói 1 
Yesszős jobbágyaitól három átalag bort vett el, melyeke 
madnapra visszaküldött ugyan, de három ujjnyi borhiánj 
máskor Herczeg Péter Yesszős három jobbágyát saját ere( 



282 KÖNYVISMERTETÉSEK 

monostori vásárokra menni akartak, szolgái által útjokban meg- 
állíttatta, megsebesíttette, megverette s bántalmaztatta, javaiktól 
megfosztatta, és Dauch nevű birtokán tartatni szokott vásárokra 
menni kényszerítette. Azon évben még Tötös báthatői három 
jobbágyának szőleit hatalmaskodva megszüreteltette. Ugyan- 
azon évben még több hatalmaskodás is történt Tötös birtokain. 
A pécsváradi convent s Baranya megye alispánja és szolgabirái 
igazolták, hogy Bakó Miklós embereivel Tötösnek Negyven nevű 
birtokába jővén, egy jobbágyot vérig veretett, hat majorsági 
holdat learattatott, a birtok egy részét sajátjához, K^csfalvához, 
csatolta ; utóbb megint egy jobbágyot elfogatott. Kacsfalvára 
vitetett, ott két hétig kalodáztatott s azután is tetszéséig békák- 
ban tartatott ; a negyveni erdőt jobbágyaival használtatta ; más 
ízben a negyveni tisztet és hat jobbágyot vérig megveretett, egy 
nőt megsebesíttetett, azonkívül egy jobbágyot maga Bakó meg- 
vert. 1348-ban János veszprémi püspök emberei Tötösnek 
csípőteleki jobbágyaira fegyveresen törtek, azokat a szántóföld- 
ről elkergették, 12 ekéjöket összetörték, többet közülök kegyet- 
lenül megvertek, egyet pedig halálosan megsebesítettek. 

Vannak még kötetünkben hasonló hatalmaskodások más 
esetei is, ezeket azonban, valamint a néhány királyi adojnányo- 
zást, birtokba iktatást, adásvevést, cserét stb. tér szűke miatt 
mellőzöm, hogy még három perdöntő bajvivást röviden vázd- * 
hassak. 

Az első eset 1347-ből való, s a leleszi convent községe, Sxa- 
lóka, és Eszenyi Tamás, Mihály és László birtoka, Eszén kost 
volt 0.^ 

Érdekesebb a másik eset 1348-ból. Pál és György, kiriJji 
vízőrök, Nagy-Mart oni Pál országbíró előtt panasxt emeltek 
Elus Péter, László, András és Döme ellen, hogy Koachy neiü 
birtokuk határlásakor a bepanaszlottak őket Galuai Péter há- 
zába szalasztották, azt felgyújtották, a panaszlókat pedig elfog- 
ták s különféle kínzással fogva tartották. Alperesek a vádat tft- 

^) Ezt 08 a harmadik 1355-iki esetet már Lehoczky Tiva- 
dar ismertette a »Szizailok« martius havi fUzete 212., iUct5l«g 
iílő. hipján, — azért most csak a másoilikuak közltls^re szoritkoiBnk- 

Sxerk. 



J 



286 TÁBCZA. 

felosztapdó jöyedelméből ki is javítani, a folyón pedig hidat is 
közösen építeni ős fenntartani kötelesek (58. 1.). 

Jerney a » Magyar Tört. Tár« II. kötetében összeállitá a 
magyarországi káptalanok és conventek mint hielmes és hiteles 
helyek jegyzékét; itt a 176. 1. egy eddig ismeretlen conventnck, 
a földvárinak, maradt fenn emlékezete 1345. évről. 

134:9-ben a beregszászi tanács bizonyítványt adott arról, 
hogy Péter kígyósi pap egy szerzett szőlejét János, István és 
Klára saját gyermekeinek adta, mire a város torvénye szerint 
áldomás következett (secundum Jura nostre Civitatis victimam 
bibendo.) (403. 1.). 

Végre a nélkül, hogy a' Botka Tivadar s Balássy Ferencz 
közt a vármegyékről közelebb a »Századok«-ban folyt vitába 
avatkozni akarnék, fölemlítem, mikép a 427. és 571. 11., még- 
pedig egy szónak írva »Hevesújvár< vármegye fordul elő, amott 
Egerszalók és Tehemus, emitt Tisza- és Egerszalók benne fekvó- 
kűl említtetvén. GARÁDY. 



TÁRCZA. 



— A Magyar Történelmi Tár8iilat apríl 3iki ttlése nagy- 
számmal összegyűlt választmányi tagok s szintén számos, előkelő k$- 
zönse^g jelenlétében ment végbe. Az ülést, a választmány kérésére, 
Tanárky Gedeon választmányi tag nyitotta meg, azonban H o ^ 
váth Mihály elnök csakhamar megérkezvén, átvette az ttlés v^ 
zetését. 

Miután a martina havi jegyzőkönyv hitelesíttetett, a követk6i5 
folyó ügyek terjesztettek elő : 

1. A nemzeti muzcnm igazgatósága köszönő iratot küld a Zichj- 
codcx második kötetének megküldéseért Tudomásul vétetik. 

2. Évdijas tagokűl ajánltattak és egyhangúlag megválasztattak: 
Lipovniczky Sándor orsz. képviselő 1868-tól, Odescalchi-DegeoMd 
Anua hcrczeguő Genfben, Balthazár Béla társulati h. pénztárnok. Balt- 
bazár Győző és Dede Károly közlekedésügyi államtiaztviselők PesteZi 
dr. Sass István Szcgzárdou, Pintér Sándor h. ügyvéd Szécsényben (Nóg^ 
rád) és Doby Antal pénzügyi tiszt Tisza-lj lakon, — 1878 elejétől 
kezdve. 



288 TÁRCZA. 

vége féld Vdghely Dezső, Istváuífynak több fogalmazatát és sz^ 
mos Bocskay-korbcli fontos ügyiratot tartalmazó két kötetét pedig — 
melyeknek táblái eme régi történészünk czímerével ékesek — ^ * ff J 
Imre ismertette röviden. Bővebb tanulmányozás, illetőleg Istvánff^ 
kiadott munkáival leendő egybevetés végett, (hogy a mi űj van ben- 
nök, ekkép kiderüljön) e kötetek Franki Vilmos és Nagy Imre 
uraknak adattak ki, mig a többi Draskovitb-félo okmányok lemicoU- 
sát s ki vonatozás ít egy részről maga ő herczogsége, más részről Na^ 
Imre, Thaly, Gércsi Kálmán és Hatos Gusztáv urak vállalták el. 

Végül, Horváth Mihály elnök indítványára a válant- 
mány jegyzőkönyvileg szavazott hálás köszönetet Odoscalchi 
Arthúrhgő főmlga iránt, azon nemes buzgalmáért s ttgysseretetéát, 
melyet a jelenleg bemutatott nagybecsű okmányok és kéziratok kisn- 
melése, főihozatala és előterjesztése által is ismételve kitüntetni nA- 
tóztatott. 

6. Supala Feroncz vál.-tag olvasi föl a mdlt ülésen Oibáa 
Balázs által bemutatott és a társulat utján a nemzeti muzeamnak aján- 
dékozott Jánossy Rezső féle 12 db okmány regest^it, tett 
egyszersmind rövid jelentést a zágrábi »Rad€ XXI-ik kötetéről, — 0^ 
lyet l. alább. 

7. E folyó ügyek s előterjesztések után Thaly Kálmái 
ült a felolvasó asztalhoz, ki is II. Rákóczi Ferenci, gr•Be^ 
csényi Miklós, Zrínyi Ilona, Thököly és a többii^ 
bujdosók hamvainak hazaszállításáról értekezett. Fölemlítve ZempUi 
vármegye közönségének e tárgyban legközelebb hozott határozatát,! 
reíiectálva ugyan ezen ügyben már a » Századok « 1871^ik évi folyaM 
220. l. rövideden kijelentett saját nézetére : azon indokolt indítváayt 
teszi, hogy a bujdosók földi maradványainak hazahozatala htlasftai- 
sék, a mostani belszervozkcdési intézkedésekkel s anyagi ügyekkel 
bajlódó időről 1876-ra, mint Rákóczi születésének ktfl 
százados évfordulójára, akkor azonban foganatositassék u t 
nemzethez és ama diosőemlékü szaba<lsághősökhez méltó dísissel f l>- 
ncpélycsséggel. Úgymint 1) 1876. mart. 27-ike, mint 11. Bákóea ; 
Ferencz fejedelem születésnapja orHZÚgosan megünnepeltessék, i) ^ 
1715. 49-dik törvcnyczikknek Rákóczira, Bercsényire s elvtárHÍkn . 
vonatkozó része dccretíltassék helytelennek s érvénytelennek, Mt ei« 
lonkezöleg, R ikó zi, Bercnényi és követőik honfiúi érdemei törvényilíf 



TÁBCZA. 289 

czikkelyeztessenek be a hálás haza által. 3) Rákóczi örök emlékére 
Budapest egyik főterén — lehetőleg a nemzeti muzettm homlok- 
zata előtt — nagyszerű lovagszobor emeltessék, csatáit és élte neveze- 
tesebb jeleneteit ábrázoló reliefekkel. 4) Az 6 és r. kath. vallása bi^- 
dosótársainak hamvai a kassai székesegyház egyik hajójában, mely 
e czélra nemzeti mauzóleummá alakítandó, megillető diszü örök nyug- 
helyre, — Thököly Imre tetemei pedig saját városa Késmárk 
evang. templomában, végre Vay Ádáméi vagy a debreczeni ref. 
főtemplomban, vagy a vajai családi sírboltban tétessenek hazai hantok 
alá, miután előbb idegen országokból ünnepélyesen, országos küldött- 
ség által hazaszállíttattak. 5) Mind e föntebbi intézkedések költségei a 
bujdosóktól jogtalanul elkobzott töméntelen birtokok közül a még je- 
lenleg is az országos kincstár kezén levő Rákócziféle tokaji. Bercsényi- 
fele ungvári, s Thökölyféle likavai és vajda-hunyadi stb. uradalmak 
jövedelméből fedezendők. 

Thaly előadása, illetőleg indítványa, mint széiesbkörii elterje- 
désre szánt mü, — az ülés utáni napokban a főbb napi közlönyökben 
egész terjedelmüleg kiadatott, s azóta élénk eszmecserére adott alkal- 
mat a journalisticában. 

Ez után Thaly az általa a múlt 1872-ik év nyarán a bártfai le- 
véltárban föllelt, eddig ismeretlen követi naplót mutatta be s ismertette, 
melyet a híres ónodi gyűlés alkalmával, 1.70 7-ben Péchy 

r 

Ádám, sz. kir. Bártfa városának főkövete magyar nyelven írt. A 
terjedelmes és igen élénk naplóból — melyben a jelentékenyebb beszé- 
dek is közölve vannak kivonatosan — az ónodi gyűlésnek számos eddig 
homályos részletét ismerjük meg teljes világításban, sőt több oly tár- 
gyat is, melyek hogy ott fennforgottak, innét tudjuk meg először; ilyen 
pl. az ország czímcrének, a czímzések használatának, és rendi öltöze- 
teknek ügye stb, A hmyeges történelmi becsesei bíró napló alkalmiing 
ki fog adatni a Századokban. 

Végezetre z.lrtülés tartatott a társulat gazdasigi ügyeiben, mely- 
nek tárgyai közül kiemeljük, hogy néhai B a l o g h y László pénztár- 
nok özvegyének a folmentvény az 1873. évi január 1-től febr. 15-kéig 
eltelt időszakra is kiadatni határoztatott a pénztárvizsgáló bizottság 
jelentése alapján, mely bizottság tagjai, ú. m. D e á k F a r k a s, H o r- 
V á t h Árpád és P a u 1 e r Gyula ügyész urak iránt, fáradsá- 
gos feladatuk oly U^lkiisnieretes és buzgó teljesítéséért, jegyzőkönyvbe 
Századok. 20 



290 tAbcza. 

iktatandó köszönet szavaztatott meg. Ugyanők a társulati vagyon-ke- 
zel^s körüli eilenőrköd^re továbbra is fölké^ttek, Baltbazár Béla h. 
pénztárnok úr pedig utasíttatott, hogy a Jelenlegi mintegy 2000. frinyi 
készpénzkészletből — melyből 500 frt alapítványokból gyűlt be — 
egy darab 1000 írt névértékű m. fóldhitelintézeti záloglevelet vásárol- 
jon, mely is a társulati alaptőkéhez csatoltassék. 



— A m. tad. Akadémia apríl l-jén összes ülést tartván. 
Nagy Iván olvasott fel egy alnpos részletességgel kidolgozott i 
emelkedett hangon tartott cm lékbeszédet Érdy János rendes tag 
fűlött. Értekező élénken és híven vázolá ama nem kis szolgálatokat, 
melyeket a boldogult a hazai tudományosságnak, különösen az é r m é- 
8 z e t és a régi sírok ásatilsa s fölkutatása terén tett. Ez utóbbi me- 
zon ő volt az első tudományos kutató, úttörő hazánkban, s mint t 
székes-fehérvári, érdi stb. ásatiisok sikere bizonyítja : elévűlhetlen ered- 
ményeket vívott ki; főérdemét azonban mégis uummismaticai jeles 
mttvci képezik, mely tudományágat 40 évnél tovább müveié, s úgyis 
Akadémia mint részben a nemzeti múzeum éremtárait is ő rendeste. 
Utolsó munkája is a spalatói herczcgek ritka érmeiről szól. 

A Il-ik osztály april 7-iki ülésén Balássy Ferenci tanly 
megválasztott levelező tag foglalá cl székét, »A székely krónika éi i 
magyar alapszorző:lés« czímü egybehasonlító történeti tanúlmányávtl, 
mely azon beható és körülményes vizsgálódások szülte szakjártassiggil 
van Írva, a melyről Balássyt olvasóink előnyösen ismerik. Ugyanexei 
ülésen mutatta be II ó m e r a győri székesegyház ritka szép régi tuti- 
phonaléját, mely stylszerüleg restaurálva, a bécsi közkiállíts sra fog f^ 
küldetni. Thierry Amadé f(3lött emlékbeszédet Szabó Károly fog tarUiü. 



— Thierry Amadé. Thierry Amadé, a franczia >In«titit« 
tagja, a becsületrend nagykcrcsztese, az orsziíg senatora, a moU ^ 
26-án eletének 75-ik évében megszűnt élni. 

Thierry Aniadtí — Thierry Simon, Jakab, Miklós, AgostooiA 
az újkor egyik legkitűnőbb történészének fivére — 1797-ben angusí* 
2-ún Bloisban született. Eleinte egész erejéből a közoktatási etúvv* 



TÁRCZA. 291 

Bzáuta magát, s mint kitűnő taufdrfiá a Vatimesnil-ministeriuin alatt 
tanári széket is nyert a besau^oni akadémián. Az 1830-ki juliusi 
forradalom után, miután a befolyásra jutott doctrinairekkel baráti 
viszonyban állott, a kormány kinevezte őt a Saoncdepartement préfect- 
}évé. Már akkor számos, nagy figyelmet keltett munkája jelent meg, 
miknek alapján a frunczia akadémia 1841-ben megválasztotta tagjai 
közé. A juliusi monarchia tiz utolsó hónapjában előkelő hivatalt viselt 
a franezia államtanácsban, melyet megtartott a császárság alatt m. 
1868-ban nevezték ki senatornak. 

Jelesebb munkái kivált a frank ó-korra vonatkoznak s mély és 
alapos bűvárlat eredményei. Ilyen például a »Re8amé de l'histoire de la 
Guyenne,« mely 1828-ban jelent meg, s melyet később számos becses 
történeti értekezés követett. Nagyobb munkái a szintén először 1828-ban 
8 később több kiadásban megjelent három kötetes »HÍ8toire des Gaulois 
jusqu' a la domination romaine,« az 1840 — 47 közt megjelent szintén 
három kötetre terjedő munka, az előbbinek folytatása * »Histoire de la 
Gaulo sous 1' administration romainec két kötetben, a >Récits de la 
histoire romaine au ciuquiéme 8iécle« 1860-ból stb. 

De a mi minket magyarokat leginkább érdekel s a mivel a ma- 
gyar őstörténet körül maradandó emléket emelt magának, az az először 
1856-ban s azóta több kiadásban megjelent két müve: »Attila 
történelmed és »A ttila fiai és utóda i« történelme, melyet 
Szabó Károly magyarra fordítva 1865-ben bocsátott közre, s melynek 
második kiadása most került ki sajtó alól. 

Thierry Amadé mindig nagy előszeretettel viseltetett a magyar 
nemzet iránt. De e két becses mü megírására mégis az a körülmény 
indította, hogy a római Galliáról irt munkája folyamában foglalkoznia 
kellett Attilával és a Rajnán át 451-ben történt berohanásAval ; bizo- 
nyos kimondhatatlan tudvágygyal állapodott meg a bűn király idegen 
és rettentő alakja előtt, s nagy hévvel fogott tanulmányozásához. 

Az Attiláról elterjedt, inkább mesés, mint történetszemélyi fogalom- 
mal nem volt megelégedve : lelkéig akart hatolni, s olyannak látni, a minő 
valóban volt ; ha nem is úgy, a mint kortársai látták, de legalább úgy, 
a mint a távolból látnunk engedek. Merész vállalat, a melylyel hazai 
történészeink sem mertek megküzdeni. E feladata megoldásában Thierry 
maga is csak leginkább Priscus Rhetor kalauzolására bízhatta magát, ki 
449-ben a II. Theodosius byzanti császír által Attilához küldött követ- 

20* 



292 tíbcza. 

séghez csatlakozva, bejárta a dunamelléki Hunniát, időzve a hannok 
között, 8 igen közelről szemlélve Attilát és népeit, s kinek e követség 
történetéről szóló leirása csaknem egész terjedelmében fennmaradt. 

Priscus kivonatai, Prosper Aquitanus és Idatios igen rövidre vont 
krónikái után leginkább használta Jornandes, a visigóth eredetű raven- 
nai püspök följegyzéseit, ki 550. körül irta honfiai, a góthok történetét, 
meljben bő tért szentelt a hunok és királyuk festésének. £z már más 
szempont mint a Priscusé. Attila egy század távolából, erősen költőié- 
sített hagyományok ködén keresztül nem nagyobbnak, hanem vadabb- 
nak, erőltetettebb s sziupadiasabb barbárságban tűnik fel s sokat veszt 
történelmi valóságából. 

Harmadik forrását a német költemények és latin legendák képez- 
ték. Ez utóbbiakban Attila úgy tűnik fel, mint a gondviselés által ren- 
delt személyiség, ki a rómftiak bűneit megfenyitni jött : Isten ostora. 
£z már nem történelem, de hitrege. De azért becsesek történeti szem- 
pontból is. 

Germánia hagyományos énekei egészen más képet tárnak elé. 
Ezekben Attila, durvaságából kivetkőzve, oly szerepet játszik, mint 
Nagy Károly azon költeményekben, melyek róla szólnak. A rettenetes 
Attila békés, vendégszerető királylyá, jó emberré, víg lakomázó pajtássá 
lesz, ki germán hadnagyaira bízza, hogy nevében verekedjenek s dicső- 
ségét neveljék. Az efféle emlékek számosak s igen különböző korbdliek ; 
Hildebrand éneke kezdi meg a sort s a Niebelungen Licd rekeszti be. 

De Thierry ezeken kivül a magyar hagyományokat is fölhasználta, 
8 igen elismerőleg nyilatkozik róluk. »Ezek, úgymond, eredeti költésze- 
tükért 8 gyakran különös felfogásukért mindközt a legérdekesebbek, s 
csodálatosan felfoghatóvá teszik azon fajok szellemét, melyekhez Attila 
tartozott, különösen pedig a magyar nép, az Európába telepedett hiin 
népségek ez utolsó ága, szellemét. Kelet hőse ezekben egészen más, 
nagyon váratlan világításban jelenik meg a nyugotiak előtt. Attila a 
hűnfajta nemzetek lelke, mely a magyar nemzetben megtestesülve, en- 
nek alapítójában, Álmosban, és első keresztyén királyában, Szent- 
Istvánban feltámadt ; Isten ostora, midőn a hunok pogányok, s átalakul 
patriarchává, midőn megtérésük napja közeledik. « 

Ezért Thierry az Attiláról való történelmi tanulmánynak múlha- 
tatlanul kiegészítő részéül tekintette a híres hódítóra vonatkozó legen- 
dák és hagyományok tanulmányozását. S mnvf't befejező munkájában 



296 TÁRCZA. 

Az Borok hogj megh komenyettek az mint írod Igen bánom, d( 

nincyen mit tenneonk feleole, tálam az Isten Jobban aggyá ha az Yrra' 

szembe lehetek, Zolok vele feleolle. Isten tartsa meg keg. 

Ex Gwncz 9. Aug. 1575. 

CASPAR CABOLJ m. p.« 

K U 1 c z i m : »Ez lewel Adassék Cassan Colosoaij Gkrgel deák 
nak az toth wczaban, nekem bizodalmas vramnak barathomnak etc.c 

P. H. 

Eredeti, fólívre in folio, sajátkezűleg írva. Zöld viaszba nyom<> 

papirfölzetes gytirtipecsét, melynek egyszerű, koronátlan és oldaldissfi 

mdnyek nélküli pajzsában egy karos kéz kelyhet vagy kelyhes virá^^ 

tart. A paizs fölött C. N. R. betűk. 

Közli: THALY KÁLMÁN. 



— Mégegyszer Báday Pál sírirata. A »Századok€ 187g 

(évfolyama IV. füzetében 258. lapon közölve van Ráday Pákák j 
losonczi ref. temetőben levő sírboltján olvasható sírfelirata. 

Azóta boldogult apám könyvei közül jutott birtokomba azon bt- 
lotti beszédek gyűjteménye, melyek Ráday Pál fölött mondattak ; ennél- 
fogva — miután ezen gyűjtemény végén, az említett sírfeliraton kivfil 
még két latin és egy magyar sírfelirattal vagy emlékverssel is találko- 
zunk : meg nem állhatom, hogy ezen síriratokat ne közöljem, és 9ff' 
szcrsmind az érintett halotti beszédekről pár szóban meg ne enüc' 

kőzzem. 

E halotti beszédek czíme : 

» Párjához igaz és tökélletes Szivnek gyógy álhatatlan Sebet 

mellyet vett a Mindenhatónak keze által, életének kegyes, és mindvtlgi; 

hűséges Társától, Néhai Tekéntetes Nemzetes és Vitézlő Ridai Bádsi 

P H 1 úrtól, a Halál által lett megfosztatásával, nagy keserűséggel '^ 

tctett MÁRA, Tekéntetes és Nemzetes Kajali Klára As8MB7» 

melly sebének fájdalmát kívánta enyhíteni említett szerelmes Féije 

hideg tetemeinek mind a koporsóban 173d-dik esztendőben, PttnkM 

havának 21. napján, mind annak utánna a Losonczi CaemeterímnbtD 

készíttetett Kryptában azon Esztendőben Sz.-Mihály-Havának 20. a»P- 

ján lőtt betakaríttetásoknak alkaUnatosságival tett Tamtásokkzl, ^ 

Drága Virtusainak azokban emlékezetben való bagyásokkali *^ 

sicréut : 



j 

i 



TÁRCZA. 297 

Örök emlékezetben leszen .az Igaz. Solt. 112. : 6. < 
A nyomta táfl helye, sem a nyomtató neve nincs kitéve, egyedül a 
DjomUtáfl esztendeje (1735.) van megjelölve. 

Tartalmazza : 

1. A Páczelen, >elfelejthetetlen bánattal illettetett szivekből 
uánntiott jajgató sírással hangzó Udvarházban « 1733 május 21 -kén 
Veresmarti V. Sámuel, péczeli reform, lelkész által tartott magyar 
yottí beszédet. ' 

2. A loBonczi templomban Miskolczi Sz. János losonczi ref. 
lelkén s a Nógrád és N.-Hont vármegyebeli eklésiák esperese által 1733. 
wptember 20-dikán mondott magyar halotti beszédet. 

3. Ugyancsak a losonczi templomban Kármán András által 
1733. september 20. mondott halotti latin szónoklatot. 

4. A Losonczon, »a Templomba be nem férrt Nép előtt a keré- 
tátbenc Patai Sámuel által 1732. évi sept. 20 tartott magyar halotti 

5. A Losonczon, »a Losonczi TemetÖhelyben készíttetett kryptá- 
^ . . . való letétettetéscnek alkalmatosságával, azon TemetÖhelyben 
lo?ÓSzínben« Jánosi György, a losonczi helv. Confession levő ekl. 
'egyik méltallan tanítóját által 1733. september 20. mondott magyar 
blotti beszédet. 

6. A Losonczon a temetŐszínben 1733. évi sept. 20. Sárkány 
DÁ?id ragyistyáni ref. lelkész által tartott halotti magyar szónoklatot. 

7. »Pr08opopoeia. A megholtnak búcsúszava « kettős czím alatt 
1 8iokÍ808 elbúcsúztatást, szerző megnevezése nélkül. Végre 

8. A sírkőre metszett sirirat szövegét, valamint ezen kivül 
> Appendix Epitaphiorum« czím alatt két latin és egy magyar siriratot 
▼igy emlékyerset. 

Nem czélom e gyűjteményt bővebben ismertetni : de lehetetlen 
ki nem mondanom, hogy oly mély fájdalom, oly igazi keserv nyilatko- 
lik minden sorában, melyet csak az igazán nagy emberek halála képes 
elSidésni; és hogy különösen a Sárkány Dávid által tartott szónoklat 
P^dányképettl szolgálhat azon kor egyházi beszédeinek, valamint a 
^iei^lt életrajzához is igen becses részletekkel járul. 

Az » Appendix £pitaphiorum« így hangzik: 



298 tíbcza. 

Qui: 
Lege fluxi Corporis, 
Creatori Animam, 
Corpas terrae Matri, 
Memóriám Sui, probis omnibus 
Die 20. Maji A. MDCCXXXIII. commendabat, 
Spectabilis ac Generosos Dominns 
Dominus PAULUS de RÁDA. 
Ad Halcyonia Pacis Coelcstis properans, 
Sidereae jam norus Hospes aulae, 
Beatos Manes 
Hoc sab Saxo reliqait. 
Spectator quisquis es ? 
Partém recondi, et in Cineres solvi nesciam, 

Alibi qaaere. 
Dum vixit, 
Pictatem erga D e u m, in Ecclesia ; 
Fidem in Regem et Pátriám, in Foro ; 
Erga Amicos Caudorem, in usa vitae ; 
Gloriosi Monumenta Nominis ; 
Quae acerbo dente pavet tomerare livor, 
Laureatis fáma tubis loquitur ; 
Abi, 
£t imitarc. 



A li ud: 

Mortale quicquid bábuit, 

Heic condi voluít 

VIR pictate, eruditione, prudentia magnus 

PAULUS RÁDAI de RÁDA, 

Cum Theologis Theologus, 

Cum Politicis Politicus, 

In utroque HEROS imcomparabilis ; 

Magna sünt Ejos in Patríam, 

Majora in Ecclesiam, 

Cui se totum dcvoverat, merita. 



4j 



TÁBCZA. 299 



Viator quísquis es? 
Da pias Cineri lacrymaB, 
£t 8i eapis, 
Reqaiem precaro 



Más: 
Levetkezett tetemeit 
Míg az ISTEN trombitájának harsogására 
Újobban felöltözne, 
Ez flU a kő alá tette le 
A mitőlünk elköltözött, 
De birsben m^g a k^sÖ maradék között is élendő, 

Rádai RÁDAI PÁL. 
Familiájának Diszc, Dicsősége, halbatatlansága, 

Kinek Te : 

Megszámlálhatatlan Virtusait 

Ha megkívánod számlálni, 

Egészen elborít azoknak sokasága. 

De; 

Nem is szükség, 

Mert ki volt, és miket cselekedett ? 

Tudja jól az ISTEN HÁZA, 

Tapasztalta a KIRÁLY, 

Bizonyság az Ország, 

Látták a külsŐ Fejedelmek, 

Hirdetik Baráti, 

Nem tagadhatják ellenségi. 

Hanem azt ne gondold Utazó ! 

Hogy ez az ö égig érŐ hire s neve 

Testével együtt itt rothadna el, 

Kirepült ő belőle a Főbb Rész, 

Odafel van a mag, 

Itt csak az üress héj vagyon eltemetve. 

Rothadandó teste. 



^ magyar sírirat oly sikerült, hogy mondhatjuk, azon korból 
^^as és ékes magyarsággal, költői emelkedettséggel irott sirver- 
*% iamerünk. , 



300 TÁRCZA. 

Ha majd — idÖk miiltáu — a magyar Pantheon fölemelkedik, 
8 Ráday Pál hamvai az öt megillető helyre lesznek emelve : e magyar 
sirirat, — melynél Rádayhoz illőbbet ma sem igen lehetne imi — mél- 
tán fogja diszithetni emlékét ! SZEL FARKAS. 



— Az álIamleTéltár fSlállításárÓl s szervezetéről szóló tör- 
vényjavaslatot 8 indokoliSsát a volt belügyér által összehívott enquéte 
két tagja kidolgozta, s Horváth Mihály azt magáévá tévén, úgy is, 
mint országgyűlési képviselő, — a jelenlegi beltigyminister gr. Szá- 
páry Gyula ő excjának benyújtotta, ki is szives volt megígénii, 
hogy azt a ministertanács elé vivén, jóváhagyás esetében az ország- 
gyűlésnek mihamarább bemntatandja, alkotmányos tárgyalás és törvény- 
erőre emelés végett. Ekkép tehát ismét van némi — mint hiszszük 
alapos — remény, hogy e fontos ügy valahára rendezve leend ; — s 
most immár mindennemű formának is elég lévén téve : a hírhedett 
Zsedényi úrnak sem lesz alkalma e kérdésbe beleakadékoskodnia. 
Csak a belügyér úr, kit mint buzgó hazafit és erélyes férfiút ismerünk, 
lépjen föl e közművelődési ügyben is erélyesen, — mitsem kételkedünk, 
hogy az ige testté fog válni, és ezzel a magyar tudományosságot örök 
emlék kötendi a Szápáry névhez! 

— Irodalmunk újjászületése százados ttnnepét a múlt 

éy december 15-kén a m. tud. Akadémia tudvalevőleg, külön dísz- 
gyűléssel ülte meg. Az ezen ünnepélyes alkalommal tartott emlékbe- 
szédek most kerültek ki sajtó alól, önálló füzetben. Legkivált T o 1 d y 
F e r e n c z irodalomtörténeti szónoklata köti le ebben figyelmünket, 
melyet mint maradandó becsű korismertető és művelődéstörténelmi 
dolgozatot t. olvasóink figyelmébe ajánlunk. Úgy hiszszük egyébiránt, 
hogy e becses mű Toldynk összegyűjtött munkái valamelyik újabb 
kötetében is meg fog jelenni.*) 

— Zápolya-kápolna. A szepesi székes káptalan ódon templo- 
mának egyik hajóját képező, tiszta góth stylban épült gyönyörű Z á p o- 
\ y a-k á p 1 n á t társulatunk múlt évi szepesi kirándulásakor volt 
alkalmuk t. tagtársaink közŰl számosaknak kegyelettel szemlélni. Ezen 



*) Koszorús tudósunk értekezését I. Balassa Bálint életéről jövő 
füzetünkben közlendjük. S z e r k. 



TÁBCZA. 303 

mély Németországból 1523-dik év tavaszán törtdnt hazatérésétől a 
mohácsi vészig terjed. Értekezése némelyekbeu eltér az eddigi felfogás- 
tól; így péld. tagadja, hogy 1525-ben Szapolyai János és Frangepán 
bán között bensőbb egyetértés jött volna létre. Minthogy azonban a 
»!Rad< ezen füzetében az értekezésnek csak rövid kivonata közöltetik, s 
Frangepáunak azon eredeti leveleiből, melyekkel közlő ezen eltérő 
nézeteit támogatja, mi sem idéztetik : értekezésében foglalt lij állításai- 
nak összegéről, de még inkább azoknak értékéről az Ítélet csak akkor 
állapíttathatik meg, ha majd az egész értekezés napvilágot látand. (S) 

— Ab. Vécsey-CSalád történelmileg szerepelt egyes tagjairól, 
levéltári adatok alapján Andrássy Béla néhány tárczaközleményt 
tett közzé a »Re f or m«-ban. E család levéltára, mely bizonyára 
megérdemlené a szakszerű, rendszeres átbűvárlást, ez idő szerint, mint 
értesülünk, Szatmárban Sárköz- Újlakon őriztetik. Legtöbb benne a 
gömöri okmány, minthogy a VécBeyek Hajnácskő várát pár századon át 
bírták. 

— Vegyes közlések. Szilágyi Sándortói pótfüzet jelent meg 
R o z 8 n y a y Dávid török diák munkáihoz, mely is Rozsnyaynak 
1663 — 1674 közti némi följegyzéseit tartalmazza, melyek részben csak 
variánsok, s egy a miilt század elejéről való és Schuller Libloy Frigyes 
űr által az erdélyi múzeumnak ajándékozott másolatból közöltetnek. — 
A d é l-m agyarországi történelmi s régészeti társu- 
lat febr. és mart, havi ülésein — mint a >Csaná'di Tört. Adattár < 
legújabb igen beesés füze t(í ben olvassuk — ;- Varga Tamás gyoroki 
pl^ános ^Szeged város viszonyáról Dél-Magyarország szőlőmívelése és 
borkereskedéséhez a XIV. és XV-Jk században, « slványi István t. 
tagtársunk Karíin-Scbes, Lúgos és Lippa várak s vidékeik történelméről 
1571 — 1604-ben tartottak érdekes fölolvasásokat. — Dr. Krones 
F € r e n c z gréczi egyetemi tanártól a Cilley grófok történetének 
forrásai jelentek meg, a steyer »Beytrk'go zur Geschichts-Quellen«-bÖl 
külön lenyomatban. A kiadvány, különösen a hires Cilley Borbála 
királynéval és Ulrik gróffal, hazánk történelmét is érinti, s közlő, mint 
olvassuk, a magyar forrásokat, névszcrint Thuróczyt, Bonfínit, Szerémyt 
Stb. használta. Különben meg magát a munkát nem láttuk és így irá- 
nyáról stb. nem szólhatunk, — Akalocsai és bácsi érsekség 
1873-iki Schematismusában érdekes mag}'ar nyelvű régészeti értekezés 
közöltetik Henszlmann Imre jeles régészünktől azon újabb ásatások 



l 



SZÁZADOK 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



fttUIk rdzet. 187». Május lió. 



Adalék 1. Balassa Bálíat életéhez. 

Balassa Bálintnak, a XVI. század egyik kilíinö liösének 
wlyrai költőjének, kinek versei kétszáz éven át csak tudtomra 
Iniizonhat kiadásban olvastattak a magyar nép által, élete fe- 
iítt eddig el nem oszlathatott liomály borongott. Több éven át 
kíjdosásban élt^ talán önkéntesben — igy találgattam, — mert 
Bnjdosóénekében azt mondja, hogy 

— ím bújdosDÍ üz nagy bú cs 6zcm(^rcm, 

t L szégyenvallás ; — talán itélet folytán, mert kivonulása idu- 
tei kötöttnek látszott, azt kérvén Búcsúénekében : 

— hogy bajdosásoin iileje tölte ubín 
Én cdfs haz/iinba tcTJek ismét vígan ; 

de azt, hogy hol töltötte ez idejét, nem határozza meg azon 
^eke, melyben általánosan csak ennyit mond : 

Ezeket iram 
A tenger partján 
Occiuiufl mellett, 

Kilcnczvonegyet 
Mikor jegyzettek 
Másfél ezer felett ; 

^ azt, hogy meddig bujdosott; mert hogy 1589. september 
^fejéument ki, s hogy 1591-ben még a tenger partján időzött. 
Siáudok. 21 



308 ADALÉK I. BALASÖA BÁLINT ÉLETfeHEZ. 

az osztcrgami szentszék csakugyan ítéletet hozott Ebben a 
szegény gyermek, János, ex illegitinio et incestuoso tlioro szüle- 
tettnek mondatott, és c szerint »ius successionis in bonis aviti- 
cis . . . . minimé in se transferri et derivari, eorundcmque succcs- 
sorem dici.c Ez itélet tehát egy katholikus szentszék által ho- 
zatva, túlment a protestáns egyházjog határain, midőn a putatÍF 
házasságból született gyermeket az osi jószágok jogától meg- 
fosztotta. 

Hogy ez itélet nem az idézett mandátum évében, 1595., 
hanem még Balassa életében hozatott, bizonyítják a király vilA- 
gos szavai, mondván Kutassyról: »tunc verő episcopi Quin- 
queecclesiensis ac Praepositi Maioris et V i c a r i i A r c h i e pis- 
copi Strií,'oniensis« — mint a milyen ama szentszéken el- 
nökölt, s azon literas adiudicatorias-t kiadta ; levén pedig Ku- 
tassy 1587 — 92 pécsi püspök, az itélet is, miután Balassa, saját 
tanúsága szerint, 1589-ben bujdosott ki, kétségkivül épen ez év- 
be n hozatott, s kérdés : 1589. septemberben kibujdosása nem-e 
nyomban ez itélet liozatala után és ennek folytán tüi"tt'nt-e? 

Vissza is tért, — de hogy Esztergám alatt elessék, miről 
alább bővebben. 

Báthori István lengyel király, kit Bálint testamentoma 
végrehajtójául kért fel, már ekkor rég nem élt; időközben Bálint 
hitvesének Dobó Krisztinának is meg kellett halnia, mert most, 
Bálint elestp után, 1594. augustus 9-kén, nem ez, hanem Bálint 
nővérei Anna és Mária, s emennek férje Paczoth András, vették 
a 9 éves íiút Balassa Jánost közösen oltalmok alá, niint erről a 
Sennyey-levéltárból TX. szám alatt közlött levél tanúskodik. S 
ez oltalomra volt is az árvának szüksége, mert Balassa Zsig- 
mond, Bálint unokakisöcscse, hihetőleg rögtön Bálint eleste utáiir 
erőszakkal elfoglalta ennek birtokait. Kékkő, Dévény és Salygó 
várait (és uradalmait), melyek mint ősi jószágok az emUtett 
zentszéki itélet szerint a családra voltak szállandók. Ez clleo 
aztán Paczoth András, felesége Balassa Mária (Annáról már 
nincsen szó) és a kisded Balassa János perbe fogván Balassa 
Zsigmondot, Nógrád vármegye Jánosnak ítélte a nevezett jó- 
szágokat, Zsigmond pedig a királytól literas pracceptorias esi- 
közölt ki, melyekben (1595. diePominica prozima post fest 00. 



TOLDY FEREXCZTÖL. 309 

SS.) megliagyatott Nógrádnak, hogy az, az ügyet mivoltában 
hagyván, t. i. Ítéletét végre nem hajtván, a pert terjeszsze fel a 
kir. curiához. Hogyan végződött ez ügy, az actákból, melyek csak 
1597-ig mennek, mikor az még el nem dőlt, nem tudhatni; de 
örömmel constatálom a tényt, hogy Nógrád vármegye a gyámol- 
talan árvát a hatalmas úr, Balassa Zsigmond, ellen, ki az udva- 
ronczok által Rudolf kegyét meg tudta nyerni, védelmébe fogadta. 
De nem csak Bálintot támadták meg, házasságkötése után, 
jószágaira áhítozó saját rokonai — mert ki más volt vohia azon 
időben vádlója a szentszéknél? — hanem sógora Dobó Ferencz, 
úgy látszik mindjárt nővére Krisztinának férjhezmenetele után 
fellépett ellene ellenségcsen. T. i. 1 584-ben történt a házasság, 
és 1586-ban alkotott végintézetében már kéri Bálintunk Báthori 
István királyt: »Dobó Ferenczet kegyelmes intésével intse arra, 
hogy az elvett jószágot és marháját (ingó vagyonát) adja meg 
(vissza) szegén árvának feleségemnek, és hagyjon békét minden- 

bői neki;« — de arra is kéri, hogy »intercedáljon O Felségénél 

// 

f /Sászárunknál mellette, hogy Felsége engedje meg (el) tör- 
vényét, és ne vexálja eféle méltatlan perekvei, kire ez jövendő 
gyűlésben citáltatta. « És már ekkor és itt fejtegeti újdonsztilött 
fiacskája birtokjogait, — t. i. már ekkor kellett a há- 
zassága miatti pernek megindíttatni; s a vád 
czélja, az illetők részéről kétségetlenül fiának az őt megillető ősi 
jószágoktól megfosztása volt. 

S ekkép h á z a s s á g a, s az abból támadt egyházi per, és 
kétfclőli birtoksérelmei, képezték élete keserűségeinek második 
kútforrását ; de b u j d o s á s a okát is. T. i. a vérbünnek ha- 
zai törvényünk szerint büntetése a fej és jószágvesztés levén, bár 
Balassa c háborús időkben és zavart közviszonyok k(*)Z(')tt az Íté- 
let betűszerinti végrehajtásától alig tarthatott, még is igen el- 
fogadhatónak látszik Dr. Pauler Gyula úrnak a történelmi tár- 
sulat ülésében nyilvánított véleménye, mely szerint Balassa több 
évekre önkényt kivonult volna, hogy ez által a lehető zaklatások 
elől kitérjen, s távolléte alatta hozott itélet is feledségbe menjen. 

A harmadik baj vallásváltoztatása volt. 

Tudjuk : a Balassák voltak, a Perényieken kivül, a XVI. 
században a protestantismus legfőbb gyámolai hazánkban. Bálint 



312 ADALÉK I. BALASSA BÁLIXT ÉLETÉHEZ. 

^s Ferencz urak ellen, ezek halála után 1595. küldöttséget me- 
nesztettek Prágába Kudolf királyhoz, melyben keservesen pa- 
naszolják sokféle nyomatásokat és sarczoltatásokat : mikép tölök 
elföldek és erdők foglaltattak, területökön faluk építtettek, új meg 
új terhek rovattak reájok, saját a váltósban önmagoknak épített 
malmuk tölök elvétetett, a város közepén urasági vendégfogadó 
állíttatott, és 12 fit bírság alatt megtiltatott bárkit magán ház- 
nál vendégül fogadui . . . Ezek-is vonások költőnk, — de a kor 
képéhez is ! 

Nem hagyhatom említetlenül, hogy a Sennyey-acták VI. 
száma csak regestáját adja egy, eredetiben kilencz ívre terjedő 
osztály le vélnek Balassa András Bálint nagybátyja és Bálint 
meg Ferencz a fennmaradt két testvér közt ; — úgy a VII. szám 
szintén csak rubrumát a Bálint és Ferencz testvérek közti osz- 
tályról, mindkettőt 1578-ból. Valóban sajnálhatjuk, hogy e két 
osztálylevél másait nem^ nyerhettük meg : azok nem c^ak a 
Bálint birtokigényeit, nem csak a Balassa-ház birtokai történe- 
tét világosítanák fel, hanem a XVI. század második felebéli ha- 
zai földrajzhoz is igen becses adalékokat nyújtanának. De örvend- 
jünk, és hadd köszönjeni meg buzgó titkárunknak azt is, hogy 
buzgósága bennünket az itt felhasznált becses okmányok biito- 
kába juttatott. 

S most következzenek a hivatolt okmányok részint egész- 
ben, részint néhány fontos helyeikkel. 

TOLDY FERENCZ. 

I. 

A Scnnycy-acták közt I. holyt van Bítori Miklós orsziigbíró 
levele (Pozsony, feria tertia proxima post Dominicam Quasimodo, 1578.), 
melyben nemes Szkárosy György, Kamcnicz vára (mely Balassa Bá- 
lintra szállt atyja után) volt tbzttartója vjulját írja át elébbi ura ellen, 
8 melyből csak a vád veleje't írom ki, mely a kor és kölfonk erkölcseire 
vet nc'mi vil igot »Qualit€r anno praesonti 1578. prima nempc die 
mcnsis Április proxime praetcriti, hic in civitate Posoniensi in domo cir- 
cumspecti Joai isis ByereiisofF Magn. Valentinus Balassa de Gyarmatli, 
nescitur quibas ratiouibus motus, non curata violatione publici salui 
Conductus, ipsum actorem illicitis vcrbis ao turpissimis vitupcriis a£feci8- 



TOLDY FHRENCZTŐL. 313 

Bet, dieendo : Bestia hitetlen lélek karvafi ! vagy meghalsz ma, vagy 
megszegik ezentöl egynehánj oldalad csontja, hogj soha, ha megélsz 
is, emherré Dem leszesz belé. Mert jusson eszedben, bestye lélek ka- 
ráfi ! teéretted mint vert volt atyám Divénben ? Azért bestia lélek 
kurvafí ! bizon te is meghalsz ezentől érette ; ha megélzz is peniglen, 
pénzes kocsin mindjárást kttldtíhi kttldlek Újvárban, holott fél esztendeig 
som látsz napfényt, mert tudom hogy immár mind egygyel érem meg(?). 
Ac insuper his non contentus, praefotom Georgiám Szkáro^y, aetorcm, 
idcm Valentinus Balassa dirissimis verborum pla^^s affocissot, ac tota 
nocte sub castodia in captivitate conservari fecisset . . • • c 

£ vádra a% akták III. sztlmában különösen e mentő hely talál- 
tatik: »Iucnttus ez principális actióra ezt mon<jya, hogy az igaz volna, 
hopy az Actort, tomporé ot loco in actione A. denotatis (mikorontan A. 
contra ius divinura ct gentium, quo servi dominos suos revererí ot obsdr- 
vare oblignntur* et obstricti sünt, eundem Incattum, nempe dominüm 
suum boszuszókkal ad hanc contentionem provociilta és íelingerlctte 
volna) idem Incuttos tamqoam provoeatos et lacesmtus, úgymint köte- 
les szolgáj it mogszidogatta ; de nem emlékezik rája, minemő szókkal, 
cs kctszor mog is taszította volna, c — Tisztje actoritusi jogát azonban 
nem ismerte el Baliussa Bálint, t i. »Cum ttmen de vcteri consuetudine 
Rcgni Hungáriáé sempcr licult dominis et nobilibns in excessu servuin, 
etiam nobilcm, pro delicti excessu de facto castigare et compescere ; 
alioqiiin servus nobilis, fretus sua libertate nobilitari, etiam illicita au- 
deret in curia domiui sui attcntaro, quod esset nímís periculosum et il- 
li<!itum ; ex quo quemquam sua tantum nobilitat virtus, et non e con- 
verso. Propterea non in omni casu lieet servo nobili dominum sntmi ad 
ius attrahcre, signanter verő, quae sub rosa et poculo oontingere solent.c 



II. 

Balassa Bálint végrendelete oet 3. 1586. 

Én Balasy Bálint Gyarmati, testemben beteges levén, do elmém- 
ben egészséges, ajánlom először az én lelkemet az én kegyelmes iste- 
nemnek, kérvén azut in mindenféle barátimét, bízott uraimot és ismerei- 
möt, hogy az kinek mit vétettem volna, énnekem megbocsássanak. 

Továbbá, mert hogy minden halandó embernek maradékiról szük- 
ség gondot viselni, az én új várbeli részemet és víglesi részemet, ki ing^ 



T0LD7 FEBEKCZTÖL. 316 

mint az anyjának, tehát kötöm az holdolt és őstől maradt jószágomot 
is ftz én öcsém vei Balasy Fcrencz uram contractusa szerint az cn atyám- 
fiának Dohó Krisztinának tizenhatezer forintban, úgy hogy éltdben so 
óciém 86 más tőle el ne vehesse és ne foglalhassa, mígnem az felől meg- 
mondott tizenhatezer forintot le nem teszi, mert cn öcsémvei mind káp- 
tolomban mind vármegye székin ügy kötöttük maguukot, hogy kiki az 
jószágát, mind örökös jósz:ígot s mind penig az zálogost, summában 
eÜLÖthcsscu valakinek akarja és szereti, és vulamcnyiben akarja. Azért 
h történnék az én magzatomnak holta, kire az successió száll először, 
innakutáuna az én atyámfiának is feleségemnek vagy holta történnék, 
ángy az én nevemet megváltoztatná, és agygyig az én öcsém az holdolt 
jósziigot magához nem váltaná, annakutánna minden pénzuekül az én 
5c8émre és maradékira 8Z:illjon, és az Balasy familiiítól el ne szakadjon. 
De az mi az várbeli és viglesbuli részemet illeti, az felől megnevezett 
ingú marhámval egyetemben bona conscicntia mindestől feleségemnek 
▼alloin és hagyom ugyan oly conditióval, hogy szabad holta után is azt 
u kinek hagyja és vallja, mert az jószág zálogos^ és ingó marha közi- 
ben számláltatik. Az holdolt jószágban annakelőtte szakasztottam volt 
jámbor szolgáimnak Rácz Demjcnnek Nagy-Libérczct, kit az egri kápto- 
lomban ezer forintban vallottam, és az öcsém eoncensusából bizonyos 
okokból miveltem. Újszászi Péternek, kit másképen Jardánházi Péter- 
Bek is hivnak, kötöttem Szentet háromszáz forintban, úg}', ha feleségem 
Qmgihoz akarja váltani, letévén az háromszáz forintot, magához vált- 
Ittssa. Hunyadi Nagy Pálnak Felső-Esztergárt háromszáz forintban ugyan 
oly conditióval, mint Újszászi Péternek. Feltosi Jánosnak Busát az én 
érettem való rabságáért ötszáz forintban kötöttem, ugyan ez felől megírt 
conditió szerint mint Újszászi Péternek. 

Item az zabola lovamat és az pej paripát minden egy 

tt^tös csákánynyal egyetemben, ki merő ezüst aranyazott, Pándy Zsig- 
mondnál vagyon, és szablya mval egyetembon hagyom az én inasomnak 
Qtttyáni Imrének. 

Sándorfi^ aramnak tartozóm kétszáz forintjával, kit az újvári 
borok árából fizessenek meg. 

Balasy András uramnak hatszázba tvannyolcz forintjával tarto- 
'^ ki, hogyha az viglesi ingó marhából, ki az én részemre jutna, ki 
^^ telnék, annak az feljülirt feleségem elégítse meg András uramot 
u ia jószágomnak jövedelméből. 



316 ADALÉK I. BALA88A B.VLINT ÉLETÉHEZ. 

Az cn feleségemnek penig bagyom fritűtoról az felséges Lengyel 
Kir'ilt, könyörögvén Felségének az elö istenért, hogy tekintse meg 
az én szegín megholt atyámnak szolgálatját éa barátságát, kivel O Fel- 
S(^g(?liez volt iffiű korában, cs az minemÖ jóakarattal O Felsége öcsém 
által mutatta magát hozzím lenni. Bizonyítsa meg azt az szegfn gyá- 
moltalan árvához az c'n f leségemhez, éeLintcrccdáljou O Fclscgcnel 
Cs -sivárunknál mellette, hogy O Felsége engedje meg törvényét, és ne 
vexálja eféle méltatlan pcrekvel, kire ez jövendő gyüh^ben citáltatta. 
Gondolja meg Felsége az én régi nemzetemnek mellette való sok kár- 
vallásit, és sok szolgála tjokot, tekintse meg az én erdélyi fogságomot 
is, és sok költségemet kit az Felsége szolgalatjában heábau költöttem 
és szenvedtem. Mindezeket gondolja meg Felsége, és foképen az egy 
élö istenért hagyjon békét ez szegín árvának az én szerelmes atyámfia- 
nak felségemnek. Továbbá O Felségének az én régi kegyelmes uramnak 
Lengyel Királynak ezennel könyörgök, hogy O Felsége Dobó Ferenciét 
íh az ö kegyelmes intésével intse ana, hogy az elvett jószágot cs mar- 
hilját adja meg az szogin árvának feleségemnek, és Itfigyjon békét min* 
denböl neki. Lengyel Kinily O Felsége után hagyom tntoról Barbaríth i 
György uramot, az öregbik Kubíni Kristóf uramot, Kéry Ferenciét cfí 
Andahízi Andrást, kérvén az élo istenért ö kegyelmeket: legyenek eí 
s^e;:in árvának feleségemnek gondviselők és oltalmok mindenben, as 
luibon ö kegyelmeket mogtalilja. 

Zólyomi hlzimot is feleségemnek hagyok és vallok. 

Utolszor kérem azon az én vitéz öcsémet : az egy istent megte- 
kintvén és aztot is, hogy az én feleségem ö kegyelmének kétképpen való 
atyjafia, ne háborgassa sem-niben, hanem ö kegyelme is legyen egyik 
oltalmazója, kiirt az úristen mindjártában költében szerencséltesse es 
nagyra vigye íl^lg.lt. Minden gonosz tanácson se induljon cl. 

Dátum in Királfalva, tertia die octobr. Anno Domini milleóo*" 
(piingentesimo octuagesimo quinto. 

Gyurmathy Balassa Bálint. Georgius Slatinski mpr. Franciscitf 
Kéry mpr. Georgius Lukaniczky. Lasjarus Zlatinszky. (reorgias Név^T- 

Coram mc Laurentio Zathwreczky pr. m. 

(Eredetié a szepesi káptalan levélt írában, felfedezve DöbrcntciG*' 
bor által). 



TOLDT FEBBNCZTÖL. S17 

ni. 

Balassa Bálint hitvallása az esztergami káptalan előtt. 

(Sennyey-acták YIII. az.). 

Nos oapitulum eccleBinc Strigoniensis memoríae commendamus 

quod magnifícus Dominus ValentíiiuB Balassa de GTarmat nos- 

train venious in praoscutiam, sponte ac Ubcrc corain nobis dixit ef rcluHt, 
quod cam ipse ab amieis Romac res ejiis procarantibus corto intcllexerit, 
se n nouiiullis Mahometicae, Christiani nominis imamnissimoruin hostiuin 
^furearum scctae, haercscosque labi ibi esse insimalatain et accoBatam 

apud Beatisá. et Smum Patrcm Dei gratia Sixtum V. ac si 

ipse fatcns íilium suum tenellum in lucem editum, ritu Turcico baptísari, 
uomcnque Mustafae oidcm iudere curasset : volens itaque hnic tam in- 
dignae, tamquc aliouae a veri taté accusationi occurrere, adversarioram 
calumnias sua professione manifeste coram nobis refellerOy dictique Beat. 

Patris .... Sizti V animum patemmn, benevolum, quem adver- 

saríorum quercla alicuum rcddidcrat, conciliara, suaeqae fidei atque pro- 
fessionis coram nobis praevio iuraincnto odere confessionem, qnam per- 
Bonalitcr vorbis expressis dixit et protulit, eo modo : £go Yalentínus Ba- 
lassa de Gyarmath nego mc aliquam pravitatcm Mabometicam sccutnm 
fuissc, et licet diebus suporioríbus in capitulo Ecclesiae Seepusiensis hae- 

reses, de quibus insiinulatus et delatus coram et Sanct. Dominó 

Sixto V ab adversarüs mcis fui, ad (repo)llcndam que- 

rclam eorumdem meorum adversariorum fidem meam, quam profíteor, 
declaraverim generaliter) quo tamen (re)alitas magis plena, et ab omni 
ubscuritatCy quam generalitas induccrc posset, aperta et libera rcddator 

ibi omissum, Tel vitio notarii adiectum sit, bic reformetor : 

nuuc coram vobis, Vcnerabili Capitulo Strigonicnsi dico : lieet natos, 
(iducatus et alitus in baercsi, imo a magistrís baoretids scicntia et diver- 
8is opinionibus contra ccclesiam catb. rom. instructus et armatus fuerim ; 
iam tamen singulari gratia Doi praeventus, cum detestationc anteactae 
vitae et professionis credo et confiteor firma fide omnia ct singula, quae 
continentur in Symbolo Apóst. Atbanasii et aliorum conciliorum, quo S. 
Kom. et Catb. Ecclesia usa est et utitor, cuius confessionem, ubi opus 
fucrit, vita ct sanguine asscrero et approbare non dubitabo, videlicet: 

Credo in nnum Deum (következik az úgynevezett apostoli 

bitvallás egész terjedelmében). Haec ego Valentiaus Balassa de Gyár* 



318 ADALÉK I. BALASSA BÁLIKT ÉLETÉHEZ. 

niath spondeo, voveo ac iuro ; sic me Deus adiuvct, Beáta Virgo Maria, 
omnes Saiioti ct haee S. Dci Evangciia, hic mauibus ineis tacta.Iu euiuB 
(luidem susie fidoi et profe-ssionis documentum praesentes literas testí- 
iiioiiiulüH 8Íbi a iiobis idem Domiuus Valcntinus Balassa petciis^ obtinuit. 
Dátum die dominico in festő vidclicet beati Bartholomaei Apostoli, anuo 
Doiuídí millesiino (luiiigciitesimo octnagesimo sexto. 



IV. 

KiTOiiat a bécsi jezsuiták »Literae Aiiiniae« ezímű eodexok 

1594-ki folyamából. 

Miitsus liinc (Sellyá) in enstra sub Strigouium Sacerdos, magnóm 
S()ciet:UÍ8 J. noincn non solnm apud Catholicos, scd etiam hacreticos 
Magn.ites Hun^aros conciliavit. Voisnbatur in tcntorío Mngnifíci et 
lllustrissimi Domini Nicolai Pálffy, Partium Cisdanubianarum Regni 
Mungariac Generális Capitanei. Die fcsto adcraut summi viri tum Eccle- 
siiistici, tum sacculares. Desidcrabatur Concionator. D. Paílflfy re de- 
sperata ab aliis, producit Patrem ad speiúem valde juvenem, et cui vei 
netas vol natura autlioritatcm et existimationem negavcrit, gracilitati 
corporis formám non injucmidam addiderit. Veretur Prorex et alii qiri- 
dam K^m opi ac Praolati, ut vei unnus docte, vcl non satis Ungaríce 
dicat, aut etiam obmutescat, existimationique Catholicoram in tam no- 
bili conscesu non nibil dcrogct lile Deo fídens, facto signo cmcis on- 
tionem cxorsus, omnium ora vultusquc couvertit in se, deinde in pro- 
gressu, sentontiarum pondorc, dictionis elcgantia, actionis gratia flic 
tenuit animos omnium, ut bominem et Socictatem admirarí et raspícere 
satis non possent. Fáma subito per totam Ungariam increboit. DimiMt 
concione Prorex Patrem accersit, ad prandium invitat, amorís et gratil' 
lationis signa ostendit, eumque in magnis deinccps non solam ipse, wd 
et cotori bomiuos Praelati ac Nobiles bonore babent Auditur Kviác, t 
quibusdam ct conscientiac ncgotio adhibetur. In bis Magnifiens Domiou 
Valcntinus Balassi fűit, qui cum in oppugnationc Strígonii aenea pü* 
pedem utrumque trajectus esset, Sacerdotem illum acciri jubet, a qao ^ 
peocatorum eonfessione admonitus, statim annait, boramque confetnoni 
faiiondao constituit — Quo revcrsus Sacerdos, Balassinm ex libello prc- 
catorio pie Deo supplicantcu invcnit, cu conBcientiam aperít mMff^ 



320 ADALÉK I. BALABSA BÁLINT ÉLETÉHEZ. 

táti Nostrae in persona íidelis nostri Magniíici Sigismundi Balassa ile 
Gyarmath, íilii Magn. olim Andrcae, filii quondam Emcrici, fílii olim Fran- 
cisci Balassa de diéta Gyarmath, qaaliter his proximc praetcritis tempó- 
ribos inter ipsmn Exponentcm, velut in causam attraetum ab una, ac 
Joanncm, naturalem et patativum fílium Magnifiei olim Valentini Ba- 
lassa de antedieta Gyannath, íilii Magnifiei quondam Joannis, fílii dicti 
olim Francisci itidem Balassa de oadem Gyarmath, veluti Aetorem ab ' 
alia partibus, ratione et praetextu occupationis certonim bonorum .... 
praefati olim Valentini ac Magnifiei quondam Francisci Balassy fratris 
eiusdem carnalis ac Icgitimi ad ipsum Expouentem devolutorum, per eun- 
demque apprehcnsorum, coram vobis certa quadam causa vobis bene 
cognita mota fuisset et suscitata, in qua vos ad ulteriorem procedúrám, 
dum procuratíir ipsius Exponentis intor alias efficaces rationeset cxcep- 
tiones suas ad incompetentiam praedicti Joannis, naturális utpote filii 
antedicti Valentini Balassa disput^ndo non solum nudis verbis atquc ex 
legibus regni ... . verum etiam certis litcris fidelibus Reverendi Joan- 
nis Kwtthaesy Episcopi Jaurinensis et per dictum Rognum .... Hun- 
gáriáé Cancellarii nostri, tunc verő Episcopi Qninqueccclcsiensis ac 
Praepositi majoris et Vicarii Capituli Sti.'gonicnsis adiudicatoriis sen- 
tentionalibus in foro spirituali superinde emanatis et coram vobis in in- 
stanti productis cvidenter docuisset, ipsum Joannem, velut ex illegitimo 
et incestuoso tlioro procreatum ius succossionis in bonis aviticis dictorum 
Valentini et Francisci Balassa minimé in se transferri et derivari, eo- 
rumdemque successorem dici ; ideoque neque praedictae actionis prosccu- 
tionem ipsi compctere contra manifestam ipsius Exponentis successionem 
posse. Ibidem vos non curatis praedictis rationibus et regni juribus, sed 
et praescriptis adjudicatoriis fioccipensis ipsum quidcm Joannem, tam- 
quam competentem Aetorem, admisissetis, bona autem litigiosa saltem 
ideo, quod esset filius praefati Valentini Balassa, ot quod in eiusdem 
bonis natus et educatus fuisset, eademque bona simul cum patrc, prout 
VOS praetenderctib, posscdissct : e manibus ipsius Exponentis, veri utpote 
et legitimi successoris, cxcipienda, ipsique uaturali — quamvis divinis 
et ecclesiasticis legibus comprobato filio restituenda főre praetextu no- 
vissimarum regni constitutionum in factis illegitimarum occupatiouum 
editarum adjudicassetis, discussiQnemquc verő successionis, veluti Tabu- 
lam nostram Regiam eoncementem, vobis non competere deliberassetis; 
nihilominus tamen bona praescrípta eidem Joanni ex'eo, quod dicti quou' 



TOLDY FERENCZTÖL. 321 

dam Valentini Balassa fílius naturális fucrit (inter Icgitimüm et illegiti- 

mani non disccmcnilo) ac proindo hona paterna in íilium dcvolui solere 

reddenda ct rcstituenda adiu lica^ctis; et licct legitimas procuratorias 

priefati Incatti hniusmodi nostram adiudicationcin et sententiam matu- 

noria remionis et discussionis gratia in Curiam Kcgiam praescntiae ut- 

pute noBtrae appellasset vos tandem nescitur quibus respecti- 

bos motí, caosam eandem iu Curiam Kegiam .... simul cum tota serié 
et merítő ncgotii transmittcre rccusassetis, prout rccusarclis etiam modo 
pnejadicio ct damno ipsiusExponcntis manifesto. Supplicatum itaque 

otitit Maiestati Nostrac in persona dicti Exponentis ut nos ei- 

éem circa praemissa de opportuno et condigno iurís remedio providere 
^aremur : (hivatkoziís a törvényekre, melyeknél fojtva) vobis .... 
finniter praecipicndo committimus et maudamus, quateuiis aeccptis prae- 
^Ritibns, et rcbus sicut pracfertur stantibus, eausani partium praemis- 
Mnun in eo statu quo nunc existit, in Curiam Kegiam nostrae seilieet 
inesentiae in praesentiam, maturiori^ revisionis gratia, absque onere et 
^iknltate ipsias Exponentis aliquali transmittere, — atque interea res- 

tHntionem bonorum ipsorum suspendere debcatis ct tont^amiin 

I^tom Posonii, die domiuico proximo post festum omuium sauctorum, 
ttnoDomini 159&. 



^*«adok. L'2 



Jeleltél és bíriht u 1873ík évi korUai pilyftairekrfl. 

(A m. tud. Akadémia II, osztálya számára.) 

I. 

A m. t. Akadémia IT. osztálya f. évi april 9-kénaliiJ 
Írottat az lb»>r). és 1870. évi nagygyűlés által kitűzött kortas 
pályakérdésre beérkezett két pályamű megbirálásával — a bírt 
lőül kijelölt Tonna Károly akad. tag visszalépte folytán — 
megtisztelni méltóztatott. 

Midőn mélv tisztelettel alulirott a m. t. Akadémia II 
osztályának e nagybecsű bizalmáért hálás köszönetét fejezi ki: 
egyszersmind van szerencséje véleményét a pályázat eredménye 
rol a következőkbe foglalni össze. 

A pályázat eredménye egészben véve örvendetesnek mond- 
ható, a mennyiben két oly dolgozat érkezett be, melyeloMk 
mindegyike ii-odalniunkra nézve valódi nyereségnek tekinthető; 
habár a/ Akadémia által kitűzött feladatnak teljesen egyik ses 
felel i^ meg. 

A^ l. számú pályamű (mely történetbűvárra és okleTe- 
f^s.rix' mutat mint szer/örc) túlnyomólag magyar chronotogifti 
a non)-ha/ai dolgokat igen röviden tárgyalja, sőt részben mel- 
lőzi ; idos/áiiiítási szabályai nem mindig a legegyszerűbbek 8 
legköiuiyebbek : ámde a hazánkban a középkorban divatozott 
idckszámltási sajátságokra tömérdek oklevél és számos középkori 
naptár feldolgozása által oly fényt vet, hogy bíráló kedves köte- 
lességének ismeri kimondani, miszerint e pályamű egyszer mio* 
d«ukorra egyenesen megalapítja az eddig úgyszólván teljesei 
parlagon huvert magyar chronologiát. 

A 1 1. számú pályamű (mely mathematicusra mutat mint 
nzerzure) az idószámitási szabályok tekintetéből előnyökkel birtf 



i 



bOKVÁt AftPADTÓL. 32 

I 

I. számú pályamű felett : ámde a speciális hazai szempont teljes 
elejtése folytán a magyar történésznek s diplomaticusnak nem 
nyüjt többet, mint a külföldi chronologiai munkák ; egyete- 
mes kortan az, melynek kinyomatása szintén kívánatos volna : 
de az Akadémia jutalmára — az akadémiai pályakérdés fő- 
igénjének mellőzése következtében — nem tarthat számot. 

Bíráló tehát az előrebocsátottak alapján az I. számü 
püyamüvet tartja az Akadémia jutalmára érdemesítendőnek ; 
mdy— ha szerzője a V. alatt ide csatolt bírálat megjegyzéseit 
figyelemre méltatja — a külföld legjelesebb kézikönyveivel is 
tatran log mérközhetoi. — Pest, 1872. május 15-kén. 

A tek. akadémiai osztálynak, stb. 

HORVÁT ÁKPÁD, m. k. 



I 



r 



II. 

A m. tudományos Akadémia 1869-ki április 17-kén a tör- 
ténettudományi osztályl)ól, az 1 . sz. alatt, a következő pályadol- 
guatot tűzte ki : 

^Készíttessék a történelmi kortannak (chronologia) oly 
gjákorlati kézikönyve, melynek segítségével a töi-ténész a törté- 
neti kútfőkben, főleg pedig a hazai történetet tárgyaló s annak 
Wderttésére szolgáló krónikák- és okiratokban előforduló kelte- 
léseket a jelenleg divatozó Gergely-féle időszámításra könnyen 
és biztosan átváltoztathassa s szerinte kifejezhesse, a török idő- 
iz&mlálás sem mellőztetvén. 

Különös figyelem fordíttassék a hazánkban divatozott 
idősz&mitás körül észlelhető sajátságok kimutatására. 

Láttassék el a mti a szükséges vagy gyakorlati használha- 
tés&gát könnyítő táblákkal. 

Az Akadémiáé felhívására két pályamű érkezett be, ú. m. 
Ul. számú, melynek czíme »A kortan kézikönyve ;« jeligéje: 
^Inexamine litterarum debet attendi maximé datuni litt«M-a- 
íttnijt stb. Verbőczi. A 2. számú, melynek czímo : >A történelmi 
kortan kézikönyve ;^ jeligéje: » Nem fényleni, használni akarok 

"ifttemmel.^ 

T2* 



324 JELESTÉS ÉS BÍR.a.AT 

Miután e pályaművek inc-gbírálásával a m. vid. AkiiJr- 
rriíá II. OíZtálva alulírottal is meírtiszt«rliiiiii^liMZiát«..tT : o l;-.jv- 
bfrosö hiziiiomiják ú;;v vél reiVrren- lezinkábli ii-t-5i»i-leüirriL:. h:i 
a pályamüvek lobb hiányait Demcsák kijelöli, L;iiir-iii tr^ryszer- 
smínd azoknak miként f:szkőzlen(l«j pótlását is elMtorio^zti. Miii- 
denekelött azonban .szükségesnek tartja bíráló sajfa nézetét 
kifejteni az iiánt : mi igényelhető a >töiiénelnii< kortannak ^ly 
>íO'akorlatit kézikön vvétőh melvnek secitsésévr-l a trirténeti 
kütfőkben. főlcí? a hazaiakban ehjfordúló keltezések a itrlt-nle? 
diratoző idöszámitásra >könnven és bizto>aní: áiváltoztathittMk, 
— miként azt az Akadémia jutalomtétele kivánja. Bírálót taná- 
ri pályájának hosszas tapasztalása meggyőzte afelől, hogy a 
történelmi k^^ilannak ilv cva korlati ké/ikóiiVvétMl különó^en 
kettő ií(énvelhetö első sorban, ú. m. : 

1. Az. hoíív a kézikőnvv az előforduló chronolniriai ada- 
tok iránt, részint táblák, részint betűrendes mutató által rősr- 
tön tájékoztassa a történetkedvelöt, — mely tekintetből múl- 
hatlanúl szükséges; hogy a többi közt tartalmazza mind a har- 
minczöt naptárt, mely a keresztyén időszámításban előfordulhat : 
ezek segítségével aztán épen oly > könnyen és biztosan c tájékoz- 
hatja magát a történetkedvelő a középkor bánnely évéin? nézve, 
mint amily könnyen és biztosan tájékozhatjuk magunkat a folyó 
évre nézve az 1872-iki év fali naptárából. Es épen ezért vették 
fül munkájokba a legjobb chronologiai segédkönyvek szerzői, 
Pilgram, Weidenbach és mások az említett harmincöt naptárt. 
De szükséges továbbá az Akadémia jutalomtételében két he- 
lyütt is hangsúlyozott hazai történelem szempontjából, hogy a 
chronologiai kézikönyv --a chronologiai műszóknak rövid ma- 
gyarázatukkal ellátott lajstromán kívül — tartalmazza különö- 
sen lehetőhíg teljes, betűrendes lajstromát az egyházi ünnepek- 
nek 8 a szentek napjainak, még pedig egyenesen azon praxis 
szerint, melyet e tekintetben a magyar egyház követett a közép- 
korban, miután a speciális hazai dolgokat illetőleg a külfiil- 
dön megjelent kortani munkák űgyszőlván használhatlanok. 

2. Az i-lősoroltakon kívül még az igényelhető különösen a 
chronologiai kézikönyvtől, hogy oly egyszerű, könnyű és biztos 
időszámítási szabályokat tartalmazzon, melyeket a történetked 



HORVÁT ÁRPÁDTÓL* 325 

velö ké])es legyen könyv nélkül megtanulni, és melyek segítsé- 
gével íiztán az 1. pontban emiitett táblák alól emancipálva, leg- 
alább a Calendarium Julianum bármely évének naptárát, min- 
den más segédeszköz nélkül, mint mondani szokás pusztán fej- 
ből, önmaga elkészíthesse. Vagyis concret példában mutatva 
i'el a dolgotjlia valamely okmányban olvasoni : »datum MCCCVII. 
in dominica, qua cantatur Invocavit,« vagy pedig: :>datum 
MCCíX^XVl. fevia sexta post Pentccosten,« — igénylem a 
ehronologiai kézikönyvtől 1 -szőr, hogy a fennemlitett betűrendes 
lajstrom megmondja, miszerint a Dominica Invocavit = a nagy- 
böjt első vasárnapja ; Feria sexta = péntek ; továbbá igénylem, 
hogy a kézikönyv egy külön táblában utaljon az 1307-dik s az 
Hl 6-dik év naptárára, melyeket a kézikönyvben felütve épen 
oly könnyen rájövök arra, hogy 1307-ben az Invocavit vasárnap 
február lá-re esett s 1416-ban a pünkösd vasárnapját követő 
péntek június 12-re esett, amily könnyen megtalálhatom a folyó 
1872-diki év tali naptárában azt, hogy ez évben az Invocavit va- 
sárnap február 18-kára, a pünkösd utáni péntek pedig május 
24-kére esik. — Ámde ez még mind nem elég; mert ezenfelül 
kell még, hogy a kézikönyv bizonyos pontig önmagát tegye 
lám nézve nélkülözhetővé, s azért igénylem a kézikönyvtől 
2-8zor. hogy utasítson az 1307-diki Invocavit vasárnapot s az 
1416-diki pünkösd utáni pénteket tabellák s más efféle segédesz- 
közök nélkül is meghatározni, megtanítva engem az 1307 és 
1416. évek naptárát pusztán fejből készíteni el ; minek eszköz- 
lésére a kortannak csak két (legfölebb három) paragraphusát 
kell könyv nélkül megtanulnom, és nem többet; az egyiknek 
tárgyát a liusvétszámítás képezi a lángelméjü Gauss módja 
szerint, a másikét pedig a naptárszerkesztés szabályai; a 
hannadik volna a vasárnapi betű számítása, ez azonban a csak 
némileg combinálni tudó emberre nézve — a szóban forgó fel- 
adat megoldása tekintetéből — nélkülözhetővé is válik. A hus- 
vétszámítás Gauss szerint csak az arithmcticai négy alap- 
művelet ismeretét tételezi föl, tehát nem többet, mint amennyit 
a számtanból mindenki tudhat, ki bár csak elemi tanodát vég- 
zett is némi sikerrel. A naptárszerkesztésről szóló paragraphus 
pedig legnagyobbrészt oly tárgyakkal foglalkozik; melyek iránt 



32íS JELENTÉH ÉB bIrÁLAT 

a közéletben folyton-folyvást érdeklődünk. Itt tehát Talami 
nagy nehézségről szó sem lehet ; de igen is felette nagy előny- 
ről, amennyiben c néhány paragraphus megtanulása folytán a 
chronologiai adatok nagy része akkor is megoldható, midőn a 
kézikönyv nincs kéznél ; s épen ez önállás az, melyre a történet- 
btivániak s diplomaticusnak, tudományos kutatása érdekében, 
okvetlenül törekednie kell. — íme, ezek kiválólag azon tárgyak, 
melyeket az Akadémia által jutalmazandó kézikönyvben joggal 
kereshetünk, s melyek nélkül az kettős rendeltetésének, mint 
felütő segédkönyv és mint időszámitási kalauz, csak hiányosan 

felelhet meg. 

Lássuk már most részletesen, mily mértékben felel meg a 

két pályamű a biráló által előterjesztett igényeknek. 

Az I. számú pályadolgozat azon igénynek, hogy részint 
táblák, részint betűrendes mutató által rögtön tájékoztassa a 
történctkedvelőt, ezen igénynek, mondjuk, teljesen megfelel 
amennyiben t. i. a 39. §-ban adja a főnaptárt (Pilgramnál : Ca- 
lendarium generálé festorum immobilium), a 40. §-ban pedig a 
fennemlített 35 naptárt (Calcndaria specialia festorum mobili* 
um.)E hanninczöt naptár sorrendjéhez azonban fér némi szó; szer- 
zőt t. i. mnemotechnicai szempont látszott vezérelni, midönazl— 
25 számmal azon naptárakat jelölte rendben, melyekben a husYct 
april elsejétől april huszonötödikéig esik ; a 26 — 31 számmal pedig 
azokat, melyekben a húsvét martius huszonhatodikától ha^nin^ 
egyedikéig esik; végre a 32 — 35 számmal azon naptárakat, 
melyek husvétje mai-tius 22, 23, 24, 25-kén vau. E sorrend- 
nél még mindig helyesebbnek tartja biráló Pilgramét és Wei- 
denbachét, kik az első számmal a martius 22-ki (legkoraibb) 
húsvétét jelölik, azután a napok természetes rendét követte 
folyvást, az april 25-ki (legkésőbbi) husvétnek, illetőleg naptá^ 
nak (mert hiszen ez a húsvéttól függ) adják a 35-ik számot; 
helyesebbnek tartja biráló Pilgramét és Weidenbachét azért 
mert épen ez a természetes sorrend, és mert csakis ez képes fel- 
tűntetni a mozgó ünnepek folytonos progressióját. — Nyerne 
továbbá a pályamű az által is, ha szerző minden speciális nap- 
tár fölött kitenné, mely évekre szól az illető naptár (Pilgram- 
nál ez így van »convenit annis« stb.); de egyszersmind ellen- 



HORVÁT ÁRPÁDTÓL. 327 

Őrizné ez a 38. §-ban foglalt évtábla első és második rovatában 
(naptári szám. évek) előfordulható sajtóhibákat, mely évtáblá- 
hoz szintén van némi szava bírálónak. 

Szerző t. i. ez évtáblát a Kr. u. 700-ik évvel kezdi : itt íb 
— már csak a hűn történetek szempontjából is — kivánatosabb 
volna Pilgrammal tartani, ki évtáblájában a Kr. u. 300-ik évig 
megy vissza ; mit annál könnyebben teljesíthet szerző, minthogy 
itt kész tabellák puszta lemásolásáról van csak szó. 

Az első pontban formulázott igények betetőzéséül műlhat* 
lanúl iszükséges (miként az fonn előadatott) az egyházi ünnepek s 
szentek napjainak, egyenesen a magyar egyház középkori pra- 
xisa szerint készült betűrendes mutatója; mert e nélkül a »ha- 
zánkban divatozott időszámítás körül észlelhető sajátságok ki- 
mutatása« (az akadémiai pályahirdetés kivánatához képest) 
nem is eszközölhető : mely betűrendes mutatót azonban vajmi 
sajnosán kellett mindeddig nélkülöznünk. Ez igénynek a pálya- 
mű 37-ik §-ában folelt meg a tudós szerző, még pedig oly fényes 
sikerrel, hogy bíráló egy perczig sem kételkedik kimondani, mi- 
szerint az említett paragraphus (mely egyébként 341 lapot tölt 
be 4r.-ben) egymaga megérdemli az akadémiai jutalmat. 
Szerző hatvan (sőt még több) magyarországi régi naptárt 
dolgozott fel pályamüvében, melyeket a 36. §-ban ismertet meg 
részletesen, okmánytárainkat mind átbúvárolta, s teljes önér- 
zettel mondhatja a 242-ik lapon, hogy >ezen terhes és sok időbe 
került munkától eddig a chron. kézikönyvek szerzői mindannyi- 
an visszaijedtek, s megvalljuk, nekünk is igen megpróbálta bé- 
ketürésünket, azonban a czél, melyet vele elérni akartunk, s úgy 
hiszfizük, el is értünk, méltán megérdemelte azt, mert ezentúl 
okmánykeleteink körül, alig egy-két szentet kivéve, többé inga- 
dozni nem fogunk. « — E nyilatkozat minden szavát a legna- 
gyobb készséggel magáévá teszi referens, mert mélyen érzi' 
mily nagybecsű gyarapodást nyert hazai tudományosságunk az 
1. számú pályamű e szakasza által. — Egyébként, mind a tel- 
jesség, mind a könnyebb tájékozódás szempontjából fölveendők 
volnának még a 37-ik §-ba, vagy pedig egy külön lajstromba 
foglalandók a kézikönyvben előforduló chronologiai összes mű- 
szók; mert például a ^Feria sexta« jelentését a betűrendes mu- 






328 JEJ.ÍÍNTKS K8 üíuAl.AT 

tatóban első pillanatra megtalálná még a járatlanabl) türtcuet- 
kedveló is : ámde hogy e nagytcrjedelmü kézikönyvnek jnelyik 
paragraphusábau keresse a Fcria sexta (i)éntek) jelentését 
ez iránt az, ki a Feria szót mindig csak ^szünnap, ünnepe értel- 
mében ismerte, bizony el is akadhat ; mert hiszen a szerző pá- 
lyamüvében is nem az ünnepek rovata alatt magyaráztatik meg 
ez a műszó. Továbbá fölveendő vohia még néhány szokatlanabb 
keltezés, mint például, a szepesi káptalannak L'zíalvai L'z 
György számára a quartalitium teljes lefizet éséröU 047 -ben,friggő 
pecsét alatt kiadott levelében előforduló ezen keltezés : »dntum 
in conductu paschatis< (fehérvasárnap), mely szerző lajstromá- 
ban hiányzik, Pligranmál azonban megvan a lH2-ik lapon; az 
idézett okmány azok közül való, melyekről alúlirott a Történelmi 
Társulat 1871. december 7-ki üléséhen adta elő jelentését. 

A mozgó ünnepekről szóló 23-ik §-ba pedig fölvenné bí- 
ráló az »introitus«-ok i d ő rendi lajstromát teljesen (még 
részletesebben, mint a hogy Littrow Calendariograpliiájának 
56 s köv. lapjain adja) fölvenné biráló egyenesen a könnyebb 
áttekintés végett, daczára annak, hogy betűrendes jegyzékr)k 
a pályamű 37-ik §-ában a Dominica szó alatt, bár nem teljesen 
szintén, megvan ; valamint annak daczára is, hogy a 35 si)eci- 
alis naptárban korrendileg következnek egymás után, — miután 
itt (a mint az nem is lehet máskép) nagyon meg vannak rövidít- 
ve. Helyén látja itt referens azt is megemlíteni, hogy a gö- 
rög-keleti egyház időszámításának sajátságai, különösen az ün- 
nepeket s szentek napjait illetőleg — a középkorban az Adria 
és Fekete-tenger közt elnyűlt Magyarbirodalom déli tartomá- 
nyainak tekintetéből — több íigyelmet érdemelnének, mint 
a mennyiben szerző részesíti ; mely hiányt nem lesz nehéz pótol- 
nia, ha megismerkedik Martinov jeles munkájával, melynek 
czíme : »Annus ecclesiasticus graeco-slavicus . . . scripsit Jo- 
annes Martinov, presb. Soc. Jesu; fol. líruxellis, 18H3;<c e 
munkát az egyetemi könyvtárban szerző bármikor megka])hatja. 
Végre azt sem fogja szerző kétségbe vonhatni, hogy egy 
790 lapra terjedő chronologiai kézikönyvben, melyben Olympia- 
sokról, aerákról is van szó, a zsidó naptár is érdemelne kü- 
lön tárgyalást ; e hiány tehát szintén pótolandó lészen. 



HORVÁT ÁKPÁDT^L. 329 

Ami már a bíráló által lcntel)b különösen kiemelt egyszerű, 
könnyű c*s biztos idöszámitúsi szabályokat illeti, e tekintet- 
ben (valljuk meg őszintén) az I. számíi pályamű nem áll egészen 
a tudomány színvonalán ; a mennyiben t. i. szerzője az ujabb 
(tabellák nélküli) számításokat nem vette fol művébe. Ez állítás 
bebizonyításául lássunk néhány feltűnő példát. Az egyházi 
naptárban a szániítások legfontosabbika a húsvét-számítás ; he- 
lyesen mondja maga a szerző a 68-ik lapon »a husvétünnep az 
egyházi évben a sarkpont, mely körül forog az egész időbeosz- 
tás :« ennek kiszámítása tehát a chronologia legeslegfontosabb 
tételei közé tartozik. Lássuk már most, mi módon sajátíthatja el, 
az e tárgy körül tájékozatlan történetkedvelő a husvétszámítási 
szabályokat a szóban forgó pályaműből ? Körülbelül így : a 
tárgymutatót (mely most még hiányzik) átnézve, a 8-ik § fölze- 
téül ezt találja: »a husvétszámításról,« sutaltatika 70-ik lapra; 
e la])0Ji kezdi szerző a husvétszámítást fejtegetni, de ered- 
ményre csak a pályamű 117-ik lapján jut (itt is csak az ó-nap- 
tárra nézve); tehát negyvennyolcz lapon kell áthatolni az olvasó- 
nak, kr»zben tíz paragraphust, — a holdköiTÖl, napkörről, napi 
betűkről, holdkulcsról, holdszabályozókról, napszabályozókról, 
uappótkíhról, évi szabályozókról, határkulcsról, időközről, — e 
tíz ]>;nagraphust áttanulmányoznia; míg végre a 117-ik lapon 
megtudja, hogy a húsvét meghatározásához szükséges először a 
pályamű XVl-ik táldája, melyben az arányszámot kell kikeres- 
nie, másodszor szükséges a XVll-ik tábla, melyben a vasárnapi 
betűt kell kikeresnie, és végre harmadszor szükséges a XVlIl-ik 
tábla, melyben az aranyszám s vasárnapi betű segítségével a 
húsvét napja keresendő ki. Kérdjük : vájjon nem iog-e a 48 
lap áttanulmányozása sokakat visszariasztani a hu^vétszámítá- 
si szabályok elsajátításától ? Es kérdjük : ha még számításkor is 
tabellákból kell a húsvétét kikeresni: nem venné-e az olvasó 
szívesebben, ha szerző a pályamű 38-ik §-ába foglalt évtáblát 
e^y rovattal megtoldaná, s abba (Pilgram példáját követve) a 
húsvét napját venné föl ? ekkor legalább három tábla helyett 
csak egyet kellene felütni a húsvét keresésekor. Es hát ha a 
kézikönyv (a három tábla) nincs kéznél, quid sum mi-cr tunc 
dicturus? íme, így hagyják cserben a történetkedvelőt azon 



330 JELENTÉS él BÍRÁLAT 

tdősz&mitási szabályok, melyek chronologiai tabellákat szüksé- 
geinek. Mindé nehézségeket könnyű szerével hárítja el a Gauss- 
féle húsvét számítási mód, melyhez nem kívántatik se tabella, se 
aranyszám, se vasárnapi betű, s melyre vonatkozólag mondja 
Littrow (Calendariographie 54.1.): »Hier bemerken wir bloss, 
dass die oben erklárten Sonntagsbuchstaben, Epacten u. s. w. 
grösstentheils zur leichteren Bestimmung des Osterfestes erfun- 
den, oder wenigstens wegen diesem Gebrauche bis auf unsere 
Zeiten erhalten worden sind. Doch bedürfen wir itztdiese Hülfs- 
mittel nicht mehr, seitdem Gauss gezeigt hat, wie sich das Os- 
terfest durch einige einfachc Operationen der Arithmetik, ohne 
allé jené Vorkenntnisse bestimmen lásst< stb. E számítási sza- 
bályokat Littrownál az imént idézett helyen, Weidenbachnál a 
9-ik lapon (itt azonban botrányos sajtóhibákkal a számítási 
formulákban) találhatja szerző, és találhatja e jelentés alább 
következő soraiban szintén; miután alulirott bírálói tiszténél 
fogva erkölcsileg kötelezve érezte magát e számítási szabályok 
fölvételére, mind saját igazolásául, mind pedig a pályázó cápa- 
citátiójáűl ; adja tehát azokat ügy, a mint diplomaticai hall- 
gatóinak szokta előadni : 

Hu8vét8zdmítá8 az 6 naptár (Calend. Julián,) szerint, 

E számitásnál öt ismeretlen mennyiséggel (a, b, c, d, e) 
van dolgunk és két ismerttel, t. i. m=16 és n=6; az ó-naptár- 
ban az m és 1 értéke állandó. Leirom tebát ezeket így : 

a = 

b = 

c = 

d = 

e = 

m= 15 

n = 6 
azután az öt ismeretlen értékét számítom ki következő módon ; 

I. az adott évszámot elosztom 19-czel, az osztás mara- 
déka = a 

IT. az adott évszámot elosztom 4-gyel, a maradék = b 

III. az adott évszámot elosztom 7-tel, a maradék = c 



HORVÁT ÁRPÁDTÓL. 331 

IV. — a maradék = d 

V. — — 'w a maradék = e 

7 

VI. ha az osztandót az osztóval nem oszthatom el, akkor 
az osztandót veszem maradék gyanánt úgy, a mint van ; miután 
törtszám e számitásnál nem használtatik. 

Mind kiszámítván így az ismeretleneket, azonnal megtalá- 
lom a húsvétét, t. i. a húsvét leszen : 

vagy : 22 -f- d + ® Mártii 

vagy (ha e szám 3 I-nél nagyobb — miután martiusnak 
csak 31 napja van, ez az első formula nem használható — akkor 
a húsvét leszen) 

d + e — 9 április. 



Ennyiből áll mindössze Gauss husvétszámitási szabálya ; 
ez oly egyszerű, könnyű és biztos, hogy még az is, ki az egész 
chronologiából egyebet sem tud ez egy paragraphusnál, csupán 
ennek az egynek segélyével, minden más előismeretek nélkül is, 
képes az ó-naptár bármely évére a húsvétot kiszámítani ; könyr- 
nélkül megtanulása pedig, úgy hiszszűk, nem jár valami külö- 
nös nehézséggel ; s így a diplomaticus, ki csak a középkorral 
foglalkodik, kinek tehát csak az ó-naptárra van szüksége, ez egy 
szabály elsajátítása folytán, a husvétszámitást illetőleg telje- 
sen emancipálva van bármi néven nevezendő tabellák vagy kézi- 
könyvek alól. 

Teljesség okáért adjuk még a husvétszámitást az üj 
naptár (Calend. Gregoriauum) szerint is ; ennél az m és n-nek 
századról századra változó értéke már bajosabban tartható meg 
az emlékezetben : maga a számítás azonban itt is épen' oly egy- 
szerű, mint az ó-naptárra nézve. 
Ugyanis az új naptárban 

1582-töl 1699.ig bezárólag m = 22 n = 2 

1700-tól bezárólag 1799-ig bezárólag m = 23 n = 3 
1800-tól bezárólag 1899-ig bezárólag m = 23 n — 4 
1900-tól bezárólag 2099-ig bezárólag m = 24 n = 6 



» I 



332 JKLKNTES KS BÍRÁLAT 

A sziiiuitási szabályok 1. — VI, pontja szóról -szóra me( 
egyez az ó-naptár számítási szabályainak 1 — VI. pontjával; 
luisvét napját megtejtö két formula ugyanaz, mely az ó-ua])tá 
számitásánál ; de az új nai)tárnál a számítási szabályok mé 
két ponttal mcgtoUlantlók, s ezek a következők : 

VIl. ha számításkor április 26-ika jö ki húsvét uapjáú 
akkor visszamegyünk április 19-kére (mert april 25-kéu tű 
nem lehet a húsvét); ilyen évek például 1(509 és 1981. 

Vili. ha pedig április 25-ike jö ki, és a ealeulusban d = 
28 és a > l0.('í nagyobb, mint tíz), akkor április 18-káratecnd( 
a húsvét napja, ilyen év például 1954; de nem ilyenek 1734 « 
1 886 (mert ezeknél nem teljesedik be mind a két ieltctel.) 

Az utolsó i)ontra vonatkozólag Littrownál (Calendario 
giaphie 55. 1.) hibásan áll d = 18, e helyett d — 28. Tehá 
még a] gondos Littrownál is sajtóhiba magában a formulában 

A husvétszámitásnál nem kevésbé fontos problémája s 
kortannak a naptárszerkesztés: ennek szabályai képezik tulaj- 
donképen az t^gész chronologiának zárkövét ; mert mind az, mi 
a kortan egyes szakaszaiban tárgyaltatik, sajátlag csak aura- 
gúl vagy eszközül szolgál a naptárszerkesztéshez. Es épeu azért 
tökehítesen megfoghathm, hogy a legelterjedtebb chronologiai 
kézikiuiyvek is vagy teljesen mellőzik e problémát, vagy l^gí^ 
lebb esak löviden érintik; bíráló legalább nem emlékszik arn, 
hogy a naptárszerkesztési szabályokat bárhol is kimerítően tá^ 
gyalva találta volna. Ennélfogva tehát nem esak feljogositva.de 
söt kötelezve érzi jnagát bíráló e szabályoknak — melyek azL 
számú pályaműben is hiányzanak — t» bírálatban való közlésére, 
azon lemény íejéhtMi , hog}' szerző nem fogja azokat egészen 
figyelem nélkül hagyni. 

Ijássuk tehát a naptárszerkesztési szabályokat 

I. Az adott évszámot elosztjuk 4-gyel, hogy megtudhat 
Mik, vájjon közönséges vagy szökó-év-e az? ha az közönséges éff 
akkor isak a húsvétot kell kiszámítanunk; ha pedig szökiK^f 
akkora húsvéton kívül még a vasárnapi betűt is tanácsos W" 
s/ámitanunlí. 

II. Tizenkét lajira az év 12 hóna]»jának napjait írjuk, m^í 
pí-dig ugy, hogy a közönséges évben jan. 31, febr. 28, mait 31. 



j 



HORVÁT ÁRPÁDTÓL. 333 

april 30. máj. 31, jun. 30, jul. 31, aug. 31, sept. 30, oct. 31, nov. 
30, dec. 31 napot nyerjen; azután január elsején kezdve leirjuk 
sorban a hét vasárnapi l)etút; ügy, liogy január 1-jéhez A-t 
Írunk, 2-kához l^t, 8-kálioz ismét A-t, és így tovább az év utol- 
só napjáig. 

ITT. Kiszámítjuk a husiét napját, s a mely napra esik, odaír- 
juk: Húsvét (Pascha) ; a mely vasániapi betű a húsvét napjánál 
fordul elö, ugyanaz a közönséges évben az egész éven át vasárnapot 
jelöl ; miért is e vasárnapi betű a hányszor csak előfordul, mind- 
annyiszor aláhúzandó, és ez által az egész év hetekre leszen fel- 
osztva : januárban az első aláhúzáshoz odaírjuk : az év első va- 
sárnapja (Dominica prima amii), decemberben pedig az utol- 
só aláhúzáshoz : az év utolsó vasárnapja (Dominica ultima an- 
ni);most az év utolsó vasárnapjától számítva visszamegyünk 
négy héttel, s e négy vasárnap lészen az 1-ső, 2-ik, 3-ik, 4-ik 
ad vént- vasárnap (Dominica 1., 2., 3.,4. Adventus); azután húsvét 
vasárnapjától visszafelé számítunk negyvenhat napot (de nem 
tudva be e számba magát húsvét vasárnapját), a negyvenhato- 
dik nap hamvazó-szerda (Dies cinerum) leszen ; a hamvazó-szer- 
dát megelőző vasárnap Dominica Quinquagesimae, az ezt meg- 
elíizö Dominica Sexagesimae és az ezt megelőző vasárnap Domi- 
nica Septuagesimae nevet visel; az év első vasárnapja s a 
Dominica Septuagesimae közt levő vasárnapok mind vízkereszt 
utáni vasárnapoknak (Dominicae post Epiphaniam) neveztet- 
nek ; a hamvazó-szerda és húsvét közti vagyis nagyböjti vasár- 
napok pedig így következnek egymásután : Invocavit, Reminis- 
cere, Oculi, Laetare, J udica. Domine ne longe (virágvasárnap) ; 
továbbá húsvét vasárnapját<)l számítunk természetes rendben 
negyven napot (most azonban húsvét vasárnapját is betudva e 
számba), a negyvenedik nap Áldozó-csütörtök (Ascensio Domini) 
lészen ; az ezen ünnepet követő vasárnap a húsvét utáni fi-dik 
vasárnap (Dominica sexta post Pascha, máskép: Dominica 
Exaudi), melyet már öt húsvét utáni vasárnap megelőzött (t. i. 
Quasimodo, Misericordia, Jubilate, Cantate, Rogate vagyis Vo- 
ceni jucunditatis) és ezen Exaudi-vasárnap után Pünkösd vasár- 
napja következik (Dominicíi Pentecostes) ; ez után pedig Advent 
1-só vasárnapjáig a vasárnapok mind Pünkösd utáni vasárna- 



834 Jelentés és bÍr^laü 

póknak (Dominicae post Pentecosten) neveztetnek ; ezek elseje 
Sz.-H&romság vasárnapja (Dominica Trinitatis), a melyet ki 
vető csütörtökön Űrnapja (Festum Oorporis Christi) vagyon 
és igy készen leszen a naptár a közönséges évre az álló ünnepe 
kivételével, melyek még utólagosan beiktatandók, és igy kC 
vetkeznek : 

jan. 1. Újesztendő (Circumcisio Domini) 
jan. 6. Vízkereszt (Epiphanía) 
febr. 2. Gyertyaszentelő B. A. (Purificatio B. V.) 
mart. 25. Gyümölcsoltó B. A. (Annuntiatio B. V.) 
jun. 29. Péter és Pál 

aug. 15. Nagy-Boldogasszony (Assumtio B. V.) 
sept. 8. Kisasszony napja (Nativitas B. V.) 
nov. 1. Mindszent napja (Festum 00. Sanctorum) 
dec. 8. Boldog- Asszony fogantatása (Conceptio B. V.) 
dec. 25. Nagy-Karácson (Nativitas Domini) 
dec. 26. István vértanú (F. S. Stephani protom.) 
TV. Szökö-évben a tévedés kikerülése végett tanácsos 
vasárnapi betűt is kiszámítani ; a többire nézve pedig minciei 
úgy történik, mint a közönséges évben, kivéve, hogy febmto 
nak 29 napot Írunk, és hogy mind február 24-kén, mind pedjg 
február 25-kén vasárnapi betűnek F-et írunk, nehogy a köxbe- 
szúrt nap által a vasárnapi betűk sora megzavartassék ; régre ft 
vasárnapi betű számításakor nyert betű február 25-kétöl az év 
végéig vétessék, az év elejétől február 24-ikeig pedig az eit 
követő betű vétetik. 

Egyébként a vasárnapi betű számítása a szökö-évben is 
elmaradhat, ha kellőleg figyelünk arra, hogy a húsvét napj&n^ 
vasárnapi betűje febr. 26-töl az év végéig érvényes ; az év elejé- 
től febr. 24-ig pedig a húsvét vasárnapi betűjét a sorozatban 
(A. B. C. D. E. F. G.) követő vétessék. 

Ezek tehát a naptárszerkesztési szabályok; és nagJoD 
csalódik, ki azt hiszi, hogy a uaptárszerkesztés ily részletes uta- 
sítás nélkül is eszközölhető, s hogy az a kortannak többi tételei- 
ből amúgy is könnyen elvonható : bírálónak, ki már nem újonc- 
tanár, vajmi gyakran volt alkalma tapasztalni, hogy a kortao- 
Dak alaptételeivel már kellőleg megismerkedett tehetségeib tf 



j 



HOBVÁT ÁRPÁDTÓL. 335 

ttfilók sem képesek e szabályokat puszta combinálás utján, 
nintegy a priori construálni ; s épen azért ezeket a kortannak 
minden kézikönyvében kimerítően kellene tárgyalni. 

A vasárnapi betű számítását, mint a kortan egyik fonto- 
ttU) problémáját emiitette föntebb biráló ; és miután az I. szá- 
, mft p&lyamüben a vasárnapi betű meghatározása is tabella se- 
giUégével történik, a mi tulajdonképen számitásnak alig nevez- 
liető : adjuk a vasárnapi betű számítását, természetesen tabella 
nélkül, itt azonban a magyarázó jegyzetek elhagyásával csak 
a lényegesekre szorítkozva : 

I. Leirjuk a hét vasárnapi betűt, s azokat számozzuk, igy : 

A. B. C. D. E. F. G. 
12 3 4 5 6 7 

n. Az adott évszámot elosztjuk 4-gyel, hogy megtudhas- 
wkí közönséges vagy szökö-év-e, mert a szökö-évben két va- 
*^pi betű van ; ha nincs maradék, akkor szökő-év. 

III. Összeadjuk a) az adott évszámot«b) az előbbi osztás 
^yadosát (ez a quotus a Kr. sz. óta lefolyt szökö-évek számát 
«oUtja), c) és öt-öt 

ly. Az új naptárban ez összegből kivonatnak a kihagyott 
ttpok, ű. m. : 

1582—1699 10 nap 
1700—1799 11 nap 
1800—1899 12 nap 
1900—1999 13 nap 
2000— 2Ö99 ismét 13 nap, stb. 

V. A harmadik vagy negyedik szabály alapján nyert ösz- 
•ttget elosztjuk 7-tel. 

yi. Ezen osztás maradékát kivonjuk 8-ból. 

yil. Ez utóbbi maradék mutatja a vasárnapi betűt, t. i. 
ttnak számát. 

ym. szökö-évben az igy nyert vasárnapi betű február 
*Wike után az év végéig, az év elejétől pedig február 24-dikeig 
•ííWlag, a sorozatban ezt követő vétessék. 

IX. Ha az ötödik pont alatti osztásnál nincsen maradék, 
vkot a vasárnapi betű A., szökö-évben pedig B. A. 



336 JELENTÉS KS JíílíALAT 

Xciii lehet birálóiiak fehulíitíi, a két tcrjedelmos pí'ilyaniü 
paragraphiisait son-a vizsgálat alá voiini; do annyit, figy hiszi, 
már most is bebizonyított referens, hogy az I. számü pályamű 
az idöszániitási szabályok tekiutetél)en nem áll egészen a tudo- 
mány színvonalán. Tehát pálczát törjünk e hiány miatt az T. 
számú pályamű fölött ? korántsem ! legkcvésbbé sem ! mert hi- 
szen az Akadémia által kivánt chronologiai kézikönyv a legne- 
hezebb feladatok közé tartozik ; jeles mathematicusnak kellene 
jeles történészszel egyesülnie, hogy teljesen kiíűégítö munka 
jöh(\ssen létre, és még akkor is hiányzanék a tanár tai)asztalása, 
melyet semmiféle theoreticus képzettség sem tesz nélkülözhetö- 
vé ; az oly gazdag német irodalomról mondja Iloth v. Schrecken- 
stein : Wiire es nicht am Platze, endlich einmal oficn zu beken- 
nen, dass wir ein den Anforderungen stronger Wissenschaft- 
lichkeit völlig genügelcistendes Calendarium medii aevi zur 
Stunde noch nicht besitzen, und auch wegen der mühsamen 
Vorarbeiten, die ein Einzelner kaum unternehmen kann, nicht 
besitzen können.« (Wie soll man Urkunden ediren ? 8r. Ttibin- 
gen, 18()4. 33-ik 1.) 

Mielőtt az I. számú pályaműtől megválnánk, még 41-dik 
paragraphusáról kell magasztalólag nyilatkoznunk, melyben 
a tudós szerző királyaink nralkodási évei körül vizsgálódik 
(fájdalom, csak V. Istvánig); egyszersmind előszavában olvas- 
ható azon tévedését kell helyre igazítanunk, »hogy irodalmunk 
mindeddig önálló (chnmologiai) müvet nem bír felmutatni ;« de 
igenis bír, liabár ez csak gyarló (különben nem is egyetlen) ki- 
sérlet; szerzője Karap Péter; a könyv czime: »A régi és újabb 
kalendáriumokról, « stb. írta Karap Péter ; 8r. Debreczcn, 182:^. 
rV és 100 lap s XIT tábla. — Emlékezzünk régiekről! 

A II. számú i)ályaniüről, az előadottak után, kevés szóval 
mondhatja el véleményét bíráló. Ez se a főnaptárt, se a 35 
speciális naptárt nem tartalmazza; az utól)biak helyett ad 
ugyan a 78-ik §-ban tabellákat: ámde ezek, az e tárgy körül 
jobbára tájékozatlan történetkedvelőro nézve az említett 35 
naptárt pótolni egyáltalán nem alkalmasak. A nű pedig a ma- 
gyarországi időszámítás sajátságait illeti, ezekről még némely 
külföldi munkában is többet találunk aránylag, mint e pálya- 



HímvÁT Abpádtól. S37 

műben; a sinai, japáni. mb...coi 8tb. stb. időszámítás ismer- 
tetése pedig a magyar chronologia elhanyagolásáért bennünket 
kárpótolni nem képes. Erdeme e pályaműnek, hogy újabb 
időszámitási szabályokat is tartalmaz, mint például a Gauss- 
féle husvétszámitást, melyet a 70. §-ban tárgyal ; de e tekintet- 
ben is lesz még mit pótolnia szerzőjének, ha megismerkedik 
azon jeles munkával, mely afranczia tudományos Akadémia 
jóváhagyása mellett jelent meg, s melyre bíráló mindkét pályázó 
figyelmét ezennel felhíja, — szerzője Bouchet, a párisi csillag- 
da clsö számítója; czíme ez: »Hémérologie ou traité pratique 
complet des calendriers julien, grégorien, israélite et musulman,€ 
stb. par ülysse Bouchet, calculateur principal du Bureau des 
Longitudes. Ouvrage approuvé par l'Académie des Sciences de 
l'Institut Impérial de Francé ; 8-0 Paris (Dentu) 1868. VIH. 
és 531 lap. 

Azon figyelmeztetéssel zárja be referens e bírálatot, hogy 
mindkét pályaműben a másolók töméntelen tollhibái nyoma- 
tás előtt gondosan kijavítandók lesznek. 

HORVÁT ÁRPÁD. 



Századok. ^3 



KSnyrismertetések, bírálatok. 

V. 

Tót töHénelmi szemle íS72-röZ. 
(A »MBtica« évkönyrei, szerkeszti Pauliny-Tót Y.)' 

Minthogy ez idöszerint történetírásunk legfontosabb fet 
adatai közé tartozik a hazai történelemre vonatkozó mindeimemt 
hiteles adatok gyűjtése, rendezése és ismertetése: nem lehet 
közönyös ránk nézve az, hogy mit tesznek e téreü a velfink eg 
czél felé törekvő más nyelvű honfitársaink. A »Matica« nevflttt 
irodalmi társulat tudósai műit évben is nagy munkásságot fq- 
tettek ki közös hazánk műltjára vonatkozó okmányok bűváriatft 
és feldolgozása körűi. Kár, hogy még mindig találkoznak k6i0t- . 
tűk olyanok, a kik gyönyörködnek a particularismus részrefaqlft 
Önzésében, s a hazafiság bizonyos nemének látszanak tekintett 
azt, ha egy-egy magyar történetirónak felfogását saját szempont^ 
jukból megróvhatják. 

Mindazáltal örömmel constatáljuk, hogy a hivatottabbik 
sokkal szelidebb hangon kezdenek beszélni a magyar törtré- 
szekről, mint tették néhány év előtt ; mely körülményből hajUi* 
dók vagyunk remélni, hogy a kölcsönös becsűlés nem sokait , 
teljesen helyre fog állani. Már haladtunk is annyira, hogy i 
Matica idei » Evkönyvének « első kötete a » Századok « cziUeit 
ismerteti olvasóival , s elismeréssel szól a Magyar Történelai ; 
Társulat működéséről. 

Addig is, a mig ezen tót ismertetés magyar ismertetésM 
kerülne a sor (a melyben — közbevetőleg legyen mondva — 
Szabó Károly kitűnő szaktudósunk ismeretes czáfolatára >) bott* , 

*) I^^az-e, hogy a kárpátalji felföldét nem Árpád, hanem Sit- . 
István foglalta el ? ; 



1 



BÍliÁLATOK. 339 



■ 



szabb ellenczáfolat van igérve), hadd álljon itt a múlt évi évköny- 
vekben foglalt történelmi czikkek rövid ismertetése. 

Legtöbb buzgalmat fejt ki S a s i n e k P. V., a Matica tit- 
kára. Ez folytatja > A XV.— XVII. századbelitóthösökc 
ismertetését elég részletesen és érdekesen. Szól először is G i s- 
kra Jánosról, a kinek élettörténetét festi azon kortól fogva, a 
mikor Zsigmond király a török háború alkalmából zsoldjába 
fogadta ; elmondja Alberthez, Erzsébethoz és ennek fiához Lász- 
lóhoz való hü ragaszkodását, továbbá Hunyadi János kormány- 
zóhoz és Mátyás királyhoz való viszonyát Azután a második 
kötetben szól Liptó-Szent-Miklósi Pongrácz és 
Podmaniczky Balázs viselt dolgairól. Mindezeknél sok 
lengyel, cseh, orosz, német és magyar forrást idéz, különösen 
Teleki Hunyadiak korát sokszor említi. 

Ezt követi T o m á s i k Sámuel ily czlmü érdekes czikke : 
>Gömör-kishonti (történelmi) emlékek,c szintén két köteten át 
folytatva. A történelmi emlékek és régiségek fontosságának ki- 
emelése után szól akeresztyénségelüttiemlékekről, 
nevezetesen előszámlálja azokat a régi helyeket, melyeken még 
most is ásnak ki gyakran bronzkori fegyvereket és egyéb régi 
eszközöket, — ilyenek : Ochtina, Tiszócz, Jolsva, Haragyistya, 
Szász, Balog, Horka, Brád, Budikov,- Somhegy és Szarosvár. 
Említ pogány ligetekot, melyekbe hajdan a pogányok temetkez- 
tek, miről szintén tanúbizonyságot tesznek az újabb időkben 
ott kiásott hamvvedrek, régi pogány pénzek és fegyverek. Azon 
pogány szokás, hogy a holtakat ligetekbe ásták el, — Tomásik 
szerint — egész a XVII. századig fenntartotta magát Gömörben 
úgy hogy a gömöri esperesség súlyos büntetést szabott azokra, 
a kik halottaikat pap nélkül a ligetekben levő fák alá merészelik, 
temetni. Ilyen eseteket hoz fel 1643 és 1653-ról. S minthogy e 
kor nagyon zivataros volt, részünkről hajlandók vagyunk e té- 
nyeket nem a pogány szokásnak, hanem inkább a háborúk és 'ül- 
dözések viszontagságainak tulajdonítani. A következő fejezet- 
ben szól »a m a g y a r o k b e j ö V e t e 1 é r ő 1 G ö iii ö r b e,« s itt 
elsőbben is kétségbe vonja Anonymusnak Bors vezérre vonat- 
kozó előadását, s helyébe Sasinek azon nézetét állítja helyesnek, 
mely szerint a magyar felföld, mint tót birtok »Provinciíi 

23* 



S40 KÖNTVISMBRTE TÉSEK, 

Vagi« név alatt hajdan Csehországhoz tartozott, mignem 999- 
ben a lengyelek, majd 1009-ben Sz.-l8tván birtokába jutott. Csak 
ekkor kezdtek a magyarok, »ezen hívatlan vendégek, « lassankint 
letelepedni Gömörben, kik elöl a tótok, hogy szántóföldjeiket 
békében mivelhessék, mindig fölebb és fölebb vonultak. 

Leirja aztán »a tatár pusztítást Gömör be n,« ki- 
emelvén, hogy a mennyiben az eldöntő ütközet Sajó mellett volt, 
legelőször a gömöri nép érezte a vad csorda kegyetlenkedéseit 
A tatárok elvonulása után azon rémhírek következtében, hogy 
azok vissza fognak jönni, épültek számos várak. így Bebek Detre 
épitett hét várat (ú. m. Krasznahorkát, Tornyát, Szádvárt, Stit- 
niket, Haragyistyát, Brzotínt és Sólyomköt.) Más nemesi csalá- 
dok követték példáját. így a Lorántfiak építették Vái'gedét és 
Putnokot, a Balogiak Balogot, a Szécsyek Rima-Szécset, Vajda 
Tamás Tiszóczot stb. Több falu lakói együvé mentek lakni, hogy 
nagyobb biztosságban lehessenek; így például Jolsvához csatla- 
kozott három falu, Rima-Szombat pedig hét külön faluból alakult. 
A ^husziták korában« még több vár keletkezett, melyek- 
nek aztán nagy hasznát és kárát látták »a török pusztitásokc 
korában, — mely korokról szintén elég bőven ír a szerző. A 
»gömörivárak«- czíme alatt következő husszonkilencz erős- 
séget ismertet meg : 1. Várhegy, 2. Murány, 3. Jolsva 6s Magyar- 
óvár, 4. Tiszócz, 6. Krasznahorka, 6. Sajóvár, 7. Haragyístya, 
8. Gombaszeg, 9. Berzéte, 10. Stitnik, 11. Balog, 12.Derencsény, 
13. Drienok, 14. Rima-Szécs, 16. Rozsnyó, 16. Magin, 17. Serke, 
18. Vár-Gede, 19. Ajnácskő, 20. Putnokvár, 21, Szabadka, 
22. Rimabánya, 23. Zámcsiszko, 24. Viszelná, 25. Rákos, 
26. Pogányvár, 27. Hrachov, 28. Ozsgyán és 29. Grulyavár, 
melyek közül soknak már romjai is alig láthatók. Majd elő- 
számlálja a régi (XIL és XIII. századbeli) tomplomokat és ko- 
lostorokat, a gömöri barlangokat és vizeket, kiemeli a régi vas- 
bányászatot s az úgynevezett >fagyos völgyet,« melyben még a 
forró nyári napokon sem olvad el egészen a jég. 

Hyroslstván közöl XIII. és XlV-ik századbeli latin 
okleveleket a Palugyay-család levéltárából ; S a s i n e k pedig 
folytatja a tót történelmi források közlését. Ezúttal Nestor orosz 
krónikás müvéből közli mindazon szakaszokat, melyek a tótokra 



BÍBÁLATOK. 341 

éB Magyarországra vonatkoznak egész 1112-ig. Azután pedig 
bemutat rajzban és pedig magyarázat kíséretében egy régi 
k e r.e s z t e t, mely 1852-ben ásatott ki a földből, Tatához közel. 
Ezen, mintegy öt hüvelyk nagyságú rézkereszt tulajdonképen 
két üreges összeillő oldalból áll, melyeken tisztán látható vésett 
szent képek és feliratok láthatók. Az előrészen a kereszt kellő 
közepén, mintegy kerek rámába foglalva látható Krisztus mell- 
képe, jobbja mutató-ujját figyelmeztetőleg emeli, baljában pedig 
könyvet tart. Fölötte egy más hasonló alakú kép ábrázolja a 
szárnyas Mihály arkangyalt, a ki jobbjában kopját tart, balján 
pedig keresztes vérttel van ellátva, alatta Gábor angyal, kezében 
bottal. A kereszt jobb szárnyán látható Mária képe, jobb kezét 
mellére téve, balját pedig áldásra emelve; a bal szárnyon Sz.- 
János képe, imára emelt kezekkel. 

A kereszt hátsó részén, középtől le egész az alsó végéig 
Sz.-Miklós egész alakú képe látható, — baljában könyv, jobbja 
áldásra emelve ; fölötte Sz.-György mellképe ; a jobb szárnyon 
Sz.-Prokóp, a bal szárnyon pedig Sz.-Száva arczképe. A felira- 
tok cyrill betűkkel vannak írva. Ebből Sasinek azt kövezteti, 
hogy e kereszt a cyrill és methód-féle szerzetesektől ered, mint 
a kik ezen a vidéken laktak Maykán. 

Ezek volnának figyelemre méltóbb történelmi és régészeti 
közlemények a Matica múlt évi évlapjaiban. 

Most lássunk még egy más ilyfajta könyvet, mely szintén 
a Matica kiadványai közt jelent meg ily czím alatt : » A r c h i v 
starych cesko-slovenskych listín, pisemnostia 
dejepisních p6vodin,c azaz : a régi cseh-tót levelek, és 
eredeti történelmi iratok tára. Szerkesztője Sasinek az elő- 
szóban azt Ígéri, hogy a magyarhoni tótok történelmének és 
culturájának érdekében, más müveit népek dicséretes példája 
szerint, ezen új vállalatban közöltetni fognak minden régi tót 
nyelvemlékek, és pedig három részben. Az első részben lesznek 
összegyűjtve mindazon cseh-tót régi levelek és pecsétek, melyek 
akár a királyoktól, akár egyes hivatalos és magánemberektől^ 
akár pedig községektől és társulatoktól eredvén, tanúbizonyságot 
tesznek a tót nyelv közhasználatáról Magyarországban. A máso- 
dik részben igéri mindazon iratok közlését, melyek a tót tudó- 



.342 KÖNYYISMEKTKTKSE'v. 

mtoyosságot illetvén, világot vetnek arra : hogy a tótok ősei 
mennyiben foglalkoztak a cseh-tót irodalommal ? Azonkivül itt 
látnak napvilágot mindazon vegyes iratok, melyek tartalmuknál 
fogva sem az eleö, sem a haima^k részbe nem foglalhatók. 
Végre a harmadik rész tai-talmazni fogja a régi cseh-tót eredeti 
t. emlékeket, azaz : a régi történelmi müvek fennmaradt töre- 
dékeit, kivonatait és leveles okm^nyait^ a mennyiben azok forrá- 
sokűl szolgálhatnak a magyarországi tót nép múltjának részre- 
hajlatlan megírására. 

Ezen programmhoz képest az első rész I kötete, mely a 
múlt évben jelent meg, közöl oly cseh-tót leveleket, melyek a 
magyar királyoktól és királynéktól Írattak alá, s melyek ennél- 
fogva az egész haza múltjára nézve érdekesek és fontosak. Leg- 
több van Zsigmondtól és II. Ulászlótól, mint a kik nem nagyon 
törték magukat a magyar haza dicsőségéért és javáért. Szám- 
szerint van Zsigmondtól 82, nejétől Borbálától 2, Alberttől 6, 
ennek özvegyétől 5, Ulászlótól 5, Mátyástól 11, II. Ulászlótól 
35, Lajostól 4, 1. Ferdinándtól 3, Miksától 3, Rudolftól 1, Má- 
ria Teréziától 1. Magyar királyokhoz intézett tót szövegű levél 
van tíz. Ezen oklevelek között legterjedelmesebb és egyúttal 
legnevezetesebb az, mely a Mátyás és Ulászló között 1478-ban 
sept 30-kán kötött örök-béke pontjait foglalja magában, s 
melynek sem eredetije, sem fordítási másolata nem közöltetik a 
Hunyadiak korabeli okmánytárban sem. Kivonatban olvasható 
az V. k. 77 — 81. lapjain; de azéii érdemes volna teljes szövegét 
is olvasnunk — legalább fordításban. 

A második rész első kötetében szintén van egy nevezetes 
közlemény, mely arra mutat, hogy a XVII-ik századbeli tót elő- 
kelő férfiak jó magyarok is tudtak lenni, s visszont, hogy a ma- 
gyar irodalomnak művelői — a mennyiben birták a tót nyelvet 
— tótul is megszólaltak, hogy a közhaza népeit gyönyörködtes- 
sék és oktassák. Beniczky Pétert, a kinek »m agyar 
Thytmusai« 1664— 1806 tizenhat kiadást értek, úgy ismer- 
tük idáig, mint egyik jelesebb magyar költőt,lcinek műveit öröm- 
mel olvasta a magyar közönség egész a jelen századig, -- s íme, 
a kezünk alatti Archiv 229 tót költeményt közöl tőle, s mint tót 
költőt el akarja vitatni a magyaroktól. Ne veszszűnk össze fölötte. 



TÁRCZA 343 

Beniczky lehet kétnyelvű költő is ; — és csak legyen minden 
magyarhoni tót olyan jó hazaii, mint Beniczky Péter volt, akkor 
nem lesz baj közöttünk ! — Van még ugyanezen kötetben néhány 
más, folyóbeszédben és versben irt régi közlemény B n o c a Já- 
nostól és K u s k o Dánieltol. 

Mindezen fölsorolt adatokból kitűnik, hogy a Matica, ha 
főczélját, t. i. a tudományoknak tót nyelven való müvelését szem 
elöl nem téveszti s mellékes nemzetiségi kötekedéseknek alá 
nem rendeli : derekas tényezőjévé válhatik a hazai tót nép mű- 
veltségének. ZSIUNSZKY UmÁJjY. 



TÁRCZA. 



— A Magyar Történelmi Társulat május i.ji axéséTöX a 

közbejött zivatar cs zúporeeö miatt úgy a tagok, mint a közönség na- 
gyobb része elmaradni kénytelenittetvcn, — az csak igen csekélyszámű 
jelenlevők résztvéto mellett ment véghez. 

1 . Elnök Horváth Mihály megnyitván az ülést, s az áprilisi 
jegyzőkönyv felolvastatván és hitelesíttetvén : a titkár emlékezetbe 
hoztíi a választmány alapszabály szerÜ évi megi^itása ozéljából tartandó 
közgyűlést, mely is jövő június hó 5-kén d. u. 5 órára tüze- 
tett ki, az akkor tartandó rendes havi üléssel kapcsolatban. 

2. Ezután jelenté a titkár, hogy a nyitrai kirándulás- 
ban levéltárbúvárló bizottságok tagjaiul részt venni eddigelé a követ- 
kező társulati — nagyrészt egyszersmind választmányi — t. ez. tagok 
jelentkeztek : 

Botka Tivad. Arany os-Maróthról, ifj. B ö 1 ö n i S á n d. N.- 
Váradról, Deák Farkas Pestről, Franki Vilm. Pestről, G é r e s i 
Kálin. Gesztről, Haán Laj. B.-Csabáról, H a j n i k Imre Pestről, 
Jedlicska Pál Istvánfalváról, dr. K ü r t h y J á n. N.- Váradról, L e- 
h o c z k y Tivad. Munkácsról, M e r c z Pál Ix)Vséről, Nagy Gyula 
Homonnáról, Nagy Imre és Nagy Iván Pestről, b. Nyáry Alb. 
Pestről, hg. Odescalchi Arth. Szkiczóról, Pesty Frigyes és 
Supala Fercncz Pestről, Szabó Károly Kolozsvárról, Szi- 
lágyi Sándor és Thaly Kálmán Budáról, Véghelyi 
Dezső Veszprémből , Vincze Gábor Pestről , W a í g e r 
János Léváról és Zsilinszky Mihály Szarvasról. (= 26) Az 



344 TÁRCZA. 

elnökök köEÜl pedig, kinek vezet^fae alatt fog a kirándulás megtartani, 
vagy gr. Mikólmreö ezcjának, vagy Horváth Mihály ő 
mlgának szives részvétele várható. 

E jelentés örvendetes tudomásul vétetvén, a jelentkezők nevei a 
:>Századok€.ban közzététetni, és annak idejében, a még ezentúl — május 
v^éig — netán jelentkezőkével együtt a Nyitrán alakiilandó helyi bi- 
zottsággal közöltetni határoztattak. 

3. Elnök tudatja, hogy köztiszteletü hazánkfia Bartal György 
országgyűlési képviselő, ki a mai ülésen a társulatba is belép, néhai 
nagyérdemű édes atyja id. Bartal György »Commentarii his- 
tóriáé et status publici aevi medii iu Hungária* czimü ritkabecs«ü 
munkájának tulajdonjogát és 200 példányát, maga és a többi örökösök 
nevében a Magyar Történelmi Társulatnak adomány ozá. E nagylelkű 
adomány pedig annál becsesebb, miután az érintett mÜ könyvárusi úton 
sohasem volt kapható, és különben is csak 400 példányban lévén ki- 
nyomatva, igen kevéssé van elterjedve. 

Ezen általános éljenzéssel fogadott lelkes adományt a társulat 
jegyzólLÖnyvileg megörökíteni és külön hálairatban megköszönni határozá 
el, 8 egyszersmind végeztetett, hogy az átveendő példányok T e 1 1 e y 
Nándor ttírsulati könyvárus útján fognak közforgalomba bocsáttatni, 
5 frtjával. 

4. Alapítá-tagúl bejelentetik : Szont-Andrássy Lajos 
földbirtokos Eperjesit ; évdijas tagokúi : Bartal György orsz. kép- 
viselő Pesten, Horvát h-\V osselényi Johanna bárónő Al-Vin- 
ezen, Horváth Dénes főszámvevő Nagy-Károlyban, Szűcs J á- 
n s V. főbíró Tisza-Újlakon, T h u r z ó Gábor ügyvéd s földbirtokos 
Milotán (u. p. Tisza-Újlak), és B o 1 e m a n Ede f^yógyszcrész Léván. 
Kik is mindnyájan egyhangúlag megválasztattak. 

5. W a i g e r János t. tag Léváról régi mafityar községi és 
cxéhpecsétek lenyomatait küldi be. Köszönettel fogadtatván, kiadatnak 
a szerkesztő-titkárnak, a » Századok «-ban leendő ismertetés végett. 

6. A maros-vásárhelyi ref. főtanoda igazgatósága köszönetet mond 
a Zichy-codex H-ik kötetének díjtalan megküldéséért. Tudomásul szolgál- 

7. R á t h n y i Lajos » Az ősi hit mellett fölkelt Vata leve- 
retésének színhelyéről « értekezést küld be. Véleményezés végett Szabó 
Károly vál. tagnak adatik ki. 



tAucza. 346 

8. Deák Farkas ismertette Kemény János erdélyi fejedelem- 
nek a gr. Csáky-levéltárban lévő' igen becses leveleit, — meleg szavak- 
ban tolmácsolva háláját társulatunk szívvel-lélekkel buzgó és szakér- 
telmes tagja : a szélesebb körökben — különösen Felső-Magyarországon 
— ismert és köztiszteletben álló t Mercz Pál úr iránt, ki a gr. 
Csákyak dús levéltárának okmánykincsei felhasználhatásiU értekezönek 
is kittínö előzékenységgel, sőt saját munkás fáradozni saival is tetemesen 
megkönnyité. — Deák F. értekezése m^g fog jelenni folyóiratunkban. 
Utána 

9. Botka Tivadar jeles tudósunknak egy sz4muAkra irt 
nagybecsű újabb tanulmánya olvastatott fel Nagy Imre által: 
^Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez.* A 
most felolvasott első részben Botka a Zaaoh-nemzetséget s annak 
különféle ágait ismerteti, és nevének helyes kiejtéséről s Írásmódjáról 
tesz igen találó észrevételeket, az eddigi »Zács< kiejtést teljesen el- 
kárhoztatván. Egyébiránt olvasóinknak nemtokára alkalmuk lesz ma- 
gát a szerző megszokott tudományos alaposságával irt tanulmányt ol- 
vashatni. 

Ezen értekezés után az ülés befejeztetett. 



— Komáromi Csipkés György magyar nyelTen kiadott 

ninnkáiról. A »Századok« febm/ri^fUzetében ifj. Bólöni Sándortól 
egy érdekes könyvészeti közlemény jelent meg eczim alatt : >Kom'romi 
Csipkés György munkáinak czimsorozata 1651 — 1675 « Ebben a 
jegyzékben, melyet maga a szerző 1675 jul. 22-kén irt össze, elŐ 
vannak sr>rolva Komáromi C'sípkés Györgynek valamint nyomtatásban 
megjelent nyelvészeti latin és hittudományi lotin és magyar munkái, 
úgy sajtó alá teljesen készen állott és bevégezetlen dolgozatni. 

Ezen jegyzékből engem kUlön<fen a nyomtat/sbnn megjelent 
magyar munkák érdekeltek, melyek >Opera theologica hungaricc edita«: 
czimen 1 — 12 szám alatt vannak előszámlálva. Ezek között ugyanis 
két oly munkára akadtam, melyek eddig hazánk igen sziunos könyvtá- 
rában tett kutatásaim útin is előttem ismeretlenek maradtak, egyről 
pedig csak ezen jegyzék után győződhettem meg, hogy Agricola 
Arbvtcvs név alá rejtezett szerzője nem m/s, mint Komáromi Csip- 
kés György. 



346 TÁRGZA. 

Minthogy a köslött jegyzékben a magyarul megjelent 1 2 munka 
czime röviden 8 latin nyelven van föltéve, hazai régi könyvészetünk 
barátai kedveért czélirányosnak 1-ittam azoknak, a mennyire tehetem, 
te^ef magyar czímeit s könyvésseti pontos leirását adni : 

1. Compendium theologiae J. WoUebii. Imp. Ultrajecti A. Ch. 
1653. Valódi czime: 

Az Kerezteny Isteni - Tudománynak Jeles móddal úgy el 
készíttetett, rSvid summaia, Hogy légyen, Az sz. Írásoknak olvasására. 
Az Isteni tudomány kSz^nséges ágazatának el rendelésére. Az vallás- 
béli villongásoknak meg értésére. Kezén fogva való vitel. Mellyet irt 
volt Wollebius János, a' Th. Doct, és az Basiléai Academiában 
rend szerént való Professor. Mostan pedig, Magyar nyelure forditott. 
Comaromi Csipkés GySrgy. Nyomtattatott Ultrajectomban. 
Swol János, által. M. D. UII. Esztendőben. 12r. 452 lap. — Elől: 
cziml., ajánlás Debreczen város tanácsának, a k. olvasónak és mut. tábla 
10 sztlan levél. 

Megvan a m. nemz. múzeumban (Széchényitől végül csonkán, 
Jankovicstól ép példányban), a m. tud. akadémiai, a pesti egyetemi, a 
m.-vásilrhelyi Teleki-ktárban, a kolozsvári, s.-pataki, m.- vásárhelyi ref* 
coll., a miskolczi rei. gymnasium könyvtárában, elől s végül csonkán a 
debreczeni ref. coUegiumban. 

2. Speculum casuum tristium. Imp. Patachini, A. Ch. 1661. 
Valódi czime : 

Szomorv Esetek Tvkfire. Az az Olly temetési rSvid tanitás, mely- 
ben, honnan legyenek, fflgjenek, és következzenek főképpen, az napon- 
ként való szomorú esetek, szerencsétlenségek, és egyéb történetek, vilá- 
gossan meg tetszik. Mellyet Tett a Debreczeni nagy Temetőben, a' bol- 
dog emlékczetfl, néhai Nemzetes és Vitézlő, Váradi Bacz János Uram, 
seb miatt meghidegedett teste felett, ezerhatszáz hatvanadik (siralom- 
mal említendő) Esztendőben, Kis Aszszony havának harmincz eggyedik 
napján, két órakor dellyest. Comaromi C. György S. I. M. D. 
E. D. F*/ Sáros- Patakon, Nyomtattatott Rosnyai János által. M. DC. 
LXl. 4r. A— B = 2 ív = 8 sztlan levél. 

Ajánlva van özvegy Rácz Jánosnéuak, Pribék Sára asszonynak 
»Debreczenben 1660. Esztend. 1. Novemb.c 



*) Szent-írást Magyarázó Doctor és Debreczeni Praedicator. 



348 TÁBCZA. 

Az előbeszéd kelte : »Irom Debrecwmheii. M. DC. LXIV. eszten- 
dőben. B8jte^8 haviinak 12. napján.* — Ebből bizonyos, hogy ez a 
könyv 1664-ben került ki sajtó alól, s a nyomtatás <fvét a föntebb 
közlött latin czímben a szerző maga hibásan tette 1663-ra. 

Megvan a m. nemz. múzeumban, az erd. múzeumban, a m.- 
vásárhelyi Teleki-könyvtárban, a pesti egyetem, a ilebreczeni, s.-patak 
éa n.-kőrösi ref. főiskola könyvtárában, Lugossy Józsefnél F.- Bányán és 
Szilágyi Istvánnál M.-Szigeten. 

6, Judicium de Cometis et Astrologia judiciaria. Imp. Debrecini 
A. Ch. 1665. 

Minthogy ezen könyvnek mindeddig csak egyetlen czimlaptalan 
példányát láttam, valódi magyar c^immását nem adhatom. A kön3rv, 
mint a szerző maga följegyezte^ Debreczenben 1665-ben jelent meg; 
mit a csonka példány nyomdai kiállításából és az ajánlás keltéből 
(Debreczen, 1665. Böjtelő havának 5. napján) eddig is biztoean meg- 
határozhatónak tartottam. 

Ezen egész könyvecske nem más, mint egy tudományos levél, 
melyet Komáromi Csipkés György Kobb Fndrik Farkashoz, Szatmár 
vára parancsnokához intézett Kobb ugyanis az 1661-ben föltűnt 
üstökös felől, melyet akkor közönségesen jövendő veszedelem előjelének 
tekintettek, magának fölvilágositást kivánván szerezni, megparancsolta 
Debreczen város tanácsának, hogy az ott tartózkodó Antrologust rögtön 
küldjék hozzá ; mit a tanács az astrologus eltávozta miatt nem teljesit- 
betvén, Komáromi Cs. György intézett hozzá egy terjedelmes latin 
levelet, melyben az üstökösök felől való babona? hiedelmeket természet- 
tudományi és hittan i érvekkel ostromolja s az nstrologia hiába- 
valóságát mutogatja. Ezen levelet aztán, mint az előszóban írja, azok 
kérelmére, kiknek c könyvét ajánlotta, magyarra fordítva, némi változ- 
tatással és bővítéssel bocsátotta közre. 

Ezen érdekes munkának, melyet Sándor István Magyar 
Könyvesház 41. 1. »Az Üstökös Tsillagokról való Judiciumc 
czimmel hibásan helyez Debreczen 1661-re, egyetlen csonka példányát, 
melyből a czímlap és az ajánlás első levele hiányzik, a s. -pataki ref. 
coll. könyvtárában láttam. — A könyv 12r. 101 lap. Elől: czíml., 
aj»ínlá8, mut. tábla 7 sztlan levél (ha teljes.) 

7. Officium animae amare. Imp. Patachini. A. Ch. 1666. Valódi 
czíme : 



' TÁKCZA. 349 

Kaseredot L^lek Tiszti. Az az: Olly temetési rövid tanitás, 
■elljben, mint kellyen magát viselui, az Istennek atyai ostorát szen- 
ndo^ f' a* miatt meg-keseredett szivu embernek « az alatt, az szent írásból 
eorigyfireu megjelentetik. Mellyet, A' B. £. Néhai Nemzetes Dobozi 
Jíionak, Nemzetes éa jó hirrel s' kegyes élettel fénlö Dobozi István 
Vnmiiik, etc. szerelmes fiának, hoszszas nyavalyáin által költ, hideg 
teltek, tisztess^es el-takarittatásakor, az élo hivek épáletire, és az 
nomora szivek euyhitésére-, a Debreczeui nagy temetőben tett, a sir 
felett 1666. Esztendőben, Sz. Jakab havának 19-dik napján. Coma- 
romi C. Ö y8rgy. S. I. M. D. E. D. P. Nyomtatta Patakon Rosnyai 
Jíl 8t. 24 lap. — Elől: cziml., ajánlás, elöljáró beszéd 8 sztlan levél. 

Ajánlja Dobozi Istvánnak, Debreczen város sokizbcli föhírájának 
^Debreczenben. Anno M. DC. LXVI. die 28 Aug. Kegyelmed szíves 
joiUroja Comaromi C. György. « 

Megvan a m. nemz. múzeumban (Horváth István könyvtiírából) 
ttLogossy Józsefnél Felső-Bányán. 

8. Vera fides. Imp. Cibinii, A. Ch. 1666. Valódi czíme : 

Igaz Hit, az az Olly CCXLI. Magyar Prédikációk, Mellyekben 
A Keresztyéni igaz Hitnek es Vallásnak minden ágazati ugy bé-foglal- 
^ttuik, hogy mind a' Tanítók, s' mind a' Tanulók, mi legyen hiendő 
^iUáiok, és vallando hitek, elégségesképpen meg^tanulhattyák. Mellye- 
^ Piédíkállott a' Debreczeni Gyülekezetben ; Es, hogy holta után-ís 
^tioii, Nemzete javára, az Anyaszentegyház épfiletire, és az Istennek 
^i^oiégére ki-bocsátott, Comaromi Csipkés György S. I. M. 
l^'E. D. P. Szebenben, Nyomtattatott Szenezi Kertész Ábrahám által. 
^. DC. LXVI. 4r. 800 lap. — Elől: cziml., ajánlás stb. 1 7, v é g ü 1 : 
»«titótábla 6 sztlan levél. 

Hegvan a m. nemz. múzeumban (Jankovicstól 3 péld.), az erd. 
Bueomban, a m. -vásárhelyi Teleki-könyvtárban, a debreczeni, s. -pataki, 
wloimri^ m.-vásárhelyi, pápni, kecskeméti, n.-kőrösi, m.-szigeti ref. 
wi»kolák, az egri érseki lyceum és a n.-váradi püspökség könyvtárában. 

9. TransBubstantíatir» exeutizata. Imp. Patachíni, A. Ch. 1667. 
'•lódi czíme: 

Való dolgok kozzfil kívettetet Által- allatozas. Az az : Semmivé 
^^^^e, annak a' Discursusnak, mclly a' Sz. János 6. részének 55. ver- 
■^M N. B. G. V. P. E. S. P.-tól») a kenyérnek és bornak, Christus 



*) Nagyságos Bársony György váradi pUspök és szepesi préposttól 



350 tArcza. 

ya1o8;$g08 testivé vérévé való által^állatoztatásfSnak meg-mntatáBáni 
formáltatot ; ez minap el-mult Vmapián. 24. Jan. prédikáltatott; ét 
egy Nemes Nemzetes, igaz vallású Férfiúnak, Írásban kűldettetett 
Melly íratott elSszSr deák nyelven' s azután Magyarrá tétetett : A g r i- 
cola Arbvtevs által. Mcsopotamiában. (év nélkfil.) 12r. 110 
lap. — V é g tt l : nyomt. hibák 1 sztlan lap. 

Az előszó végén a kelet így áll : »M. DC. LXVI. 7. A. A. A.c 
(7. apr. vagy aug. Agricola Arbuteus.) 

Hogy ezen Bársony György váradi pttspök és szepesi prépost 
ellen intézett hittani vitairat álnevű szerzője Komaromi Csipkés György, 
hogy a Mesopotamia álnévvel jelzett nyomtatási hely Sáros-Patak, a 
hogy a nyomtatási év nem 1666, miut köny vészeink eddig az előszó 
keltéből következtették, hanem 1667, — mindezt csak a szerző ezen fól- 
jegyzéséből tudhatjuk meg. Megvan a m. nemz. múzeumban (2 péld.^ 
gr. Széchényitől és Jankovicstól), a m.-vásúrhelyi ref. coUegiumban, ■ 
czimla)) híján a n.-kőrösi ref. lyccum könyvtárában. 

10. Taediositas vitae humanae. Imp. Patachini, A. Ch. 166t^ 
Valódi czime : 

Elet Unandosaga. Az az : Olly temetési rövid tanitiís, 

mellyet az b. eml. Néhai Nemzetes Biczó Anna Aszszonynak .... 

Dobozi István Uramnak házas-társiinak sirban szálii 

tásakor ii Debreczeni nagy temetőben, az sir felett, tett 1667 

ben, KÍ8 aszszony havának 23. napján, délben. Comaromi C 
György. S. I. M. D. K. D. P. Saros-Patekon, Nyomtotto Bosnyai 
János. M. DC. LXVIII. 4r. 32 lap. 

Sándor István, Magyar Könyvesház 42. 1. hibiMiii 
teszi Patak, 1663-ra. 

Csak egy példányát ismerem, a debreezeni ref. collegium könyv- 
tárában. 

11. Novitas Papismi. Imp. Claudiopoli, A. Ch. 1671. VtM* 
czime : 

Papistasag tljsaga, az az, Olly munka, mellyben a* PapisttságB*!^ 
mind tudományának mellyet vall ; mind egyházi rendéinek mellycl^^ 
halgát ; mind ceremóniáinak, szokásinak, s^ rend tartásinak, mellfek0( 
gyakorol, igaz régiségtfil árcs, minapi újsága, az magok Írásiból, ta>i* 
bizouságibol és Authoriból, meg-mutogattntik világossan. Comaroai 
C. György S. I. M. D. E, D. P. által. Colosvarat, Verei-«gyh*« 



TÁRCZA. 85 í 

hmtrí Milmly által. 8r. 608 1. — Elől: czíml., ajánló levél, clől- 
jb^ heuÁáf laJBtrom és örv. vének 20, végűi: nyomt. hibák 1 
■Űaii levél. 

Ajánlva van Bornemisza Annának, Apafi Mihály erdélyi fejedelem 
w^fbník >Debrec6nben M. DC. LXX. esztendőben, Karácson szomorú 
cttíiLf — Az örvendeső versek legutolsója alatt ez áll: »£nyeden 
1671. Johannea Nadányi.« Kitetszik ebből, hogy ez a könyv nem 
1670-ben jelent meg, mint Sándor, Magyar Könyvesház 48. 1. 
bjíjlitDem 1671-ben, mint maga a szerző is följegyezte. 

Megvan a m. nemz. múzeumban (4. péld.), az erd. múzeumi, m. 
tii akadémiai, a m.-vásárhelyi Teleki-könyvtárban, a debreczeni ref. 
eoUeginmban (3 péld.), a s.-pataki ref. collegiumban (2 péld.), a kolozs- 
^ r. kath. lyceum, egri érseki lyceum, a kassai jogakadémia, m.- 
ngeti ref. lyceum, a kolozsvári minorita convent s több magánosak 
kSiyrtiíraiban. 

12. Molimen Sisyphium. Imp. Claudipoli, A. Ch. 1672. 
£z a munka, mely szerző jegyzéke szerint ugyaui'sak Kolozsvártt 
167S-ben latinál is megjelent, előttem mind a két kiadásban ismeretlen. 
Csime után ítélve azt gyanitom, hogy az ekkor Sámbár és Pósaházi 
^ folyt hittani vitához tartozik. 

A tárgyalt jegyzékben kiadatlan de teljesen kész magyar mun- 
'^ticfak az egy biblia- fordí tilsa van fölemlitve, mely a szerző halála 
* hely és év nélkül (Leydában 1719.) jelent meg. 

Adott-e ki Komáromi Csipkés György 1688-ban történt haláláig 
^mely újabb magyar munkát, mely az 1675-ig terjedő jegyzékbe 
"^ lehetett foglalva, határozottan nem állíthatom : én azonban ily 
•unkáját egyet sem ismerek. 

Mint közleményeimből kitetszik. Komárominak 3. és 12. szám 
*«tt emiitett magyar munkáit az eddig általam átvizsgált könyvtárak- 
"*o Bem találhattam, nem kételkedem azonban arról, hogy azok vég- 
*^ nem pusztultak cl. Bizodalommal kérem azért könyvészetUnk és 
''^omtörténetünk barátait, hogy ha ezeknek valamely lappangó 
^^^yát, vagy a 6-<lik szám alatti munkának ép példányát ismerik. 
^ST^nek szívesek annak könyvéi^zeti leírását velem akár magán űton, 
^ e folyóirat útján közleni, és így régi magyar ozimmásgyüjtemé- 
"^^K teljesebbé tételére segédkezet nyújtani. SZABÓ KÁROLY. 



868 tárczá. 



Gr. DraskoTith JFohanna-Hárla gr. Erdödy Miklósné nftl 

hozománya^ 1662-böl. 

(Művdödétttörténelmi adalék a Trakoatyáni gr, Draskovith-család 

biszági levéltáráhóL) 

iTekintetes és Nagyságos Groff Draskovith 
Johanna- Mária kisasszony arany mévének szama, 
mellyct adtak velle ky házositásakor. Anno 1662. 

1. Egy Demantos Gyöngy cs nyakba veteö feögöstöl, melyben 
vagyon arany Rosa Nr. 19. Az kilenez Rosaya tiszta Gyémántos, as 
nyolczban inindenikiben, eöt, ( öt, keöze'pszerü Gyémánt, az kylencze- 
dik Rózának az kczcpiben igy eöreögh Gyémánt, es apró tizenketteö. 
A Gyöngyös Rosa tíz, niindenikibcu viigyon négy Kártya gyöngy 8 
egy Gyémánt. Az fögöben vagyon, huszonhat közcpsz-v^rö Gyémánt. 

2. Item egy Gyémántos Lancz, melyben vagyon arany Rosa 
negyven mindenik Rosaban vagyon kct két Gyémánt kozepszerő. 

3. Item Egy tiszta Gyémántos Xasfachka, melyben vagyon, jo 
korú ^sic) Gyémánt tizeneött. Item apró Gyémánt huszoneöt. 

4. Item Elgy tiszta Gyémántos nyakra való, a kiben vagyon szas 
hatvancöt Qyomantoczka. Vgyan azon az Nyakra valón vagyon egy kis 
Galamboezka, melyben vagyon Gyémánt Eöt. 

5. Item Egy arany fekete Zomanczos Nyakra Való, melyben va- 
gyon Gyémánt harminczogy 

10. Item egy par Gyémántos arany perecz, melyben Vagyon 
Gyémánt hetven hat, Karta Gyöngy harmincz ketteö. 

11. Item Egy par Gyémántos fülbe való. Melyben Vagyon Gyé- 
mánt Nr. 98. 

12. Item Egy Rubintos Lanoz, melyben Vagyon Rubint hetven 
hat Boglár vagyon benne harmincz nyolcz, és Karta Gyöngy hetven 
hat szem. 

13. Item Egy par Rubintos arany perecz, melyben Vagyon apró 
Rubint száz tizen négy, aprub Rubint Eötveu barom, Orögh kártya 
Gyöngy nyocz szem. 

14. Item egy Maszli formára Rubintos Rosa, melyben Vagyon 
eorögh Rubint tizenhat. Kerek Gyöngy szem tizenegy eörögh Kártya 
Gyöngy hat 



. tÁRCísA, 353 

15. Item Egy pár fUlbc való, melybe vagyon egyikbe Rubint 
négy, kártya Gyöngy egy, ^8 korák Gyöngy págy. 

16. Item Egy szív formára, kicziny fUggUeske, melybe Rubint 
tiienegl igen kicsiny Gyeiuant, Nyocz. függ rayta egy ereögh 
GyoDgj 8iem. 

17. Item Egy siuoros fonna arany Lancz, mely Nyom aranyat 
Eutrent. 

18. ltom Egy tiszta arany Lancz, az kit Etiunck (így) adtunk 
lyoB aranyat hatvant.. 

■ 

19. Item Egy tiszta arany Lancz Borsq formára, mely nyom ara- 
nyat harniinczat 

20. Item Egy Czépke formára való Hoglaros párta, melybon 
Vigyon boglár Eüt, mindenik boglárba, egy egy Rubint, Eöt karta 
CjÜngi szem, középszerű Gyöngi Vagyon rayta Eüt szász, nyolezvau 
c6t8ZGin, Orögli Gyüngy szem liarminez Eöt. 

21. Item. Egy mas Gyöngyös Párta, kiben vagyon fekete Zo- 
■•fieros boglnr kilenc/, mindenik boglárba egy egy Rubint, Ereögh, éa 
>pTO Gyöngy Eöt száz eötvenkilenoz szem. 

22. Item Egy Gyöngyös pprta uielyb<»n Vagyon eorögh Gyongi 
■*«» Eötveu kettő apró Gyöngy ugyan feles. 

23. Item Egy kék Gyöngyös i>:n*tíi melyben Vagyon corogh 
"i^ngj- azaz harmínez négy, apró, es koztíp /.eWi Gyöngy ugyan feles. 

24. Item Egy tiszbi Gyöngyös Nyakr.v N'.ilo, melyben Vagyon 
•'í'íntMisj Gyongi szem Ezer es Imszoneöt. 

20. Item egy Fejben való Gyongyt)a \'iragli, melyben Vagyon 
■'•ny Boglár kilcnez, roinilenik boglárba egy egi kis Rubint s tizenkcit 
vyongi szem, Ugyan azon virágon, kozeps.Mö (iyongy sz(ím ke't yzaz 

26. Item hayfmyora Való tÍH/ta Gyöngyös Roaa, Melyben va- 
í?^^ Oyongy négy száz szem, apró (íyongi Vgyan felea. 

27. Item Egy Melyre Való (íyongyus Ro.sa»v.ka, melyben Va- 
ir«tt ereögh Gyöngy busz, aprois feles. 

28. Item Egy, köz«'pszerö Gyongybul való Nyakra Valoczka, 
**lyb<ín vagyon négy sziz Gyöngy Hzeni* 

39. Item Kaláris Nyakra V^•llo. melyben közepszerö Gyöngy 

30. Item Egy par orno.-jsiigo8 arany pere z. 
í«á»adok. í^4 






354 Tarczá* 

31. ítem Egy J<'gy Gyorö Melyben Vagyon egy cregh 
Gycniaut. 

32. Item Egy inas Gyemmtos Gyoro. Melyben kozepsxerö 
mant kileucz. 

líí). Item Egy febcr Zonianczof^ Gyurii, melyben Vagyoi 
eregli llubínt. 

í>4. Item Egy m s arnny Gyiiö, melyb n Vagyon egy koz 
rü Ti[\ int. 

35. Item Egj' pccsí'tes arany Gycirö. 

36. Item Egy bnrn^-zk Viraíibszeny/i, Gazdag aiany terfzelo 
kfr r.b'kotei stül. 

(A íjO-ik 8Z:im ki van törülve ) 

Ezüst M c u n k szama. 

1 . Egy Ezüst Mc'Silo, modentze mimhilajan aranyozot. 

2. Itcm Egy aranyu köz»[-8zerö knp.i minían aranyozot kct 

3. Itcni Egyl)e yaro pobar, erögb kctteö, kicseny barom. 

4. Jtem Fgy j^ar Ezüst Gyertya tartó. 

5. ltom Egy Ezüstlien foglalt kristal kannn. 
G. Item egy crögli Ezüst palaczk födelestül. 
7. Item tizenkét Ezüst knlau, e's Vidla. 

R. Item E^y kis arany ozot esJczIt'ske. 

\K It:m Egy Unikornis fonna pobaroezka, kiveöl arany.iZot. 

10. Item egy par Ezüst So tirto. 

11. ítem k<'t Ezüst talOrzka eezt'tiiek való. 
1*2. Item í^gy aranynz»'t E/üst palaezk. 

13. Egy znpponos fedeles Ezüst cse'síteczkc. 

S z o k n y a k s z a m a. 

1. Egy baraczk virág szenyö, Gazdügb Arany terezelon J 
arany ezejíkí'vel Kct reiubd juemz^t ebez olljan szcnyő terezcU 
keteü, prisly es nyak. 

2. Item Egy Levcb ndula szenyö, <íazdagb Ezüstes terczcnc 
ker bírom rond ezüst kcte'ssel \ nMiiozne, Eleket o, prisly s nyak bo 

3. Item Egy fekete Virágos tüzet atlasz Janker, fekete i 
ezepkével promzct Keíszerrcl, Elekctö, Nyak s priszly bozzay.1. 

4. Item Egy Sima király szenyo Bársony szoknya Va 
bét rend cörö.di, arany, s ezüst ezepkcvel egyeb*det premzft. 



tÁrcísa. 855 

5. Ttcm Egy szederies Yirsgos Bársony szoknya Vallostnl, yoko- 
n eifist eiepkenél préra^tet Eötszor. 

6. Item Egy kék aranyos terczcnela szoknya franczus Vallóstul 
dgjőtt, két Rend arany czepikível premzet. 

7. Item Egy Izabela szenyő. Ezustcs stabit szoknya Vallastul 
luáeaj tüzet prémmel, prémzet, kilenczszer. 

8. Item Ejy Levclcndula szényö tabit, Eziist csepkis, bele sze* 
Kt szoknya eöt Rendel Vallóstul. 

9. Item Egy Viola szenyő Virágos atlacz szoknya, hét Rend, 
koifpizerő Ezüst czepkével premzet Vallóstul. 

10. Item Egy hay szenyo, selyem posztó szoknya, eöt rend yo- 
kort ezüst cbepkevel premzet, Vallóstul. 

11. L Egy Virágos Züd Atla-^z Szoknya, két rend középszerű 
Eilist chepkevel premzet Vall stul. 

12. Item Egy pasit szenyo habos taíFota Szoknya, test szeny, 
löm, keskeny czyst pántlikával, prímzet, kilenczszer Franczos Val* 
Utul odgyotK 

13. Item Egy Virágos fekete bársony palást, yokora aranyal 
£>üstel eleiedet cbepke rayta Eüt Rendel, iiiinian nyusztal bcllet. 

14. Item Egy Nyary Taftuta bársony palást, ket rend fekete se- 
Ijonezepke rayt:i, belül minian TafFt»taval be !"t az eley fekete Gubns 
^•nwy»l. 

15. Item Egy Testszenyo tabin Sloffpelcz, Arany cbipkeuel két 
i*dd prémzet, minian pcdueggol (így, petymet ?) béllet. 

IG. Item Egy Testszenyo babos tabin Szoknya, két rend jókora 
^ chepkevel premzet Vallóstul. 

17* Item másik fekete bársony palást, barom rend széles arany 
^ »yta, mindniau nyusztal bellet. 

18. Item Egy Taífota Bársony palást, egy Rend fekete chepkc 
nyt», nündnian Nyuszt lábbal béllet. 

19. E^y Nyusztil bellet Süvegli, és egy Nyusztal bellet Stuczly* 

20. Egy par testszenyo atlacz, (lyongycl tüzet uy pryszliuel. 

*!• Item. Egy par fekete atlacz Gyöngyei tüzet uy priszliuel cdgyöt* 
**. Item egy Szederies atlacz Stuczly, minian Gyöngyei tüzet. 
^3. Item Egy Agyra való Testszeny kamoka superlat. 
^'* Item egy Selyem Papion, az kozepy kek torczelon, az kor- 
^^7 Testíízony Virágos atlacz. 

24* 



36Ö tJLrc2A. 

25. Item Egy Veörös Skarlát SzUnyögh* 

26. Item Udvarló szoknya Három, ZUd taffota, Elckctö hozzaya, 
tiszta arani egy Rcnt csepkével pr^mzct. Három Val hozzsiya testsze- 
nyö tcrczcnalabiil arany kicsin czepkeuel prémzet. 

27. Item mas koron tasa udvarló Szoknya barom, Vallóstul, ele- 
keteSstöl, olaymag szenyö Izabela szcnyő sc1y<Sm csepkcfvel premzet 
Kétszer. 

28. Item, fekete Vak atlacz udvarló palást az eley fekete kiuig- 
livel b^llct 

Feh^r Ruhának a Szama. 

1. Selyemmel, Aranyal, fehér Varrasos, Rcczes, kötcfsses le- 
pedő 40. 

2. Item Sauos, Tablas, reczds, Ramoka hosszú, és Ronid abrosz 
X« 35. 

8. Item asztalra Való hosszú kendő keszkenyO, selcmmel aranyal 
feher varrásai Varrót, és rövid kendők edgyöt N'' 36. 

4. Item selyemmel arannyal Varrót kicsiny Vankosh(S par 3, 

5. Item Selyemmel arannyal Varrót, bosszú Vankoshé N^ 7. 

6. It. asztal keszkcnnyö kamoka cfs Szauos, Tuczet N '^ 1 3. 



£ menyasszonyi hozomány, az azon korbeli fó'rendtt kibázasítasok 
kOzííl is — melyek általában gazdagok — nem kis mértékben tűnik ki 
a töntnevezett grófhölgygyel adott drágás :igok és egyéb ingó javaknak 
úgy sokasága és sokfélesége, valamint az ezekben képviselt értéknek 
roppant nagysága áltaL Elgondolhatjuk a gr. Draskovithok gazdagsá- 
gát és az udvar- és háztartásukban ttzött pazar fényt, ha a föntebbi 
leltárból csak némi tételeket összeszámítván, fölemlítjük, hogy a dds 
grófi arával adott c hozománybin lévő ékszcrekbsn s ruhákon csak 
gyémánt 595, rubint 303, öreggyöngy 262, középszcrtt 3614 darab, 
és apróbb száma nélküli sokas&gban foglaltatott Mindezekből fogalmat 
nyerhetünk a XVII-ik szízadi magyar foűri háztartásról, viseletekről 
és szokásokról, melyek nem érdektelen Alkatrészeit képezik azon kori 
művelődéstörténetünk nek. 

Végre megjegyezzük, hogy a föntebbi dúsgazdag női hozomány 
tulajdonosa Draskovith Johanna-Mária grófnő, gróf DrAskoVitb János 
nádornak gr. Thurzó Borbálától született leánya vala (Nagy Ivánnál^ 
III. köt. 390. 1. hibásan Juliannának nevezve), s fényes menyekaője gr. 



TÁRCZA. 357 

Erdödy Miklóssal, mint Keglcvich Pcter egykorú naplójában (>Magy 
Tört. Tárc XUL köt) olvasható, 1653. február 19-kéi meni v^be 
PoMonyban. HG ODESCALCHI AÉTHÚB. 



— Az erdélyi kir. főkormányszéki leTéltár közigazga- 
tási és tudományi értéke. £ nagybecsű történelmi szakközlöny f. ^vi 
II. fúzetdbcn a 145—146 lapon, az > Államlevéltár ügyállásátc illető 
tudósítás renden, az erdélyi kir. főkormányszéki levéltárról ez van írva : 

>A kilencz-tízedrészben haszontalan lomból álló erdélyi főkor- 
mányszéki levéltár fölszállitására előirányzott 20,000 irtot .... sajnot 
tájékozatlanság folytán megszavazta (t i. a képviselőház), az államle- 
véltár életbeléptetése ügyét ellenben . • . • évekre elodázta. . . Ez sár- 
ba dobott pénz ; mert ha a roppant tömegű lomot csakugyan felhnr- 
czolják, mitsem nyer a tudomány és közművelődés ügye vele ; ha pedig 
előbb szakértőik által (de ilyen Kolozsvárott egy-kettő ha van) 
scartiroztatják : erre 5—6000 frt is elég, s a többiből a Horváth 
Mihály által ajánlott szervezési költségeket lehetett volna fö- 
dözní < 

£ felfogás ellenében tartozásomnak ismerem, mint ama levéltárnak 
évtizedek óta ismerője, nyolczadik év óta igazgatója, erről a tárgyról 
egy-két szót itt e szakközlönyben — t. szerkesztő úr engedelmét kérve 
és remélve — kiadni. 

£ levéltár közigazgatási és tudományi, tehát közművelődési érté- 
ke, főbb tartalmának egyszerű felsorolásából' azonnal kitűnik. Közlök 
tehát erről némely részleteket. De határozottan kijelentem elŐre is, 8 
ezt elvitatlanúl álló igazságnak Ítélem, hogy egy országos levéltár ér- 
tékét nem egyoldalúlag a tudomány és közművelődés ügye által ebből 
nyerhető haszon mennyisége adja meg. Ez csak egyik főérdek ; de ezzel 
teljesen egyenlő sűlyú másik szintén főérdek a közigazgatásé és az 
illető ország fejedelmének és honpolgárainak birtokjogi magánérdeke. A 
kettő egy testvér, párhuzamos méltatás illeti meg mindkettőt. Egyiket 
sem áldozhatni föl a másnak, amazt nem mellőzhetni ezért, 8 megfor- 
dítva. Sőt nem átallom kimondani, hogy egy egyenesen közkormányzati 
ezélra alkotott százados levéltárnál, minő a mienk, épen [a közigazga- 
tási érdek az első és főbb, a tudományi és közművelődési 
a második.*) 

*) Ez az 1848. utáni korra nézve ma még állhat: de az azelőtti 
kor már tisztán a történelemé lévén, ott minden korábbi iromány meg- 



3 58 TÁRCZA. 

Már most a tartalomról szólok. 

Először, e levéltárban vau az úgynevezett C i s t a D i p l o- 
matica, Erdélynek 1690-töl kezdve 18G7-ig terjedd időközi állam- 
szerződései, a fejedelmi békekötések, levelezések, az ország közigazga- 
tását szervező alaprendeletek, királyi leiratok, a római katholicils hit- 
vallás követőinek eredeti alapítvány levelei, országos alapítványok alap- 
ok iratai, eredeti törvényczikkek, királyi eskük, biztosító hitlevelek, 
stb. stb. (Kár, hogy csak 1690-től kezdve ! 8 z e r k.) 

Másodszor, ott vannak Erdély orsznggy üléseinek, központi fő- 
kormányzatának, a vármegyék és székek s vidékek közgyűléseinek szin- 
te kétszázados eredeti jegyzőkönyvei, a főkormányzók múlt Ezázadbeli 
ügynevezett királyi könyvei (Liber llegius), a Ilomagiale Instramentu- 
mok nagy g}'üjteménye, az összes erdélyi városok és szabad községek 
kiváltságainak és statútumainak vaskos kötetei, mindenféle eg^'osületek 
szervezete és alapszabályai, a kolozsmonostori convent és gyula-fejérvári 
káptalan levéltára* transsumptumai, a közkormányzati, közoktatás- és 
k^znevelésügyi, úgy ipar- és kereskedelemügyi rendszabályzatok nagy- 
becsű és sokkötetes gyűjteménye, egy értékes közigazgatási könyvtár, 
minek dísze s büszkesége a levél tiírigazga tói publico-politikai betüsoros 
és 25 kötetes nagy gyűjtemény és a szintén 12 kötetre menő C o 1 1 e c- 
tia Historica c/ímű gyűjtemény, melyeknek segélyével az erdélyi 
kormányszelc levéltára igazgatója képes bárminő (? ?) — az ország 
múltjában g3Ökerező — kérdésben, akír országgyűlésnek, akár a kor- 
mánynak kimerítő felvilágosítást és munkálatot elöteijesztcui, ha dolog- 
ismerettel bír, igen rövid idő alatt. *) 

Ezek mind igen drága kincsei Erdélynek, sa,z igazgatói szop, nagy 

szobát egészen betöltik. 

Harmadszor, ott vau az erdélyi koronajavak^ úgynevezett 

Fura Fiscalitásí»k ügy iratszekrénye : Déva, Szamos-ljvár, Gyalu, Fo- 

* garas, Görgéuy, Zalathua, Vajda-Uunyad és több uradalmak, Parajd, 



a 



Ítélésénél csakis a tudomány szempontja a helyes critcrion, nem 
közig.'izgatásé, melynek szálai a változott idők folytán már csak 
ritkán nyúlnak vissza 1818 előttre. A birtokviszonyok őre pedig ma 
mára telekkönyv. Szerk. 

*) Melyik évtől kezdve? ez a főkérdés, és közlő erre 
nem felel; mi úgy tudjuk, hogy mindezek nagyon új iratok. 

Szerk. 



tAkcza 359 

Uim*Ujv;(r, Dt*Z8, Kolozs, Torda sóbányák stb. stb, , — mint orszrig- 
fejctlelini, ügynevezett fiscusi birtokok jogi tcrinószctíSt, rendeltetését s 
nh törtenetét illető prodiictionale foruin-i ügyiratok. *) 

Kegy e d 8 z r , ott vannak nyolez pzi'kronyben a productiona- 
le fbmm itf^lctci a ncnicsscf^bcbizonyítáBi ügyekben, a Systliematiea Dc- 
potatiok nug}- fontosságú eredeti munkálatai 1790-töl 1848-ig, az er- 
délji 99SZCS ezí^hek regi szabályainak nagy gyüjteme'nye, a levc^ltári 
iirtírozások jegyzékei, JI. József császár rendeletciek teljes gyűjtemé- 
nye, ax igazgató által külön zár alatt tartatni kellő, az eg^'sz ország 
ninden testfilctét s törvényhatóságát illető kötlevelek, szerződések, pénz- 
óWkfi iratok, meghalt üg^'védektől hátramaradt niagánfelek peres ira- 
tai, tz igargatók által készült n:igy összevont betüsoros és tárgyan- 
íéúú mdexek , stb. 

Ezek egy t'gas nagy szobát töltenek be egészen. Mind becsesek, 
■ind fontosak a közigazgatásra, köz- és magánjogra, szintúgy a tudó- 
■iiiyra és művelődésre nézve is. (Nagyon új dolgok ! Szer k.) 

Ötödször, ott vannak 177 1-en kezdve a bécsi erdélyi udvari 
korlátnokságtól kiadott királyi leiratok és udvari rendeletek s azok 
ineU<lklctei nag}' gyűjteménye, közel 100 vaskos jegyzőkönyvbe fog- 
Wva, tárgymutatóval ; az erd<llyi kir. főkormányszék elnöki egész le- 
Téhára, az országgyűlési külön levéltár nagy szekrénye, az 1848 — 49-ki 
ntbadságharcz megmentett erdélyi levéltára (?) ; ideszámitandó az ú. n. 
convolatumok gyűjteménye egy másik szobából : azok a mellékletek, 
Bclyck a rendes ügyiratok mellől kiszedve a t'rgyak szerint csoporto- 
Mtva, jegyzékkel és tárgymutatóval felkészítve, az igazgatót képessé 
tesiik arra, hogy a legfontosabb ügyben is egy pár nap vagy hét alatt 
— ahonnan felvilágosítást kérnek — tudósít 'st tehessen. 

Ezek is egy nagy szobát töltenek be, s fölötte becsesek ránk 
erdélyiekre nézve. (Csak kár, ho j:y ezek is mind nagyon mostaniak, s 
I7il.en, és nem legalá'ob is 157 len kezdődnek. S z e r k.) 

Hatodszor, az 1 70 l-en kezdődő jegyzökönyvek, tárgymu- 
tatók, keresési segédkönyvek egy nagy szob/it töltenek be. Be'sesek s 
^tosak annak, a ki a levélt irt használni akarja. 

*) Az éveket közlő ismét elhallgatja. Mindezen stb. uradalmak ré- 
pbb irományai ngyani^ más levéltárakban léteznek ; a mi a főkormány- 
ííéki archivuniban van, mindaz nagyon új, és legtöbbnyire csak kezelési 
*^ai vagy másolat. ?^ f- e r k. 



360 TARCZA. 

Hetedszer, ott van a publiéo-politikai fölcve'ltár 1701 
kezdve 1872 octobor l-ig; nyolcz szobát foglal el. Ebben Erdély 
2.000,000 lakójának 172 cvi élete, kormányoztatása, birtokjogi ál- 
lapota, egyházi, katonai és polg/iri viszonyainak a legfőbb bazai kor- 
mányhatóságtól való elitéltetése, továbbá földmívelési, ipari, kereske- 
delmi, oktatás- és nevelésügyi, végre nemesi, polgári és jobbágy viszo- 
nyai mintegy Camera Obsi;iirá-ban vamiak letéve, szakavatottaknak 
könnyen átláthatólag. Míg Erdély birtokviszonyai rendeztetnek, 8 azután 
is, ha tabula rasa-vá nem lesz múltja : e Icvéltír megbecsülhetetlen 
értékkel birand minden erdélyi olött. *) 

Nyolczadszor, a Törvényes Levéltár-rész is (Archivum Ju- 
dicialc) kiváló fontosságú a magán birtokjogot illetőleg, az abban letéve 
levő tömérdek conscriptió, osztálylevél, transmissio, ügyvédi jegyzököny- 
vek s magánbizonyítékok nagy számánál fogva, a mit egy szobára ismét 
lehet számítni. 

Ezen 13 szobában olholyc/ett, szorvilog egybekapcsolt, az ország- 
rész minden érdekei érzékeny kára nélkül meg nem csonkítható levéltár 
részei teszik az úgynevcze.tt íí r d é l y i k i r. főkormányszéki 
p u b 1 i c o-p o l i t i k a i f ő 1 e v é 1 1 á r t. Kiválasztani lehet ebből is — 
az bizonyos — nem értékes, sőt épen haszontalan iratokat is. De hogy 
egy 172 éven át többé-kevésbé önálló ország küz- és magánjogi, köz- 
kormányzati s törvénykezésügyi levéltárának kilencz-tized része ha- 
szontalan lom, s annak a kormány székbolyérc szállít:>sára fordított 
pénz sárba van dobva : meggyőzödésíim sz(.TÍnt mondani nem lehet a 
nélkül, hogy az illető országrész fiainak szivében ez fájdalomérzést ne 
költsön.**) A milyen ország voltunk s lehettünk, olyan volt törvényho- 
zásunk, közigazgatásunk s igazságszolg iltatásunk ; de — és ez a fö — 
voltunk, léteztünk, s egész életünk összes közemlékeit c levéltár őrzi ; 
a mit mivoltunk, a hogy kormányoztuk magunkat s a hogy a társa- 
dalom czéljait elérni bírtuk : mind ennek tanúbizonyságait ide tették le, 
ide gyűjtötték össze elődeink. Előttünk ez drájzaj feltett kincs, mi sze- 



*) E 8 szoba tartalmából a mi becses, bizonyosan egy szobács- 
kában elférne. Ismerjük uz ilyen actúk természetét ! 

Szer k. 

**) A tudomány terén nem szabad t'rzékcnykcdni. S hogy í^rdély 
a múlt században nem különb ország volt : az idők csapása, és Austria 
bünc, — nem az övé, Szerk. 



tArcza. . 361 

retjük 8 becsüljük, érteket ismerjük, hasznait miuden nap, minden ügyünk* 
bon látjuk. Engedtesse meg nekünk e benső ragaszkodás, kérünk pa- 
rányi elnézést múltunk e szent hagyománya iránt ! *) 

Vaunak) igenis vannak e fölevdltárhoz Erdély közigazgatási fö- 
kormányának eredeti szervezésekor hozzácsatolt mellékes levéltári részei, 
a melyek iratai részint különböző szellemű kormányférfiak használása i 
ide-oda költöztetés miatt elapadtak, megfélegesittettek, a változott idő 
és intézmények által fölöslegessé tétettek ; ilyen például : a tartományi 
főszámvevőség még létező levéltármaradéka, a tartományi főbiztosság, 
éiutészeti igazgatóság elrongyolt, megcsonkított levéltárai, az absolut 
korszak (1849 — 1860,} alatti cs. kir. hely tartós Agi ut levélrendőrségi 
levéltár, melyek 5 — 6 szobát töltenek be, s a melyeket scartirozás ál- 
tal csekélyre apaszthatni. De én azt hiszem, ezt czélszerüen caak a kor- 
mányzás központján lehet és kell végrehajtatni : nem most rögtön, nem 
is könnyed, sictkezŐ, egyoldalú irányban vezetett munkával, hanem 
egyelőre ezeket is, — akármilyen korúak — felvitetvén, nem fényes, 
nem nagycrtékü lakrészekbe : folyosókra kéli elhelyezni, s a scartiro- 
zást majd idő teltével, komoly lelkületű, tudományos képzettséggel köz- 
igazgatási érzéket párosító, s mind az anyaország, mind Erdély múlt- 
jára és érdekeire egyenlő figyelemmel levő egyénekkel végrehajtatni. 
(Csak legyenek, lennének ilyenek ! S z e r k.) JAKAB ELEK. 



— Régi magyar községi és czéhpecsétek. A szatm íri bé- 
ke ideje előtti magyar körirata község^Kcsétek számát t. tagtársaink 
érdekeltsége folytán ismét kettővel, azaz 153-ról — azó-barsi uradalmi 
ptícsétet is (í>Századok« 1873. 183. 1.) ideértve — 155-re szaporítjuk, 
8 ozcnkivül két régi magyar czébpecsétet is nyílik alkalom ismer- 
tetnünk. 

T. W a i g e r János lévai földbirtokos úr, Nagy-Sáró 
Rars megyei község edtlig nem ismertetett, különben — mint 1 itszik — 

*) Tiszteljük ezen individuális érzelmeket; de hogy a magy' 
kir. kamarai levéltár roppant régiségü és kimérhetlen becsű ok- 
mány kincseinek rendszeres fölállítása, az itteni hely botöltése által ezen 
újkori burocraticus acták tömegének Budára hurczolása által a tudo- 
mány kárára még vagy félszázadig lehetetlenné tétessék: azt a művelő- 
dés egy barátja sem kívánhatja. És ezért szólaltunk mi fÖl, mert a kir. 
kamara levéltárához képest mindez — igen alárendelt értékű. 

S z r k. 



362 • littCZA. 

ma ia np d» hasznai liilhuu IcvS pecsétének Ivnyomntilt volt túv*t k 
zünkhö!; jiittatuí, mely miutiíii fulir&ta szccúit meg a XVI-ik iusa 
k(i/epi'c(>l való : egyike a legrift'ibb magj'Hr kOriratii pccB<!teknek. F^ 
májiini rii'zve kerek, J<> pgy-hitvolyk lítiuériijU, b megteli etila kcsdetle^i 
mctniwsü. KSxcptorén, melyet üxalng szcgiOycx, fülQl bnr.akeve, alati 
cscrOBslyáB i'a tnlyígús nkn, b cx alatt egy meli látliatA, jcl^l ho^ 
a küssL'gben a sxiiutÚB vetésen klviil a míJlileuy^BKtiÍB is már akkoriban 
vÍT.Íg!!ott. Ab el^bb említett szalngnn e körirat olvashutü: NAGV ^ 
SARO -^ KOSSKIK ^ lút!.'). K Rxáiuok újnbLszerQ alakjárúl itAn 
nzoubaii ligy liítazik, lingy c pecRiít ne ereileti regin'íl etak újíin mi| 
B ez nfui iniign ii n'yi. XVI-ik sKiIrnili vm't. 

T. líoby Antnl lír TisKii-UjiaknJI peűig a máramtmi tt 
korona városuak a nmgyar koronft iilalt egy pajzsban igen sz^ien egre- 
si tett clíszeB (-/ímer^t küldte )>c. K pi'cat't, mely ITOl-bcu k^i<ilt,iui 
nap is hHMXiiáltntik. Snvpaj/wít Ti'osi) exlmere kepe/i, mely vánmk 
lfi08-iki krililn peCKÚtrt lUllT-bcíi X a gy Tviiii inm értette fiiutnil- 
ben. {'12il. 1,) Az egiesítctt Oísz'b pncHÚtot eredeti nngysngiibaD lüntHi 
Pi] mellééit rajzunk. Körirata oi : HAB- 
MAROSI • r ■ I'RIV. (privilosii»lt)COB- 
(kctmiiíi) VAIínsc)K ■ SZrííKTII - HOSZ- 
U.\I. (H.>sszúm.^z.i) TKT.SÖVISK-HU3ÍT- 
PKTSKTiE. 171^1. Megicgy)iCiiiló,hiiff 
!L pccíéti-ii =1/ >íitf i'b »1Vi-í;1« •»• 
Viikliaii clíirinliíliV ii Ijetük f.ilütt a krtt* 
li..ut i-leg júl kivi'lietü — B/oiil'iiii nj- 
/mikn a mftiü.'l l.ib.ijilliól elinara.lt. 

Te rj ml elemre és Pirmíra e pWwKíl 
egywiilii iiügyslgií aziin k.^r léviii régi ríéhp.'caét, melynek knyo**"' 
hnsnulúki'p fímttinztdt W a i g f r J li n o h tngtárwiiiiknak ki»íöukí#' 
K/.ek régelibike ;i Irfvui inngvar vai^riik.*. lliáOliúl, ékes meti'Wfíű.R* 
zepét kiirikiikkrtl s ízüjrekkel kifeBzített inarhiibör foglalja cl. wM 
8t.c1pí Viii^^s^élek formán ezifrázvilk. A bőrön, mintegy véttm. «a 
.l'.Ig..z<. csiziiiiiiliii abikj.1 liiiliaté, u mint egy báromlálni nA fíW 
egv tnlpac ntrag.sill gilrli.- .likitWvel : fiili.tte czégériil egy n'gi tMfci" 
.Hi-.-Mzma .'-^ egy v/iim. vag.iis r.=gi.,.-u irzii-ellüs.* fock «W 
j..l.l.ra i'gy t-cillnK. " m-V atúl.li a iLilg"/.! t/ékkel egy nninyliaa »"'*^ 
pimlH-K végii •■^M-.x, t^iii :i í/...k:U..H viblgít.'. iív.-ggílmb áll. A ti(t» 



tíbczá. 363 

tett bor fölött fent kct csillag b körülötte sxalng; molyen — középen 
rózsával és cgy-cgy csillaggal elválasztva, — ezen fölirat olvasható : 
^ NAGI ^ LÉVAI ^ CZISMAGIA -^ CHE -^ (czeli) PECZETEI 
•^ 1620 -^ E feliratos szalagot még díszes koszorú szegélyezi. A pe- 
csét igen mélyen van metszve, űg}' hogy nagyon kidomborodik ; fogója 
vasból készült, ezt a sárga-réz talapzattal vagyis lemezzel összetartó 
czifra kapcsolata pedig vörös-rézböl. 

A második pecsét a lévai szabóké, s a kuruczvilág ktUő közepé- 
ről, 1706-ból való. Ez is teljesen ép, s használatban vagyon; szintén 
kerekded, az előbbivel egyenlő nagyságú, és gondos metszésű. Közepén 
egy nagy nyitott olló, melynek szétmílt ágai közé óriási gombostű 
fúródik, alól pedig a posztót kimérő czirkalom látható. Búiról téglázó- 
vas, s jobbról valami monorú és erősen kidomborodó szabó-szerszám — 
mi nem tudjuk, micsoda ? — áll. A mintegy gyöngygyol fűzött szélű 
körszalagon e felirat : •/« NAGI LÉVAI ••% SZABÓ •'•% CHE • •% 
PECSÉTÉ •/• 1706. * 

Mindkét pecsét oly ékes metszésű, hogy bizonyára megérdemelné 
a rajzbeli közlést is a magyar czéh pecsétek fac similéinek gyűjtemé-. 
nycbeu, s ugyanazért megőrizzük e lenyomatokat jövőre. 

Végül megjegyezzük, hogy Lévának itt kétszer is előforduló 
>\agyc előueve ma már nem használtatik, mint pl. Győrnek még a 
múlt században sürüen használt »Nagy-Győr< praedicatuma nem, — 
és hogy magának Léva városának még szintén fönnlévő T 6()4-iki pe- 
csétje általunk már az l86Ö-ik évi folyamban (507. 1.) volt ismertet- 
ve — rajzban is, — és azon alkalommal meg jegyeztetett, hogy az 
ezen pecséten látható »N : L<íva« stb. felirat, nem » Nemes- «, hanem 
^ Nagy €-Lévát jelent : miután hajdan a ma már összeolvadt Nagy- és 
Kis-Léva külön községeket képozénok. E magyarázatot igazolja a 
>N a gy« előnévnek a jelen két czéhpecséten való teljes kiírása. 

Th. K. 



— A Székely uenizet története megírása yégett gyíg- 

tött pályady-alap jelen állása. E történelmi Fzakközlöny 
idei januári 55. számú I. füzete 75 — 76. lapjaiu a székely történeti pá- 
lya<líj Ujíyébon tett indítványomról szíves me«;nn)lékczés van közölve, 
8 hangsúlyozva, hopy én biztatom a székely szélekot az Ugy hatos i- 
gilag felkarolás>íra ; de vigyázit van ajánlva, hí»gy cín'ínket szét ne 



364 TÁRUJSA. 

forgácsoljuk, a fömunkálioz előkészület nélkül ne kezdjünk, ajtó stól a 
háxba ne rohadjunk. A czíkkiró ndzetc szerint mindenekelőtt a »S z ^ 
kelyOklovéltárc foly tatásit kell siettetnünk, s ha majd a C o d e z 
Sicalicus be leend fejezve, a székely nemzet története méltó meg- 
írásához csak akkor lehet fogni, — mtisként a filius ai^te patrem 
mondat teljesül. 

Köszönettel fogadtam e figyelmeztetést, s ellennézeteimet a »P e s t i 
Napló« idei 38-ik szamában elmondottam. Ezek sarkpontja az, hogy 
a két czél megfér egymás mellett, az Oklevéltá r-nak és a pálya- 
díjnak műs közönsége van; mig a pályad^-alap összegyűl s a munka 
készül : az Ökle vél tár hátralevő kötetei megjelenhetnek ; buzgólkodjunk 
mindkét czél érdekében ; én adtam arra is, erre is, tegyenek hasonlót 
az ügy más barátai is ; én viszem, folytatom erélylyel, melegen a pálya- 
dij-gyüjtést, az Oklevéltár indítványozója és Ibarátai mozdítsák elŐ an- 
nak tigyét, siessenek kiadásával, s pár év alatt készen lehetnek vele. 
Egyik czélt a másikért késleltetni nem kell. A verseny *) még elősegí- 
tője lesz a közös foczélnak, hogy a székely nemzet történe- 
te mihamarább megírva legyen. 

Hasonló szellemben, de más akadályokra mutatólag szólott oz 
indítványról a ^Budapesti Közlönye idei 3 9-ik számában is egy 
érdekelt, melyekre én felvilágosító észrevételeimet a »K olozsvári 
Közlönye idei 42-ik számában mondottam el, a nélkül, hogy azon 
oldalról viszonválász érkezett volna. E becses folyóirat jelen évi Ill-ik 
füzetében a 221 — 222-ik lapon ellenben ujabb nyilatkozat jelent meg, 
melyet szíves köszönettel olvastam, s melyből láttam, hogy írója telje- 
sen egyetért velem, csak azt ajánlja, hogy az Oklevéltár foly- 
tatásával is sietni kell, s a székelyföldi és magyarországi 
köz- és családi magánlevéltárakban alapos, nyomós kutatásokat tenni, 
a mire nagy fáradság és sok idő kívántatik ; végül örömmel jegyzi meg, 
hegy a pályadíj -alapra ezer frtnál máris több gyűlt be. 

Őszinte lélekkel köszönöm e rokonszenves nyilatkozatot, párto- 
lom az Oklevéltár kiadása siettetését, s úgy értesültem annak lelkes 
kezdeményezőjétől, gróf Lázár Miklós úrtól, hogy a Ilik kötetre a 
pénz elő van immár teremtve, Szabó Károly tisztelt barátunk is mun- 

*) Mi tudományos vállatoknál nem versenyt, — a mi ren- 
desen elhamarkodással jár, — hanem tervszerű öeszmüködést óhajtunk. 

S z e r k. 



366 . TÁRCStA* 

kik ailnkozásaikat akkorra halasztott.'iky mikor az észmc életréTolótá 
gát az ereilmeny mutatni fogja. 

Isten áldiisa logycu tovább is igyekezetilnkOn. Fogadják ra^ 
hálámat a 8zekely pályadíj -ügy minden jóakarói ! 

JAKAB ELEK. 



— Budapest CZÍmere. Mult füzetünkben közöltük volt tZMt 
szépen és teljesen a heraldica szabályai szerint combinált czimer leiní- 
sát, melyet az egyesült fővárosnak a szakértőkből egybehívott ODqtiétv 
ajánlott volt. £ javaslat közelebbről a főváros eg}'e3ttlese't ucnaS 
34-es bizottság elé kerülvén: a tervezeten ezen különben a közigaigii- 
tás ágazataiban föltehetőleg igen júitas es bölcs arak több rendbeli oly 
változtatásokat tettek, melyeklől kitűnik, hogy a herald'cihoz bii 6k 
(édeskeveset értenek. Lássuk a lényegesebbeket. 1. A '3 4-c8 bisottiíg 
elhatározájhopy Budapest czimerének az cnquéte által ajánlott fniieál 
vélt helyett ^magyar« pajzsa les/. De milyen az a »magyar piyufc 
mi heraldicusok eddigelé nem tudjuk, tudtunkkal sajátlagos voMfjU' 
alakú pajzs sohasem létezvén; az a pajzs pedig, a mit a 34-eiiink 
mn gyárnak vélnek : épenséggel német, s még hozzá legújabb ityH 
német pajzs, mely az ujabb Habjsburg-királyok által adominyowtt 
nemeslevelek czímercivcl csak a XVJI. és XVIII-ik századokban 1& 
ií'mertté és terjedt el hazánkban, s valamennyi heraldicai vertek ÍJSM 
a legtökéletlencbb : miután két oldalt behajlott s tompaszögű idoiui- 
nál fogva a complicáltabb b.eosztiisű czímerek alakjait csak cBonku 
képes fölvenni. 2. A vörös mezőt átszelő hullámos kék pólyát v*!'" 
jeUénye) a 34-eB bizottság ezüstre változtatta. Ilcraldicailag cib»" 
dunesetrő helyes volna, magában véve : minthogy a czímert^in aiMj^ 
szerint színre szín, és érczre érez — nem correct összetétel. EzeaBf 
bályt az eagu^fte is szem előtt tartotta: de érvényesít 3me aiért B6B 
lehetett, mert tudttil adatott előtte, hogy Pest városa, régi nvaém 
(kék, sárga és vörös^ eltérni semmi esetre nem fog, — így tehát kiva»' 

• 

kép a hullámos kéket kellett az ezUst helyett a vértlien alkalmM** 
Míg most, a 34-es bizottság midőn az ezüstpúlyát bevette: Bodipci* 
színeit tényleg — legalább minden szakértő előtt — vÖrös, ciB>^ 
sárgára változtatti. Ugyanis a pajzsot kettészelő cztlstpólyát ssisttfi 
számításon kívül hagyni semmikép sem lehet, — mig ellenbea *■** 
puk nv{lá:}itn át láts/.ó két ki-i kék fdt, a mellett hogy a csíinert íg** 



I 



tÍRCZA. Sli? 

tarkítja, a zászló kék HzimU jclkcpcasni heraldicailag épen nem elégsé- 
ges, vágyba inegcngednök, hogy az: akkor a városnak n é g y színe 
lesz, t. i. vörös, ezüst, sárga és kék. Az enquete tervezete szeiint Buda- 
pest czímcre a hullámos kék folyóval d. n, enquere -czíiner lett volna^ 
vagyis olyan, melyen a » színre erez, és érczre szín< szabálytól való 
eltérés különleges helyi körülmény által indokoltatik, mint pl. Jeruzsá- 
lem városa ezüst-aranyos czímcrénél. 3. A 34-es bizottság Buda húrom 
tornyos, két kapus bástyáját helyezte az alsó. Pest egy tornyos, egy 
kapus kisebb bástyáját pedig a fclsö mezőbe ; holott a heraldica szabá- 
lyai szerint miudig a nagyobb alak foglalja el a fő, felső mezőt, s a 
kisebb az alsót. De Buda czímcréuck a felső mezőbe helyezess mellett 
f zól továl-bá b) a gcograpbiai ok íp, t. i. Budának hegyi fekvése, s c) a 
történelem, moly Budának miut régi fővárosnak s a királyok lakó- s a 
korona őrző-helyének követeli a tCsítvérváros egyesítendő czímcrében a 
főhelyet, ez pedig a heraldicában a fcbő mező. 

Látszik ezen okokból, hogy a 34-cs bizottság minden heraldieai 
szabály ellenérc fölforgatta a főváros czímerot, s működésében ü n k é- 
n y ü 1 c g, nem a ozíiueitan megálla) ított és vihigezertc elfogadott elvei 
szerint járt el. Jla így akarták, — akkor kár is volt a szakértőkből 
álló enquetet-ötiszobivni ! 

— Az általános magyar irodalmi repertoriam ügye a 

m. tud. Akadémia april 28-iki ülésén végleg elintéztetett, és pedig igen 
czélszerüen akképen, hogy anyagának összegyűjtése — tisztcsségoa 
g üjtöi díj biztosítása mellett — Szinnyey József fáradhatlun 
hirlapgyüjtonkre, a m. kir. egyotemi könyvtár tisztviselőjére bizatott, 
ki már eddig is 5 — GOüO ezimct gyűjtött c;jrvl»e. A czímtár 1767-től^ 
mint az első magyarországi rendes hirlap megindulási évétől fog kez- 
dődni s egy teljes század időszaki irodalmának önálló közleniényei czí- 
mcit tartalmazni, bármiféle nyelveken Írattak h*gyen is azok, — ide- 
értve a külföldi vállalatokban megjelent magyar érdekű értekezéseket. 
A mi a szerkesztést illeti : ez szakok szerint lesz beosztva, egyébiránt a 
részletek mogár»ai»ítiísa és a Sziiinyei munk.lja fölötti felügyelet Tol- 
d y Ferenc z, Horvát Árpád és Franki Vilmos akad. 
tagokra bízatott. A vállalat hihetően számos nagy kötetre fog telni, 8 
hogy irodalmunk, a szétszórva levő adatok és források használatának 
lényeges megkönnyebbítése folytán sokat nyerend vele, minden kétsé" 
gen fölül áll. 



á68 tÁActk. 

— Ipolyi Arnold a boszterczc-bdnyai püspöki könyvtárban 
fölfedezte, é» irodalmunk közkincscvd teendő : sajtó alá is adta a XVf. éa 
XYlI-ik században élt nevezetes egyházi iró Veresmarti Mihály 
autobiograpbiájának kéziratát, mely egyházi Js irodalomtörténeti tekin- 
tetben nem kis érdekkel bír. Ycrcsmarti a XVI. szazad végén protestáns 
pap volt, de később Pázmány Péter által kath. hitre téríttetvén, po- 
zsonyi kanonokká lőn. 

Hasonlókép sajtó alá adatott Ipol} ink áltiil Oláh Miklós 
esztorgami érsek azon nag}'bcc8Ü leveleit tartalmazó leveleskönyve is, 
melyeket a jeles képzettségű főpap az európai tudósokhoz írt azon idő- 
ben, midőn Mária özvegy királyné mellett mint titkár működött, élete 
iQabb éveiben. 

— A bécsi cs. (n kir. titkos Iel?éltár kéziratiiról (»nand- 

Bchriften,€ ellentétben az »Aoten€ és >Urkmulou<-nol) tüzetes ismer- 
tetés jelent meg ezen levéltár egyik tisztjétől, Böhm Szilárdtól. 
A terjedelmes kötetet, -— moly a bécsi cs. Akadémia támogatásával 
látott világot, s nagy szorgalommal és pontossággal összeállított rend- 
szeres mtt lévén, az említett levéltár kéziratainak tudományos fölhasz- 
nálását nagy mértékben könnyíti — bővebben fogjuk' közelebbről is- 
mertetni, Wolffnak a bécsi levéltárak keletkezéséről kiadott munká- 
jával kapcsolatban, s különös tekintettel Bécs állami 
levéltárainak hazánk történelmét érdeklő for« 
r á s a i r a. 

— H{(ke LígOS űr Rákóczi fejedelem és bujdosótársai ham^ 
vainak hazaszállítási tervelése alkalmából, Thaly czikkét a > Pesti 
Kapló« és >Hon<-ban olvasván: ezen utóbbi közlönyben felszólal, s azt 
véleményezi, hogy az érintett hamvakat Törökországból csak úgy s u t y- 
t y o m b a n kellene hazahozni, mert zajt Ütvén meglehet, hogy a ra- 
vasz görögök majd vásíirt ütnek a szent ereklyék átengedéséből. — 
Ezen jóakaratú, de igenis naiv aggodalom p.zonban — sietünk a t. 
olvasót és Hőké urat megnyugtatni — teljességgel alaptalan. Ugyanis 
az ünnepélyes hazaszállítást előbb természetesen az osztrák-magyar és 
török korminyok közt, a magyar országgyűlés rendeletéből külügymí- 
nistcrünk gr. Andrdssy Gyula ő excja — egykor maga is por- 
tai magyar követ, majd törökországi bujdosó — által kezdoméuyozendő 
diplomatiai jegyzékváltásnak kellene megelőzni, mely a 
hamvak háborítlan elszállíthatását a magyar állam számára előre bizto' 



tíucza. 369 

pítaiiM. Do továbbíí, nineaoii id ii >cöontk(;rcskcilö ravasz görögükiiekc 
Hcmini közük i's hatalmuk ii magyar bujdosók hamvai fűlött : mert 
Rákóczi i's Zrínyi Ilona Konstantinápolyban nem görög, 
hanem a galatai római k a t h o 1 i c u s templomban pihennek, mely a 
ílcrí'k S z e n t - li e n o il e k-reudíiek felügyelete alatt áll, kik c szent 
hamvaknak cddigia hív ó'rei valánuk. Ugy í^zintc'n Bercsényi, 
K .< z t e r h á z y t.'.s Z f* i b r i k is llodostóban nem görög, hanem ö r- 
m é n y k a t h. egyhíízbau nyugoszuak, T h o k ö 1 y is a nicomédiai 
ö r m t'n y temetőben ; hamvaikat speculans görög kez nem érintheti. 
Kúr volt tehát a jó lloke úrnak előbb mindezeknek utána nem udzni, 
inielütt uaj^yreszt mer/í egytíni hiúságból eredt üres, do iiagyhangií, süt 
itt-ott gúnyolódni akaró indítványát a sze'lnek bocsátotta. De hiszen 
eli'ííjja azt a — szél, mint elfújta a néhány év előttit l 

— í>Magyarorszí1g helyrajzi története, főtekintettel az 

(katli.) egyházi int;lzetokre.<: Kupp Jakabtól, második kötet. E 
könyv az Akad«Mnia kiadásában jelent meg. Szívesen óhajtanánk erről 
is ép oly clismorőlog szólni, mint Franki nuiltkor ismertet-jtt müvéről, de 
lehetetlen. M;ír az vW* kötet me;j:jelenésekor kénytelenek voltunk meg- 
róni azt a szükkörü felfogást, ridoj; egyoldalúsíigot, és azt a magyartalan 
stylt, irrW azon kótet(;t jollomzé ; — s most kényszerítve érezzük ma- 
gunkat egycncsi'n kimondani, hogy e dtjÜ annyira felekezeti jel- 
le g u , s a hazafi érzést annyira bántó felfogással 
van írva, h gy botránkoztató a magyar Akadémia czége alatt mogjclen- 
uic. II. Kákóczi Ferencz fejedídem pl. folyvást lázadónak, sza- 
l adsjígháborúja számtalanszor lázadásnak iratik benne (akár 
csak a IJach-systema nemet professorai !) ; s Thököly Imréről, midőn 
Kaes.ít elfoglalván, három évig bírta, a 2i)3. lapí)u az mondatik, hogy ő 
ott »k é n y e-k ed ve szerint zsaruokoskodott, zsarolt,^ 
— hanem Kperjos történeténél a kegj'os Carafáról mélyen hallgat a 
jámbor szerző, pedig a híres Szent-IIáromság szobor történetét mt^gem- 
líti ám ! Kupp a Kassán IGl 0-ben kiv>ígzett jezauitákat, mint az »őö 
hit szent buzgalomra lelkesült vértanúit, « dicsőítve zengi, s a szentek 
köz(* avatásuk mellett ugyancsak látszik kardoskodni (a m. tudományos 
Akadémia firm;ija alatt ! !) ; — viszont a protestánsokról azt írja szerző, 
hogy a kassai székes-egyházat 122 évig »b i t o r o 1 1 á k.« 8 így megy 
líz végtől-végig. Ha az Akadémia ily müvek kiadilsa által vallási gyű- 
lölködés magvait akarja elhinteni, — ám feleljen érte; nekünk köte- 
Századok. 25 



370 tArcza. 

lessegUiik öt fígyeluieztctni e veszedelmes irányra. Különben h, az 
eg^sz munka oly száraz összeálHtásu, s szerző látköre és történelmi 
tájékozottsága oly korlátolt, feldolgozói ízlése oly fanyar, hogy m^ a 
kir. kamara levéltárából özönnel keze alá került becses adatokat is 
többnyire elrontva s élvezhetlenül tálalja föl, ízetlen, szfuetlen előtdi- 
«ában. S bár magyarsága c kötetben a stylt illetőleg úgy látszik, jarnlt 
mindazáltal e tekintetben is van még elég hiba benpe ; pl. midfin i 
magyar hely- vagy tulajdonnevek helyett tótot vagy németet basinil, 
mint Kperjes leírásánál a Tarcza folyót Torissának írja. (278. I.) 
Kötelességünknek tartandjuk c mü ily modorú folytatása ellen^ úgt ii 
mint nz akad. történelmi bizottság cg}'ik ta^a, — tiltakozni. 

— Mária tiszteletének története Magyarországon. Nen- 

siczi Balogh Ágost Flórián kocskóczi plébánustól latin nyelven iiSi 
Mária tiszteletének történetéről irt terjedelmes miinek első kötete ksriiit 
ki legközelebb az egri érseki nyomdából. A mü nagy szorgalomBil 
összegyűjtve sorolja fel mindazon történelmi, irodalmi és tánafAeti 
adatokat és mozzanatokat, melyek Magyarország Yédasszonyántk cil- 
tusát érdcklőleg nemzetünk keresztyénné létele óta egész napjaiokig 
fölmerültek, ideértve a Mária tiszteletére épült templomokat, nvnU" 
tesobb képekot, szobrokat, harangokat és mindenféle műemlékeket, itl>i 

— és így a műtörténelem köréből is nagyszámú részletet elevenít M. 
Kár, hogy a különben nemcsak a vallás, de a művelődéstörténet no** 
poncából olvasók előtt is valóban becses anyaggal kinálkosÓ minka 
nem magyarul adatott ki, hogy jobban elterjedhetett volna, — miitÍB- 
a latin nyelvet az újabb nemzedék már-már alig érti. 

— Ráth Mórnál legközelebb, mint a lapokban olvassuk, iMf 
jelentek Szabó Károlynak a magyar őskorból irt kitűnő tuái- 
mányai új kiadásban, és V á m b é r y Ármintól Bokhara történetei ke- 
leti, kézirati kútfők után. £ mü először angol nyelven adatott kii 
múlt évben, s nagybecsű adalékokat tartalmán Köiép-Áiaia mdl4^> 

— ép aion népek és tartományok viszonyaira vetve Yilágot^ nelyektt 
legújabban irányúit Kurópa figyelme a Rhiva ellen indult oron eipe- | 
ditió ténye folytán. 

— Egy történelmi nemietség kihalása. A felsőHatgytr 

országi dúsgazdag és történelműnkben egykor jelentékeny szerepet Htt 
l'Alocsai báró H o r v á t h, vag}' másként b. Palochay nérd 
ii«m««rt förendü nomz?t8és: utolsó sarja : özv. Alapi Salanaon Elekaé nlL 



TÁKCZA. 371 

báró P a 1 o e h a y K o r u é 1 i a, april 26-kún Karlsbadban elhúnyf, 8 
f. május hó 5-kéa ösci mellá Palocsa vára sírboltjába örök nyugalomra 
tétetvén, férfiágon már elébb — fivérében -^ kibdnyt fényes nemzetsé- 
gét magával sírba vitte. A nemes úrhölgy társulatunknak is tagja volt, 
8 tavalyi szepesi kir.lndulásunk alkalmával nemcsak hogy a legszíve- 
sebb készséggel nyitotta meg családja levéltárát : de ott működő búvá- 
raink tiszteletére, lőcsei palotájában lakomát adott, igy óhajtván sze- 
mélyesen megismerkedni a hazai történelem munkásaival, kiknek szepesi 
müködé.^e iránt kittínő érdekeltséggel viseltetett. Ősei közül leginkábl^ 
a Thököly korában élt b. Palocsay István, és II. Rákóczi 
Ferencz tábornoka b. Palocsay Qyörgy tUntek ki ; ez utóbbi 
egyszersmind költő is volt. Különben, az elhunytnak nagybátyja b. 
Palocsay Tivadar — boldogult E Ö t v ö s ü n k ifjúkori barátja 
— szintén költő, és pedig valóban ihletett kOltŐ vala, csak kár, hogy 
múzsája nem a magyar, hanem a német költészetet gazdagítá, még m% 
is el nem évült müveivel. Gr y ö r g y, a kurucz tábornok ellenben magyar 
és latin verseket írt, ái poétái tehetségre messze mögötte áll T i v a* 
d a r n a k. Most már Kornélia bárónővel bezáródott nemzetségök síf- 
, boltja, — lefelé lehet fordítani a czímerp^jzsot fölötte. 

— A dél-niag}^arországi történelmi és régészeti társu^ 

lat — mint a Csanádi Adattár april havi, szokott becses tartalmú füze- 
tébea olvassuk — folyó május hó 15-kén közgyűlést tartand, melynek 
megörökítésére »£mlékalbum« fog kiadatni. Szén t-K l á r a y 
Jenő társulati titkár szerkesztése alatt. Ugyanezen egylet april 24-ikl 
választmányi ülésén Boleszny Antal orsóval plébános értekezett 
M i h á l d (Mehádia) és r s o v a vidékének történelmi adatairól. 

— TegyeS közlések. Gr. Mikó Imre ő excja a székely 
nemzet tőrténeimének pályadíj-alapjához, szokott nagylelkűségéhez ké- 
pest, száz arany nyal járult. — Lehoczky Tivadar t. tag- 
társunk Bereg yármegye monographiáját a Történelmi Társulat által 
közzétett helytörténeti tervezet szabványai szeri||t átidomította, s kö- 
zelebbről ugyané becses müve kiegészítéséhez még a kir. kamara le- 
véltárában szándékozik tüzetesebb kutatásokat tenni, s úgy azután a 
bizonyára hézagpótló monographiát sajtó alá adni. — Matók Béla 
úr »H.*M .-Vásárhelyi Emléke czím alatt almanachot szerkeszt, mely e 
város rövid történetét a társadalmi fejlődését is tartalmazni fogja. — 
Tgyane város szUlötte Szél Farkast tagtársunk pedig, ki Csongrád 

25* 



372 tAucza. 

megye moiiógrapliiíijához szorgalmasan gynjti az anyagokat, közelebb 
rÖlaz 1753-iki alföldi zendülési kiaérlet törtc^nctévcl készül fullépnii — 
Doby Antal tisza-újlaki lakos t:\gtar8unk viszont Ugocsa megye ^ 
és kihalt CRaládainak ismer tct^dt tüze ki czéljáiil, melyre nézve gyCi 
cs pedig az ottani t. h>lkészi kar támogatásával, nemzckrendi és csaial 
történeti adulókokat; s máris 442 család ismertott^adt állította öbs 
vázlatonan. — Ilenszlmann Imre kitUnö régészünk a budapei 
magy. kir. tudományegyetemen a műtörténelem nyilvános reni 
kivüli tanárául neveztetett ki. — A n d r á s s y Béla szép kcssfiJl 
ségü fiatal iró, ki történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokkal re 
menyekre jogopitó sikerrel kezdett foglalkozni, a fuvarosban újra mo* 
tatkozó kolera-járvány áldozatává lett. Béke i>oraini ! 



Történelmi könyvtár.*) 

— Die Haiidschrítteii dcs kais. mid. kön. Hans-, Hof- 

und Staats-ArchiTS. Beschriebcn von CoiiBtantin v. Böhm. Wien, 
1Ö73. W. Hraumüller. N. 8-ad r. 418 1. Ára 5 fit. 

— IteatfSSima YirgO Maria, Mater Dci, qua Regina et Hr 
t róna Huugaii árum. Historlco-pragmatioe adumbavit Aug. Flór. B lg 
l o g h ile N c m 8 i c z, KoctikóczienBÍs. Tomus I, Agriae, 1873. Typ** 
Lyi'ci arvliiojíÍ6oopalÍ65. 432 1. Az egosz mü ára 5 frt, 

— líokliara Története, a Icgn'gihb időktől a jelenkorig. Ii- 
moit és ismen'tlon keleti kézirati kútfők után irta V á m b é ry AriDÍn* 
Testen, 1873. U;ltli Mórnál. Kot kötetben, ára 3 frt fiO kr. ' 

— Történelmi Adattár Ctfanád-egybázmegye hajdanihci ü 
jelenéhez. Szerk. O r t h m a y r Tivatlar és Szout-Kláray Jciő. 
Hari.iadik évf. áprilisi füzet. Temesvárit, 1873. 08—128 l i» 
V2 füzrtnok G fit. 

— Scheniatísnius Cleri Arcliidioecesis C-olocensbet 

BnCSiensis, ad Annum Clir. 1873. (Henszlmann Imre régészeti é^ 
tokezéi>ével a bác;<vári á.sat:íi<rtkról.) Kal<'C;ián, az érseki nyomdábaiu 

— Képek XagyarorszíSg Történetéből. Népiskolák száaí- 

ra írta Schwickcr J. II. Pesten, Aigner Lajosnál. Ara GO kr. 

*"* Hogy o rovatot az újon megjelenő hazai történelmi 
műnk á k r a nézvo mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. ucnlSkA 
és ki.idókat, hoi;y könyveikot — vagy legalább azok esimét — hoiiáik 
• Budavár, iskol&-tér 1()2. sz.") beküldeni ne terheltessenek. 

FolelÖ8 szerkesztő : THALY KÁLMÁN. I 

Uw Ín|iv-t, 187:t. \yomato:t az AthL-iir.cuni nyomdájában. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



látoffik fttzet. 1873. Jnnins hó. 



Berger Illés augyar királyi historiographns.'^) 

(Olvastatott a m. t. Akadcmia 187.-3 martius 10-diki Ulcidn.) 

A férfiú, kiről ma szólani kívánok s kinek nevét és müveit 
A történettudomány buzgó munkásai közül is csak kevesen isme- 
lík, egy nagy eseményekben gazdag félszázadon át, a XVII. 
•tod első -felében, Magyarországnak íigj^szólván egyedüli 
tfirténetirója volt. 

Mert e korban a magyar történelmi irodalom terén alig 
^ttgyarázbatö hanyatlás állott be. 

*) Irodalomtört(^ueti mííveink szerz/íi alig tudnak valamit Ber- 

I. íín6L Cxwittingcr clött teljesen isiin^retlcu volt élettörténete ás 

■; **k tgy munkája volt ismeretes. (Specimen Hungáriáé Litteratae. 1711. 

\ ^HgAék 14, 1.) Bod Pdter szintén csak ezen egy munksíját ismeri 

^•em tud róla egyebet mondani, uíint azt, hogy : >Po8oni oskola Mester 

■ (volt) az Augustaua Oskolában. Kz ór/ilt az lllyésházy István Palatínus 

j ■Oietésdu, a mcilyct kinyomtattntott. Irt a Magyar királyokról is holmi 

» ^eieketc (Magyar Athénás. 17r)(>. 3(>. l.) Ugyanezt írja Korányi. 

(Memória Hungarorum. 1775. I. I7í). 1.) Utóbb kiegészíti azzal, hogy 

■•t lyomtatott munkáját ismerteti. (Nova Memória. 1792. I. 431. 1.) 

í^odhracBky (a Tudománvtárbíin 1 8 13. Xll. 351— 3GG.11. kiadott 

•^tekeiéseben) clsö igyekezett életraj/át adni. Több új, érdekes adatot 

^Wi De elbeszélése hézagos, több következtetése téves, előadása za- 

^^ Az általa közlött adatokat szerencsésebben állította össze I p o- 

*yí Arnold. (Fehérlieg)'ségi iitiképck. Vasárnapi Újság. 18G0. 138. 

*^) E sorok írója a budai magyar k. k a m a r a és a bécsi b i- 

'^dalmi péuzügyministerium levéltárában talált 

^tokból szerkesztette Berger életrajziít. Munkáit Pest és Bécs nagy 

könyvtáraiban kutatta föl. 

Szisadok. 2G 



374 BEliGER I. M. KIR. HISTORIOGRAPII 

A XV. század végén történetírásunk a száraz és naiv kró- 
nikák szerény köréből kiemelkedve, a megifjúlt classicismus va- 
rázshatása alatt, az ókor örökbecsű remekeinek tanulmányozása 
és utánzása által, meglepő lendületet nyert, magas t(*>kélyre 
emelkedett. És bár kezdet])en csak importált növény gyanánt 
díszlik a nagy Mátyás fényes udvarában, csakhamar termékeny 
talajra talál hazánkban. A XVI. században a magyar történet- 
írók hosszú sorozatát bírjuk, kik a müveit külföld akkori iro- 
dalmi színvonalát mindannyian elérték, némelyek túlszárnyal- 
ták. Csak 1 á h M i k 1 ó s t, F r g á c h F e r e n c z e t, Z s ám- 
])oki Jánost, Verancsics Antalt emelem ki, és B a- 
r a n y a i D e c s i Jánost, kinek jeles munkáját csak nemrég 
tette közkincscsé a nagyérdemű Toldy Ferencz.') Es ezeknek 
köréhez tartozik még Istvánfi Miklós is, bár. müve csak 
a XVIT. század első éveiben készül el. 

De midőn 1608-ban a tollat kezeiből kiejti, Magyarország- 
ban a történetírói tevékenység terén szünet és hallgatás áll be. 
Rövid, többnyire selejtes alkalmi müveknél alig bírunk egyebet. 
Csak R é w a i Péter commentariusai, és naplók, emlékira- 
tok, melyeken diplomaták és politicusok dolgoznak, de nem a 
közönség számára, képeznek kivételt. 

Es míg Bethlen Gábor Böjthi Gáspárban níiéltó 
történetíróra talál, az ez időben élt magyar uralkodók B e r g e r 
Illésre szorulnak. 

Ennek irodalmi munkássága teljesen nélkülöz minden ma- 
gasabb értéket. De élettörténete figyelmet érdemel jellemző 
részleteinél fogva, melyek bepillantani engednek egy XVII. 
századbeli magyar tudósnak, egy történetírónak életviszonyaiba. 

I. 

Berger-) Illés protestáns csahidnak volt sarja. Azon 
Berger Péter, ki 1560. körül Breznóbányán mint tanító, majd 



^) Kiadta IHfiíi-ban a Magyar TíSrtdncliui Emlékek II. osztályá- 
nak XVII. kötetében. 

'-') Munkáinak czimlapjain fölváltva í.ja magát Berger, Perger, 
Berglier, söt egyszer Bergliler-nek. A hozzá intézett, vagy róla szóló 
hivatalos ii-ományok majd Bergernek, müjd })otlig Porgernok nevezik. 



FKANKL VILMOSTÓL. 375' 

mint lelkész működött s innen Zsolnára, és 1583 táján Bicsére 
hivatott meg lelkésznek, kétségkívül atyja volt Illéstinknek. Ez, 
mivel Calvin tanaihoz hajolva, Lutherhez mereven ragaszkodó 
lelkésztársai által 1595-ben állásától megfosztatott, kényszerítve 
látta magát elhagyni hazáját és Magyarországba menekftlni, hol 
még 1612-ben is élt.^) 

Illés Breznóbányán2) 1562-ben született. 3) Kétségkívül itt 
kezdette meg iskolai tanulmányait. Ez időben két tudós férfid 
állott a breznóbányai tanoda élén : Sculteti Severin 
(1575— 1577.) és M élik Sámuel (1577— 1579.), kik mirtd- 
ketten jelentékeny szerepet játszottak a felsőmagyarországi pro- 
testíins mozgalmakban.*) 

Illés utóbb külföldre ment. 1593 martius 19-én a bei- 
déibe r g i főiskola anyakönyvébe jegyzi magát. Iskolatársát 
között találjuk V eresmarti Mihályt, ki mint ö, később 
szintén a cath. egyházba és az írói pályára lépett.^) Mily tudo- 
mányszakkal foglalkozott s meddig tíirtózkodott Heidelbergben ? 
nem tudjuk meghatározni. Midőn hazájába visszátért, a pozso- 
nyi ágostai hitvallású tanodánál nyert alkalmazást.*^) 



^) Hornya nszky Victor. BeitrJlgc zur Geschichte evangelischcr 
Gemcindcn in Ungarn. (Pest, 18G5.) 99. s. 112. 11. 

-) Iloi-ányi es ut '.na mlsok pozsonyinak tartják. Podhraczky ezt 
nem fogadja cl 6a még azt sem tartja ])izonyosnak, hogy Berger Ma- 
gyarországban született. O azt állítja, hogy Perger ősei Horvátország- 
ból a török elöl CsehorsZiígba menekültek ; hivatkozik II. Rudolf csá- 
szár 1583-diki okminyira, melyben Perger Györgynek és Bertalannak 
nemességet adomínyoz. Azonbin elfeledi kimutatni, hogy ezen k^t Per- 
ger es Berger IWés között rokoni összeköttetés létezett ; pedig ez lett 
volna lényeges. — Hogy B. I. Brezuób.ínyán született, kétségtelen, 
miutín a heidelbergi egyetem anyakönyvébe így jegyezte nevét: >Elias 
Berger B i z n e n s i &.« 

^) Azon folyamod Isban, melyet 1044-ben III. Fordin indlioz in- 
téz, 82 éveinek mondja magát. 

'*) Ilornyánszky i. m. 99. 1. 

^) Sárospataki füzetek. Iöö2. 558. 1. 

*) Bod Péter, Ilorányi id. h. Tanári mííkö lésire maga is utal: »Rap- 
sodiae de Cruoc« czímü IGOO-ban mogjclout müve ajánlólevelében, midün 
Kuthassyt kéri, hogy öt »infimae soitis Iiominem in s c h o 1 a s t i c o 
pulvcrc latitantcm« pártfogása alá ve^rye. 

26* 



376 BERGER L H. KIR. lUSTORIOGRAPU 

Azonban már rövid idö múlva elhagyta tanszékét és fel 
kezetét is. Mikor történt ez, s mily körülmények befolyása alatt 
nem ismeretes. Valószinű, hogy egyéb indokok mellett száműz 
tésben élő atyjának példája is nem csekély hatást gyakorc 
lelkére. 

1600-ban már mint buzgó és vallásáért lelkesülő catho! 
cus lép fol az irói pályán. Első kiadványa versekben írt tort 
nelmi dolgozat. Czíme a következő: »Rapsodiae de Cruce, Insí^ 
nis Regni Hungáriáé Sanctissimis et de G estis pro Cruce Chrisl 
inclutorum Hungáriáé Rcgum faeliciss : secundum fidem histori 
cam pro immortali glória Hungáriáé, pro nomine Christi, tol 
seculis pugnantis.ci) A 163 lapra terjedő és Ku t ha ssy Já- 
nos prímásnak ajánlott munkában a kereszt jelvényét és a 
kereszt dicsőségéért küzdő magyar királyokat szent Istvántól 
Szapolyay Jánosig énekeli meg.-) 

Miként ezen munkája hivatva volt szerzőjének ájkclctü 
orthodoxiáját minden kétségen fölül helyezni, úgy második, 
1602 és 1603-ban közrebocsátott müveinek rendeltetése volt 
az uralkodóház iránti hűségét és ragaszkodását kitüntctul') 



Megjelent OlmUtzben. Egy példány a bJcai udvari, segj^ 
pesti egyetemi künyvtíírban Őriztetik, 

2) A munka bárom könyvre oszlik. Az első kettő 4 — 4 Bipw 
diűt tartalmaz. A barmadik könyvben v.innak megénekelve a királyok. 

^) Az elsőnek ozfme : »Domu3 Augustissimae Austriac coliunn** 
sidcra. CaesareB, Monarcbac, Arcbiíhues. A príma corum origino A^cl1^ 
dueum augustissim. ab anno Domini 1281 usque ad 1490 cum beroif^is 
gestis gloriaquc immortali virtutis bcllioae et togatao ílorentiss. heruí<)0 
carmiue secundum fidem listoricam des;ripli additi? in margine glort* 
Pars Príma. Autore Elia lUír^ero IMWcs, 1G02.« Ugyanő kötetben m 
a Pars Secunda, mely 1490-töl lG02-ig terjed. A munka Rudolf kiriUr 
nak ds toatvereinek van njiinlva. Kis ncgyednítü, 110 lap. Egy p^í^ 
nya a cs. udvari könyvtárban. — A második munka czime^ >IdyUiaí« 
virtute bellica, fortitudinr^, időst de militiae cbristianae originc, ff^ 
gressu, dignitate, utilitatc. Additis Panrgyribus ín excmplo ducii et 
heroia antiquis et vcris comparati. Elia Bcrgcro Pocta Laureto Cacsare(K* 
Prága. 1603. Aj.ínlva Nádasdy Ferencnek. A munka hat >IdyllioBt* 
tartalmaz. Kis ncgyedrdtíí, 58 lap. Egy pcldinya a bícei ci. odviö 
könyvtárban. 



Ji 



FRANKL VILMOSTÓL. 877 

n. 

Ezen előzmények után Berger úgy hitte, hogy elég nagy 
érdemeket és elég hatalmas pártfogókat szerzett magának arra, 
hogy a magyar királyi udvar historiographusá* 
n a k állására igényt tarthasson. 

Ezen hivatal, melyet 500 forint évi fizetéssel, a XVI. szá- 
zad második felében nagynevű írók : Zsámboki János és 
Brutus J á n o s birtak, az utóbbinak 1592 május Ifi-án be- 
következett halála óta üresedésben volt. Berger 1603 'elején 
nyújtotta be folyamodását Rudolf királyhoz. Ez február 26-&n 
meghagyta a pozsonyi magyar kamara elnökének és tanácsosai- 
nak, hogy Bergcrt magok elé idézzék, megvizsgálják és jelentést 
tegyenek az iránt, vájjon bir-e a kellő képességgel és tudomány- 
nyal. Ugyanis a kamara hatásköre a XVI. és XVII. században 
nem szorítkozott az ország pénzügyeinek igazgatására, kiterjesz- 
kedett az mindarra, mi bármily tekintetben a pénzügygyei vo« 
natkozásban állott. 

Nem lehet tehát meglepő, hogy miután a királyi történet- 
író fizetését a pozsonyi kamaránál szokta nyerni, ezen pénzügyi 
hatóság lett megbízva ítélni a folyamodó tudományos qualifica- 
tiójáról. Es a szegény történésznek meg kellett jelenni a kamarai 
urak előtt. Ezek hatalmas állásuk tudatában kicsinylő elbiza- 
kodottsággal fogadták és komoly vizsgálatnak vetették alá. Az 
eredmény nem volt kedvező. A kamara úgyszólván megvetőleg 
nyilatkozik róla. »Midőn öt — így szól a jelentés — vizsgálni 
kezdenők, alig hallottunk szájából két-három szót, s alig tekin- 
tettük át az ő felségéhez intézett folyamodványát : meggyőződ- 
tünk, hogy nélkülözi azon alapos tudományosságot és kitűnő 
ismereteket, melyek szükségesek volnának, hogy ő felségének 
dicsőséges tetteit, fényes diadalait kellően leírhassa.* *) 

■ 

^) »Pcriculum facturi, quitl ingenii, doctrinae, et cruditionis in 
hominc cssct, ot utmm obcundo illó mímcri satís aptus idoDCUsquc vide- 
retur, cuudem in pracscntiam nostram acccrBiri curavimus. Qucm cum 
cxaminare cocpisscmus, vei ex duobus aut tribus vcrbis coram prolatis, 
adooque ex porrccto Suac Majcstati lil)cllo cjus supplici, haud obscuro 
conipcrimuB, cum non usquc adco eolida eruditionoj doctrinacque prae- 



378 BERGER 1. M. KIR. lUSTORIOGRAPU 

Berger joggal úgy vélekedhetett, bogy birftlöi ügyes finan- 
cierek lehetnek, de történetírói hivatottságának megítélésére 
nem egészen illetékesek Nem mondott le tehát igényeiről és 
reményeiről sem. Hogy magának utat nyisson az elzárkózott 
Rudolf kegyeihez^ hatalmas tanácsosát, Barvitius Jánost 
igyekezett megnyerni. 

Egy újabb munkáját, melyet Prágában, a császári udvar 
székhelyén, 1603-ban nyomatott, neki ajánlotta. Azon országo- 
kat, melyek az ausztriai ház uralkodása alatt, és az államokAt^ 
melyek azzal szövetségi viszonyban állanak, szólaltatja meg latin 
dystichonokban az ausztriai ház dicsőítésére. *) 

A Barvitiushoz intézett versekben nem fukarkodik a ma- 
gasztalással ; de egyszersmind nyilt őszinteséggel tárja fol czél* 
zatait, midőn fölkéri, hogy a császár figyelmét irányozza rel 
és müveire. 2) 

Számítva Barvitius pártfogására, 1603 őszén ismét megje- 
lenik Rudolf előtt. Most ajánlatot tesz, hogy a török-magyar 
háború történetét megirandja, és hogy e munkájára kellő otium- 
mai rendelkezzék, évi segélypénzt kért megajánltatni. Azonban 
Rudolf most is, > miután — úgymond — ismeretlen előtte, taj- 
jon ily munka megírására elég képesnek és alkalmasnak tekint- 
hető-e : ismét a pozsonyi kamarához kívánta őt utasítani, hogy 

Btantia pracditum c?8e.< (Eredeti fogalmazata a budai m. k. kinmú 
levéltárban.) 

*) A könyv czíiuc : ^Typus Monarchiáé Europac Aastrio-RomanMi 
id ost siiminorum rcgnorum iu Európa, qaoriim impcrio, affínitate, socie- 
tatc belli et pacis gaudet augiistiss>iina Domus Austriaca. NobUÍMiiBS* 
Gcncroso et Magnifiio Dominó Johanní Barvicio, ab Intimis Conailüi ^ 
Sccrctiö Sacratiííd. Majostatis Impcratoris Rodolphi II. Dominó ot P^troM 
colendissimo dcdicatus et consccvatus, summac obscrvantiae ergo. Ab 
Elia Borgero Pannon io. Pragac. Typis Gcorgii Vigrini.c Kis ncgyedrétS 
nyolcz lap. (Kgy példánya a pesti egyetemi könyvtárban.) 

-') A czimlap miísodik oldaltin a Barvitiushoz intézett vorsckben 
olvassuk : 

», . . Austriadascpie meos aeternis ex aura columuas, 
Ilungaridas pariter coelesti ex crucc laudes 
Divo coinm«Mi(hi (piaqua potcs artc Rodolpho ^ 

Atquc meo studio praesonti, velfpie futurf» 
Diilcc patrocinium mcritis couccdi Patemís.c 



FRANKL VILMOBTÓL. 379 

ez Bergert megvizsgálja, s ha alkalmasnak itóli, a munka meg- 
írására felhatalmazza, oly hozzáadással, hogy munkáját kinyo- 
matása előtt tudós férfiak által eszközlendő hirálat végett be- 
mutassa ; dolgozatai érdemének és képességeinek megfelelő al- 
kalmazást fogván nyerni.*^) 

Berger szerencséjére e királyi határozat Mátyás főher- 
czeghez volt intézve. Ez megmentette öt egy másodszori kama- 
rai vizsgálat megaláztatásától. O, úgy látszik, ismerte Bergert, 
és gondolván, hogy a hajlékony férfiú szolgálatkész tollának 
maga idején hasznát veheti, őt lekötelezni kívánta magának. 
1604 január 24-én tehát oly rendeletet bocsátott a pozsonyi ka- 
marához, mely a királyi leirattal nem volt egészen öszhangzás- 
ban. Egyszerűen meghagyta, hogy Bergert valamely hivatalra 
alkalmazza, és neki a kamarai jövedelmekből fizetést rendeljen. 2) 
Ennek daczára Berger most sem találkozott barátságos fogad- 
tatással a kamaránál, melynek tanácsosai kijelenték, hogy nem 
rendelkeznek neki való hivatallal. 2) 

') Kudolf 1603 november 7-dn Prágából Mátyás fhghcz intdzett 
levőidben írja, hogy Berger előadta : »dasz er vorhabens wShrc, dasz 
hungrische Kriegsweszen nach ordnung zu beschreibon, und dasz cr dar- 
zue manichcrlay vcrzaicknüszon und particularía habé; dancbenst un- 
dertheuigst gebettcn, Ihme zu uolziehuug desscn mit einer jttrlicben 
Underhaltung zuuersehen. So unns aber sein thuen und vorhabens, ob 
er zu dergleichen beschreibuog geuuegsamb fundirt und qualificirt, un- 
bcwiiszt ; állsz gesinnen wir . . . gedachten Berger auf unser hungerischc 
Cainer rcmittirn : und dcrsclbcn andeutten lassen wollen, dasz Sy Ihmo 
eiuen dicnst darzu Sy die Camer etbo tauglich befínden wurdt, mit oinem 
undcrhalt eiugebe. Doch Ihme zuuor examinire, wasz er kan, und ob 
Ihmc dergleichen Beschreibung zuezulaszen, und nach gestalt deszelbcn 
Ihme dic bewilligung thue ; doch auch mit der bcschaidenhait, dasz or 
dergleichen historien nicht ediren, und in druck kommcn laszeu, sondern 
zuiior dieselben Euer Liebden übergebe, damit solche durch golehrtc 
reuidirt, unnd alszdann die bewilligung und zuelasz gcbührlich gcsurht 
wcrde. Nachgestalt derselben sciner Arbaitt und crscheinender qualite- 
tcn, Er Berger alszdann zue uiehreren gebraucht und befürdert wcrdcu 
klian,« (Eredetije a becsi udvari kamara levél túrában.) 

-) Mátyás fhg 1004 január 24:-(5n a pozsonyi kamarának meg- 
hagyja, hogy: »locum ipsi Pergcro aliquem assignatis, salariumíjue cer- 
tum e proventibus Camerae istius subminÍ8traretÍ8.« (Eredetije a budai 
ni. k, kamarai levéltárban.) 

^) A bécsi kamara 1004 april l-jén írja Mátyás fhgnck : >£rsich 



380 beuger i. m. kir. nisTORioGUAPH 

JJkkor ismét Mátyás föherczeg 6s királyi helytartó segítc 
rajta. Magyar királyi historiograpliussá nevezi 
ki.*) Fizetését a bécsi kamara javaslata folytán, egyelőre, >in 
tudományos munkásságának nagyobb gyümölcseit fogja nytj 
tani«, évi 100 forintban állapította meg. 2) Bergert már elöb 
másnemű kitüntetés is érte, melyre több jogczimmel birt^'mi]] 
az imént nyert hivatalra. »Királyi udvarno k«nak (Aa]t< 
Regiae Familiáris) neveztetett ki, és költői művei, illetőleg ?»- 
ses dolgozatai megszerzek neki a fejedelmi babért, melyben még 
ez időben is részesítették a fejedelmi udvarok kegyelt költőiket 
Ezóta Berger soha sem mulasztja cl nevéhez illeszteni a >ko- 
Bzorús költő* (Poéta Laureatum), vagy a mi még különösebben 
hangzik: ^császári költő« (Poéta Caesarem)czímét, melyet kül- 
földiek gyakran, de hazánkfiai csak ritkán tudtak elnyerni; (dj 
körülmény, mely bizonyára inkább fényt vet reájok, mint 
homályt. 

Berger vágyai teljesülését, ambitiója kielégítését M&tyis 
föherczegnek köszönhette. Es ezért nem mulasztotta el minden 
alkalommal háladatosnak bizonyítani magát Elfordulván a hi- 



dann noch vor 3 Monaten mit E. F. D. Srhrcibon boi Irder Camer IB* 
gcmoldt, als da aber soustcn keiu dieiist dcr Zeit zu gcbraucli.<( (FogtH 
mazata a becsi cs. kamara Icvt.) 

') A kincvczcBÍ okmányt nem sikerült föltalálnom. — Matyii 
1604 april 7-k<m a pozsonyi kamarához intézett leiratában emlttit 
hogy Öt hivatalra már kinevezte. Hogy Berger magyar királji 
történetíró volt, bár magát néha császári törtdnctírónak eúmtih 
kétségtelen, miután fizetését a magyar kamarától nyerte cs rcndeltetón 
volt a magyar törttínctet megírni. 

') Matyii s fhg Bergenuík kinevezési okmányában nem hatánwti 
meg fizetését. B. ennek mogá]lai>ítá8áért a bécsi kamarához íoXyvto 
dott. Kérelmének támogatására előadta, hogy most is egy munkát: >l^ 
Imperatoribus Inclitae Domus Aiistriacao et de Kogibus Hungtriw* 
síijtó alá bocsátani kés/íil, s több luisonló munkán dolgozik. A b^* 
kamara »zum Anfnng, und bisz man etwas mehreres fructus ipsins er«* 
ditionis sühet,« 100 forintot javasolt. ( 1604 april l-j^n kelt, >Iity« 
fhghez intézett fölterjesztésének fogalmazata Bécsben.) Ennek foljt** 
Mátyás flig lfi04 ai>ril 7-kén a pozsonyi kamarának meghagyta, IwíT 
Bcrgernek 100 forintnyi fizetését negyedé veukint kiazolgáltassJU (&** 
dctgc Budán.) 



•4 



FRANKL VILMOSTÓL. 381 

njatló naptól, Rudolftól, a kelő csillcagzat felé fordult. Melegen 
és őszintén fölkarolta Mátyás érdekeit, melyeket buzgón iparko^ 
dott & sajtó terén elömozditani. E korban, midőn a politicai élet 
nég nem ismerte az időszaki sajtó hatalmát, ennek a röpiratok 
pótolták némileg helyét A pamphlet-irodalora nyugati Európa 
onzágaiban ekkor már magas fokon állott és hatalmas szerepet 
játszott a politicai mozgalmakban. Nálunk még csak bölcsőjé- 
ben találjuk és teljesen ártatlan módon lép föl. Berger 1607 és 
1608-ban három politikai röpiratot bocsátott közre, melyeknek 
rendeltetése volt Mátyást a magyar közönség előtt emelni és a 
rendeket részére megnyerni. *) Mátyás mellett főleg Illésházy 
Istvánt dicsőíti még, ki amannak leginkább előkészítette az 
itat a magyar trónra. Es midőn már lG09-ben a hatalmas ná» 
dórt kora halála elragadta, gyászbeszédben magasztalta hazaíiüi 
érdemeit ») 

^) A) Gratulatio Scrcnissimo Princijji acDomino D. Mattliííic Arolii- 
énci Austríao, Duci lUirgundiac ^t<>. In fuolicissiino ejus ad summám gu- 
bemationem ct Comitia Hungariac rcclitu facta, iiomine Optiinutum ct 
Popnli líungariao, Authorc Elia Bcrglier A. G. Poctsi Luuroato ct Histo- 
rieo Cacsarco. Bdcs, 1007. (Kis ntí;;yc(lrctü, 2() lap.) Kj^y poltláiiy a 
Wcsi udvari könyvtárban találliatű. — B) Cadons, scu próba, ot brcvis 
inntatio ad Coinitia pia, concordia, fida, IIung:ariac Posoniac cclebranda. 
Ad Illiutriss. Rcvcrcudiss. Spcctabilcs ct Maguificos Dominoa ProcorcB, 
«etcrf»gqiic Gcncrosoa Nobilcs Hungariac. Facta a patriac amantc ct 
BtadioBO Elia Bcrghcr A. G. Pocta Tjaurcato, llistorico Caosareo. JU'cs, 
1807. (Kis ncgycdretü, 22 lap.) Ki'wai Pctcrnck ajánlva. Egy-egy pcl- 
íiny a becsi udvari cs a pcati egyetemi könyvtárban található. — 
C) Jabilaens do orgino, crrore, rí^stitutione, S. Coronac Kcgni Hungáriáé 
fortisB. ac faeliciss. Practcrca corollia mixta ad faclieissimam ae mcritiss. 
^runationcm növi Kogis Hungáriáé ]>iissimc stiitus, bumillimc tcxta ab 
Üit Bergor A. G. P. L. ct K. H. Historico. Anno 1008. (Kis ncgycd- 
*^ 42 lap.) II. Mátyás királynak els a magyar Kendeknek aj:ínlva. A 
2^34 11. leírja a magyar korona viszontagságait, ])árbuzamot von 1. es 
11. Mátyás között. 35 — 37.11. IJergt'r levele Ilh'rtházyboz, melyl»en a 
We«i bcke létrehozásáért magasztalja. 3S — 12. II. közli lUesházynak 
^*€ttc(lét, melyet a kassii rendekhez a béliéi bi'kc le'trelioz ísa után tar- 
tott. — Egy-egy pdldány a béosi udvari éa a i)csti egyetemi könyvtár- 
ain. (Podhraczky fölületcscn vizsgálván e munkát, azt tevésen két mü- 
nA nézte. L-h. 363. 1.) 

. -) Bod i. b. írja, hogy Berger »ór.llt« Illésházy sírja fölött. Uo- 
'^^'^yi i. in. adja a gyászbeszéd czímét : >Oratio de laudibus Stephani 



382 nKlUíEll I. M. KIR. UlfiTORIOGRAPH 

Azon alkalomból, midőn Rudolf császár halála után Cseh- 
ország koronája, majd a császári korona is Mátyásra szállott, 
Berger a koronázási ünnepélyeket alkalmi müvek közrebocsár 
tása által igyekezett emelni. Czimeiket sajátszerű sallangos, liaj- 
hász-stylban szerkesztette. Az egyik : »Connubium Hungáriáé et 
Boliemiac in Screnissimo et Potentissimo Principe ac Dominó 
D. Matliia Secundo Rege Hungáriáé et Rege Bohemiae felicí- 
ter recens coronato, 23 die Maji Anno 1611. sanctissimeet 
faustissimc denuo sancitum, sacratum, celebratumque autore 
Elia Berger a G. S. K. M. Historico et Aulae Regiae Famili- 
ari.« ') A másik: »Trinubium Europaeum. Hoc est de Sodetata 
Imperii Christiani inter Germanos, Hungaros et Bohemos in 
Sacratissimo et Invictissimo Impcratore ac Dominó D. Matiui, 
Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae, Croatiae, Dalmatiae etc, Bege 
.... faelicissimis auspiciis electiouis et coronationis unaníim 
septenmrorum coelectorumque Imperii Romani consensu redin- 
tograta, sancita, sacrata, die junii 14 et 24. Aimo 1612. Anthon 
Elia Borgero A. G. Poéta Caesario L. Historico Regio et Anhe 
Familiari.-) 

Az utóbb említett munka Frankfurtban jelent meg. Mert 
]Mátyás magával vitte udvari historicusát a birodalomba, hogy 
tanúja és történetírója legyen császárrá választássá és ko^oná^ 
tatása ünnepélycinek. 

Ugyanis Berger ilyetén irodalmi tevékenysége által nagy 
mértékben megnyerte Mátyás kegyeit, melyeket ez többféléké- 
pon tettleg is kitüntetett. Alig jutott a hatalom kezeibe, sietett 
Borgert az ausztriai nemességgel kitüntetni; ki ezóta (1607) 



Ilh?!>h;ízy. 1G09.« De nokom nem sikerült e munkából egy példányt lea 
találni. 

*) Nyoniiitott Prágában. Nagyobb nyolc ziidrotű, 50 lap» -Ajánlv* 
Miítyás királynak. Egy példánya a bécsi udvari könyvtárban U* 
híltatik. 

-) Nyomatott Frankfurtban. Kis ncgycdrctü, 64 lap. Ajánlva M*- 
ty/isnak, n<\jcnck, a választótcjudtílmi'knck os a birodalmi rendeknek. 
Vt'pMi r)7 — *)4. 11. li.Mjrcr levele áll, a kölni válasKtófitjcdeleoibcs !■• 
tozv«\ melyben az ö ci* cbMljcnok bölcscségét, a mag^yarnomael iránti j** 
akaratát magasitalja. — Két pcUlány a m. t Akadémia könyvtár*b» 



FRANKI. VILMOHTÓL. 383 

viseli az»A Grünpcrgli* inellcknevet.^) 1609 január l6kán pedig 
fizetését 100 forintról 350-re emelte, hogy — úgymond — >hi- 
vatalos teendőinek, a magyarországi történetek följegyzésének 
és megírásának minél kényelmesebben szentelhesse magát.« Do 
a király biztosítani kívánta magát arról, hogy az emelkedő fize- 
téssel arányban álland Bergernek munkássága. E miatt kikö- 
tötte, hogy »negyedévenkint történetírói munkálkodásának meg- 
felelő eredményeit a pozsonyi kamarának megtekintés és átné- 
zés végett bemutassa.* 2) 

Azonban a királyi kegyelem ilyetén tanúságai és loyalis 
szolgálatai daczára, a pozsonyi kamara következetesen csekély 
figyelemben részesítette az udvari történetírót. Berger, úgyszól- 
ván élete végéig ki volt téve a hatalmas pénzügyi hatóság ve- 
xáinak. Fizetését hanyagul, késedelmesen, sőt gyakran éveken 
át egyáltalában nem szolgáltatta ki ; miáltal az nem egyszer 
nagy zavarnak, sőt nyomornak volt kitéve. A pozsonyi királyi 
és a bécsi császári kamarák levéltára minden évről tartalmaznak 
fejedelmi rendeleteket, melyek Berger gyakori, keserves panaszait 
orvosolni igyekeznek.^) így például, midőn Mátyás 1612 tava- 
szán a német birodalomba utazván, Bergei-t fölhívta, hogy kisé- 
retéhez csatlakozzék, sürgetöleg elrendeli, hogy a pozsonyi ka- 
mara Bergernek elmaradt fizetéséből legalább 80 forintot utal- 
ványozzon, a melyből útiköltségeit födözhesse.*) Ezen összeg 

* 

') Mikor, mily módon nyerte Berger a nemességet cs czimct ? pon- 
tosan nem tudom meghatározni. 1607 óta találkozunk nyomtatott mun- 
káinak czinila])ján az »A. G.« betűkkel. Az 1622 július 5 ikik. okmány- 
ban találjuk öt először »& Grimpergh«-nek czímezve. 

'-) Mátyás 1B09 január 16-án a pozsonyi kamarát értesítve a 
fizetésemelésről, kijolenti kivánatát, hogy Berger »singulo quoque tri- 
mostri spatio laborum suorum condignum specimen huic Camerae nostrao 
videudum ct perlustrandum exhibcat.« (Eredetije Budán.) 

^) Már 1605 február 12-e'n utasítja a bdcsi kamara a pozsonyit, 
hogy Berger fizetését rendesebben szolgáltassa ki. 1608-ban octobcr 
1 4-cn a bífcsi kamara a pozsonyinak irja, hogy Berger elmaradt fél- 
e'vi fizetését sürgeti, elrendeli tehát kieldgítésí^t, miután »eum mngna 
í'gcíftate pressum, hoc nomine contentatum esse cupiamus.« Mátyás ki- 
rily 1609 october 8-án meghagyja a pozsonyi kamarának, hogy Ber- 
ger elmaradt fizctdsdt, tekintettel »egestatis suac, qua laborat« a trei^- 
esíni vagy újhelyi harminczad jövedelmeiből kifizesse. (Budán,) 

*) 1612 april 10. Eredetije Budán. 



384 BERGÜII I. M. KIR. HISTORIOGRAPH 

nem volt elégséges, és Bcrger adósságokkal terhelten tért vissxi 
hazájába ; minek következteben a pozsonyi kamara újabb kiii 
lyi parancsot vett, hogy kötelezettségeinek Berger irányibai 
eleget tegyen.') 

Ezen financiális nehézségek 2) méltán elkeserítették ot, k 
fölébresztették benne a vágyat, biztosabb, jövedelmezőbb állát 
után. Kész volt kitűnő állását prózaibb, de nagyobb anyagi elő- 
nyökkel kínálkozó hivatallal cserélni föl. 1615 elején a magjar 
királyi történetíró a magyai'-morva határvámnál a czédulaszedö 
tisztségeéii; folyamodott. Azonban a bécsi kamara nem ajánlotta 
kérelmének teljesítését. Lehet, hogy az irodalommal foglalkoi6 
férfiúban nem tételezte föl a szükséges financiális képességeket: 
de ezt mellőzve, a tudomány érdekeit hangsúlyozta. »Sok]al 
czélszerübbnek látszik, — így szól fölterjesztésében — hogj » 
folyamodó eddigi állásában megmaradjon, a megkezdett törté- 
neti munka kidolgozását folytassa, és jobb előléptetési alkalomra 
várakozván, a megszokott nyugalomban éljen.c Addig is aján- 
lotta, hogy némi jutalomban részesíttessék. Es a király elfogad- 
ván a javaslatot, 100 tallér ajándékot utalványozott részére,*) 

Ez némi vigasztalás volt a meghiúsult reményekért Bc^ 
gor nem feledkezett meg a bécsi kamara figyelmeztetéséről, hogy 
m(»gfelel(ibb alkalmat várjon be. Már 1616 elején újabban a 
királyhoz fordul. Változatosság kedvééi-t most nem pénzBgyi hi- 
vatalt, hanem egyházi javadalmat keresett. A sopronyi 
keresztes lovagok egykori javadalmának adományozásáért fo- 
lyamodott, kötelezvén magát, hogy annak világi kezekben lerö 
birtokait visszaszerzi. A pozsonyi és a bécsi kamara cbökei 
melegen ajánlották ezen kérelem kedvező elintézését; bizonjo* 
san már csak azért is, mert i'kként a kamara terhein könnjtt* 

*) 1G12 dcceinlíor 11. Eredetije Budán. 

-) Horger IGl^-ban fizetéséből Hcminit sem kapott A becsi kr 
nijira IGll janu'ír lő-on újabb rendeletet boesát kielégítése tirgy*!** 
a pozsonyi kainarálioz. (eredetije Budán.) 

•^j A hivatal, melyért folyamodott, így czímcztctik : »0£fi««* 
Ten-eptoratus Schedaruui Moraviae. « A bécsi kamara írja: >Coiisulü* 
videtur, ut in suo ofíioio remanens, iu-v-eptum opua histoiicum contiii*»» 
et coinmodiorem pro i]»so occnsionem promotionii cxpectct, quiotc^* 



asvcti fruatur.« 1G15 február 11 ken. Fogalmazata Becsben* 



I 

i 



ÍTIAIÍKL VILMOSTÓL. 385 

ni és további alkalmatlankodásoktól szabadulni remélhetteL 
ratán nevezett Bergernek — így szólanak — a dicsőséges 
rák ház körül tanűsitott szolgálatai, buzgósága és az udvar- 
szenvedett sokféle kellemetlenségei eléggé ismeretesek, mél- 
ik tartjuk öt ezen javadalomra, melyet elnyervén, nemcsak 
idséga- és munkásságának jutalmát vecndi, hanem egyszers- 
d ösztönt fog nyerni, hogy tehetségeinek és szorgalmának 
nagyobb és tökéletesebb gyümölcseit termelje.*) 

Azonban most a magyar udvari cancellaria támasztott 
^zségeket. Miután ugyanis a kérdéses sopronyi javadalomra 
ádasdy-családnak is voltak kegyúri jogigényei, ezeknek meg- 
válása előtt a javadalomnak adományozását ellenezte. 2) 
kély kárpótlás volt az, hogy a sopronyi javadalom helyett a 
mgalli keresztes lovagrend tagjai sorába vétetett és jelvé- 
rei diszSttetett föl.^) Mindazáltal ernyedetlen buzgósággal 
tattá irodalmi munkásságát. 1618-ban 11. Ferdinánd ma- 
r királylyá választatása és koronáztatása alkalmából ismét 
kisebb munkát adott ki.^) 

A sokszor csalódott és sokat szenvedett udvari történet- 
a a legnehezebb idők Bethlen első támadása alkalmával kü- 

^) A bocsi kamara IGIO martius 12-cn a pr.ígai kamarához. 
ihnazata Bécsben. 

16 IG aagustus 27-keu a prágai kamara a bccsii kamaraihoz. 
letije Becsben. 

1618-ban megjelent munkáiban így czímezi magát: Klias Per- 
A. G. P, L. S. Caesar, M. Aulae Familinris et Historicus et S. M i- 
i a e r d i n i 8 Portugál. E q u e s C r u c i g e r.« 

*) Az egyiknek czímc : »Vindiciae Hungáriáé. Auspiiiis felici- 
Seronissimi et Potentissimi Principis ac DD. Ferdin:mdi secuntli, 
ni Hungáriáé recens coronati pie feliiiter 1 julii Anno 1G1S.« 
». Ne^yedrétü, 78 lap. 3 — 10. 11. Ajánlólevelek a királyhoz és a 
lekhez. 11 — 18. 11. Vindiciac adeptionis et ordinis Hungáriáé. 
'60, IL Vindiciae virtutis et gloriae Hungáriáé. Gl — 78. 11. Vindi- 
Bncecctsionis Austriacae et foitunae Hungáriáé, Végen: »Oratio au- 
i» de triumpho fs. cru( ia.« — A másodiknak czíme : »Vinfliciae So- 
litatis S. Corona Serenissimo et Potentissimo Principe et DD. Fer- 
ndo secundo ^c^q Hungáriáé re"ceus coronato pie felieitcr die 1. 
Anno 1618.« Be'cs. Negyedretü, 20 lap. Ezen munkákból egy-egy 
Any található a pesti m. k. egyetem 6a a nemzeti múzeum könyv- 
ban. 



386 BERGER I. M. Kitt. H18T0RI0GRAPII 

vetkeztek be. Mint a catholica egyház és az uralkodóház egyik 
legbuzgübb hive, a diadahnaskodó fölkelés részéről nem számit- 
hatott kíméletre. Egyúttal a legnagyobb nyomornak volt kitére , 
miután három éven át (1619., 1620. és 1621.) a kamarától semnii 
fizetést sem kapott. A béke visszaállítása után a király') sietett 
kielégítéséről intézkedni, s kérésére 1622 nyarán egy a fiscusm 
szállott s z a k 1 c z a i házat, liozzátartozó szőlőkkel adoiDÜ- 
nyozott részére. A királyi könyvekbe iktatott adománylevél ki- 
emeli: ^nemcsak a magyarországi történelem megírása körül 
kifejtett buzgó és szorgalmas munkásságát, hanem egyéb szol- 
gálatait is, melyeket, míg kora és egészsége engedte, békében c8 
háborában tett.*'-') 

Most Szakolczán telepedett meg, »Post totlaborcs, pereg- 
rinationum incommoda, at(iuc continuas in aulis augustis man- 
sionis difficultates« — írja az udvari kamara elnökéhez intézett 
levelében — fölébredt benne az állandó és kényelme!^ lét utáni 
vágy. E miatt 1624-ben, hatvankét éves korában, megháza- 
sodott. Szándékát bejelentette a bécsi kamara elnökének, ettöI 
engedélyt kérve a házassághoz, és őt meghiva a menjeg- 
zöro. Berger türelmetlenül várta, s miután soká késett, egy má- 
sodik iratban sürgette a választ. Tette pedig ezt nem egészen 
önzetlenül. Szokás volt, hogy a királyi történetírók menyegző 
jök alkalmával az udvarból ajándékot nyertek. A hátiratból 
nielylyel Berger levelét a bécsi kamaránál ellátták, megtudjuk, 
hogy Zsámbokinak és Blosius Hugó császári könyvtámoknak 
70 — 80 forint értékű aranyozott ezüstserleggel kedvcskwltek. 
Bergcrnek 60 forint értékű ezüstserleget ajánlottak meg. &* 
után, 1624 febnuir 18-án oltárhoz vezette Dub János néhai 
szakolczai főbíró özvegyét. •) 

*) A biícsi kainar.i 1018 april 2l-dii meghagyja a poisonyiiiik 
Berger kielegítcsét. (Budán.) 1021 július 12-en a hécBi kamara íbvoÍI^ 
ezt, nehogy »coeptos labores 8U03 internimpcro, aut provinciám «!*■ 
(lescrere cogatur.« (Buihin.) 

2) A k. adom inylevel kelt 1G22 július 5-dn. Kir.Uw kiínyf. V* 
520 1. (Kamarai levéltár.) Es ugyanazon napon tudósítja a király tp** 
Z8on>i kamiirát az adoniinyozásról. (A k. leirat Budán.) 

-*') Ik^r^crnck ket dátum nélküli leveht, a b<k'8i kamara elnókAfi 
intézve, B-csbon, 



FRAÍÍKIi VILMOSTÓL. 385 

hetni és további alkalmatlankodásoktól szabadulni remélhettek. 
»Miután nevezett Bergernek — igy szólanak — a dicsőséges 
osztrák ház körül tanCisított szolgálatai, buzgósága és az udvar- 
nál szenvedett sokféle kellemetlenségei eléggé ismeretesek, mél- 
tónak tartjuk öt ezen javadalomra, melyet elnyervén, nemcsak 
fáradsága- és munkásságának jutalmát veendi, hanem egyszers- 
mind ösztönt fog nyerni, hogy tehetségeinek és szorgalmának 
még nagyobb és tökéletesebb gyümölcseit termelje.') 

Azonban most a magyar udvari cancellaria támasztott 
neliézségeket. Miután ugyanis a kérdéses sopronyi javadalomra 
a Nádasdy-csahidnak is voltak kegyúri jogigényei, ezeknek meg- 
vizsgálása clött a javadalomnak adományozását ellenezte. =) 
Csekély kárpótlás volt az, hogy a sopronyi javadalom helyett a 
portugalli keresztes lovagrend tagjai sorába vétetett és jelvé- 
nyével diszittetett föl.^) Mindazáltal ernyedetlen buzgósággal 
folytatta irodalmi munkásságát. 1618-ban 11. Ferdinánd ma- 
gyar királylyá választatása és koronáztatása alkalmából ismét 
két kisebb munkát adott ki.^) 

A sokszor csalódott és sokat szenvedett udvari történet- 
íróra a legnehezebb idők Bethlen clsö támadása alkalmával kö- 

') A bocsi kamara IGIG martius 12-c'n a pr.ígai kamarához. 
Fügalmazata BJc8l)(ín. 

-) 10 IG auguatus 27-kfíii a prágai kamara a bt^cei kamarához. 
Eredetije Béi'Bben. 

•^) IGlB-ban megjelent munkáiban í^^y czímczi magát: Klias Per- 
ger A. U. P. L. S. Caesar. M. Aiilac Familiáris et Historicus ct 8. M i- 
1 i t i a c r d i n i 8 Portugál. E q u c a C r u c i g c r.« 

'*) Az egyiknek czímc : »Vindieiae Hungáriáé. Auspiiiis fcHci- 
bus Serenissimi et Potentissimi Principis ac I)D. Ferdinandi sccundi, 
llegni Hungáriáé recens coronati pie felieitcr 1 julii Anno 161H.« 
IJóc^. Ne<2yedrétü, 78 lap. 3 — 10. 11. Ajánlólevelek a királyhoz es a 
rendekhez. 11 — 18. 11. Vindiciao adeptionis ct ordinis Hnníicariae. 
19— GO. IL Vindiciae virtutis et gloriae Hungáriáé. Gl — 78. 11. Vindi- 
ciae 8ucce;í8Íonis Austriacac ct fortunae Hungáriáé. VégJn : »Oratio au- 
thoris de triumpho fs. cru(is.« — A másodiknak czíme : »Vindiciae So- 
lemnititis S. Corona Serenissimo ct Poteutissimo Principc et DD. Fer- 
dinando sccundo Ke^j;c Hungáriáé re"cens coronato pic felieitcr die 1, 
julii. Anno 1618. « Becs. Xegycdretíí, 20 lap. Ezen munkákból c^y-egy 
példány található a pesti m, k. egyetem ea a nemzeti múzeum künyv- 
tárábau. 



388 BEKGEB I. M. KIR. msTÖRIOGRAPH 

III. Ferdinánd király 1637 october 14-én csakugyan ki- 
nevezte. Azonban két föltétel alatt Először, hogy új hivatala 
mellett ^történetírói munkásságát, magyarországi évkönyvei- 
nek megírását azon szorgalommal, melyet eddig tanúsított, foly- 
tatni tartozzék. € Másodszor, hogy elmaradt történetírói fizeté- 
sét a gondjaira bízandó pénztárból, királyi fölhatalmazás nélkül 
föl ne vehesse.') 

A pozsonyi kamara azonnal átadta a magyar királyi t5^ 
ténetírónak a szakolczai harminczad vezetését. Ez unokaöcscsét, 
Jierger Pétert vette magához, ki mint helyettese vitte a 
folyó ügyeket s lG40-ben utódjává jelöltetett ki.^) 

Azonban Berger nehezen tudta magát új hivatalának ko* 
rében föltalálni. Pénzügyéri képességei nem állottak magasabb 
színvonalon történetírói érdemeinél. A pozsonyi kamara számve- 
vősége már lG40-ben hibákat fedezett föl számadásaiban, és ko* 
niolyan megintette, hogy ezentúl nagyobb gondot fordítson azok 
összeállítására. ^) 

E/alatt, míg a kereskedőkkel perlekedett, a cselni)észeket 
üldözte, a kamara által bérlett dézsmák beszedéséről gondofi* 
kodott,*) történetírói munkássága sem szünetelt. 1638-ban IH. 
Ferdinánd házassága alkalmával nyomatta ki utolsó müvét ; >Siin- 
bolum Sacruniet Augustum decem Ileginanim Hungaríaepoliti- 
ce et historice expositum.« Tíz magyar királynéról történelmi 
vázlatot és encomiumokat tartíilmaz.^ Három évvel ezen munka 

*^'* l»ractcr hoc officium suuin in lucubratioiúbus llistorianní, 
Annalilíusquií rcrum Hiinganiaruni lonscrilíCjidiB, eo quo jam dndíBi 
cot'jiit tcrvori* i't assiduitato i>orgeri; ct continuaru tuueatiir,c stb. ^Erc- 
dctijc liudnii.) 

'-) lf)30. dcecinlíor l-j.'ii IIF. Fcrdin;iml vélemt^uyadás v«%cUít» 
teszi a ]M)zsonyi kamarálioz Ii(;rgcr fcdyamodását, melyben öcscflct Petéit 
utódjjlvá kijelöltetni kéri. (Eredetije Budán.) A király 1640april 27-éi 
kelt leiratii által teljesítííttc kérelmét (rpyanott) 

^) 1G40 oct. K). >Incladiimiscum liisco vobisdefcctus nonDanof 
p(»r oftleinam rationariam in vestris rationibus deprehcnsos. Qao6 ■* 
deldto modí) rectiíicare ct deineeps cautus esse noveritis, ne 8ÍniilÍ4ptf 
Vicegerentem committantur.« (Fogalmazata Budán.) 

■•) A pozsonyi kamara által az 1637 — 164:4. dvckbcn Bcrgcriwi 
intézett rendeletek fogalmazatai Budán. 

') Kíb negyedrétü 7a Inp. Egy-egy példiny a m. k. cgj'etfffli 
könyvt Irban éö Türuk Jiiuos gyííjteményében. 



390 BKHGER I. M. KIR. HlSTORlOrTRAPH. 

sítette kérelmét. 1544 június 10-kén Berger Pétert a szakolczai 
harminczad igazgatójává nevezte, az agg Illésnek pedig űjra. 
utalványozta azon fizetést, melyet régebben mint k. történetíró 
bírt.^) Ezt nem soká élvezte. A következő év october 16-kán 
meghalt. 2) 

Kortársai előtt a hazában, úgy látszik, nagy tiszteletben ál- 
lott. Réwai Péter koronaőr barátságára méltatta^) és a koroná- 
ról irt müvének élén Berger Illésnek hozzá intézett levelét ta- 
láljuk, melylyel öt munkájának, melyet kéziratban olvasott, ki- 
adására buzdítja. És így talán csak a külföldre nézve áll az, mit 
Bod Péter róla följegyez. > A közértelem iránta az volt, a mit 
Remus György is, meglátván munkáit, talált írni Molnár Albert- 
nek, hogy maga Berger tudósabbnak esméri magát, mint mások 
tartják. 4c 

Miután nagy történeti müve ismeretlen, történetírói ké- 
pességeit és munkásságának jelentőségét azon tizenkét dolgoza- 
tából kell megítélnünk, melyek nyomtatásban megjelentek Ezek 
általán alaki és tartalmi tekintetben minden értéket nélkülöz- 
nek, ízlést és eszmét hiába keresünk a phrasisok árjában, mely- 
ben a csekély történeti anyag mint csepp a tengerben elvész. 
Üres páthosz és határtalan hízelgés jellemvonásai. Az írót, ki 
ily munkákra pazarolta idejét, ép ügy kell sajnálnunk, mint a 
közönséget, mely azokra jobb olvasmányok hiányában utasítva 
volt és a hatalmasokat, kik ily munkásságot bátorítani, jutal- 
mazni tudtak. 

FRANKL VILMOS. 

^) A pozsonyi kamara a bécsinek 1644. január 29-kén ajánlotta 
Berger folyamodásának teljesitésdt. »Homo — írja róla — de Suis Ma- 
jestatibus bene meritus et alius decrepitus, mortemque in limine ha- 
bens.c (Eredetije Bécsben) A k. resolutió fogalmazata Bécsben. 

') Lethenyei kamarai számvevőnek 1649. november 11-iki szám- 
adásaiból. 

^) Kelt Regensburgban 1613. augustus 20-kán. Bergernek Bé- 
waiboz intézett Bzámos levele találtatik a Réwai->család stjávnicskaL 
levéltárában. 

*) Magyar Atbénág 36. 1. 



Comte Ágost és a tdrténelem. 

n. 

Comte a történelem vizsgálatában^ már emiitett elve sze- 
rint, hogy a fejlődés törvényei legtisztábban a legelőrehaladot- 
tabb nemzeteknél tanulmányozhatók; a legrégibb időkre jiézve 
az egész emberiségre kiterjeszti figyelmét ; majd csak a görögök- 
és rómaiakra, a középkorban a nyngoti egyház népeire, végre a 
17. 18. században már csak a francziák-és angolokra szorítko- 
zik. A rendre nézve pedig általában véve azon elvet követi, hogy 
először vizsgálja a theologiai vagy kritikai irány szükségképi 
tulajdonságait, azután vizsgálja hatásukat az emberiség intel- 
lectualis és socialis fejlődésére, végre pedig kutatja, mily hatás- 
sal volt egymásra a fejlődésnek e két irányzata. Intellectualis 
fejlődés alatt érti azt, mit mi szorosabb értelemben vett müvelt- 
ségtörténetnek nevezhetünk : a tudományok, művészetek és ipa- 
ros készségek fejlődését. A socialis fejlődés alá pedig az erköl- 
csiség és álladalmi élet tüneteit sorozza. 

Mi itt -— terünk szűk voltánál fogva — nem követhetjük 
öt nyomrúl nyomra, hanem minden kornak csak legpraegnansabb 
vonásait fogjuk kiemelni, úgy hogy az olvasó legalább a törté- 
nelmi fejlődés legfőbb tüneteit illetőleg ismerje Comte Ágost 
nézeteit. 

Comte részletes vizsgálatait ama távol, homályos korban 
kezdi, midőn az ember — először ébredvén fel állati bambaságából 
(torpeur animál), — öntudatos figyelemmel kezdte kisémi a külvi- 
lág tárgyait s azok mindegyikében magához hasonló lényeket 

Első czikkttnkben » Századoké ÍV. füzet 228. lapon tollhibából 
ez áll: > Comte ö t főtadományra osztja fel « e helyet: »hat< főtudo- 
mányra, mit e;iyábiránt a figyelmes olvasó már magából a további asö- 
vegböl is kivehetett. 

27» 



392 COMTE ÁOOST És A TÖRTÉNELEM 

Telt feltalálhatni, kikhez babonás félele^lmel közeledett. » Minden 
Isten Tolt, — idézi Comte Bossuet szavait, — kivévén Isten ma- 
ga !c és ez a fetischismus, a theologiai felfogásnak legelső, legpri- 
mitivebb és — Comte szerint — szükségképen való foka, mely 
annyira benn van az emberi természetben, hogy azzal, szemben 
megfoghatatlan tüneményekkel, nem csak vad embereknél, ha- 
nem, bár sallangos, bölcseleti phrasisokba burkolva, müveit 
nemzetek bölcsészeinél is mai napig találkozunk. »Mert mi egyéb 
— kérdi joggal Comte — apositiv elmének ama homályos, ködös 
pantheismus, melylyel főleg nagyszámú, mély elméjű német me- 
taphysikusok oly nagyra vannak : mint általánosított, rendszerbe 
öntött fetischismus, melynek valódi természetét, tudományos 
burka miatt a vulgus fel nem ismeri ? « Comte-nak e felfogása 
természetesen ellenkezik a keresztyénségével, mely szerint az 
emberiség bölcsőjében egy Istent vallott, és csak később sza- 
kadt el tőle, mely felfogást a történelmi emlékek támogatni 
látszanak 2); de ő annak czáfolatába nem bocsátkozik^ sőt alig 
érinti, mert — mint saját szempontjából igen helyesen mondja — 
a keresztyénség is az egy Isten ismeretét nem természetes fejlő- 
dés, hanem természetfölötti kinyilatkoztatásnak tulajdonítja, s 
még ezzel szemben is a természeti hajlam oly erős volt a zsidók- 
ban, hogy minduntalan vissza-visszahanyatlottak a pogány- 
ságba. ^) 

Comte elég részletesen festi a fetischismus hatását, de in- 
kább éles eszű következtetések, mint valódi történeti adatok 
alapján, melyek a vadság ez első korára nézve úgyszólván tel- 
jesen hiányoznak. A jelenleg még itt-ott található vadak ana- 
lógiája igen csekély támaszpont, kivált ha tekintetbe veszszük, 
mily hiányosak, megbízhatlanok az utazóknak tudósításai. Any- 
nyit azonban kivehetünk és kivesz ComtCf hogy a társasélet- 
nek, az erkölcsiségnek, sőt még az intellectualis fejlődésnek is 
első csirái e durva theologia befolyása alatt keletkeztek. Pel- 

^) Coura de philosophie pos. V. 33. 1. 

*) Prehistoricus, anthropologiai stb. adatokról természetesen nem 
Mólok, mert azok — úgy látszik legalább nekem — e kérdésre alig- 
ha fognak valaha világot vethetni. 

3) L. h. 26. 1. 



394 COMTE ÁGOST ÉB A TÖRTÉNELEM 

igen sokat, bár szükséges vagy hasznos volna ránk nézve, neit 
Tagjrunk képesek TéghezvinnL^) Számtalan példát mntat a hia 
töria, hogy az emberiség századokon át túrt bizonyos roszat^ a 
nélkül, hogy a tehetség, melylyel magán segíthetett volna, kifej- 
lődött volna. A legnagyobb szükségben is inkább nyúl az ember 
palliativ eszközökhöz, semhogy egész életmódját megváltoztasaa) 
és neki ellenszenves állapotra térjen át, kivévén ha e Tálto- 
zásra szellemi tényezők által már disponálva van. utazók ta- 
núsága szerint még napjainkban is némely vad népek, hogy a 
túlnépesedést meggátolják, megölik az öregeket, gyengébbeket, 
de nem hagynak fel nomád életükkel, nem cserélik azt fial a 
földmiveléssel, mert e változásra sem értelmileg, sem erkQksileg 
nincsenek még kellőleg előkészítve. Az emberiség legnagyobb ré- 
szénél ezt a fetiscbismus eszközölte az által, hogy a vallásos énftl^ 
tet bizonyos külső tárgyakra, a szülőföldre stb. irányzá és a birS 
sorsát ahhoz köté, s mert azt magával el nem vihette, maga ma- 
radt meg oldalánál A fetischismusnak e sajátsága, mely valami 
hasonlót idézett elő, ahhoz, mit mi most hazaszeretetnek nerezQnk, 
még a későbbi polytheismus korában is felismerhető s az embert 
házi tűzhelyéhez legerősebben penatesei és laresei csatoUL 
»A megható fájdalom, melyet az ó-kor háborúiban a \egj6M\r 
nél annyiszor találunk, kinek el kell hagyni házi isteneit, nem 
vonatkozott elvont jelentésű, általános istenségekre, Jupiterre, 
Minervára, kiket mindenütt feltalálhatott, hanem vonatkozott 
legnagyobb részt házának, tűzhelyének isteneire, tiszta, valM- 
gos fetischekre.c *) 

Midőn a fetiscbismus az embert állandó letelepedésre 
készté, egyúttal a csillagimádásra vitte, a honnan már csak eff 
lépés kellett a polytheismushoz. A földmives állandó lakoesak 
sokkal több alkalma volt tapasztalni az égi testek tüneménTciti 
hatását rá, családjára, foglalkozására, mint a kóbor vadász- tigf 
pásztornak. A csillagok — ha szabad e kifejezéssel élnem — 
már sokkal általánosabb értékű istenek voltak bármely mi>^ 

^) Még ha Darwin elméletét fogadnók is el, a tehetsegeknek 60* 
fejlődébe oly lassú, hogy mig az alkalmazkodás megtörténik, millitt él 
milliók elvesznek. 

«) I. h. 63. 64. 1. 



396 COMTE ÁGOST ÉB A. TÖRTÉKELEM 

ionosán snrlödó, harczban élö társalmakat egy nagy társadalmr 
testté olyasztani, mely az örökös háborűskod&snak véget 
vessen, az elszigetelt nemzeteket és eszméiket egymáshoz közel 
hozza, és az emberiség legnagyobb részét a munkás^ indnstri- 
alis életre szoktassa. Szükséges volt tehát harczias, katonás 
szellem, mely mindig hódításokra törjön s ekkép létrehozza a r6» 
maiaknál a világbirodalmat, és szükséges volt a rabszolgaság, 
mely mig egyrészt az uralkodó castnak megengedte, hogy csak 
katonai hivatásának éljen másrészt az emberiség legnagyobb 
részét a szolgaság vasvesszője által munkára és rendre szcA- 
tatta, mire különben aligha szokott volna. A szellemi mgö, mi 
az emberiséget e czél teljesítésére vitte, e harczias szellemet táp- 
lálta, a polytheismus volt és csak az lehetett. A feüschismus 
számtalan és helyhez kötött isteneivel nem ösztönzé hiveit^ hogy 
istenei hatalmát kiebb terjeszsze ; a monotheismus természeté* 
nél fogva defensiv, békére, szelídebb érzelmekre hangolja hiveít 
azok irányában, kik velük egy hitet vallanak : más hitflekkel 
azonban, ha harczra kerül, nem pactál, és igy minden háborftja 
irtó harcz, mely a legyözöttnek, elveinek nem felszívásával, ha- 
nem csak megsemmisítésével végződhetik, mint a korai zsidó 
monotheismusnak kánaáni irtó harczai, vagy a későbbi mohit* 
medán hódítóknak példája bizonyítja. A polytheismnsban ellen- 
ben a győző nép istene megverte, legyőzte a vesztő féléig de meg 
nem semmisítette ; rabszolgává tette mint népét, de ki nem ir- 
totta, és így végre Rómában az akkori világnak minden isteoe 
ügyszólván összefolyt, a római Jupiter s a többinek mintegy -^ 
ha szabad e kifejezéssel élni — elnöksége alatt. A múlt század- 
beli philosophok hánytorgatására, hogy az átkos vallási háborl- 
kat a pogány ó-kor nem ismerte, helyesen jegyzi meg Comte^hogJ 
az ó-korban tulajdonképen minden háború vallási háború volt, s 
a legyőzött állammal legyőzetett annak vallása is, csak hogj 
a/tán rendesen a vallások, helyesebben mondva istenek kflstii 
bizonyos modus vivendi jött létre, s ott, a hol már négy-dtistn 
volt, elfért, habár kissé alacsonyabb rangban egy hatodik, hete- 
dik is, mi a monotheistikus vallásoknál természetüknél fognia 
hetetlen. 

A polytheismusnak, szemben a fetischismnssal, még egF 



398 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉIíELEM 

pedéssé válik, mert a szellem küzdelemre, de nem uralomra tsui 
teremtve. 

A diadal hamar elernyeszti, a lángelmék helyébe közé^ 
szerűségek lépnek, kik az újon emelkedő nagy tehetségekn^ 
legszenvedélyesebb ellenségei. Az ellenszenv és kiapadhataÜ^k. 
irigység, — jegyzi meg Comte, — melylyel majdnem mind^: 
nagy szellemnek küzdeni kellett, nem a tömeg részéről jött^ meM.^ 
Öntudatlanul és némi bamba bámulatot tanüsit irányokbaD, nec^ 
a politikai hatalom müve volt, hanem támadt a contemplati ^ 
osztály tagjai, ama középszerűségek közt, kik minden rendldv^^- 
linek kajánul útját szegni törekednek. *) 

Az emberiség életében csak egyszer volt egy időpont^ mi- 
dőn e két elem — legalább látszólag — egy kaszt kezében egye- 
sült: a régi theocratiákban, hol a papok, a tudósok, voltak egyút- 
tal a népek politikai főnökei is. De ez csak akkor, az emberiség 
primitiv állapotában volt lehetséges, midőn a legcsekélyebb el- 
méleti képzettség is oly ritka, oly rendkivüli volt, hogy btou- 
latra ragadta a tömeget és ritkasága által imponált, s aaonfelfti 
a legmindennapibb szükségletek kielégitésére szolgált ; a papok 
mérnökök, orvosok stb. voltak s igy az általuk képviselt tudo- 
mánynak kézzelfogható hasznát senki sem tagadhatta^*) E hely- 
zet azonban nem ismétlődhetik, mert feltételei nem térnek viístti 
A polytheismus e két hatalmat mindenütt egyflvé tartá, 
8 nem engedte különválni. A királyok egyúttal papok voltak, a 
görög philosophok pedig, az ó-világnak contemplaiiv OBitÜy»i 
az államok kormányzatára törekedtek és elmélettikben a legftb- 
surdabb utópiáktól sem rettentek vissza, csak hogy egy bölcsé- 
szek által kormányzott társadalom elméletét constmálhassik. 
A szellemi és anyagi szempontnak ez összevegyítéséből körrt* 
kezett, hogy az ó-világnak nem volt az államtól független mo- 
rálja. 5) Kifejté az ember azon tulajdonait, melyeket az akkor 

I. i. h. 234 és kk. 11. 

I- i. h. 218. 1. 

^) > . . . ricn ne caract^rise-t-il míeaz le vraí génié politíqae deftf^' 
qaité'' que cettc confusim fondamentale et continue entre les moevi ^ 
les lois ou les opinions et les actions : les mémes aatorit^ étant toq{oin 
occupées a régler indifferemment Tun et l'autrec L h. 141. 



402 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉNI':LEM 

A monotheismus socialis hatásának teljét a katholika egy- 
házban érte el, és azért Comte, midőn a kereszténységről szól, ál- 
talában katholicismust mond, s hosszas elmélkedése gyümölcsekép 
igazi csodálattal tekint a középkori egyházra, > melyet mindinr 
kább kell, hogy az emberi politikai bölcseség eddigi legtökélete- 
sebb müvének teldntsünkc i), melyet azonban az ellenkező áram- 
lat, protestáns és deista elfogultság a legtorzabb vonásokban 
szeret foltüntetni. »Énkatholikusnak születtem, — iijaComte — 
de bölcsészetem, ügy hiszem, elég világos, hogy senld se bihessey 
miszerint rendszeres előszeretetemet a socialis változások iránt, 
melyeket ^ katholicismus a középkorban előidézett, e véletlen 
körülménynek következménye> -) ; és kifejezi meggyőződését^ 
hogy csak a'mindentheologiai hitet elhagyott positiv felfogás képes 
véglegesen és igazságosan megítélni a katholicismus szerepét as 
emberiség történetében, mert eddig csak panegyristái vagy vak 
öcsárlói voltak, kik semmikép sem tudták nagy socialis rendel- 
tetését felfogni. 3) 

A szellemi hatalom, melyet a katholicismus szervezett^ nem 
járt a régi görög bölcsészek nyomán, nem vette át azok confuzus 
pretensioit a világi hatalommal szemben. Az alkotmány, melyet 
létrehozott, lehetővé tette, hogy a szellemi és világi hatalom, mind- 
egyik saját körében, békében egymás mellett megélhessen, a he- 
lyett, hogy örökös harczban emésztenék egymást. A középkori 
katholicismus — bármit mondjanak ellenségei — sohasemakart 
theocratiát, soha sem követelte, hogy a szellemi hatalom intézze 
a világi dolgokat. Csak azt a tért követelte magának, mi a szel- 
lemi hatalomnak szükségképi tulajdona, a nevelést, s vindikálta 
magának a jogot, eszméi által módositölag folyni be a politíktt 
szervezetekre. ^Fennen hirdeté, hogy engedelmeskedni kell » 
fennálló hatalomnak, de a hatalmasokra viszont mindig szigorúbb 

és szigorúbb erkölcsi szabályokat rótt, és azok fentartása föl^ 



*)>... systéme catbolique au moyen áge, que 1 on devra concefWf 
de plas en plus comme formant-jusqa^ ici le cbef d^oeuvre politiqitf ^ 
la sagesse humain !< I. b. 231. 1. 

2)1. b. 281. 1. jegyzet 

») I. b. 232. 1. 



♦404 COMTE ÁGOST É8 A TÖRTÉNELEM 

hittudösok, e veszedelmes szokást elvileg tisztelni^ nyíltan kimond- 
liatja, hogy az alkalmilag nagy értelmi és tétrsadalmi bajoknak 
kűtfeiévé válhatík, mert a közönséges elmék legnagyobb részét 
•odaviszik hogy egy régi theocratiaban l&ssa a socialis élet typus&t, 
mely pedig annyira ellenkezett a középkor lényeges szükségle- 
•teiveLc*) 

A katholicismus institutiói, söt még dogmái is, szükségképi 
folyományai és követelményei voltak ama szellemi hatalomnak, 
melynek általános eszméjét a »nagy« szent Pál fogalmazta, 
teljes szervezetét pedig az >erélyes< Hildebrand adta meg, s 
melynek létesítésében tíz századon át az akkori emberiségnek 
legnagyobb szellemei, az Ágostonok, Ambrusok, Jeromosok, Ger- 
gelyek és mások közreműködtek, támogatva minden valóban 
lángeszű fejedelem, mint a »halhatatlan« Nagy-Károly, a » dicső* 
Alfréd által, bár a középszerfi, mindennapi királyok irigysége 
által fejlődésében gyakorta akadályoztatott. 2) Míg tehát, Comte 
szerint, gyermekes dolog a protestánsok és deisták részéről, a 
kereszténység valódi jellemző organismusát annak első századai- 
•ban keresni, mintha az emberi intézményeknek véglegesen 
csirájukban kellene maradniok, s nem érett korukbeli fej- 
lődéstik mutatná fel legtisztábban jellemző tulajdonaikat^): más- 
részről számos példát idéz, mily fontosak voltak ama dogmák 
socialis tekintetben is, melyeket » napjainkban a felületes kritika 
oly közönyöseknek tart, minővé azóta maguktól lettek, a theolo- 
giai szellemnek szükségképi hanyatlása folytán. « Igj' az arianis- 
mus elleni harez eldöntésétől függött a szellemi hatalom kérdése, 
mert csak ha Krisztus valódi Isten volt, igényelhették szolgái tel- 
jesenfüggetlen állást és tekintélyt, a világihatalommal, a királyok- 
kal szemben, kik azért legnagyobb részt Arius tanához hajlottak. 
— A manichaeusok elleni küzdelem, mely felekezet a jó és rosz 

I. h. 260. 1. 

') >Qaoiqae souvent entrainée par l'omforageuse médiocrité du 
' Tulgaire des rois^c mondja Comte erélyesen, de nehezen fordítbatólag i. 
h. 274. 1. 

') ^s'obstiiiant d'une maniére si pudrile a toujours ramener 
^xclusivement le type de Torganisme chr^tien au temps de sa primitive 
<^bauche.< i. h. 243. 1. 



406 COMT£ JLgost É8 a TÖBTÉNELKM. 

nagy kiterjedésű yil&gi birtoka is legyen, nehogy yaUmelyik á 
által függetlenségétől megfosztassék, mi ann&l szükségesebb 
mert a legnagyobb naivitás nélkül nem lehetett reményleni, 1 
szakadatlanul oly fejedelmek kezében legyen a pápaság sorsa, i 
Nagy-Eároly volt, ki kellőleg felfogván korának szükségle 
önkényt kész volt mindig védelmezni és fentartani apápaí i 
getlenséget. ^) 

A világi hatalom maga is lényeges változásokon ment á 
monotheismus hatása alatt, melyről valamint, a monothrámus 
tellectualis hatásáról, végre a kritika vagyis metaphysikakori 
és az általa előidézett anarchiáról, mely napjainkig lehat» * 
vetkező, befejező czikkben fogunk szólani. 

PAÜLER GYULA. 



I. h. 2Ö2. és kk.-ll. Comte sajnálja, hogy a katkolidnMi, 
.utóbbi szükségleténél fogva Olaszhon egységével Qssseférhetiea : de 
gyen szabad reménylenünk, hogy ebbeli állítása is, mint sok mü, 
a múltra nézve talán helyes is, a jövő változott körülményei ütd n 
fog czáfoltatni. 



Saresay Ák«s levelezése í<Msb gréf Csákjr btviiial, 1159— 1$M. 



»Barcsay Ákos abban az időben mikor (1658 oct. 10-én) 
az erdélyi fejedelemségre jutott, mintegy 40 éves, középtermetű 
ember volt, szeme kék, orra hajtott, de tekintete vidám s általá- 
ban szép férfi ; de hiányzott benne a méltóság « — ilyenformán 
ir Erdély egyik krónikása, s mi hozzátehetjük, hogy Barcsay 
korához képest müveit és tanült ember vala, ki egyetem felállítá- 
sáról is gondolkozott ^) ; rokonszenves, jószivü, de ingatag és vál- 
tozandó kedélyű, érzelmességre, sőt ábrándozásra hajlandó; 
szerencsés napokban gondfeledő s a szerencse fordultával ije- 
delmes, és mély meggyőződés nélküli, gyönge jellemű ember volt, 
ki valami csendes városkában vagy valami költői arkádiában jó 
patriárcha. jó király lett volna : de oly viszonyok közt, minők 
akkor Erdélyben léteztek, talán 24 óráig sem volt a helyzetnek 
öntudatos ura. Ambitiójában több volt a fény és külsőségek után 
való kapkodás, mintsem a bennső, az igaz nagyságra törekvés. 

Kis tehetségű emberek szokása szerint egyetlen fogása 
volt a kétszínkedés, mely egyes esetekben diplomatiai fogásnak 
s másod-harmadrangü eszköznek megjárja ugyan, de mint va- 
lamely politicai rendszernek egyetlen eszköze, magában rejti a 
bukás csiráját ; és Barcsay nem volt képes helyzetét ii^,^ érvé- 
nyesíteni, mint Bethlen Gábor vagy I. Eákóczi György, hogy 
barátságát keleten is, nyügoton is keresetté tegye, — hanem e 

*) L. Szabó Károly értekezését Apáczai Cs. János: >Elgyetein ter 
véről « a m. t. Akadémia 1872. jun. 27-kéu tartott ülésében. Gróf Bethlen 
Miklós Onéletirása I. k. 247. lap (beszélvén Apáczai tervéről, mondja : 
»nem hiszem Barcsay Ákos ha floreál vala, hogy fel nem állítja vala, 
de Isten ezt máig Erdélynek nem engedte. < 

28* 



422 BABCAAY LEVELEZÉSE CSÁKTV'AL 

látom, Nagyságodhoz való addictusságom miatt kell vesznem 
Nagyságodnak jót kívánója — Bai-csay Ako8.< 

A szebeni események történetét több azon korbeli kró^ 
kás emlékezetben hagyta : én csak Bethlen Miklós önéletírás 
ból idézek egy pár sort (I. kötet, 267. lap.): 

» Rövid n. b.-ékben írhatom : 1. Barcsay Ákos maga és « 
atyjafiai parázna életét. 2. Rákóczival színes volt-e, vagy szivar] 
de a dolog megmutatta : színes volt ; az urak híre nélkfil vaió 
tractáját titkon a város feladásáról, melyből olyan észveszés kő- 
vetkezett, hogy Barcsay eg}Tiehány kevés alávaló magyarral, a szá- 
szoknak aljasával^ és a lovas törökökkel azon volt, vagy láttatott 
lenni, hogy a várost feladjuk ; magyarnak, szásznak a java és feje 
és a janicsárság ellenben : hogy ne ; sokáig kész, tekert, felporo- 
zott puskával strázsáltunk kivált Haller Gábor, az atyám és 
Toldalaghy Mihály szállásán, stb.« 

Azonban akár az legyen igaz, a mit ő ir, hogy fele- 
sége után vágyakozott, akár az, mit Bethlen Miklós mond, hogr 
neje ott nem létében parázna életet folytatott : a politicai ese- 
ményekre nézve teljesen mindegy. Söt az sem egészen természet- 
ellenes, hogy az óhajtva várt nőnek mart. 9-kén történt s nagy 
gyászolással megsiratott halála után néhány héttel a 40 éven 
túl levő Barcsay ugyancsak beleszeretett Bánflfi Ágnesbe, Bánffi 
Zsigmond 16 éves leányába, s vele Segesvártt még ugyanazon év 
octoberében fejdelmi lakodalmat tilt : de az bizonyára jellemző 
körülmény, hogy mint politicai tetteiben, úgy érzelmeiben is bi- 
zonyos kicsinylést keltő változandóság uralkodott. 

20. Figyelemre méltó Buday Zsigmondnak egy Teme*- 
vártt 1660. febr. 8-kán (tehát a szebeni ostrom alatt) kelts 
Barcsay Ákoshoz intézett levele. (Másolat.) Ez a Buday meg- 
becsülhetlen ügynöke és híve volt Barcsaynak. 

Az előfordult levelek tanúsága szerintBécset rövid másfélí'^ 
alatt legalább 3-szor megjárta. Ügy látszik, semmit sem törődött 
azzal, hogy vayon ura magyar, német vagy török politicát üi-e.s 
pogány vagy catholicus érdekben használja-e fel az ö működéséi 
és tehetségeit? ö csak arra igyekezett, hogy ura érdekeit a !»*• 
talmas Csákynál Szepesben, a többi magyar uraknál PoisoBj' 



424 BARC6AY LEVELEZÉSE. CSÁRYVAL 

adását kívánta, s azzal menti magát, hogy akkor ott a török tá- 
borban lévén, másként nem tehetett, kéz alatt pedig azt üzente 
hogy ha tudják, tartsák magukat. 

Várad elveszése körűi eddig elő nem fordult a Barcsay^ 
neve, az itt közlendő levél (másolat) azonban első pillanatra a 
legsúlyosabb vádat emeli ellene. 
A rövid levél tartalma ez : 

»Acatiu8 Barcsay etc. Generosi etc. Salutem etc. Kegyel- 
metek levelét vévén, írását megértettük ; mi mégis kegyelmetek- 
hez való indulatunktól viseltetvén, intjük kegyelmeteket : ne vesse 
vakmerőségre magát, folyamodjék hatalmas császárnak kegyel- 
mességéhez, ez hatalmas nemzetség ellen ne opponálja magát, 
még most vagyon idei, hogy Ali pasa ő Nga előtt kegyelmet ta- 
lál mind magoknak, javaiknak s jószáginak, még szegény Er- 
délynek is használ, — de ha fegyverrel veszik meg, késő akkor az 
kegyelem kérés ; mert még most is anyira neheztel Ali pasa ö 
Nga, hogy írni is kegyelmeteknek nem akara, valóban nagy fe- 
nyegctödzéssel van kegyelmetek ellen ; immár kegyelmetek jól 
gondolkodjék, cselekedjék azt, az mit jobbnak talál; ne veszítse 
magát, adja meg hatalmas császárnak az várat ; az mint tegnap- 
előtt az vezér ö Nagysága kegyelmességét igérte kegyelmetek- 
hez, most is abban meg nem fogyatkozik. Quibus de certo gra- 
tiose propensi manemus. Dátum in Castris turchor, (?) die 17 
mensis Julii anno dmni 1660. Achatius Barcsay mpr.c Nem kár- 
hoztathatjuk Barcsayt minden irgalom nélkül, mert hisz úgy- 
szólva fogoly volt a török táborában ; de a kivel ilyen leveleket 
iratnak, — valami erős önállósággal nem dicsekedhetik. E f e 1- 
hívó levélre a válasz így hangzott: 

* Tegnap nekünk íratott Ngod méltóságos levelét elvettük 
azon órában ; hogy. Kegyelmes Urunk, magunk oltalmáért oppo- 
nálni kényszerittettünk az vezér hadainak, azzal kenteiének vol- 
tunk, liolott az természet csak egy férgecskében is beleoltotta 
az maga oltalmazását. 

»Mi, Kegyelmes Uram, elhiszszük, kész volna. az vezér mi- 
nékünk hitlevelet adni Váradért, de Ngod kegyelmesen megbo- 
csásson, nem azért ragaszkodtak volt az mi boldogemlékezctü 
eleink hatalmas császárok fényes köntöséhez, hogy végképen ígjr 



4^6 BAKC8AY L.KV£L£ZÉ8£ CSÁKYYAL. 

1660. dec. 31-kén lemondott s e lemondásáról 1661 jan. 6-kán 
ünnepélyes államokiratot adott ki. ^ 

Barcsay azonban még ezután is levelezett a basákkal, 
8 levelezett Csáky val is, ez azonban ritkábban felelt, s a levele^- 
zést szépen átvitte a magánügyekre ; mióta kezei közt volt a 
levél, melylyel Barcsay a törököt Kemény ellen behívja s melyben 
a nagyvezért édesatyjának nevezi, a szultán kezét-lábát csó- 
kolja stb., ügy látszik, nem igen respectálta fejdelmi barátját, 
kitől csak egy év előtt is oly sokat várt a catb. bit érdekében. 

Barcsaynak a gyűjteményben levő 18 levele közül az utolsó 
1660. vége felé kelt Görgényben, — de nincs szó benne a jö- 
vendő terveiről, nincsenek benne nagy ígéretek s a kis térre szo- 
rított fejdelem sem táborát, sem hatalmát nem emlegeti, s mig 
eddigelé minden levelében a politica szenvedélye és izgalmas 
hangulata uralkodott, e levél családi ügyekről szól nyugodtan, 
csendesen; két szép lovat küld Csákynak ajándékba s még 
egyszer ajánlja, hogy fiával Lászlóval — ki derék ember — bé- 
küljön ki ; e bágyadt levél az egykor oly sürü diplomatiai le- 
velezésnek utolsó viszhangja. 

Barcsay következő 1661. június 12-kén, midőn Görgényből 
Kővárba indíttatott, útközben. Kemény tudtával — törvényes 
okkal-e vagy a nélkül ? ez alkalommal nem akarom elhatározni, 
de mindenesetre törvénytelen módon — legyilkoltatott, s tán- 
toríthatlan híve, Buday Zsigmond vele együtt szenvedte a dics- 
telen, kínos halált 

DKÁK FABKAS. 



^) E lemondási okirat másolata megvan e Csáky-fdle levelek kö- 
zött is, de meg is jelent a >Magy. Tört. Tár* VII. k. 162. 1. 



KönyTlsmertetések, bírálatok. 

VI. 

Bécs levéltárai a magyar történelem azempontJábóL 

1. Geschichte der k. k. Arohive in Wien. Von Gr 
Wolf. (B^cs, 1871. 8-adrM 247 lap.) 

2. Die Handschrif t en des k. und k. Haas-, Hof- 
aiid Staats-Archivs. Beschrieben von Constantin 
Kdlcn yom Böhm. Mit Unterstützung der k. Akademie der Wis- 
8CDschaften in Wien. (B^cs, 1873. Nagy 8-adréttt 418 lap.) 

Azon szoros kapcsolatnál fogva, mely haz&nkat az ausztriai 
uralkodóházhoz és ennek örökös-tartományaihoz negyedfél szá- 
zad óta köti, és azon lényeges befolyás következtében, melyet — 
bár hazai törvényeink ellenére és országgyűléseink gyakori til- 
takozása daczára — az osztrák központi hatóságok Magyaror- 
szág közügyeire legújabb időkig gyakoroltak: természetszerű, 
hogy az uralkodóház székvárosának állami levéltárai nagy tö- 
megét bírják a hazánk múltjára vonatkozó irományoknak, söt 
ezek több levéltárban önálló, nagy magyar osztályokat 
képeznek. 

De az imént jelzett körülmények kétségtelenné teszik azt 
is, hogy a bécsi állami-levéltárak magyarországi irományai tör- 
ténetírásunkra nézve elsőrendű jelentőséggel bírnak, s azoknak 
ismerete és fölhasználása újabb történelmünk munkásaira nézve 
mellőzhetlennek tekinthető. 

A szabadelvű irányzat, mely a közéletben uralomra emel- 
kedett és a politicai tevékenység terét megnyitotta a nemze- 
tek előtt, az állami-levéltárak féltékenyen őrzött kincseit is 
megközelíthetőkké tette a tudomány embereire nézve, és ma 
minden nehézség nélkül, többnyire a legnagyobb szolgálatkész- 



428 KÖNYVISMERTETÉSEK, 

seggel helyeztetnek a történetbúvár rendelkezésére. Es épen 
ezért nagy szolgálatot tesznek a tudománynak azok, kik a le- 
véltárakban őrizett történeti anyagkészletet megismertetik, s 
igy a szakközönség munkásságát tetemesen megkönnyítik. 

Rövid időközben két munka jelent meg, mely e föladatot 
tűzte ki magának. Az egyik általánosságban Bécs állami-levél- 
tárait, a másik különlegesen egy levéltárnak egyik részét tár- 
gyalja. 

I. 

Bécs állami-levéltárai között, kormányzati és tudományos 
jelentőségére nézve egyaránt 'első helyet foglal el a .cs. é s k. 
házi-, udvar i-ésálla mi titkoslevéltár, mely Mária 
Terézia által 1749-ben szerveztetett és azóta különféle változá- 
sokon ment át. Eredeti rendeltetése volt fölvenni és megőrizni 
a külön országok, tartományok és hatóságok levéltárainak mind- 
azon irományait, melyek a folyó ügyekkel a többi összefüggés- 
ben nincsenek, és az uralkodóházra, vagy az összállamra nézve 
fontossággal bírnak. Rosenthal Antal, az első igazgató, Grécz, 
Insbruck, Prága, Német-Ujhely, Pozsony és Buda állami- 
levéltáraiból Bécsbe szállíttatta az általa kiszemelt iratokat. 

A levéltár eredetileg három osztályba csoportosíttatott : 
I. a magyar királyság, IL a cseh korona, és III. az 
osztrák főherczegségi osztályokba. 

Jelentékeny gyarapodást nyert e levéltár, midőn Velencze 
az ausztriai birodalomhoz csatoltatván, a köztársaság levéltárá- 
nak nagy része Bécsbe szállíttatott. A későbbi gyarapodások 
közül kiemeljük 1807-ben a »Ileichshofrath,« 1811-ben a csá- 
szári ház, 1833-ban az egyesült udvari cancellaria levéltárainak 

Figyelemre méltó, hogy a levéltárnoknak, ki a Bécsbe szállí- 
tandó iratok kiszemülésévcl volt megbízva, adott instructióban a követ- 
kező pont is fölvétetett : Minden Bécsbe szállíttnssék »\Vn8 das Köníg- 
rcich Ungam betrifil, und die Unterstützung, welche dieser Frcistaat 
ehedem nach seiner eifersüchtigen und licbtscheuen Politik dcn iinga- 
rísehen Rebellen geleistet hat. Zumal der Sage nach, wfthrend der letz- 
tcn Tökölischen und Rakotzischcn Aufruhrcn, wichtige Staatschriften 
von den Rebellen in das Archív der Bcpublik (Lengyelország) hinter- 
legt worden sein sollen.c Wolf. 43. 1. 



BÍRÁLATOK. 439 

bekebelezését. Egyes magánosak levéltárai, illetőleg kézirat- 
gytijteményei is kerültek ide, részint hagyományozás, részint 
vásárlás útján. 

Jelenleg a levéltárban őrzött anyagot megkülönböztetik 
okmányokra (Urkunden), ügyiratokra (Acten) és 
kéziratokra (Handscbriften.) Mindegyik csoport külön van 
rendezve, s mindegyiknek körében az országok és tartományok 
szerinti osztályozást vitték keresztül. így a magyarországi o k- 
mányok (melyek alatt Láítyák és ünnepélyes államiratok 
elletnek) külön vannak összeállítva, és 1193-tól 1829-ig terjednek. 
A magyarországi ügyiratok (melyek alatt a hivatalos 
levelezések értetnek, részint eredeti levelek, részint fogalmaza^ 
tok, néha mint csatolványok, egykorú másolatok) következőkép 
vamiak osztályozva : 

Ungarische Acten 1423-t6l 

Comitialia 1492—1812. 
» Transylvanica 1703—1790. 

» Ragusana 1684—1690. 

» K r i e g s a n 8 t a 1 1 e n wider die 

Türkéi 1518—1729. 

Ungarische Acten aus der Pri vatbibli o- 
thek des Kaisers. 1785 — 1834. 
Ezenkívül vannak még külön : 

Ansiedelungen in Ungarn und Gallizien 
1783—1796. 

Siebenbürger Acten 1703— 1765és 
Türkische Acten 1503—1729. 
Es az újabbkori iratok között találtatnak : 
Kossuth-Archiv és Palatinal-Acten. 
Legnagyobb fontossággal birnak az általánosságban ^Un- 
garische Acten « czimmeí jelölt iratok, főleg 1526-tól 1604-ig. 
Ezen korban ugyanis a magyar királyi udvari cancellaria csak 
jelentéktelen állást foglalt el, minélfogva levéltára ez időből 
csak keveset tartalmaz. Ekkor a magyar kormányzati ügyek a 
^lirály személye melletti titkos irodában intéztettek, s ezen 
iroda levéltára itt őriztetik. Az említett nyolczvan évből a ma- 
gyarországi leveieztíöuk bzúziiál nagyobb csomagot töltenek be. 



430 KÖNTVI8MEKTSTÉ8EK, 

így például I. Ferdinánd uralkodási korából, mondhatjuk, ho| 
minden a királyhoz intézett levél, jelentés s minden a kirfl 
által irt levél 8 rendelet fogalmazata megőriztetett Hogy ez 
iratok fölhasználása előtt hazai történetünk említett fontos k< 
szakának teljes földerítése nem várható : mondanunk sem k^ 
Az »UngarÍ8che Comitialia« czimü csomagokról ki kell en^ 
nem, hogy azok az 1492 — 1532 közötti évekből alig tártába^ 
nak néhány darabot, azonban 1532-től kezdve az országgy&l^ 
irományokat oly teljességgel foglalják magokban, mint sélic 
egyebütt. 

A szoros értelemben vett magyarországi és erdélyi Agyira- 
tokát tartalmazó csomagokon kivül, a magyar történetbúiár 
más — különösen szomszédos — országokat és tartományobt 
illető csomagokban is nagy számmal fog érdekes és becses idi- 
lékokra találni. Ilyenek például a következők: 

Böhmischc Acten 1400-tól. 

Correspondenz des Prinzen EugenTon 
S a V y e n. 

Diplomatische Collection. 1607 — 1697. 

Friedensverhandlungen, Vertragé, Congrcsse stb. 
1652—1787. 

Polen, Rclationen. 1257— 1772. 

Correspondenz Clesel. 

Végre a velcnczei köztársaság bécsi köte- 
teinek j clentésci 1540-töl. 

A levéltár kéziratai alatt (melyeket Böhm küto 
munkában ismertet) értetnek a hártya- és papircodezek, melyek 
azonban tartalmuk- és összeállításuk módjára nézve a legkülön- 
félébbeL Urbáriumok, számadási könyvek, kötetekbe össíefof- 
lalt eredeti okmányok és diplomatiai jelentések, irodalmi átírt 
másolt okmányok gyűjteményei, egyes tudományos vagy álltf*' 
jogi munkálatok, kisebb értekezések gyűjteményei, stb. 

A kor, melyből e kéziratok származnak, szintén különbőzé; 

vannak XIV. századbeli codexek és XVIII. századbelim'"*' 
kák is. 

A Böhm munkájában ismertetett kéziratok száma 1108** 
tesz, úgy azonban, hogy egy-egy szám alatt gyakran egész gfit 



bírálatok. 43r 

temények vagy vastag kötetek értendők. Ezek közül 88 darab 
kizárólag Magyarország- és melléktartományainak történetét 
illeti. Nagyrészben Bél Mátyás, DobaiEer'cselichy. 
KollárAdám, Schier gyűjteményeiből származnak. Azon^ 
ban sokkal nagyobb azon kéziratok száma, melyekben szórvá- 
nyosan találtatnak hazai történelmünkre vonatkozó okiratok,, 
levelezések, értekezések, stb. 

Eöhm úr munkájában nem egyedül a kéziratok czimeit és 
általános jellemzését adja, hanem ismerteti azok tartalmát is. És 
munkájának értéket, gyakorlati használhatóságát nagy méi-tékben 
emeli azon körülmény, hogy egy száz lapra terjedő, nagy gonddal 
kidolgozott személy-, hely- és tárgymutató által könnyen és 
biztosan tájékozza a kutatót az iránt : mit és hol találhat ? 

Mielőtt e levéltártól megválnánk, kiemeljük, hogy újabb 
időkben hazánkfiai közül Gévay, Jászay, Horváth Mihály, Wén- 
zel Gusztáv, Pesty Frigyes, J^auler Gyula és Franki Vilmos ku- 
tattak e levéltárban. 

A történetbúvár nehézség nélkül nyerheti meg a cs. és k. 
külügyminister engedélyét, mely előtte a levéltárt megnyitja, s 
ennek tisztei — kiknek soraiból A r n e t h igazgató és F i e d- 
1 e r, a magyar osztály levéltámoka — a legbuzgóbb készséggel 
támogatják a kutatót munkálataiban. 

A levéltár a cs. várpalotában van elhelyezve, tágas dolgo- 
zóteremmel, jól fölszerelt kézikönyvtárral bír, és reggeli 9 órától 
délutáni 3 óráig áll nyitva. 

II. 

Az egykori császári udvari kamara, a mai cs. és 
k. közös pénzügyministerium levéltára, a Magyaror- 
szágot illető irományok tömegére nézve fölülmúlja ugyan az ud- 
vari levéltárt, de nem azok politicai és történettudományi be- 
csére nézve. 

Ismeretes azon függés, melyben hazánk pénzügyi tekintet- 
ben I. Ferdinánd óta legújabb időkig a császári kamarához ál- 
lott, s melyet országgyűléseink gyakori sérelmi felszólalásai nem 
voltak képesek megszűntetni. A magyar kamarák úgyszólván 
csak véleményadó és végrehajtó közegei voltak a mindenható 



432 KÖNYVISMERTETÉSEK, 

Allgeiueine Hofkammemek, mely minden fölmerülő ügyben, 
még a legcsekélyebb pénzutalványozásokat sem véve ki, meg- 
kérdeztetett, és melynek az ui*alkodó által aláirt rendeletei teljes 
érvénynyel bírtak. 

Ennek folytán a bécsi kamarai levéltár több tekintetben 
nagyobb jelentőséggel bir, mint a magyar kamarának (pozsonyi, 
kassai, szepesi) Budán egyesített levéltárai. Annálinkább, mert 
Budán, a néhány évtized előtt szerencsétlenül véghezvitt scarti- 
rozás alkalmával, az ügyiratok csatolv anyai nagyrészt megsem- 
misíttettek, míg Bécsben azok úgyszólván teljesen megőriztettek. 

Itta Magyarországot illető irományok külön magyar 
osztályt képeznek és külön vannak fölállítva. Az 1527-diki 
évnél kezdődnek, de nagyobb tömegekben csak 1544-től találha- 
tók, a midőn minden évre két-három nagy csomag esik. 

Az erdélyi iratok 1527 — 1762. a magyaroi-szágiaktól elvá- 
lasztva állanak. 

Hasonlag külön összeállítva találtatnak a magyar or- 
szággyűlési irományok 1548-tül. (Leiratok, országgyű- 
lési föliratok másolatai ; a cs. titkos tanács, a magyar tanács, a 
császári kamara és a pozsonyi kamara előterjesztései az ország- 
gyűlési tárgyakról, stb.) 

E mellett még találhatók itt a m a g y a r o r s z á g i j) é n z- 
verdékre és é rézbányákra vonatkozó irományok i5í)0-tól 
1745-ig. Végre Apafi-féle iratok a XVII. és XVIII. szá- 
zadból. 

A fontosabb kamarai iratok a »Gedenkbücher« czímü 
kömTekben le vannak másolva. 

A történetbüváruak, ki nem egész korszakokat karol föl, 
hanem külön tárgyakkal és személyekkel foglalkozik, munkáját 
megkönnyítik a név- és tárgymutatók, melyek minden évről kü- 
lön kötetet képeznek. 

A levéltárban való kutatásra a cs. és k. közös pénzügyniinis- 
ter adja meg a fölhatalmazást. A levéltár 9 órától 2-ig áll nyitva. 

III. 

Miként pénzügyi tekintetben a császári udvari kamarától : 
katonai és hadi ügyekben a császári udvari hadi- 



bírálatok. 438 ' 

tanácstól függött hazánk. Ennek; következtében a C8. és k. 
közös hadügyministerium levéltára is, mely 
1801-ben Károly főherczeg eszközlésére szervez tetet t, nagybe- 
csű anyagkészletet tartott fönn a magyar történettudomány szá- 
mára. 

Az itt őrzött iratok a XV. században kezdődnek^), de na- 
gyobb mennyiségben csak a XVI. század második felében. 

A török ellen Magyarországban, íigyszintén a Bocskay, 
Bethlen és a Rákócziak ellen viselt hadjáratok irományai, s kü- 
löiiöseii a Magyarországban működő hadvezérek és várparancs- 
]iokok jelentései, a részökre küldött utasításokkal, a XVlL és 
XVm. századból történelmünkre nézve nagy fontossággal bír- 
nak, és eddigelé még csak igen csekély részben (Thaly Kálmán 
és Pauler Gyula által) használtattak föl. Thaly ugyan a »K r i e g 
mit den Rebellen in Ungarnc czím alatt külön osz- 
tályzatot képező s igen jól lajstromozott — söt kivonatozott — 
II. Rákóczi Ferencz korabeli acták legfontosabbjaiból 
mintegy 50 sűrű ívnyi nagyérd ekü jegyzeteket készített: de ottani 
bűvárlatait ezzel még nem tekinti befejezettnek. Pauler, Zrínyi 
Péter koráról aránylag sokkal kevesebbet talált. Igen fontosak 
még ugyanott a »Türken-Kriege« és »SpanÍ8che Suc- 
cessions-Krieg* czímek alatt szintén külön osztályozott 
nagysokaságú ügyiratok és levelezések, melyek szintén nem ke- 
véssé érdeklik hazánk múltját. Úgy értesülünk, hogy az 1848 — 
49-diki magyar hadügyministeri s honvédelmi bizottmányi acták 
is a bécsi cs. hadi levéltárban őriztetnek, — de ezek még ez idő 
szerint hozzáférhetlenek ; ellenben a korábbiak használata a cs. 
és kir. közös hadügyér által kész előzékenységgel engedtetik 
meg, — csak az a baj, hogy a kellő dolgozó helyiségek hiányoz- 
ván, a történetbúvár egyik-másik udvarias tiszt úr hivatali asz- 
talát kénytelen igénybe venni. 

A régi térképek gyűjteménye is számos magyarországi da- 
rabot tartalmaz. 



*) E korból ifl találtatnak egjes hazánkat érdeklő darabok. így 
1466-ból »Rat8chlag widcr den Türkén. « 1491-böl I. Miksa instruo- 
tiója »Wegen Abricbtung des ungarlschen Kriegavolcks.* (Wolf. i. nu 
169., 170. 11.) 



434 TÁuczA. 

A cs. osztrák belügyministerium örököse lerén ax 
egykori császári udvari cancelláriának, mely hA- 
zánk ügyeibe gyakran lényeges befolyással bírt : könnyen meg- 
magyarázható, mint kerültek e ministerium levéltárába Magjv- 
országot érdeklő irományok. 

Ezek főleg a magyarországi kereskedelmi viszonyokra, a 
szepesi városok kiváltására, az 1618-diki országgyűlés táiigralá- 
saira, Bethlen Gábor és II. Búkóczi Ferencz háborúira, a Apaffi 
erdélyi fejedelemre vonatkoznak. 

A többi ministeriumok levéltárai szintén tartalmaznak ba- 
zánkra vonatkozó némi iratokat ; ezek azonban inkább csak a 
legújabb kor történetírójára nézve fognak becscsel binil 

Ismertető sorainkat azon óhajtással fejezzük be, hogr a 
•hazai történettudomány munkásai minél nagyobb mértékben éP 
tékesitsék a bécsi levéltárak dús kincseit, melyek immár, a műU 
idők szűkkeblű aggályai eloszolván, legnagyobbrészt közragjo- 
nát képezik a tudománynak és haladó kornak. BUDAI. 



TÁRCZA. 



~ A Magyar Történelmi l'ársalat június 54ki Tilisit- 

miínyi iiiéae a folyó 1873-ik évi választm íny újító közgyiil^SBel kap- 
csolatban tartatott meg, az clcvc történt megállapodás aMrint. Einök 
Horváth Mihály vala, — n ki Í8 megnyitván a gy&lést, miután a 
m:ijuBÍ jegyzőkönyv felolvastatott és hitelesíttetett, felszóUtá a titkárt 
a folyó ügyek előterjesztésére. Ezek között mindenekelőtt : 

1. Gr. M i k ó Imre társulati elnök úrnak Man>s*UJTártt, 
május 25-kén kelt levele mutattatott be, melyben ö cxcja a tárrfa* 
kérése folytán készségét jelenti ki a folyó évi nyitrai kiránduHs at»^ 
lyes vezetésére, óhajt:isát fejezvén ki, hogy e kiránduhís lehetőleg eW 
felében tartassék scptemb<fr havának. Örvendetes tudomásul vétetett' 

2. Nyitra vármegye közönsége, míjus 5-krt * 
folytatólag tartott közgyűléséi ől a következő válasziratot intéIéari^ 
sulathoz : 

iFolyó évi április 3-kán tartott üléséből hozzánk intézett raff' 
becsű leveléből örömmel értesültünk nrról. hogy a Történelmi Tín*^* 
küldöttjei, ineghivilsunknak engedve, történelmi kutatásaikat aeg^^ 



TÁRCZA. 435 

területén eszközlendök, már f. e'. septomber havában szerencséltetnek 
látogatásaikkal. 

Midőn mi ezen értesitvényt kedves tadomásdl veszszük, egyide- 
jűleg arról van szerencsénk a Tek. Választmányt tudósítani, hogy ré- 
szünkről a küldöttek fogadtatására s a kirándulások intézésére a kívánt 
választmányt megalakítottuk, melynek elnöke Odescalchi Ar- 
t h u r berezeg, tagjai pedig gr. Forgácb Károly, ifj. gr. Apponyi La- 
jos, Krajcsik János ez. püspök és nyitrai nagyprépost, Gyurikovics 
Mátyás nyitrai kanonok, Dualszky János nyitrai kanonok, Közlik János 
nyitrai kanonok. Nagy József megyei főorvos, Koronthály Forencz, 
Síindor Vincze, Bacskády Jenő, Tamóczy Béla, Zmertych Károly, Mé- 
rey Vincze, Frideczky Timót, Ocskay István, b. Schmertzing Tádé, 
Szulyovszky Ignácz, Uzsovics Pál, Germanccz Károly. 

Végül, tekintve azt, hogy mi rendes közgyűléseinket f. évi sep- 
tember 9 -kén tartandjuk meg, mely valószinüleg sept. 15-kéig együtt- 
maradásunkat igényli, — azon óhajtásunknak adunk kifejezést, hogy a 
kirándulás ideje, ha lehetséges, ligyanazon idŐre tűzessék ki, a midőn 
együtt leendünk, hogy alkalmunk legyen körünkben önök küldöttjeit 
testvériség üdvözölhetni. 

Fogadják hazafiúi üdvözletünk kifejezését, melylyel mara- 
dunk, « — stb. 

Ez általános tetszéssel és lelkesedéssel fogadott szives válasz- 
irat felolvasása után, titkár jelenté még e tárgyra vonatkozólag, hg. 
Odescalchi Arthúr értesítése nyomán, hogy a tudomány- 
pártoló derék megye által kiküldött bizottság már alakuló gyűlést tar- 
tott, melyben alelnökévé KrajcsikJ á"n o s püspök, tollvivőjévé 
pedig gi*. N y á r y S i m o n megyei főjegyző urakat választá, s vala- 
mint icaga a nemes vármegye saját tisztviselői által, ügy e bizottság 
is mcgkezdé máris működését teljes buzgalommal s hazafias készség- 
gel, úgy a nagyobb levéltárak megnyitása iránt, valamint minden egyes 
nemesi család külön-külön felszólításával, netalán létező okleveleinek 
búváraink előtt leendő szives közlése tárgyában. Ekként remélhető, 
hogy a történelmi emlékekben s ősi családokban gazdag Nyitra megyé- 
ben e kirándulást a legszebb siker fogja követni, hazai történelmünk 
gyarapodására. Kívánatos tehát, hogy a jelentkezett 
türténetbúvárok közül senki el ne maradjon, — sok 
munkás kézre lévén szükség. 



436 TÁRCZA. 

A mi már a kirándulás idejét illeti : erre nézve, gr. Mikó Imr« 
nmlga és tek. Nyitra vármegye közönségdnek üszhangzó óhajtásáig 
képest elhatároztatott, hogy a kirándulásban részt veendő tagok öa^j 
gyülekezése Pesten augustus 31-kén történjék, másnap, s e p t e i 
b e r l-jén, a reggeli személyvonattal indulás Tomóczra illetőleg >^^- 
rára, ott még az nap este értekezlet és albizottságokra való szétosz]^ 
E kutató bizottságok sept. 2-kán reggel útnak indulnak a megye J^ 
lönböző pontjain fekvő levéltárak átbúvárlására, s sept 10-kéigfolyt«- 
tandják munkálkodásaikat, mely napon Nyitra városába visszatérre, ^ 
az ünnepélyes zárgyülés, a kutatási eredmények előadásával, s e p. 
t o m b e r 1 1-kén fog a megye termében megtartatni, mely cxélrt né- 
hány órára átengedtetni kéretett. 

Ezen határozatról t. Nyitra vármegye közönsége a mai ttléflbSl, a 
tett szivcs előintézk édesekért kifejezett meleg köszönet hangsdljoiiM . 
mellett értesittetik, és az ünnepélyes zárgyülésre a társulat nerdba 
tisztelettel mcghivatik. 

3. A föntebbi tárgygyal kapcsolatban jelenté titkár, hogy a nyit- 
rai kirándulásban munkás részt venni utólag még B a 1 á s s y Ferencs, 
Nagy János és P o ó r Antal választmányi tagok jelentkeztek, rag^ 
a miilt füzetünkben közlöttekkel s gr. Mikó és Horváth elnökökkel 
együtt összesen harminczan. Örvendetes tudomásul szolgál, e 
annak idejében pontos megjelenés kéretik. 

4. A zágrábi délszláv Akadémia megkfüdi a 
» Századoké f. évi füzeteiért és a Zichy-codexért cserében a Zrínyi-Fran- 
gepán-féle okmánytárt, és a »Rad« XXII-ik kötetét. Köszönettel véte- 
tik, s amannak ismertetésérc P a u 1 e r Gyula, az emebben foglalt 
Mcssics-féle történelmi czikk ismertetésére pedig S u p a 1 a Ferenci 
tagtárs urak kéretnek föl. 

5. Új tagokiil ajánltatnak, 1873. évtől kezdve: K r a j ciik 
János ez. püspök és nyitrai nagyprépost, Frideczky Timót or» 
képviselő, Káplát, u. p. Oszlány, b. Majthényi Béla, Növik, a- 
p. Oszlány, S á n d o r Pál Nyitra, Bacskády Jenő szolgabH 
Bacskafalu, u. p. Nagy-Tapolcsány, P i a c s e k Ede, NagyTapoH 
csány, — mindnyája hg. Odescalchi Arthúr által a társulatnak wtf' 
nyerve és ajánlva ; továbbá : D ő r y Dénes Tolna megye állapi 
Szegszúrdon és B e ő t h y Zsolt Budán, ajánlják Deák Farkas éa Thalf 
Kálmán ; B 1 o k s a y István földbirtokos Dédán, u. p. Beregüte 



438 TÁRCZA. 

a) »EgyXVI-ik századbeli magyar füvín 
és orvos (Purkircher György) emlékezet e,« ártefei* 
F r a n ki Vilmostól, fölolvasta Nagy Imre. 

b) »A Lónyayak deregnyei levéltára XIV. 
éa XV-ik századi okmányairól,€ irta Nagy Gyuli, 

fölolvasta Deák Farkas. 

c) »T a m á s-V áraljaés Vatafalvac írtaOéreii 
Kálmán, fölolvasta P e s t y Frigyes. 

Mindhárom értekezés közöltetni határoztatott a >SEásadok«-btn. 
— Ez alatt a szavazatszedö bizottság feladatát befejezvén a terembe 
érkezett, s fölolvasá a következő eredményt, mely szerint a 24 mft- 
zat közttl hg. Odescalchi Arthúr (t^ tag) és Toldjr 
Ferencz24, Pesty Frigyes és Thaly Kálmis 
22, Hajnik Imre és Véghely Dezső 21, Knaii 
Nándor 20, JakabElek, gr. Lázár Miklós, Nagj 
G y u 1 a (új tag) ésOrthmayr Tivadar (ly tag) 19, T i- 
nárky Gedeon 17, Csaplár Benedek, Gyár fái 
István és Haán Lajos 16, s NátafalnssyKor 
n é 1 14 szavazattal választmányi tagokká megválasztattak, illeiSleg 
líjra választattak; 17-ikttl senkisem nyert absolut többséget. Utúok 
legtöbb szavazatot kaptak : Bartal György és Simonyi EmŐ 12—12, 
Zsilinszky Mihály 10, Finály Henrik és Nagy János 9^9, Bibáry Fe- 
rencz 7, IviSníi Ede és Szilágyi István 5 — 5, Salamon Fémes éi Ká- 
mánházy Béla 3 — 3 szavazatot, stb. * 

Ehhez képest a Magyar Történelmi Társulat 1873— 74-tk Ai 
képviselete és igazgatósága a következő tagokból áll : 

Elnökség és tisztviselők. Elnökök: 1. Gr. Wki 
Imre. 2. Horváth Mihály. 3. Ipolyi Arnold. Titkár: Thaly Kálmáa 
Ügyész és jegyző : Pauler Gyula. Pénztárnok : BalthaziSr Béla. 

Választmány. Balássy Ferencz, Botka Tivadar, Cia|r 
lár Benedek, Csengery Antal, Deák Farkas, Dobóczky Ignáez, p- 
Eszterházy János, Fabó András, FVaukI Vilmos, Foltinyi János, 67*'' 
fás István, Haán Lajos, Hajnik Imre, Henszlmann Imre, Homyik JÍB<*> 
Horvát Árpád, Hunfalvi János, Jakab Elek, Knanz Nándor, iQ. Kwr 
uyi Ferencz, gr. Lázár Miklós, Lehoczky Tivadar, b. Mednyántf^ 
Dénes, Nagy Gyula, Nagy Imre, Nagy Iv;in, Nátafalussy Komfl* **• 
Nyáry Albert, b. Nyáry Jenő, hg. Odescalchi Artbur, b. Orbán Btto 



440 TÁRCZA. 

vetve. Eziirt egyes törtóudDii tények tisztiíbahozataláusU csak nag)oii 
vigyázva hasziiálhatú. 

Azt i» elismerem, hogy a hely- és ssomélynevckbcn, és exekeC 
megőrzött okmiinyainkban a magyar történetírásnak még ki nem akna- 
zott nagy kincse hever, különösen épen a legrégibb korra vonatkoió- 
lag. De azt is hiszem, hogy ezen úton biztos történelmi crodméoyekhei 
jutni, erős szakképzettséget kivan ; olyan tudományos apparátust, mely- 
nek p. o. a magyar diplomatiában való teljes jártasság, a régi magyar 
nyelvészetben kellő t:) jékozottsiig, és a szláv nyelvek tnddsa clenged- 
hetlen kiegészítő része. Épen ezért pasztán a neveken is bajos clindúini 
történe Imi vizsgálódásnál . 

Nézzük Ráthonyi űr értekezéséből, mennyire megállhatok asHi 
bizonyítékok, melyekből ő neki ^bizonyosnak látszik, hogyVathaa 
mostani Tamás-Váralja körül élt és veretett le.« 

Azt jíllítja, hogy »a tamás- váraljaiak közt máig is élŐ népka- 
gyomány Hzcrint Tamás- Váraljának hajdani neve Vatafalya volt Mikor 
vesztette (íI Vatafalva nevét a lett Tamás-Váraljává ? tudni nem lehet* 
Továbbá »hogy a mai Tam:is-V:íralja fölött emelkedő hegyen nintéi 
vár volt, melynek sem építési, sem elpusztúlási kora felŐl sem törtáwloi 
adat, som hagyomány korunkra át nem szállt. « 

lla olyan bizonyosan lehetne tudnunk a Vatha leveretésének szín- 
helyét, mint a mit Taiiiás-Vslraljáról tudunk, valószinüleg nem Wt 
volna alkalma Káthonyi árnak értekezését megírni. 

IV. László király eiry 1274-ben kelt okmányában Ugocsa me 
gyében fekvő és Kökényessí^l hat:íros »terram Holmi voeatam< Gábor 
fiának, Tamásnak ajándí'kozza.^) Származott ezen Tannls a Katht-neiii- 
ból, t's egyiki* volt azon vitéz vezéreknek, kik László Ottokár ow** 
hadjáratában, mely tu<lvalevőliíg László és Habsburgi Kodolf gy^*** 
mével és Ottokár halálával végződött, magukat kitüntették. Mit ai»' 
mány ilyen szavakban említ meg : »sub eastro Loawa contra hostfle* 
Regis líoemorum turmam faeie ad faciem dimicando triumphum ff 
euit« stb.^) 

1281-bon a vára»li káptalan előtt a püspök és öt társa, mini ^*' 
lasztott bírák, mego.^ztoztatták ezen Tamást *de göncre Katlia* f**" 
naival öt falu birtokán, mely osztályban ^^Popy (Boregben). Bstbun ^ 

') Lísd Ziehy codex l. köt»'t BO-dik s'/. 
Lásd V. o* 



\ 



TÁRCZA. 441 

Mykuöiuak bik oldala TaiiiHBuak jutott »cuu scsaione ville. . .et apcci- 
aliter cuui inonte in tcniv Bábun ei^istenti, in quo per magistrum 
Thomain autodictum Castrum est constructu in.« ') 

A ki mar most tudja, hogy Tamás-Váralja cpcn Búbony mellett 
van (mórt Bábony szinten megvan most is, cs szintén magyar falu, ha- 
bár Ráthonyi űr nem említi is), körülbelöl bizonyosnak tarthat annyit, 
hogy Tamás volt az, ki az akkor Bábonyhoz tartozó egyik hegyen vá- 
rat diiíttctett. 

Hogy pedig e vár alá dpült kevds idö málva egy falu is, mutatja 
egy 1323-ban költ okmány, melyben János, Tamás fia, rokonaival osz- 
tozik, mely osztozásban »Waralya Bábun ut Lazar (Szatmir me- 
gyében, most Lázári) Jánosnak jutott, »excepto loco Castri, quod in 
communi dixerunt se habere. € 2) 

Imé, Tamás várának és a legnagyobb valószinüséggol Tamás- 
Váraljának eredete, credirti egykorú okmányok alapján ; meglehet, a ki 
Ugocsa és vidéke viszonyaival és történetével bővebben foglalkozik, 
többet is tud. Es ezt Ráthonyi ár a Zichy- okmány tárból épen ágy elol- 
vashatta volna, mint én, és körülbelöl meggyőződhetett volna, hogy Ta- 
más- V.íralja mindig Tamás-Váralja volt. 

Azt, hogy Tamás- Várai ját Vatafalvának nevezték volna, íizért 
som tartom valószínűnek, mert a régi okmányok hallgatnak róla. Peilig 
midőn a nagy-váradi convent Károly király parancsára Bábony, Pázsit, 
Halmi és Kökényes birtokokat moghatároltatja 131 9-ben ^), ezen ér<l'i- 
kcs levélből fél Ugocsának csaknem részletes fóldabroazát el lehetne 
k<'szit(mi. Említve vannak itt Nagys/ász és Ardó mint határos királyi 
birtokok, Halmi, Terebes, Szckesbatharctí, Bábony, Kispázsit, Kökényes, 
igon sok folyó és hegy név egész a viski béiczig ; »pars voro (»rioutalis 
prope Vysk deinde dcsccndit et veniet ad unum B e r c h versiiű raeri- 
dionalem et cadit ad iinam viam qua dicitur Usuen, qua veniet do Vysk 
ad Terebes. « 

Az tehát a valószínű, hogy Vatafalva vagy későbbi, vagy az 
egész néphagyomány valakinek találmánya, s csak azután terjedt el a 
vidéken. Szerzője lehet akár iSzirmay ia, mert ő is szeretett néphagyo- 



') Lásd Zichy okm. I. kötet 57-dik sz. 
^) Zichy-codex 275 dik sz. L kötet. 
Zichy-L-ndex 189-dik .-z. I. kötet. 



444 TÁRCZA. 

ről drtcsülök. A mainzi dom 1870. éa 71-ben restattráltatván : ckkar 
kcríilt iiapfdnyru gr. Csáky István eírcmldke i», a dom koleti chanuá* 
uak jobboldalán, a választó -fejedelem egyik közel rokoninak temetve 
nye mellett. A sir felnyittat ván, meglehetős magas ívczetfi magáasir- 
boltot képezett, melyben egy középnagyságú iQá egyén totemei fekld- 
tek, sz^traállott koporsó maradványai közt. A sz^p gömbölyded, Hiagju 
alkatú koponyán a sasorr m^g felismerhető volt, valamint a himárdol- 
mány ezUstpaszomántjai, zsinórzata éa gombjaL A hegyesonú, keikeny 
sarkú, patkós magyar-csizmának is megvoltak még maradványú, kifilt 
talpa egdszcn dpcn. £ siri maradványok a tetemmel egytltt, egyeld a 
dom Szcnt-Kocsárdról nevezett kápolnájában helyeztettek el, a áASifú 
együtt, melyet a már múltkor közlött feliraton kívül, mint mondák, i 
Csáky-czímer ékesít 

Ezen íQ. gr. Csáky István ugyan nem volt — oly fiatalon hnnjTlB 
o1, nem is lehetett — valami történelmileg nevezetes egyén, ssohÍnb 
síremléke a mainzi dom egyetlen magyar ereklyéje lévén, talán m^ 
megérdemli, hogy c helyütt megemlékeztünk róla. 

KÁMÁNHÁZY BÉLA. 



— Régi magyar ételrecipe. A Bethlenfalvi gróf Thunó- 
család Árvavárában őrzött levéltára csooDagai egyikében, mely 1624^i 
leveleket tartalmaz, — találtam az alábbi magyar nyelvű élekrecip^ti 
melyet curiosum gyanánt imé itt közlök, efféle magyar fólJcgyiM 
azon korbúi fölötte ritkák levén. E recipe valószínűleg as ép oly bfi 
folcsog, jó anya, mint gondos gazdasszony: gr. Thurzó György 
nádor özvepjyénck, szül. f^r. Czobor Erzsébetnek talajdona vtl*- 
Ajánljuk !i mafcyar gazdasszony-egylet figyelmébe ! 

»M:íjusbnn köll szedni azt az gyökeret, az kit kukoriknak IiíbA 
(>gy dt'xsjiviil ; :izt Bzé]>en meg köll tisztítani, vízben köll áztatni egy <9Í<** 
de lia loá iTkezhetel, az nap elvé^'czhotnéd, annál jobb ; meg köll vtgá»l» 
aprór.i, í^ó az miu<fmü vasfazékban égetik az égett-bort, abba kÖll icoiu* 
ni(*^irán\ ózhatod : ha nagy az vasfazck, kétszáz tyúkmonyat köll vcniM^ 
a/t igen meg köU fó'zni, csak az fejérit köll kivenni az tyúkmonynakf 
igen m»'g köll vagdalni apróra, egy czipó fejér kenyérnek az Wlit kön 
belt'tonni, a])rűra szakasztani, két limoniát köll bele apróra metélni, 1^' 
vom diónyi ni'dmézet (czukor) köll beh* tenni, kecsketejet rátoltenii^ 
égetni. « Kösli: iQ. K. M. 



446 TÁRCZA. 

minister dr kezei között vau is : az m^geddig nemcsak hogy az onzág. 
gyük's elé nem terjesztetett, hanem, legaláhb tudtunk szerint, m^ « 
minister tanácsban sem tárgyaltatott. A beltigyér az 1874-dik évi költ- 
ségvetési előirányzatba sem vett föl a jelen nyomorúságos statusqoo 
fenntartására szükséges összegen kívül c czélra egyebet, mint egyedol 
az igazgatói nllemás dijaz^isára 3000 frtot. Ezt azonban a képviselőliái 
pénzügyi bizottsága a rendes költségvetésből kitörülni, s a roiidkivalíbe 
áthelyezni indítványozd, é:i pedig a »Hon« értesülése szerint oly nta- 
sitássnl, hogy igazgató egyelőre tulajdonkép ki ne nevestessék, hanem 
c pénzen küldjön ki a belügyér külföldre, levéltárak tanűlmáDjro- 
zúsára, egy vagy két; e szakban járatos egyént, »a kik azon bt n 
épen nem kell, hogy r é giséggyüj tő k (értsd: történet- 
búvárok) legyenek. « Szóval iha ez áll), az intézet tudominyoi 
jellegét, történelmi, régiségi értékét agyon akarják ütni, s a helyett egj 
újkori bureaucraticus irattárt teremteni, a mennyiben t. i. ez a hivitt- 
los acták fölszerelésére kívántatik. Valóban, megfoghatatlan, hogy épen 
egy fényes történelmi múlttal, és jóformán csakis ezzel biró nemiét 
képviselete (mert hisz jelenünket is csak múltunknak s ehhez tanásított 
hü ragaszkodásunknak k<)szönlictjük !) oly keveset gondol egy esed* 
éves szereplésének emlékeit örzeni és fenntartani hivatott intémány* 
nyel, s ennek szervezését évről-évre halogatja, vagy midőn ímmel-ámmal 
tesz is valamit, — ferde irányban kezdi. Ámde még moít 
ítélni nem akarunk ; hisz a pénzügyi bizottság javaslata még nem i^t- 
vény, s a belügyér is előterjesztheti még a föntemlített törvényjaVMU- 
tot a házniik, az 1874-diki költségvetés központi tárgyalása kösben. 
Azért most nem is szólunk többet ezen tárgyban, sőt ezt is kclletlenil 
tettük, — de a föntebbicket elhallgatni az ügynek, melyet képviselünt 
ordeke tiltja vala. 

— II. R&kóczí Ferencz és bujdosó tfirsai hanfitBtk 

hazaszállítása érdekében sürüen érkeznek be a föliratok az egrc' 
törvényhatóságoktól a képviselőházhoz, megható tanúbizonyságaiál tioB 
szent kegyeletnek, melylyel a magyar ama szeretett, dicső fejedelme 
emlékéhez még ma, immár majdnem kétszáz év múlva is tántoHthttlaníl 
ragaszkodik. Eddigelé (június 15-kéig)a következő lelkes municipinm^ 
föliratai érkeztének be o tárgyban: Aha új, Arad, Bartnyv 
Pereg, H é k é s, B o r s o d, Komárom, N ó g r á d, N y i t r a, P^»^ 
Somogy, S z a t m á r. Szépe s, T r u n c s é n y , U n g- és /* e » P* 



448 TÁuczA 

mányiíból ezerkétszáz forint. Határíílö 1875 december 31 -ke. A ny 
tes pályamű a szerző talajdona marad, ki azt kinyomatni köteles. 

— Szabó Károly történelmi tanulmányai Ráth M6w- 

kct diszes kötetbon, második kiadiUban jelentek meg, a kitünÖ törtéve, 
tudós azon ujabb müveivel bővítve, melyek a közelebbi evekben ^ 
pedig jó részt közlÖnyQukbcn láttak vala világot (pl. »Ig>is^ hoS'J 
Kilrpátalji felföldet Szent-István bódította mog?€, »A Kcndefffek 
XIV. és XV-ik században, « »A János király fiáról való szép króni^ 
szerzőjéről, « stb.) A ki t. olvasóink közül Szabó Károlynak eiekcn kivi 
cgydb müvét nem olvasta volna is — a mit egyáltalában fÖl nem tehe 
tünk, — már csak e jelc^:, és az ő meg^^yőző és zamatos magyar modo- 
rú előadásában tartott tanulmányok elégségesek lennének arra, hogy i 
tudós szerző többi munkái iránt is az olvasils vágya bárkiben fölébred- 
jen. Addig is tebát, míg Szabó nagybecsű történelmi tanulmányairól bő- 
vebb ismertetést közölhetnénk : a legmeleg*;bben, s különösen oly m^ 
jegyzéssel ajánljuk azokat t. tagtársaink becses figyelmébe, hogy kivált 
a vezérek korára és Árpád-korra nézve ezeknél kiválóbb müveket iro- 
dalmunk föl nem mutathat. 

— Acta conjnrationem Báni Petri a Zrínio et Com. Fr. 

Frangepani íllnstrantla. ily czím alatt jelent meg a zágrábi dél- 
szláv Akadémia kiadásában, magi dr. Rács ki kanonok, ezen Akade 
mia elnöke :iltal szerkesztve, egy terjedelmes kötutct képező okle?Jlt*r. 
a boldogtalan végtí 1671-iki martyrok kettőjének: Zrínyi Péter* ^ 
Frangepán Ferenc znck a Wesselényi-féle összeoskfiv&líC'* 
való részvételét, főbenjáró perét, elitéltetését s ki végeztetését tárgy** 
zólag. A kötet nigy szorgalommal van leginkább a bécsi cs, titkos-, C* 
volcnczei államlevéltár egykorú adataiból összegyűjtve, b tálnyomólip 
német, latin, ás olasz nyelvű okmányokat tartalmaz. Ilyenek : az creácti 
periratok, vallomások, jegyzökönyvek, egykorú levelezések, jelentoiekt 
jegyzék váltások, rendeletek, clkobzási leltárak, stb. Kétségkivfll miD^** 
igen nagybecsű a mondott nevezetes epizód történetének megvilágoírta* 
sara; — de nem hallgathatjuk el abbeli sajnálatunkat, hogy k^ 
vát atyánkfiait még itt, a független történ jlmi nyomozás terén is ^^^ 
nyo3 menthetetlen nemzeti elfogultság s magyarellenes antagoniíOitf 
vezérli ; lehototlcn ugyanis, bárki elölt is — a ki az akkori \\ai9fíj^ 
kat, az úgy szólván meróbin magyar eredt tü és jellegű Wesselcsy*" 
(íHszeoMkUvés t«>rtéiietct,továbbá a Zríiiyi-esul í«l különöten llíklű*'* 



450 tArcza. 

régi magyar zamatű Bercsényi- éa Thököly-nóták voltmi 
melyek fölfedeztetését társulatunk néhány tagjának kBÉBÖiibetni, 
melyeknek ily történelmi hangversenyen leendő előadását mi már pár b* 
előtt megpendítettük. Ezeken kívül a szintén társulatunk zemplén-m^ 
kirándulása alkalmával fölfedezett »Szabác8 viadalját czímü 
Mátyás-kori hősvers is elszavaltatott e zene versenyen, melyen ekkép tár- 
sulatunk munkásságának g^'ümölcseit három piéce képviselte. £iio^- 
fogva méltán botránkoztak meg a hangverseny látogatói köiűl stámo- 
san, hogy mindezek daczára a rendezőség, a különben igenis bő, ma- 
gyarázó programúiban a TörténelmiTársulatot, vagy e darabok 
fölfedezőit csak egy árva szóval is érinteni méltósága alattinak tartil. 
Node meg Ovid megírta azt, hogy : Sic vos non vobis, etc. Hadd 
ékeskedjenek az idegen pávatollakkal mások, — azért mi csak balad- 
junk a magunk útján ; s engedje a jó sors, hogy történelmi bűváiko- 
dásaink folytán még több becsei magyar költői és zener^tséggd ^ 
szolgálhassunk a zenedei uraknak, és még számos Szabács-félc eredeti 
ó kézirattal a nemzeti múzeumnak ! . . . . 

Megemlítjük egyúttal, hogy a Bercsényi és Thököly* 
nóták, s a Rákóczi- nóta vázlatai, a selmeczi derék öreg Sági 
Balogh János hegedű játéka után Bartalus István által songon* 
hangjegyekre letéve, s némi történelmi bevezetéssel ellátva, RóssarSlgyi 
é» társa mükereskedésében megjelentek és kaphatók. A régi iQtgTV 
történelmi zene kedvelői valódi igazgyöngyökre lelnek e darabokbaii 
melyek általános meglepetést szültek az említett hangversenyen ia. 

— Béyési Imre »Figyelmező«-jének május és június havi <%• 
zotei megjelentek ; szokás szerint ezekben is becses adalékokat taiálsiik 
a protestáns egyház, iskola és könyvnyomtatás történei méhes. IlyeMk 
Sinay Miklós nagyhírű debreczeni tanárnak 1759 — 1803.éwk- 
béli naplójegyzetei, Rácz Károly, — Melius Péter születése bely^ 
rö\ és évéről, maga a tudó:* szerkesztő Révész, — II. Lajos király 
parancsa Thurzó Elekhez 1521-ből, Garády, — és a debrecaesi 
nyomdászat történetéhez (Thököly korából) Szilágyi Sándor ál- 
tal közölve. E becses folyóirat mellett egyszersmind megemlitjfik ar. 
kath. egyháztörténelem mívelésérc hivatott csanádi >Történelflii 
A d a 1 1 á r< májusi füzetét, melyben > Csanád as Árpádok alatt « ctí»i 
terjedelmes történeti tanulmány, és a gyul» tehérvárí orss. levéltár 
Urodra s az orodi káptalanra vonatkozó okmányok közlései fnly tattat ntk- 



SZÁZADOK 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Hetedik füzet. 1873. Jalins hó. 



Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez. 

I. 

A visegnidi rémdráma tárgyalásán, mely az emberi érzü- 
lotut mí'lven felrázza, történeti rőink sietve haladnak át Ezt le- 
liet érteni; de közönyösen nem lehet venni a tárgy körüli téve- 
déseket és hézagokat, melyek helyrehozva, a tragicus képnek 
nagyobb vihigosefágot és elevenebb színeket kölcsönözhetnének. 
Jelen adalékoknak czélja : részben az emiitett ür betöltéséhez, 
részint némely lál)rakaj)ott tévedések helyrehozásához telhetőleg 
járíi'lni. 

Már magának azon nemzetségnek, melyhez a merény el- 
követője tartozott, újabb szokássá vált írása és élőszóval kiej- 
tése liil)ás ; mert azon nemzetség neve, régiesen írva és nyel- 
vünk torokhangján kiejtve : »Z a a c h x, melynek eredeti orthae- 
piája az írás betűivel, mikép mi azokat ma használni és élőszó- 
val kiejteni szoktuk, teljesen megegyező, és csak a lágyabb 
»Zaak« — j>Zák,« vagy »Zaah<j: — »Záh« módosítást vál- 
toztatva vette föl. de soha »Zács« szóval nem eitrtett ki. Mi- 
rul majd később tüzetesen fogok szólani. 

Előbb azonban magát a Zaach-nemzetséget akarom ismer- 
tetni és történelmi kűt forrásainkban szétszórt nyomait össze- 
szedni. 

Legrégibb nyoma ezen nemzetség létének ITI. Béla kirá- 
lyunk korából való. Érdemes tagja az ország nádora volt, »Tho- 
mas de genere Zach,^ ki Lendvay nádori-jegyzéke szerint 1185- 
től 118íí-ig Somogy és Fehér megye főispánságával együtt vi- 
Száz\dok. 31 



454 A VISEGRÁDI MERÉNYLET. 

selte ezen méltóságot. Ez az egész mit róla mondani tuduiii 
Mivel pedig a nádori méltóságra a legtekintélyesebb nemze'ts 
gek tagjai emeltettek : a kérdéses Zaach-nemzetséget nemcsfi 
az elsökori legrégibb, hanem a legtekintélyesebb főnemzet^égc 
sorába kell foglalnunk. 

II. András király korszakában már fölösszámú Zaacho^ 
kai találkozunk. A Yáradi Regestrum 229. §-ban elöjő: >Ste- 
phanus de geiiore Zachu de villa Berenta,« ki Bánk, Bodrog 
megye főispánjának pristaldusa volt. Lakása után Ítélve, v&gj 
Borsod, vagy Nógrád megyebelinek tarthatjuk, mert ilyűerö 
falu Borsodban most is találkozik, Nógrádban pedig régi időben 
ily nevű helységet a Zaach-nemzetség birtokolt, mikép később 
látni fogjuk. 

Föfészke azonban és loí^népescbb ága ezen nemzetségnek 
csakugyan Nógrád vármegyében volt, hol annak már 1227-ben 
mintegy húsz tagja van a váczi káptalan bizonyítványába föl* 
véve. Ott olvasom a Felicián nevet is, mi arra mutat, hogyMC 
nemzetségnek egyik hagyományos keresztneve volt. Ezen ok- 
mány szerint íi iiógrádi-ág akkori birtoka többi közt Keszi, Pálji 
(most Pálfalva), Gerege, Harkyán (most Hártyán) falukban fe- 
küdt. Ez utoljára n(*vezett ösi birtokot Zaacli Turdosnak hat 
fia, meg Zaach Irasmus és András, akkori Dénes nádor Ítélete 
következtében, több kihágásaikért, de különösen a király udtari 
káplánjának meggyilkolásáért vesztették el.^) 

IV. Bél.i 1 24G-diki adományában, mely a nógrádi Főlek 
vár tartozékait és határit körülírja, a Zaach-nemzetség nógr&íi 
ágának két tagja, Márton és Erasmus »de genere Zachc núnt 
Fülek szomszédi vannak mcf?nevezve. Emennek Pelys (most Pilis) 
helység volt l)irtokában.-) 

Hogy a miírény idejében még számos élötag,ja e nemzet- 
ségnek lakott és tekintélyes birtokú volt Nógrádban, sőt hogy 
maí?a a szerencsétlen Felicián is ezek közé tartozott: az elkob- 
zott nógrádi jószágaikról kelt királyi adományok és iktató je- 
lentések bizonyítják.^) 

') ArpjMkori rj Okmúnytir VI. k. 445. 
2) Fojor t'od. Oipl. IV. T. 1. vol. 407. 
^) U. o. VIII. T. 4. vol. 109, 151—159. 



1 

j 



456 A VISEGRÁDI MEUKNYLET 

nelmi Társulatunk igen tisztelt tudós tagja Knauz Nándoi- ^^ 
ő szokott palaeographiai pontosságával az esztergomi kapta 1^] 
levéltárából kiadott, ott áll ; »Cönies Johannes filius coin i^i 
Corradi de genere Zaak« a szó végén k betűvel írva*), kit €>n j 
föntebbi csatári Corradnak tartok. De La nincs is így, a Zaacliot 
veszprémi ága létezéséről még más" adatok is állanak szolg^úJa- 
tunkra, melyek szerint a Veszprém megyei Kemeche helység voft 
ezen ágnak egri le lakhelye. A kemecsei Zaachokról két adatunl- 
van. Egy 1293-ról szól, mely szerint Znak Miklós, kinek apja Mi- 
hály, fia pedig János voltak, és ki mind a kemecsei elönevet niínrf 
a de genere Zaak nevezetet használta, Kemecséu oly földbirtokod 
és malmot adott vissza a veszpK'mi káptalannak, melyet eimel 
a veszprémi várnak egy katonája, ki szintén Zaach nevet viselt, 
hagyományozott. Ezen okmányban is, moly a veszprémi kápta- 
lannak levéltári eredetijéből van közölve, háromféle változatok- 
kal van a nemzetség neve írva, t. i. » Zaach, Zaak, Zak.«-) Má- 
sik adat a kemecsei ágról egy 1294-diki okmányból van véve, 
mely szerint »Comes Nicolaus de genere Zaak de villa Kemeche? 
királyi-embernek mondatik. • ) 

Ezek szerint a veszprémi ág léte czáfolhatlanúl be levén 
bizonyítva, nézzük a tolnai ágat. 

Nyoma ezen ágnak a szekszárdi conventnek 1267-diki bi- 
zonyítványában jö elö, hol »comes Zach« mint ugyanazon con- 
ventnek tisztje van följegyezve ; szintén ott említtetik >Fimen- 
cus filius comitis Zaoh.^*) H^ibár pedig itt a de genere jeW 
nincs kitéve, de mivel Tolnában a Zaach-nemzetség lételének 
más nyomai is mutatkoznak: méltán föltehető, hogy a szekszárdi 
Zaachok ezen kérdéses genusnak voltak tagjai. Tolnában ti. 
1307-ben »Comes Johann(\s filius magistri Coiradi de genere 
Zaak« átruházza odavaló Nek nevíi birtokát vejére. Lehet, hop 
ezen János ugyanaz, ki föntebb az 1292-diki okmányban i»i"* 
delegált királyi bíró működött. Méltónak tartom itt is meg)^ 
gyezni, hogy ezen okmányban is a Zichy-codex jeles palaeograp"' 

Sión Hí. k. 781. 

2) Fej(<r Cod. Dipl. IX. T. 7. vol. 710. 

U. o. VI. T. 1. vol. 289. 

*) Árpádkori Új Okm. III. k. 171. 



BOTKA TIVADARTÓL. 4»57 

jaiiiak pontos olvasíisa szerint a kérdéses nemzetség neve k 
betűvel végződik, mi a felhozott számos példáikkal együtt a 
»Zács« kiejtést elitéli.') 

El volt terjedve még a Zaach-nemzetség Somogyban is. 
Ezen ág az, mely a Zaach-nem kiirtását czélzó 1330-diki rém- 
itéletet a liires Xagy-Martoni Pál országbíró denunciatiója da- 
czára is szerencsésen túlélte, söt — mint további közleményemben 
hiteles próbákkal be fogom bizonyítani — az anarchia közepette 
kifejlődött vármegyei oltalom szárnya ahitt azt meg is hiúsította.') 

Habár a nógrádi és dunántúli ágak közt a nemzetségi 
név közösségén kivül más összeköttetést nem észlelünk : tekin- 
tettel azonban a nemzetségi régi jogok- és szokásokra, föl kell 
tennünk, hogy ezen ágak egy közös vérségben összefolytak. így 
vélekedett az imént nevezett országbíró is. 

Visszamenve már a visegrádi merény elkövetőjére: tár- 
gyalás alá kell vennem annak bebizonyítását, hogy ö csakugyan 
a Zaach-nemzetségnek, különösen a terjedelmes nógrádi ágnak 
ivadéka volt, és soha más nevet ez egyen kivül nem használt, 
következőleg sem xSagh^ vagy »Saghy« nevet nem viselt, 
sem ily nevű családhoz nem tartozott. Kezdem hátúiról, Mocsáry 
állítása megczáfolásával. Már jeles tudós tagtársunk Nagy Iván 
erős criticával írt családtani nagy munkájában félrevetette Mo- 
csárynak Nógrád vármegye leírásában felállított amaz alaptalan 
véleményét : hogy a szerencsétlen Felicián S á g h vagy S á g h y- 
nak hivatott és Íratott, mire Mocsáryt az vezette, mert szerinte 
a szerencsétlennek Karancs-Ság volt birtoka. 2) Ebből azonban 
csak annyi igaz, hogy Karancs-Ság a Zaach-nemzetség elkobzott 
jószágai közt találtatik, de hogy a nagyszámú nemzetségi tagok 
közül épen Felicián különösen bírta volna Karancs-Ságot ? az 
bizonytalan. Egyébiránt maga Mocsáry is kételkedett a Sághy 
név helyességéről, mert munkája IV. kötete 25. és 92. lapján 
ismét a Zaach névhez tartja magát. 

^) Zichy-codex I. k. 114. 

-0 Fejor Cod. Dipl. VIII. T. 4. voL 490. 

^) Mocsáry Antal : Nemes Nógrád Vármegyének stb. Esmértetése. 
Pesten. 1826. í. k. 242., 253. — Nagy Iv;'ín Magyarország Családai. 
Xir. k. 287. 



458 A VISEGRÁDI MERÉNYLET. 

A Történelmi Társulat azon t. bizottságát is, mely 18 
ben a szent-antali levéltárban bűvárkodott, minden óvató 
mellett is félrevezette egy ott talált 1346-diki adománynál^: 
XVII-dik század végén készített Darvas-féle másolata, bol 
boldogtalan Felicián családnevét Saagh-nak találván i 
Earancs-Ságot pedig az elkobzott nemzetségi jószágok kö^i 
ezen alapon a Sághy nevet Feliciánénak vette,') De mit nyomai, 
hat egy másolat tiz-hűsz hiteles eredeti okmány és korunk jeles 
palaeographjai olvasásával szemben, a melyek semmi kéiség-^i 
nem hagynak arról, hogy a Zaach-nemzetség az egész ország- 
ban el volt terjedve, különösen Nógrádban, és hogy a Fehci^i-D 
bűne miatt elkobzott nógrádi jószágok nem S á g h vagy S á g h 3 
hanem a Z a a c h-nemzetség birtokai voltak. Mily keveset lek^t 
cpiteni másolatokra, különösen a személy- és helyneveket illető- 
leg: bőven megtanulhatjuk Fejér Codexének épen a boldogtal^ ^ 
Felicián családjára vonatkozó 1335-diki és 1336-diki álbirataib^^l) 
melyekben ötféleképen van a nemzetség neve írva: nyolczsz^^T 
»Zaak,« egyszer >Zak,« kétszer >Szaah,« kétszer ^Szaacht ^^ 
egyszer »Szaak« alakban-), minek helytelensége már abból i' 
látható, mert a szent-antali 1346-diki megerősítő adomány, melj 
azon 1335-diki és 1336-diki okmányokat is tartalmazza, semmmi^ 
sem tud az ötféle irásváltozatokról. 

Hogy Felicián nem más, hanem a Zaach-nemzetségtagj^ 
volt és ilyennek Íratott, következő érvekre építjük ; 

a) Minden hazai krónikák ezt egyhangúlag erősítik. 

b) Chák Máténak 1308-ki hódolati iratában, mely Ch^l^ 
bizalmas kíséretét megnevezi, a többiek közt ott áll >Magist^f 
Felicianus de genereZaakc neve, kiről a történelem írva hagy^^ 
hogy amannak soká hive volt. ^) 

c) Az 1330-ki véritéletben a szerencsétlen Felicián 2*^ 
fiának és Zah-nemzetség sarjadékának van írva. *) 

d) Károly király föntebb idézett 1341-ki adományábaj), 
mely által a somogyi-ág javai Pál országbírónak adományoz- 

>Századok< 1869-diki évfolyama 610. 

^) Fejér Cod. Dipl. Vili. T. 4. vol 56., 109., 151-159. 

U. o. VIII. T. 7. vol. 63. 

*) U. o. VUI. T. 3. vol. 420-425. 



BOTKA TIVADAHTÓL. 469 

tattak, a merényi elkövető a Zaach-nemzetség iagj&nak mon- 
datik. 

Igaz, hogy ezen okmányok eredetijeit nem tudjuk felmu- 
tatni és igy azokban a nemzetségi néy correct irfts&t hitünkre 
nem vehetjük : de ott yan a budai kamarai leTéltáxban t5bb 
eredeti okmány, melyekben Felicián nemzetségi neve »Zaach€ 
és lágyabb >Zaak« vagy >Zak€ alakban fordul elö. Ezekkel 
annál biztosabban léphetek föl itten, mert az eredetieket nem- 
csak tulajdon szemeimmel láttam, de hiteles leyéltámoki átira- 
tokban is birom. Következnek imigy : 

e) Lajos királynak 1344-ben kelt adománya által Bar8 
megyében fekvő Molunan (most Malonya) falu, mely Felicián 
vejének Kopeynek és fivérének Boton nevűnek birtokában lévén, 
azoktól hütlenségi czimen a koronára szállott, Miklósnak Gyula 
fiának, ki a merény történetekor a kis (három éves) András 
berezegnek felvigyázója (pedagógusnak van irva) volt és azt 
testével a halálos csapás ellen megvédte, adományoztatik; a 
megtámadó szerencsétlenre vonatkozó passus ez : >tempore, quo 
Felicianus condam de genere Zaah ex praecogitata sue nequitie 
et furoris libidine in cruorem jam dicti domini Karoli regis ge- 
nitoris nostri enormiter furibundo corde sitire non formidasset-t «) 

f) Ugyanazon Lajos királynak 1347-ben a nevezett Mo- 
lunan birtokról ismételve kiadott adományában a merény tör- 
ténete leírásában Felicián »de genere Zaah« nemzetség tagjá- 
nak van téve. ^) 

g) A megelőző két adományra következett privilegialis 
alakú donatióban, melynek azonban utolsó évszámát a szű ki- 
rágta, de az 1347. utánra tartozik, a király ujabban elbeszélvén 
X iklós mesternek a királyfi megvédésében tanúsított önfeláldo- 
zását: itt is, mint az előbbi két adományban, Feliciánt a >Zaach« 
nemzetség tagjának mondja. *) 

Ezen három okmányban a kérdéses nemzetség neve há- 

ff 

^) Fejér Cod. Dipl. Vííí. T. 4. vol. 490. 

') A budai kamarai levéltárban a HruEBÓ-KiB-Tnpolceáuy urada- 
lomra voD átkozó eredeti okmányok közt fa se. Malonya N. 9. 
Ugyanott fasf. Mai. N. 16. 
Ugyanott fasc. Mai. N. 17. 



460 X VISEGKÁDI MKRÍINYLKT. 

rom módosításban áll elöltünk, tigymint az elsőben *Zaah,c 
a másodikban »Zah< 6s a harmadikban a torokhangü »Zaach« 
változattal. 

Ezek után már könnyű lesz felelni azon kérdésre : elfo- 
gadható-e a divatba jött »Zács« kiejtés? Senimiképen. Süt a 
kellő orthaepiai és paleographiai correct ég követeli tőlünk, 
hogy a hibás írással és elferdített kiejtéssel hagyjunk föl és tér- 
jünk vissza az eredeti íráshoz és kiejtéshez. 

A c h torokhangnak igazolására pedig szolgáljanak a kö- 
vetkezendők: Már nyelvünk nagy búvára, Révay Miklós a Ha- 
lotti Beszéd nyomán azon véleménynek adott kifejezést, hogy 
nyelvünknek régenten a mostaninál több torokhangja vagy be- 
tűje volt, azonkép mint a hé])er és görög nyelvnek. Szerinte a 
>c h a m u v,« »c h a r m u 1, - »a z c h o z« szavakat őseink nem ok 
nélkül írták Így a mostani hamu, hármul, az - hoz helyett. ') 
Erről még jobban meggyőznek bennünket a királyság első két 
századából reánk maradott eredeti kíitlbrrások, melyek azt bi- 
zonyítják, hegy kivált a hely- és személynevekben a torokhangú 
c h erősen divatozott. így példáiil, szokottabb neveket véve, a 
mostani Tihany, üakony, Bihar, az emiitett XI. és XII. század- 
ban állandóan »Ti c hon, Bochon, Bichor^ alakban írat- 
tak, és a héber vagy görög eh i-hez hasonló torokhangon ejtet- 
tek ki. Sőt még a XIIÍ. század elején is ezen helynevekben a eh 
torokhang uralkodóbb volt és csak ritkábban váltatott fel a lá- 
gyabb k vagy k hanggal. A Váradi Regestrumban hetvenöt- 
ször van még írva »Bichor« és csak négyszer Bicor, kétszer 
pedig »Bihor.« Első András király 1055-ki alapítványától a 
13-ik sőt 14-ik évszázadokig, kevés kivétellel, az eredeti Tichon 
van írva ; ezt váltotta fel utóbb a lágyabb Ticon és Tihon. így 
lett a torokhangü XI. és Xll-ik századi Zaachból is a lágyabb 
Zák és Záh. 2) 



*) 1. N. R(ivay Elabor. Graiumatica Hung. Pcstiui, 1806. 1. k. 67. 

2) Ticliont illetőleg Üsd Fejér Cod. Dipl. I. T. 388. IL T. 219. 
Árpádkori Új Okin. VI. k. 66., 320. IX. k. 85. Boihonra nézve Ár- 
pádkori Új Okm. ír. k. 1 n., 314. Bicliorra iiózvc Fejér Cod. Dipl. IF 
T. 309., 326., 331., 346., 348., 365., 375 stb. Árpádkori Új Okm. Ví. 
k. 184., 195., 300., 315. stb. 



BOTKA TIVADAUTÓL. 461 

Állításom betetőzésére íöltAmasztok lialottaibúl egy iióg- 
rAíli XlV-ik századbeli magyar palóczot, ki nekünk élőnyel- 
ven meg fogja mondani, hogyan hivták ök korukban a köz- 
tük lakó Zaachokat ? Ugyanis a 454. lai)on *) jegyzet alatt idézett 
l227-ki okmány 1395-ki átiratának hátán, melyet az Árpád- 
kori Új Okmánytár nagyérdemű kiadója a budai kamarai le- 
réltár péld.'ínya után közzétett, közel egykorú kézzel, palócz 
szójárásban Írva ezeket olvassuk: »Ez is AVaci kaptjaljan le- 
relje hogy Werebelj Henchye wettje meg Hártyát me- 
lyet nyéki walja az Djenes nadjor Tspan Zab andrastul es 
erasmostjul.* E szerint a nógrádi palóczok a XlV-ik század 
végén az eredeti Zaach torokhangú szót Záh szóra lágyították- 

BOTKA riVADAR. 




Comte Ág«8t h a tOrtéoelem. 
iii. 

A középkor álladalmi viszonyai, a feudalit&s — Comie 
szerint — nem a germán invasio esetleges körülményének, hanem 
az általános helyzet szükségképij folyományának tekintendők. A 
mit mi népvándorlásnak nevezünk, csak visszahatás voltar6nui 
hódítás ellen. Midőn Róma, mint valami ár, elboritá az egén 
müveit világot : a népek vagy meghajoltak, vagy kitértek etóle, 
és vadonaikba szorultak. Midőn a hóditásnak terjedése megszdnt, 
a hátráló népek is megálltak. Babló, nomád kalandjaikbai 
ogy darabig Róma által akadályozva, kénytelenek voltak lak- 
helyeiken állandólag megtelepedni, legalább némileg a ioldmi* 
veléshez fogni, mi aztán még inkább ösztönzé őket mostoha 
földjük helyett élelmet és zsákmányt a szomszéd gazdag biroda- 
lomban keresni. Marc Aurél ideje óta Róma teljesen a védelemre 
szorult, s e szerepet kénytelenek voltak folytatni mindaroa 
népek is, melyek területén maguknak új hazát szereztek, UtOI 
maradt, szegényebb sorsosaik ellen. A védelem e kényszerűsé- 
géből keletkezett a feudalitás, mely által az államok sz&mtalaa 
kis darabokra törtek, a sikeresebb védelem végett Az enr^ 
emberiség nagyban azon állapotra jutott, melyre hazánk a nt* 
hácsi vész után, midőn a folytonos, mindenfelől jövő támadások 
folytonos és isolált védelmet tettek szükségessé , és a mecT^ 
az egyes országrészek oly tág autonómiáját eredménjeziéki 
minővel körülbelül a feudalitás korában a herczegségek, grflt 
Ságok, őrgrófságok bírtak. 

A hódítás korával meg kellett szűnni a rabszolgaságnak 
is, mely amannak szükségképi következménye volt. A hódíts 
háborúk mindegyre szaporíták a rabszolgák számát, s annak, 



I 



464 tOMTK ÁGOST É8 A TÖRTÉNELEM 

gálás iK'iii folyt ugyan közvetlenül az ogyház szervezetéből. ineJr 
ellenkezőleg saját kebelében határozottan megtört minden ily- 
féle irányzatot és hierarchiáját a személyes képességre alapítá: 
(le lehetővé lett a helyzet által, mely a külön egyházi hatalom 
létrejöttével beállott. A nagy eszmék és kérdések a papok k^ 
zébe kerülvén, a háborü puszta védelemre szorulván : bánnelTik : 
hűbér iir — egy kis házi nevelés mellett — képes volt terüle- 
tét eligazgatni. í'lég volt, ha ragaszkodott földjéheZ; fentarti 
annak hagyonu'inyait, jókor elsajátítá amaz érzelmeket és erköl- 
csöket, melyek jövendő tisztéhez tartoztak és benső érdekkel 
viseltetett alattvalói- és hűbéreseinek sorsa iránt; mely énei- | 
mek mind csak úgy fejlődhí^ttek, ha a hűbéri hatalom örökös 
volt^ mi által némi stabilitás is létesült a társadalmi Aiszonyok- 
ban. Szintúgy nem lehet félreismerni, mily nagy befolyással 
volt a nionotheismus morálja által, hogy a hűbéri szervedben ai 
engedelmesség és függetlenség oly szép öszhangzása létesül- 
jön, és hogy a rabszolgaság megszüntettessék. Az utóbbi tekin- 
tetben még többet köszönhetünk a katholika egyház szerfe- 
zetének, mint tanainak, mert minden monotheismus törekedett 
enyhíteni a rabszolgák sorsán, mint látjuk, a mohamedánoknál: 
de az emberi természetnek rósz hajlamaival szemben tajmi 
gyönge eszköz az erkölcsi intelem, mely kimondatik, de hamar 
elhangzik. Szervezet kellett, mely ez intést fohtonosim és síü* 
netlenül hangoztassa és szükség esetében annak érvényt is tud- 
jon szerezni, s innen van, (helyesebben volt t. i. midőn Comte irt 
1841-ben), hogy még az újabb korban is — daczára a kathofr 
kus szervezet hanyatlásának — a rabszolgák sorsa jobb AlD^ 
rika kíítholikus, mint protestáns részeiben. *) 

Szokás — jegyzi meg Comte — úgy tekinteni a közéjte 
monotheísmusát, mint ellenségét az intellectualis haladásnak; 
és csakugyan kétségtelen tény, hogy az intellectualis haladto 
a katholicismus fénykorában, legalább látszólag, lassúbb volt. 
mint azelőtt az ókorban, és később, a keletkező kritika és fr 
tétlenség korszakában, és a keresztény világot túlszárnyalta ti- 

*) ^^ polgíu-i hatalom szer vezetőre iiézvc 1. a Cotirs <le \M* P** 
i. h. 274 — 1^84. 11. 



PAULER GYULÁTÓL. 465 

domáiiyosságban a mohamedúnság. Azonban nem kell felejte- 
nünk, hogy az európai emberiség a középkor első századaiban 
ama nagy barczot vívta, mely szükséges volt, hogy a világi ha- 
talomtól íuggttlen szellemi hatalom keletkezzék. Ez volt akkor, 
a további haladásnak legégetőbb szüksége, és a történelem tör- 
vényének tekinthetjük ama kétségtelen tényt, hogy minden kor- 
ban a legkitűnőbb elmék mindig azon feladattal foglalkoznak 
leginkább, mely az emberiségre nézve ama korban legszüksége- 
sebb. ') 

Az arabok — kiknek nem kellett e feladattal megküzdeni 
— egy perezre megelőzhetek tehát a kereszténységet, ámbár — 
mint Comte Draperrel ellentétben véli — az általuk gyakorolt 
befolyás csak mellékes és e.phemer volt. Hogy azonban az em- 
beri szellem nem aludt s a katholicismus helyes tapintattal töre- 
kedett előbbre vinni az ember értelmiségét, mutatja »ama bá- 
mulatra méltó, de megérdemlett fogadtatás, melyben ez annyira 
gyalázott közéi)kor a legelőrehaladottabb görög bölcseletet, 
Aristotelesét, részesít é , melyet akkor maguk a görögök sem 
becsültek annyira,« Hogy a monotheisrausnak a művészetek 
sokat köszönhetnek, nem szükséges bővebben fejtegetni. Hogy 
a költészet nem érte el a görögök nagyságát és általános hatá- 
sát, annak oka a középkorban is az volt, mi napjainkban sem 
engedi meg a költészet teljes hatását az emberiségre : hogy 
nem voltak meg azon állandó viszonyok, az egész társadalmi 
élet harmóniája, melynél fogva a költő szava viszhangra talált 
minden görög lelkében, míg a középkor és még inkább az új 
korban a legnépszerűbb költő is csak bizonyos osztályokra gya- 
korolhat hatást, d(» soha sem egész népekre, A mi pedig a tudo- 
mányos haladást illeti, nem szabad felednünk, hogy csak a mo- 
notheismus nyitotta meg a természet vizsgálatát, száműzvén a 
természeti tüneményekből a túlvilági lényeket, s a csodást a le- 
hetőleg legszűkebb korlátok közé szőrit ván. Megszűntek a jósdák 
és profécziák. melyek az óvilágot elboríták. Ritkábbak és kivéte- 
lesebbek lettek a jelenések és csodák »és a katholicismus, leg. 
főbb hatalmának korában, nagylelkűen igyekezett, a mennyire 

I. b. 3iy. 1. 



466 COMTE ÁGOST fes A TÖRTÉKELEM 

alapja, a monothoismus engedé, a tbeologiai felfogás ro?á- 
Sára, kijebb terjeszteni az emberi értelemnek akkor még oljr 
szűk birodalmát.* ') 

Az industrialis haladás csirái is a középkorb<^n gyökerez- 
nek, mely felszabadítván a munkát, véget vetett az emberi m 
korlátlan kizsákmánj olásának, ezzel szükségessé tette, előidérte 
a gépek feltalálását, melyek az elégtelen emberi erőt sokszoroi- 
zák, ott, a hol kell, pótolják. 

Semmi sem bizonyítja inkább, — mondja Comte, — mily 
alaptalanul vádolják stagnatióval, vagy visszaeséssel a közép- 
kort, >az emberiség múltjának ama nemes részét, melyben (Aj 
súlyos akadályok közt, a társadalmi haladás nagyobb lendületet 
kapott, mint bármely más korban előbb, < mint két körülméoy, 
melyet nem lehet elvitatni, nem lehet kétségbe vonni, s melyek 
magukban elegendők a legniegrögzöttebb elöitéletet is eloszlatni, 
>ha a tbeologiai, protestáns vagy deista ellenszenv — veti haofc 
— egyáltalában képes volna tisztán észszerű okokra htU* 
gatni<2) 

Az egyik, hogy az összes újabbkori haladás azon nemie- 
tek közt, azon talajon fejlődött , mely a középkori társadabut 
a katholika egyházat és a feudalitást uralta^és még napjainkban ii 
tapasztalhatjuk , hogy ott, hol megszűnt a római egyház, meg- 
szűnt a modern civilizatió, és a keleti egyház népei vagy a 
mohamedánok az elmaradottságnak szomorú képét tüntetik fel, 
a nyugoti civilizatióval szemb n. A másik pedig : hogy az eni** 
pai műveltség, szabadság legelőször Olaszhonban, tehát a pápa- 
ság legközvetlenebb szomszédságában, leghatalmasabb befolyto* 
alatt keletkezett azon században, mely a pápai hatalmat tet5' 
pontján látta. ^) 

A ki tehát a történelemben a fokozatos fejlődést nem ta- 
gadja, ki nem hisz ugrásokban vagy csodákban, az nem mono- 
hatja többé, hogy a középkor hatalmai nem voltak úgy téuyezoif 



I. h. .125. 1. 

^) »Sí les haincs theologiques, protcstantes ou deí^tea, poarii«i^ 
étre convenablerncnt accessibles uux purcs inspirations ratiooellef.* !• ■- 
VI. 79. 1. 

U. o. 



j 



PAÜLER GYCTLÁTüL, 467 

előmozdítói az emberi haladásnak, mint napjainknak, bárme- 
lyik, valóban progressiv irányzata. 

A középkor, melyben a monotlieismus volt a haladás- 
nak förúgója, Comte felfogása szerint a XIII. század végével 
befejeződött. És csakugyan, ha gondolkodva tekintjük az ese- 
ményeket, nem a reformatió kezdte meg az új aerát, hanem az 
már csak egyik hatalmas, nevezetes nyilvánulása volt a meg- 
erősödött űj szellemnek. A monotheismus — vagy mondjuk, 
mint Comte teszi — a katholicismus híven betölté szerepét, mely 
abból állott, hogy a theologiai szellemet és militarismust gyen- 
gítse. Első kisérlet volt az emberiségnek békés és észszerű 
állapotot szerezni, de — tökéletlen kiindulási pontjánál fogva, 
mint Comte véli — nem volt képes e feladatnak megfelelni, 
melynek megoldása a positiv szellemnek van fentartva. Az em- 
beriségnek azonban tovább kellett haladni. E haladásra más té- 
nyezők voltak már szükségesek, melyek az átmenetet a positiv 
korra közvetítsék. ^Ellenkezik a társadalmi fejlődés törvényei- 
vel, hogy egyik rendszer közvetlenül a másik után következzék . . . 
még ha az emberi hatalmak képesek is lettek volna meghozni 
amaz ábrándos áldozatot, hogy lemondjanak legtermészetesebb 
hajlamaik, legjogosúltabb érdekeikről. És így a modern társa- 
dalom nem kerülhette el, hogy több századon át, mindig növe- 
kedő mérvben, ama kivételes és átmeneti helyzetben ne legyen, a 
melyben a legfőbb politikai haladás, mindinkább növekedő szük- 
ségképiséggel, lényegileg negatív : míg a közrend fentartása 
mellett mindinkább retrográd tényezők küzdenek. *) A mi civi- 
lisatiónk története tehát a XTV. század eleje óta harcz, hogy 
a régi kor romba döntessék és az új kor előkészítessék. Az 
új és végleges kornak, Comte positiv korának tényezői, 
azonban nem főszereplök e harczban. Ellenkezőleg, mintha 
e küzdelem őket nem is érdekelné, eleve csendesen, zajtalanul 
fejlődnek, és csak később, akkor is inkább közvetve folynak 
be a küzdelenib(\, mely győzedelmüket lesz előidézendő. Az 
indust rialismus, mely a harczias szellem helyét van hivatva el- 
foglalni, és máris majdnem elfoglalta, a tudomány, mely a theo- 

') I. h. 355. I. 



468 L'OMTE ÁfíOST í:s A TüUTÉNELKAl 

logia és metaphysikának egyaránt végeit fog vetni : tényezői a 
positiv kornak. Eredetük visszamegy a középkorba, a lelsza- 
badúló conimune-okig, s az aleliimia és astrologiai ábrándozá- 
sokig, melyek ama korban egyedül voltak képesek az emberi 
elmét a természet vizsgálatára vezetni , a természettudomá- 
nyokat előkészíteni. E szellemnek nyilvánulása és előmozdítója 
volt minden nevezetesebb találmány : a lőpor, az iránytű, a nyom- 
dászat, a kereskedelem növekedése,és hatalma, mely már a X VTIl. 
században oly magas fokra hágott, hogy a politikai sz(T\ étkezé- 
sek és ellenkezések már nem a vallás, hanem a kereskedelmi és 
iparos érdekek szerűit alakultak. 

Említve a nyomdát, mint egyik tényezőjét az industrialis 
haladásnak idézzük Comte-nak szép és találó megjegyzé- 
seit e nevezetes találmányról, annak igazolására, mennyire 
igazabb, mennyivel mélyebb az ő történelmi felfogása a tudó- 
sok és tudatlanok nagy tömegének eddigi, egybehangzó felfogá- 
sánál. 

A nyomda — úgy mond — nem forrása az új, haladó irány- 
zatnak, mivé némelyek nevetséges declamatióvafl felcsigázni sze- 
retik: hanem csak anyagi segédeszköz, mely a haladó eszmék 
terjedését, és igy közvetve megszilárdulását előmozditotta. E 
találmány csak következménye volt az új társadalom mindig 
növekvő szükségleteinek és nem azt, hogy feltalálták, hanem 
hogy oly későn találták fel, kell csodálnunk, ha már egyáltalá- 
ban valami csodálatraméltót akarunk találni. Az annyira di- 
csőített ó-világban, a katonák és rabszolgák tömege közt, az em- 
beri szellem termékei csak kevés választott olvasóra számíthat- 
tak, s a mód, melylyel azokat sokszorozzák, teljesen megfelel- 
hetett a szükségletnek. Azonban már a középkorban változott 
a helyzet. A nagyszámú és hatalmas európai clerus, bár később 
méltán vádolhaták restség- és tudatlansággal, természeténél 
íogva keresett olvasmányt, és a folytonos kereslet mindinkább 
szükségessé tette az olcsó és gyors másolatokat. Növekedett a 
szükséglet, sőt állandóvá lett, midőn a scholastica bölcsészet a 
katholicismus teljes gyözedelmével, az intellectualis mozgalom- 
nak új lendületet adott, és a tudvágyó elmék ezer^nként özön- 
löttek az európai egyetemekre. A XIT. században már annyira 



472 COMTE ÁGOST fes A TÖRTÉNELEM. 

nak, habár maijuk magukat ez alól fel is mentik. Az ilyféle politi- 
kának csak ideiglenes sikere lehetett, azon időig, mig a theologia. 
alól való emancipatió csak szűk körre szorult ; mihelyt azonban ez 
nagyobJ) kiterjedést nyert, ez eljárás eleve gyűlöletes, napjaink- 
ban nevetségessé vált, mert bizonyos általános mystifícatióni 
vezet, melyben mindenki egyidejűleg s ugyanazon czélból egy 
aránt csaló és megcsalatott «V) 

Az ellentmondás a jezsuiták működésében pedig abbCj 
állott, hogy e ^szellemes társulat* czéljai tekintetéből hatalmC^ 
ba ejtvén a köznevelést, hatalmasan elömozdítá az értelmi fejl<; 
dést, és ckkép saját maga ellen dolgozott, iskoláiban Voltaire 
okát és Diderotokat nevelt. 

A katholicismus harcza a protestantismus ellen azonl^^Q 
— Comte gondolatait irom le — nem volt meddő az emberi 4^ 
hidasra nézve. 

A protestantismus engedmény volt az új iránynyal szom- 
ben, de csak félszeg engedmény, mely nem eredményezett egje- 
bet, mint bizonyos megalkuvást a múlt és jelen közt a jövő ro- 
vására. Külszíne, mintha az emberi értelem követelményeinél' 
kifolyása volna, tévedésbe hozta az elméket, és elhitette — éa 
mily jól esik e hit a középszerűségnek! — hogy az ember érteJmi 
haladása immár czélt ért, s így elveszett az inger a további 
törekvésre. A protestáns népek elmaradtak a forradalom pályá- 
ján a katholikusok mögött, s a deista új irány legmerészebben 
Francziaországban fejlődött ki, mely megérzé ugyan a prote- 
stantismus ébresztő leheletét, de nem hajolt meg előtte, nem 
fogadta be, nem elégedett meg a múlt és jelen e comproraissn- 
mával, hanem továl)b tört a jövő felé. 

A j(*)vő a negativ bölcselet kora volt, melyben a régi ^^ 
rög philosophiának aberratiói ismét felmerűlt^'k. Kezdődött e 
szellemi mozgalom Angliában és Hollandiában, melyek a pr"* 
testans mozgalomnak is főszékhelyei voltak, vagy mert az értel- 
mi szabadság ott tdjesebb volt, mint másutt, vagy mert az ott- 
levő sokféle vallásfelekezetek közt, legkíinnyebb volt a thc*olop« 
felfogíus alól való teljes felszabadulás. 

V) I. li. 415. 1. 



472 COMTE ÁGOST ÉB A TÖRTÉNELEM. 

nak, habár maíijuk magukat ez alól fel is mentik. Az ilyféle politi- 
kának csak ideiglenes sikere lehetett, azon időig, míg a theologia 
alól való emancipatió csak szűk körre szorult ; mihelyt azonban ez 
nagyobb kiterjedést nyert, ez eljárás eleve gyűlöletes, napjaink- 
ban nevetségessé vált, mert bizonyos általános mystificatióra 
vezet, melyben mindenki egyidejűleg s ugyanazon czélból egy- 
aránt csaló és megcsalatott «V) 

Az ellentmondás a jezsuiták működésében pedig abból 
állott, hogy e > szellemes társulat* czéljai tekintetéből hatalmá- 
ba ejtvén a k()znevelést, hatalmasan elömozdítá az értelmi fejlő- 
dést, és ekkép saját maga ellen dolgozott, iskoláiban Voltaire- 
okat és Diderotokat nevelt. 

A katholicismus harcza a protestantismus ellen azonban 
— Comte gondolatait irom le — nem volt meddő az emberi ha- 
ladásra nézve. 

A protestantismus engedmény volt az új iránynyal szem- 
ben, de csak félszeg engedmény, mely nem eredményezett egye- 
bet, mint bizonyos megalkuvást a múlt és jelen közt a jövő ro- 
vására. Kűlszine, mintha az emberi értelem követelményeinek 
kifolyása volna, tévedésbe hozta az elméket, és elhitette — és 
mily jól esik e hit a középszerűségnek! — hogy az ember értelmi 
haladása immár czélt ért, s így elveszett az inger a tová])bi 
törekvésre. A protestáns népek elmaradtak a forradalom pályá- 
ján a katholikusok mögött, s a deista új irány legmerészebben 
Francziaországban fejlődött ki, mely megérzé ugyan a prote- 
stantismus ébresztő leheletét, de nem hajolt meg előtte, nem 
fogadta be, nem elégedett meg a múlt és jelen e compromissu- 
mával, hanem tovább tört a jövő felé. 

A jövő a negativ bölcselet kora volt, melyben a régi gö- 
rög philosophiának aberratiói ismét felmerültek. Kezdődött e 
szellemi mozgalom Angliában és Hollandiában, melyek a pro- 
testáns mozgalomnak is főszékhelyei voltak, vagy mert az értel- 
mi szabadság ott teljesebb volt, mint másul t, vagy mert az ott- 
levő sokféle vallásfelekezetek közt, legkönnyebb volt a theologiai 
felfogás alól való teljes felszabadulás. 

') I. h. 415. 1. 



478 COMTE Á008T É8 A TÖRTÉNELEM 

A sajtóban azonban sokféle gyarlósága daczára is egy uj 
külön szellemi hatalomnak csiráját látja. >Mióta a legfőbb parla- 
menti küzdelmek oda jutottak — irja 1841-ben, — hogy csak azt 
döntik el, az ügyvédek és irók melyik coteriaja foglalja el egy 
pillanatra a miniszteri tárczákat és követi állomásokat, nem kell 
csodálkozni, hogy a sajtó nyerte el a beíolyást, melyet a 
szószék immár meg nem érdemel!**) 

Kétségtelen, — mondja a sajtóra vonatkozólag— hogy oly 
bomlott állapotban, mint a jelen, hol a leghatalmasabb rugók 
folyvást ösztönzik a legkevésbé képzett elméket a legnehezebb 
kérdések megvitatására;^ midőn nincs semmi reális elv, mely a 
kicsapangásokat korlátolná : nem lehet csodálni, hogy a legkép- 
telenebb Utópiák ideig óráig veszélyes hitelre találnak, vagy 
egy gyászos hatású critika minden tekintély lerontására ne 

törekedjék Azonban a veszélyek elhárítására alkalmaztatni 

szokott eszközök még inkább súlyosbítják a bajt. Mert a péncz- 
beli feltételek, melyekhez a sajtó gyakorlata kapcsoltatík, a bír- 
ságok, melyekkel sújtatik, odaviszik a dolgot, hogy a sajtó nagy 
coteriák kezébe kerül, melyeknek irányát üzleti, kereskedelmi 
indokok szabályozzák ; a józan politikának tehát az volna fel- 
adata, oly korban, midőn csak a magános elmélkedés képes 
erős meggyőződést teremteni, az egyes külön álló gondolkozókat 
rendszeresen serkenteni társadalmi tevékenységre, mert nap- 
jainkban csak azok mentek az általános intellectualis és morális 
egyoldalúságtól. « '> 

Ezzel leértünk a legújabb korra, mely már nem képezi a 
történelem tárgyát, és búcsút mondunk vezetőnknek, ki a tör- 
ténelem valódi folyását oly^nély értelemmel magyarázgatá. S 
ha már most felvetjük a kérdést , mit eredményeztek 
Comte-nak részletes fejtegetései a történettudományra nézve V 
Kétféle: közvetlen és közvetett hasznát kell megkülönböztetnünk. 
Az ő dolgozata nem olyan, mint a legtöbb úgynevezett történet 
philosophiai munka, melyek iiélkül szintoly jól, vagy legtöbb 
esetben még jobban ismerjük a multat. 



') J, h. VI. :Ja8. 1. 

'-) J. h. u. o. 



480 COMTE ÁG08T ÉH A TÖRTÉNELEM 

kct magukat valóban ismerné. E meggyőződésünk, nem tekintve 
a már is sok meghiúsult kisérletet, melyek közé Bucle müvét is 
számitanunk kell, — csak megerősödlietik, ha tekintetbe vesz- 
szük, mily sok fáradságba került, mily lassan lehetett a legegy- 
szerűbb astronomicai tüneményekkel tisztába jönni : nem való- 
színű tehát, hogy a sociologiának legcomplicaltabb tüneményei 
oly könnyen, úgy szólva rögtönözve megfejtőre találjanak. Comte 
dolgozatában megtette a sikerre vezető első lépést me/;mutat- 
ván, hogy kell az események folyását vizsgálni, kiválasztván és 
— ha szabad e kifejezéssel élni — mintegy isolalván a törté- 
nelemnek legalább néhány legfől)b tüneményét, hogy azokat, 
mint az anatómus által preparált idegeket menten a körülöttük 
levő más nemű tüneményektől, a maguk valóságában, természet- 
szerű lefolyásukban láthassuk. O volt egyúttal, legalább tudtom- 
mal az első, ki az események irányát is meghatározta, és a 
theologiai metai)hy8Ícai állapotról szóló elméletében nyiltan 
kifejezte a gondolatot, hogy minden tüneményben bizonyos emel- 
kedést, tetőzést és rákövetkező hanyatlást észlelünk. 

De nem tévedt a Vico féle felfogásra, hogy a történelem 
eseményei körben mozognak , hanem kimutatta , hog}' a 
hanyatlás is egy lépés tovább a progressió pályáján, valamint 
az enyészet is csak csirája egy ujabb életnek. Ha tehát — hogy 
tovább fűzzük a következtet<'seket, melyek állításából folynak, 
annélkül, hogy ő azokat levonta volna — mértani alakb'an akar- 
nók feltüntetni az emberiség egyes tüneményeinek fejlődését — 
az — nem önmagába visszatérő kör, hanem csak spirális lehet 
csiga vonal, melynél a végpont nem olvad a kiindulási pontba, 
hanem mellette elsiklik és megy tovább, uj körféle vonalat 
képezve. 

Ugy látszik tehát nekem, hogy ha a történelmet valódi 
tudománynyá akarjuk emelni, i?zen nyomon indulva, mindenek- 
előtt vizsgálni kell minden tüneményben, ha vajon jelentkezik e 
bennük e fokozódás és hanyatlás, mit én egyébiránt kétségtelen 
dolognak tartok, de a mit a leglelkiismeretesebb inductio 
utján is constatálni kell, nem csak — mint Comte véli — a leg- 
clőrchaladottabb, hanem az összes nemzetek történetéből. Ezt 
követni kellene annak vizsgálata, mikép viszonyúinak, mikép 



PAULER GYULÁTÓL. 481 

hatnak, és hatottak egymásra, ez elszigetelt tünemények pályái 
s talán eljövend az ido, melyben e viszonyokat mathematicailag 
is lehetend fixirozni, mire legalább némi reményt nyújthat a 
tudományok történetéből merített ama tapasztalás, hogy a 
mathematika mindinkább alkalmaztat hátik az egyes ismeretkö- 
rökre emelvén ez által azok értékét, bizonyosságát, s a végered- 
mény talán az lesz, liogy a történelemben issikerülend felfedezni a 
gravitatióhoz hasonló erőt, s akkor — ugy a hogy — fognók 
tudni mikép folyik le az emberiség élete, és mi annak — legalább 
a meimyiben anyagi tüneményekkel van dolgunk — legfőbb 
mozgató ereje. Azonban a tárgy sokkal fontosabb, semhogy itt 
liéhány szóval elvégezhetnők, sokkal kezdetlegesebb állapotban 
van még, sem hogy puszta vizsgálódási szempontnál többnek 
tekintethetnök. Az is meglehet, hogy, Utópia, bár én annak nem 
tarthatom, de annyi bizonyos: hogy ha fogna valaha akadna a 
tíuténelt^mnck egy Keplere, ki annak valódi pályafutását felde- 
rítené, egy Newtona, ki a pályafutás mozgató erejét megfejtene : 
e lángelmék mellett mindig harmadikul Comte Ágostonnak neve 
fogna emlittetni, ki az alapot rakta le, melyen az utódok tovább 
éj)ithettek. 

PAULER GYULA. 



Kenény János erdélyi fejdelem levelei a gréf Csákyak kuiaí k- 

véltárábaD. 

I. 

Már első felolvasásom alkalmával volt szerencsém emlite-, 
ni, hogy az általam közlött fejdelmi levelek (Bethlen Gábortöl 
I. Apaffy Mihályig) gróf Csáky István egyéniségét, társadal- 
mi állását és befolyását egészen más szinben tüntetik fel, mint 
azt az eddig ismeretes krónikákból olvashattuk. És ügy látsókf 
hogy a fejdelmck sokkal jobban ismerték, sokkal többre becsftlr 
ték Csákyt, mint az irók ; és e tekintetben sajátságos állása tsd 
Kemény Jánosnak, ki krónikairó és fejdelem volt egyszersmiiA 
Kisebb látkörű, kevesebb befolyással bíró s a politicai élet köi- 
pontjától és titkaitól távolabb álló irók —még napjainkban* 
— igen sokszor mende-mondák, útszéli hirek. tudósítások, kiadott 
jelszavak stb. után és pártszeuvedélyök szerint irnak és itélnet 
s gyakran megelégedve azzal, ha a közhangulat szájaizére tvd- 
nak Írni, tárgyias, beható tanulmányt nem állítanak szembe U 
egyszer elfogadott s közkézen forgó nézetekkel. így jártak d 
Csáky irányában az erdélyi krónikások s ezek után az erdélji 
újabb történetírók is. 

Maga Kemény János is, ki Csáky clsö szereplésekor Bcth- 
ler Gábor elhalálozása idején még igen íiatal ember volt, 8 fr 
röl okom van hinni, hogy mint Brandenburgi Katalin iífi b* 
marása — bár a Bethlen István pártjához tartozott — nemTolt 
egészen közönyös az özvegy fcjdelemné mint nö iránt, nem itd* 
hctett teljes tárgyiassággal a fejdelemné nyilvános kegyencié- 
röl ; és habár önéletírását Csáky erdélyi szereplése után cait 
nem 30 évvel (1657 — 58) írta, lelkében még mindig a régi kf 
nyomások éltek, s így Csákyt, ki akkor 24 — 26 éves — Kemény- 



i 



486 KEliÉNY JÁNOS LEVELEL 

Kemény Jáuost is oda tették.*) Másfelöl Barcsay az ellenfeje- 
delem is kész volt Kemény J. részére lemondani. Kemény, ki 
tatár rabságából csak azon év tavaszán szabadult volt ki. előbb 
a két versenytársat akarta kiegyeztetni, azután pedig nem vona- 
kodott azon tervtől, hogy ő foglalja el a fejdelmi széket, látva 
azonban, hogy Barcsay csak szóval beszél, s tettel má8kép tesz, 
Rákóczi pedig csak formalitás végett használja fel nevét : 
ügy gondolkozott, hogy nem jött el még az ö órája, s az emiitett 
gyűlés után ismét Aranyos-Medgyesre, neje hajlékába vonult 
Knlsöleg tétlen, de figyelő állásban maradt, s elváiia mig a' 
két ellenfejedelem egymást vagy legalább egyik a másikat 
megsemmisíti. A mint tudjuk, várakozásában nem is csalatkozott, 
mert Rákóczi már 1660 május 22-én a Fenes és Monostor mel- 
lett vivott ütközetben hősiesen harczolva megkapta a halálos 
sebeket, s jun. 7-én meg is halt. Még egy ideig aztán a Nagy- 
Várad elfoglalásával tekintélyét telj sen elvesztett Barcsay él- 
hetetlenségét szemlélte, s a lefolyt idő alatt — egy kerek esz- 
tendő — folytonosan levelezett Csákyval, a ki által a német 
császár pártfogását s a magyarországi királyi párt támogatását 
akarta megszerezni.. Levelei többnyire magánügyekről szólanak, 
de az idő közeledtével mind nagyobb tért kezd foglalni bennök 
a politica ; úgy látszik, hogy ő tci-vével teljesen tisztában volt, 
de csak lassan készité rá az embereket, s mikor aztán kilépett: 
teljes határozottsággal működött, szerencsétlensége csak az 
volt, hogy legbiztosabbnak látszó számitásában, a császár-király 
erélyes támogatásában csalódott. Föntebb közlött levele bár 
fontos, de csak sejteti szándékát ; az alább közlendő, mely tíz hó- 
nap múlva kelt, már jelenti indulását. Szarvakkal még ebben is 
tiltakozik a trónra vágyás ellen, holott a levél végsorai közül a 
fejdelemségéről biztos trónkereső beszél. 

3. E levél egykori másolat, egy ivrét három oldalát foglalja 
el 8 a hátlapon Csáky saját kezeirásúval e szavak állanak : 
» Kemény János uram nekem írt levelének párja. « Maga a le- 
vél Így következik: »Tekéntetes és Méltóságos Úr! Tovább ha- 



*) Elaö helyen volt II. Rákóczi ííy; mMSodik bclyen Rh^dey 
Fereut'z, harmadik hclyoii Koiricny. 



488 KEMÉNY .TÁNOB LEVELEI. 

egyéb eminentiát és azokból senkit exturbálni nem intendálo 
hanem in privato az magam dolgaimnak kiv&nok csinftlnom s 
curitíist az mint lehet és azzal megelégszem ; quo ad pubUcui 
ofterálnom kell magamat az hazának, véllek együtt javára ni 
zendö dolgaiban, hogy kész indulatom légyen, és elhárítanom a; 
vádlást, hogy attól idegen lőttem volna szolgalatjuktól, és lg] 
occasionaliter ha kivánja hazám belé kell elegyveleduem ai 
publicumban is, és vclek cgyértelemböl az haza javárúi is kell 
tractálnom (melyre ha ütani nyittatik, meg fogom mutatni ke- 
resztény igaz magyarságomat is, de császár Urunk ö Felsége 
szolgalatjára czélozó hűséges indulatomot is), ha hol pedig ma- 
gok az országbeliek nem kWánnak intric^lni az haza dolgaiban, 
én magamét, végezve dolgomat, tartom s kijövök. 

Ezek azért, uram, az intontiók valósággal, de mivel pre- 
ter intontionem esnek néha az dolgok, de occultisnem tudokmit 
Írnom, hanem Kgldet nagy bizodalmason kérem : tartson enge- 
met bevött favorába és az méltóságosb helyeken is promoveálja 
hasznomra foganatos intimatióját és ö felsége szolgalatjára való 
készségemet méltóztassék commendálni, kiben bizony meg 
sem esalatkozik ; valamire az jó Isten vezérli dolgaimat, meg- 
nyugodva legyen abban, hogy minden alkalmatosságokban fofi 
tapasztalni tökéletes szolgájának, magának és kedvesinek ií 
hasznával. 

Tartsa az úristen kedves egészségben kegyelmedet. Med 
gyesen líiCO Novemb. 2()-án, Keglmd szolgája Kemény János.* 
E levélben úgy ir néha Kemény, mintha már útban volní 
pedig még Medgyesen írta elindulása előtt egy nappal, tlz nap 
pal késöbJ) azonban Wesselényinek a nádornak is ír; s eztmá 
akkor irta, mikor útját nagyrébzben megtette. E levél is m* 
solat s maga Kemény küldötte meg ( Vákynak. Kelt Nhiros-Vá 
sárhelytt, IHtiO dcc. l-jén. 

Ebben is az clébbi levélhez hasonlókép indokolja beiwta 
lását, s aztán folytatva így ír: >»En elhíncm pedig nem is prae 
tendálhatták igazán Uákóczi fejedelem dolgaiban is közöskriJí 
semet, mindazonáltal egyebekkel egyenlő tánczba vetettek n^ 
melyek; de nemhogy magunknak békességes és bátorságos utal 
nyerliettünk volna oblati<',nkkal és deelaratiónkkah söt utíiinlí*^ 



DEÁK FARKASTÓL. 489 

elöl, hátíil, oldalról leseket rendelvén s élőnkbe luidat indítván 
az fejedelem, veszedelmünkre igyekeztek, melyet megelőző de- 
íensák által Isten ö Felsége ekkedig rólunk elhárított és ben- 
nünket megoltalmazott s békével behozott. 

Noha különben nem lehetett, lianem tudván azt: az igaz olta- 
lom szabados légyen, — utunkat meg kellett irtanunk ártalmunkra 
igyekezönktöl, az minthogy öt rendbeli helyeken körmösködés- 
sel kellé Isten kegyelméből utunkat continuálnunk és ellenünk 
küldött hadait az fejedelemnek dissipálván, hatodik helyen ge- 
nerálissá öcscse Barcsay Gáspár is el tanált esni, mint aíFéle ál- 
lai)otban szokott az dolog történni, és ekképen nem különben, 
hanem az izraeliták módjára, sok veszedelmeken el penetrálha- 
tánk pusztult Canahánunkba. Az fejedelem Görgény várában 
ült fel, ha onnat is titkon helyet nem változtatott, kit eddig nem 
értettem, Bánffy Zsigmonddal az ipjával, Balog Mátéval, kony- 
hamesteré vel,praefectussával,az régens urak elrekedvén mellőUcc 

írja továbbá, hogy Barcsayt személyes értekezésre hívta 
fel, melynek eredményéről tudósítani fogja; a felszedett summa 
kevés és a minap el is vittek, de az dereka még az országban. 
Az ország csak a császártól vArja a pártfogást s kéri Wesse- 
lényit, hogy oz alapon működjék az kiknél illik. »Elsőbben bá- 
tor csíik azt obtineálhassa Ngod : méltóztassék úgy resolválni ö 
Felsége a török(*)knok, ne vegyenek szivet bátorságos reánk jöhe- 
tésre ; azután az ország instantiájához képest mire vezérlené Is- 
ten szivét ő Felségének? az akkori idő mutatná meg.c Azután 
hivatkozik a közös keresztyénségre a pogányság ellen satb. ké- 
sőbb így folytatja : 3>Az fejedelem expediálván egy hiteles és ne- 
vezetes emberét az nagyságtok földére levelekkel s izenetekkel : 
nem tudom micsoda szél katonáim közé fútta; némely titkos ta- 
nácsának Írási közül küldöttem in summa confidentia igazságos 
páriáját ; némelyet viszont mostan irt magamnak, már engemet 
fog okozni ha török jönne Erdélyre, agnoscalják pedig magok 
azt az fenn levő szándékot, az többit én nem, qualificálom, csak 
azon kérem alázatosan : azoknak valakikkel közlését cselekedje 
úgy, ne származzanak gonoszakaróim miatta. Nagy confidentia 
alatt az fejedelem jelentette meg bejövetelem előtt egy ember- 
nek : neki megírták onnan feljül : császár ő Felsége megígérte 



490 KKMÉNT JÁNOR LEVELEI. 

töröknek kezében adatásomat, azórt kényszerittetem Erdélybe 
vágyódni. 

Mostan több írásommal Ngodat nem terhelem, hanem Is- 
ten után ajánlom magamat és dolgaimat Ngod patrociniumába, 
scgélyje az Úr Isten Ngodat nemzetünk javára s tartsa Isten jó 
egészségben sok időre! Vásárhelytt, 1660 dec. l-jén. 

Nyavalyás Lázár Györgyön bizony igen akaratom kívül 
elsújtották az átkozott fiak, az érdem meg volt, de az módot 
bánom igen. Ha meg nem hazudják magukat : Haller Gábor és 
Bethlen János jártatják hozzám jöhetésüket. 

Ha kétségesek volnának az párok, in specie küldöm, csak- 
hogy most élnem kell azokkal. 

Nagyságodnak alázatos szolgája Kemény tlános m. k.« 

Haller és Bethlen az orsziVg legkitűnőbb fiai, nem hazud- 
tolták meg magokat s a levél kelte után pár nappal már megje- 
lentek Marosvásárhely tt, s más oldalról is Kemény János dolgait 
oly ügyesen vezette, hogy a Görgénybe kerített Barcsay még 
azon hó 31-én fejdelemségéröl lemondott, s a következő 1661-ik 
év jan. 1-én Kemény János Szász-Régenben a rendeknek rég- 
óta nem tapasztalt öszhangzó akaratával fejdelemmé választatott, 
mert hiszen az elgyötört ország minden fia benne, a jeles hadve- 
zér, az okos államférfi s a tatár fogságból csak nem régen 
kiszabadult világlátott emberben sokkalinkább bízott s bízha- 
tott, mint akár az alaktalan nag)Távágyá8ban szédelgő Káko- 
cziban, akár a könnyüvérü s gyenge jellemű Barcsayban. Ke- 
mény megválasztatásáról legelőbb is nejét Lónyay Annát tudó- 
sította, s Szász-Régenben 1661 jan. 2-án kelt levelének párja így 
hangzik : 

»Ede8 Feleségem ! 

Tudod jól, hogy az én Istenemtől világi dolgokban semmit 
szívesebben nem óhajtottam, mint hogy veletek együtt csendes 
életben tölthessem el hátralevő kevés napjaimat és szolgálhat- 
nám Istenemet; de nem engedek az gonoszlelkű emberek ezelőtt. 
mostan pedig az én Istenem ím ez szegény és utolsó vészedé- 
lemben forgó hazának gondviselésének súlyos terhét tévé fe- 
jemre, mely még boldog időben is mily bajos lőtt légyen : nyil- 
ván van mindeneknél, mennyivel inkább hát mostan ? de mit 



49^ KEMÉNY JÁKOB LEVELEI. 

részletesebb levél másolatát. Mindkét levél Sz&sz-Régenben 
1661. jan ll-éii kelt ; a Csákynak szóló eredeti, egyivpapifj 
piros pecsétviasz a Kemény-czimeiTol ; magábau a levélben em- 
líti ragaszkodását Csákyhoz, a császárhoz, s kéri a közbenjárást ; 
elmondja a dolgot általánosságban s részletekre uézvc utal az 
idezárt s a nádorhoz intézett levélre. A Kemény 8aját kezével 
írt utóirat így hangzik : »P. S. Az kevés idö alatt Isten kegyel- 
méből véghez vittem azt : megesmértettem ez szegény hazával. 
mely vesze.delmcs csak pogányhoz ragaszkodni, 8 mely szükséges 
pedig az u Felsége kegyelmességéhcz való folyamodás ; kik ma- 
gokat declarálták is és így hidje Kglmd, vau már fundamentu- 
mom arra, hogy mind ö Felségének szolgálhassak, ha repukát 
nem szenvedek, s mind Lstennek. Kéiem Kglmdt, tartson meg 
szeretetében és szerezzen több fautorokat is az kiket javall. i^ 
hidjcn én beimem is tökéletességet. Kegyelmednek szeretettel 
szolgáló sógora — Kemény János m. k.« 

A nádorhoz intézett levél ])edig ez : 

» Tekintetes és Méltóságos Palatínus Uram ! 

Sok boldog űj esztendőknek szerencsésen eltöltésével 
áldja az úr Isten Kí?lmdt , nemzetünk javára kedveseire! 
együtt 

tíclentést tettem vala minapi Írásomban Kegyelmednek 
arról, hogy midőn látnám az szegény hazának utolsó vefized^ 
lemben forgását, abban pedig annyira megfőj tatását, hog)' nya- 
valyáinak l'ájlalását sem volna szabad enditeni, aimál inkább 
megorvoslí'isa felöl nemhogy másokkal, de nmgok között is twc- 
tálni, azonban kívül az idegenek fegyvere, belől az törvénytelen- 
ség és niind(Mikéi)i'ii tör(*)kös uralkodás nyomorgatná az ország 
rendéit, sokaknak reménykedésekre nem lehettem olyan most<^ 
hája hazánknak, hogy noha Jsten titkában levő bizonytalaii vég- 
gel ugyan, mindazáltíil az istenes igyekezet mellett levő fi 
reménységgel be ne jüttem légyen közikbe«, stb. 

Ezután említi v^y másik levelét, melyben kérte a uáJort- 
ho;ry ö Felségének ajánlja ; s aztán így folytatja: 

»Xagy reménységem vagyon felőle, hogy Kgld keresztyén 
magyari indulatja szerint el nem mulatta az instantiát. nunu 
)»odiglen, hogy <» Felsége is meg nem tagadta légyen kerosatyéiu 



494 KEMÉNY JÁKOS LEVELEI. 

Mostan azért csak ezeket akarván sietve Kegyelmednek 
értésére adni, kérem mégis nagy bizodalommal mind megje- 
lenteni ö Felségének s mind pediglen instálni tovább is ne 
nehezteljen : az törökkel való dolgot ő Felsége méltóztassék 
suspendálni az mi alázatos instantiánkimk meghallgatásáig, 
kiért Isten is Kegyelmednek minden jókat ad, velem együtt ez 
szegény haza is megszolgálni igyekszik. Tartsa az úr Isten 
kívánatos j5 egészségben Kidet. Dátum in Oppido nostro Szász- 
Bégen dic 11. Januarii 1661. c 

Tudjuk, hogy Csáky ámbár nem tartott nagyon sokat 
Barcsayról, mégis bizonyos jó viszonyban állott vele s levele- 
zésük sok részben a bensöség hangján folyt : természetesnek 
látszik tehát, hogy első felelete, a bemenésért gratuláló levele 
Keményhez, mely Szepesvártt 1G61 január 1 5-én kelt, csakis 
általános frázisokból áll s későbbi egy pár levele is inkább 
csak magánügyeket tárgyal. Kissé megdöbbenté a hirtelen 
trónváltozás, de aztán Keménvnvel is bizodalmas lesz s vele is 
folytatja kedvencz tárgyát, a jezsuiták behozatalát Erdélybe. 

E téli levelezésből említek föl egy kis epizódot. Kemény 
egy Szász-Régenben 1661. jan. 12-én kelt levelének sajátkezü- 
leg irt utóiratál)an így szól : » P. S. Kérem Kegyelmedet édes 
sógor uram, se magát, se engemet ne terheljen az »Nagyságos« 
titulussal, midőn magunk közt Írogatunk, sem pedig szavaiban; 
él az Isten, nem kívánom mint kedves sógor uramtól, mind 
idejére s egyéb állapotjára nézve; másfelől azzal nem adok 
példát ez méltatlan liivatalnak másoknak contemnáltatására. 
de Kegyelmedtől magától felvenni nem akarom. « 

E kis jegyzékre Csáky Szepesvártt 1661 febr. 22-én ha- 
sonlókép sajátkezüleg írt utóiratban felelt : 

»Ha Barcsay Ákos uram felvehette tőlem Nagyságolását : 
miért nem Nag}'ságod is?! No adja Isten, hogy az Nagyságod 
méltóságát kisebbítsem, sőt valamiben tőlem lehet, nevelni 
igyekszem azt.c 

Ezzel aztán a kis polémia véget ért, s Csáky azután is 
megadta Keménynek a *Nagyságos« czímet. 

Ez időből származik a következő kis levél is. ('^sáky írja 
Kemény Jánosnak Szepesváitt, 1661 febr. 2()-án: 



4ff«> KEXCXT Ji50« LEVIXU. 

4*rmklEt jfiUilmokat el í^- Vflt^'k j -. ekfcéprü az a T^^'jl.trly Isten 
kirl5y^lríj*^:»n^gélxJl kcrzahkhőz df:Vei*íált.< 

*yjAytUi\ VLTniik i' ilurczÁ.'^kofliií ktZ'Ittt vaia: de -Hini t-sze. 
í-rtf-k^. *em fnirátjá arrí* v;íI«í urux levéa. alkahiüLztatta mairút. 
él íftljővén. líKistan f-l*-V'í?ff látásári Uasztra l>«>c>átottam.< 

ír a, hosry ;i városok > azok közt Szeben b homagiamot 

Urttíík: Kra-!-óval folv az alkudozás .stb. 

< « 

*Barcíjaf Andrá.s bátyja iránira is e<ldi!r Fo?ara.>t fel nem 
adá. félvén : iKíríffrl n^ tÍ7>,*>5<-u kezességein alól Tatárországbői 
kÍH7/f\iir^' rniatt. Icv^'n tőbbrn i*j melléje szorúlTa rabságból vál- 
tott haini^hitíí <-nilKrriiik : df- hiszem Istent, nemsokára dévai 
uió^lon kízdí'iU'k jámi.< -; 

A levél többi része a >captatio benevolentiae* hangján 
van írva ; elber*zélí. hogy a törökök menyire járnak utána, hogy 
neki csak egy szavába kífrüliie a török protectio, de hát ö Csá- 
kytól, a Bécsben levő Báíiífy Dénes útjától és ő Felségétől a 
CHÁH'ÁkrU)] vár niindon jót - stb. 

»Szokott confidentiából írom Kgldnrk. én attól félek, hogy 
az bécsi udvar, tfimészeti szerint, avagy resolutióját sokára 
vontatni, avagy minden cathegorieum nélkül elmémet csak sus- 
penHumban tartani akarván, netalán csak re infecta ne kezdje 
Bántfy uramai vissza bocsa tani : én pedig oly helyben ülök, nem 
engednek hoHsxaskodnom, declaratiót fognak kívánni tőlem : vagy 
meleg; vagy hideg legyek hoz/ájok ; Istenért, uram, a/, mennyiben 
lehet és az hol illik, azt értesse jól az emberekkel ; mert úgy 
áldjon meg Istenem, hogy színezés nélkül való tökéletességgel 
ö Felségének császár nrunknak és az kercsztyénségnek kívánok 
szolgálnom, — csuk no frustráltassék jó indulatom !« stb. 

írja, hogy a török a Partiumba ékeli magát, hogy Ma- 
gyar- és Krdélyoi'Hzágot egymástól elválaszsza. 

A saját kífzével írt utóirat így szól : »Felettc igen kérem 
Kegyuhnedet, bizonyos és siető alkalmatossággal oz annectált 

') X<?gyi'ii a nidiiúti kantí^ly dött Icfcíjezt 'ttck. 1). F. 

'-) H;ir<'May AndráH Fi'garaist mart. l5-eii fuladta s Gürgonybe 
hi'i/^<lott í)átyjáb(iz Ákoshoz, <1ü a török basákkal cf^yezkedven, inijiis 
l<i-í'n a fogarasi piacz^ui feji! vf^tetett. J). F. 



DEÁK FARKASTÓL. 497 

leveleket juttassa Bánffy Dénes uram kezeihez.* E leyél kelt 
Radnóton, 1661 febr. 26-án. 

A mint azonban tudjuk, Kemény Já^nost csakugyan nem 
segíté az osztrák ház ügy, a mint kellett- volna, s ö kénytelen 
volt fejedelemsége hátralevő részét folytonos háborúzásban töl- 
teni. Ez év folytán még hat levelet írt Csákynak, egy párt a 
jezsuiták ügyében, melybe nem ment annyira bele, mint Barcsay, 
a többi mmd katonai tudósítás. Utolsó levelét Csákyhoz Újfalu- 
ban 1662. jan. 6-án írta, halála előtt 17 nappal; ekkor még tel- 
ve reménynyel ! . . . de még ugyanazon hónap 23-án (hétfő napon) 
e nagy tehetséggel s számos árnyoldala mellett fényes tulajdo- 
nokkal bíró fejedelem, küzdelemteljes életét a csatatéren vitézül 
harczolva végezte be. 

Csáky, midőn Kemény haláláról értesült, Szepesvárról 
16^2 febr. 2-án (talán Rhédey Ferenczhez ?) így írt : B a r c s a y 
uram hűs haláláért áldozat kellett; Tstenkeze 
volt ra j t a!« 

III. 

Kemény Jánost még utói sem érte fátuma, s már az új 
fejedelem Apafi Mihály is Csákyhoz fordul, s 1661. végén hozzá 
a következő levelet intézi : 

»Illustris8Íme Comos, Domine Observandissime ! Gróf 
Thököli (István) uramhoz menvén, ki idebe való gondviselője nem- 
zetes Hedri Benedek urim, értvén útját Klmed felé tenni, nem 
akarók elmúlatni mi is ez alkalmatossággal Kegyelmedet leve- 
lünkkel ne látogatnék és ismeretségébe juttatnék, kívánván Is- 
tentől, levelünk találja szerencsés órábnn, jó egészségben Kglme- 
det, s egyszersmind ismerjen s tartson minket jóakarói közül 
nem utóisónak; velünk szolgáltasson, valamire érkezhetünk, Ke- 
p^yelmednek kedveskedni készek leszünk , nem kételkedvén, Ke- 
í]fyelmed is mint igaz hazafia Nékünk s ez hazájának is előmoz- 
dítására s nem veszedelmeztetésérc igyekszik, melyre kérjük is 
Kegyelmedet. Kívánván Istentől szerencsés hosszú életet és 
egészséget Kegyelmednek. Datuni in Civitate ntra Cibinium, 2. 
Decembris 1661. Illustrissimne Dominationis vestrac benevolus, 

r 

ad ofíicin paratus if. Apafi ni. p 



498 KEMÉKY JÁNOS LEVELEI. ■ 

Később Nagy-Sinki-ől 1662 febr. 13-án pedig igy ír Csá- 
kynak Apafi : »Mi is ez kicsiny pihenést vévén gonosz akaróink- 
tóljKegyelmednek mint magyaros magyarnak óhajtottuk 
megírnia stb. 

Azután, minthogy a török azt igérte, hogy sergeit csak 
akkor viszi ki Erdélyből, ha előbb a németek is kivonulnak : 
Apafi minden követ megmozdított, hogy e kivonulást siettesse s 
Csákyhoz Kolozsvárról 1662 május 10-én így ír : 

» Úgy járunk (Kolozsvárral is) mint Váraddal. Kérem 
azért Kegyelmedet, mint nemzetét szerető méltóságos úr embert, 
az menyire Isten Kglmednek módot adott benne : az oda fel való 
hosszas consiliumot intse, maturált assék az mit akarnak, mert 
bizony periculum est et quidem humaniter inevitabile in morc ; 
melyet cselekedvén, egész nemzetének, sőt az keresztyénségnck 
consulál, minket is magához való kedveskedésre kötelez; kit 
illendő alkalmatosságokkal el sem akarunk múlatni. « 

Ily értelmű leveleket kapott Csáky Rhédey Ferencztöl és 
Haller Jánostól, s aztán május 22-én felel Apafinak, írván, hogy 
csak legyen nyugton, »v4rja csendesen az mi kegyelmes urunk 
ö Felségének az én alázatos könyörgésemre jövendő rcsolu- 
tióját, melynek Magyarország is segítője leszen tökéletes töre- 
kedése által « stb. 

Apafi öt levelet irt Csákynak, ő pedig csak kettőre vagy 
háromra felelt, s bár elég udvariasan : de bensőbb barátság 
nem fejlődhetett ki közöttük, mert a még csak 59 éves í'sáky 
élete végéhez közeledett. Szép magyarsággal írt terjedelmes 
végrendeletét 1662 nov. 5-én tette meg a szepesi káptalan előtt, 
s habár ennek elején azt mondja : »noha a jó Istennek kegyel- 
mességéből most jó egészségben vagyok « — néhány nappal az- 
után már jobblétre szenderült. Még nem tudom mely napon ? 
de a fejedelmi özvegy Lónyay Aima Szatmárról már nov. 26-án 
az atyja halála miatt búslakodó itj. Csáky Istvánnak vigasztaló 
levelet írt. IL Rákóczi György, Barcsay Ákos, Kemény János 
fejedelmek, és Csáky István a tárnokmester halálával egy törté- 
nelmi korszak záródott be, s Apafival és kortársaival új idő kez- 
dődött s új nemzedékek léptek az események színpadára. 

DEÁK FARKAS. 



KönyTismertetések, bírálatok. 

VII. 

Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Törté- 
nelmi Emlékek. Kiadja a magyar tudományos Akadémia törté- 
nelmi bizottsiga. Els'i oszt-íly : Okmányt^lrak. XII. köt. E különozim 
alatt is^Codex Diplom. Arpadianus contiuuatus. Ár- 
púdkori Uj Okmiinytár. A m tud. Akadémia tört. bizottsitga 
megbíz)) sából közzéteszi W e u z e 1 Gusztáv, m. akad. rendes tag. 

VII. köt. Pest, 18()9. XXVI. ds 564 1. 

E kötet 388 okmánya 1235—1260. évekből IV. Béla ko- 
rára vonatkozik s előfordulnak benne, egyebek közt, Zemplén-, 
Somogy-, Zala-, Pozsony-, Bars-, Szerem-, Bács-, Soprony-, Nóg- 
rád-, Borsod-, Mosony-, Trencsény-, Bihar-, Abaúj-, Veszprém-, 
Komárom-, Körös-, Várasd-, Vas-, Hont-, Türócz-, Baranya-, 
Szabolcs-, Gömör-, Valkó-, Arad-, Csanád-, Temes-, Zólyom-, 
Liptó-, Pozsega-, Szolnok-, Kraszna-, Ung-, Pest- és Győrmegyé- 
ket érintő ügyek. 

Korjellemző a csanádi püspök tette. Közte, mint patrónus, 
és a bistrei apát s monostor közt, a püspök-okozta károk miatt 
per támadott, melyet Prenestinus, pápai követ, a püspök ellen 
döntött el. A püspök azután is követelte mindazt, a mi alól a 
monostor itéletileg fel lőn oldozva, a nyertes fél pedig teljesíteni 
vonakodott. Ezért a püspök a monostorra fegyveresekkel ütött, 
ajtait betörette, az apátot harminczkét szerzetessel együtt elfo- 
gatta s megbékózva börtönbe vettet te,Corueliu8 szerzetest pedig, 
a kit bűnei miatt Prenestinus a" monostorból kicsapott, ennek 
főnökévé tette. Ezek folytán IX. Gergely pápa a váradi egyház- 
niogyéböl három apátot azon feladattal bízott meg, hogy ha az 



500 KÖKYVISMEUTETÉSEK 

Ügyet igaznak találják, a püspököt az apát és szerzetesek szaba- 
don bocsátására intsék meg, azokat, a kik az elfogatásban se- 
gédkezet nyújtottak, közösítsék ki. a püspököt pedig a sértet- 
tekkel együtt a pápa elé idézzék. Az. Így kiküldött birák az 
ügyet a püspökibe nézve még terhelőbbnek találták, e szerint a 
bűnöst hivatala- s javadalmától felfüggesztették és a pápa elé 
idézték. A kitűzött időben az apát megjelent, de nem a püspök. 
Ekkor a pápa az ügy elintézésével a pannonbegji és szegszárdi 
apátokat bízta meg, a kik akként álliták helyre a békét, hogy 
az apát helyeztessék vissza, költségeit pedig és a monostor- 
nak okozott károkat a püspök térítse meg. Az így visszahelye- 
zett a])átot alig (»gy hónap mülva, állítólag a püspök ösztouié- 
sére, gonoszok darabokra konczolták, két védőjét megölték, egj* 
szerzetesnek, ki őt szinten védeni akarta, jobb keze ujjait elrág- 
ták; másokat halálosan megsebesítettek s azután a püspökbüz 
futottak. IX. Gergely ezután a pécsi és vesz])rémi egyházme- 
gyékből küldött ki apátokat, meghagyván nekik, hogy az említett 
sz(»ntségtörőket s mindazokat, kik a bün elkövetésében tauácsc^l 
vagy kedvezéssel segédkeztek, az esztergomi egyházmeg}'ében s 
azon helyeken, a hol szükségesnek látják, minden vasár- és ün- 
nepnapon harangszó és égő gyertyák mellett közösítsék ki mind- 
addig, mig a pá])a előtt megjelenve, az Istennek, egyháznak ^ 
monostornak eleget nem tesziK'k ; azon helyeket pedig, a hol tl^ 
tózkodandnak, tilalom alá vessék. S mivel a püspök a költfléget 
nem térítette meg és sem ő, sem Cornelius a pápa előtt nem j^ 
lentek meg. ők is kőzösittessenek ki mindaddig, míg Gergely 
előtt meg nem jelennek s érdemök jutalmát nem veszik. — A/ 
ügy további folyamáról kötetünkben semmi sincs. 

A tatárjárás alatt és után tág tér nyílt érdemeket sff- 
reznia szerencsétlen oiszág és királya iránt Ern'il kötetünkben 
számos okmány szól, az érdemeket majd általában. roijJ 
részletesen ^>orolva elő. Az utóbbiak közül mcgemlítendöknek 
tartom : 

Dénes bán és szlavóniai berezeg a Sajó melletti ütközetben 
a tatárok ellen liósileg harc/olt s midőn iiéla a tengerhez menf 
kíilt, őt s(»ha el nem hagyta, azután Tótországot több csatába" 
védelmezte s akkoron több sebet, melveknek helvei most isW' 



602 KÖNTVISMFJltETÉsEIf. 

ból kiszabadított ; Kalisch ruthén vár ostromlásakor a kir&lj 
seregét váratlanul megrohanni késztilt hadat szándékában meg- 
gátolta; máskor ismét egy ruthén gyalog sereget katonáival 
visszavert s azon alkalommal a haláltól nagy nehezen szabadult 
meg; Peristhan és Landigh várait a németektől visszafoglalta; 
midőn a németek Mura vizét elzárták s az több helységet elbo- 
rított, ő a gátat, a németek akadályozása daczára, elrontotta s 
a helységeket a veszélytől kiszabadította ; a tatárjáráskor sok 
fegyverest gyűjtött s velők a tatárok átkelését a Dunán mind- 
addig, mig a lakosok elmenekülhettek, megakadályozta ; a tatá- 
roknak az országból kivonulta után ő volt az első, a ki a Dana 
mellett s az erdélyi részekben elszaporodott tolvajokat és latro- 
kat kiirtotta, az elszéledett lakosokat összegyűjtötte, relök 
sóbányákat nyittatott s mindent, mit az ország helyreállítására 
czélszertinek vélt, végrehajtott : ezekért Béla neki 1249-bcn 
több bihar-, Szolnok- és krasznamegyei földtért adományozott 

Érne varasdi főispán a tatárjáráskor saját lovát Bélának 
adta s a király üldözőivel csatázva, több lándzsaszűrást és njÜ- 
sebet kapott s az ellenség köréből nagy nehezen menekfilt; 
midőn Béla a tengerhez éit,.az utak blztalansága s az ellenség 
leselkedése daczára Eme járt kémkedni, hogy híreket hooon a 
tatárokról ; az osztrák herczeg elleni háborúban egy német hót* 
nek a király, főurak és nemesek láttára fejét levágta ; máskor 
ismét, midőn Béla Ausztria ellen hadat küldött. Eme Prencelt 
Imperg vára kapitányát, a ki seregével kiszállt a síkra, megtá* 
madva, őt a lóról letaszította és megölte, mit látván Preucel se- 
rege, hátat fordított, de így is belőle sok megöletett a többi alig 
tudott a várba menekülni : ezekért Érnének Béla 1261-ben ta- 
rasdmegyei négy falut adományozott. 

A »Századok« 1871-ki VIII. f. 5(>6. 1. a Zichy-coJexbSl 
említettem volt, hogy egy ekényi föld 1.33()-ban 150 holdat tett 
kötetünk 288. 1. szerint két ekényi fold 1 249-ben 340 holdat 
foglalt magában, e szerint egy ekényi fi)ld ekkor 20 holddal Tolt 
nagyobb, mint e^ív század míilva. 

Érdekes a titeli káptalannak 1251 -ki bizonyságlevcle. 
mely szerint a teremtő egyenjogíiakká tette ugyan az enibei^ 
ketj de a polgári törvények sokfélekép teszik őket szolgákki 



BÍRÁLATOK. 503 

sőt némelyeket szolgákul magok a szülők ajánlanak fel. így tör- 
tént, hogy Nemhyz a maga fiát, Felixet, a kalocsai káptalannál 
egész életére harangozónak (pulsator) adta : de mivel a liű évek 
multával a tudományokban is (in genere litterature) elöhaladott, 
kiváltása végett atyja Babaj helységet ajánlotta fel a kalocsai 
káptalannak, mire ez — ámbár a helység nem ér fel a fiű szol- 
gálatával, de mivel úgy illik a papok szerénységéhez, hogy az 
elnyomottakat, kivált a kik nemesektől származtak, szabadítsák 
ki a szolgaságból — rá is állt. 

Az ország fö tisztviselőiről is van e kötetben több, részint 
új, részint az eddig tudottakat bővitő adat. 

Lássuk a nádorokat : 

Lóránt nádor Czinárnál ») nincs. Frank J Vilmos '^) 1249 
febr. 9.töl 1252. mart. 13-ig hivatalkodtatja : itt a 260. 1. Bélá- 
nak 1248-ban kelt okmányában már mint nádor említtetik. 

Szintén Lóránt Czinárnál 1254 — 1257-ig fordul elő, utána 
Imre 1261-ben következik. Frankinál Lóránt 1253— 1258-ig, 
utána Tamás 1258-ban : itt az 530. 1. Lóránt még 1259-ben 
is nádor* 

Ugyanazon lapon Henrik 1259-ben is országbíró, Czinár- 
nál csak 12.54-re fordul elő, utána már 1257-ben Lóránt; 
Frankinál Henrik 1253 — 1256-ig viselte a hivatalt, Lóránt pe- 
dig utána már 1256-ban országbíró. 

Csák Czinárnál 1250— 1254-ig tárnok, utána 1255-ben 
András : itt az 536. 1. 1260-ban is Csák. 

A királyi alcancollárok közt Farkas fejérvári prépost 
Czinárnál 1244 — 1245-ig az : itt a 208. 1. 1246-ban is ugyanő ; 

— Smaragd szintén fejérvári prépost Czinárnál 1254-bon kőzd 
hivatalkodni : itt a 261. 1. már 124ft-ban fordul mint olyan elő; 

— (Jzinárnál 1260-ra Pál pozsonyi prépost áll. a préi)(>st után 
kérdőjellel : itt az 504. és 505. 11. 1259-re hasonlóan Pál pozso- 
nyi prépost olvasható. 

A főispánokról több új adatot hozott a kötet. így 



') índox aliliabcticus codicia diplomatici Hungaríao U. Frjori. 
Pest, IBCG. 

-) A nádori cs országbírói hivatal ntl). Fost, 1803. 

34* 



S04 kí)NTVWMRUTETÍ:BEK. 

Arnold zalai főispán Czin&rnál csak ia39-re fordul elö : 
itt a 7., 23. és 36. 11. 1235., 1236. és 1237. évekre ugyanannak 

találjuk. 

Márton 1240-ben (117.1.), György 1243.ban (133. L), 
Csák 1246-ban (218. 1.) szintén zalai főispánok eddig ismeretle- 
nek voltak. 

Hasonlóan ismeretlenek voltak : Sebes 1236-ban (21. 1% 
Máté 1246-ben (191. 1.), Prannay 1256-ben (384. L) nyitrai; 
Lukács 1237-ben (32. 1.) honti; Miklós 1240.ben (100. 1.) gö- 
niőri;Bogomér 1243-ban (134. 1.) trencsini; Mihály 1243-ban 
(140. 1.) veszprémi; Enard 1246-ban (209. L) valkói; Vcmer 
1246-ban (217. 1.) barsi ; Ecoy vagy Ekch 1248.ban (254.es 
276. 11.) varasdi; Jacow 1248-ban (267.1.) zólyomi; András 
1266-ban (436. 1.) bácsi; Eynard 1267-ben (467.1.) galgöczi; 
Mihály 1258-ban (480. 1.) zanai főispánok. 

Ismeilük eddig is, de hivatalkodásuk ideje pontosabbat^ 
meghatározható a következőknek : László már 1236*ban is (22. 
1.) somogyi, Henrik még 1266-ban (424. L), sőt 12&9-ben is (503. 
1.) szintén somogyi ;. az utóbbi évben már Csák is (603. L) ha- 
sonlóan somogyi ; Balduin már 1243-ban is (133. L) vasi, Deme- 
ter még 1245-beu is (lül. 1.) mosonyi; Roland már 1248-ban is 
(260. 1.) pozsonyi ; Mihály még 1255-ben is (407. L) sárosi; And- 
rás még 1258-ban is (491. 1.) varasdi; Móricz még 1259-ben is 
(50.3.1.) nyitrai; Lőrincz már 1259-ben is (503. L) soproni fSispán. 

A 444. 1. Bernald mint Béla király orvosa említtetik 

A kötetben toldalékul közölve van három, nálunk még ke 
vésse ismeretes kűtföi adat a tatárjárásról. Az első : XIIL sdi- 
zadi tudósUás »l)e módis et moribus tartarorami< 
a gréczi egyetem könyvtárának kézirnti papircxKlexéből köiölt* 
Dudik Béla. A második: ^Julián XIIL századi ma- 
gyar Domokosrc n di n ok levele a mongolok had* 
j áratairól,< két különl>özö lectióban közölve. Az első lectio 
báró Honnayr-Hürtcuburg József kiadása szerint, a második 
Dudik Béláé szerint van adva a római vaticani eredetikéi- 
irat után. A harmadik adat : >S z uhu ta i mongol vexév 
chinai-mongol kűtfö után Kemusat Ábel által bocsáttatott 
közre. OARAdY. 



50H TÁRCZA 

és genealógiai viszonyok közt eligazodni. Például mindjárt több téve- 
dést derít föl e/*cn alapon, a német-iíjvári grófok, a Hédervári és egyéb 
Konthok, az Eszterházyak és Illyéskázyak családjait illetőleg. Az álta- 
lános helyesléssel fogadott értekezés közöltetni fog a » Századok <-ban, 
8 úbajtjuk, bogy megteremje a maga várt gyümölcseit. 

Ezen felolvasás bevégeztével Tbaly Kálmán értekezett a m. 
kir. udv. eancellária egykori titkos iratai nyomán az 1704 és 1705-ben 
a kuruczokkal folytatott békealkudozások tervezeteiről, különösen a 
bécsi udvar azon meglepő szándéklatáról, bogy gróf Bercsényi 
Miklóst az udvari cancellári méltóság adományozásával akart.ik 
megnyerni. E kisérlot — mely azonban a bíres kurucz fővezér tántorít- 
batlanságán megtört — tüzetesen, és az udvari körök felfogására nézve 
igen jellemzően van indokolva. Egyébiránt olvasóinknak alkalmuk le- 
end magával az értekezéssel megismerkedni, miután a választmány 
mind ezt, mind pedig B a y Mihály dévényi kapitánynak hg. O d e s- 
c a 1 c b i által fölfedezett gr. Draskovitb-féle, a török háborúkról 
szóló 1 5 07 -iki nagy érdekű terjedelmes tudósítását — melyet Tbaly 
Bziutéu ezúttal olvasott föl — a társulati közlönyben kiadatni batározú. 

Az ülés ezzel befejeztetett. 



— Három újabb levél UyöngyösítöK Előbb részben a 

» Századok «-ban, utóbb pedig összegyűjtve a Thököly és Rákóczi-kor iro- 
dalomtörténetéhez kiadott Adalékaim I. kötetében közöltem volt a 
XYlI-ik század legolvasottabb magyar költőjének, Gyöngyösi Istvánnak 
tizenhat levelét, melyeket történe tbú vár lataim alkalmával a levéltárak 
szolgáltattak. Utóbb említett munkám megjelenése óta ismét sikerült 
.Gyöngyösinek bárom, még ismeretlen levelét föllelnem, melyeket, ímé, a 
népszerű költő müveinek némi kiegészítéséül) jónak látok itt közzétenni, 
kedveskedésül az irodalomtörténet barátainak. A három levél egyike 
latin : s bizonyságául szolgál annak, bogy a kitűnő magyar stylista, 
Gyöngyösi, ép oly jeles deák pennával ékeskedik vala. Az első levél 
pedig azért nevezetes : mert ez Gyöngyösinek eddig ismert legrégibb 
keltű levele. 

I. 
» Kegyelmes Uram ! 
Ngod érteimessen experiálhatta, hogy énnékem igen vékony pro- 
yentusom vagyon, Ngod szegény szolgájának, az sereg-bíróság 



508 TÁRCZá. 

mum et ante omnia sibi vult satisfieri, jamquc fenne per omiiei pagei 
restantlaríofl est distributus. Siquidem hic inter mcmies nafid— 
esset mecrsis peracta: ideo hactenae decima incoari neqoi^t. Dm 
dante, sequenti die lunae incipiam in locis, ubi fingé* cnunt de- 
meseae ; qualiter potero progredi ? Gkneroso Dominationi Veitnta boi 
inteimittam quantotiaa id etíam aignificare. Si interim (ati aliqiiGl a» 
norum decimatory et expertissiiniiB omnium illamm lemin qnae cim 
negotium decimarum obvenire solent) me quoque siiper ^s, pio melkij 
mei directione, genuine infonnare et inatruere non grftTBntnr: rm 
mihi gratÍFiimam et per omnea occasiones reaerviendam facérét, fikqwi 
quo praestolabor etiam Genorosi Dominatioms Vestrae denderatui 
faverem et manebo ejusdem. 

Krasznahorka-Várallya, 28. July, 1686. 

obligatiasimua semia 
Stophanus GyöngyOaiokpLC 

R ü 1 c z i m : »Genero80 Dominó Mihaéli Angelo Jaq Be« 
m o d, Sacrae Caesareae Regiaeqne Majeatatis Annonae Saeiidr6vieft* 
8Í8 et Muraniensis Administratori, necnon certomm Bonomm FiacaHiK 
Praefecto ; etc. Dominó mihi observandiaaimo. — Sxendrd. Cito, dto^ 
cito, cito, citOy cito, citis8ime.< P. H. (Ostyába nyomott gyüröpaciál, 
Gyöngyösi cgyszarvűs czímcr^vel s neve köriratával, ^pen úgy miat u 
»Adal<nLok« 828. L leírtam, ama szinten 1686-iki levélne) 

Gyöngyösi maga kezével, nagy gonddal írva, in folio. £nd6l(je 
Budán, a kir. kamara levéltár lymbosában. Hátlapján, Jaquemod keié- 
vel : >Von Herm Gyngischy, de dato Krasnahorca, 28. July, 1686.> 

111. 
,.Kegyebncdnek, jóakaró Uramnak, 
ajánlom szolgálatomat. 
Szolgabíró Budai István uramnak és kapitány Siurmány Q/f^ 
uramnak irott klgd levelébül, az szerint az murányi jóaságbA]fi hSúí^ 
bocsátott, s oondt az én kezemhez devcniált currensébttl értem, bogy tf 
melly szekeret nevezett szolgabíró uram ö kglme, as moet eien aewi 
vármegyén általmenendö németség vecturájára azon murányi jóssáfü 
limitált : azokot kgld nem engedi az praenominált jószágbélyi aKgésf 
ségnek pracstálni, — az kit talám nem kellene kgldnek cielekeM 
minthogy nincsen is oka reá ; mert a vármegye közönséges lerbe fii^ 



510 tAkcza. 

K ü l c 8 í m : >Gcnero8o Dominó Georgio Varanar, Fisca- 
liatn Bonorum MuranionBium Provisori ctc Duo observandiarimo. — 
Murány.« P. H. (Gyöngyösinek az > Adalékok € I. k. 332. 1. leirt 6110111 
metszetű kis gyüríípecséte, piros spanyolviaszon.) 

Egész ivre irt eredetije ugyanott, a hol a II. sz. a. ktfalöU'levéL 
Csak az aláirás sajátkezű. 

£ két utóbbi levelet Gyöngyösi mint G ö m ö r vármegye alispánja 
irta. Minthogy pedig költőnk ismételve és huzamos időig viselé e Un- 
tét : nem alaptalanul tehetjük fel, hogy Gömömek Pelsüczön őnöit le- 
véltárában Gyöngyösi Istvánnak számos leveleit, vagy Icgaláhb reávo- 
uatkozó adatokat lehetne találni. Ha e speciális czélból ottani t. tag- 
társaink egyike, pl. b. N y á r y J c n ö, vagy Kubiuyi Aladár ár 
Gömör megye archivumának 1650 — 1704. közti ráizét itkuUlná s föl- 
fedezéseit társulatunkkal közlené : bizonyára igen kedves saolgábtol 
tenne nemzeti irodalomtörténetünknek.*) 

THALY KÁLMÁN. 

*) Álljon itt még a következő adalék Gyöngyösi életéhoz, 1 gr. 
Csákyak kassai ágának jelenleg Lőcsére áthozott levéltárából, t. M erei 
Pá l tiigtíirs űr szives közléséből : 

»KxcelIentissimc Comcs, Domine Fráter Obsorvandisvime ! 

Mely véletlenül történt legyen halála ez elmúlt napokban tgpk 
mezei hadnagyomnak néhai Xngy Andrásnak, nem kétlem, eddig Bjfl- 
ván vagyon kglmednél ; mivel pediglen ez elmdtt napokban bisrarw 
számii saját pénzén vett (a mint bizonyossan comperíáltatott) szarni* 
marhájiít, azt gondolván : netalántán lopott marha lett volna, megárer 
táltatta volt kgd, én pediglen már mindennemű javait per defoctn 
seminip, Nemzetes GyöngyÖssi Istvánnak, komornyi' 
komnak tamquam bene meritae Personae conferáltta: 
kérem az okáért édes Méltúsngos Gróf Uram-Öcsém, ezen levelem neg- 
adó emberem kezéhez azon megárestált szarvasmarhát ne neheztelje ai* 
signáltatni kgld ; kedvessen vészem, s meg is szolgálom ebbeli jóakaiaQtt 
kgldnek. Isten in roliquo sokáig éltesse kglmedet. Dátum in Arcé Ih' 
rány, 1. Aug. 1666. 

Ezcellentissimae Domiuationis Vestrae 

fráter ad serviendum paratissimus 
Franciscus Vessolcnym. p.< 
Külczím: :»Exclmo Comiti Dominó Francisco de Csak, pff* 
petuo terrae Scepus Cottusriue ejusdem nominis supremo Comiti, Sicitt 
Caesar. Regieque Matis Consiliaris, Camerario, ct Partium Regni HBBg* 



S12 TÁRC2Á. 

conciuig noBtri, eorftm nobis penionalitor constitati proposuemnt ct 
sponte coafessi 8unt in hnnc modum. Quomodo ipsi ad praesena cogentei 
eormn oeceBsitate quandam domnm ipsorum ligneam in dicta dmtale 
nofltra pesthiensi in vico sancti petri in yicinüatíbus dominonHi 
prouidum Laurency Kazdagab vna et honeste domine A g a 1 1i t* 
relicte eondam ladislai Thakach coneiaium nostrorum ez aUwa 
partíbuB, esisten. habitam simulcum ennctis suis vtilitatíbas ae pertfaien* 
tys qaibnslibet ad p/aefatam domum vndique de Jure apectantíbns et 
pertinere debeiitibus Kgregio MichaSli deZobac per enm No- 
bili domine S o p h i e conjugi sue necnon horedibus ac posteritatibo^ 
ipsorum vniuersis pro Centum et triginta duobus ílorenis auri pnrí tm^ 
garicalifl Boni et inat! ponderis et ydem dixcrunt a praefato Micbt. 
é 1 e et domina S o p h i a cius coniugc iam plcne haberent lenatos et 
receptos dedissent vendidissent et perpetuarunt modo praemiaso eona 
nobisy Jure perpctno et irreaoeabiUtcr possidendam, tenendam et bt* 
bendam nullo penitus contradictore apparente Assumentes Nichflomiiw 
antefatj domina Margaretha rolicta et Albertns filini dxQ 
eondam Johanuis pileatoris Momoratos Michaelem dt 
pracfata Zob et dominam 8 o p h i a m couingem snam necnon h^ 
redes et posteritates ipsorum vniuersos in pacifico dominio prtetGnpte 
domuB ac eunctorum vtilitatum et pertinentiarum eiusdem contrt tp^ 
libet imperitorcs et causidicos Juridice tueri protegere et conservm 
proprys ipsorum laboribus et expensis iuxta legem et confluetodnrtW 
Jamfate Ciuitatis nostre ab antiquo obseruatas et aprobatas. In cnw 
rei memóriám firmi tatomque perpetuam pracsentes litteras nostns pn* 
▼ílegialcfl pendenti ct Autentici Sigilli nostri maioris mnnimíne robori* 
tas et consignatas eisdem M i c h a c I i ct domine S o p h i e consorti m 
necnon hacredibus ac supcrstitibus ipsorum vniuersis duzimus cotfT 
dendas, Dátum sccunda dio festi Sancte dorothee virginis et mutísk 
Anno dominj Millesimo Quadringcntesimo Nonageaimo secundc* 
Az oklevél hátán egy korúk czirással 
> pesten vet zobymihalj cgj hazat zent peter uciajaban uax^' 
es az fiatul albortul.f 

Az eredetiről közli : 

WALTHERB lUBt 



514 TÁItCZA*. 

A valóssúnüleg mindjárt a kalandor halálakor 1699-ben k&zolt 
— mert 1700. clejotí, a le^^Itár^rendez^skor már »rendeált« — ké» 
irat kttlsö oldalára ezt irta Károlyi Sándor : 

»Nagy Geczirtil való n o ta t i ók és delega torina 
az váradi püspökre. — SzUkséges. — Revisae 25. 
Jan« 1700. < 

A darabnak ennél egyéb czime nincs is, lianeín mindjárt rákezdi 
az első versekkel, ekképen : 

1. > Változó világon embernek élete, 
Fordul nagy lilrteleu sokszor szerencsére, 
Alacsony helyríil is emeli nagy székre, 
MindazsUtal fordul szerencsétlenségre. 

2. ügy jártam bezzeg én, ki sokat próbáltam : 
Három esztendőkig disznópásztor voltam, 
Azután magamot az hadakban adtam, 
Rósz erkölcsöm mégis sohol el nem hattam. 



4. Éltem nagy kedvemre katona koromban, 
Szatinár városában hadakban laktomban, 
líol szabad életet tölthettem korcsmában, 
Gyönyörköcitem vígan üveg pálinkában. € stb. 

Leíratik Nagy Geczi henye, tobzódó, tékozló élete, sxüléihí* 
engedetlensége s valami csínyjáért Prinyi Pál ugocsai föiapán >eroi 
tümlöczébec való vcttetése, majd e rabságából szegény szülői által " 
bár érdemetlcnül — kiváltása. Doa »niinden roszra virgoncz szándAi* 
fiú ezután 80)11 nyughatott apjá-anyja házánál ; tisztes szüld gjt^^ 
feddéseit hallani nem akarva, ott hagyja őket, Tokajba megy, A'** 
egy császári ezredbe katonának boíll. Német tisztjei által Olasxoriss^ 
vitetik 8 >frÍ8, op termetéért* őrmesterré lesz. Azonbnn örökö« re**' 
geskedése, dőzsölései miatt az c/.rcdtől nem sokára elcsaitják. Kki^ 
bujdosni indul, s nem lévén mit tennie, egy gazdag olasznak áll tfO'' 
gálatába. De rósz természete itt is csakhamar kiüt belőle : siabtdoi** 
részegeskedik és szeretkezik : 

>Kiiiálá8 nélkül is fogtam nz italhoz, 
Adtam gyakran magam az olasz dámákhoz. « 



tAhcza. 515 

lasdnja v^gre, mint javithatlau, lator gonosztevőt, gályára adja 
u Itt hosszasan leiratnak a tengeren a súlyos gálya vonásban el- 
izenved^seí, melyek közti k^tsdgbeesc^sében nem egyszer készült 
i tengerbe ölni : 

>Te tudod Istenem, mikre nem fakadtam, 
Tengerben néhányszor alig nem ugrottam, 
Haltul elnyeletni akarva akartam. < 

fajd, hogy valamiként megszabadulhasson : roppant restnek és 
ónak tetteté magát. Mire, gály.'s uraira, >rutül Rgyarkodván,< 
gének sem szitok, sem korbácsverés nem használván, az olasz 
t egy török gályára adta, a hol azt ín még kegyetlenebbül bán- 
rele. Itt látszólag megadja magát sorsának, de ravaszságból 
ál 

>Ne vé t megtagadá, az pogátit megcsalás 

ala török gazdáját — miután öt már sok időkig a tenger habjain 
rán, látná, >hogy nem kapott keze munkáján « — bocsátaná el 
e kapjon illyen bolond rabján. « Majd így folytatja, áttérvén 
az ál-K árolyiaskodás kezdetére : 

> Végre, sok üdöre, szenvedésim után 
Tenger habjai közt hányattató gályán 
S m i r n a szigetjéhez Ázsiában jutván, 
Fáradt oldalamon csendcsen aluván : 
Láttaték énnekem szép, kedves álmomban 
Egy ember mellettem, csendessen nyugtomban ; 
Ri is kérdi tolleni : mikor ez rabságban 
Estél te Nagy Gcczi ily nyomorúságban ?« 

k kérdező ugyanis megismeri őt, hogy egykor vele Szatmár v.i- 
cgytttt katonáskodott, egy században szolgált, a holott is a 
ri hadak közt : 

50. » . . , .Károlyi (?) István vala ezer előtt 

8 az midőn Budának nagy ostromlása lőtt. 

Egész ezerével maga is odajött, — 

Kit az keresztyénség dicsérettel megvött. 

51. Azzal nieguevezott hiros ka)iit;inyod 

Zászlójával járó niogirtt jó hadnagyod 



61 6 TktLCitk. 

Ab ezeré előtt ttttetvén az dobot 
Tiszteknek előtte rendessen lovaglott 

52. Esett megszállása Szeged v^árának, 
Jött híre táborra sok pogáns.igoknak, 
És igyekezete töröknek, tatárnak — 
Mint succurráljanak benn levŐ hadaknak? 

58. Kinek eleiben vit^z Generális 

Vetcrányi szállá, Barkóczy Ferencz is 
Ezpediáltatott sok szép vitézség b — 
Hogy meggátoltassak ellenkezők közt is (?). 

54. Mellyek is az midőn sintai mezőben 
Akadnink öszve törökkel fegyverben : 
Az te kapitányod első ütközetben 
Örömmel harczolván, vitézkedik frissen. 

5r>. Találván űjobban támadt sok tatárra 
Kelletett arra is fokaduia harczra 
Ott Károlyi Istvánt átverv<5n az csida — 
Kiesek császi'rnak vitdz kapitánya. 

5G. Kinek megholt testiét kercstdk az tisztek. 
Mezőben, bokorban hajházták vitézek : 
De mivel az tüztül megperzseltettenek, 
Scmmikdpen reá nem ismerbettenek.c 

Eddig a vers ; — a hátralevő rJsz a következő, ma már hiánp* 
Vagy legalább még elő nem került íven foglaltatott. Érdekesnek tiltot- 
tuk mindazáltal a föntebbi töredéket is ismertetni, egy réiirSl •> 
i^l'Ktirolyi kalandos történetének kiegészítéséül, s más részről, mints^ 
érintők, Károlyi Sándor eddig épen nem ismert, nem is vélt költ* 
vagyis inkább versclői kísérletének — o szót nem meijttk többeibM 
mondani — bi/onyságáűl. THALY KÁLMÁS. 

— Lílthatlan emberek Murányon^ 1709-beii. n. Rák^í 

Peroncz fejedelem murányi várparancsnoka : idösbik Páy István H^^* 
január havában a hulyőrst^gi h ajdiík közt összeesküvést fedezett t« 
melynek következtében számos hajdút elfogatott. Ezek aztán a Ktjiv, 
Pál legfőbb hadi bíró alatt összeült hadiszék elé állíttatván^ mintás ril- 
lomá«aikból kitűnt, hogy részint elcsábíttatva, részint fizetetleni^ ^ 



i 



Si4 táucza:. 

A valószínűleg mindjárt a kalandor halálakor 1699-ben kcszült 
— mert 1700. elejeii, a levéltár-rendezéskor már » revideálta — kéz- 
irat kUlső oldalára ezt irta Károlyi Sándor : 

»N agy Geczirtil való notatiókdsdclegatorium 
az váradi püspökre. — Szükséges. — Revisne 25. 
Jao. 1700. < 

A darabnak ennél egyéb czime nincs is, lianehi mindjárt rákezdi 
az elsÖ versekkel, ekképen : 

1. » Változó világon embernek élete, 
Fordul nagy hirtelen sokszor szerencséro, 
Alacsony helyríil is emeli nagy székre. 
Mindazáltal fordul szerencsétlenségre. 

2. Úgy jártam bezzeg én, ki sokat próbáltam : 
Három esztendőkig disznópásztor voltam, 
Azután magamot az hadakban adtam, 
Rósz erkölcsöm mégis sohol el nem hattam. 



4. Eltem nagy kedvemre katona koromban, 
Szatmár városában hadakban laktomban, 
Hol szabad életet tölthettem korcsmában, 
Gyönyörködtem vígan üveg pálinkában. « stb. 

Leiratik Nagy Geczi henye, tobzódó, tékozló élete, szüléihoz 
engedetlensége s valami csínyjáért Prinyi Pál ugoesai föizpán »erÖ8 
tömlöczébe« való vettetése, majd c rabságából szegény szülői által — 
bár érdemetlenül — kiváltása. De a »minden roszra virgoncz szándékú* 
fid ezután sem nyughatott apja-anyja házánál ; tisztes szüléi gyakor 
feddéseit hallani nem akarva, ott hagyja őket, Tokajba megy, és ott 
egy .császári ezredbe katonának beáll. Xémet tisztjei által Olaszországba 
vitetik 8 >frÍ8, ép termetéért* őrmesterré lesz. Azonban örökös része- 
geskedése, dözsölésci miatt az ezredtől nem sokára elcsapják. Ekkor 
bujdosni indul, s nem lévén mit tennie, egy gazdag olasznak áll szol- 
gálatába. De rósz természete itt is csakhamar kiüt belőle : szabadosan 
részegeskedik és szeretkezik : 

>Kiuálás nélkül is fogtam az italhoz, 
Adtam gyakran magam az olasz dámákhoz.* 



TAi:c/A. r)lí» 

tiTii liaWltíVl. Fay írttváii p.jryik 1 70*l-iki Icvclóböl olvasom níívanÍ!*, 
hogrczcn hacliszókilog őrültnek n y i 1 v á n í t o 1 1 hniílú is, mintán a 
kínpad Intágnm SDm rettent mo.ír, í< nem tt?.'t el esoiláí? v*:illom:Uiít61 '- a 
többi bimöábkkcl együtt a lióh 'i--l)}ístyii s//Míf'í nKi;c»íí íl»«'>' irírilo.n nJl- 
kül aliílökctotr 51 íxyilknj^ nielyst'gbe 

VALKXTrxrS lUMDOSÓ. 



— Rál&ÓCZÍ linillVni. II. rákmzi IVrenoz, ;rr. r..'rcs('nyi Mik- 
l«Vt és bnjdosó tírsaik lisímvainak országos intí'zkedeM .-ilfíil loeutlö liaza- 
sxállittatása iránt a kí'pviífclöbázhoz a múlt fnzftünkben kíiz^itt tür- 
▼vnThatÚBíífíokein kiviíl, újabban, t. i. július 2-káifr, nn'jj: a következő 
vánncgyt^k k(»rv<'nyei rrkcztok be : B i b a r, II e v e « vn K ü 1 h ö-S z ó 1- 
n ok. Köz v p-S z ó 1 n o k e'á V e s z i> r e m ; — vaírA'ií^ otb'ijích' <)ss/e- 
•*cn h u s z o n c p y m c f? y c es ef^y sz. k. város (( lyör ) em "Ite fr»l ez 
tiínben IclkcB szózatát. Tnílomártunk van róla, bopry szhuhm njáa tör- 
VfDykatósiip is basonló veí?zc'st bozott, esakbofcy fölterjesztí'peik in(íg 
nrm küldettek be, s most mír — az or3Zil(?ííyííb'd elunpolása folyt In — 
CMk az üszszcl fognak majd bemutattatni a törve'nybozó testületnek; 
ilyeuek pl. a jisz es kún kerületek, U<lvarbelyszek, ^Íaros-Vásárbely 
^úro«a, stb s ilyck lesznek, mint biszszük, Kassa. Kolozsv.'.r, Dcbrcrzen 
''s Hüd-Mezö-Vásárbcly 3Z. kir. városok is, melyeket líákőeziboz, IJer- 
^nyihcz annyi nagy emle'k fíiz. Szóval az ország batóságilag is ig<'n 
^ckmtelyes miM'vbcn karolá föl e kegyeletes ügyet, <laezára a lelkesíí- 
W-^rencm igen alkalmas, realistious irányú időknek. Só't a ffintcbí.i 
^nnicipiumok némelyike, pl. V e s z p r é m (*h K ö z e' p-S z ó 1 n o k vár- 
■wgyék nem elégesznek meg e szent bamvak bazaszíllításának kimon- 
'Jiwval, lianem a részletekre is átnuMive, T b a 1 v indítvánva értelme'- 
^'cn az ITliViki XLíX-iki törvényezikk megsennnisíti'sét és líákóe/i, 
"€re«cnyi s társaik bazafiúi érdíMuoinck törví'nybe iktatását is kíván- 
jak. — Oríílünk, bogv nemzetünk fiaiban ennyi törte'nelmi érzék, ennyi 
"*la van, és örülünk, bogy gjengo szavunk ^n z alkot m :i n y v é d- 
'"í«tyái« által ily batabnasan viszbangoztatván, — nem fog el- 
^^"yésziii a pusztában ! 

— A magyar noinzoti múzeum régiségtírának tevékeny s 
huzgó öro K ó m c r F 1 ó r i s, ki a kezelésikre bízott nn'ikinc^ek e's n'gi- 
••^gek új, a tudomány és aestbetica igénycinek megfelelő berendezése 
•Ital, érintett nemzeti intézetünknek már is ig<^n basznos szolgálatút 



n- * 



520 vínczA. 

tőn : ebbeli erdemeit még azon czélszeríí és üdvös intézkedéssel gyarapiU 
bogy az emlitett gazdag régi.ségtár nevezct«sl) mUdarabjait fclállítá 
rendjök é« szakok szerint isuiertctö, niagyar/.zó »K é ]» e s K a 1 a líz' 
második, tetemesen bővített <*s eg<'szon újból dolgozott kiadúsi-an jiar 
tattá najívil- ííra. Mennyire jó nzolgálntfit tön c derék és a törttnieliuiS 
régészeti mííismeretet :i tudv.'gyó közöns.'fi; közt nagyban terjesztő vob 
lalat m'r eddig in, — mntatja azon körülmény, bogy a báromcz-^ 
példúuyban nyomatott első kiadás két (^' alatt elfogyott, iegtöbbnyir^ 
miizeum Litogatói által megvi'tetve. K második kiadás különösen azil^^ 
múlja felül az előbbit, bogy a legújabb, Vi. m. a szíbalmi, aszódi, |ilíuv "^ 
györviíléki nagyszerű leletek eredményeinek, további az azelőtt uni.^^ ^ 
kilag rendezve niMn v<dt, pedig igen dús én változatos fegyvertárnál^ j 
leirását tartalmazza, de nltaláljan mr.sként is bővebb, részletcsebV> i'g 
tubb illustráló famctszvénynycl ékes amannál. A nagy elterjedésre, sa 
még el nem készülbetett e a t a l o g n e r a i s <» n u é-nak ]»ótbisira iij- 
vatott füzet jíra — tekintettel a nemzeti mnzennmak épen lepl>cc3tísí< 
oszt.lyát: a régiségtárt látogató közönség nagy szimára — csak J" 
kr., ('s így mindenki által nagyon könnyen megszerezbető. 

— Toldy FereiK z, Tarkányi Béla és Franki Yilmost irú^^ 

társaink Olaszorc^zágban nagyobb ntazást tettek, főleg magyar törtéuelwi 
endííkek ftdkntatása végett. JKgártilk Velenezét, Milánót, Boloífoát, 
Ferrárát, Mantiiát) Modenát, Turínt, Flórenezet, Genuát, Kómát, Nápobi, 
stb. S bár főeze'ljnkat : a Witieán levéltárának megtckintbctésct Ant<»- 
nelli bíbornok személyes ígérete tiaezára sem érbették el, — két lietijl 
napról-napra b i á b a biztattatv;in a beboesáttatással, — s bár a nápolyi 
Karnesi-gyííjtemény s a ferr.írai érseki Icvéltír nem feleltek meg vura* 
kozlsaiknak: mind.-iz iltal a töbld arebivnmokban szlnu»8 uagylMH-tn 
magyar törti'nelmi adatot leltek t's jeledének ki leniásolt4itásra, köU'UÖ' 
sen ]{ 4^ a t r i X k i r á 1 y n <• <'s lí y p ]» o l i t esztergomi érsek é!eter« 
n«'zve, továbbá köv»*ti tndósít ásókat a magyar kir. ndvarból és offWÍ' 
gyíib'sekről a XV. és XVí-ik sz:íza<iokból. A b. Nyáry által fölfetlí*^^ 
Hyppolit-codexek számát is szaporították egygyel nevezett tudós búvá- 
raink, kik egyszersmind Xsipolyban élő bazinkíi.it, Ováry LíjmUi'^ 
is részletes t:'.j<'kozó utasítással ellátták további kútfönyomowiW* 
ní'zve. Ürömmel jejiyezzük meg végül, bogy a magyar tudóin iImv'"**)-' 
eme küldöttei a távol olasz földön — az egy római vatiojii levt'lt*^ 
kivéve, melyet újabb időben nn'g egykí»ri tudós őre Tbeiuer elül** 



TÁIUZA. 521 

befalaztak — mindenütt ji legkcszst'gcsebb rokonszenvvel s clö- 
zi^kenTsc'ggcl találkozóinak biivárkodásaikban. 

— Thököly Imre nnplói. A m. tud. Akadémia történelmi 
bizotts igának juliufl o-iki üli's/n mutattatott bo ki zlö Tbaly Kál- 
mán által >Késmárki Tbököly Imre naplói, levcleskönyvei vs egyéb 
omlekczütes írásai «-nak második kötí'tts mo\y ji»]on fii/otliukkel egy 
idi'ibcn kiTÍil kí3zforgalomba. A tiizetrs bovo'/.í'tt'ss-l 1 író n 7 00 lapnál 
ti-rjcíltdnioüebb kntotntík lofriiagvíibb n'szt mag var, s csak kiaobb n'sz- 
beii latin, nénift <'s t'raiiezia nvídvíi, p'liticai-, bad- rs mlturtörtiínolmi 
tekintotb<Mi i'rdokoí* tartalma a n-'iiai ií;:kóczi-f<íb\ jflen'cg vörüsv.íri 
gr. Erdínly vn a kir. kamarai levéltárból, továbbá a gr. C'sikyak lőcsei, 
a késmárki cv. Ivccmn t's Ugncsa vánneav-" levélt .rából van merítve. 
U:>KZC8<^n Xn fejezetre (M/lik és UlSO-tól 1714-ig terjed. Magában 
f<^lalja egyebek közt a nagybirü »k u r u e z királyit lí».sr) — tS(J-iki 
•^«9-iki naplóit, 1691. és 1(;98-iki Icvele.sköiiyveit, 17^^•5., 1704. s 
lT05-iki (utolsó) levelezéseit II. líákóczi Ferenezezcl «'s ennek föl b 
Wvoivel; az ü, neje Zrínyi Ilona i's a líákóizi-árv.ík ir>s:^)-iki fejedelmi 
uilvartartás'inak réözleteflen ismertein kútfőit, kiiict<cik é.s temérdek 
íngú értékeiknek leltárait Munkács, lieg'e/, ►^^zádvár, Makíivicza, stb. 
varaikban s Kassa városában, lOSo — H)Sr)-böl; Tbíikölynek Szirmay 
Miklüiigal és Andrással 1GS2— 84-ben folvt-itott levelezését: zcrnvesti 
diadalinak aggratulatióját a török sznltíntó): Munkien vára eapitula- 
^"ját C8 a ViV A löszerei tüzetes leir.'trt.t H)8S-])ól, ad ltokat II. Ká- 
líúczi Kcrenez gvermekkor.ira u;rvanezen évből, Tbökölv, Zrínvi llonu 
^ a kibnjdosott magyar rendek előterjesztéseit és endékiratait a 
^ritt kormányhoz a karlóezi béke alkalmával, végre a 'rbököly és neje 
WáUra s hagyatékí'ra vonatkozó tudósításokat s tárgyalásokat II. 
«Hkóczi Ferencz és Juliánná részéről. .Szóval, batalma fí'nypnntjától 
«?^B2 sírjáig kísérjük Thökölyt, — kinek 1701. s l70iViki itt közlött 
'utolsó levelezései e's lf»98-ki előterjesztései. nemkülőid»en líi^fi — Sö-ki 
naplója rendkiviíl beese.-ek. — Ennyit rövideden ezen Tbököly és kora 
í^'rtéiiett'hez, úfsy hiszszük, alig mellőzbető adattárul szídgálógyujtenn'ny 
ártalmáról. — méhnek tán maid f ' ír akadni illetékes ismertetője, 
"•'•ílója füzeteinkben is. 

-- MiiiniloviCS Zsigrábi érsek őnmlga igen szé]) tamijelét adá 
■wxelebbről tudományszeretetének, midőn liatbatós pártolása s áhlozat- 
*'ií7.8ége által létet adott <'gy fontos egJi.'ztörténe'mi okm/mvt/iniak, 



522 TÁKr;dA. 

mely mcltó píirjáiií ígérkezik íi K n a u z Nándor szerkesztés.' ala*^ 
meginduló esztergomi ] rimaliule diplomntariumnnk. Kz a Zágrábhoz 
éj'cn most mogjelont » M o ii u m e n t a IT i i« t o r i c n K p i s c o p 
tus Z a jr r a 1) i c n 3 i s Sacc. XII. ot XII I.« latin rs horvát ciín 
mintegy húsz ívnyi kótet, vagyis ezen vállalatnak első kötete. S 
késztette T k a 1 i c s J á n o s. A kötet, nn'nt 1 "tszik, pontos közhrsl*^ 
•2.02 darab Áriiádkoii, 1 1 íU-tol 1 áí)t»-ig terjedő oklevelet foglal lu 
gahan, latin és liorvát kivonatokkal és ve'gííl hö éri goml^j^an szerkó 
tett név- i's tirgynuitatóval. Szóval ezen egyház- és hoiitörléneliiiíhi 
igon sok új I eesort adalékkal szaporító gA-ííjtcmény egy jó okniánv^ ^ 
iisszes kellékeinek megfelelni igyekezve indult meg, és azért c a^;|^ 
Üdvözülhetjük irodalmunk terén, — tudós szerkesztőjének sikeres f:ir;t«7D- 
zásait, valamint nagj'lelkíi Mooeenásának a létr.'lu zá-j kr»riílt érdemed 
őszinte elismeréssel nn'ltányolva. 

— A niagy. kir. állanilevéltrir iig> ('vcl az történt, a mit 

előre sejtettünk, a mi fölött már múlt füzetUnkhcn kénytelenek vaUnk 
kifíjezni eg\r<'s7ről sajnálatunkat, másrészről esodálkoznsunkat. Ai 
ors/ággyiíh's ugyanis jul. 2-kán elnajmltatott, a nélkül, hogy a bf r 
ügyér úr az ezen nagyfontosságií államintézvény szervezésére vonat- 
kozó törvt'nyjavas'atot előterjeszteni szüksi'gesnek tartotta volna. A 
ház pedig megnyugodott az eddigi status |Uo fenntartásiban, i'á « 
egyetlen igazgatói állomás fedcz<'s('re előirányzott összeget is oly mó- 
don szavazú meg, mint a iM»nziigyi bizottság Ví'lenuMiyezé. Vagyií fi 
fog költetni n(ím szakembereknek ide s tova való iitazgatáiíaira w • 
ÖOOO frt isi ('p (»ly haszontalanul, mint az erdélyi leyéltjíniak saöki*^ 
t 'len, sőt az ottani viszonyokra nézve káros felhozatalára kidnbott 
20,0í)() frt. Dií hát gazdag nemzet vagyunk mi, sok a kihajigilni tiW 
pénzünk; — hanem mikor valamit komolyan, a tudomány és közmü^fií* 
de's szempontjából kclh'ne szt^veznünk, akkor évről-évre előáll Talkv 
Pál úr, s azt mondja Petőfivel, hogy: >ejhl ráérünk arr» 
még! ....'< 

— Adalékok Itetiilen Gaíbor szovetkeKéseinek tortrD^ 

tcIlOZ. Kz a ezíine azon ö-— 7 íve« füzetnek, melyet 8 z i 1 ágy i Sá»* 
dor a vörösvári Kákóezi-levélíár a XVIPik szú/ad második i*i hí'' 
madik tizedéből sz:ii*mazó s folyóiratunk szerkesztője által kiíxpmnt* 
IN'stre szállított és az Akad('mia rendelkeztWre boesított kiucsííW 
kiad«rtr. Ne\ezetes állami Szövetkezésl okmányok ezek, n I.ÍHp*' 



TÁRCZA. 523 

BetblcQ Gál'or uralkodása idcji^böl, rc'szint bciróUU főuruk es rendek 
kőzt, részint ideg<Mi hatahnaesigokkiil kötve. Kgésscen líj világításba 
beljrezik Bethlen poüticájáf, s eddig nem ieinert kulcsaiul szolgálnak 
t liircs feiííú sok, ezelőtt rejte'l vésnek tetszett műveletei megt'rtésehez. 
Igen be^yescii teve azért közlő »^z i 1 á g y i Sándor, a ki ezen euró- 
|-ai fontf'Sságú diplomákat, utnsíti' sokat, jegyzékeket s azok abipj.'n 
Bethlen politieai működésének szelleuiét, irányelveit elöreboc^átott 
érrekczésébcu értlekcsen fejtegeti, — bogy tlrtekczése ntín a legkiválóbb 
XXL okiratot egész terjedelemben kiadta. Így j.ínok lassanként nap- 
féu}rc a vörösv/ri levéltár kinese', melyeknek mása a l'ákócziak ko- 
rára nézve nincsen bazánkban. A becscá füzetet, nn»lv az nkadtlmia* 

m 

>£rte k c z é 8 e k< közt ji'lent meg és Eggenbergernél kai«bató, a 
bajdűv/rosok HJ2U-iki szövetséglevelén bftezö számos pecsétnek kömet- 
síílü rajzai is diszitik, melyek spbragisticai szempontból részletes 
megAizsgUtatást érdenileuének ; s bár közölök nem egy annyira kopott 
nár, bogy felirataik alig olvaí!«batók, mégis, úgy liiszszük, a magyar kör- 
intii községpecfétek számát is leliftnc közölök ni'bánynyal szapo- 
TÍUui. 

— Vegyes közlések. TörteliKjtíróink, kik közül a legtöbben 
Wíztvcinii szándékozn-ik társulatunk nyitrai kirándulásában, azon itlöig 
többnyire magányba vonulva, vagy a fürdőkön keresve cnybülést <»« 
Kyíijtvr újabb erőt, töltik a bő ny.íri napokat; nebányan azonban h 
jelen juHus <fg au^justus bavak folytán is búvárlati utazásokat fognak 
Icnui. így Franki Vilmos már Bécsbe utazott a cs. és kir. titkos 
•^^eltárban kutatandó s azután b. N y á r y Alberttel egyesíílten a 
**Hyaváro8ok és az azon tájakon levő nébai Drágffy, és gr. 
'^yary-c<*aládok levéltárait keresendi ftd; Nagy Imre Sopnmy és' 
l^feeg táján, Tbaly Kálmán Szcpcfíben a gr. Cs'ikyak mind 
••♦^ti arcbivum íban, bg d e s c a 1 e b i Art b ú r H '.rtfa vár«»3 levél 
^ f jban és Zborón, Cs a pl á r Be n e d e k pedig a kegyesrendöek i ri- 
^'gyei társbáza levél- és könyvtárában teeniliiek búvárlatokat. Végre 
'Inkl me'g Ugoesába is szántlékozik a 1>. Pen'uyi-areliivuniba, míg 
"md Nyitr.!n mindannyian összcjövendenck. — A v a s m o g y ei szom- 
■•Uielyi régészeti egylet évkönyvet adott ki, melyben I* i p i» V i l- 
*"o«, a fáradbatlan titkár az immár 5no tagot számláló egylet törté- 
**^t<;t adja elő, muzeu:n:'nak nevezetesebb műtárgyait, Cberuel 
*^*ílmáu pedig a kőszegi vár törtc'nelmi emlékű épiibíteit i.smerteti. 



524 TÁRí'ZA. 

— Ugyancsak C h c r u e 1 Kálmán, úgy ert(?8Íílüiik, bcf«*jí»ztc ps ner-j 
Bokára sajtó alá adaiulja Kőszeg \ árosii monograpb iáját. — A oaiiá 
T ü r t <f u c 1 m i Adattár júniusi füzete megjelent. M«*g fol ^ 
vast Csanád város mou<'>grai)liiája s az orodi káptalan kiadványain^ 
közlése foly benne s Tárcz Íjában egy ki.^ értekezes foglaltatik a Na^ 
Károlvfcle Francovilla és Francoliorion liol fekvéséről Löschar <^ 
Nándortól. — Az erdélyi unitáriusok >M a g v c t ö«-ie legújabb fü>& ^ 
bfu (VII I-ik köt. 2-ik füz,) N a g y-A jtai Kovács István érdf'W 
emlékjegyzetei folytattatnak, most már 184S — 49-röl. — Erii « 
Ilarraeb IJéla tagtársunk, a keleti nyelvek szorgalmas kutat őj 
(ryor l^)í)^í-ki bevételének történetén dolgozik Naima és nuj 
török kútfők után, » nn'ívét társulatunk valamelyik őszi üU'V^ü 
óhajtja bemutatni. 

Történelmi könyvtár.*) 

— Késmárki Thököly Imre naplói leveleskonyíei éi 

egye!b emlékezetes ir:ísai. Közli T li a l y K á 1 m á n (Monumenta 
Ilung. Historica. Magyar Tíirténelmi Emlékek, kiadja a m. tud. Ak«- 
dénna történelmi bizotts'ga ; 1. osztály: írók, XXIV.) Második 
k ö te t. Budapest, lb7;». Eggenberger Ferdinándnál N. 8-adr. XM* 
és 70y 1. 

— Adalékok lietlilen Gábor szövetkezéseinek történe- 
téhez. Közli Szilágyi Sándor. (Akadémiai ^Értekezések* a tör- 

téncttudominyok köréből. 11. köt. VIIÍ. sz.) Budapest, 1873. Eggcn- 
bergernél. N. H-adr. \U] 1. Ara <>0 kr. 

— Honn menta Historfca Episeopaitns Zagrabiensís 

saoculi XIÍ. et XÍII. Szerk. Tkalies János. I. kötet. Zágríh- 
187:]. X. 8-adr. VíII. és 280 I. 

— Képes Kalailz a magyar nemzeti múzeum érem- és n'giw?' 
tirában. .Második, az új rendezés nyomán egészen átdolgozott és ti'tfífl''' 
sen bővített kiadás. (lllustrálva) BudHi»est, 187;>. l*i-t»dr. ^^ ^ 
Ara 50 kr. 



) Hogy e rovatot az ujon megjelenő bazai törte'oelfl" 
m u n k á k r a nézv*; mennél tolj»;sebbc tebessiik ; kérjük a t. szcrwkrf 
és kiadókat, bo?y könyveiket — vagy legalább azok ezínié( — holttal 
i Budavár, iskolf.-t 'r lö2. sz.) beküldeni ne terbeltíjssenek. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Hu iai»aHt, I87:L Nyoinatort ax Atlionaenm nyouidájábAn. 



522 TÁucji.V. 



mely méltó párjául ígérkezik ji K n íi ii z N á n d o r szorkeazh's^ alatt 
meginduló esztergomi j rimaliale diplomatariumnak. l.'z a Zágiábban 
éj'cn most mogjelciit »Monuiuenta líistorica Kjnpcopa- 
tus Zágrábién sis Saee. XII. et XIII. « latin os horvát czí mii, 
mintegy biísz ívnyi kötet, vagyis ezen vállalatnak olsö kötete. Szer- 
kesztette Tkalies János. A kötet, mint 1 .t.szik, pontoíj közlesben 
252 darab Ariiádkori, 1 1 í>4-t<')l 1 2í)í>-ig terjedő oklevelet foglal ma- 
gában, latin e'j* horvát kivonatokkal es ve'gíil bö or» gondvíui szerkesz- 
tett név- és tírgymutatóval. Szóval ezen egyház- é.s honlörlí'ncbnünkí't 
igen sok nj leesés adalékkal szaj>orítő gyíijtenu'ny í'gy jó t)kniánvtár 
összes kellékeinek megfelelni igyekezve imlii'.t meg. í's Jizért csak 
üdvözölhetjük iroda^nnnk terén, — tudós szerkesztöji'iiek sikeres tVnndn- 
zásait, valamint nagylelkű Moceenásának a létr/li; zás körüli érdemeit 
üdzinte elismeréssel mí'ltányolva. 

— A niagy. kir. állanileTéltár üg\ ével az történt, a mit 

elörc sejtettünk, a n»i fölött már múlt füzetünkben kénytelenek valánk 
kifijezni egyrészről sajnálatunkat, másrészről esodálkozásunkat. Az 
országgyűlés ugyanis j ni. 2-kán elnajudtatott, a nélkül, hogy a bel- 
Ugyér úr az ezen nagyfontosságú államintézvény szervezésére vonat- 
kozó törvényjavaslatot előterjeszteni szükségesnek tartotta volna, A 
báz pedig megnyugodott az eddigi status juo fenntartás ib.in. ('s az 
i'gyetlen igazgatói á'.lonnís fcdczí*s<»re előirányzott összegér is oly mó- 
don szavazá meg, mint a pénzügyi líizottság véleményezé. Vagyis el 
fog költetni nem szakembereknek ide s tova való utazgatásaira ez a 
ÖOOO frt is ('p oly haszontalanul, mint az erdélyi lí'v<'ltárnak szükség- 
t^dcn, sőt az ottani viszonyokra n<*zve káros felhozatalára kidobott 
*JO,OnO frt. De hát gazdag nemzet vagyunk mi, sok a kihajigilni való 
pénzünk; — hanem mikor valamit komolyan, a tudomány ('s közmíívelő- 
d(*s szemi>ontjából kellene szerveznünk, akkor t»vről-i'vrí» előáll V a t h ó 
Pál úr, s azt mondja Petőfivel, hogy: >ejh! ráí'rünk arra 
jn é g í ^ 

— Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek törti'ne- 

téhez. Ez a ezíme azon (> — 7 íves füzetnek, melyet Szilágyi S á n- 
dor a vörösvári Kákóezi-levéltár a XVI I-ik század második ('s har- 
madik tizedéből szánuazó s folyóiratunk szerkesztője által kú^zemelt, 
Pestre szállított és az Akadémia rendelkezésére bocsátott kineseiből 
kiadott. Xexezetes állami Szüvetkczésl okmányok ezek, a lángeszű 



528 EGY XVI-IK SZÁZADBELI M. FCVÉSZ ÉS ORV. ElCL. 

Duna és a Garan folyókkal ónekeltoti meg VerancsicsA.i 
tal prímAs magas tulajdonait. ^ 3) 

rí. 

Ezen költői munkásság közepette buzgón felelt meg hiva- 
tása teendőinek is. Mint ónos számos sikeres, gyógyításokká] 
dicsekedett ; bár sem a várostól fizetésben, sem betegeitől megfe- 
lelő jutalomban nem részesült. ' *) Egyúttal üres óraiban a növény- 
tannal foglalkozott, és szorgalmasan gyűjtötte Pozsony vidékén 
a ritkábl) példányokat, melyekre a külföldi tudósok figyelmét fel- 
hívta, így összeköttetésben állott a hires belga ClusiusKá- 
r o 1 y 1 y a 1, ki Bécsből többször hazánkba is kirándult, s a ma- 
gyarországi virány megfigyelése és ismertetése körül nag)* érde- 
meket szerzett. '\| Ez Purkirchert barátai közé számította és egy 



(Tvorgio ruikircluM- Posunien^i.* Bécs. Év nélkül. A iníi élén Zsámboki 
t)áiio8 opigraiuinjíi olvasluitó. Egy példánya a pesti egyetemi és egr » 
lu'oai udvari kimvvtárban. — A német kiadns ezíme : >Der 79. Pwlo 
Davids. Herr es sind Hcydcn in dein Erbegefallen etc. in dicsen Knegí- 
loutTon witlor den Türckcn ganz nötig zu singen. « Bécs. Év nelkű'- 
A Salm Kata grófr.choz intézett ajánlólevél kelt Pozsonyban lő^J^ ^" 
tobcr 2-iln. Kis nogj'odrétíi 4 levél. Egy példánya a bécsi ndvan 
könyvtárban. 

'^' »S;.ctM- dialógus Istri et Grani. Reverendissimo Praesuli An- 
tonio Vorantio Arcliiepiscopo Striponiensi.c Bécs. ir)r)9. Egy peldA".^* 
a pesti egyetemi könyvtárban. 

•0 A i07.s<nyi kamara lőCiT július 7-én kelt felterjesztésébe* 
Írja: »Edidit autiMP, a quo tcuiporo bic versatur, quamvis nulla mér- 
cédé civititis fonductus, suae artis egrejrium specimen, ct curavit mo'- 
tas arj:ritudinos satis feliciter; licet biboris et diligcntiae suac, ut i|*^ 
affirniat, ]>raotium ojipiat exiguuni, . . . cum j>rofc8sio ipsius apnd li<»i''^ 
ne^ culturao vinearum ad'lictos parva emolumenta cxhibcat.* 

'0 V. Ö. KaUblriíiiner. »/V niap)'arorsz:igi gombásxat türténet*" 
rnl»v s/.őló aka léniiai értokoz '.*5,:t, (1 S7:>) uíelybon (Mu>iiis niafry!»n»r4ip 
v«»natk«'ZÍ!'ait i'rdokt^aon ismorteti. 



530 EGY XVl-lK HZÁZADDELI M. fCVÉSZ É« OUV. EML. 

goltatván, hasznos szándékuktól elidegeníttessenek és vlcsüg 
gedjenek.« 

Ezen figyelemreméltó észrevételek, és Purkircher teve 
kenységének ismertetése után, a kanjára kiemeli : »Hogy eddi 
tanúsított buzgalmának folytatására buzdittassék, és arra öss 
tönöztessék, hogy nemcsak Felséged és ezen ország körül drdi 
meket szerezni igyekezzék, hanem a növénytan müvelésére I 
felvilágosítására-, úgyszintén az e vidék hegységeiben néha tal^ 
ható új, ismeretlen növényfajok felkutatására is törekedjék : aL 
zattal ajánlanék, hogy tiszteletreméltó törekvései Felségedn^ 
bőkezűsége által előmozdíttassanak és évi száz forint kegydíjnci 
megajánlása által elősegittessenck ; azonban oly foltétel ala»^ 
hogy Felséged ezen kamarájának tiszteit betegségökben gj 
gyítani, és ha a szükség követeli, a felső részekben alka 
mázott királyi kapitányoknak orvoslására utazni tartozzék. «" 

A király — miként a kamarához intézett leiratából kitő- 
nik — kellően méltányolta ugyan mind Purkircher érdemefí, 
mind a kamara által hai^súlyozott tekinteteket; de a kincstár szo- 
rult helyzetére utalva, az évi kegjdíjt nem 'ajánlotta meg, 
és, hogy »kegyeit és jóakaratát vele éreztesse*, csak ötven forint- 
nyi ajándékot utalványozott részére.*") 

ITT. 

A következő 15G8-ik évl)en Purkirchcrnek alkahna mllt a 
királyi udvar kegyeire nyomatékosabb jogczímeket szerezni. 
Ekkor ugyanis orvosi segélyét egy fejedelmi férfiú kez- 
dette igénybe venni, kit végzete a távol német földről, mint fog- 
lyot vezetett a pozsonyi várba. 

_ . -. _ • 

*^) A kamara 1567 július 7-éu kelt folterjciiztés^nck fogaim*- 
zata a m. k. kamarai levdltárban. 

'^) »Et 8Í (•(»giíovorimus cum ex scripto vcstro, tum ex :iliora» 
rclatioiic, Gcíirgiiim PuikirciieruTn . . . ob cximia8 ingonii <íote5, ít 
pneclarum iu nos Hcgnumtiuo no.Htrum Huugariae benemcrcndi stadiaü 
digiium C8f»e, qui ainiua provisionc doiietur. Tamen cum ipdimct intellr 
gatis, quaiii gravibus ct multiplicil us cx))oii8Í8, jiraoscrtim in hac tea** 
pcstato onerati simu.^, ut iu*n ])0&simu8 ip8Í provisionem auouam eomioouí 



528 EGY XVI-IK SZÁZADBELI M. FCVÉSZ ÉS ORV. EML. 

Duna és a Garan folyókkal énokoltoti mog Y o r a n c s i c s An- 
tal prímás magas tulajdonait.* 3) 

II. 

Ezen költői munkásság közepette buzgón felelt meg hiva- 
tása teendőinek h. Mint orvos számos sikeres, gyógyításokkal 
dicsekedett ; bár sem a várostól fizetésben, sem betegeitől megfe- 
lelő jutalomban nem részesült. ^*) Egyúttal üres óraiban a növény- 
tannal foglalkozott, és szorgalmasan gyűjtötte Pozsony vidékén 
a ritkább példányokat, melyekre a külföldi tudósok figyelmét fel- 
hívta, így összeköttetésben állott a hires belga C 1 u s i u s K á- 
ro ly ly al, ki Bécsből többször hazánkba is kirándult, s a ma- 
gyarországi virány megfigyelése és ismertetése körül nagy érde- 
meket szerzett. ^^J Ez Purkirchert barátai közé számította és egy 



Criorgio Puikircher Posonien^i.* BécB. Év nélkül. A mü dldn Zsámboki 
János cpigrauiinja olvasható. Egy példánya a pesti egyetemi os egy a 
bocsi udvari könyvtárban. — A nc'met kiadás czíme : »Der 7 9. Psalra 
Davids. Herr es sind Hcyden in dein Erbegefallen etc. in dicsen Kriegs- 
leuffen \vider den Türcken ganz nötig zu singen. « Becs. Ev nélkül. 
A Salm Kata grofnéhoz intézett ajánlólevél kelt Pozsonyban 15GG oc- 
tober 2-án. Kis negyedrétü 4 levél. Egy példánya a bécsi udvari 
könyvtárban. 

•3) »Sacor dialógus Istri et Grani. Reverendissimo Praesuli An- 
tonio Verantio Archiepiscopo Strigoniensi.« Bécs. lőOÍK Egy példánya 
a pesti egyetemi könyvtárban. 

'•) A 1 ozsonyi kamara 1567 július 7-éu kelt telterjosztésében 
Írja : »Edidit autcin, a quo teniporc bic versatiu', quamvis nulla mér- 
cédé civititis conductus, suae artis egregium specimen, et curavit mul- 
tas acgritudincs satis feliciter; licet laboris et diligentiac suae, ut ipse 
affirmat, practium capiat exiguum, . . . cum professio ipsius apud lionii- 
ncs culturae vinearum adilictos parva cmolumenta exbibeat.« 

'■•) V. Ö. KaUbbrcnner. »^ magyarországi gombászat történeté- 
ről*: szóló akailémiai értekez''8ét, (187,*)) melyben Clusius maííyamrsz^gi 
voníítkozípait érdokoson ismerteti. 



FRANKL VILMOHTŐL. 533 

szerültek a királyt 68 a császári kamarát panaszaikkal, ezrk 
pedig a pozsonyi kamarát rendeleteikkel ostromolni.-^; 

A király a fogolyban sem színit meg respectálni a leje- 
delmet. Kellően gondoskodott szükségleteiről. Ennek folytán 

1570 october l9-én rendelkezést tett, hogy azon esetre, ha az 
lUOO forintnyi összeg havonkint nem lenne elégséges, többet is 
lelet költeni, 2^) A császári kamara a határozatlan kifejezést 
akként magyarázta, liogy a király a pozsonyi kamarát felhatal- 
mazta a berezeg havi költségvetését 1500 forintig terjeszteni.'--^) 

Ezen általános utasítások mellett egyes esetekben külön 
utalványozások is történtek. 1570 őszén a berezeg ezüst asztali 
edényeinek kijavítására 120 tallért űzettek az ötvösnek.-') 

1571 nyarán a pozsonyi kapitány jelentési tett, hogy a berezeg 
ruhái romlani kezdenek, minélfogva újak bevásárlása v:ilik üzük- 

^^) 1569 május 11-^n Miksa páran csoljji, hogy a pozsonyi 
kamara az 1000 forintot, bár ennek kifizctcs(.'rtí inag;át képtelennek 
nyilvánitottii volt, okvetlenül kifizesse. — 1569 november 26-iín 
Miksa a pozsonyi kamarát a luivi illetékek pontos fizetésére inti. — 
1570 augustus 17-eu Kiroly fhg írja, Iukjcv a kapitinytól panaszt 
vett »iuultuni í*ibi in sustentationc eiiptivi Ducis Saxoniac does.se . . . ; 
<^uin it:i(|ue (leceat omnibus mu lis proviclerc, ne sumjitus desiderentur 
necesearii* parancsot ad. — 157 2 november 21 -én Miksa írja: »Va!(le 
nobis molestuui est, (|Uod pro tain exigua peeuniac summa Corneliiim 
Steinmetzium toties liinc inde eurrcre (*^^gatis.^< Ks ugyanő 157 2 de- 
cember 4-én: »Xon sine mole8tia« értesült, bogy a kamara az utalvá- 
nyozott össiegeket ki nem fizette: xpiod cum non sine dedccore 8it« p.uan- 
t'íot ad. (E levelek eredeti példányai a m. kam. levt.) 

-') »Mandamus — írja többi között — ut omnibus viribus in 
'<l iucumbatis, ne Dux sun.ptibus neeessuriis destituatur.^< 

"*) 1570 oc^ber 25-iki rendelet, melyre alkalmat adott »(iue- 
^'5* Ducis Saxoniao captivi.« 

'-'*) 1570 septcmbcr 28-án Károly fciberezeg írja: »Cum de repa- 
^tionc vasorum argenteorum nova, (piadrapnta talleri solvendi sünt 
**iri fabrot, ezt utalványozza. October 19-én ugyana<f írja, hogy miu- 
^'ö az aranyműves számi :i ja nem 40, hanem 120 tallérra megy, ezen 
o^zcgct nehézség nélkül ki kell fizetni. (Ered<ítije Budán.) 



532 EGY XVI Üv 8ZÁZADBKLI M. FCVÉ8Z KS ORV. EML . 

nyolc z évet töltött hazánk azoiikori íViváiosáhaii. Itteni 
tartózkodásáról a magyar kamara budai levéltárának irományai 
számos érdekes részleteket tartottak fönn, melyek eddigi életirói 
előtt ismeretlenek maradtak. ^^) 

A herczeg fogságának költségeit testvére János Vilmos, 
ki herczegségét elnyerte, t^irtozott viselni, és e czínien éven- 
kint tízezer tallért a bécsi csásxári kamarának űzetni. - ') 
Mindazáltal a herczeg örizeténekés ellátásának költségeit köz- 
vetlenül a pozsonyi magyar kamara, a király utalványozására 
a magyarországi jövedelmekből fedezte. A rendes szükséglet 
havonkint ezer forintban volt előirányozva.--) 

Ugyanis a herczeg rangjának megfelelő ellátásban része- 
sült. Több udvari szolgája környezte. Sőt udvari prédikátora, 
Claviger Henrik mester is megosztotta vele a pozsonyi 
börtönt. Kíséretét szintén a magyar kamara látta el fizetéssel, 
élelemmel és ruházattal. 

A fogoly feletti felügyelet M o r d a x J a k a b pozsonyi vár- 
kapitányra, élelmezése pedig S t e i n m e t z C o r n é 1 r a volt bíz- 
va. Miután a pozsonyi kamaránál a pénzügyi zavarok napirenden 
valának és a ha\i részletek kifizetésével gyakran, úgyszólván 
rendesen, hátralékban maradt, a nevezett urak gyakran kény- 



■-^) így mag.i Bek a hercztíg pozsonyi fogsjíg.iról or^s/cseii h;in»m 
sorban szól (ll. 10. l.), ('s tovcí*' n állítja, hogy 157 2 aprilban hagyta 
el ví'glogesen Pozsonyt. 

-') Ezen ö?8z«í^ loíizott'sét sürgető oa annak inofítörti'nt lefi 
zetcset nyugtat v.in; ozó s/áinos Icvel találtatik a b^csi ts kamara lovt'l- 
tárában. 

'-) A pozsonyi kamara 1571 j ni. ;U)-.in jelenti a királynak, ho.^y 
a fogoly herczeg szükségleteire havonkint 1000 forintot fizot. (Hrod<*ti 
fogalmazat.) A budai kamarai levéltárban a királytól, Károly fólierczr-j;- 
töl ós a bocsi cs. kamarától számos rendelet találtatik, uielyoklMMi a 
pozsonyi kamarának a hercze;^ szükséíleteirc kisebb-nagyobb ös^szegok 
kifizetése rendeltetik. — Vájjon a becsi kamara a pozsonyi kamara ;-.ltal 
tJt költségeket vissz ifizette-j ? nem vagyok képes eldönteni. 



FRAlilíL VILMOSTÓL. 536 

czegnek idoiglenesén Német-Újlielybe kell yala átszállíttatnia 
Steinmetz Comél jelenté a királynak, hogy erre vonatko/.ó pa- 
rancsait nem lehet végrehajtani, mielőtt a herczeg adóságai 
kifizettetnének. Es a király sietett ezen akadályt elhárítani.^*) 
A következő években is többször kellett a herczeg adósságainak 
kifizetéséről gondoskodni. ^ '^) 

Természetes, hogy a pozsonyi kamarát a fejedelmi fogoly 
ellátása és hitelezőinek igényei gyakran zavarba, nem egyszer 
kínos helyzetbe hozták. És nem lehet meglepő, midőn a kama- 
rának felterjesztéseiben a herczeg ellen intézett panaszokkal 
találkozunk. így egyalkalommal kiemeli, hogy a herczeg udvari 
személyzete gyakran rendez lakomákat és számos vendégeket 
szokott asztalához meghívni ;^^) mit a király sietett eltiltani, oly 
hozzáadással, kogy a berezegi asztal a kellő »frugalitás« hatá- 
rait túl ne lépje. 3 7) 

A herczeg pozsonyi fogságának unalmait tudományos fog- 
lalkozásokkal űzte el. Ifjúságától kezdve, és a fejedelmi széken 
is, élénk érdekeltséget tanúsított a hittudomány iránt. Most bör- 
tönében még fokozódott az. Innen süríi levelezésben állott Né- 



'*) Miksa király 1572 január 2l-t'n írja a pozsonyi kaniíir»ínak •' 
'Cum Principi Saxoniac captivo ob advcntum uostruni ad proxiinam 
^ietam istinc ad Civitatcm Novaiu itcrum movendiim« : útiköltségeire 
250 forintot rendel. Mint n pedig Steinmetz jelentette, hogy ez nem 
®%, 1572 január 25-e'n a hitelezők kielégítése iránt intézkedett. 

'*) 1573 njartius 6-án lOÍ) forintot, 1571 augustus 2.án 200 
''•^nntot rendel kifizettetni. 

^*) A m. kamara 1570 augustus 23-áu írja a királynak, hogy a 

^€ndc8 költedg elégséges lenne >8Í eonvivia et conimesí*ationes extraor- 

^nariae, quas per invitationes et adinissionem hospitum fere quoti- 

^'lanoruQa per offiiciales, ficri intelligimus, cavebuntur.« Eredeti fogal- 

^fiz&ttL Budán. 

*^) Károly föhorczcg 1570 september 5-én írja: »Quod ad 
^miucösat ionos famíliáé Principis attinet, injuximus Mordaxio, (juod 
^** postcrum frugalitato utantur.« 



536 KGY XVI-IK KZAZADBELl M. FÜVÉSZ ÉS ORV. EML. 

inetország Itgkiválóbl) tlieologusaiviil ; több kisebb híttaui ciolgo 
zatot és számos ájtatos verset készített.^*) 

Egy ideig megosztotta vele a pozsonyi vár börtönét ké 
magyar főúr : D o b ó István ( s B a 1 a s s a J á n o s, kik Sza 
polyay János-Zsigmond érdekében, Miksa ellen couspirálvái 
midőn tcrvök felfedeztetett, 1569 nyarán elfogattak és a pozsc 
nyi várba vitettek.^') 

IV. 

Ezen előkelő foglyok : János Frigyes berezeg és a lc< 
magyar főúr körül az orvosi teendőket P u r k i r c b t» r ü ix 
végezte. Szolgálatai, melyeket ekként tett. ismételve jutabuu 
tattak meg. Rendes fizetése nem volt. Csak esetről esetre utalv;i 
nyoztak részére bizonyos összegeket. Es pedig 

1569 october 27-én 100 forintot, 

1571 april4-én 50 talléii, 

1572 május 8-án 50 forintot, 

1 573 october 20-án lOO forintot.* ") 

A pozsonyi kamara tanácsosai kivételes készséggel tettek 
eleget ezen rendeleteknek, sőt melegfii ajánlották őt töl)l»szor a 
király tigyelmébe.") Ügy látszik, ők is igénybe vették (>no>i 
tanácsait. 

^") Egy íj;őtliai codex :i hoiczegnck s/imus költcinéiiy't tartAi- 
iiiaz/,íi. Kzck közül kiloiu-zi\»l krtsi'gtelcn, hogy lN)/8on\b:iu készült'?'^* 
Hcck isniertoti, n'szbcn közli ezeket. 

••) Bal.MS-sa i:)7(> vvg.'ii megszökött. Ütés Dobót 10— lOUtou* 
őrizte. A ket föur öri/ete < 8 ellátása havonkiiit ŐOO forintnyi kúltg*g«^ 
ig/uyelt. Erre vonatkozó szímos rentlelct találtatik a bu«lüi kainar»' 
levéltirban. 

^^) A nevezett nipokról szóló k. rendeletek Budán. 

^ •) 1570 uuguötus 4-en írja a pozsonyi kamarának: >Bomuií' 
riiniiis '|iiideni nogotium Doetoris Oeorgii Purkirchcri ad S. C. K. M*- 
jest ítoin . . . verinn reseripsit nobis S. M., quando<iuidein superioribn? 
annis eertam pocuniac suniuiaui, ob servitia sua, quae eaptivo IVídi'P 
Sax'»in::e praost it, are.^pisöct, il'um boe toniporo ct iisipie ad nm*yi 
liujus Muni illa grati t cont- ntinn ebse debcre. (^iio ! üli bono ii;'» 1<^. ' ''' 



FRANKL VILMOSTÓL. 537 

Es ezeknek pártfogása más módon is hasznára vált a buzgó 
orvosnak. Ugyanis 1574-ben pozsonyi szöllöit az érseki tizedek- 
től, melyeket az érsekség üresedése pJatt a kamara szedett, fel- 
mentették. *=) 

1575-beii a kamarával üzleti összeköttetésbe kívánt lépni.. 
Ajánlatot nyújtott be a vöröskői tizedek egy negyedrészének 
kibérlése tárgyában.* 3) Mily sikerrel? nem tudjuk. 

Meghalt 1578-ban.*') 

FRANKL VILMOS. 

insiiterit, declarabitís. Nos autcm interea certiores rcddatis, quam ope- 
rám memorato Principi, ct quibus módis cam pracstare soleat, ut de 
fntöpa gratia certius statiicre posBÍmu8.« — A kamara 1571 jnnuár 
8-án a királynak jelenti : »Re itaque hac a Capitanco arcis Posoniensis 
Jacobo Mordaxio diligcntcr pcrcunctata, is quid de Doctorc praefato 
sentiat, et quaUm operám memorato Duci oaptivo praestare soleat . . . 
8^ ejusdem seripto . . . cognoscet. Accipict etiam Majestas V. ex 
^ccto seripto Collegae iiostri Sigefridi Rybischii benigne, qualiter dux 
captivus eundem Doctorem commende^ cumque jam a quadrienuio férc 
ipse Doctor Duci memorato operám impendat, et pro suis laboribus 
^wtenus praeter talleros 80 nihil acceperit« ajánlják. — A király 

1571 april 4-én »cum itaque dicti Purkircheri operám atcjue dili- 
gentiam nobis commendari intelligamus« 50 tallcrt utalványoz, — 

1572 april 15-du a pozsonyi kamara újra ajánlja öt megjutalma. 
^ végett. 

*') Miksa király 1574 december IG-án okmányt állit ki enöl 

*AttentÍ8 et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri 

fecellentis Georgii Purkircheri Artium ct Medicináé Doctoris, quae 

*<lem sacrac cumprimis Rogni nostri Hungáriáé Coronac et dcinde 

Majestati nostrae in sui arte cum promptitudine et dexteritate exhi- 

*>«it et impendit, cxhibiturumque se in postcrum (luoquo promittit.« 

<2) A király 1575 május la-án eziránt a pozsonyi kamara 

Véleményét kéri ki. 

" ^*) A páduai egyetem anyakönyveben az orvosi kar tanulói 
Borába 15GI. november IG-án van bejegyezve. Neve mellett későbbi 
írással áll: »Ohiit in patria 1578.« (Az említett egyetem levéltáriban.) 



Bay Míhilly és Pápay Gáspár iiapléja tatárorsxági Uvetségikril 

i. 

(1705—1706.) 

Vörösvári, 1868-ik évi levéltárbúvárlataim alkalmával volt 
szerencsém az ottani Rákóczi- Aspremont-Erdödy-archivum ren- 
dezetlen részében többek közt II. Rákóczi Ferencz 1705 -1706. 
tatárországi követségének magyar nyelven írott, eredeti napló- 
ját föltalálni, mely Rákóczi titkos levéltárának 1710-ki lajstro- 
mában ily szám és megjelölés alatt érintetik : 

i>Fasciculus 41. Diarium Legationii Tartaricae Anno 
1706.^ 

A jól conservált, nyolcz ívből — in folio — álló nevezetes 
kéziratnak mását vettem, s később, a Történelmi Társulat 1871. 
június havi ülésén bemutatván s diplomatiai és országiaméi fon- 
tosságáról értekezvén, a választmány a Századokban kinyomatni 
kívánta. E fölhívásnak engedve, teszem azt ezennel közzé, — 
most, több mint két év múlva, mely késedelem azért történt, 
hogy mint e folyóirat szerkesztője, inkább másoknak engedtem 
át a tért. 

Magyarázat nem sok kell hozzá : maga-magát magyarázzi 
— s már mint útleírás is, kevOssé ismert népekkel s a korunk- j 
béli krímmi háború által híressé lett helyek és tájak régibb álla- 
potával foglalkozván, érdekes és kellemes olvasmány. De b e c s es 
tulaj donképeni főtárgyánál, diplomatiai részénél fogva, Rákóczi 
ugyanis a kalandos és merész XII. Károly svéd királyijai? 
Ráday Pál ismételt követségei útján bensőbb összeköttetésbe 
jővén, most 1706. őszszel, a portára küldött rendkívüli körete 
Pápay János által a törököt a svéd érdekében háborúra ígj*' 
kezett indítani az orosz ellen, s a zsibói vesztett csata után azért 
küldé a tatár chánhoz Krimmbe jelen követeit, név szerint Baj 



THALY KÁLMÁNTÓL. 639 

Mihályt és Pápay Gáspárt, hogy a cháiit tervo támoga- 
tására bírja. O a svéddel kötendő véd- és daczszövetség kiesz- 
közlésével kecsegtette, háborúizenet. esetére, az elvesztett vég- 
Tárai miatt az oroszra boszús portát; viszont ettől 8000 gyalogot 
és 4000 lovast kérvén a magyar ügy segélyére, a császár ellen. 

Bay Mihály és Pápay Gáspár, kiket törökországi követsé- 
gekre már azelőtt Thököly fejedelem több ízben alkalmazott volt, 
kik tehát a keleti viszonyokat, szokásokat jól ismerték : sikerrel 
jártak el földadatukban. A tatár chán, kit az orosz terjeszkedés 
közelről érdeklett: még Krimmben léttikkor elküldé rendkívüli 
követét Konstantinápoly ba, hogy ott Rákóczi megbizottjának 
Pápay Jánosnak előtiírjesztéseit támogassa. 

A többiről szóljon maga az eddig teljesen ismeretion nap- 
ló, mely tömérdek érdekes részlettel dicsekedhetik. 



In nomine Sacr o-S anctae Trinitatis. 

Diarivm 

MichaMia Baj) et Casparis Pápai, occaslone Expeditionis 
dd Poteniissimum Tartaroi*uvi Chanum conscripimn, 

Die 23. Mensia Nonenihris Anni iTfK^j, Indultunk meg Ko- 
pásinál*) levő Kegyelmes Urunk ö Nagysága táborárül az ha- 
talmas tatár chánhoz; lőtt penig első statiónk Nagy-Bánya \k- 
í^ban. 

Die 24, Novevtbris, jó reggel Nagy-Bányárúl megindulván 
fi^komomyik Körösi György uramhoz Tótfaluban tértünk bé, az 
Kegyelmes Urunktól parancsolt ajándékban való három pár 
P^ka és egy flinta kézhez vétele kedvéért ; kiknek kézhez véte- 
'ck után indultunk meg, és mentünk hálásra Felső-Bányára. 

Die 25. Novembris. Jó idején felkelvén, kalauzokkal fog- 
^^ az felső-bányai havasnak, Máramaros felé, az melyen is 
^Sy bajjal az alkalmatlan helyek s sáros utak niiá, délután ér- 
*^ ki az havasból. Ma szállottunk meg és háltunk is Karácson- 
*ilTán, az havas alatt. 



*) Kővárvidékén. 



o4r» BAY S PÁPAY XAPLÓJA TATÁRORgZ. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

Die 2t). Xovembris utunkat követvén, mentünk délre Szi- 
get varasában, az hol is vice-ispán Dan'ai Ferencz uram ö ke- 
g}'elme assistentiája továbbvaló utunk követésére kívántatván, 
az havasokhoz való^comitiva és egyéb dispositiöknak efifectuálása 
kedvéért múlatásunknak kellett lenni; ma, úgy Die 27. Novem- 
bris is ott töltöttük az napot 

Die 28. Novembrü. Ebédet ettünk Szigeten, és az mellénk 
rendelt commissáriusokkal, kik is kisiröinkröl és egyéb commo- 
ditásinkrűl provideáltak ; háltunk ma Alsó-Róna nevű faluban. 

Die 2fK Novemhris Alsó-Rónárűl mentünk hálásra Petra- 
vára. 

Die 'UK NovemhriSy hétfőn, jó reggel megindulván Petro- 
várúl, mentünk délre Alsó-Visóra, Pap István nevű máramarosi 
becsületes nemes-emberhez, a ki is az nemes vármegyétül rendel- 
tetett volt az máramarosi havasokon által minekünk kalauzul 
hogy egész Moldováig velünk járjon ; mellénk vévén azért ezen 
embert, mentünk hálásra Felső Visóra. 

Die I, Mensin Decemhris, kedden, Felső- Visórúl felkehén. 
mentünk az Visó vize mellett felfelé, és szállottunk meg étszakai 
hálásra az havas alatt Borsa ncvü faluban, hogy annak idejében 
foghassunk az havasoknak. Ide Borsához Kovási, az honnan 
megindultunk, mélyföld nro 15. 

Die 2. X-brÍ8j szerdán, Borsárűl jó hajnalban megindul- 
tunk, circiter száz lovas és gyalogokbúi álló űtcsinálókkal, egy 
Pap István és Pópa Tódor nevű kalauzokkal, és fogtunk az már. 
amarosi havasoknak ; sok ízben által s meg által menvén u 
Visó vizén az liavasok között, hattuk jobb kézre, és legelsőben 
kezdettük hágni Petrósa nevű meredek havast, melyen által- 
menvén, második havast értünk, melynek neve Seszul ; ezen hí- 
vásnak az tetojiben akadtunk nagy hófíivásra, ügy hogy az meg 
meg nem törődött az út, az lovaknak csak az füle látszott ki 
az nagy hóbúl, melyen is Isten jóvoltából általesvén, — értüni 
liaimadik havast, melynek neve Zimbroszlav. Ezen havas aW 
l'oly el az Czibó vize; mely havason megháltunk egy étszak*. 
késő ostvo szállván meg. jó hajnaltól fogva. Ez étszaka e^* 
len csrtt az hó és fergeteg. 

Ih'r ;>. X'hria, osötörtökön. még éjfélkor megindítván tf 



544 BAY 8 PÁPAY NAPLÓJA TATAROBSZ. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

tóságos vajdához, ki is igireti szerint az mellett&nk szóló levelet 
megígérvén az szerd&mak, hogy hétfőn reggelre készen lészen, 
adta kezünkben az tatár chánnak és vezérjének szóló leveleit is, 
intimálván, hogy minekelőtte Chiimet nem érnénk, addig elé se 
vegyük ; insinuálta ezt is, hogy magunk is proponáljuk az passa 
előtt az Erdélyből kibűjdosott magyarok dolgát, tartván maga 
is az vajda az portán lehető hamis informatiók és vádoktú]. Ez- 
zel elbúcsúzván, mentünk szállásunkra. 

Die 21. X'hrisy hétfön, kalauzzal megindulván igen nehéz. 
és sáros úton B a b a d a k felé, érkeztünk Szkinte nevű faluban 
hálásra. 

Die 22. X-briff kedden, Szkintérül felkelvén, mentünk ét- 
szakára Yaszluj nevű faluban, az hol is még csak lovainknak 
való helyet sem találtunk. Ezen faluban ért utói étszakának ide- 
jén bennünket az császár sziliktárjának tihája, ki is expediálta^ 
tott volt az moldovai vajdához, az császár fia születésének örö- 
mével ; ennek ceremóniája tartott Jászon egy hétig, lövöldözé- 
sekkel és étszakai tánczokkal. 

Die 2S, X'bris, szerdán, mentünk hálásra Beriad nevű mol- 
dovai varasban. 

Die 24. X'bris. Berladrúl étszakára érkeztünk Puczér nevű 
faluban. 

Die 25, X'brisj pénteken, háltunk Piszkulyban. 

Día 26. X-brÍ8, szombaton, érkeztünk az Duna mellé, Mol- 
dovának G a 1 a c z nevű varasában. Jász ide Galaczhoz mély- 
föld 25. 

Die 27. X'brisy vasárnap, az útnak nehézsége miá ma lova- 
inkat itt Galaczon nyugtattuk, visszabocsátván az jászvásári b- 
larást. 

Die 28. X-brís jó reggel Galacznál az Dunán való költö- 
zéshez fogván. Isten kegyelmébül hidason békével általköltöi- 
tünk, és érkeztünk étszakára Dobradsá nnak Metsin nevútí^ 
rök varasában. 

Die 29. X'brisy kedden, Metsinből útnak fogván, étsxakán 
értünk Ortakő nevti török faluban. 

Die 30. X'brisy szerdán, érkeztünk bé Dobradsánnak Bftbft 
nevű varasában, az hol az babadaki szerdár Juszup passánsk 



546 BAY 8 PÁPAY NAPLÓJA TATÁR0B8Z. KÖVETBÉGŰKRÖL. 

nak egy elsöbbrendü agája, az passa tihája és kapucsilár tihájai 
két paripáit, ezüst, aranyas szerszámosan, melyeken az passa ka- 
pujára el is mentünk ; az hova is magok szokások szerint felgyü- 
lekezvén sok török urak s rendet állván, excipiált az passa érde- 
münk felett való becsülettel, veres posztóval beborított, azö 
szokások és módjok szerint való székekre bennünket maga elei- 
ben leültetvén. 

Itt legelsőben is meg követtük becsülettel, hogy az méltó- 
ságos fejedelem Kegyelmes Urunktól levelet, az passa ö nagy- 
sága nevére szólót nem hoztunk, mivel Bucsakot az passa & 
nagysága directiója alatt lenni nem tudta ö Nagysága, levén in- 
formatus az mi Kegyelmes Urunk ö Nagysága úgy, hogy az régi 
régimen szerint most is szultán parancsolna Bucsakban, kihez 
képest dirigálta levelét ő Nagysága az bucsaki szultánnak. Mint- 
hogy penig az passa ő nagysága hatalmas császár után ura 8 
igazgatója ezen végeknek : praesentáljuk Kegyelmes Urunk le- 
velét ö nagyságának, kérvén, szakaszsza fel, s megolvasván, mu- 
tassa gratiAját hozzánk, és hatalmas tatár chán köszöntésére 
igyekező utunkban legyen assistentiával, felvött útunkhoz szük- 
séges passus, securitas és kalauzok iránt, elhitetvén magával, 
hogy az méltóságos fejedelem kedvesen s örömmel fogja tőUünk 
érteni az i)assa ő nagysága ez iránt való jóakaratját, és 
más alkalmatossággal maga levelével is meg fogja ő nagyságát 
látogatni. 

Elvévén azért az bucsaki szultánnak szóló levelet^ adá az 
tolmácsának, hogy szakaszsza fel, az pecsétet el ne rontsa; ki is 
lVl^/akasztVi'^u visszaadá az passának, és az passa maga megol- 
vasta. Krgyolmos Urunk subscriptiója lévén az levélben, adá 
az tohnáoMiak, hogy magyarázza meg, ki is monda: ez az király 
kr/ohftsa és neve ! 

Kzek után tudakozta Kegyelmes Urunkat : mint vagyon u 
király, úgymond, és hol hattuk ő Nagyságát ? Kire mi: Istennek 
luila, jó t^gészségbon hattuk ö Nagyságát Erdélyben, KöTárneTi 
nnlólvi véghelvhez közel, táborban. Itt lictarium és kávé-adás 
után, a/, ő s/okások szerint, az tiháját és tolmácsát hagyván mi* 
|ta nu'IIott, az több embereket az házból mind kiküldötte, magá^ 
noHun kívánván tollünk némely dolgokrűl értekezni; és monda- 



550 BAT 8 PÁPÁT NAPLÓJA TATÁR0E8Z. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

az moldovai vajdának, hogy b&ntödások ne légyen, az hatalmas^ 
császár országában szabadoson élhessenek, — most is űjobban 
megparancsolom. 

Ezek meglévén, az passa jóakaratját megköszönvén, con* 
dudáltuk ezzel : Isten az hatalmas török császárnak egy napját 
ezerré tegye, mert eleitől fogva az német ellenség miatt bujdosó 
magyaroknak édes-atyja, anyja volt, szárnya s protectióia alatt 
oltalmazta. Kire az passa nagy sóhajtva mondja : Az császár, az 
császár, ez mint van, — de az mellettevalókat az Isten verje meg ! 
Ezzel serbet-ital után az pasátűl elbűcsűzánk, megmondván az 
passa. hogy ha mi dolgunk lészen : az tolmács által mindent vég- 
hez vihetünk, s az passust is ő általa várjuk. És igy, ugyanazon 
szersju^mos lovakon és ceremóniával, melylyel felhoztak, az szál- 
lásunkra kisirtenek. 

Die i-'ia Januáriig szombaton, S-iia vasárnap, és 4-to hét- 
főn helyben voltunk Babadakon, míg passusunkat elkészitettéL 

Dit Ő4a Januarii, kedden, az mellénk commissariusúl ren- 
deltetett zászlótartó egy szeménynyel együtt az szállásunkon com- 
part'álván az passussal együtt, ezekkel Isten segítségéből megin- 
dultunk Babadakrúl, és jöttünk étszakára Tulcsára. Ez az Tul- 
csA az Puna partján, egy kősziklán épített váracska, és őrzi az 
l^un^nak egyik ágát, hogy hir nélkül az Dunáról az Feketeten- 
g^rrt\ vagy az tengerrül az Dunára az hajók ne járhassanak ; az 
nK'lv ágán az Dunának általköltöztünk. 

Die 6, Januárit) szerdán, egy hidason költöztünk által egy 
íxiííi^tre az Duna közötf, melynek szélessége két mélyföldet tart; 
mvutünk nádas és lápos helyeken mindenütt az Dunának más 
a$Mg« melynek partján van épitve Szmail városa ; itt is által kel- 
\^u hidason, háltunk ma Szmail városában, mely város esik már 
lUicsakban, mely tartomány Bessarabiának mondatik. 

Die r. Januarüj csötörtökön, Szmailból felkelvén, mentünk 
^ bucsaki síkságon, hálásra Cselebikő nevű tatár faluban. 

Die S. Januaru'y pénteken, mentünk hálásra Száritáj nefö 

Uiár faluban. 

Di€ 9 Januári i, szombaton, mentünk hálásra Kadikö neTi 

Mttt»an« 



'554 CSONGRÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJAI. 

Icöztársasággal 8 évre fegyvernyugvás köttetvén, ezen békekötést 
és egyességet a király jóváhagyja és esküvel megerösiti. Ezen 
okiratban János már gömöri főispánnak is neveztetik. Fejérnél 
1344-röl (IX. 1. 266.) említtetik ugyan gömöri főispánul íJoan- 
mes de Idac ; de ez aligha ugj^anazonos a mi Jánosunkkal; mert 
miután azon okmányban, hol 1348. évi július elején követségbe 
lett küldetése említtetik, egyéb czímjei, mint mester, szegedi vár- 
nagy, stb. fel vannak sorolva, lehetetlen, hogy gömöri főispánsága, 
ha már akkor az lett volna, elhallgattatik vala. O a gömöri föis- 
pánságra ezen követség után, s aligha csalódom, az ott kitünte- 
tett érdemeiért emeltetett. Szegedi várnag}i állásából a2t követ- 
keztetem, hogy Szegeden lakott, mei-t a vámagynak csak az őri- 
zetére bízott várban kellett laknia, és hogy a szegedi vár ezidétt 
fontos hely lehetett, különben az ottani vámagyi tisztséggel nem 
ily államférfiképen jelentkező egj'én ruháztatik föL Csongrád 
vármegyei főispánságát — s alkalmasint ezzel együtt többi tiszt- 
ségét is — 1355-ben még tartotta, mert ez évben e vármegye 
főispáni székében találjuk öt. (Fejér IX. 2. 132. 418. 11. Mag}. 
Tört. Tár. IX. 18 1.) 

8. 1458. Ldbathlan János, Mihály fia. Testvérei voltak 
László, Gergely (világosi várnagy) és Miklós. Mikor lett főis- 
pánná és meddig viselte e tisztséget? bizonytalan. 1458. é\hen 
már főispán volt; kitűnik a Mátyás király által, ez évi: iFeria 
quinta proxima post Festum Inventionis Sanctae Crucisc kiadott 
okleveléből, melyben neki és általa fenn megnevezett testvéreinek 
az ő és családja iránti hü szolgálatokért Kecskemét várost öt- 
ez(*r arany frt erejéig adományozza, — hol is mint e vánnegre 
főispánja említtetik. (Hornyik. Kecskemét Tört. L k. 209- 
211 lap.) 

9. 1470. Szegedi István, pesti polgárcsalád ivadéka, egyi- 
ke azoknak, kiket Mátyás király polgári családból emelt a 
főispAni magos polczra. Igen jellemző, hogy e főispán neje ily 
fényes állásá])an is »honesta dominac szerény czimét megttf- 
totta. (Botka T. jeles értekezése »A megyei élet multjábób 
Magyar Akad. Ért. 862. II. köt. 350 1.) Mikor lett és meá- 

• dig volt főispán ? ki nem nyomozhattam. 

10. 1502. Banchai András, (Literátus) Lehoczky Steatf"* 



SZÉL FARKASTÓL. 557 

zöje, 1845. év július 1-sején neveztetett ki főispáni helytartónak; 
állását megtartotta 1848. évi május 2-ig. Meghalt 1869. évben 
Szegeden. 

Főispán. 

24. 1848. Kárász Bemí főispánul kineveztetett ez év má- 
jus 2-án. A meg)'ei tisztségeken fokozatosan emelkedett e magas 
polczra, s helyét ' a legválságosabb időkben derekasan meg- 
állotta. 

Kir. biztos^ megyefönök. 

A szabadságharcz befejezte után Gaal Eduárd mint bé- 
kés-csanád-esongrádi kir. biztos működött 1851-ig, midőn Bony- 
hádi István cs. kir. helytartótan.'icsos, Ferencz József rend 
vitéze, megyefőnöknek neveztetett ki s e hivatalában 186ö-ig 
megmaradt 

25. 1860. Tomraányi Józsof, főispánná kineveztetett. 

Főispáni helytartók. 

26. 1862 1865. Petrovlts István. 

27. 1865 —1867. Tomcsányí József. 

28. 1867—1871 Kárász Benü fiús^kn. 

29. 1871 — — liónay Lajos, kis-zombori, ez évi május 
22-én foglalta el főispáni székét s azóta a közönség megelégedé- 
sére, közszeretettől támogatva, tölti be fontos tisztét. 

E vármegye főispánjainak névsora, ily teljességben, most 

van közölve előszih-. Jól tudom, hogy k(*)zleményem felettébb 

hézagos, hogy sok főispánt nem ismerek, sokról nem tudom a 

Mlö adatokat; de mentsen ki egyfelől vármegyém múltja, melyet 

élénken jelez, hogy megyei levéltára 1723. éven tál egy okiratot 

^Hí mutathat fel, családi levéltár p(*dig (nem érthetem ide a 

^' Károlyi nemz(»tségét, melynek levéltárában vannak ugyan 

csongrádi acták, — de mint a nagyszerű levéltárnak csak egyes 

kisebb részei) az egész vármegy é))en egy sincs; másfelől pedig e 

közlemény által véltem alkalmat nycMJietni a létező hiányok 

'^ipótlására. 

Végül megemlitendőuek tartom, hogy a hol kútforrást nem 
^^Vezek, ott a megyei jegyzőkönyvekből meritek. 

SZÉL FARKAS.. 

Századok. 38 



Könyvismertetések, bírálatoké 



VIII. 



Török-magyarkori Történelmi Emlékek. Kiadja a magj- 
tud. Akaddmia történelmi bizottsága. EUö osztály • Okmánytár. V. köt. 
E külön czfm alatt is : Törő k-m agyarkori Álla m-0 k m á n j- 
t á r. Szerkesztek és jegyzetekkel ellátták Szilády Áron ésSzi- 
l agyi Sándor. III. köt. Peet, 1870. n. 8. r. 530 l. 

I. Rákóczi György elleneitől, Zólyomi Dávidtól, ennek be- 
börtönöztetése által, Székely Józseftől, ennek Törökországba 
menekülése által, Bethlen Istvántól, a boros-jenei béke által 
megszabadulva, a Dunafejedelemségek ügyeibe avatkozott Lo- 
puly moldvai vajda t. i. Máté oláh vajdára ütött. Rákóczi az 
utóbbinak segitségúre Kemény János és Tholdalagi Mihály ve- 
zénylete alatt a székelyeket küldé, kik Lupulyt visszaverek. A 
háborgó feleket Rákóczi azután megbékélteté s mind a kettővel 
szövetségre lépett. 

Már e közben lépéseket tettek a Ferdinánddal hadakozó 
hatalmak, hogy Rákóczit szövetségöknek megnyerjék. A svédek- 
kel és francziákkal rendbe hozta volt már az ügyet, csak a porta 
engedélye volt még hátra, de ennek kieszközlése előtt Rákóczi 
dynastiáját óhajtá megalapítani. E végre 1642-ben Fejénrám 
országgyűlést hitt össze, hol fiát, II. Györgyöt, a rendek martÍBS 
4-kén fejedelmi utódjául csakugyan megválasztották. Ez, mirel 
beleegyezte nélkül történt, a portán rósz vért csinált. Ai ap 
menté ugyan a választást, hogy bár önálló már (ekkor már vi- 
radi főkapitány. Székelyhíd, Diószeg, Sólyomkö-vára és Elesí 
birtokosa vala), fia mégis mindenben ötöle fog f&ggni; a porti* 
hoz eddig hü volt s az is marad ; az ország kormányát csak a 



562 KÖNYVISMERTETÉSEK, 

bül, Budáról parancs után parancs, a török katonaság segítse a 
fejedelmet, de alig néhány százzal szaporodott Rákóczi serege, 
s mint fia 1645 -ki máj. 24:-kén írá neki » minden dolgok csak 
czigányság, halogatás lőn.< 

Linczben megköttetett a béke. Rákóczi nem 13 , csak 7 
vármegyét kapott. E miatt a törökkel gyűlt meg a baja. A porta 
a Ferdinánd ellen adott segélyért az igért 20 ezer tallért köve- 
telte, s mivel Erdély 7 megyével megnagyobbodott, az évi adót 
5 ezer aranynyal följebb emelte. Rákóczi amazt megadni nem 
volt hajlandó, mert ő igéretét elegendő segélyadáshoz kötötte, a 
porta pedig nem hogy kellően segítette volna, hanem a kevés 
^rök is akkor hagyta el, midőn leginkább szükségelte. Az 5 
ezer aranyat ő nem, csak az ország ajánlhatja meg. S midőn 
csak a szokott 10 ezer arany évi adót küldé he, a portán nem 
akarták elvenni, hanem a 7 megyéért az 5 ezerét folyvást köve- 
telték. Rákóczi neki bátorodok s megírá, hogy bár a porta nem 
adá meg az igért segélyt, ő a kiindulásakor ajánlott 20 ezer 
tallért megadja ugyan, de az 5 ezer aranyat nem. A merész szó 
folböszíté a szultánt, ki a fejedelem követét, Szalánczyt, elzá- 
ratá, Rákóczit haddal fenyegeté. E kényes ügy békés rendbe- 
liozása a fejedelem fiára szállt örökségül. 

Rákóczi halála után Erdély folytonos zavarok, trónválto- 
zások szinhelyévé lön. II Rákóczi György szerencsétlen lengyel 
hadjáratával, melyhez a porta engedélye nélkül fogott, annyira 
lölingerlé a szultánt, hogy öt fejedelemségéből kitét<ítte. Aug. 
1 7-kén érkezett Erdélybe a nagyravágyásáért meglakolt férfiú 
s már sept. 10-kón megparancsoltatott az országos rendeknek, 
más fejedelmet válaszszanak, különben hadak mennek reájok s 
a i)usztulásnak ökmagok lesznek okai. Oct. 26-kán Rákóczi 
lemondott, de mivel az ország egy része előreláthatólag hozzá foly- 
vást ragaszküdandón.ik mutatkozott, oct. 30-kán Szin&n basa 
újból fejedeleniválasztást parancsolt rá a rendekre, kiknek Bá- 
kóczi visszahelyezését szóba sem volt szabad hozniok. RhédeiFe- 
reiK'zet választák, a ki három hónapi fejedelemkcdése után 
lemondván, a trónra ismét Rákóczi ültettetett A fejedelmi sxék 
t^zutáii labdához hasonlított, melylyel Rákóczi s Barcsay Ákos 
jats/ad(»zának, niig amaz Gyalu és Fenes közt trónt és életet 



564 KÖNYVISMKttTKTÉSEK, 

iró, bogy Kákóczi liaUila után nyugton marad u porta s a tatá- 
rokat Ferdinánd birtokába vagy a szomszéd helyekre annál ke- 
vésbé bocsátandja, mivel múlt évben azzal mentegetőzött, hogy 
a mivel sem törődő tatárok a határvonalakat nem ismerik s meg 
sem fékezheti őket ; mely mentséggel, ha új kárt tesznek a tatá- 
rok, Ferdinánd meg nem elégedhetik, mert tökéletesen eléne 
czélját a porta, nincs ok, miért volna oly nyugtalan nemzet a 
szomszédságba kihívandó. — Végre úgy érti a tábornok, hogy a 
Barcsaynak meghódolt Várad ostrom alá fogatott s biztosítja 
a szerdárt, hogy ámbár azon hely Erdélyhez tartozik, de Ferdi- 
nánd birodalmához közel fekszik, azt a béke felbontása s az egész 
keresztyénség felháborodása nélkül megtámadni annálkevésbé 
lőhet, mivel a porta váltig állította, csak Rákóczi személyét üldözi^ 
más igényei nincsenek, a békét pedig megakarja tartani. — Rá- 
kóczi megbüntetését, mely élete elvesztésénél nagyobb nem lehet, 
megérvén- a porta s Barcsaynak más vetélytársa nem levén, Vá- 
rad is meghódolt. 

A tábornok ezekre a szerdárt a barátság, jó szomszéd- 
ság és béke iránti buzgalom sugallatából figyelmeztetve, ba- 
rátságosan kérte öt, parancsolja meg haladéktalanul, hogy 
a törökök az emiitett megyékből s Ferdinánd más birto- 
kaiból költözzenek ki, Várad ostromával, ha eddig nem tették, 
hagyjanak lel, a tett károkat térítsék meg, a foglyokat váltság 
nélkül bocsássák szabadon, s Ferdinánd birtokait ezentúl hábor- 
gatni no merészkodjenek. Ez leszaszerdár békeszeretetéuekjele 
s :i tábornok is rajta lesz, hogy béketörekvését, mi meg is van 
noki parancsolva, tettel tanúsítsa. Ha pedig más történik és ua- 
gyobb tüz támad, ö no legyen oka, mert ismételve és világosan 
nyilvánítja, Ferdinánd nem engedi meg, hogy birtokaitól bármi 
roszocske elszakít tassék. 

Ali röviden és nyersen felelt. >Német vezér, a kicsászáro<i 
parancsán túl átjöttél a Tiszán, tudd meg, rajtad megyek, a Ti. 
s/.án túlkorgotlok. azután császároddal tudatom, hogy visszaver- 
telek, mert akarata nélkül a Tiszán átjöttél. CTyözhetetlen csá- 
h^ároni sértotlonül tartja császároddal a békét, mert egy kato- 
nájának som engedte meg túlmonnie a Tiszán. Most i>ed)guruük 
f;)(»/hetotlon csás/ánuik hadával bevevén Váradot, tuddmfg- 



566 KÖNYViSMKKTKTESfiK. 

vényében megtartassék ; minderről pedig Ali s utána való ren- 
dek és tisztviselők; vezérek, basák, bégek, agák, tatár mirzák 
kurtánok és szerdár erős hitlevelet adjanak. — Ali e föltétele- 
ket elfogadta s a vár neki felad tott 

Kegyetlen volt a török, de szelíd, sőt nagylelkűek közte is 
találkoztak. Ennek kötetünkben fényes példája egy magyar 
rab felszabadítása. Az erről kelt okmányt szabadjon egészen 
kiírnom : 

Úgy történt, mint ide alá le van írva. 
Mahumed ben Ali, 
Mudánia város mollája. 
(P. H.) 

Ezen irat tartalma a következő : 

Mudánia város Dsámi Atik Mahala nevű részében lakó 
Ahmed cselebi ben Szefer, azon közép termetű, kék szemű, hom- 
lokán balfelől sebhelyet viselő, magyar származású Juszuf ben 
Abdallah nevű rabszolgájával, kinek érdekében ezen levél ké- 
szült, a törvényszék előtt megjelenvén, előtte s hallatára követ- 
kező határozott akaratát nyilvánitá : jelen rabszolgámat szelíd 
természete, engedelmes magaviselete s hű szolgálata jutalmául 
Isten nevében ezennel felszabadítom, elbocsá- 
tom és szabaddá teszem. S miután más szabad szemé- 
lyekéhez hasonló szabadsággal ruháztam fel, nyilvánítom, hogy 
irányában többé a törvényes emberi jogon kivűl semminemű jog- 
gal nem bírok. Ahmed cselebi ezen nyilatkozata után, hogy a 
nevezett Juszuf magát erre nézve igazolhassa, az eset írásba 
foglaltatott. 

Kelt 1071. Rebbiülakhir 9. = 1660. dec. 12-kén. 

Jelen voltak: Mehmed cselebi Ibn Abdallah, Nalbeud 

Musztafa Ibn Abdallah, Elhads Ali Ibn elhads Musztafa, Dsafer 

cselebi Ibn Ibrahim, Ibrahim cselebi Ibn Abduláziz és még 

többen. 

GARÁDY. 



568 TÁRCZA. 

elismert vEpiscopatus Nitriensis ote.c czimü, lb35*ben 
nyomatott, ma már ritka történelmi műnek egy díszpéldányával kedves- 
kedik a társulatnak. A lelkes egyháznagy e szíves ajándéka, közlései s 
előzékenysége örömmel fogadtatván, úgy jegyzőkönyvi, mint külön le- 
vélben is kifejezendő köszönet szavaztatott részére egyértelmüleg. Az 
érintett levelekből Thaly Kálmán készítend kivonatokat. 

Botka Tivadar szintén az elhalasztott kirándulás alkal- 
mára irt »Nyitrai emlékeke czimü kisebb értekezését küldi be ; 
mely is felolvastatván, a iSzázadokbanc — kedveskedésül njritrai 
buzgó ügybarátainknak — m i e 1 é b b közöltetni fog. 

Új tagokűl jelentkeztek és egyhangúlag megválasztattak , és ive- 
dig a lapít ókul 100 — 100 frttal : Somssich Pál v. b. t. ta- 
nácsos és orsz. képviselő Budapesten, Krajcsik János vál. püs- 
pök és nagy-prépost Nyitrán, s Giczey Samu orsz. képviselő 
és ügyvéd Budapesten; továbbá évdijas tagokúi az 1873-dik 
évtől kezdve : gr. Pejachevich Miklós, tábornok s király O Fels<%e fő- 
hadsegéde Bécsben, gr. Pejachevich Latto Hadersdorfon Bécs mellett, 
dr. Székács József ág. hitv. lelkész és akad. tiszt, tag Budapesten, dr. 
Hérics János kir. törvényszéki elnök Csáktornyán, Szombathy Ignici 
tanár Székely-Udvarhelyt, és Zsilinszky Endre Budapesten. 

Sváby Frigyes tagtárs úr LŐcséról, a gr. Csáky-család 
le vi'ltárnoka, Csáky Benedeknek 1490-ben magyar nyelven írott vég- 
rendeletét közli másolatban, a gondjai alatt lévő levéltárból. A becses 
nyelv- és mütörténcti régiség ki fog adatni a társulati közlönyben. 

A budapesti kereskedelmi és iparkamara Ma- 
gyarország XlX-iki ártörténetérol a bécsi vilHgtárlat alkalmtíra kém- 
tett monumentális kiadványa egy példányával tiszteli meg a társaittot, 
mely hálás köszönettel fogadott mii rövid ismertetése alább ol?a8b»tó. 
A zágrábi délszláv Akadémia a »Rad« legújabb (XX IV-ik) kötetét 
küldi, cserében a Századokért. — A kir. József-műegyetem az 1872-ki 
tanév megnyitásakor tartott ünnepi beszédeknek 12, — ReiznerF^ 
r e n c z tagtárs úr Szegedről pedig e város polgármestere P á 1 f fy ^^' 
r e n c z dicséretes szakavatottsággal összeállított s társadalomtörtéoe- 
tileg is hasznos adalékul tekhithctö lb72-iki évi jelentésének 
20 példányával kedveskedett a társulatnak. A szives fig}*elem h&toé^ 
(•üsincn'sscl ve'tctctt, s mindkét rendbeli !níi péHányai a jelenlevő t«?ok 
közt osztattak szét, egy-egy példányt a tá-sulat mag iiak invg riívcu- 



572 TÁRCZA. 

Bemben : »T rencBc^nji Chiik Máté éa kortársa i,« czpu 
tárgyat újra gyökeresen megyitattam. Előadtam rttt ezen esiiládi ágak 
törzseitől századokon últal lemenő nemzedékeket ; egy csoportba foglal- 
ván a történelmünkben folytonos lázadások és honnrdlás által hiressé 
vált GUszingiek vnpyis Neme t-Uj váriak tagj:iit, köztük a három bé- 
lyegzett nádort; azoknak a Ilédervári testvéri ággal vérségi kapcsola- 
tát; amazo^Ltól eredeti Tamási és Zekcsői Hcrczegk vonalak Ie^z!irma- 
zását; de még azt is, hogy Kézai Simon és utána többi krónikásaink 
azon tudósítása, mintha ezen Héderviirí és Güszingi családi :igak lör- 
zsci Gejza vezér alatt költöztek volna hazainkba, valótlannak és 
lí. Gcjza király idejére tartozónak czáfolhatlanül bebizonyítottam. 
Ezen bizonyítékok forába felvettem ottan az idemellékelt gipszöntvc- 
nyes pecsétet is, melyről itt kívánok szólani. *) 

Hálás köszönettel említem meg, hogy ezen érdekes p '^esethez 
Gőz«y Gusztáv úrnak a cs. és kir. közös külíigyi ministerium titká- 
rának s/ivességéből jutottam, ki nzt azon 1312-ki szövetségi okmá- 
nyon függő eredetiről vétett 'í le, mely okirat a már fentebb idézett 
Szép-Frigyes csHSz:irj elölt és Güszingi Mikló.*) tárnokmester közt köl- 
caönÖH fegyversegély iránt köttetett és a bécsi császári levéltárban 
őriztetik. (Fejérnél is olvasható Cod. Dipl. Tom. VIII. vol. I. 487. kör- 
irata ez: »MAGISTRI NICOLAl • FILIÍ • MAOISTRÍ * GREO.« A 
S7Ívabikű vérfbí'n a Iléderváriakkal közös három függőleges pólya vagy 
gerenda :111 ; a véső hibájából még eg)' negyediknek szeletje is olt lát- 
ható, mily botlások misutt is előjönn»»k néha.**) 

Most már lássuk, ki \olt ezen Miklós mester? Az iménti körirat 
8z«»rint Gergely meít.Tuek fia, az 1312-ki szövetségi okmány szerint 
pedij; a már említett Jáno^ (mnskép Iván) nádornak unoktíja volt, kit 
\il:ígos szavakkal nádori nngyatyjiinak nevez. SzintiMi ezen okiratban 
testvén* Andr.is érdckéb( u is szövetkezik. Dií a milyen hív t/miokmes- 
tere volt Károly királynak Miklós, oly elb'utéte volt aunnk az iménti 
másik tíístvér Andrási. A bélyegzett nngyatya nyom. in nienve, éa unoka- 
testvérével Kakas Miklóssal, meg az osztrák kalandorokkal szövet- 

*) A társulati ülésen e pecsét-hasonmás fflnintattatván, a ji'len 
volt tagok által megszemléltcített. S z e r k. 

**) Hasonló, de tisztán három szelemenejí, teljesen ép pec-étei 
léteznek a Héder váriaknak és Güszingieknek a budai kir. kamarai 
levéltárban. S z e r k. 



574 TÁRCZA. 

megyében liktak. Ugyanis II. Ulászló királynak 1502-ki iktató paran- 
csában Rajkai Konth Imre mint királyi ember van nevezve, ki a kösel 
Csikvárdon teljesiti a beiktatást. (Győri Füzetek II. k. 149.) 

Mindezek arra mutatnak, hogy a hasonnevű Konthok sem a je- 
les Konth Miklós nádorral, sem egymással vérségi ösazeköttst^sben nem 
állottak, s annál kevdsbb^ képeztek az ezen nevet viselők egy családot. 
Ezen tál nem lehet menni a Pálfyak ős törzse, a Dercsikai Konthoknál 
is. így egygyel több lesz azon jeles csallóközi családok száma, melyek 
a XVI. században oly történelmi magasságra emelkedtek ; értem a 
Zerházból lett Eszterházy, a Chorba Illyésből lett Illyésbázy és más csa- 
ládokat. Végre érdekes megjegyezni azt is, hogy ezen három csalló* 
közi család törzseinek rohamos emelkedése nemcsak egy időben, de 
egy szövetségben is történt ; mert a hős Pálfy Miklós mint Pozsony 
megyei főispán oldala mellett jobbról áll titkára Illyésbázy István, bal 
felől pedig alispánja Eszterházy Ferencz ; mind hárman nagy és sok 
utóidok jeles törzsei. 

BOTKA TIVADAB. 



— Zayk Gál a Zichy -család öse TOlt-e ! A gróf Zichy-cu- 

Iád okmánytára II. kötetének előszava XIV. lapján Nagy Imre sier- 
kesztő lír azt álh'tja > Zichy Faska fiai László és Jakab elsőben 
134 7 -ben említtetnek II. kötet 163. sz. Annak, hogy ezen Paíkt 
atyja ki volt? nz ccldig közölt okmányokban még nyomárt 
nem jöhet én k*« 

»Xagy Iv/m családtani munkája utolsó kötetének 479. lapjín 
Paska atyjául Gált említi, mint a Zichycsalád udvalevő első őiét, 
azonban a jelen (zsélyi) levéltár adatai szerint azon Paska, kinek 
atyja )>Gallu8 de Zayk« vala, még 1378-ban is élt (£uc. 16. 

Xro. 8.), a föntebb idézett II. kötet 163. sz. alatti 1347-ben 

kelt okmányban előforduló Paska — László és Jakab atyja — tebát 
a Zajki Gál hasonnevíi fiával ugyanaz nem lebet, 
mert a többször felhívott 1347. okmány keltekor ezen Paska már 
nem élt.« 

Hogy azon Zayk Gál, kiről a gróf Zichyek zsélyi levéltáfá* 
ban találtató fasc. 16. Kr. 8. okmányban emiilés tétetik, a Ziekj 
Codex II. kötete 163. sz. alatti okmányában felemiitett Paskáoak. 



572 TÁRCZA. 

scmbcn : >Trcnc8(^nyi Chák Máté és kortársa i,« r-zm 
tárgyat újra gyökeresen megvitattam. Előadtam ntt ezen családi ágak 
törzseitől századokon által lemenő nemzedékeket ; egy csoportba foglal- 
ván a történelmünkben folytonos lázadások és hon árulás által híressé 
vált GUezingitk vnpyis Német-Újváriak tagjait, köztük a három bé- 
lyegzett nádort; azoknak a Hédervári testvéri ággal vérségi kapcsola- 
tát ; amazo)(tól eredett Tamási és ZekcsŐi Herczegh vonalak le>z:inna- 
zását ; de még azt is, hogy Kézai Simon és utána többi krónikásnink 
azon tudósítása^ mintha ezen Hédervári és Güszingi családi ágak lör- 
zsci Gejza vezér nlatt költöztek volna hazánkba, valótlannak és 
11. Gejza király idejére tartozónak czáfolhatlanűl bebizonyítottam. 
Ezen bizonyítékok f^ órába felvettem ottan az idemellékelt gipszunt vé- 
nyes pecsétet is, melyről itt kívánok szólani. *) 

Hálás köszönettel említem meg, hogy ezen érdekes p'^cséthei 
Gőz<«y Gusztáv límak a cs. és kir. közös külügyi ministerium titki(- 
rának szívességéből jutottam, ki azt azon 1312-ki szövetségi okmá- 
nyon függő eredetiről vétette le, mely okirat a már fentebb idéietí 
Szép-Frigyes császárjelölt és Güszingi Miklós támoVmester közt köl- 
csönös fegyversegély iránt köttetett és a bécsi császári levéltárban 
őriztetik. (Fejérnía is olvasható Cod. Dipl. Tom. VIH. voL 1. 487. kör- 
irata ez: »MAGISTRI NICOLAl * FILH ' MAGISTRI ' GREG -^ A 
S7Ív»l:ikii veVtb:>n a Héderváriakkal közös három függőleges pólya vngr 
gerenda áll ; a véső hibájából niég egy negyediknek s^ehítje is olt lát- 
bató, mily botlások m'isutt is előjünni'k nélia. **) 

Most már lássuk, ki \olt ezen Miklós mester? Az iménti körirat 
szí'rint (íergííly meít-rnek fia, az 1312-ki szövetségi okmány ncrlot 
pedij; a már említett .Jánoi (m/iskép Iván) nádornak unokája volt, kit 
\il:'g.)S szavakkal nádori nagyatyjának nevez. Szintien ezin okiratUo 
tí'stvére Andr/ts érdekéb( n is szövetkezik. De a milyen hív t^ni«kii<* 
tere volt Károly királynak Miklós, oly elb-ntéte volt annak az iménti 
másik testvér Andrá<í. A biHyegzett nagyatya nyom/m menve, és nntAi- 
testvérével Kakas Miklóssal, meg az osztrák kalandorokkal íZÖTet- 

*) A társulati ülésen v pecsét-hasonmás fflmutattatváii, a j**!** 
volt tagok által níf*gszemb'ltrt«»tt. Szerk. 

**) Hasonló, »b' tisztán b;irom szelemenes, teljí'sen ép jH»c-«*'t<i 
léteznek a Héder\ áriaknak és Güszingieknek a budai kir. ktn»ir« 
levéltárban. Saerk. 



578 TÁRCZA. 

nya vagy Gaoyaíi, se a Kéry családokkal régibb családi összekötte- 
tésben, annál kevésbé rokonságban nem lévén — kivéve tán, hogy 
1720. év körül Zichy Ádám neje Kéry Orsolya volt — ezen családokra 
vonatkozó iratokban a Zichy-család első ősének kinyomozhatására vo- 
natkozható legkisebb adatot sem találand. 

RADNAY FERENCZ. 



— Két fSrangú magyar érmész a XTII-ik századbaD. 

A tizenhetedik század tudománypártoló nagy magyarjai közül különö- 
sen I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet ismerjük mint éremgyöjtó't. 
Hogy azonban a vele egykorú magyar főurak közül többen is foglalkoz- 
tak a történettudományok ezen ágával, név szerint hogy id. gr. 
Draskovich Miklós és Gáspár szintén szenvedélyes érem- 
gyüjtők valának, sőt hogy az előbbi az ó classieai érmekre nézve oly 
tekintélyes szakismerő volt, miszerint maga III. Ferdinánd császár 
még Kegensburgból is hozzá fordult kétes érmek meghatározi'sa végett - 
ezen érdekes tényeket a Trakostyáni gróf Draskovich-család biszigi 
levéltárából alább közlött eredeti 1 .velck bizonyítják. Szolgáljanak 
ezek némi adalékul a magyar érmészctnck úgyis — kivált a régibb 
századokból — még igen hézagos történetéhez, — s jeleiül őseink todo- 
m ány szeretetének. 

I. 

lUustrissime Comes, Domine observandissime ! 

Salutem et sorvitiorum meorum commendationem. 

Szintén hogy indúlófélbon vótam Czel felé, oly hírem érkeiA 
Potolibúl, hogy nemcsak Czelben, de még Prukban is pestisben halmk: 
ki miatt differálnom kelleték oda való utamat ; hanem holnap korán, 
ha Isten engedi) Regedében megyek, szegény Bánfíinét látogatni, » 
ki igen beteges állapattal vagyon. Megadá tegnap az kigyelmed leve- 
lét az kigyelmed jámbor szol<?ája ; kigyelmcdnek megszolgálom, wixA 
uramnak-öcsémuek, hogy kigyelmed illyen nagy szeretettel hív m*(*' 
hoz, és hogy kigy elmednek annyi sok egyéb nagy occupatiói köaött M 
pogány pénzekre Í8 illyen szorgalmatos gondja vagyon. Aiuiiu 
én kigyelmedhcz val<) menetelemet illeti : noha én magam is igen kÍTánom 



TÁRCZA. 579 

kigyelmedet látói : de ihuBt az entíileni lehctctlün ; ha Isten ciigodi, 
^ mihent módom leszen benne, el nem múlatom, hanem elmegyek az 
kigyelmednek szolgalatjára, — azonközben mindennap iszom az ki- 
gyelmednek egészségéért. 

Az aranypénz pedig az kit kigyelmed küldött, Leo császáré, az 
ki élt circa Annum Christi 470., jó catholikus fejedelem volt, csak 
hogy igen szerencsétlen az hadakozásban. 

Rákóczy felől egyebet nem hallottam, huuem hogy az ö tábora 
HaUczkán volna, az Leopoldus herczcgé pedig Dévénne'l ; meg meg 
nein ütköztek, — ha megütköznek, adjon Isten szerencsét az mi ré- 
szünkre ! Azt is hallottam tegnap Potoliban, hogy az bavarus hada 
bizonyosan ismég Viennán megverte volna az franczúzokat, 7000-cn 
▼esztek volna el bennek f ex parte Bavari az Generál Merczy vcszt tt 
volna el. Ha ezután is mit értek, kiválképpen Rákóczy felöl, — ki- 
gy elmednek tudtára adom. 

Az én régi jóakaró uramnak, Homonnay uramnak, Zrí ni Miklós 
urammal *) együtt ajánlom hív és köteles szolgálatomat. Igen örülöm, 
hogy az kigyelmed szerelmes leinya könnyebben vagyon. Isten gyó- 
gjritsa meg! Kigyelmed ide is parancsoljon. Tartsa Isten jó egészség- 
ben kigyelmedet! — Markócz, 16. Aug. 1645. 

niustrissimae Dominationis Vestrae 

servitor addictissimus et fráter 
N. DRASKOVICH, m. p. 

P. 8. Az dugákat megszolgálom kigyelmeduek ; ha Isten éltet, 
nem leszek háládatlan atyjafia kigyelmednek ennyi sok jóakaratjiért. 

K ti 1 c z i m : Illustrissimo Comiti Dominó Casparo Draskovith 
<ie Trakostyvn, perpetuo de Lotembergh, S. C. R. Majestatis Consilia- 
rio ei Cubiculario, Dominó fratrí observandissimo. 

(,P. II) 

(Kilenczágú koronás Draskovich grófi czimer^ kis gyürüpecséten> 
mely igen finom metszetű.) 



^) A költő, a czímzett Draskovich Gá8i)árnak veje. 



580 TÁRCZA. 



II. 

Illustrissime Comes ! 

Domine Fráter observandissime ! 

Salutém et servitíoriim meorum coinmendatiouem. Az kigyelined 
levelét szeretettel vettem, és az kigyelmed egészséges állapatján igen 
örülök. Ma két hete, bogy ideérkeztem ; ha kigyelmed Klenooikou lett 
volna, mindgyárt kigyelmedet megláttattam volna : de úgy volt híremmel, 
hogy kigyelmed Kömlekbe ment volna. Azt pedig kigyelmed bizonyos- 
san elhigyje, hogy ha kigyelmed Ovárra jütt volna : kigyelmedet mind 
én, s mind pedig az több atyafiak igen örömest láttuk volna. A minemű 
szolgání kigyelmednél volt Bécsben: mihent Ovárra érkezett, azon órá- 
ban az levéllel kigyelmedhez expediáltam, — de az mely nap estve 
az legény Bécsben érkezett, azon nap kigyelmed reggel elment Béesbül, 
és az az oka, hogy kigyelmedet nem érte ottan. 

Batisbonában most igen nagy drágaság vagyon : egy szekér szé- 
nát 60 és 70 rénessen is adnak ; más az, hogy igen messze is vagyon, 
Bécsen fölül 60 mérföld; annyi erővel és kevesebb költséggel és fánd- 
sággal az ember Rómába is el mehetne, — a hol egy óráig többet 
látna^ hogysem mint Begenspurgba egy félesztendeig. — Az kigyel- 
med öcscsei is Bonon iában szeretettel látnák kigyelmedet és iidvarlaná- 
nak kigyelmednek, ug^^au őuálok is szállhatna kigyelmed. 

Ováratt csak egy ezüst Galbának és Júlia Svemiasnak tettem sza- 
rét, és Györríil hoztak volt egy ezüst Tiberiust és Caracallát. Bécsbeu 
ennyihány szép réz Puppienusnak és Balbinusnak tettem szerét; — ha- 
nem az szolgám mondotta, az ki kigyelmednél volt Bécsben, hogy eny- 
nyihány ezüst- és aranypénzt látott volna kigyelmednél, az ki igen rit- 
ka, — de mivelhogy ö seuimit sem ért hozzájok : nem tudta meguiondioi' 
kik legyenek ? Kigyelmed kedves dolgot cselekednék, ha fölírva idekiil- 
dené az neveket : hagy con gratuláljak én is kigyelmed- 
nek, hogyha valami széphez és ritkához juthatott 
kigyelmed, mivelhogy tractant fabrilia fabri. Az Taspiiertúl i» ér- 
tettem, hogy a többi között valami Constantinusa is volna kigj'elmed- 

• 

nek, és hogy kigyelmed ö tüle tudakoztatta volna : minemű Constanli- 
HUH legyen? — bárcsak azt láthatnám^, talám meg tudnám inondioi 
kié legyen? Xekejii ö Folséf^e szintén Batisbonábül 



582 TÁBCZA. 

hatom még K. Csipkésnek a listából kihagyott u. n. » Komáromi bibliá- 
ját,* melynek czime : 

4. Magyar Biblia Avagy Az és Uj Testamentom k&oyveiból 
álló tellyes Szent írás a' Magyar nyelven Mellyet A' Sidó Cháldeai és 
G6r6g nyelvekből Magyar nyelvre fordított és minden réaz közön- 
séges Summáját és részeit megmutató marginalis jegyzésekkel meg-vi- 
lágositott: Comáromi C. GySrgy S. J. M. D. és D. P. M.DCJLXXXV. 
Esztendőben, n. 8r. 1386. 1. 2 sztln. 1. hibáig., — utána a Zsoltárok 
104. 1. A Zsoltárokra igazító tábla 1 lev. 

Mikor fordította K. Csipkés a bibliát ? Szabó Károly nem említi, 
Bod Péter is Magyar Athenasában (147. 1.) csak tétovázik az év meg- 
határozásában, midőn ezt írja : ^Magyarra fordította az egész Sz. írást 
a zsidó és görög nyelvekből, 1685-dik cszt. tájban végeztetettel.* 
Az Ifj. Bölöni Sándor által a » Századok* f. é. februári füzetében köz- 
lött K. Csipkés munkáinak maga által 16 7 5-ben írt catalogU8ában( 140 
1.^, abevégzett de kiadatlan munkák közt áll : miből kitű- 
nik, hogy nem 1685-ben fejeztetett be Komáromi biblia fordítása; s ez 
év valószínűleg csak sajtó alá rendezését jelenti. — A biblia eredeti 
ára a Ballagi példánya tábláján levő név után van írva : > . . (letépve) 
. . . Sámuelé 1789. 6 Rft.« (Rhénes forint}. 

BALLAGI ALADÁK. 



A lefolyt nyári szünidők alatt oly nagyszámú önálló történelmi 
munka került ki sajtó alól, hogy szinte zavarban vagyunk : melyiknek 
lássunk előbb bemutatásához, ismertetéséliez ? Minthogy azonban épen 
a müvek sokasága között legszebb kötelességünk t. olvasóink irányában 
a tájékoztató és figyelmeztető tisztét betölteni, — lássuk az üjabbu) 
megjelent eme kiadványok kiválóbbjait, s a mennyire a rendelkexé- 
sünkre álló tér szűk volta megengedi, szóljunk néhány szót mindenikről! 

— Csák Háté és kortársai, Botka TiTadartól. Törubet- 

búvárlatunk érdemkoszorús régi bajnoka, ki már több mint negyven év 
óta fűzi e téren is hervadhatlan babérait, Botka Tivadar, howM 
kutatás és előtanulmányok alapján egy hozzá méltó történelmi feladatot 
oldott meg sikeresen: amaz erőteljes nagy magyar olygarcha Tre n- 
c 8 é n y i Csák Máté jellemének valódi kidomboritását Éi pe- 
dig nem lígy, mint az elbukott hős ellenpárti egykorúi a hn^íhig If 



-592 TÁRCZA. 

— Á régi Pest. Történelmi tanulmány Rómcr Flóris- 
tól. Budapest, l873.EggenbergcrF.-nál. 8-adr. 240. 1. Ára 1 frt 50 kr. 

— A hazai és külföldi iskolázás a XVI ik században. A 
ra. tud. Akadémia által jutalmazott pályamű. írta Franki V i 1 m «• s 
Budapest, 1873. Eggenbergernél. 8-adr. V. 424 1. Ara? 

— Pázmány Péter levelezése. A m. tud. Akadémia törté- 
nelmi bizottsága megbizrísából közzé teszi Franki Vilmos. EUö 
kötet, 1605 — 1625. (Magy. Tört, Emlékek, 1. Oszt. Okmánytárak. 
XlX-ik kötet.). Budapest, 1873. Eggenbergernél. 8-adr. XXV. és 461. 
1. Ára 4 frt. 

— Árchivum Bákóezianum. II. Rákóczi Fcrencz leváltára, 
bel- és külföldi irattárakból bővítve. Kiadja a m. tud. Akadémia tört. 
bizottsága. Első osztály : Had- és belügy. Szerkeszti Thaly Kál- 
mán. Második kötet : II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveles köny- 
vei, levéltárának egykorú lajstromaival, 1703 — 1712. Közli Tbaly 
Kálmán. Il-ik kötet: 1707— 1709. Budapest, 1873. EggenbcrgermH. 
Nag>' 8-adr. 656. 1. Ára 4 frt. 

— Á Székelyföld leírása, történelmi, régészéti, természetrajzi 
s népismci szempontból. Irta Orbán Balázs, (llluatrált kiadás) , 
Hatodik kötet. (A Barczas lg). Budapest, 1873. Tettey Nándor p*s 
társa bizománya. Nag>' 4-cdr. 448. két basábos lap. 

— Emlékkönyv a délmagyarországi történelmi és régészeti 
társulat 1873-ik évi május bó 15-én Temesvárott t^irtott második iíti- 
nepélyes évi közgyűlésére. Szerkeszté Szent-Kláray Jenő 
társ. főtitkár. Temesvártt, 1873. Kiadta a délmagy. tört. és rég. tírsu- 
lat. Nagy 4-edr. 91. 1. Tagilletinény. 

— A magyar nemzet története, irta Franki v i l m .< 

Kiadja a Szcnt-István-Társulat. I. és H. füzet. (II Ízi Könyvtár IX. h 
X.) ijudapest, 1873. 16-odr. 190. és 328. 11. Tagilletmény. 

— Hunyadi János. Élet- és korrajz, Poór Antaltól. 
Kiadja a Szent-István-Társulat. (^Házi Könyvtár. XIV.) Budapest. 
187:5. 16-odr. 309. 1. Tagilleunény. 



— Hibaigazítás. A >Sz;zadok« legközelebbi, azaz julioí 
havi füzetének 512-ik lapján, ^^ latin okmányközlcsben a követkéz*'* 
sajtóhibák foglaltatnak, melyeket nem késünk kijavítani: 

fölülről a 13-ik S)rban »lenato8« helyett olv. >leuato8« : 
» a 14-ik sorban »vcndidissent et« szavak után 
kimaradt: »porpctuasscnt, ynnno dederunt, vendiderunt et« stb. 

Azj^oklevél vcgi*röl kimaradt: :i>Ad Relati<:i;em ct fifaftfi' n«*ni 
Pauli litterati Gj'ewriensis Juratic (ivis?j^c 

Felelős szerkesztő : THALY KÁL MÁN. 

Hu lajíost. 187:í. .\voin;itott ;is Athcn.'ieuui ii^'Oiiidá.iáb.uii. 



594 ARI08T0 MAGYARORSZÁGRÓL. 

nélkül, s mint maga mondja, húsz éves korában még a Phedrus 
meséit sem értette ; de ekkor Gergely és Spoletto nevű hires 
tanárai megismertetvén vele a classicus latin irodalmat : egész 
igyekezettel a költői müvek tanulmányozásának szentelte magát 

Mint 29 éves ember a Magyarországból hazakerült, fé- 
nyes házat tartó Hyppolit bíbornok titkárává lett 1501-ben; mi- 
kor a bíbornok 22 éves volt. Ezen állomásában írta Ariosto örök- 
becsű müvét az >Orlando Furio8ó«-t,*) melynek egyik hősét 
Ruggier (Roger, Rogerius) paladint úgy írta le, mint az Estei 
ház, s így a ferrarai berezegek ős-atyját, s magát a müvet Hyp- 
politnak, urának, a mi érsekünknek ajánlotta. 

Hyppolitot azonban az alább közlendő satyra s több olasz 
író úgy festi, mintha nem lett volna képes, hogy általában a köl- 
tészetet, s különösen Ariosto tehetségeit méltányolni tudja. 

Egy olasz író, Buffaldi így ír róla : >Részint nyomtatás- 
ban részint kéziratban levő müveikben számos egykorú író em- 
lékszik meg a bíbornokról s mindnyájan megegyeznek abbao, 
hogy kevély, indulatos, bosszúálló természetű ember volt. A mi- 
lanói és ferrarai lakossiig, kiket testvére nevében kormányzott, 
sokkal inkílbb félt tőle, hogy sem szerethette volna, s mikor 
meghalt : egyedül csak testvére siratta meg. Egyszer egy pá- 
pái hírnököt, a ki neki Ferrarába rósz hírt vitt, — csaknem 
halálra botoztatott. A szerelemben rendkivül féltfíkeny volt, s 
ily okból természetes fivérét mind két szemétől megakará fbsx- 
tani, s egyik szemét ki is ütötte ; szóval szelidíthetlen, kegyetlen 
természetű vala. — Kedvencz kéjlaka, hol mulatozni szeretett. 
Baresban volt, Ferrarától nem meszsze. Mások személyiséget 
számba sem vette, s előkelő embereit mindenféle szolgai teen- 
dőkre használta.* 

Ariostónak is nála sok mindenféle szolgálataiért évi kész- 
pénzfizetése csak 75 tallér volt, de a bíbornok őt egy pár kiscl»í* 
e<?yházi javadalommal is megajándékozta, melyek közt egy kis 
apátság s egy kanonokság is volt, a mi által a költő bizonyos 
egyházi jelleget nyert, miért aztán törvényesen meg sem nósül- 



*) Mktiy először Ferrarában 1515-beD látott napvilágot i » 
költő eleteben négy kiadást ért. 



596 ARI08T0 IIAGTAROBBZÁORÓL. 

renkedés szüleménye. Nem követhette ugyan a bibomokot, de ha 
tudta volna, hogy ily rósz vége lesz, talán mégis elment volna. 
Feltámadott ugyan büszkesége, a függetlenség és szabadság 
iránt való rajongása, — de bántotta a rút bukás. Örvendett, 
hogy végre a maga ura, de látta a fenyegető szükséget. Képze- 
lem, hogy ily körülmények közt nem nagy szeretettel emléke- 
zett Magyarországról ; — s hogy velünk foglalkozott, bizonyítja 
egy pár találó megjegyzése, s a helynevek: Buda, Agria, és a Da- 
nubio szabatos használata ; ezeket ugyan megtanulhatta a ber- 
ezeg körében is : de valószinü, hogy a földabroszon is nézegette 
a távolságot, mert egy helytt azt írja, hogy »mily hideg lehet ott 
a R i f e u s aljában c, — holott ez a hegy Oroszországban esik ; 
szóval kedvetlen és izgatott állapotban lehetett, s a bíbomok el- 
távoztával vagyonilag is szomorú helyzetbe jutott: mert mint 
írja ^szárnyának legszebb tollait kitépték. « Nem sok idő múlva 
azonban maga az uralkodó ferrarai berezeg I. Alfonso vott*' 
szolgálatába, hol 2 1 forint havi fizetéssel négy évig maradt ép 
az 1520-ik évig, melyben Hyppolit bíbornok, férfikora delén. 41 
éves korában meghalt. Ariosto aztán véglegesen az atyai osi 
hajlékba vonult, de csakhamar 1523-ban 51 éves korában ó is 
követte néhai urát. Lássuk azonban, már magát a gűnyverspt. 
melynek születését Magyarország? okozta: 



tett 1479-bcii Ferrarábaii, hol sokáig tanította a latin iro<laIuiat. IV- 
kintíílyes kanoiiokságot nyert a bíbornoktól s iitóLsó útjában Majcy^r 
országri kísérte öt, s ennek haláláig nála ninraiU. Ezutín aláirtotta a 
»ni(veltck« iikadémiáját (Acadeniie des Elevasi*, niííly kt'söbb nagy 
hírre emelkedett. Korában ritka szép könyvtirt ala])ítotty inelyit hí- 
lálíi ntán :i ferrarai dominicanusokuak hagyott. Első volt az olasiok 
közt, ki az egyi[)tomi régiségekkel s a hyerogliphek niegfejteseVd fug* 
lalkozott. Müvei küzíil kéziratban maradt egy beesés ermrgzet, nM'Iy a 
bíbornok e'remgyííjtcim'nyet ismerteti. Megjelent egy értekezése >.i M 
valódi mozgásáról « mely sok évekkel előzte ni<íg Copernik iniiküíitWt, 
s mondják, hogy jó ismeretségben élt az Olaszorszaígban idoz" íl»«^"»' 
esillagás'/szal ; fennmaradtak továbbá némely level<M, melyekben s^^u' 
tén megemlékszik Magyarországról. Megbnlt 104 l-ben Ferrarálnin 

D. F. 



DEÁK FARKABTÓL. 597 

S a t y r a 

Ariosto Sándor 9o8ém és Bagrno Lajos barátomhoz. 

1. Már tőletek hallani vágyom, 
Sándor öcsén s hü czimbora Baguo, 
Emlékszik-é még rám az udvar ? 

2. Vádol-e még az űr ? S van-e 

R^gi társunk közt ki szólani merjen, 
Hogy mért maradtam dn, míg ök távoztak ? 

3. Vagy mind hölcsen hízelegvén, 
Miben oly jártasok vagytok, 
Kardalban rágalmaztok engem? . . . 

4. Bolond ki urának ellene mond, 
Bár állítsa : délben csillagokat 
Látott 8 éjfélkor ragyogó napot. 

5. Gyalázzon Ö vagy magasztaljon, 
Mindenki hódolva vele szavaz, 

8 helyeslő tapsok közt dicsőítik ; 

6. Sőt ki száját felnyitni gyáva, 
Arczán mutogatja tetszését 

Mintha susogná : » magam is úgy tartom !« 

7. Száz jó okot mondhattam volna, 

S köztük bár molyik líutig elég » 

Hogy engemet itthonn maraszszon. 

8. Az életem volt a koczkán, 

Mit szeretek nagyon s cl nem pazarlom, 
Légyen a sors vagy ég adománya. 

9. figy hosszú tél képes volna megölni, 
S az ég, mely alatt ti vagytok, 
Bizony csak zordonabb mint Olaszhoné ! 

10. Hát a tőzeg 8 szcngőz melegétől 
Nem irtózom-é inkább 

Mint a ragályos járványoktól V 

11. S ott, hol ti vagytok, ily tüz körül 
Esznek, isznak, játszanak s dideregnek 
A közel Rifeus zordon aljában. 



8Í98 AKIOSTO MAGYARORSZÁGRÓL. 

12. Tiltva nekem zamatos, erö« bor, — 
S otl a magyarok k5zt szentségtörcb 
Nem inni tisztán 6 körömszakadtáig ! 

13. Es minden étel halmozva borssal, 
Fahéjjal s más ftiszerekkel, 

Orvosok /noudják, nekem mind halálos ! . . . 

14. írod, hogy szép kandalló van elég, 
Jól rendezett szobák, zaj, lárma 

S gyomorlázitó szag nélkül bőven ; 

15. Hogy a szakács nekem külön készít 

S ihatom keveset, vagy ha úgy tetszik 
Akár csupán csak vízzel éljek. 

1 6. Igen ! s míg ti múl>\ttok együtt, 
En magános szobámban egész nap 
Búsuljak mint egy chartaúzi? 

17. A konyhán nyájaskodjam s vegyek külön edényt, 
Kérjem Szevert : »Külön vásároljon !< 

S Pazíno mestert, hogy : » külön fézzön !« 

18. Hamar megunja és boszantani kezdnek, 
Es én, a csendességet óhajtó, 

Bősz perpatvar közt töltsem életem ? 

19. írod, hogy szolgámmal külön is lakhatom, 
Haj fizetésem nem elég ám erre, 

A bibornok ily gazdaggá nem tett. 

20. S oh védőm isteni Apolló ! 

S ti karban éneklő szent Múzsák, 
Kedvezéstök egy köpenyre valót sem adott. 

21. S ha évenként egyszer líjit veszek, 
Kérlek csak ne gondoljátok, 
Hogy ezt nektek köszönhetem ; 

22. A bibornok mondta s én mért tagadjam 
Hogy verseimmel töröljem meg a . . . 
Pedig mennyire dicsértem bennök őt ! 

r 3. Ő a gyors futárokat kedveli s a kik öltöztetik, 
Poharát töltögetik, Barcoba kísérik 
S éjszakánként vele dorbézolnak. 

24. Engem is kitüntetett egyszer, midőn 



DEÁK FAKKA8TÓL. 599 

A milanói úton egy lovat kifogtam s a mást be 

* 

£s sarkantyúzva bajtdk, nyakam koczkáztatva. 

25. Utánozz engemet Maron Endre, 
Dobd szögletbe verseid ^s lantod 

S ba tetszeni akarszj l^gy postakocsis. 

26. De tudd meg, bogy szabadságodnak vege, 
Mintba koczkán eljátszottad volna ; — 

Nesztor koráig díj s mindig szolga maradsz. ' 

27. Ha eszedbejut, bogy lánczod lerázd, 
Szerencse, ba urad csak pénzét tagadja meg 
S válladra ülve nem üldöz baragja. 

28. Hogy nem követem Budára, Egerbe, 
Mindent elvont tőlem s én tűröm, 
84 r szárnyam legszebb tollát veszi td. 
2?. Leginkább fój — vesztett barátsága, 
Hogy gyűlöl, bálltlannak nevez 
S r.í sem hallgat igaz mentségiúire. 

30. Ob ! Ruggiere bös tetteid miért daloltam én, 
Utódod kegyét ba meg nem nyerhetem ! 

De mit tegyek ? foglyot szeldelni nem tudok, 

31. Sem kutyákat hajrázni s uszítani sólymot, 
S derekam nem hajlik, hogy leoldjam 

A earkantyút és vadászcsizmákat. 

32. Rósz komornyik s udvarmester lennék, 
S mért venném el Zsigmond kenyerét, 
Hisz azt se tudom, mi egy nagy ebéd. 

33. Vagyonhajbász legyen rabszolga 
S kísérje urát elválhatlanűl, 

Mint Arctopbilax *) az »üreg medvét. « 

34. En inkább szabad mint gazdag leszek, 

S nem végzek oly munkát mit szellemem utál. 
Hogy cl veszszek Létbe mocsáriban. 
35-. Ha tebotfiégem nem is t4plál dúsan. 
Édes gyönyörrel tölti lelkemet 
S kár volna parlagon hagyni. 



*) A piczinkec&illagagöuczöl Bzekere(nagy medve} rúdja végén.-"D. 



600 ARIOBTO MAOYAHORSZÁGBÓL. 

36. Hiszen ö tanított, hogy tűrjek, 
Becsüljem legtöbbre a szabadságot, 
S ne irigykedjem Celiora és Maronra, 

37. És nyári este ne várjam fáklyával kesémben 
Késő éjig, mig hazajön eminentiája. 
Reménykedve, hogy vacsorára maraszt. 

3 8. Most járok-kelek, hová csak visz kedvem, 
Mikor lovagolok, tarisznyám is ott cstlng, 
S ez bár nem úrias, de nem megalázó. 

30. Oh sokkal jobb így, mint kérni pártfogást, 
Lesni a jutalmat s várni hogy a halál 
Egy jámbor főpapot elragadjon. 

40. Hála Istennek hogy van jó lakásom 
Falun és városban, űj mesterség sem kell 
S ősi vagyonomból nyugodtan élhetek. 

4 1 . Visszatérek honnan kiindultam, 

Fáj, hogy a herczeget nem követhetem ; 
Mondám a föokot s min'lre egy könyv sem elég. 

42. De van még egy, mit el kell mondanom: 
Nem hagyhat^ím házunk elpusztulni. 

Az öt 6ű mind szárnyára k 'lljen? 

43. Hová leszsz akkor agg édes anyánk? 
S ki adná férjhez ötödik húgomat? 

Bár negyvennégy éves : e teher reám vár. 

44. Tizennyolc/ évvel iQabb te menj újra 
A magyarok közé; kövesd az urat, 
Szolgálj híven, hadd felejtsen engem ! 

45. Ha tollamra lenne szüksége mond : 
»Uram! bátyám a régi hü!« Itt maradván 
Nevét a isillagok közé emelem. 

46. Itt Ferrara körül Filo, Ccnto, Arjano s Caltoba 
Követném örömmel ; de repülni a Dunához 
Lankadt vagyok én immár, 

47. Ha lerázhatnám terhét tizenöt évnek, 
Mit nála töltöttem utánna mennék 

A föld éjszaki sarkáig ! 

48. De ha hiszi, hogy huszonöt tallérral. 



602 ARI08T0 MA67AR0U8ZÁ6BÓL. 

zik j a zenét, tánczot, dalt, szerelmet kedveli, — ily férfiú még- 
sem lehetett oly üres keblű, szelidithetlen vadember, mint öt so- 
kan leírják. 

Áriosto pedig magában a satyrában sokszor jelét adja. 
hogy szerette a herczeget ; »ha iQű volna : kísérné a föld éjszaki 
sarkáig, de itthon maradva is, nevét a csillagok közé emeli !<*) 

ügy hiszem, e satyia is főként a hevtilékeny költői kedé- 
lyeknél gyakori hirtelen bosszankodás szülöttje ; mint a mi Pe- 
tőfink egyik híres verse, ki egy jó barátjához egyszer így irt : 

»l8teuvel(!d elpártolt hü barát, 

Voszett ebként ki szívem megmarad le 

S a vers születése után néhány órával a megszidalmazott 
jó baráttal már — karöltve sétált. 

Hyppolitot a berezegi bibomokot s Ariosto Lajost a láng- 
lelkű költőt a rangkülönbség és szenvedélyességük meggátolta a 
hamar kibékülésben ; de ime, most, negyed félszázad múlva, egj- 
más társaságában s békés egyetértésben jelennek meg közötttiok. 
a viszályt okozott Magyarországon. 

DEÁK FARKAS. 



*) ValÓBZÍDÍí, hogy ekkor javítgatta >Orlando€ második kiadi- 
sát, mely az elsőtől sok apróságban eltér. Az ebő kiadás 151d-b6D 
jelent meg éa gyorsan elfogyott. D. F. . 



604 BAY S PÁPAY NAPLÓJA TATÁR0R8Z. KÖVETSÉCKÍKRÖL. 

tai alkalmatlanság miatt lovainkat és magunkat ; innen vált el 
töUünk az kapudsi-basa, menvén előre. 

D i e 22. J a n u a r i i, pénteken, indultunk ki Or várábúl, 
új comitivát adván mellénk az kajmekám. Érkeztünk hálásra 
Kiskara nevű tatár faluban. 

Die 23. Januári i, szombaton, jó reggel indulván, ér- 
tünk hálásra Száribas nevű faluban. 

D i e 24. J a n u a r i i, vasárnap, Száribasrúl étszakára men- 
tünk Olszmánkőben. 

D i e 25. J a n u a r i i, hétfőn, háltunk Kodsaoglu nevű 
faluban. 

Die 26. Januári i, kedden, mentünk Alma nevű völgy- 
re, az hol is ugyanaz Alma vize foly ; itt kezdettünk már fát 
látni, — eddig penig Or várátúl fogva mindenütt mezőség va- 
gyon, és tőzekkel s nem fával tüzelnek. 

D i e 27. J a n u a r i i, szerdán, előre küldvén az kalauzt 
Bakcseszarajban, az tatár chán székes-helyében, az tol- 
mácscsal, Haszán agával'*') együtt, szállás és hiradás kedvéért 
Ebéd tájban érkeztünk be Bakcseszarajban, az hol is szállítot- 
tak bennünket egy vendégfogadóban. 

D i e 28. J a n u a r i i, csötörtökön és 29. pénteken, az szál- 
lásunk alkalmatlan lévén, találtuk meg a vezért, hogy más szál- 
lásrűl parancsoljon ; kiről is parancsolván, keresztyenek házait 
kiüresítették^ és szúllitottak alkalmatos szállásokra bennünket. 

D i e 30. J a n u a r i i, szombaton, jőve szállásunkra az ve- 
zér tihája, tudakozván : szállásunk és egyéb alkalmatosságink- 
ban fogyatkozásunk nincsen-é ? úgy arról is tudakozódott: mikor 
kívánunk az vezún-el szemben lenni ? Kire mi jóakaratját meg- 
köszönvén, feleltünk: Valamikor az vezér ö nagysága paran- 
csolja, mi készek leszünk az ő nagysága udvarlására felmenni. 
Haladott azéi-t audientiánk másnapra. Intimáltatta penig, liogy 
elsőben neki proponáljunk mindeneket, ö lévén az hatalmas chAn 
vezérje. 

Die 31. J a n u ar i i, vasárnap, mi is azért az ajándékban 
való fegyvereknek új tokokat atlacztól készíttetvén, mentflnk 

^) Ez már Tbüköly Imrét is mint tolmács szolgálta. 



i 



m»t> BaY •* HaPAY NvPT.'VlA TATÁRöRSZ. KftVKTSÉi;ÜKR<)L. 

jeit az féiiyr> Portára, oly dolgokkal az melyekből megmutatja 
azt ó Xa^y^á^Tj. niinímü ártalmára s kárára lehet jövendőben is 
az tatár nemzrtnek az mosqua ereje öregbülési^ kit é»zre veket 
:i7. fényr'* Porta avagy csak ebből is, hogy az német császárral 
1/ mos«iiiának nagy kötése, szövetsége vagyon, úgy, hogy moM 
Ls mind hadi vezérlő tisztekkel, mind más eg>'éb alkalmatossá- 
gokkal segíti az mosquát. és ha mindketten együtt IiadakozAst 
inditnak az török ellen, — ez bizonyos dolog, hogy az hatalmas 
törők és tatár nemzetnek némely tartományi : tigymint M o 1- 
dova. Havasalföld. Káczország. Albánia. Bul- 
gária és Görögország, egy v all ás o n 1 é vén az 
m s q u á V a L — mihelyt e r e j e- e z e u tartományok- 
banérkezik: azonnal az törőktül el áll a na k^) ts 
így az két erős ellenségtül két felől fog szctrougattatni. 

Az mely hogy ne legyen szükséges, hogy az fényes Porta 
i"^ az tatár nemzetnek is javát tekintvén, fordítsa erejét az niosquu 
-llrn : most ideje lévén .s módja legjcdib az dologban, niinthoífv 
ily erős nemzet mint az svét'iai király liadakuzik ellene, az kirel 
rs^etértvén az hatalmas tőrök é^s tatár nemzet, — minden bi- 
zonynyal az mosquának teljes biroilalmát elronthatja, és Itn 
békesség lenne is a/, toruk é^ niosqua kőzött : ezután sok tai1o- 
ziányit az fényes Porta és tatár nemzet magokévá tehetik. 

Ezen dolgitkat miáltalunk az mi királyunk az hatalmas 
Littár chánnak is értésén* kívánta adni. űgy azt is, hogy nüml- 
fddiff if^ az fénves Portának é> tatár ut*mzetnek javát munkál- 
k'xiván. tartóztatta ő Nagysága az svéciai királyt, hogy az inos- 
ísavfl] meg ne békéljék. S«jL minthogy az mi királyunknak :iz 
--v-.-nai királyival nary barátsága vagyon, azt tovább is iiiunk.i- 
•.':: > Tv^rlier^iniii 3S kivonja ő Nagysága, hogy ha az fényps 
V iTTfi :.: irios -nii íÍjíh í4 hadakozást elkezdi: az ^véciai kir:«Iv 
^ ii..fi.-iii/idij: lifcrifc^.'jai tog az mosqua ellen, valameddig luin'l' 
% ■: -^s'.ínfi: i:í.7.'aii«»?^ akaratjok nem lészen az békesbéjrlM';. 
Irifi^; 7*"i:x -'-sea ;•> munkának haszna az magyar ncin/'tn; 
- 1'.- r.i»'«T ij»'n kvn'ti dl mi királvunk az fénves Portát köwt- 



i»v {Aah.i«rsi cubü mint iiiáttfelszáz evvei t^zvlütt. inilv he)T<fd'-i: 

* ■ 

-.^ ?» • . •* -•* rf»if^ i we^ iiiiitdig kivértö keleti v li 1 s á g o » .' T- *^ 



608 BAY S PÁPAY NAPLÓJA TATÁRORSZ. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

tatár chán eleiben ; kinek is köntösét megcsókolván, és Kegyel- 
mes Urunk ö Nagysága nevével köszöntvén, az elkészített két 
pár puskát és egy flintát praesentáltuk ; melyeket toUünk elvé- 
vén, vitték más házban. 

Itt az hatalmas tatár chánnak rövid szóval akarván az 
dolgot fennállva proponálni, nem engedte, — hanem leültetett 
maga előtt ; lictarium és kávé után kiküldött mindeneket az 
házbűi, csak mi és az vezérje maradván benn. monda : Ha mi 
szótok vagyon, mondjátok meg ! 

1. Vévén fel azért csak rövid szóval az praemonitio szerint 
az instructiónkban letett dolgot az hatalmas tatár chán Ke- 
gyelmes Urunknak írt és küldöttleveléii, hogy Kegyelmes Urunk 
is megköszönni kívánván jó aflfectióját, küldött bennünket az ö 
Hatalmassága keze-csókolására, kívánván szerencsés és boldog 
székiken s birodalmában való uralkodást, etc. Kire az cluui : 
Úgy vagyon, mi küldtünk volt köszöntő levelünket az királyhoz. 

2. Referáltuk : Minthogy Isten az magyarok fegyverét ez 
ideig szerencséltette sok várak, erősségek megvételével. Morva. 
Austria, etc. Bécs körül való pusztításokkal, úgy, hogy már Ke- 
gyelmes Urunk az egész magyar- és erdélyországi inagyaroktúl 
fejedelemmé (vagy, az ő szavok szerint, királylyá) választatott : 
azért szomszédságbeli barátságot akar tartani az hatalmas clián- 
nal. Kire az tatár chán: ISrtettük az királynak jó szerencséjét, 
és sok erősségeknek az német elleuségtül való visszavételét ; ad- 
jon Isten ezután is az királynak ellenségin való győzedelmet ! 

3. Mondottuk: Kedvetlenül értette az királv az hatalmas 
nemzetnek mosqua ellenség miatt való kárait ez elmúlt eszten- 
dőkl)en, és hogy bár sollicitálta légyen is az fényes Portát, — 
mégsem inducálhatta az mosqa ellen való , hadakozásra ; kihez 
képest az ini királyunk is akarván segíteni az hatalmas nemzet 
dolgát : az fényes Portára küldött követséget, az melyben meg- 
mutatja, minemű kárával legyen az török nemzetnek az )nos<|ua 
erejének öregbül'ése, mert az német császár most is segííi tisz- 
tekkel és egyébbel, és sok tartományai az töröknek elszakadnak 
és az mosqua mellé állanak, ha az mosqua ereje érkezik ^íol- 
dovában, Havasalföldében, Rácz-, Bolgár-, etc. országokban. Ki- 
re az tatár chán : Minekünk mégeddig az mosqua ellenséc^ kárt 



610 BAY 8 pApay naplója tatárorsz. követségükről. 

lést szerez. Kire az tatár chán : Azt akarom érteni : mitőUünk 
kiváDJátok-é azt az segítséget, vagy az hatalmas cs&szártűl ? Kire 
mi : Az hatalmas császártűl, tudván azt^ hogj az hatalmas tatár 
nemzetnek is onnan vagyon dependentiája , kire nézve az fényes 
Portát találta meg ö Nagysága ; az hatalmas chánt penig ezért 
találta meg ö Nagysága, hogy ezen segítség dolgában az fé»yes 
Portán allaborálni méltóztassék. Kire az chán : Csak az hatal- 
mas császár akarja : ha százból álló segítség kell, ezer meg}'en, 
ha ezer kell, tízezer megyén , ha tízezer kell, százezer is megyén. 
Ismét mond az tatár chán : Ha mi egyéb szótok vagy dolgotok 
vagyon, Musztafa agának az vezérnek mondjátok meg, s leszen 
választok . . . . ! Ezzel elbucsűzván, mentünk az szállásunkra. 

Die 2. Februári i, kedden, az tolmácsnak^gyengeségétúl 
tartván, ha vagy meg nem mondott volna valamit, vagy ha máskép- 
pen találta volna érteni és mondani : küdtünk fel az vezérhez. 
hogy küldje maga meghitt emberét, a kivel írásban tétethessük 
propositióinkat. Kire nézve küldötte szállásunkra maga belső 
secretariusát, a kivel is írásban tétettük, ax tolmács is velünk 
lévén, és magunk is némely szókban segítvén, s felküldöttfik nz 
vezérnek. 

Die 3. Februári i, szerdán, küldötte hozzánk az rezér 
maga tiháját, ily szókkal, hogy jóllehet vagyon ugyan most is 
az ohánnak követje oda a Portára : mindazonáltal küldi más eni- 
Wrét is, — hanem mi is írjunk Constantinápolyban. Kihez kép- 
post bizontalanok lévén Pápai János uram ott való mulatásá- 
l>an, másként is clavisunk sem lévén ö kegyelmével : soluto stjlo 
HX dolgot prostituálni nem kívántuk, hanem az franczia orato^ 
nak irtunk in generalibus terminis, hogy ide az hatalmas tatár 
chánhos lévén expeditusok, minden jóra offerálja magát, Cs hogy 
Kegyelmes Urunk ö Nagysága az fényes Portán követje által 
pn>pimált vagy proponálandó dolgait az chán is kapitihája é> 
k^ve^^ által ig}'ekezik promoveálni ; kérvén az oratort, ba Pá- 
|Uii %1ánoa uram ott talál lenni, közölje ö nagysága levelünket (» 
keKvelmével 

D i e 4, 5, t>, helyben voltunk Bakcseszarajban, várvAn w 
v<*«<^r dis|H>sitiójátül. 

1> i e 7, F b r u a r i i, vasárnap, jőve szállásunkra az tezér 



614 BAY 8 PÁPAY NAPLÓJA TATÁR0R8Z. KÖVETSÉGÜKBŐL. 

faluk mind elpusztultak, ez az egy maradott meg, ennek is ha- 
sonfele már oláh falu. Ezek még az mai napig magyar nyelven 
beszélnek, az tatár chán jobbágy faluja, chán kislájához tartozó. 
Ezek még vadnak gazdaemberek harminczan, gyermekei, cselédi 
sokan vadnak, jó magabíró emberek; panaszolkodtak, hogy már 
egynehány esztendőtül fogva páterek nincsen, catbolicusok lévén 
niáütkint. Házasodnak, szaporodnak, multiplicálódnak magok kö- 
zött pap nélkül, söt négy — öt esztendős gyermekek vagyon az 
oly pap nélkül házasult és férjhezmenteknek kereszteletlen, so- 
kan penig gyermekeik közzül kei^szteletlen meg is holtának. — 
Minékünk nagy lelkek fájdalmával panaszolkodtak papjok iránt 
való fogyatkozásokrül ; — bárcsak, úgymond, három • négy 
esztendőben jönne egy pap közikben. a ki gyermekeiket megke- 
resztelné, esketné, és gyónhatnának nékie. Olydurusok penig az 
magok vallásában, hogy noha oláh pap lakik az falujokbau, — 
mégis kdszebbek kereszteletlen gyermekeiket eltemetni, mintsem 
az oláh pappal megkereszteltetni. Minekünk lelkünkre kötötték' 
hogy Kegyelmes Urunknak ö Nagyságának jelentsük meg, s kér- 
jük ö Nagyságát, hogy küldjön iiekiek egy pátert, készek ok 
magok tehetségek szerint fizetni és az pátert eltartani ; de oly 
páter kellene, a ki magyarul tudna mert ők oláh és magyarnyel- 
ven kívül mást nem tudnak. Annuatim penig ad egy-egy gazda- 
ember egy-egy tallért, egy-egy véka lisztet, egy egy véka kölest, 
egy-egy szekér fát, egy-egy tyúkot ; azonkívül esketés, halott-te 
nietés és kereszt élést ül külön fizetés.*) 

*) Ezcii bcssiirábiai magyar fuliiról való tiidÓBÍtást, melyet a feje- 
(Iclom is a naplóban k('tszcrcs N. B.-vcl mcgjcbiltctett, már közöltük 
volt a »Szízatl()k« lS(i8-ik (?vi folyama 582 — 583. lapjain, Bádaynak 
róluk szóló 1709 iki följcgyzosi'vcl együtt, a ki is a Rákóczi által kül- 
dött papot meg ott, Csoboresíkon találta. E magyar papnak, nevszerint 
L i p p a y Istvánnak, ugyancsak hamar űtnak kellé indíttatnia a fe- 
jedelem által a követség hazaérkezése utiín Bcssarábiába ; ugyanis Bay 
ék 170t». juniuH (i-án érkezének iirokhoz Érsek-Ujvárba : s Lipi^iy ^F^o 
két hó miílva^ u. m. ez évi augiistiis <j- 'n már Csoborcsikrdl ekkep ta- 
dósitja új hívei és helyz«»te felöl fejedelmi urát, Krsck-lTjvórr.i : 

»ScrenÍ88Íme ae Cclsissimc Princeps ! 

Salutem, servitiornmque meorum debitam promptitudinem ^ 
MhsoíIszoi- íh kiiszUnvén alázatossan Kegyelmességednek az Ann- 



616 BAY » PÁPAY NAPLÓJA TATÁR0R8Z. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

jöttünkben is, míg az ö Nagysága országában járunk, legyen 
azon kegyelmességgel és assistentiával. Tudakozódván : mint ex- 
cipiáltattunk és tractáltattunk az tatár chántűl ? Kire feleltünk, 
hogy tisztességesen. Hozta elé az Erdélyből kibújdosott atyafiak 
dolgát : minémü sok baja lett légyen miattok ; sok gonoszakaröi 
lévén az Portán, elvádolták, hogy contra pacta pacis miként pro- 
tegálja az kuruczokat, melyért az ministerek előtt disgustusban 
menvén : nagy költségével kellett elnyomni az dolgot, és magát 
salválni. Tudakozta, mikor leszen indulásunk ? Kire mi : az inne- 
peket Isten kegyelméből itt kívánjuk tölteni, azután penig, ha 
az kumpuhingi passuson lehetséges lészen. utunkat fogjuk con- 
tinuálni. Ezzel elbúcsúzván, mentünk le szállásunkra. 

D i e 31. M a r t i i et sequentibus, az húsvéti innepeket itt 
helyben Jászvásáron töltöttük el. 

D i e 8. A p r i 1 i 8 Jászvásárrúl küldtük Kegyelmes Urunk- 
nak alázatos informatiónkat Jászra való érkezésünk iránt, úgy 
nemes Mái*maros vármegye vice-ispánjának Dai'vai Ferencz 
uramnak, hogy az borsai passus mivoltáról informáljon : ha le- 
het-é arra fognunk ? ha penig üt nem volna, ö kegyelme útcsinálók- 

Uj liirok törökök közt (ízek : jászvásán (moldvai) vajda uram 
ö Nagysága passusával menvén Kauszenre, az inelly tatár háui várossá, 
hogy az Kegyelmes Ur (Rákóczi) népével együtt más országban szala- 
dott el rigen ; én pedi«í tudván türökÖl : megbeszéltem minden, miuden 
előmenetelt, — esudálkoztanak az török urak. Msist is hallván, ha al- 
kalmatossiigom leszen irnia háti*a, mennél hamarább lészen, el nem mú- 
latom. Mint Kegyelmes Uramnak 

Felségednek 

Dátum in Csnborcsok, alázatos igaz jóakaró kápláuya 

ad Niester, die G. Augusti holtig maradok 

Anno 17U6. LIPPAY ISTVÁN, m. k.« 

K ü 1 c z í m : >ScrenÍ8sim ) ae Celsissimo Sacri ímpery Romani et 
Electo Transylvaniae Principi Francisco Rákóczy, Partiura Kegni Hun- 
gáriáé Dominó et Siculorum Comiti, pro Libertate Confocderatorum 
Regni Hungáriáé Statuum necnon Míuikácsiensi, Makoviczcnsi Duci, 
Pcrpetuo Comiti de Sáros, Dominó Haercditario S.-Patak, Tokaj, Regécz, 
Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Ónod, etc. mihi patro observandis- 
simo. — Ujvarinum, vei ibi-ubi. — Kx Tartaria.« P. H. (Eredetiről.) 

T. K. 



618 BAT S PÁPAY NAPLÓJA TATÁR0R8Z. KÖVETSÉGÜKRŐL. 

D i e 11. M a j i, háltunk Rahóu. 

Die 12. Maji, érkeztünk Sziget varasában. 

Die 19. Maji, indultunk Szigetrúl és háltuk Visken. 

Die 20. Maji, érkeztünk Husztra. 

D i e 21. M a j i, mulattunk Huszton. 

Die 22. Maji; érkeztünk Mocsolyára. 

Die b US 23. 24. 25. 26. Maji, az pünkösdi szent innepe- 
ket töltöttük Mocsolyán. 

D i e 27. M a j i, pénteken, vettük Kegyelmes Urunk ö Nagy- 
sága commissióját. 

Die 29. Maji, szombaton, azaz 28. megindulván, jöttünk 
étszakára Surányban. 

D i e 30. M a j i, érkeztünk Madara. 

Die 31. Maji, Ramocsaházán háltunk. 

Die 1. Junii, érkeztünk Tokajban, általköltözvén az 
Tiszán. 

Die 2-da Junii, ültünk postára Tokajban, és jöttünk 
étszakára Kazára magunk, lovainkat és cselédinket hátrahagy- 
ván, és háltunk Kazán. 

Die 3-tia Junii, érkeztünk Losonczra. 

D i e 4-ta Junii, háltunk Ságon. (Ipoly-Ság.) 

Die 5-ta Junii, Nagy-Kéren. 

Die 6-ta Junii, érkeztünk bé délelőtt Ersek-Uj várban, 
itt találtuk Kegyelmes Urunkat, végezvén itt utazásunkat. 
Sit Deus benedictus in saecula. Ámen. 

BAY MIHÁLY in. k. 
PÁPAI GÁSPÁR m. k.« 
Az egész napló, Bay sajátkezű aláirását kivéve, Pápay 
Gáspár Írása. 

Az eredetiről közli : 

TflALY KÁLMÁN. 



A Lónyayak deregoyei levéltára XIT. és Xf-ík názadi okmáDyaírOl. 

Társulatunk t. választmányának szívességéből mélt. L6- 
nyay Gábor úr deregnyei levéltárának régibb okmányait 
tartalmazó, válogatott csomaga küldetett kezeinihez; hogy azt 
saját czéljaimra tetszésem szerint fölhasználjam s róla a t. vá- 
lasztmánynak jelentést tegyek. Legelőször köszönetet mondva 
a t. választmánynak szívességéért, rövid jelentésemet a követ- 
kezőkben van szerencsém előterjeszteni : 

A deregnyei levéltár 1-ső fasciculusa 118. szám alatt 121 
darabból álL mivel három oklevélpár ugyanazon számokkal van 
megjelölve; az oklevelek 1315-től 1510-ig keltek; rendezésük 
chronologikus rendben történt, de helylyel-közzel, a rendező 
tévedéséből vagy önkényéből, hibásan ; így p o. az l-ső számű 
okmány, melynek egy része hiányzik s éve számából csak >mil- 

lesimo septimo« látszik, 1307-re van téve, holott már 

betűi alakja is mutatja, hogy nem írhatták a XlV-ík század 
elején, tartalma pedig és a benne előforduló személyek bizo- 
nyossá Icszik, hogy 14()7-ben vagy 1417-ben kelt; egy más ok- 
levél, a 17-ik számú, szinte nem 1410-ből, hová a levéltár ren- 
dezője iktatta, hanem 1510-ből való, s e szerint talán nem is 
ebbe, hanem a következő fasciculusba tartoznék. 

Az előttünk fekvő okmányok egytől egyig magánjogi 
ügyekkel foglalkoznak : adományok, beiktatások, óvások, elzálo- 
gositások s kisebb-nagyobb hatalmaskodások ; legnagyobb- 
részt Doregiiyő, Tazdics és Bogács nevű birtokok viszonyait tár- 
gyalják s a Deregnyei Besenyők, Deregnyei Nagyok, Gatályiak, 
Eákócziak és Butkaiak jogait illetik. Valamennyit registrálni 
fölötte hosszas és tán szükségtelen is volna, azért csak az érde- 
kesebbek ismertetésére fogok szorítkozni. 

A csomag legtartalmasabb darabja az 2-ik számú. I. La- 
jos királynak 1345-ben, a Miks-bán fiai: István vasi- Ákos sop- 
roni főispánok, továbbá László, Lóránd és Miklós számára, bár- 



4 A LÓNYAYAK LEVÉLTABA XIV. ÉS XV. SZÁZADI OKMÁNYAIRÓL. 

biani et Sebastiani martirum (22-ik sz., papíron, hátán torede. 
zett kerek pecséttel). A j aszói convent előtt Hemi Miklós va- 
lami Marahtal nevű erdejének felét Nagy Pál feleségé- 
nek Margitnak és Besenyő Demeter feleségének Erzsébetnek 
zíilogba bocsátja. 

1418. Feria sexta proxima ante festnm beati Vrbani 
papé (23-ik sz., hártyán, világos zöld szinü selyemzsinóron 
fi\ggő pecséttel). Az egri káptalan bizonyítja, hogy Deregnyei 
Demeter Deregnyei Kozma özvegyét, Lúcziát, jegy-ruhái dolgá- 
ban Deregnyő Zemplén-, Bogács Borsod- és Menyöd Fejér vár- 
megyei birtokokból teljesen kielégítette. 

142 0. Terébe s. Feria tercia proxima post festum 
Epiphanie domini (2B-ik sz., papíron, hátán gyürü-pecsétek 
nyomaival). Nagymihályi Odönfi János zempléni alispán Bese- 
nyő Demeternek a rárótt bírságból a bírói részt elengedi. 

Sajátságos, a hogy e kis okmány fogalmazva van ; kezdete 
igy szól : »Nos Johannes filius Euden de Nagmichal vicecomes 

otc damus pro memória, quod Johannes filins Euden an- 

tcdictus ad nostram veniendo presenciam etc. . .c 

1421. Terébe s. Feria tercia proxima post festum 
beati Egidi abbatis (27-ik sz., papíron, zárlatán gyürü-pecsétek 
nyomaival). Ruszkai Bertalan és Semsei István zempléni alis- 
pánok Kamanyai Tamást Deregnyei Besenyő Demeter ellené- 
ben elmarasztalják. "' 

14 2 6. Die dominica proxima ante festum beaté Marié 
Magdalene (30-ik sz., hártyán, pecsétje, mely kék és rózsa szinü 
selyémzsinóron függött, hiányzik). A leleszi convent és Miklós 
prépost előtt Deregnyei Xagy Pál fia Péter vallást tesz, hogy 
deregnyei és bogácsi biliokainak felét leánytestvéreire ruházta, 
oly módon, hogy a melyik fél maradék nélkül hal el, annak bir- 
toka a míisik fél utódaira szálljon. 

14 2 6. in villa O 1 c h a. In festő beatorum Simonis 
et ludo apostolorum. Relatio magistri Ladislai de Csap, alias 
vioecancellary liegie maiestatis (32-ik sz., hártyán, a szöreg 
alatt vörös viaszba nyomott kerek pecséttel). Zsigmond király 
Deregnyei Nagy Péternek föntebbi vallását megerősiti. 

14 2 6. Feria sexta proxima ante festnm assumciom's viip- 



026 A LÓKYAYAK LEVÍ:LTÁRA XIV. É« XV. AZAZAT>I ORM ANYAIRÓL. 

lycket a Demeter testvére Mihály személyében több hiteles he- 
lyek elé vezetvén, általuk egy bogácsi malomról és birtokrészröl 
hamis vallást tétettek, söt a nevezett javakat is birtokukba vették. 

14 3 4. Feria quarta proxima post dominicam letare (41-ik 
sz., papiron, zái-latán kerek pecséttel). A leleszi convent és Mik- 
lós prépost jelentik az esztergami érseknek, György úrnak, hogy 
Pazdicsi Mátyás fiát liliklóst, Besenyő Demeter ellen, három 
szomszédos fórumon, u. m. Nagy-Miliályban, Leleszen és Nagy- 
Tárkányban, nyilvános kikiáltással megidéztették. 

14 3 5. N a g y - 8 z m b a t. Feria sexunda proxima post 
festum ascensionis doniini (43-ik sz., hártyán, a szöveg alatt 
vörös viaszba nyomott kerek pecséttel). Zsigmond király az ál- 
lítólag (h'ökösök nélkül elhalt Derognyei Nagy Pál deregnyei és 
bogácsi birtokait, a husszíták — »perfidissimos hereticos dei et 
nostros notorios infidelcs« elleni hadjáratban tanúsított vi- 
tézségökért és érdemeikért. Besenyő Demeternek s a Gatályi 
Baln/s fiainak, Jakabnak és Tjászlónak adományozza. *) 

1 4 3 5. Sabbato ]n*oxinio ante festum beati Galli coufesso- 
ris {42-ik sz., ]>apiron, hátán kerek pecsét nyomaival). Az egri 
káptalan előtt László kaposi ]>resbyter, a Deregnyei Xag}' Pál 
leánv-utódainak nevében, a föntebbi adománvuzás ellen óvást tesz. 

1 4 3 <». Pataki g y ü 1 é s, Feria quarta proxima ante 
festum Natiuitatis virginis í^loriose foO-ik sz., paiihon. zái'latáo 
kerek pecsét nyimiaival). Pálóczi Máté nádor előtt Deregnyei 
Nagy Pál özvegye panaszké])en előadja, hogy néhai férje jussA- 
1m')1, melvet fia Péter, ki fi-ön»kr>s nélkül halt el, leánv-testvéreire 
ruházott volt. Besenvő Demeter s a Gatálvi Balázs fiai kitárták 
őket, az ide vonatkozó okleveleket csalárdul elsajátítván és el. 
rejtvén. 

1 1 3 7. Buda. Keria quinta proxima ante dominicam 
letare 20-ik sz., papíron, zárlatán vörös viaszba nyomott pe- 
cséttel). Zsigmond király meghagyja a leleszi conventnek, hog)' 
Deregnyei Besenyő Demetert a butkai nemesektől neki zálogba 
hmvsátott falkusi birtokivszekbe iktassa be. 

1438. Sexto die ferie tereié proxime post festum l>eati 

""^ UoUcio Stcphuni iltt Arnn Coiiiitis Ncwgradiensitf. 



G2Ö \ LONYWAK LEVfcLT.VRA XIV. fts XV. SZÁZADI OKMÁNYAIRÓL. 

kel, s a többi közt vagyon egy magyar versecske is, mely így 

hangzik : 

»I)e te tengő szcgÓDy árva fejem, 
vigasságot nem remdnlő éltem 
ez kis tavasz mi haszon énnekem 
ha távúi van az ki szeret engem, c^) 

144 9. Feria sexta proxima post festum diuisionis apostolo- 
rum (63-ik sz., papíron, zárlatán kerek pecséttel). A leleszi con- 
vent és Szaniszló prépost jelentik Pálóczi László országbírónak, 
hogy Budán, 1449. 40-o die 8-arum f. b. Georgy mariiris, kelt 
rendelete szerint, Perényi János tárnokmestert Olaszi — s má- 
sik Perényi Jánost, a Péter fiát, Nagy-Dobos nevtt birtokán, 
Oeregnyei Besenyő Tjászló és János ellen, ad 8-as f. b. Jac<»bi 
apli, megidéztették. A köztük fennforgó ügy ez : Perényi Jáui»s 
tárnokmester — in fyzer, in festő kathedre beati Petri apostoli, 
anno 1442, kelt levelében — Besenyő Lászlónak, ki a másik Já- 
nos kiszabadítására 200 arany frtot adott, a nyalábi várhoz tar- 
tozó Terebest (Ugocsa vm.), vagy ha ezt nem, akkor Vályoiit 
(Bihar vm. ?) köti le zálogképen, de később egyiket sem akarja 
birtokába bocsátani. 

14 5 0. Feria quarta proxima ante festum beati Stephaoi 
Regis et confessoris (80-ik sz., papíron, hátán kerek pecsét ma- 
radványaival). A leleszi convent és Szaniszló prépost előtt Be- 
senyő János és Tiászló, a Nagy Péter özvegyének Margitnak és 
leányának Katarínának, a Bcv.dédi István feleségének, jegy-ru- 
h/iik főjében tizenhat jobbágy-telket kötnek le zálogképon. 

A jobbí'igyok nevei : Orsola, Fodor, Major, (Goyno, Myk- 
cho, Skrobal, tót nevek) OrbAnka, Bokros, Simonka. Katb. 
( )zwh (?) Boboska stb. 

14 5 3. M i s k o 1 c z. Pabbato proximo ante festum l)eate 
Marié Magdalene (85.ik sz., pa])lron, hátán kis kerek pecsét 
nyomaival). PAlórzi IjAszIó oi-szágbíró előtt Perényi János t;'ir 
nokmoster a Derrgnyci rU'Souyö János és Tiászló által neki elzá- 

') llirtelciioben nem tudom, nem valamely inmeretes költőnk ver- 
íícíIhíI való-i» f» néhány sor, de mindcnes(*tre valami XVlI-ik p/áí***!*'*" 
ek írúdt'Hk költői hiinguliitárnl t:niií«kodik. 



♦i30 A LÚNYAYAK LEVÉLTÁKA XIV. É8 XV. SZÁZADI OKMÁNYAIRÓL. 

iiyei és bogácsi porciók miatt Besenyő Mihály és András ellen 
pert folytatván, Rozgonyi János országbíró neve alatt hamis ok- 
levelet gyártanak — Jitteras quodam sigillo a tergo consignatas 
.... non veras sed omniuo falsas ac falsé et nequiciose emauari 
procuratas — , de csalárdságuk kivilágosodván, nemcsak a peit 
vesztik el, hanem hűtlenség btine miatt még jószágvesztésre is 
ítéltetnek. 

1 4 7 3. B u d a. Quadragesimo octauo die octauarum festi 
beati Michaelis archangeli (9.5-ik sz., papíron, hátán kerek pe 
csét nyomaival). Güthi Ország Mihály nádor előtt Zalanthai 
István-deák, mint Dercgnyei Mihály és András procuratom 
megjelenvén, átíratja I. Mátyás királynak — Zenthendréden. 
feria 4-ta prox, ante f. b. Galli confessoris, anno 1472 — kelt 
levelét, melyben meghagyatik a leleszi conventnek, hogy mivel a 
Kákóczi István fiai azt állítják, hogy a föntebbemlített hamis 
oklevél dolgában ártatlanok, s készek hiteles okmányokkal vé- 
deni ügyök igazságát, a feleket új ítélet meghallgatására, ad 
8-as f. Epiphaniarum domini, megidéztesse. 

1 4 7 4. Bárt fa. In festő -Agnctisvirginis (98-ik sz., papí- 
ron, a szöveg alatt vörös viaszba nyomott gyürü-pecséttel). J. 
Mátyás király valami deregnyei rész-jószágot, melyet a hűtlen- 
ségi perbe fogott Butkai András állítólag. Deregnyei Mihálytól 
bírt vala, Mihálynak és testvérének Andrásnak kezéhez bocsát 
vissza, miről Deresky Péternek és Nagymihályi Györgyoek ád 
parancsolatot. 

Miért került Butkai András a hűtlenség vádja alá ? annak 
somiui nyoma a kezünk közt levő okmányokban. Deresky Péter 
és Nagymihályi György valószínűleg Zemplén váiniegye alispán- 
jai voltak ; eddig még nem találkoztam velők s Szirmay Antal 
sem ismeri őket, 

14 7 6. Buda. ]n festő beati Thome apostoli ( lC"»-ik sz., 
l)apíron, hátán kerek ])ecsét töredékeivel). Güthi Ország Mihály 
nádor előtt Besenyő Mihály kijelenti, hogy a líákóczi l>t\áu 
tiain a Nagy Anna jegy-ruháit illetőleg semmi követelése sin- 
esen, s a Nagy Péti^'-féle dtM'egnyei poreiót, a nádor ítélete sze- 
rint, kezökh(')z bocsátja. 

1 4 7 (í. n u d a. Keria tercia proxima post festum Natiuita- 



632 A LÓNVAVAK I.KVÉI.TÁRA XIV. K8 XV. SZÁZADI OKMxVNYAIH6L. 

Rákóczi Pált, hogy bizonyos deregnyei részjószágot hamis okle- 
véllel eszközlött ki magának, mire az ügy vizsgálat alá vétetvén, 
Rákóczi Pál oklevél-hamisításban bűnösnek találtatik, reá a 
>nota intidelitatis< s javai elvesztése kimondatik, és ezen Ítélet 
végrehajtásával a leleszi convent bizatik meg. 

14 8 2. Sequenti die ferie quarte proxime post festum diuisi- 
onis apostolorum (111-ik sz., papíron). A leleszi convent jelenti 
L Mátyás királynak, hogy az országbíró föntebbi ítélete folytán 
Rákóczi Pálnak morvái, rákóczi, luskóczi és szuhai részbirtokait 
elfoglaltatta. 

14 8 2. Buda. Feria quinta proxima post festum beati 
Uregory papé (109-ik sz., papíron, hátán töredezett kerek pe- 
cséttel). Báthori István országbíró előtt Csicseri Orosz János, 
mint Deregnyei András özvegyének Hedvignek és Deregoyei 
liénárdnak procuratora, hat deregnyei jobbágy-telket Ráskai 
Balázsnak elzálogosít. 

A jobbágyok nevei: Pásztor, Vrbán, Wegsew, Lukacs, 
Bosy (=boszi=mezitlábos^ stb. 

1 4 8 5. B u t k a. Feria sexta inter octauas visitacionis Marié 
Í112-ik sz., papíron, zArlatán gyürü-pecsét nyomaival). Mátyás 
butkai- és Péter lazonyi phbánusok jelentik Bertalan egri vica- 
riusnak, hogy Rendew (?) Pétert, Kehyes Gergelyt, Orbán Mi- 
hályt, Szabó Pált és Bálintot, deregnyei lakosokat, az eőri isko- 
la-tanitó ellen valami ügyb«*ii megidézték. 

14 9 5, Octauo (die) feria .... proxima ante festmn hcate 
Agatho virginis (117-ik sz., a papírra írott okmánynak balfele 
hiányzik). A leleszi couvont jelenti 11. Ulászló királynak, hogy 
Rákóczi l\'ilt s tiait, Miklóst és Pétert, Deregnyei Lénárd ellen, 
a miatt, hogy rákóczi, morvái, luskóczi és szuhai birtokaikat, 
melyek az országbíró ítélete szerint nevezett Lénárdnak sta. 
tnáltattak volt, hatalmasul elfoglalva tartják, megidéztette. 

1 5 1 0. Sequenti die post tricesimum tercium diem feNti K|»i- 
plianiarum domini (17-ik sz., pajíiron, hátán kerek pecsét marad- 
ványaival). A leleszi convent és Kornis Benedek prépost bizu- 
nyitják. hogy Deregnyei Fiénárd azt az esküt, melyhvl valami 
ügyben Rákóczi Lázár ellen tartozott, elüttök, nemes ötveoeJ- 
íiingával htettc. 



i 



NA(iY GYULÁTÓL. 633 

Hogy Rákóczi Lázár kinek a fía volt ? azt az oklevél meg 
nem mondja, de legvalóbbszlnü, hogy testvére a föntebbi ok- 
mányban emiitett Miklósnak és Péternek. 

A csomag többi darabjai, melyeket jelentésemben nem em- 
litéky csekélyebb érdekű, jó formán fontosság nélkül való okmá- 
nyok : részint a föntebb registráltaknak átiratai, részint perlia- 
lasztások, óvások, és tiltakozások, melyek azonban mégis, némely 
dátumok dolgában nyújtanak fölvilágosítást, s e szempontból 
nem is mulasztám azokat fölhasználni. 

Ezzel végzem jelentésemet, s mégegyszer köszönöm a t. 
választmánynak szívességét a Zemplén vármegye múltjáról oly 
sok becses adatot tartalmazó oklevél-csomag velem való köz- 
léséért. 

^AGY GYULA. 



Könyvismertetések, bírálatok. 



IX. 



At'ííi roTijiiratíon«Mii Báni Petri a Zrínio et C^m. Fr. Frangopaui illu- 
Htraiitiu, ('ollegit \)r. Fr. Ra&ky, Praescs Scicutianiin et Artiiini A'-adc- 
tniii4; Slavoriiin inerídíoiialiutn. Kdidit eadein Ara'leaiia, suuiptus prat*- 
hvMU\ illiiiH PlxccllciitisHiino Proti^ctore. Zagrabiac, 1873. Izprave o 
tiroti Haiia P. Zríimkoga i Kiicza Fr. Fraukopana, skupio Dr. Fr. Raíky. 

sat. U Zflgrebii, 1873.iiagy 8-adr. 595. 1. 

1H71. a